F1d. függelék – Megoldások – V–VI. rész (31–38. fejezet)

F1.0 Hogyan használd ezt a megoldókulcsot?

Először mindig magad old meg a feladatot, és csak utána nézd meg a megoldást. Ebben a blokkban a végeredménynél is fontosabb a döntési lánc: melyik rendszerben vagyunk, melyik szabványszakasz vonatkozik rá, melyik táblázatsor érvényes, és mi következik ebből a kivitelezésre.

A megoldásokban a következő megállapodásokat alkalmazzuk:

• a köztes eredményeket négy értékes jegyre kerekítve írjuk ki, de a továbbszámolás a kerekítetlen értékkel történik;
• a réz fajlagos ellenállása ρ_Cu = 0,0185 Ω·mm²/m 20 °C-on, a hőmérsékleti tényező α = 0,004 1/K (a 37. fejezet A1. táblázatánál α = 0,00393 1/K, 30 °C-os alapértékkel – ott ezzel számolunk);
• a kismegszakító I_a értéke a mágneses kioldás felső határa: B: 5 · I_n, C: 10 · I_n, D: 20 · I_n;
• U₀ = 230 V a névleges fázis–föld feszültség, U_L = 50 V a megengedett érintési feszültség váltakozó áramon;
• ahol a feladat adata hiányos, azt a megoldás külön kimondja, és megnevezi a feltételezést, amellyel tovább számolunk; ahol a fejezet valamit nyitott kérdésként jelölt, ott a megoldás sem állítja tényként.

⚠ Két képlet, amelyet soha ne keverj össze:

Z_s × I_a ≤ U₀      a táplálás önműködő lekapcsolásának feltétele
                    (411.4.4. TN, 411.5.4. TT túláramvédelemnél)
                    U₀ = 230 V, NEM 50 V!

R ≤ 50 / I_a        a kiegészítő védő egyenpotenciálú összekötés feltétele
R_A × I_Δn ≤ 50 V   a TT- és az IT-rendszer áram-védőkapcsolós feltétele
                    itt szerepel az 50 V

F1.30 A 30. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

30.1. feladat. Öt lakást tápláló elosztó, áramkörönként I_nc = 26 A. Mekkora legyen I_nA a 101. táblázat 0,8-as (10 vagy több áramkör esetén nem, hanem a táblázat szerinti) egyidejűségi tényezőjével?

I_nA ≥ n · I_nc · RDF = 5 · 26 A · 0,8 = 104 A (nem 5 · 26 = 130 A).

Válasz: legalább I_nA = 104 A.

30.2. feladat. Egy VRLA akkumulátor katalógusban megadott élettartama 5 év, 25 °C-on. Az akkumulátorhelyiség tervezett hőmérséklete 33,3 °C. Mennyi az élettartam a magasabb hőmérsékleten, ha minden 8,3 °C-os hőmérséklet-emelkedés felezi az élettartamot?

33,3 °C − 25 °C = 8,3 °C emelkedés → egyszeri felezés: 5 év / 2 = 2,5 év.

Válasz: kb. 2,5 év.

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.31 A 31. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

31.1. feladat. A modulsor méretezése a két alapszámmal.

Adatok. U_OC STC = 41,8 V; I_SC STC = 13,6 A; α_UOC = −0,29 %/°C; I_MOD_MAX_OCPR = 25 A; T_min = −18 °C; az inverter megengedett legnagyobb bemeneti feszültsége U_DC max = 1100 V.

(a) A K_U tényező és a modul U_OC MAX értéke (B1. melléklet).

1. lépés: a hőmérséklet-különbség
   T_min − 25 °C = −18 °C − 25 °C = −43 °C

2. lépés: a szorzótényező
   K_U = 1 + (α_UOC / 100) · (T_min − 25 °C)
   K_U = 1 + (−0,29 / 100) · (−43)
   K_U = 1 + (−0,0029) · (−43)
   K_U = 1 + 0,1247
   K_U = 1,1247

3. lépés: a legnagyobb üresjárási feszültség
   U_OC MAX = K_U · U_OC STC = 1,1247 · 41,8 V
   U_OC MAX = 47,01 V

A modul üresjárási feszültsége hidegben tehát 12,5 %-kal nagyobb az adatlapi értéknél. A 712.512.1.1. szerint ez a 47,01 V a névleges feszültség minden DC oldali eszköz kiválasztásához – nem a 41,8 V.

(b) Hány modul köthető egy modulsorba?

Feltétel: n · U_OC MAX ≤ U_DC max
   n ≤ 1100 V / 47,01 V
   n ≤ 23,40
   n egész szám  ->  n = 23 modul

Ellenőrzés:  23 · 47,01 V = 1081,2 V ≤ 1100 V     MEGFELEL
             24 · 47,01 V = 1128,3 V > 1100 V     NEM FELEL MEG

23 modul köthető egy modulsorba.

(c) A modulsor tervezési árama (B2. melléklet).

I_SC MAX = K_I · I_SC STC,  ahol K_I legkisebb értéke 1,25
I_SC MAX = 1,25 · 13,6 A = 17,00 A

A modulsor tervezési árama 17,00 A (712.512.1.2.). Sorba kötésnél az áram nem összegződik, tehát ez a teljes modulsorra érvényes. Ezzel az árammal kell méretezni a kábelt, a védelmi eszköz megszakítóképességét és az SPD I_SCPV jellemzőjét. Ha a telepítés kiemelten fényvisszaverő környezetben (hó-, vízfelület, világos tetőburkolat) történne, K_I értékét a szabvány megjegyzése szerint növelni kellene – a feladat ilyet nem említ, ezért maradunk az 1,25-nél.

(d) Modulszám adathiány esetén. A B1. melléklet utolsó bekezdése szerint, ha a hőmérsékleti együttható vagy a legkisebb hőmérséklet nem ismert, U_OC MAX = 1,2 · U_OC STC.

U_OC MAX = 1,2 · 41,8 V = 50,16 V
   n ≤ 1100 V / 50,16 V
   n ≤ 21,93   ->  n = 21 modul

Ellenőrzés:  21 · 50,16 V = 1053,4 V ≤ 1100 V     MEGFELEL
             22 · 50,16 V = 1103,5 V > 1100 V     NEM FELEL MEG

Adathiány esetén 21 modul – kettővel kevesebb. Az adathiány „ára” tehát két modul modulsoronként, de ez a szabályos és biztonságos megoldás.

Megjegyzés az I_MOD_MAX_OCPR adathoz. A feladat megadja a 25 A-es értéket, de a kérdések nem használják. Ha ez a modulsor egy két modulsoros modulcsoport része lenne, a 712.431.101. kifejezett kimondása szerint sztringvédelemre nincs szükség (N_s ≤ 2). Három modulsornál a feltétel: 1,35 · 25 A = 33,75 A a bal oldalon, (3 − 1) · 17,00 A = 34,00 A a jobb oldalon, és 33,75 A < 34,00 A teljesül, tehát három modulsortól már kellene modulsoronkénti túláramvédelem. Ez határeset: néhány század amperen múlik, ezért itt a pontos gyártói adat és a K_I helyes megválasztása különösen fontos.

31.2. feladat. A típusú áram-védőkapcsoló trafómentes inverter mögött.

(a) Megfelel-e a kialakítás? Nem felel meg. A 712.530.3.101. szerint, ha a napelemes AC tápáramkör védelmére áram-védőkapcsolót használnak, annak EN 62423 vagy EN 60947-2 szerinti B típusúnak kell lennie, három kivétellel: ha az inverter az AC és a DC oldal között egyszerű elválasztást biztosít; ha a berendezés transzformátor különálló tekercseivel biztosít egyszerű elválasztást az inverter és az RCD között; vagy ha a gyártó nyilatkozik arról, hogy nincs szükség B típusra. A feladatban az inverter trafómentes (tehát az első két kivétel kizárt), és a gyártó nem nyilatkozik (tehát a harmadik sem áll fenn). Marad a főszabály: B típusú RCD kell.

(b) A szabványos megoldás – és miért nem elég az inverter kivétele. A helyes megoldás: a meglévő 40 A/30 mA-es A típusú készüléket B típusúra kell cserélni, vagy a lakást úgy kell átcsoportosítani, hogy a PV-áramkör B típusú RCD mögé kerüljön, és a többi áramkör olyan készülék mögé, amelyet az inverter hibaárama nem érhet el.

A PV-áramkör kiemelése az A típusú készülék mögül megoldja az adott (lakás) RCD megvakulásának kockázatát azon a körön -- de ez önmagában nem elég: a kiemelt PV-áramkörnek ezután saját, B típusú RCD-re van szüksége (712.530.3.101.), mert az egyenáramú hibaáram a PV-oldalon ugyanúgy jelentkezhet. Ha a sima egyenáramú összetevő egy hagyományos (AC vagy A típusú) készülék vasmagjához jut, az telítésbe megy, és a készülék minden más hibafajtára is megvakul – ezért kell a PV-áramkör saját RCD-jének is B típusúnak lennie, nem elég a puszta kiemelés. A védelem elvesztése kívülről nem látszik: a kar bent van, a jelzőlámpa ég, a tesztgomb akár működhet is.

(c) Egy mondatban. Az A típusú áram-védőkapcsoló összegáram-váltójának vasmagját a sima egyenáramú hibaáram telítésbe viszi, ezért a készülék az egyenáramú hibát nem érzékeli, és a telített vasmag miatt a váltakozó áramú hibaáramot sem – vagyis „megvakul”.

31.3. feladat. Hibakeresés két modulsoros, romló termelésű HMKE-n.

Kiindulás. A rendszer 2 modulsoros, tehát sztringbiztosító nincs és nem is kell (712.431.101.). A napló szerint a két modulsor termelése jelentősen eltér – ez a leghasznosabb adat: a hiba az egyik ághoz köthető, a hibakeresést tehát a rosszabb ágon kell kezdeni, és a jobbik ág referenciaként használható.

(a) Szemrevételezés – sorrendben (MSZ EN 62446-1, 5.2., valamint a 31.14. karbantartási táblázata):

1. Árnyékolás – az utóbbi három évben felnőtt fa, új kémény, új szomszédos épület, antenna; nyári napon, déli órákban a legjobban látszik. Ez az egyetlen ok, amely magyarázhat 12 %-os, ágfüggő visszaesést hibás alkatrész nélkül.
2. Szennyeződés – por, madárürülék, levélréteg, elsősorban a modulsor alsó élén.
3. Modulhibák – repedés, elszíneződés, delaminálódás, barnult cellák, sérült hátoldali fólia.
4. Csatlakozók és kábelezés – laza vagy elszíneződött MC-csatlakozó, sérült kábelszigetelés, elmozdult kábelbilincs, a tetőfelületre lecsúszott vezetékszakasz.
5. Tartószerkezet és kötések – korrodált kötés, meglazult leszorító, elmozdult modul.
6. Csatlakozódobozok, inverter – hőterhelés nyoma, olvadás, égésnyom; az inverter hibanaplója és a szigetelésfigyelő (IMD) jelzései.

(b) Mérések – az 1-es kategóriájú vizsgálati rend sorrendjében (MSZ EN 62446-1):

1. polaritásvizsgálat és az összekötődoboz vizsgálata – ⚠ ezt biztonsági okból a modulsorok csatlakoztatása előtt kell elvégezni;
2. folytonosság – a védő- és egyenpotenciálra hozó vezetők, valamint a modulsor átmenő ellenállása;
3. a modulsor üresjárási feszültsége (V_oc) – a két ágat egymással és a modulszámból számított értékkel összevetve; a hiányzó modul, a fordítva bekötött modul és a szakadt blokkolódióda itt derül ki;
4. a modulsoráram (I_sc vagy üzemi áram) – a két ág egyidejű összehasonlítása azonos besugárzásnál;
5. funkcionális vizsgálatok – inverterindítás, leválasztás, jelzések;
6. az egyenáramú áramkörök szigetelési ellenállása – a 62446-1 2. táblázata szerinti vizsgálófeszültséggel, a V_oc(STC) × 1,25 rendszerfeszültség alapján kiválasztva a sort.

Az I–U karakterisztika felvétele (2-es kategória) kiváltja a V_oc és az I_sc külön mérését, és az infravörös (termográfiás) szemrevételezés mutatja meg a melegedő kötést és a hibás cellát („hot spot”). A 2-es kategóriájú vizsgálat megkezdése előtt a rendszernek minden 1-es kategóriájú vizsgálatot teljesítenie kell.

(c) Biztonsági szabályok az összekötődoboz megnyitásához.

• A DC oldal feszültség alatt áll, amíg fény éri a modulokat (712.410.101.); a letakarás enyhítés, nem feszültségmentesítés. Az öt biztonsági művelet a modulok felőli oldalon nem hajtható végre, ezért a munka feszültség közelében végzett munkának minősül: szigetelt szerszám, szigetelt kesztyű, egyéni védőeszköz.
• Előbb a DC szakaszolókapcsolót kell nyitni, és csak azután nyúlni a dobozhoz: terhelés alatt biztosítótartót vagy csatlakozót bontani tilos, mert az egyenáramú ív nem alszik ki magától.
• A DC oldalon a földelés/rövidre zárás nem alkalmazható feszültségmentesítő lépésként: a feszültséget nem szünteti meg (a modul kapcsain marad U_OC), a rákapcsolás egyenáramú ívet húz, egy pólus földelése földzárlatot okoz.
• A csatlakozókat csak azonos, a gyártó által igazoltan összeférhető párral szabad visszakötni.
• A munkát lehetőleg kis besugárzásnál (kora reggel, borult időben) érdemes végezni – ez csökkenti, de nem szünteti meg a veszélyt.

31.4. feladat. BESS (akkumulátoros energiatároló) elhelyezése: 3 × 410 kWh-s konténer (összesen 1230 kWh), egy tűzszakaszon belül, a szomszédos épülettől 6 m-re, egy másik, ≤ 20 kWh-s beltéri egységtől 12 m-re.

(a) 1 MWh feletti tárolt energiánál (itt 1230 kWh > 1 MWh) a T.1.10. táblázat szerint automatikus tűzjelző ÉS tűzoltó berendezés is szükséges, nem csak tűzjelző.

(b) Alapeset (nem 62619 tanúsított cellák): a szomszédos épülettől legalább 7 m távolság szükséges (T.1.8/T.1.9.1.2. sora).

(c) MSZ EN IEC 62619 szerint tanúsított cellák esetén a távolság 5 m-re csökkenthető; ha a konténerben beépített oltóberendezés is van, 3 m-re.

(d) A 6 m-es adott távolság a 7 m-es alapesetnek NEM felel meg, de az 5 m-es, 62619-tanúsítvánnyal járó kedvezménnyel megfelel — feltéve, hogy a cellák tanúsítottak.

(e) A 12 m-es távolság a másik BESS-egységtől nagyobb, mint az 5 m-es (tanúsított) vagy akár a 7 m-es (alapeset) követelmény is, tehát ez a pár megfelel — kivéve, ha a két egység műszakilag egy tűzszakaszt/rendszert alkot, ekkor a DC-oldali leválasztás és a legfeljebb 5 m-es kábelhossz-szabály (T.1.9.) alkalmazandó, és külön DC-leválasztó szükséges.

(f) A konténeres kivitel esetén a T.1.9. szerint a beépített tűzjelző kötelező (nem elegendő az épületi tűzjelzőre hagyatkozni), és — mivel lítium-ion cellákról van szó — robbanásveszélyes zóna (Ex-zóna) kijelölése nem szükséges (ez csak bizonyos ólomakkumulátoros technológiáknál merül fel a hidrogénfejlődés miatt).

31.5. feladat. A rendszerdokumentáció és a szabványi hivatkozások áttekintése egy meglévő PV-rendszernél.

(a) A kötelező dokumentáció (MSZ EN 62446-1, 4. fejezet) hat fő eleme: alapvető rendszerinformációk (4.2.1. a)–g)), tervezői és kivitelezői adatok (4.2.2–4.2.3.), legalább egy egyvonalas kapcsolási rajz (4.3.), a modulsor-elrendezési rajz ≥ 3 modulsornál (4.4.), a modul- és inverteradatlap (4.5.), valamint az üzembe helyezési vizsgálati adatok másolata (4.9.).

(b) A vizsgálati kategória (1-es vagy 2-es, 5.3.2–5.3.5.) a rendszer méretétől és a hozzáférhetőségtől függ; a polaritásvizsgálatot a feszültség- és árammérés, majd az I-V karakterisztika-vizsgálat követi.

(c) A szigetelési ellenállás mérése a 2. táblázat szerinti feszültséggel (a rendszerfeszültség U_OC(STC) × 1,25 alapján választva) és határértékkel (0,5 vagy 1 MΩ) történik; 10 kWp fölött az A vagy a B módszer alkalmazható.

(d) A karbantartási terv (MSZ EN IEC 62446-2) a 10. fejezet szerint négy ágra tagolódik (megelőző, időszakos igazoló ellenőrzés, helyreállító, hibakeresés), kiegészülve a feltételes és az adminisztratív tevékenységekkel; az alkatrészcserénél a gyártó vagy a felelős üzemeltető által engedélyezett, egyenértékű alkatrészt kell használni (10.2.).

(e) A karbantartási időközök a szabvány F melléklet példájából NEM vehetők át közvetlenül — a példa egy szélsőséges (nagy, korrozív környezetű, hideg téli, szolgáltatói méretű) telephelyre szól; a legtöbb hazai kisrendszernél ennél ritkább ellenőrzés is elegendő lehet, a tervezőnek/üzemeltetőnek kell a saját körülményekre szabnia.

(f) Egy mondatban: a dokumentáció és a vizsgálat célja annak igazolása, hogy a rendszer a tervezésnek és a szabványnak megfelelően épült meg és biztonságosan üzemel — ez a garancia és a jövőbeli hibakeresés alapja is.

(d) Ha a mérések rendben vannak, de a különbség megmarad. Akkor a hiba nem villamos folytonossági jellegű. Sorrendben: a tájolás és a dőlésszög eltérése a két ág között; a részleges, időszakos árnyékolás (napszakfüggő, ezért egy pillanatnyi mérés nem mutatja) – ezt a naplózott napi termelési görbék összevetése deríti fel; a modulok öregedése és teljesítménycsökkenése (a gyártói teljesítménygarancia görbéjéhez viszonyítva); a blokkolódióda hibája, amely a szabvány szerint „mind üresjárásban, mind rövidzárásban meghibásodhat” (5.3.6. kiegészítő vizsgálat); az inverter MPP-követése vagy az adott bemenet hibája – ez az ágak felcserélésével dönthető el; végül a modulszintű termográfia, amely a cellahibát megmutatja.

⚠ A 12 %-os csökkenés egy részét a modulok természetes öregedése is okozhatja, de az ágak közötti eltérést nem: az öregedés mindkét ágat egyformán érinti. Éppen ezért a két ág eltérése az igazi hibajel.

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.32 A 32. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

32.1. feladat. 12 mA, kéz–kéz áramút, 2 s behatás.

A zóna meghatározása. Az MSZ EN/IEC 60479-1 váltakozó áramú zónái közül a 12 mA a b görbe (kb. 5 mA) fölött, de a c1 görbe (kb. 50 mA) alatt van, tehát az eset az AC-3 zónába esik.

AC-1:  < 0,5 mA          nincs érzékelhető hatás
AC-2:  0,5 mA – b görbe  érzékelés, akaratlan izom-összehúzódás
AC-3:  b – c1 görbe      erős izomgörcs, ELENGEDÉSI KÉPTELENSÉG,   <- 12 mA
                         légzési nehézség, visszafordítható
                         szívműködési zavar
AC-4:  c1 görbe felett   kamrafibrilláció

A várható élettani hatás. Erős, akaratlan izomgörcs, elengedési képtelenség, légzési nehézség és visszafordítható szívműködési zavar. Tartós kamrafibrilláció ebben a zónában még nem várható – de éppen ez az a megfogalmazás, amely félrevezető lehet.

Miért életveszélyes a „kis” áram? Három, egymást erősítő ok miatt:

1. Az elengedési határ átlépése. Az elengedési határ 50 Hz-en kb. 10 mA (nőknél és gyermekeknél kisebb). A 12 mA e fölött van, tehát a sérült nem tudja elengedni a vezetőt. Az áramütés így nem egy pillanat, hanem tartós állapot.
2. Az ördögi kör. A görcs szorosabbá teszi az érintkezést, a szorosabb érintkezés csökkenti az átmeneti ellenállást, a kisebb ellenállás növeli az áramot – az izzadás pedig tovább rontja a helyzetet. A kiindulási 12 mA-ből percek helyett másodpercek alatt lehet több tíz milliamper, azaz AC-4 zóna.
3. Az idő a második tengely. A zónadiagram vízszintes tengelyén az áram, a függőlegesen az idő áll: ugyanaz az áram rövid ideig ártalmatlan, hosszan halálos. A megadott 2 másodperc már hosszú behatás; ha a sérült nem tud elengedni, az idő korlátlanul nő.

Ehhez járul a kéz–kéz áramút: a 32.1 alfejezet szerint ez az egyik legveszélyesebb út, mert a mellkason, a szívtájékon halad keresztül.

⭐ A tanulság a védelemre. Ez a példa magyarázza meg, miért 30 mA az áram-védőkapcsoló kiegészítő védelemre előírt legnagyobb kioldóárama, és miért tized másodpercek a lekapcsolási idők: a védelemnek az AC-3 zónában, az elengedési képtelenség állapotában kell közbelépnie, mielőtt az eset AC-4-be fordulna.

32.2. feladat. Alapvédelmi bejárás – mintajegyzőkönyv és a szabványi mérce.

Ez terepgyakorlat, ezért nincs egyetlen helyes számadat. A megoldás a jegyzőkönyv szerkezetét, a szabványi követelményeket és a rangsorolás elvét adja meg; a konkrét tételeket a saját tanműhelyed adja hozzá.

A jegyzőkönyv szerkezete. Sorszám · a szerkezet megnevezése és helye · az észlelt állapot · a szabvány szerinti követelmény (szakaszszámmal) · súlyossági fokozat · javasolt intézkedés és határidő.

A négy vizsgálati szempont követelménye:

A hiányosságok rangsorolása – a javasolt sorrend:

1. Azonnali veszély: hiányzó vagy sérült burkolat, szabadon hozzáférhető aktív rész, sérült szigetelésű, feszültség alatt álló vezeték. Teendő: azonnali üzemen kívül helyezés, a berendezés leválasztása, feliratozás.
2. Súlyos hiányosság: szerszám nélkül nyitható burkolat feszültség alatti rész előtt; hiányzó figyelmeztető felirat kondenzátoros berendezésnél (a szerelő nem tud a maradó töltésről).
3. Hiányosság: a vízszintes fedőfelület csak IP2X, holott IP4X kellene; laza, de záró burkolat; hiányzó tömítés.
4. Tökéletesítés javasolt: kopott, olvashatatlan felirat; nem korszerű, de a létesítéskori követelménynek megfelelő megoldás.

⚠ Két gyakori félreértés, amelyet a jegyzőkönyvben is le kell írni. ① A védőakadály és az elérhető tartományon kívüli elhelyezés csak alapvédelmet ad, és csak szakképzett vagy kioktatott személyek által felügyelt berendezésben alkalmazható (410.3.5.) – tanműhelyben, ahol tanulók dolgoznak, ez a feltétel gondos mérlegelést kíván. ② A burkolat felső lapja, ha könnyen megérinthető, vízszintes fedőfelületnek számít, tehát ott IP4X a mérce, nem IP2X.

32.3. feladat. Öt készülék védelmi osztálya.

Ez is gyűjtőgyakorlat, ezért itt a döntési szabályt és egy tipikus mintakitöltést adjuk meg.

A döntés három jele. ① az adattábla jelképe, ② a csatlakozókábel ereinek száma, ③ a dugó kialakítása (van-e védőérintkező).

Melyik készüléknél lenne szabálytalan a védővezető bekötése? A II. érintésvédelmi osztályú készülékeknél (fúrógép, hajszárító, töltő). A 412.2.3.2. szerint a burkolaton belüli vezetőképes részt nem szabad a védővezetőhöz kötni. Ennek oka elvi: a II. osztályú készülék hibavédelme a szigetelésre épül, nem a lekapcsolásra. Ha védővezetőt kötünk rá, akkor ① a készüléknek olyan hibaútat adunk, amelyre nem tervezték, ② a védővezetőn megjelenő idegen potenciált (például PEN-szakadás esetén) behozzuk a készülék belsejébe, ③ és megszűnik a védelem függetlensége. Ugyanígy szabálytalan a III. osztályú, törpefeszültségű készülék testének védővezetőhöz kötése SELV-rendszerben, mert a SELV-áramkör és testei földeletlenek.

⚠ A jegyzet külön kimondja: a védelmi osztályt nem szabad ránézésre eldönteni. A műanyag ház önmagában nem jelent II. osztályt, a fémház nem jelent I. osztályt – az adattábla és a gyártói dokumentáció dönt. Ha a jelölés hiányzik vagy olvashatatlan, a készüléket a vizsgálat befejezéséig üzemen kívül kell helyezni.

(Javítás: a 412.2.2.4. szerint a burkolaton belüli vezetőképes részt nem szabad a védővezetőhöz kötni -- a korábbi, tévesen 412.2.3.2.-re hivatkozó változat javítva.)

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.33 A 33. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

33.1. feladat. 1975-ös üzemcsarnok felújítása négyvezetős PEN-fővezetékkel.

(a) Milyen hálózati rendszer alakul ki? A meglévő fővezeték L1, L2, L3, PEN – tehát a betáplálás felőli szakasz TN-C. Ha a PEN-t az új alelosztóknál választják szét külön PE-re és külön N-re, a szétválasztás utáni szakasz TN-S. A teljes berendezés jele tehát TN-C-S, a szétválasztási pontok az alelosztókban vannak.

⚠ Fontos részlet: a szétválasztási pont után a PE-t és az N-t soha többé nem szabad összekötni, és a nullavezetőt már nem szabad újra földelni. Az alelosztóban a PE-sínt és az N-sínt fizikailag el kell különíteni és fel kell iratozni. A szabvány 411.4.2. ajánlja, hogy a PE- vagy PEN-vezetőt ott is földeljék, ahol az az épületbe vagy a helyiségbe belép, és a fő védő egyenpotenciálú összekötést minden épületben ki kell alakítani (411.3.1.2.).

(b) Hova kerülhet és hova nem kerülhet áram-védőkapcsoló?

• Nem kerülhet a TN-C szakaszra, vagyis a PEN-vezetős fővezetékre. A 411.4.5. szó szerint: „TN-C-rendszerekben nem szabad áram-védőkapcsolókat (RCD-ket) használni.” Két oka van: ① a hibaáram ugyanazon a PEN-vezetőn tér vissza, amely az összegáram-váltón áthalad, ezért az eredő nulla marad, és a készülék nem érzékel semmit; ② ha mégis kioldana, megszakítaná a PEN-vezetőt, ami a 411.4.3. szerint tilos.
• Kerülhet minden olyan pontra, amely a szétválasztási pont után van: az alelosztókban, a gépek dugaszolóaljzat-áramkörein, a világítási körökön.
• Kötelező is: a 411.3.3. szerint a szakképzetlen személyek által használt, általános célú, legfeljebb 32 A névleges áramú csatlakozóaljzatokra legfeljebb 30 mA-es RCD-vel kiegészítő védelmet kell biztosítani. A gépek 32 A fölötti ipari aljzatai erre a szakaszra nem esnek, de az öltözői, irodai, karbantartói aljzatok igen.

(c) Három ellenőrzés a meglévő PEN-vezetőn, mielőtt bármit rákötnénk:

1. Folytonosság és kötésminőség. A PEN a védővezető feladatát is ellátja; ha megszakad, a nullázott testekre fázisfeszültség kerülhet egy fogyasztón keresztül. Mérni kell a folytonosságot végponttól végpontig, és a kötések ellenállását a D6.4.2.3. k) mércéje szerint: egy kötés ellenállása ne legyen nagyobb 1 m azonos keresztmetszetű vezető ellenállásánál (37. fejezet).
2. A hurokimpedancia mérése a legkedvezőtlenebb pontokon, és a Z_s × I_a ≤ U₀ feltétel ellenőrzése a tervezett védelmi eszközökre (37. fejezet szerint a mért értékre a Z_s(m) ≤ 2U₀/3I_a szabállyal).
3. A keresztmetszet és a jelölés ellenőrzése. A PEN legkisebb keresztmetszete tájékoztató értékkel 10 mm² réz, illetve 16 mm² alumínium – a meglévő 4 × 35 mm² alumínium ezt teljesíti. A jelölésnek kéknek kell lennie, a végeken és minden csatlakozási ponton zöld-sárga jelöléssel (vagy fordítva). Ezen felül a földelések (ismételt földelés) állapotát is ellenőrizni kell: a TN-rendszerben a berendezés földelésének sértetlensége a PEN megbízható földcsatlakozásától függ (411.4.1.), és a külső feltételekért a táphálózat kezelője felel.

Kiegészítés: mivel 1975-ös berendezésről van szó, érdemes rejtett nullázást is keresni (a védőérintkező áthidalása a nullavezetőre) – ez a felújítások klasszikus, tiltott örökölt hibája.

(d) Négypólusú főkapcsoló egyik pólusa a PEN-vezetőben.

Ez azonnal megszüntetendő, súlyos, életveszélyes hiba. A hivatkozás: MSZ HD 60364-4-41:2018, 411.4.3. – „A PEN-vezetőbe nem szabad kapcsoló- vagy leválasztóeszközt beépíteni.”

Mit teszünk? ① A hibát rögzítjük a jegyzőkönyvben, és azonnali intézkedést javaslunk. ② A berendezést az öt biztonsági művelet szerint feszültségmentesítjük (38. fejezet). ③ A PEN-vezetőt a főkapcsoló megkerülésével, folytonosan kötjük át; a főkapcsoló csak a három fázisvezetőt kapcsolja. ④ Ha az adott ponton indokolt a nullavezető megszakítása is, azt csak a PEN szétválasztása után, a külön N-vezetőn szabad megtenni – ekkor viszont a PE-t a kapcsolón kívül, folytonosan kell vezetni. ⑤ A munka után folytonossági és hurokimpedancia-mérés.

Miért ilyen kemény a tiltás? Mert a PEN egyszerre nullavezető és védővezető. Ha a kapcsoló megszakítja, egyszerre szűnik meg az üzemi visszatérő út és a védővezető: a fogyasztón keresztül a PEN megszakadás utáni szakaszára – és vele minden hozzá kötött készülék fémházára – akár teljes fázisfeszültség kerülhet, miközben a berendezés kívülről nézve „ki van kapcsolva”.

33.2. feladat. Négy áramkör legnagyobb megengedett lekapcsolási ideje.

A rendszer. ⭐ TN-rendszer, 400/230 V. A 41.1. táblázatban a sorválasztás a rendszer (TN), az oszlopválasztás pedig az U₀ = a névleges fázis–föld feszültség alapján történik. Nálunk U₀ = 230 V, tehát mind a négy áramkörnél a „120 V < U₀ ≤ 230 V a.c.” oszlop érvényes – akkor is, ha az áramkör háromfázisú, 400 V-os. A 400 V a fázisok közötti feszültség, nem az U₀.

Az (1) pont csapdája. Sokan a „400 V” miatt a 230 V < U₀ ≤ 400 V oszlopot választják, és 0,2 s-ot mondanak. Ez hibás: a táblázat oszlopait az U₀ fázis–föld feszültség indexeli, ami 400/230 V-os rendszerben 230 V. A 0,2 s-os oszlop olyan hálózatokra vonatkozik, ahol maga a fázis–föld feszültség nagyobb 230 V-nál.

A (3) pont jelentősége. Az áramkör besorolása dönti el a megengedett időt, és ezen keresztül az I_a értéket is: az I_a-t az 5 s-hoz tartozó áramként kell leolvasni a biztosító jelleggörbéjéről, nem a 0,4 s-hoz tartozóként. Ugyanaz a hurokimpedancia elosztóáramkörként megfelelhet, végáramkörként pedig megbukhat.

Kiegészítő megjegyzés. Ha ugyanezek az áramkörök TT-rendszerben épülnének, a végáramkörökre 0,4 s helyett 0,2 s, az elosztóáramkörre 5 s helyett 1 s volna a határ (411.3.2.4.). A 41.1. táblázat lábjegyzete szerint a VÉGÁRAMKÖRÖKRE a TN-idők alkalmazhatók, ha egyszerre teljesül két feltétel: a lekapcsolást túláramvédelmi eszköz végzi (nem RCD), és a berendezésben lévő összes idegen vezetőképes rész be van kötve a védő egyenpotenciálú összekötésbe. ⚠ Az elosztóáramkör 1 s-os határára ez a lábjegyzet nem vonatkozik.

33.3. feladat. Kórházi műtőblokk IT-rendszerben.

A rendszer. ⭐ IT-rendszer: a tápforrás szigetelt vagy nagy impedancián át földelt, a testek közös földelési rendszerhez csatlakoznak, kiépített nullavezető nincs, U = 400 V (a fázisok közötti feszültség). A védelem: B10 kismegszakító, Z_s = 1,4 Ω.

(a) Teljesül-e a második hibára vonatkozó feltétel? A 411.6.4. a) esetének első sora érvényes: minden test közös földelési rendszerhez kötve, kiépített nulla- vagy középvezető nélkül.

1. lépés: a kioldóáram (B karakterisztika -> 5 · I_n)
   I_a = 5 · 10 A = 50 A

2. lépés: a feltétel behelyettesítése
   2 · I_a · Z_s ≤ U
   2 · 50 A · 1,4 Ω = 140 V
   140 V ≤ 400 V                      TELJESÜL

A feltétel teljesül, méghozzá nagy tartalékkal. A 2-es szorzó azt veszi figyelembe, hogy a két hiba különböző áramkörökben is lehet, tehát a hibaáram két áramkör vezetőin halad át; a Z_s-nek mindig a legkedvezőtlenebb hurokra vonatkozó értékét kell venni. A lekapcsolási időkre az a) esetben a TN-rendszerre előírt értékek érvényesek (411.6.4. 1. MEGJEGYZÉS).

(b) A megengedett legnagyobb hurokimpedancia.

Z_s,max = U / (2 · I_a) = 400 V / (2 · 50 A) = 400 / 100
Z_s,max = 4,00 Ω

A mért 1,4 Ω ennek 35 %-a  ->  jelentős tartalék.

⚠ Érdemes megnézni a másik esetet is: ha a berendezésben kiépített nullavezető volna, a feltétel 2 · I_a · Z′_s ≤ U₀ alakra változna, és Z′_s,max = 230 / (2 · 50) = 2,30 Ω lenne – vagyis a nullavezető kiépítése szigorítja a feltételt, mert a hurok a fázis–nulla feszültségre záródik.

(c) Milyen jelzést kell adnia a berendezésnek az első hibánál, és hol? A 411.6.3.1. szerint az első hibát jelezni kell – szigetelés-ellenőrző készülékkel (IMD), amely kombinálható szigetelésihibahely-meghatározó rendszerrel (IFLS), vagy hibaáram-ellenőrző eszközzel (RCM), ha a hibaáram elég nagy az észleléshez. A jelzés legyen hallható és/vagy látható, és álljon fenn a hiba megszüntetéséig; a hallható jelzés törölhető, ha látható jelzés is van. Elhelyezés: ott, ahol az illetékes személyek észlelik – a műtőblokkban ez a gyakorlatban a műtőben, a személyzet látóterében elhelyezett jelzőtabló. A szabvány hozzáteszi: „Az első hibát ajánlatos a lehető legrövidebb időn belül megszüntetni.”

Az első hiba további feltétele (411.6.2.): a testeket egyenként, csoportosan vagy együttesen földelni kell, és váltakozó áramú rendszerben teljesülnie kell az R_A × I_d ≤ 50 V feltételnek. ⚠ Ennek számszerű ellenőrzéséhez ismerni kellene az R_A földelési ellenállást és az I_d első hibaáramot – ezeket a feladat nem adja meg, ezért ezt a feltételt itt csak megnevezni tudjuk, számmal igazolni nem.

(d) Miért nem elegendő csak RCM-et beépíteni? Két, egymástól független ok:

1. A hibaáram-ellenőrző eszköz nem alkalmas a szimmetrikus szigetelési hibák észlelésére – vagyis annak a hibatípusnak a felismerésére, amikor a szigetelés minden pólus felől egyszerre romlik. Az IMD ezzel szemben a hálózat és a föld közötti szigetelési ellenállást méri folyamatosan, ezért ezt is látja.
2. A 411.1. szakasz megjegyzése szerint az RCM egyáltalán nem védelmi eszköz – csak jelez. Aki IT-rendszerben az RCM-et védelemnek tekinti, nem teljesíti a szabvány követelményét.

⭐ Az IT-rendszer nem „biztonságosabb”, hanem más kockázatprofilú rendszer. Az első hiba után a berendezés ugyanolyan sérülékeny, mint egy alapszigetelés nélküli TN-rendszer: a következő hiba már azonnal veszélyes. Ezért kell hozzá szakszemélyzet, folyamatos felügyelet és karbantartási fegyelem.

33.4. feladat. Garázsáramkör túl nagy hurokimpedanciával.

A rendszer. ⭐ TN-C-S rendszer, U₀ = 230 V, végáramkör (garázs dugaszolóaljzat-áramköre), tehát a 41.1. táblázat TN sora, a „120 V < U₀ ≤ 230 V” oszlop: t_max = 0,4 s. A védelem B16 kismegszakító, a mért hurokimpedancia Z_s = 2,95 Ω, a vezeték 42 m hosszú, 1,5 mm² réz.

(a) Teljesül-e a lekapcsolási feltétel?

1. lépés: a kioldóáram
   I_a = 5 · I_n = 5 · 16 A = 80 A

2. lépés: a megengedett legnagyobb hurokimpedancia
   Z_s,max = U₀ / I_a = 230 V / 80 A = 2,875 Ω

3. lépés: összehasonlítás
   Z_s = 2,95 Ω  >  2,875 Ω        NEM FELEL MEG

4. lépés: ellenőrzés a hibaáram felől
   I_k = U₀ / Z_s = 230 V / 2,95 Ω = 77,97 A
   77,97 A  <  80 A = I_a
   -> a mágneses (azonnali) kioldás NEM biztosított; a kismegszakító
      a hőkioldó tartományában van, a lekapcsolás másodpercekig
      is eltarthat  ->  a 0,4 s NEM teljesül

A feltétel nem teljesül. Ez nem „papíron bukás”: a 77,97 A-es hibaáram a B16 mágneses kioldójának 80 A-es felső határa alatt van, tehát a fizika sem működik.

⚠ Ha a 37. fejezet mérési szabályával értékelünk, még egyértelműbb a kép: a mért értékre a Z_s(m) ≤ 2U₀ / 3I_a („66 %-os”) feltétel érvényes, ami 2 · 230 / (3 · 80) = 1,917 Ω – a mért 2,95 Ω ennek több mint másfélszerese.

(b) Mekkorára kellene növelni a keresztmetszetet?

Először bontsuk fel a mért értéket, mert a keresztmetszettel csak az áramköri szakasz ellenállása változik:

1. lépés: a hurok felosztása
   Z_s(összes)      = 2,95 Ω     (mért, az áramkör végén)
   Z_e(lakáselosztó) = 0,42 Ω     (mért, a táppontban)
   Z_kör(70 °C)     = 2,95 − 0,42 = 2,53 Ω

2. lépés: az áramköri szakaszra jutó megengedett rész
   Z_kör,meg = Z_s,max − Z_e = 2,875 − 0,42 = 2,455 Ω

3. lépés: a szükséges keresztmetszet (az ellenállás fordítottan
          arányos a keresztmetszettel)
   A ≥ 1,5 mm² · (2,53 / 2,455) = 1,5 · 1,0306 = 1,546 mm²
   -> a szabványos sorból a következő fokozat:  A = 2,5 mm²

4. lépés: ellenőrzés 2,5 mm²-rel
   Z_kör = 2,53 Ω · (1,5 / 2,5) = 1,518 Ω
   Z_s   = 0,42 + 1,518 = 1,938 Ω  ≤  2,875 Ω     MEGFELEL

5. lépés: ellenőrzés a mérési szabállyal (37. fejezet)
   2U₀ / 3I_a = 1,917 Ω
   1,938 Ω  >  1,917 Ω  ->  éppen csak túllépi a 66 %-os korlátot!

6. lépés: 4 mm²-rel
   Z_kör = 2,53 Ω · (1,5 / 4) = 0,949 Ω
   Z_s   = 0,42 + 0,949 = 1,369 Ω  ≤  1,917 Ω     bőven MEGFELEL

A válasz. A szabvány Z_s × I_a ≤ U₀ feltételét már a 2,5 mm² teljesíti, de a mért értékre vonatkozó 66 %-os szabályt épphogy nem – ezért a gyakorlatban 4 mm²-t kell választani, vagy a b)-t a c) pont valamelyik megoldásával kell kombinálni.

⚠ Egy fontos ellenőrzés, amelyet nem szabad kihagyni. Számítsuk ki, mekkora volna a vezeték ellenállása, ha a mért érték csak a vezetékből származna:

R_20 = 2 · l · ρ / A = 2 · 42 m · 0,0185 Ω·mm²/m / 1,5 mm² = 1,036 Ω
R_160 = 1,56 · 1,036 Ω = 1,616 Ω    (a 16. fejezet szabálya szerint)
Várt Z_s = 0,42 + 1,616 = 2,04 Ω
Mért  Z_s = 2,95 Ω        ->  a többlet 0,91 Ω

A mért érték tehát jóval nagyobb, mint amit a vezeték hossza és keresztmetszete indokolna: a különbözet a kötésekben van (laza sorkapocs, oxidált csavarkötés, rosszul roppantott érvéghüvely, be nem húzott védőérintkező). Ezért a helyes teendő nem a keresztmetszet cseréjével kezdődik, hanem a védővezető folytonosságának mérésével és a kötések átvizsgálásával – ez a leggyorsabb és a legolcsóbb megoldás, és sokszor önmagában megoldja a problémát.

(c) Három további megoldás – és mi változik a feltételben?

(d) 30 mA-es áram-védőkapcsoló beépítése.

Az I_a áram-védőkapcsolónál a névleges kioldóáram:
   I_a = I_Δn = 30 mA = 0,03 A

A megengedett legnagyobb hurokimpedancia:
   Z_s,max = U₀ / I_a = 230 V / 0,03 A = 7666,7 Ω  (≈ 7,67 kΩ)

Összehasonlítás:
   2,95 Ω  <<  7666,7 Ω          MEGFELEL, több mint 2500-szoros tartalékkal

Az I_a tehát 80 A-ről 0,03 A-re, vagyis a 2667-ed részére csökken, és a megengedett hurokimpedancia ugyanennyivel nő. Ezért a leggyorsabb és legolcsóbb megoldás a gyakorlatban szinte mindig az RCD beépítése – ráadásul a garázs dugaszolóaljzat-áramkörére a 411.3.3. amúgy is kötelezővé teszi a legfeljebb 30 mA-es kiegészítő védelmet.

⚠ Két megszorítás. ① Az RCD nem helyettesíti a védővezetőt és nem is a túláramvédelmet (415.1.2.): a rossz kötést akkor is meg kell javítani, ha az RCD „elviszi” a hibát. ② Az RCD-t a PEN szétválasztási pontja után kell elhelyezni – TN-C szakaszra nem tehető (411.4.5.).

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.34 A 34. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

34.1. feladat. Kiegészítő védő egyenpotenciálú összekötés egy műhelyben.

A helyzet. Fémvázas munkapad és 400 V-os esztergagép egyszerre megfogható, tehát egyidejűleg érinthető test és idegen vezetőképes rész. A hibavédelmet B32 kismegszakító adja. A mért ellenállás a két rész között: R = 0,55 Ω. A feltétel a 415.2.2. szerinti.

(a) A megengedett legnagyobb ellenállás.

1. lépés: a védelmi eszköz kioldóárama
   B karakterisztika -> I_a = 5 · I_n = 5 · 32 A = 160 A
   (túláramvédelmi eszköznél az 5 s-hoz tartozó kioldóáram)

2. lépés: a feltétel (415.2.2., váltakozó áramú rendszer)
   R ≤ 50 V / I_a
   R ≤ 50 V / 160 A
   R ≤ 0,3125 Ω

(b) Megfelel-e a kialakítás?

Mért:        R = 0,55 Ω
Megengedett: R ≤ 0,3125 Ω
0,55 Ω  >  0,3125 Ω        NEM FELEL MEG

A mért érték a megengedett 1,76-szorosa. Ez azt jelenti, hogy a hiba idejére a két fémrész között U = I_a · R = 160 A · 0,55 Ω = 88 V feszültségesés jelenhetne meg – jóval a megengedett érintési feszültség (50 V) fölött.

Mit kell tenni? Az összekötést javítani: fémtiszta felület, festék és korrózió eltávolítása a szorítás alól, megfelelő keresztmetszetű összekötő vezető, jól meghúzott, korrózióvédett kötés. Javítás után újramérés. Az elérhető nagyságrend jó kivitelnél 0,05–0,15 Ω.

(c) Ha az áramkört 30 mA-es áram-védőkapcsoló is védené.

Áram-védőkapcsolónál  I_a = I_Δn = 30 mA = 0,03 A
   R ≤ 50 V / 0,03 A
   R ≤ 1666 Ω

Mért 0,55 Ω  <<  1666 Ω        MEGFELEL, több mint 3000-szeres tartalékkal

Mit jelent ez a kivitelezés minőségére nézve? Azt, hogy a kiegészítő egyenpotenciálú összekötés minőségi követelménye attól függ, mi adja a hibavédelmet – és a különbség nagyságrendi. Túláramvédelem mellett 0,3125 Ω-os, tehát kifogástalan fémes kötés kell: egy laza csavar, egy festékrétegen keresztüli szorítás vagy egy elkorrodált bilincs ezt bőven meghaladja. Áram-védőkapcsoló mellett viszont 1666 Ω a határ, amit szinte lehetetlen túllépni bármilyen fémes összekötéssel.

⚠ Ez azonban nem felmentés. A 415.1.2. szerint az áram-védőkapcsoló „nem fogadható el a védelem egyedüli módjaként”, és nem teszi szükségtelenné a 411–414. szerinti valamelyik védelmi mód alkalmazását. A rossz kötést tehát akkor is meg kell javítani, ha RCD-t építünk be – csak a minősítés lesz más.

34.2. feladat. Háromszintű, szelektív RCD-kaszkád egy kisüzemben.

(a) A javasolt kaszkád.

(b) A 3 : 1 arány igazolása – mindkét lépcsőre.

1. lépcső – betáplálás / gépcsoport:
   300 mA / 100 mA = 3,0        ≥ 3        MEGFELEL (határeset)

2. lépcső – gépcsoport / kézi szerszámok:
   100 mA /  30 mA = 3,33       ≥ 3        MEGFELEL

Típusfeltétel:
   a betáplálás  S típusú  ->  nem-működési idő ≥ 0,13 s      MEGFELEL
   a gépcsoport  S típusú  ->  nem-működési idő ≥ 0,13 s      MEGFELEL
   a végáramkör  általános ->  1 × I_Δn-nél ≤ 0,3 s,
                               5 × I_Δn-nél ≤ 0,04 s

Az időablakok nem fedik át egymást: az alárendelt készülék a valóságban
20-40 ms alatt kiold, a fölérendelt 0,13 s-ig biztosan nem működik.

⚠ A két feltétel EGYÜTT kell. Csak az arány nem elég: ha a 300 mA-es készülék nem S típusú volna, egy nagyobb (például 400 mA-es) hibaáramnál mindkettő egyszerre oldana ki, és a hiba egyetlen szerszámban az egész üzemet lekapcsolná. Az 1. lépcső ráadásul pontosan 3,0 – ez a szabvány szerinti minimum, tartalék nélkül; ha van rá mód, a betáplálásnál 300 mA / a gépcsoportnál 100 mA helyett nagyobb arányt (például 500/100 vagy 300/30) érdemes választani.

A szelektivitás ellenőrzése egy konkrét hibán. Egy 60 mA-es földzárlat a kézi szerszám áramkörében: a 30 mA-es készülék 2 × I_Δn-t lát, legkésőbb 0,15 s alatt kiold; a 100 mA-es el sem éri a kioldóáramát; a 300 mA-es végképp nem. Csak a hibás áramkör esik ki.

(c) Ha az egyik gépcsoportban háromfázisú frekvenciaváltós hajtás is van.

⛔⛔ Ez életvédelmi kérdés. A frekvenciaváltó bemenetén egyenirányító, utána egyenfeszültségű köztes kör, majd inverter van; a kimeneti oldal vagy a köztes kör földzárlata a köztes körön keresztül „átlátszik”, ezért a hibaáramnak sima egyenáramú összetevője lesz. Ez az AC és az A típusú készülék összegáram-váltójának vasmagját telítésbe viszi, és a telített vasmag a váltakozó áramú hibát sem viszi át – a készülék minden hibafajtára megvakul.

Amit változtatni kell:

1. A frekvenciaváltós hajtást védő készülék legyen B típusú, négypólusú (4P) – AC és A típus itt tilos.
2. ⭐ A típusválasztás szabálya („mindig a legrosszabb hibaáram-alakhoz, amelyet a védett fogyasztó elő tud állítani”) minden olyan készülékre vonatkozik, amelynek a védett zónájába a hajtás beleesik. Ezért vagy a fölérendelt fokozatokat is B típusúra kell cserélni ezen az ágon, vagy – ami olcsóbb és üzembiztosabb – a hajtást saját, B típusú RCD-vel kell ellátni, és úgy elhelyezni, hogy az egyenáramú összetevő ne érhesse el a többi készüléket. A típusok egymásba ágyazódnak (B ⊃ F ⊃ A ⊃ AC), tehát fölfelé eltérni mindig szabad, lefelé soha.
3. Számolni kell a hajtás nagy kapacitív szivárgóáramával (vivőfrekvencia + árnyékolt motorkábel kapacitása): rövid, jellemzően legfeljebb 10 m-es árnyékolt motorkábel, csökkentett szivárgóáramú szűrő, és a hajtásnak külön RCD, hogy a szivárgóáramok ne adódjanak a többi áramköréhez. Tervezési korlát: I_szivárgó ≤ 0,3 · I_Δn.

34.3. feladat. Esős időben kioldó 30 mA-es RCD.

A tünet olvasata. A készülék helyesen működik: valódi szivárgó áramot érzékel, amely száraz időben a küszöb alatt marad, esőben viszont fölé nő. A hiba nem az RCD-ben, hanem a szigetelésben van.

(a) A lehetséges okok fontossági sorrendben:

1. Nedvesség, vízbejutás a kültéri szerelvényekbe – aljzatok, kötődobozok, lámpatestek, tömítetlen kábelbevezetések; a szigetelés ellenállása lecsökken, a szivárgó áram megnő. Ez az esőfüggő viselkedés legvalószínűbb oka.
2. Sérült szigetelésű, földben vagy szabadban futó kábel – a kerti világítás betáplálása, ásóval megsértett kábel, elöregedett szigetelés; száraz talajban a hiba „gyógyul”, esőben megjelenik.
3. A szivárgó áramok összeadódása. A ház összes kültéri áramköre egyetlen készüléken van: az egyes áramkörök önmagában ártalmatlan szivárgásai összeadódnak, és megközelítik a 0,5 · I_Δn = 15 mA-es alsó kioldási határt. Esőben már egy kis többlet is átbillenti.
4. Kültéri fogyasztó hibája – szivattyú, kerti gép, kültéri világítótest átnedvesedett fogyasztója.
5. Rossz kivitel – nem kültérre való szerelvény, felfelé néző kábelbevezetés, lelógó, vízgyűjtő kábelhurok.
6. Maga a készülék hibája – ez a legritkább, és csak akkor merül fel, ha az összes áramkör leválasztása után is kiold.

(b) A hibakeresés sorrendje.

1. Előkészítés: a tesztgomb működésének ellenőrzése; a kioldás körülményeinek rögzítése (mikor, milyen időben, mely fogyasztók üzemeltek).
2. Felezés a legvalószínűbb ág felől: először a kültéri aljzatok, majd a kerti világítás, azután a garázs áramkörét kapcsoljuk le egyenként, és megnézzük, melyiknél marad bent a készülék. A leggyorsabb az, ha esőben vagy közvetlenül eső után végezzük – száraz időben a hiba nem jelentkezik.
3. Szigetelési ellenállás mérése áramkörönként (37. fejezet, 6.1. táblázat: 500 V d.c., ≥ 1 MΩ), a fogyasztók leválasztásával; a hibás ágat a többihez képest feltűnően kisebb érték árulja el.
4. A szivárgó áram mérése lakatfogóval: az L és az N vezetőt együtt átfogva a különbségi áram közvetlenül leolvasható – így a hibás ág üzem közben is azonosítható.
5. Szemrevételezés a behatárolt szakaszon: kötődobozok, tömítések, kábelbevezetések, a lámpatestek belseje.

(c) Végleges átalakítás.

• Csoportosítás: a kültéri aljzatok, a kerti világítás és a garázs kerüljön külön 30 mA-es készülék mögé – a legtisztább megoldás az áramkörönkénti RCBO.
• A hibás szakasz javítása vagy cseréje, a szigetelési ellenállás visszaellenőrzésével.
• Tömítés, IP-védettség helyreállítása, kültérre való szerelvények beépítése, a kábelbevezetések lefelé néző kialakítása.
• Tervezési korlát betartása: az üzemszerű szivárgóáram maradjon I_szivárgó ≤ 0,3 · I_Δn, azaz 30 mA-es készüléknél legfeljebb 9 mA.
• Ha a téves kioldást lökőáram vagy villámindukció is okozza, G típusú (kb. 10 ms késleltetésű) készülék jöhet szóba – de csak akkor, ha a valódi szivárgás okát már megszüntettük.

(d) Miért nem megoldás a 100 mA-es készülékre való csere? Mert az jogszerűtlen és életveszélyes:

• a 411.3.3. a szakképzetlen személyek által használt, általános célú, legfeljebb 32 A-es csatlakozóaljzatokra és a szabadtéri használatú mobil fogyasztókészülékekre legfeljebb 30 mA-es kiegészítő védelmet ír elő – a kerti aljzat és a rá csatlakozó fűnyíró, sövényvágó pontosan ilyen;
• a 411.3.4. szerint az egyedi háztartás világítási végáramköreire is legfeljebb 30 mA kell – ez a kerti világításra is vonatkozik;
• Magyarországra nincs bejegyezve nemzeti eltérés e szakaszok alól (ZA és ZB melléklet);
• élettanilag a 100 mA-es kioldóáram nem személyvédelmi érték: a 30 mA-es küszöb azért ekkora, mert a hozzá tartozó behatási időkkel még az AC-3 zónában marad; a 100 mA már az AC-4 zóna, a kamrafibrilláció tartománya.

A jegyzet ezt kifejezetten tiltásként fogalmazza meg: a téves kioldást nem szabad érzékenységcsökkentéssel vagy az RCD elhagyásával „megoldani”. A helyes út: megkeresni a szivárgás forrását, csoportosítani és szükség esetén típust váltani.

34.4. feladat. Fából épült, hálóhelyes panzió.

(a) Áramkörönkénti védelem.

(b) Melyik áramkörre nem szabad RCD-t tenni? A folyosói tartalékvilágításra és a tűzjelző központ tápellátására – ezek biztonsági berendezések áramkörei. A hivatkozás: MSZ HD 60364-5-56, 560.7.13., amely szerint a biztonsági berendezések áramköreit nem szabad RCD-kkel vagy AFDD-kkel védeni. Az indoklás a szabvány megjegyzésében szerepel: tűz esetén a megnövekedett hőmérsékleten a vezetők közötti szivárgási áramok véletlen kioldást és a biztonsági berendezés kiesését okozhatnák – vagyis éppen akkor és amiatt kapcsolna le a tartalékvilágítás és a tűzjelző, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. (Ugyanez a logika áll a biztonsági áramkörök túlterhelésvédelmének elhagyhatósága mögött, 560.7.3.)

(c) Hol ajánlott AFDD, és hol a helye? Az MSZ HD 60364-4-42, 421.7. szerint ajánlott átívelés elleni védelem a végáramkörökben: hálóhellyel bíró épületekben (szálláshely), a BE2 feltételű helyiségekben, az éghető épületszerkezeti anyagú, CA2 feltételű helyiségekben, a tűz továbbterjedését segítő CB2 szerkezeteknél és a pótolhatatlan javakat tartalmazó helyiségekben.

Ez a panzió három jogcímen is beleesik: hálóhelyes épület, fából épült (CA2), és van benne BE2 szénatároló. Az AFDD tehát a szobák, a folyosók és a padlástéri végáramkörein ajánlott.

Az AFDD helye: „az átívelésérzékelő eszközt a védendő áramkör táppontján kell beépíteni” – vagyis az elosztóban, az áramkör elején, nem a leágazás végén. Készülékszabvány: MSZ EN 62606, legfeljebb 440 V és 63 A.

⚠ Három pont, amit ki kell mondani: ① Magyarországon ez ajánlás, nem kötelezettség – a szabvány a nemzeti bizottságokra bízza a kötelezővé tételt. ② Az AFDD nem váltja ki sem a kismegszakítót, sem az áram-védőkapcsolót. ③ Biztonsági áramkörön AFDD-t sem szabad alkalmazni (560.7.13.) – a tartalékvilágításra és a tűzjelzőre tehát AFDD sem kerülhet.

(d) A szelektivitás igazolása a betáplálás és a szobák áramkörei között.

Arány:   I_Δn(fő) / I_Δn(szoba) = 300 mA / 30 mA = 10 : 1   ≥ 3 : 1   MEGFELEL

Típus:   a fő készülék S (szelektív) típusú
         nem-működési ideje 1 × I_Δn-nél ≥ 0,13 s
         legnagyobb működési ideje 0,5 s                              MEGFELEL

A szobai készülék általános típusú:
         1 × I_Δn-nél legkésőbb 0,3 s, 5 × I_Δn-nél legkésőbb 0,04 s;
         a gyakorlatban 20-40 ms

Példa:   egy 45 mA-es hibaáram a szobában
         a 30 mA-es készülék: 1,5 × I_Δn  -> kiold
         a 300 mA-es készülék: 45 mA << 300 mA -> el sem éri a kioldóáramát
         -> csak az érintett szoba áramköre esik ki

Mindkét feltétel teljesül, tehát a rendszer szelektív. Egy vendég hajszárítójának hibája nem sötétíti el az egész panziót – ami hálóhelyes épületben nem kényelmi, hanem biztonsági kérdés.

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.35 A 35. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

35.1. feladat. Régi (2005-ös) terv elnevezéseinek átvezetése a hatályos szabványra.

(a)-(c) táblázatban:

(b) A "védővezető" a 541.3.6. szerint GYŰJTŐFOGALOM: a védőföldelő-vezető, a védőösszekötő-vezető és a földelővezető is ez alá tartozik -- tehát mindhárom VEZETŐ (EPH-vezeték, PE-vezető, földelővezeték) a "védővezető" alá esik. Az EPH-SÍN (MET) nem vezető, hanem csatlakozási pont, ezért nem tartozik ez alá a fogalom alá.

35.2. feladat. 2 db, 3 m-es függőleges rúdföldelő, 3 m távolságra, "enyhén művelt föld, kavicsos, durva feltöltés" (D54.2. táblázat: ρ = 500 Ω·m).

(a) Egyetlen rúd becsült ellenállása (függőleges földelő képlete, D3.2.): R = ρ/L = 500/3 = **167 Ω**.

(b) A D3.2. c) pontja szerint két földelő párhuzamos kapcsolásának feltétele, hogy a távolságuk legalább a hosszúságukkal egyenlő legyen. Itt a távolság (3 m) ÉPPEN egyenlő a hosszal (3 m) -- a feltétel éppen teljesül, de nincs tartalék: nagyobb távolság esetén a párhuzamos kapcsolás hatékonyabb lenne.

(c) Fagyveszélyes helyszínen a D melléklet szerint "fagyás vagy kiszáradás kockázata esetén a függőleges földelő hosszát 1 vagy 2 m-rel meg kell növelni" -- tehát 4-5 m-es rudakkal kell számolni, mert a fagyott réteg (akár 1 m vastag is lehet) fajlagos ellenállása többezer Ω·m-re nő, ami a sekély földelőt hatástalanná tenné.

(d) Ha a földelőnek villámvédelmi feladata is van, az 54.1. táblázat zárójel nélküli értékét kell választani (a zárójeles érték csak áramütés elleni védelemre elég): tűzihorganyzott acél, körszelvényű rúd, függőlegesen beágyazva, Ø 16 mm, vagy réz rúd esetén Ø 15 mm (nem a 12 mm-es, csak áramütésvédelmi méretet).

35.3. feladat. Utólagos LPS csatlakoztatása egy meglévő, 6 mm²-es réz földelővezetőhöz.

(a) NEM felel meg. Az 542.3.1. szakasz MEGJEGYZÉSE szerint: "Ha a földelőhöz villámvédelmi berendezés csatlakozik, akkor a földelővezető keresztmetszete réz esetén legalább 16 mm² vagy vas esetén legalább 50 mm² legyen." A 6 mm² csak a villámvédelem NÉLKÜLI alapesetre elég.

(b) Cserélni kell: réz esetén 16 mm²-re, vas esetén (ha vas földelővezetőre váltanának) 50 mm²-re.

(c) Elutasítandó. Az 542.3.1. szakasz kifejezetten kimondja: "Alumíniumvezetőt tilos földelővezetőként használni" -- ez az egyik legszigorúbb tiltás a szabványban (az alumínium a talajban/betonban gyorsan korrodál). Az alumínium csak védővezetőként vagy védőösszekötő-vezetőként használható, ott is csak legalább 16 mm²-től.

35.4. feladat. 4 × 120 mm² Cu XLPE kábel, I = 6 kA, t = 0,2 s.

(a) Táblázatos módszerrel: a fázisvezető 120 mm² > 95 mm², ezért a PE-t "S/2" szabály szerint kell méretezni: 120/2 = 60 → 70 mm² (a szabványos sorból felfelé kerekítve).

(b) Adiabatikus számítással (A54.4. táblázat, 90 °C térhálósított/XLPE, réz, k ≈ 143): S = √(I²·t)/k = √(6000²·0,2)/143 = √(7 200 000)/143 = 2683/143 = 18,8 → **25 mm²**.

(c) A nagyobb értéket kell választani a két módszer közül a biztonság javára: a táblázatos módszer 70 mm²-t ad, ami itt a mértékadó (a táblázatos módszer eleve konzervatívabb, mert nem függ a tényleges kioldási időtől).

(d) Igen, változna. Ha a PE külön, csupasz rézsín, látható és korlátozott térségben (A54.6. táblázat, k magasabb, mert nincs szigetelés-hőkorlát), a k-érték nagyobb (kb. 228): S = 2683/228 = 11,8 → **16 mm²** -- lényegesen kisebb keresztmetszet is elég, mert a csupasz sín magasabb véghőmérsékletet bír el.

35.5. feladat. Gépsor felülvizsgálata, négy PE-kötés.

(a) (1) Forrasztott kötés kifogásolható: az 542.3.2. (és analóg módon az 543.3.3.) szerint "a kizárólag forraszanyagtól függő csatlakozóeszközök nem nyújtanak megbízhatóan megfelelő mechanikai szilárdságot". (4) Az öntőgyantás, nem hozzáférhető kötés kifogásolható: az 543.3.3. tiltja a védővezetőbe épített, szerszám nélkül nem bontható, de ellenőrzésre alkalmatlanná tett kötéseket (a vizsgálati/ellenőrzési hozzáférés hiánya miatt).

(b) (3) NEM kifogásolható önmagában: egy gép háza felhasználható a következő gép védővezetőjének átvezetésére, HA a ház maga is megfelelő keresztmetszetű és a védővezető-funkció nem szakad meg (fém tokozat, amely egyben a védővezető útjának egyik szakasza -- ez a gyakorlatban elfogadott, ha a folytonosság biztosított és dokumentált).

(c) A (2) pontban, ha a dugaszolható csatlakozás technológiailag indokolt (pl. mozgó géprész), olyan ipari dugaszolót kell választani, amelynek védőérintkezője a fázis- és a nullaérintkezők előtt zár és utánuk bomlik (elsőként csatlakozó, utolsóként bontott PE), és a csatlakozó folytonosságát rendszeresen ellenőrizni kell.

35.6. feladat. Szerverszoba EPH-rendszere: 6 mm² zöld-sárga rézvezetők, 10 mm² EPH-gyűrű.

(a) A jelölés MEGFELEL: a zöld-sárga szín a védővezetőkre (és a védő egyenpotenciálú összekötő vezetőkre) előírt, szabványos jelölés (543.).

(b) A gyűrűvezető (üzemi/kiegészítő egyenpotenciálra hozó gyűrű) 10 mm² keresztmetszete MEGFELEL a szabvány 10 mm²-es minimumának.

(c) NEM felel meg: mechanikai védelem nélkül, szabadon futó védővezetőnél a legkisebb megengedett keresztmetszet legalább 4 mm² lenne alapesetben, DE mivel a berendezés gyártói nem adnak előírást és a vezető szabadon fut, célszerű a nagyobb, mechanikai sérülés elleni tartalékot is biztosító méretet tartani -- a 6 mm² ebben az esetben megfelelő, HA a vezető útvonalán nincs fokozott mechanikai sérülésveszély; ha van, mechanikai védelemmel kell ellátni vagy nagyobb keresztmetszetet kell választani.

(d) Az MFET-et (fő üzemi földelőkapcsot) PONTOSAN EGY ponton szabad a MET-hez (fő földelőkapocshoz) kötni -- ez akadályozza meg, hogy az üzemi és a védelmi földelési rendszer között nem kívánt hurok (és ezáltal keringő áram vagy zavarterjedési útvonal) alakuljon ki.

35.7. feladat. 28 m × 34 m üzemcsarnok, betonba ágyazott alapozásföldelő, 8 levezetős LPS.

(a) Az MSZ 18014 5.1. szakasza szerint 20 m × 20 m-nél nagyobb alapterületnél a zárt hurok önmagában NEM elég, HÁLÓS kialakítás (mezőkre osztás) szükséges. 28 m és 34 m mindkét irányban meghaladja a 20 m-t, ezért az alaprajzot mezőkre kell osztani: 28/20 = 1,4 → 2 oszlop, 34/20 = 1,7 → 2 sor, tehát 2 × 2 = 4 mezőre kell osztani.

(b) Az 5.8. szakasz szerint csatlakozózászlót kell kivezetni: minden levezetőnél (8 db, a villámvédelmi rendszerhez), a fő földelőkapocshoz (legalább 1 db, az épület villamos betáplálásához, az északi homlokzat közelében), és a gépészeti helyiséghez (legalább 1 db, a délnyugati sarok közelében, az EPH-hoz) -- összesen legalább 10 csatlakozózászló.

(c) A csatlakozózászlók szabad hossza legalább 1,5 m legyen a talajszint/burkolat fölött, az építés idejére jól láthatóan (pl. jelzőszalaggal, táblával) meg kell jelölni és mechanikai sérülés ellen védőkupakkal vagy csővel meg kell védeni.

(d) Az alapozásföldelő anyaga és mérete az MSZ 18014 6.1./6.2. szerint: horganyzott vagy fekete acél (szalag legalább 30×3,5 mm vagy kör keresztmetszetű huzal legalább 10 mm átmérő, illetve a táblázat szerinti egyéb méretek), tartósan korrózióálló kivitelben (pl. rozsdamentes, ha a beton agresszív); a csatlakozózászló ugyanabból az anyagból, legalább az M10×1,5-ös csatlakozási lehetőséggel.

(e) A folytonosságot és a földelési ellenállást a háromvezetékes (feszültség-áram) módszerrel, földelésmérő műszerrel, a betonozás ELŐTT (a szerkezeti vasaláshoz való bekötések ellenőrzésére folytonosságméréssel, legalább 0,2 A mérőárammal, elfogadási érték < 0,2 Ω), és a teljes rendszer elkészülte UTÁN (a tényleges földelési ellenállás mérésére) kell elvégezni.

35.8. feladat. Fehérteknős lemezalap, tűzihorganyzott acélszalag "a betonba, majd földel" javaslat.

(a) A javaslat félrevezető: a fehérteknős (vízzáró) beton és a lábazati hőszigetelés a talajtól ELSZIGETELI a betonvasalást, ezért az alaplemezben futó fémszerkezet ILYEN esetben NEM működik alapozásföldelőként (MSZ 18014 1. szakasz, hatálykorlát) -- a betonvas csak akkor alapozásföldelő, ha közvetlen talajkapcsolatban van.

(b) Ilyenkor a betonalapban futó vezető csak a védő egyenpotenciálra hozó rendszer (EPH) részeként, ill. a szerkezeti vasalás összekötésére szolgál, nem földelőként; a szerkezeti vasaláshoz legalább 5 méterenként kell kötni (MSZ 18014 elve, lásd a 35.15 F ellenőrzőlista).

(c) A tényleges földelőt a talajjal közvetlen érintkezésben, a fagyhatáron kívül (jellemzően 0,5-1 m mélyen, az épület körül) kell kiépíteni, tartósan korrózióálló (pl. rozsdamentes vagy rézbevonatú) anyagból -- tűzihorganyzott acél NEM alkalmas, mert az agresszívebb, nedves talajban a horganybevonat gyorsabban lebomlik, mint a hagyományos, talajjal közvetlenül érintkező alapozásföldelő esetén elvárt élettartam (az 54.1. táblázat és az MSZ 18014 6. szakasza szerint a tűzihorganyzott acél elsősorban a betonba ágyazott, nem pedig a talajba ágyazott kivitelre ajánlott).

(d) Általános esetben legalább 5 méterenként kell a talajba ágyazott földelőt a betonalapban futó vezetőhöz kötni; ha az épületen villámvédelmi rendszer készül, a levezetők helyén (a kerület mentén, jellemzően 10-20 méterenkénti osztásban, a levezetők számával összhangban) is ki kell építeni csatlakozást.

(e) A halasztás elfogadhatatlan: a földelő folytonosságát a BETONOZÁS ELŐTT kell mérni és dokumentálni (MSZ 18014, a betonozás előtti folytonosságmérés kötelező lépés) -- utólag, a kész szerkezetben a kötések már nem ellenőrizhetők és nem javíthatók roncsolás nélkül; a műszaki átadáskor végzett mérés csak a végleges földelési ellenállást igazolja, a rejtett kötések minőségét nem.

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.36 A 36. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

36.1. feladat. Hurokfelület egy rosszul szerelt műhely-alelosztóban.

A helyzet. A szekrény 0,6 m × 0,8 m-es. A betáplálás PE-vezetője a bal alsó sarokban lévő földelősínre (-XE1) megy, a kimenő áramkörök PE-erei viszont a jobb felső sarokba szerelt második sínre (-XE2), és a két sín összekötése (-WE1) a szekrény hátfalán, a kábelcsatorna mögött fut. A fázis- és nullaerek a szekrény bal oldalán haladnak.

(a) A hurok és a hurokfelület.

1. lépés: hol fut a hurok két ága?
   „oda” ág:     a fázis- és nullaerek a szekrény BAL oldalán,
                 fentről lefelé a leágazásokig
   „vissza” ág:  a PE-út: a kimenő áramkör PE-ere a JOBB FELSŐ
                 sarki -XE2 sínig, onnan a hátfalon át a BAL ALSÓ
                 sarki -XE1 sínig

2. lépés: hol zárul a hurok?
   A két ág a szekrény két ÁTELLENES sarka között zárul, tehát a
   bezárt felület a szekrény teljes belső keresztmetszete.

3. lépés: a hurokfelület nagyságrendje
   A ≈ 0,6 m · 0,8 m
   A ≈ 0,48 m²  ≈  0,5 m²

Ez az érték nagyságrendi becslés (a valóságos nyomvonal nem pontos téglalap), de éppen ez a lényeg: a helyes szereléssel a hurokfelület néhány tized dm² lenne, itt viszont fél négyzetméter. A különbség nem néhány százalék, hanem két nagyságrend.

⭐ Amit a 36.3 alfejezet mond: az indukált feszültség nem a vezeték hosszával, hanem a vezetők által bezárt felülettel arányos, mert a mágneses fluxusváltozás ezen a felületen hat. A szerelő nem „hosszabb vezetéket” épített be, hanem antennát.

(b) Milyen üzemzavart okozhat ez zivatarban? Közeli villámcsapásnál (a 36.3 négy károsodási mechanizmusa közül a közeli csapás, indukció) a hurokban 8/20 µs jellegű lökőfeszültség indukálódik, amely a fázis és a PE közé, tehát pontosan a készülékek szigetelésére kerül. A gyakorlati tünetek:

1. elektronikus készülékek (vezérlések, tápegységek, LED-meghajtók) meghibásodása zivatar után;
2. téves kioldások: az áram-védőkapcsoló (-FB1) és a kismegszakítók a lökőáramtól kioldanak;
3. ⚠ a beépített SPD (-FA1) védelmi szintje romlik: hiába teljesíti az U_p < U_w feltételt, a hurokban indukált feszültség az SPD-n kívül keletkezik, tehát az SPD azt nem tudja levágni;
4. tartósan: a szigetelés ismétlődő részleges átütése, az élettartam csökkenése.

⚠ Amit nem okoz: ez nem áramütés elleni védelmi hiba. A PE-út folytonos, a hurokimpedancia 50 Hz-en gyakorlatilag változatlan, a táplálás önműködő lekapcsolása működik. A hiba elektromágneses összeférhetőségi és túlfeszültség-védelmi jellegű – ezért nem is bukik ki a szokásos hurokimpedancia-mérésen. Ettől még súlyos.

(c) Hogyan kell átalakítani a szekrényt?

1. ⭐ Egyetlen földelősín (-XE1) legyen a szekrényben, és minden PE-ér – a bejövő és az összes kimenő is – erre kösse be. A második sín akkor maradhat, ha az -XE1 közvetlen közelében, azzal rövid, egyenes összekötéssel van.
2. A fázis-, a nulla- és a védővezetőt egymás mellett, közös nyomvonalon kell vezetni, áramkörönként végig együtt.
3. A kábeleket a szerelőlaphoz simítva, a kábelcsatornákban vezetve kell futtatni, hogy a „keret-hurok” felülete minimális legyen.
4. A bejövő („szennyezett”) és a kimenő („védett”) vezetékeket el kell választani egymástól – ne fussanak egymás mellett.
5. Minden felesleges kábelhurkot, kötegelt tartalékot meg kell szüntetni.
6. Ha van SPD a szekrényben, ellenőrizni kell rá a a + b + c ≤ 0,5 m szabályt, szükség esetén közbenső földelőkapocs beépítésével (534.4.8.).

(d) Melyik szabványpont sérül? Az MSZ HD 60364-5-534, 534.4.8. szakasza, amely szerint minden vezetőt és a védendő vezetékhez való minden összekötést „a lehető legrövidebbre és legegyenesebbre kell fogni”, és „minden felesleges kábelhurkot kerülni kell”. Ez a követelmény szó szerint az SPD bekötéséről szól, de a fejezet éppen azért emeli ki, mert általános szerelési elv: a szekrényben minden hurok ugyanazt a hibát okozza.

36.2. feladat. Lapostetős irodaház norma szerinti villámvédelme.

(a) A méretezési módszerek.

A négy klímakültéri egység ugyanabba a csoportba tartozik, mint az antennaárboc: külön
felfogóval (rúd) és védőszöggel védhetők, vagy a felfogóhálóhoz képest kell megvizsgálni a
helyzetüket. A tetőablak nem fém, önmagában nem vezet villámáramot – de ha fém keretes vagy fém
részt tartalmaz, ugyanúgy a szerkezeti kérdések közé tartozik. ⭐ A három módszer egy rendszeren
belül kombinálható: a szabvány „a következő módszerek egyikének vagy többjének” megfelelő
elhelyezést írja elő – a lapos tetőn háló, a tetőfelépítményeken védőszög, a szegélyeken
gördülőgömb-ellenőrzés.

A méretezés számértékei (MSZ EN IEC 62305-3:2025, 2. és 5. táblázat – a fejezet 36.4
alfejezete közli):

A védőszög nem állandó: a felfogó h referenciamagasságától és az osztálytól függ, és
kizárólag az 1. ábra diagramjáról olvasható le (⚠ a jegyzetben közölt szögértékek diagramról
leolvasott, közelítő adatok). A módszer felső magassági határa pontosan az osztály
gördülőgömb-sugara: 20 / 30 / 45 / 60 m.

⚠ A feladat nem adja meg az épület LPS-osztályát – azt a kockázatkezelés
(MSZ EN IEC 62305-2:2025) állapítja meg. A módszerválasztás ettől független, a számértékek
viszont nem: osztály nélkül a háló osztása és a gördülőgömb sugara nem dönthető el.

(b) A felfogóháló vezetője és a szellőzőcsatorna viszonya. Azt kell megvizsgálni, hogy a
30 cm-es távolság eléri-e az s elválasztási (biztonsági) távolságot.

A vizsgálandó feltétel:      d ≥ s
   d = 0,30 m  (a mért, tényleges távolság)
   s = (k_i / k_m) · k_c · l      [MSZ EN IEC 62305-3:2025, (6) egyenlet]

   k_i  = 0,08 / 0,06 / 0,04   (LPS I / II / III-IV; 11. táblázat)
   k_m  = 1 levegő, 0,5 beton-tégla-fa, 0,7 FRP/PE/PVC távtartó (12. tábl.)
   k_c  = 1 (1 levezető, csak elválasztott LPS), 0,66 (2), 0,44 (3 és több)
   l    = a felfogó és a levezető menti hossz a vizsgált ponttól a
          legközelebbi potenciálkiegyenlítési pontig vagy a földelésig

Egy 20 m magas, LPS II osztályú, négy levezetős irodaházra, a tető közepéről indulva
(l = 20 m, zömök épület), levegőben:

s = (0,06 / 1) · 0,44 · 20 m = 0,528 m   ≈  0,53 m
0,30 m  <  0,53 m       ->   a 30 cm NEM ELÉG

⚠ Ez példaszámítás, nem a feladat kész megoldása: az l a tényleges nyomvonalból, a k_c a
levezetők számából és elrendezéséből, a k_i a kockázatkezeléssel megállapított osztályból jön.
A helyes válasz az, hogy ki kell számolni – és a leggyakoribb eredmény az, hogy lapostetőn a
30 cm kevés.

(c) A két választható megoldás. A belső villámvédelemnek pontosan két útja van a veszélyes
átívelés megakadályozására (6.1.): „A különböző részek közötti veszélyes átívelés elkerülhető:
– a 6.2 szerinti potenciálkiegyenlítéssel, vagy – a 6.3 szerinti elválasztási távolsággal.”

⚠ Az összekötés nem ingyenes: a csatorna így részvillámáramot vezet, és a mellette futó
áramkörökbe indukál – ezért kell mellé a koordinált SPD-védelem (MSZ EN IEC 62305-4:2025).

(d) Melyik szabvány, melyik része, és honnan szerzed be? Az MSZ EN IEC 62305-3:2025
(Villámvédelem. 3. rész: Építmények fizikai károsodása és életveszély; a bevezetett szöveg az
IEC 62305-3:2024) tartalmazza az s képletét és tényezőit (6.3.), a gördülőgömb sugarát, a
hálóosztást és a védőszög-diagramot (5.2.2., 2. táblázat és 1. ábra), valamint a
levezetőtávolságokat (5.3.3., 5. táblázat). ⚠ Kiadásfigyelem: ez a kiadás az
MSZ EN 62305-3:2011 helyébe lépett, amely 2027. október 31-ig még párhuzamosan érvényes –
terven és jegyzőkönyvön mindig a ténylegesen alkalmazott kiadást kell megnevezni, évszámmal.
A törzsszöveg angol, csak a címoldal magyar. Beszerzés: a szabvány megvásárlása vagy
szabványkönyvtári megtekintése, illetve – ami a valóságban a helyes út – villámvédelmi
szaktervező bevonása. A fejezet tiltása változatlanul áll: „ne méretezz felfogórendszert
emlékezetből vagy internetes táblázatból”.

36.3. feladat. Irodából óvoda – 9,5 m magas, 180 m²-es önálló épület, A1 tűzvédelmi osztályú cserépfedéssel.

(a) Kellett-e villámvédelem az eredeti (irodai) állapotban?

A vizsgálandó szabály: OTSZ 144. § a) ab) pont
   „legfeljebb 10 m magasságú ... legfeljebb 200 m² alapterületű
    – a 12. mellékletben foglalt 1. táblázatban NEM SZEREPLŐ –
    közösségi épületen” nem kötelező villámvédelmet létesíteni

1. feltétel:  magasság ≤ 10 m
              9,5 m ≤ 10 m                          TELJESÜL
2. feltétel:  alapterület ≤ 200 m²
              180 m² ≤ 200 m²                       TELJESÜL
3. feltétel:  a rendeltetés NEM szerepel a 12. melléklet
              1. táblázatában
              iroda: a táblázat 3–8. sorai között nincs   TELJESÜL

Mindhárom feltétel egyszerre teljesül  ->  NEM VOLT KÖTELEZŐ

⚠ Két pontosítás. ① A magasságot a terepszinti csatlakozás legalsó és a tetőfedés legmagasabb pontja között kell mérni – lejtős telken egy „egyszintesnek látszó” épület is meghaladhatja a 10 m-t. A 9,5 m-es adatot tehát így kell érteni, és a helyszínen ellenőrizni. ② Az ab) pont közösségi épületről szól; azt, hogy az irodaépület e rendeltetési kategóriába tartozik-e, az építmény tűzvédelmi dokumentációja (rendeltetés-besorolása) mondja ki – a jegyzet a rendeltetési kategóriák teljes rendszerét nem tárgyalja. A mentesség tehát feltételes: „ha az épület közösségi rendeltetésű, akkor mentesül”.

(b) Mit von maga után a rendeltetés megváltoztatása?

Norma szerinti (NV) villámvédelmet kell létesíteni, az OTSZ 140. § (1) b) pontja alapján: „a meglévő építmény rendeltetésének megváltozása során”. Ez akkor is így van, ha az épület a régi rendeltetésével mentesült volna – a jogalkotó logikája: ha úgyis hozzányúlunk, akkor a mai követelmény szerint kell csinálni.

⭐ És van egy második, önálló ok is: az óvoda nevelési-oktatási rendeltetés, amely a 12. melléklet 1. táblázatának 3. sorában (oktatási rendeltetésű épületek) szerepel. Ezzel a 144. § a) ab) pontjának harmadik feltétele – „a 12. mellékletben foglalt 1. táblázatban nem szereplő” – megszűnik teljesülni, tehát a mentesség önmagában is elesik, függetlenül a 140. §-tól. A két érv egymást erősíti.

(c) A minimális fokozatok a 12. melléklet 1. táblázatából.

⭐ Az óvoda mindkét sor felől megközelíthető (nevelési-oktatási rendeltetés, illetve az önálló menekülésre korlátozottan képes kisgyermekek elhelyezése), de ez a besorolási kérdés a végeredményt nem befolyásolja: mindkét sor LPS III és LPL–SPD III–IV minimumot ad.

Mit jelent ez számokban? A 36.4 alfejezet táblázata szerint:

LPL III/IV   ->   tervezési villámáram         100 kA
             ->   1. típusú SPD I_imp          ≥ 12,5 kA/pólus  (10/350 µs)

⚠ Két külön követelmény. A táblázat egyszerre ír elő külső védelmet (LPS III) és villámimpulzus elleni védelmet (LPL–SPD III–IV). Aki csak a tetőre szerel felfogót, de nem tesz SPD-t a fő elosztóba, nem teljesítette a táblázatot. És mivel az épületen ezután külső villámvédelmi rendszer lesz, az SPD-szabvány 534.4.1. szakasza alapján a betáplálásnál 1. típusú SPD-t kell alkalmazni (nem elég a 2. típusú).

(d) Ki dönt véglegesen, és mi van, ha a számítás szigorúbb?

A 12. melléklet 1. táblázata  =  MINIMUM
A végleges fokozatot a VILLÁMVÉDELMI KOCKÁZATKEZELÉS
(MSZ EN 62305-2) számítása adja.

OTSZ 142. § (2):
   „Ha a vonatkozó műszaki követelmény szigorúbb védelmi szintet
    állapít meg, a szigorúbbat kell alkalmazni.”

Tehát: a kockázatszámítást villámvédelmi szaktervező végzi el, és ha az például LPS II-t hoz ki, akkor LPS II a kötelező – az LPS III-ra hivatkozni nem lehet. A méretezés célja a 141. § szerinti kockázati határértékek teljesítése; óvodánál a mértékadó az emberi élet elvesztése: < 10⁻⁵/év.

⭐ Két gyakorlati következmény, ha a számítás LPS II-t ad: ① a felülvizsgálati ciklus a 281. § c) szerint 3 évenkénti lesz (LPS I és LPS II fokozatnál), nem 6; ② a felülvizsgáló ezt a számítást nem végezheti el – „a villámvédelmi felülvizsgáló kockázatkezelés elvégzésére nem jogosult” –, tehát a tervezői közreműködés a beruházás része, nem a felülvizsgálaté.

36.4. feladat. Nem norma szerinti villámvédelmű festéküzemi csarnok.

A kiindulási adatok. Építés éve 2009; villámvédelem NNV; festéküzem, tehát ipari alaprendeltetés; tartósan kb. 800 liter fokozottan tűzveszélyes hígító; utolsó felülvizsgálat 2022. szeptember 8., „megfelelő”; 2026 áprilisában tetőre szerelt napelemes rendszer és 300 m²-es raktárbővítés, amellyel az eredeti tetőfelület vízszintes vetülete 22 %-kal nőtt.

(a) Mikorra esedékes a következő időszakos felülvizsgálat?

1. lépés: melyik paragrafus?
   NEM norma szerinti villámvédelem  ->  OTSZ 279–280. §
   (a 281. § csak a NORMA SZERINTI rendszerekre vonatkozik)

2. lépés: mi váltja ki NNV-nél a 3 éves ciklust?
   az ANYAGMENNYISÉG:
   300 kg-nál vagy 300 liternél nagyobb mennyiségű, fokozottan
   tűz- vagy robbanásveszélyes anyag, IPARI vagy TÁROLÁSI
   alaprendeltetésű építményben vagy szabadtéren

3. lépés: az adatok behelyettesítése
   festéküzem  ->  ipari alaprendeltetés            TELJESÜL
   800 l hígító  >  300 l                           TELJESÜL
   ->  a ciklus 3 ÉV

4. lépés: a határnap – NAPTÁRI NAP szerint (281. § (2))
   2022. 09. 08.  +  3 év  =  2025. 09. 08.

5. lépés: hol tartunk a feladat idővonalán?
   2026. április  >  2025. 09. 08.
   ->  a felülvizsgálat ekkor már MINTEGY 7 HÓNAPJA
       ELMULASZTOTT (lejárt) állapotban van

⚠ Ez a feladat rejtett csapdája: a kérdés úgy hangzik, „mikorra esedékes”, a helyes válasz viszont az, hogy 2025. szeptember 8-ára volt esedékes, és a határidő már letelt. A napelemes rendszer telepítésekor tehát nemcsak a soron kívüli, hanem a lejárt időszakos felülvizsgálat is hiányzik.

⚠ A naptári nap szabályát az OTSZ a 281. § (2) bekezdésében mondja ki („A villámvédelmi felülvizsgálat szempontjából a naptári napot kell figyelembe venni.”). A fejezet kidolgozott példája (36.1) ezt mindkét rendszerre, az NNV-re is alkalmazza: a határnap nem „2025 vége”, hanem 2025. szeptember 8.

(b) Kellett-e soron kívüli felülvizsgálat? Igen, mindkét beavatkozás miatt. A 280. § felsorolása szerint felülvizsgálatot kell végezni „minden olyan bővítés, átalakítás, javítás vagy környezetváltozás után, amely a villámvédelem hatásosságát módosíthatja”, valamint „sérülés, erős korrózió, villámcsapás, és minden olyan jelenség észlelése után, amely károsan befolyásolhatja a hatásosságot”.

⭐ Ezek rendkívüli felülvizsgálatok: a 280. § szerinti „esetenként” kategória. Nem váltják ki egymást és nem váltják ki az elmaradt időszakos felülvizsgálatot sem.

(c) A bővítés miatt norma szerintivé kell-e alakítani a villámvédelmet?

A vizsgálandó szabály: OTSZ 140. § (1) c)
   norma szerinti villámvédelem kell, ha a bővítés következtében
   az eredeti TETŐFELÜLET VÍZSZINTES VETÜLETE 40 %-ot MEGHALADÓ
   mértékben növekszik

   a tényleges növekmény:  22 %
   22 %  ≤  40 %      ->   a c) pont NEM teljesül

Ellenőrizzük a másik két esetet is:
   a) új építmény?          a csarnok nem új          NEM
   b) rendeltetésváltás?    marad festéküzem          NEM

Nem kell norma szerintivé alakítani: a villámvédelem a 140. § (2) alapján nem norma szerintiként fennmaradhat. A 140. § (3) viszont érvényes rá: az NNV-nek a létesítésekor, az utolsó felülvizsgálatakor vagy a változáskor érvényes műszaki követelménynek kell megfelelnie (vagy azzal egyenértékűnek kell lennie) – tehát a 2026-os változás után a rendszernek a változáskor érvényes követelményhez kell igazodnia.

⚠ Egy kérdést azonban külön kell feltenni: a 300 m²-es raktár az eredeti csarnok bővítése, vagy önálló új építmény? A feladat bővítésként fogalmaz (ezért mérhető a tetőfelület-növekmény), és így a c) pont 40 %-os szabálya dönt. Ha a raktár önálló építménynek minősülne, akkor rá magára, mint új építményre, a 140. § (1) a) alapján norma szerinti villámvédelem lenne kötelező. A besorolást az építési dokumentáció dönti el – ezt a felülvizsgálónak tisztáznia kell.

(d) Mi történik, ha a tulajdonos mégis norma szerintivé alakíttatja?

1. ⛔ Az átjárás egyirányú. A 140. § (4) szerint, ha egy nem norma szerinti villámvédelmet norma szerintivé alakítanak, az NNV követelményrendszere többé nem alkalmazható rá – a Villamos TvMI szavaival: „a norma szerinti villámvédelem nem alakítható vissza”. Visszaút nincs, akkor sem, ha az NV üzemeltetése drágább.
2. A felülvizsgálati rend a 280. §-ról a 281. §-ra vált, és ezzel a 3 éves ciklus kiváltó oka is kicserélődik:

NNV (eddig):  a 3 éves ciklust az ANYAGMENNYISÉG váltotta ki
              800 l > 300 l, ipari  ->  3 év

NV (ezután):  a 3 éves ciklust a VÉDELMI FOKOZAT váltja ki
              LPS I vagy LPS II   ->  3 év
              minden egyéb fokozat ->  6 év
              A 800 liter hígító ÖNMAGÁBAN MÁR NEM SZÁMÍT.

⭐ A festéküzemben azonban jellemzően robbanásveszélyes térrész alakul ki, és a 12. melléklet 1. táblázatának 7–8. sora szerint a robbanásveszélyes épület vagy szabadtér minimuma LPS II, a korlátozott mértékben robbanásveszélyes épület robbanásveszélyes térrészében szintén II (a nem robbanásveszélyes térrészben IV). ⚠ Ha tehát a kockázatkezelés és a robbanásveszélyes zónabesorolás alapján a rendszer LPS II lesz, a ciklus újra 3 éves – de már egészen más jogcímen. Ha a fokozat III vagy IV, akkor 6 éves.

3. Új kötelezettségek keletkeznek: kötelező a villámvédelmi kiviteli terv és a kockázatkezelés (a felülvizsgáló ezt nem végezheti el); a létesítés során, az eltakarásra kerülő részek eltakarása előtt részleges felülvizsgálat kell (betonalap-földelő, „B” típusú földelő, villámvédelmi célra használt vasbeton szerkezet), majd az átadás előtt első felülvizsgálat; az időszakos felülvizsgálathoz a terv és az első felülvizsgálati jegyzőkönyv beszerzése kötelező; a jegyzőkönyv az NNV öt rendszerrésze helyett tíz rendszerrészt vizsgál (az SPM-mel együtt); a minősítő iratban meg kell állapítani, hogy szükséges-e új kockázatkezelés; és a felülvizsgálatot norma szerinti villámvédelmi felülvizsgálói vizsgabizonyítvánnyal rendelkező személy végezheti (a nem norma szerinti bizonyítvány erre nem elég).

36.5. feladat. CT1 („4+0”) bekötésű, 2. típusú SPD egy műhely fő elosztójában.

Adatok. 230/400 V, TN-S; -FA1 = 2. típusú SPD, U_p = 1,4 kV (L–PE), CT1 („4+0”) bekötés. A fő elosztóban fogyasztásmérő, kismegszakítók, sorkapcsok; 18 m-re a CNC-gép vezérlőszekrénye érzékeny elektronikával.

(a) A számításba veendő U_w értékek.

⭐ Forrásmegjelölés, ahogyan a fejezet is teszi: mind a négy érték az MSZ HD 60364-4-443:2016 443.2. táblázatának 230/400 V-os sorából való (a magyar kiadásban ez a táblázat „1. táblázat” címmel szerepel), és ugyanezt a sort adja az MSZ HD 60364-5-534:2016 534.1. táblázatának 300 V-os sora is – tehát két egymástól független szabványból, egyezően. A korábbi „egyetlen gyártói forrásból” fenntartás a III. = 4 kV és a IV. = 6 kV értéknél megszűnt (36.11 alfejezet). ⚠ Ami továbbra is figyelmet kíván: a 443.2. táblázat ᵇ lábjegyzete a 277/480 V-os rendszerhez tartozik; hogy az U_p-t általában is L–PE módra kell vizsgálni (CT2-nél összegezve), az az 534.4.4.2. szövegéből következik.

(b) Megfelel-e az SPD a II. kategóriájú készülékek védelmére?

1. lépés: a követelmény (534.4.4.2.)
   Felső korlát:  U_p ≤ U_w(II.)   = 2,5 kV
   Ajánlott:      U_p ≤ 0,8 · U_w  = 0,8 · 2,5 kV = 2,0 kV

2. lépés: az adatlapi érték
   CT1 („4+0”) bekötésnél a fázis és a PE között EGYETLEN
   védelmi mód van, tehát NINCS összegzés (szemben a CT2-vel):
      U_p(L–PE) = 1,4 kV

3. lépés: összehasonlítás
   1,4 kV  ≤  2,5 kV        MEGFELEL a felső korlátnak
   1,4 kV  ≤  2,0 kV        MEGFELEL a 80 %-os ajánlásnak is

4. lépés: a bekötés hatása – ezt nem szabad kihagyni!
   1 m egyenes vezeték 10 kA (8/20 µs)-nál kb. 1000 V-tal
   növeli a berendezés kapcsain fellépő feszültséget.
   Ha a + b + c = 0,5 m (a megengedett maximum):
      U_tényleges ≈ 1,4 kV + 0,5 kV = 1,9 kV
      1,9 kV ≤ 2,0 kV      MÉG MEGFELEL – de a tartalék elfogyott
   Ha a bekötés 1 m volna:
      U_tényleges ≈ 1,4 kV + 1,0 kV = 2,4 kV
      2,4 kV ≤ 2,5 kV      a felső korlát alatt,
      2,4 kV >  2,0 kV      DE az ajánlást már megsérti

⭐ A tanulság: az adatlapi U_p önmagában nem válasz. A megfelelőséget a beépített állapotra kell kimondani, a a + b + c ≤ 0,5 m szabály betartásának ellenőrzésével együtt (534.4.8.).

(c) Elegendő-e ez az SPD a CNC-gép vezérlésének védelmére? ⛔ Nem. Két, egymástól független okból:

1. ok – a TÁVOLSÁG (534.4.9., a 10 m-es szabály)
   az SPD és a védendő berendezés távolsága:  18 m
   18 m  >  10 m     ->  kiegészítő intézkedés KÖTELEZŐ

   Miért? A lökőhullám a fogyasztónál, a nagy impedanciájú
   nyitott végen VISSZAVERŐDIK, és az oda-vissza futó hullám a
   berendezés kapcsain a védelmi szint KÉTSZERESÉIG növelheti
   a feszültséget:
      2 · 1,4 kV = 2,8 kV

2. ok – a KATEGÓRIA
   az érzékeny elektronika I. kategóriájú:  U_w = 1,5 kV
   már a visszaverődés nélkül is:  1,4 kV ≈ 1,5 kV  (nincs tartalék)
   a visszaverődéssel:             2,8 kV > 1,5 kV  ->  ÁTÜTÉS

(d) Milyen kiegészítés, melyik szabványpont alapján? Az 534.4.9. három megoldást ad, ezeket egyenként meg kell vizsgálni:

Amit a kiegészítés mellé kötelező megtenni:

• ⭐ koordináció: „A berendezésben lévő SPD-k koordinációját biztosítani kell. A gyártónak az SPD-k közötti koordináció elérésére vonatkozó utasításait be kell tartani.” (534.4.4.5.) ⚠ A koordináció számszerű feltételeit (energiakoordináció, leválasztó induktivitás) a jegyzet nem közli, mert a forrásanyagban nem voltak hozzáférhetők – ezeket a gyártói utasításból kell venni. Az a hiedelem, hogy „két SPD közé legalább 10 m vezeték kell”, téves: ilyen szabály nincs.
• felirat: „Az elosztóberendezésen lejjebb telepített SPD jelenlétét az elosztóberendezésben tartósan jelezni kell.” (534.4.1.)
• A CNC-gép DC/elektronikai oldalán és a jelvezetékeken (adatkábel, enkóder) külön megfontolás kell: az SPD-szabvány a váltakozó áramú áramkörökre vonatkozik, a gyengeáramú bemenetek védelme külön eszközt kíván.

36.6. feladat. Háromlépcsős SPD-kaszkád három gyártótól.

A helyzet. Fő elosztó: 1. típusú SPD. 40 m-re a raktár alelosztója: 2. típusú. A raktár irodája, a szerver mellett: 3. típusú. Három különböző gyártó, „mert úgy volt olcsóbb”. A fő elosztón nincs semmilyen felirat.

(a) Milyen szabványi követelménynek nem felel meg a beszerzés módja? Az 534.4.4.5. szakasznak:

„A berendezésben lévő SPD-k koordinációját biztosítani kell. A gyártónak az SPD-k közötti koordináció elérésére vonatkozó utasításait be kell tartani.”

⛔ Három különböző gyártó készülékeinél nincs az a gyártói utasítás, amely a hármas kaszkád koordinációját igazolná: minden gyártó a saját termékcsaládjára ad koordinációs adatot. A szabvány nem tiltja kifejezetten a keverést, de a koordinációt igazolni kell – és itt ez az igazolás hiányzik.

Miért veszélyes ez? A kaszkád logikája az, hogy a T1 nyeli el az energia zömét, a T2 kezeli a maradékot, a T3 ad finomvédelmet. Ha a lépcsők nincsenek összehangolva, két hibamód lép fel: ① a gyorsabb, alacsonyabb U_p-jű lejjebb lévő SPD kezd el vezetni a nagy energiájú T1 helyett, és tönkremegy (rosszabb esetben kigyullad); ② a T1 túl későn kapcsol be, és a maradékfeszültség a védendő berendezésre kerül. A fejezet ezért mondja ki: „Ne keverj össze különböző gyártóktól származó SPD-ket egy kaszkádba, ha a koordinációjukat senki nem igazolta.”

⚠ A javítás: vagy egy gyártó koordinált termékcsaládjára kell cserélni a lépcsőket, vagy koordináltnak nyilvánított kivitelt (például egyetlen készülékbe integrált T1+T2 kombinált SPD-t) kell használni, vagy a gyártóktól írásos nyilatkozatot kell kérni a konkrét kaszkádra.

(b) Milyen felirat hiányzik, és melyik szabványpont írja elő? Az 534.4.1. szakasz kaszkádszabályai közül az utolsó:

⭐ „Az elosztóberendezésen lejjebb telepített SPD jelenlétét az elosztóberendezésben tartósan jelezni kell” (például felirattal).

A fő elosztóban tehát tartós (nem ceruzás, nem öntapadó cetli) feliratnak kell jeleznie, hogy a raktár alelosztójában 2. típusú, az irodában 3. típusú SPD is van. Miért fontos? Mert a következő szerelő vagy felülvizsgáló csak a fő elosztót nyitja ki: a felirat nélkül nem tudja, hogy hol keresse a többi SPD-t, nem tudja ellenőrizni az élettartamjelzőket, és egy csere alkalmával elronthatja a koordinációt.

(c) A szerver 6 m-re van az alelosztótól – kellett-e a 3. típusú SPD?

A 10 m-es szabály (534.4.9.):
   az SPD és a védendő berendezés távolsága:  6 m
   6 m  <  10 m   ->  a szabvány NEM ír elő kiegészítő
                      intézkedést ezen a jogcímen

Kötelező tehát nem volt – de indokolt lehet, három okból:

1. ⭐ A szabvány 534.4.1. szakasza szerint „további SPD-kre lehet szükség az érzékeny berendezés közelében”, koordináltan. A szerver éppen ilyen: az I. túlfeszültség-kategória U_w = 1,5 kV értékéhez a 2. típusú SPD U_p-je gyakran nem elég.
2. A raktár saját fogyasztói (kapcsolt hajtások, kontaktorok, targoncatöltő) kapcsolási túlfeszültségeket keltenek az alelosztó és a szerver között, tehát az alelosztóban lévő T2 által nem védett szakaszon.
3. A bejövő gyengeáramú vezetékek (adatkábel) külön belépési utat jelentenek.

⭐ Ami viszont nem lett volna szabad: a 3. típusú SPD-t önmagában, a betáplálási SPD nélkül alkalmazni – „nem szabad úgy alkalmazni, hogy a betáplálásnál ne legyen SPD” (534.4.1.). Ez a feltétel itt teljesül, mert a fő elosztóban van 1. típusú SPD.

(d) Az irodát egy éve nem nyitották ki – milyen kockázat, és mivel lehetett volna kivédeni?

A kockázat: a varisztor öregszik – minden levezetett lökés ront a jellemzőin –, míg végül a hőleválasztó leválasztja a betétet. Ekkor az élettartam végi jelző zöldről pirosra vált, de ezt senki nem látja. A szerver ilyenkor hónapokig vagy évekig védtelen úgy, hogy erről senkinek nincs tudomása: kívülről semmi nem árulkodik róla, a berendezés zavartalanul működik.

⚠ Ez a magyar felülvizsgálati rendszerben az egyetlen kimondott SPD-csere-kritérium: a villámvédelmi felülvizsgálati jegyzőkönyv hibajegyzék-mintája szerint „a … túlfeszültségvédelmi készülék … meghibásodott (látjelzése piros / állapotjelzése piros)” → „A modul cseréje szükséges”. A vizsgálat tehát szemrevételezéses – ami feltételezi, hogy valaki oda tud nézni.

Amivel kivédhető lett volna:

1. ⭐ Távjelzés: potenciálmentes érintkezős kivitelű SPD, amely jelenti a betét élettartamának végét, a hiányzó betétet, sőt a hálózati hibákat (zárlat, nullavezető-szakadás, fázis–nulla felcserélés) is – a jelzést a felügyeleti rendszerre vagy a szerverterem riasztására kell vinni. Ahol az elosztót nem nyitogatják rendszeresen, ott ez a helyes megoldás.
2. Látható elhelyezés: az SPD-t úgy kell beépíteni, hogy a jelzőablaka az ajtó becsukása után is látszódjon (ablakos ajtó, felső sor) – ne a kábelcsatorna mögé kerüljön.
3. Üzemeltetési rend: rendszeres, dokumentált szemrevételezés a karbantartási naplóban.

36.7. feladat. Hibakeresés egy TT-rendszerű irodaház SPD-bekötésén.

A kiindulás. TT-rendszer, 230/400 V. -FA1 = 2. típusú SPD, a fő 300 mA-es, általános (nem S típusú) áram-védőkapcsoló (-FB1) után, CT1 („4+0”) bekötéssel; a csatlakozóvezetékek 0,9 m hosszúak, 2,5 mm² rézvezetővel mindkét oldalon; az SPD ágában nincs külön túláramvédelmi készülék; a fő túláramvédelmi készülék (-FC1) 63 A, az SPD gyártója legfeljebb 40 A-t enged meg.

A hibák, szabványi indokkal és javítással:

⭐ Ami viszont NEM hiba: önmagában az, hogy az SPD az áram-védőkapcsoló után van, TT-rendszerben megengedett – az 534.4.6. kifejezetten ezt adja meg a hibavédelem első lehetséges módjaként (a másik a fő áram-védőkapcsoló elé telepítés, CT2-vel). A hiba nem a hely, hanem az áram-védőkapcsoló típusa. Az sem hiba, hogy az SPD 2. típusú: a feladat nem említ külső villámvédelmi rendszert, és a betáplálásnál a 2. típus az alapeset (534.4.1.). ⚠ Ha az épületen külső villámvédelem volna, vagy a betáplálás szabadvezetékes lenne, 1. típusú SPD kellene – és akkor a 8. hiba az volna, hogy 1. típusú SPD áram-védőkapcsoló utáni telepítése nem ajánlott (534.4.7.).

A javított kialakítás egy mondatban. -FA1 a fő áram-védőkapcsoló elé, CT2 („3+1”) bekötéssel, U_c ≥ 260 V (N–PE: ≥ 230 V), saját ≤ 40 A-es -FC2 túláramvédelemmel, 6 mm² Cu a földelőkapocs felé és 2,5 mm² Cu az élő oldalon, a + b + c ≤ 0,5 m – szükség esetén közbenső földelőkapoccsal –, és az U_p(L–PE) = U_p(L–N) + U_p(N–PE) összegzett érték igazolásával a 2,0 kV-os ajánlás alatt.

⚠ Forráskorlát a levezetési áramra: a 2. típusú SPD-nél a betáplálásnál a jegyzet igazolt adata az I_n ≥ 5 kA (8/20 µs) az L–N védelmi módban; az L–PE és az N–PE ágra vonatkozó értékek a fejezet forrásanyagában sérült táblázatból származtak, ezért azokat a jegyzet megerősítésre váró adatként kezeli – a megoldás sem használja őket. A tényleges értéket az MSZ HD 60364-5-534 534.3. táblázatából kell kiolvasni.

36.8. feladat. Egy 1978-as, 24 m magas társasház nem norma szerinti besorolása.

A kiindulási adatok. Építés éve 1978; villámvédelem NNV; 24 m magas, hat lakószintes
társasház; sík terep, sűrűn beépített utcasor, a két szomszédos ház jóval alacsonyabb;
tetőszerkezet fa fedélszék, tetőfedés égetett agyag cserép fém alkatrészek nélkül;
körítőfal tömör tégla, fémszerkezet nélkül; a tetőn 28 m magasságig felnyúló kémény.

⭐ A besorolás a TvMI 7.7:2026.02.01. 10. fejezete szerint megy, négy szempont alapján
(36.7 alfejezet).

(a) A négy besorolás.

1. RENDELTETÉS (1. táblázat)
   lakóépület: nem 500 fő feletti közösségi, nem tömegtartózkodásra
   szolgáló, nem tűz- vagy robbanásveszélyes, nem katasztrófával
   fenyegető építmény
   ->  R1   („az R2..R5 csoportba nem tartozó építmény”)

2. MAGASSÁG (10.1.2. + 2. táblázat)
   2a. Mekkora az épület magassága?
       A tetőn álló kémény NEM emeli meg:
       „amennyiben a tetőn gépészeti vagy egyéb berendezés
        (klímaberendezés, KÉMÉNY, antenna stb.) is van, a
        TETŐFELÜLET magasságát kell az épület magasságának
        tekinteni”
       ->  M = 24 m        (NEM 28 m)

   2b. Milyen a környezet?
       csökkentő?  feltétel: 20 m-es körzetben, legalább KÉT
                   ELLENKEZŐ oldalról legfeljebb 2 m-rel
                   alacsonyabb épületek
                   a szomszédok jóval alacsonyabbak -> NEM teljesül
       fokozó?     hegytetőn, hegygerincen magában áll   -> NEM
                   sík területen 100 m-es körzetben MAGÁBAN áll
                   és magassága meghaladja a 10 m-t      -> NEM
                   (beépített utcasor: nem áll magában)
       ->  a környezeti hatás: NINCS

   2c. 2. táblázat, a „Nincs” sor:
       20 m  <  24 m  ≤  35 m        ->   M3

3. TETŐ (10.1.3. + 3. táblázat)
   tetőfödém / tetőszerkezet: fa fedélszék, fém alkatrész nélkül
       a fa nem „A1/A2” és nem „B/C” tűzvédelmi osztályú, tehát
       „egyéb anyag, fém alkatrészek nélkül”         ->  T.c
   tetőfelület (tetőfedés): égetett agyag cserép, fém nélkül
       „A1” anyag fém alkatrészek nélkül             ->  T.I.
   3. táblázat:   T.c  ×  T.I.                       ->   T3

4. KÖRÍTŐFAL (10.1.4.)
   tömör tégla = „A1”/„A2” tűzvédelmi osztályú falszerkezet
   ->  K1

⚠ A magassági besorolás indoklása – ez a feladat súlypontja. Két csapda van benne.
① A 28 m-es kémény nem emeli meg az épület magasságát: a besoroláshoz a tetőfelület
magassága számít, és az irányelv a kéményt név szerint felsorolja a tetőn lévő berendezések között.
② A szomszédok magassága dönt, nem az, hogy vannak-e szomszédok: a becsapási veszélyt csökkentő
környezethez az kell, hogy a két ellenkező oldalon álló épület legfeljebb 2 m-rel legyen
alacsonyabb. Erre a második pontra külön érdemes odafigyelni – lásd a (c) pont végén.

(b) A fokozatok a táblázatokból.

FELFOGÓ   – 4. táblázat,  R1 / M3 / T3            ->   V3*
LEVEZETŐ  – 5. táblázat,  R1 / M3, körítőfal K1:
      „V2” sor            ->  L2      (a földelés: F2/r)
      „Egyéb esetben” sor ->  L3      (a földelés: F3/r)
FÖLDELÉS  – 5. táblázat, a LEVEZETŐVEL AZONOS SORBÓL választva
MÁSODLAGOS HATÁSOK – 6. táblázat, R1, van külső villámvédelem
      ->  B2   (LPL III-IV szint, 100 kA; energiaátviteli
                hálózaton pólusonként 12,5 kA)

⭐ Mit jelent a csillag a V3*-nál? A 4. táblázat 2026-os lábjegyzete szerint V3 fokozatú
felfogórendszer kialakítása szükséges, de a meglévő V2 fokozatú felfogórendszer is megtartható,
ha ① az építmény lakó rendeltetésű és a tetőgeometriája megfelel a 10.3.1.1. pontnak (a V2 =
egyetlen felfogóvezető a 20°-nál meredekebb tető gerincén, vagy egyetlen, legalább 2 m magas
felfogórúd a sátortető csúcsán), vagy ② a felfogórendszer átalakítása nem szükséges (nincs
tetőfelújítás, tetőátépítés). Egy hagyományos, magastetős, cseréppel fedett társasháznál ez a
kivétel jellemzően él – ezért a helyes válasz nem egyetlen szám, hanem egy elágazás.

⚠ A 10.2.3. kikötése: „V3 fokozatú felfogórendszerhez legalább L3 fokozatú levezetőrendszer
tartozhat.” A felfogó felminősítése tehát magával húzza a levezetőt és vele a földelést is.
Ez a feladat gyakorlati tanulsága: a V3 nem egy tétel a költségvetésben, hanem három.

(c) A teljes fokozatjelölés.

A jelölés felépítése (10.2.1.): a felfogó, a levezető és a földelés jelcsoportját ebben a
sorrendben, kötőjellel elválasztva kell közölni; a földelésnél a fokozatszámot a földelési
ellenállásra utaló „r” betűjel követi; a másodlagos hatások elleni védelemnél az „e” jelölné
a koordinált túlfeszültség-védelmet – az R1 csoportnál a 6. táblázat „e” nélküli B2-t ad.

⚠ Mennyit számít egyetlen szomszéd? Ha a két szomszédos ház a vizsgált épülettel közel azonos
magasságú volna (legfeljebb 2 m-rel alacsonyabb), a környezet becsapási veszélyt csökkentővé
válna, és a 2. táblázat ugyanerre a 24 m-re M2-t adna. Az R1 / M2 / T3 mező a 4. táblázatban
V0 – azaz a táblázatrendszer szerint az épületen villámvédelmi berendezés nem szükséges, a
jelölés pedig V0-L0-F0. Ugyanaz a ház, ugyanaz a tető, ugyanaz a fal: a környezet fordítja
át a besorolást. Ezért kell a felmérési jegyzőkönyvben a szomszédos épületek magasságát is
rögzíteni – nem elég annyit írni, hogy „beépített utcasor”.

(d) A kémény levezetőjére vonatkozó külön szabály. A 10.3.2.6. három kikötést ad kéményre,
kürtőre:

⚠ Egy mérési alap, amit az irányelv nem mond ki. A 10.3.2.6. nem határozza meg, hogy a kémény
magasságát a terepszinttől vagy a tetősíktól kell-e mérni: terepszinttől 28 m (a küszöb
átlépve), a tetősíktól csak 4 m. A terepszinti olvasat a biztonságos, mert a szabály indoka a
villámáram útjának hossza. A tervezőnek és a felülvizsgálónak ezt a választást a dokumentációban
indokolnia kell. Kiegészítésül: a 10.1.3. szerint „kémények, kürtők és tornyok besorolásánál a
védendő felület szerkezeti anyagait kell figyelembe venni” – a kémény tehát a saját anyaga
szerint sorolandó be, nem a tetőével együtt.

(e) Tetőtér-beépítés és tetőterasz a 21 m-es szinten. Ez a 9.9. pont hatálya alá esik.

9.9.1. – a 10 m-es szabály
   „Épületek hasznosított tetőrészén, ... teraszán, erkélyén,
    melyen ... a járószint magassága NEM NAGYOBB, MINT 10 m,
    ... nem szükségesek villámvédelmi intézkedések.”

   a tervezett terasz járószintje:  21 m
   21 m  >  10 m       ->   a mentesség NEM áll fenn

   „Azoknál az épületeknél, melyek rendelkeznek villámvédelmi
    rendszerrel (LPS), a 10 m-nél magasabb járószintű hasznosított
    tetőrészek, teraszok, erkélyek esetén a tetőn tartózkodó
    személyek védelmét norma szerinti villámvédelem esetén
    legalább LPS IV, NEM NORMA SZERINTI villámvédelem esetén pedig
    LEGALÁBB V3 FOKOZATTAL kell biztosítani.”

⭐ A többletkövetelmény tehát: a V2 megtartásának lehetősége elesik. A 21 m-es, hasznosított
tetőterasz miatt legalább V3 kell – és vele (10.2.3.) L3 és F3/r. A ház jelölése így
mindenképpen V3-L3-F3/r-B2 lesz. A védett tér (LPZ 0_B) meghatározására a gördülőgömbös és a
védőszöges módszer használható, és ennél az adott és a szomszédos épületek védőhatása is
figyelembe vehető (9.9.1. Megjegyzés, 9.9.3.).

⛔ A preventív védelem (9.9.2.) itt nem alkalmazható: azt az irányelv kizárólag
„középület, vagy egyéb olyan állandó (24 órás) üzemeltető személyzettel rendelkező épület”
10 m feletti részeire engedi meg. Egy társasház nem ilyen.

Ami a beruházással együtt még jár:

1. A tetőtér-beépítés és a tetőátépítés soron kívüli (rendkívüli) felülvizsgálatot von maga
   után (OTSZ 280. §: „minden olyan bővítés, átalakítás, javítás vagy környezetváltozás után,
   amely a villámvédelem hatásosságát módosíthatja”).
2. A tetőfelújítás a 4. táblázat lábjegyzetének második kimentő feltételét is kiüti
   („a felfogórendszer átalakítása nem szükséges”).
3. Ami viszont nem változik: a rendeltetés marad lakó, és a tetőfelület vízszintes vetülete nem
   nő 40 %-ot meghaladóan – az OTSZ 140. § (1) egyik pontja sem teljesül, tehát norma
   szerintivé alakítani nem kell. Az NNV marad, csak magasabb fokozattal.

36.9. feladat. Egy R3 besorolású raktárépület földelési ellenállásának minősítése.

A kiindulási adatok. 18 m × 18 m alapterület; R3 besorolás; NNV, időszakos
felülvizsgálat; a négy leválasztott egyedi földelő: 74 Ω, 81 Ω, 96 Ω, 68 Ω; a rendszer
eredő ellenállása 19 Ω; a talaj fajlagos ellenállása nem ismert, a talaj nem sziklás és
nem kavicsos; a földelőrendszer 1979-ben készült.

(a) Milyen ρ értékkel számolhatsz, és miért?

A TvMI 7.7 10.3.3.2. pontjának megjegyzése: „A talaj fajlagos ellenállását a vonatkozó
követelmények szerint végzett mérésekkel javasolt megállapítani. Amennyiben a talaj fajlagos
ellenállása nem ismert, úgy általánosan (sziklás, kavicsos talajok kivételével)
300 Ωm-nek vehető.” Mindkét feltétel teljesül (nem ismert; nem sziklás, nem kavicsos):

ρ = 300 Ωm

⚠ Ez becslés, nem mérés. Ha a határérték szűkösen jön ki, a helyes lépés a fajlagos
talajellenállás tényleges megmérése (MSZ 4851-2) – nem a 300 Ωm-es alapérték „megszorítása”.

(b) A két megengedett határérték.

A = 18 m · 18 m = 324 m²          √A = 18 m

1) EGYEDI földelő - „F2” fokozat, vagy a földelőrendszerhez tartozó,
   vizsgáló összekötővel LEVÁLASZTHATÓ egyedi földelő/földelőcsoport:
        R ≤ 10 Ω     VAGY     R ≤ 6 · ρ / √A
        6 · 300 Ωm / 18 m  =  1800 / 18  =  100 Ω
   ->   a mértékadó határérték:   100 Ω

2) A földelőrendszer EREDŐ értéke:
        R ≤ 10 Ω     VAGY     R ≤ 3 · ρ / √A
        3 · 300 Ωm / 18 m  =   900 / 18  =   50 Ω
   ->   a mértékadó határérték:    50 Ω

⭐ A „vagy” a képletben döntő: a 10 Ω és a számított érték alternatíva, elég az egyiket
teljesíteni. A két képlet szorzótényezője 6 (egyedi) és 3 (eredő) – ezeket ne cseréld fel.
És figyelj arra is, hogy a feladat miért adja meg, hogy a négy földelő leválasztott volt: a
100 Ω-os határérték csak a vizsgáló összekötővel leválasztott egyedi földelőre érvényes.

(c) A minősítés.

EGYEDI FÖLDELŐK  (határérték: 100 Ω)
   74 Ω  ≤  100 Ω      MEGFELEL
   81 Ω  ≤  100 Ω      MEGFELEL
   96 Ω  ≤  100 Ω      MEGFELEL   (mindössze 4 Ω tartalékkal)
   68 Ω  ≤  100 Ω      MEGFELEL

EREDŐ ÉRTÉK  (határérték: 50 Ω)
   19 Ω  ≤   50 Ω      MEGFELEL
   (a 19 Ω nagyobb 10 Ω-nál, de a 10 Ω csak az egyik ág:
    a 3·ρ/√A ág teljesül)

Mind a négy egyedi földelő és a rendszer eredője is megfelel.

(d) Melyik földelővel kell mégis foglalkoznod, és mit írsz a minősítő iratba? A 96 Ω-ossal –
és két észrevétel kívánkozik a minősítő iratba:

1. ⚠ Szűk a tartalék. A 96 Ω a 100 Ω-os határérték 96 %-a. A mérés bizonytalansága, a talaj
   évszakos nedvességváltozása és a földelő további korróziója ezt a 4 Ω-t bármikor elviszi. Ez ma
   „megfelelő”, de a következő felülvizsgálaton nagy eséllyel nem lesz az – ezt a tulajdonosnak
   előre tudnia kell.
2. ⚠ Mind a négy érték 50 Ω fölött van. A TvMI megjegyzése: „A fenti számítástól függetlenül
   telepítéskor egyedi földelők esetén javasolt az 50 Ohm alatti földelési ellenállás
   elérése.” ⛔ Ez telepítési ajánlás, nem minősítési követelmény: egy 1979-es, meglévő
   rendszert nem tesz „nem megfelelővé”. A megkülönböztetést a minősítő iratban is meg kell tenni –
   a megfelelőséget a 100 Ω-os egyedi és az 50 Ω-os eredő határérték dönti el, az 50 Ω-os
   egyedi érték csak javaslat.

A minősítés tehát: megfelelő, két rögzített észrevétellel. ⭐ Az észrevétel nem
udvariaskodás: a felülvizsgálati dokumentáció akkor ér valamit, ha a tulajdonos a számokból
tendenciát lát, nem csak egy pipát.

(e) Amit a TvMI a mért értékektől függetlenül javasol. A földelőrendszer 1979-ben készült,
vagyis a felülvizsgálat idején negyven évnél is régebbi:

„Amennyiben a földelőrendszer életkora valószínűsíthetően meghaladja a 20-25 évet, úgy – a
mért földelési ellenállás értékektől függetlenül – a földelőrendszer feltárása és vizuális
vizsgálata célszerű. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy nem gazdaságos, úgy javasolt új
földelési rendszer kiépítése.” (10.3.3.3.)

⭐ Ez az a pont, ahol a jó felülvizsgáló túllép a számokon: a mért ellenállás a földelő
pillanatnyi állapotáról szól, a feltárás viszont megmutatja a korróziót és a kötések
állapotát – vagyis azt, hogy meddig marad meg ez az érték.

Két kiegészítés, ami ehhez a feladathoz tartozik.
⚠ A feladat nem adja meg az épület magasságát, ezért a földelés fokozata (5. táblázat:
R3 / M1–M2 → F3/r, R3 / M3–M4 → F4/r) nem dönthető el belőle. A földelési ellenállás
követelménye viszont a fokozattól független – a 10.3.3.2. mindkét képlete minden fokozatra áll.
⭐ A mérési hely (10.3.3.4.) itt rendben van: mérési helyet az építmény valamennyi levezetőjén,
vagy legalább annyin kell kialakítani, hogy azok egymástól legfeljebb 40 m-re legyenek – egy
18 × 18 m-es épületen a négy mérési hely ezt bőven teljesíti. A mérés hivatkozott szabványa az
MSZ 4851-2.

36.10. feladat. Az NNV határa: mikor kell norma szerintivé alakítani?

A kiindulás. 1985-ben épült, 12 m magas ipari csarnok; a villámvédelem nem norma szerinti,
a minősítő iratban V3-L3-F3/r-B2e. A változat: a tetőfelület vízszintes vetületét 55 %-kal
növelő új csarnokrész, tűzfal nélkül. B változat: tetőfedéscsere + napelemes rendszer,
bővítés nélkül.

(a) Melyik változatnál kerül át az építmény a norma szerinti követelményrendszer hatálya alá?

OTSZ 140. § (1) c):
   norma szerinti villámvédelem kell, ha a bővítés következtében
   az eredeti TETŐFELÜLET VÍZSZINTES VETÜLETE 40 %-ot MEGHALADÓ
   mértékben növekszik

A változat:   55 %  >  40 %      ->   TELJESÜL   ->   NV KELL
B változat:   nincs bővítés      ->   nem teljesül

Az A változatnál, az OTSZ 140. § (1) c) pontja alapján. ⭐ És itt jön a TvMI 2026-os
finomítása, ami eldönti, hogy mekkora részre:

(b) A B változat: maradhat-e az NNV? Nincs új építmény, nincs rendeltetésváltás, és a
tetőfelület vízszintes vetülete sem nő: az OTSZ 140. § (1) egyik pontja sem teljesül, tehát a
villámvédelem a 140. § (2) alapján nem norma szerintiként fennmaradhat. Ettől azonban
három kötelezettség keletkezik:

1. ⭐ Rendkívüli (soron kívüli) felülvizsgálat – OTSZ 280. §: „minden olyan bővítés,
   átalakítás, javítás vagy környezetváltozás után, amely a villámvédelem hatásosságát
   módosíthatja”. A tetőfedéscsere és a napelem egyaránt ilyen.
2. A napelem külön vizsgálata – TvMI 9.1.5. (2026-os módosítás): „Ha meglévő építményre
   napelemes rendszer létesül, akkor vizsgálandó … a villámvédelem szükségessége.” A vizsgálatot
   villámvédelmi tervező végzi; a megállapítás az is lehet, hogy módosítás nem szükséges.
3. A 140. § (3) – az NNV-nek a létesítésekor, az utolsó felülvizsgálatakor vagy a
   változáskor érvényes műszaki követelménynek kell megfelelnie (vagy azzal egyenértékűnek
   lennie). A 2026-os beavatkozás után tehát a változáskor érvényes követelmény a mérce.

⚠ Amit a B változatnál külön meg kell nézni. ① A tetőfedés cseréje a tető besorolását
(T1–T5) is megváltoztathatja, és vele a felfogó fokozatát: ha az új fedés fém, a 4. táblázat
T2 oszlopa mindenütt V1-et (természetes felfogó) ad; ha éghetőbb anyag kerül fel,
szigorúbb fokozat jöhet ki. A tetőfedéscsere tehát nem „csak bádogosmunka”. ② A napelem fém
tartószerkezete új becsapási pont és új áramút a tetőn; a TvMI F.1.6. pontja szerint ha az „s”
biztonsági távolság mindenütt tartható, helyi potenciálkiegyenlítő sín és 2. típusú SPD kell,
ha nem tartható, akkor többpontos bekötés a külső LPS vezetőihez és a fő földelő sínhez, és
1. vagy 1+2. típusú SPD (a részvillámáram-vezetés miatt).

(c) Vissza lehet-e térni az olcsóbb, nem norma szerinti rendszerre?

⛔ Nem. Az átjárás egyirányú, és ezt két dokumentum mondja ki:

⭐ Ugyanez az egyirányúság az NNV-n belül is él: a 9.1.1. Megjegyzés 2 szerint „az áttérést
követően a régebbi követelményrendszernek megfelelő állapot nem állítható vissza” – aki egy
1985-ös rendszert a 2026-os követelményrendszerre hoz át, az sem mehet vissza.

(d) Mit jelentene a jegyzőkönyvben az „LPS III, R = 100 m” bejegyzés? ⛔ Három hibát egyszerre.

1. FOGALOMKEVERÉS
   LPS I...IV  =  a NORMA SZERINTI rendszer osztálya
                  (MSZ EN IEC 62305-3:2025)
   V/L/F/B     =  a NEM NORMA SZERINTI rendszer fokozatai
                  (TvMI 7.7, 10. fejezet)
   Egy NNV-jegyzőkönyvbe LPS-osztály NEM írható.

2. A SZÁM SEM STIMMEL
   LPS III gördülőgömb-sugara:            r  =  45 m
   R = 100 m az NNV „V3” fokozat paramétere
   -> a bejegyzés KÉT RENDSZER KÉT ADATÁT keveri össze

3. JOGKÖVETKEZMÉNY
   Az a látszat, hogy az épület norma szerinti védelmet kapott,
   a 140. § (4) miatt VISSZAFORDÍTHATATLAN helyzetet sugall,
   és más felülvizsgálati rendet hoz magával (281. §, LPS I-II
   esetén 3 év), sőt kiviteli tervet és kockázatkezelést is.
   Ráadásul: norma szerinti rendszert csak NORMA SZERINTI
   villámvédelmi felülvizsgálói vizsgabizonyítvánnyal
   rendelkező személy minősíthet.

A helyes bejegyzés a meglévő NNV-jelölés: V3-L3-F3/r-B2e. ⭐ A jegyzőkönyv nem szabad szöveg: a
jelölésrendszer megválasztása önmagában is állítás arról, melyik követelményrendszer szerint
minősítettél.

36.11. feladat. Norma szerinti felfogógeometria egy 24 m-es, lapostetős raktárépületen (LPS II).

(a) Gördülőgömb-sugár és hálóosztás. MSZ EN IEC 62305-3:2025, 2. táblázat:

LPS II   ->   gördülőgömb-sugár   r    =  30 m
         ->   hálóosztás          w_m  =  10 × 10 m

(b) A 3 m magas kémény védelme védőszöggel.

h = 3 m   (a TETŐ referenciasíkjától mérve)

1. lépés: alkalmazható-e egyáltalán a módszer?
   Az 1. ábra szerint a védőszöges módszer felső magassági határa
   PONTOSAN az osztály gördülőgömb-sugara:
      LPS I: 20 m   LPS II: 30 m   LPS III: 45 m   LPS IV: 60 m
   3 m  ≤  30 m        ->   ALKALMAZHATÓ

2. lépés: mekkora a védőszög?
   Az 1. ábráról, LPS II, h = 3 m:      α ≈ 71°

⚠ A védőszög diagramról leolvasott, közelítő érték (± 1°) – a jegyzet ezt végig jelöli. Aki
méretez, a szabvány saját ábrájáról olvassa le.

A védett tér a felfogó csúcsából induló, a referenciasíkra merőleges tengely körül forgatott
függőleges kúp. Nagyságrendileg: tan 71° ≈ 2,9, tehát a tetősíkon a védett kör sugara
körülbelül 3 m · 2,9 ≈ 8,7 m – ez egy szellőzőkémény védelmére bőven elég. (⚠ Ez a szám a
leolvasott szögből számított tájékoztató érték, nem szabványi adat.)

(c) Alkalmazható-e a védőszöges módszer a talajszinthez mint referenciasíkhoz, az épület egészére?

A kémény csúcsa a talajszinttől:   24 m + 3 m  =  27 m
LPS II felső határa:                            30 m
27 m  ≤  30 m        ->   formálisan ALKALMAZHATÓ

Igen – de két megszorítással, és nem ez a helyes tervezői út.

1. ⚠ Az élszabály. Az 5.2.2.3.1 kimondja: „A védőszög egy megemelt referenciasík (pl. tető)
   fizikai éléig alkalmazható, azt már nem beleértve. Az éleknél az alacsonyabb
   referenciasíkhoz (másik védett vízszintes sík vagy a talaj) tartozó védőszöget kell használni.”
   A tetőszegélynél tehát át kell váltani a talajszintre: h = 24 m-hez az 1. ábráról LPS II-nél
   α ≈ 32–33° (⚠ leolvasott, közelítő érték). Ugyanaz a felfogó a tető közepén és a tető szélén
   nem ugyanakkora területet véd.
2. ⛔ A módszerválasztás. A lapostető síkfelület, és a szabvány kimondja: „A hálómódszer
   olyan esetekben alkalmas védelmi eljárás, ahol síkfelületeket kell védeni.” A védőszög
   viszont „a gördülőgömb-módszert kiegészítő eljárás, amely az épületek egyszerű alakú
   részeihez alkalmas”. Az épület egészét tehát hálóval (10 × 10 m) méretezzük, a szegélyeken
   gördülőgömb-ellenőrzéssel, és a védőszöget a tetőfelépítményekre (kémény, kamera)
   tartjuk fenn.

(d) Növelhető-e a háló 12 m-re az egyik irányban?

A szabály (a 2. táblázat alatti normatív mondat):
   „A 2. táblázatban megadott hálószem EGYIK mérete legfeljebb
    +25 %-kal növelhető, feltéve, hogy a hálószem KERÜLETE NEM NŐ.”

1. lépés: belefér-e a +25 %-ba?
   12 m / 10 m = 1,20      ->   +20 %  ≤  +25 %      TELJESÜL

2. lépés: mekkora lehet a másik oldal?
   eredeti kerület:  4 · 10 m = 40 m      (ezt nem szabad túllépni)
   2 · 12 m  +  2 · b   ≤   40 m
   24 m      +  2 · b   ≤   40 m
                   2b   ≤   16 m
                    b   ≤    8 m

3. eredmény:   12 m × 8 m       (kerület: 2·12 + 2·8 = 40 m)

Megteheti – azzal a feltétellel, hogy a másik oldal legfeljebb 8 m. ⚠ Két gyakori tévedés:
① a szabály csak az egyik méret növelését engedi, nem mindkettőét; ② a korlát a kerület, nem
a terület (12 × 8 = 96 m² < 100 m², tehát a hálószem területe így csökken).

(e) Levezetők: hány és milyen osztásban?

5.3.3.  „Minden RÁÉPÍTETT (attached) LPS-nél a levezetők száma
         LEGALÁBB KETTŐ kell, hogy legyen, és célszerű a védendő
         építmény kerülete mentén elosztani őket.”
        „A levezetők AZONOS OSZTÁSÚ elhelyezése előnyben részesített.”

5. táblázat - az előnyben részesített levezetőtávolság:
        LPS I: 10 m   LPS II: 10 m   LPS III: 15 m   LPS IV: 20 m
   ->   LPS II-nél:  10 m

Tehát: legalább két levezető, a kerület mentén egyenletesen, 10 m-es előnyben
részesített osztással; ezen felül „az építmény minden kitett sarkán célszerű levezetőt
telepíteni, ahol ez lehetséges”. ⚠ A pontos darabszám az alaprajzi kerülettől függ, amit a
feladat nem ad meg – a kiindulás a kerület / 10 m, de soha nem kevesebb kettőnél.
⭐ A sarkokon álló kamerák miatt a levezetők közelében fém és kisfeszültségű vezeték is lesz:
ott az elválasztási távolságot kell igazolni, vagy potenciálkiegyenlítést kell alkalmazni
(36.16 alfejezet, illetve a 36.12 feladat).

36.12. feladat. Elválasztási távolság egy LPS I osztályú, vasbetonvázas irodaházon.

A kiindulás. 20 m magas, vasbetonvázas irodaház, LPS I, 6 levezető; a
felfogóvezetőtől 0,45 m-re, levegőben fut egy fém kábeltálca, amely az épület belső
rendszereihez tartozik; az alaprajz 18 m × 30 m.

(a) A három tényező.

k_i  -  11. táblázat, LPS I                       ->   0,08
        (LPS II: 0,06;  LPS III és IV: 0,04)
k_c  -  13. táblázat, n = 6 levezető („3 és több”)->   0,44
        (1 levezető - csak elválasztott LPS: 1;  2 levezető: 0,66)
k_m  -  12. táblázat, a közeg LEVEGŐ              ->   1
        (beton, tégla, fa: 0,5;  FRP/PE/PVC távtartó ≥ 0,5 m: 0,7)

⚠ A 13. táblázat érvényességi feltétele, amit ki szoktak hagyni: „A 13. táblázat értékei minden
B típusú földelési elrendezésre érvényesek, valamint az A típusúakra is, feltéve hogy a
szomszédos földelők földelési ellenállásai nem térnek el egymástól 2-szeresnél nagyobb
mértékben. Ha … 2-szeresnél jobban eltérnek, akkor k_c = 1-et kell feltételezni.”
Vagyis egy rosszul sikerült földelőmérés a k_c-t 0,44-ről 1-re viheti, és ezzel az s-t a
2,27-szeresére növeli. A földelési ellenállás mérése tehát nem csak a földelés minősítéséhez
kell.

(b) Használható-e l-hez az épületmagasság?

NOTE 1 a (6) egyenlethez:
   „Ha az építmény KISEBBIK vízszintes mérete (hossz vagy szélesség)
    NEM HALADJA MEG a magasság HÁROMSZOROSÁT, akkor az l érték
    meghatározásához az építmény függőleges magassága használható.”

kisebbik alaprajzi méret:   18 m
3 × magasság:               3 · 20 m  =  60 m
18 m  ≤  60 m          ->   a feltétel TELJESÜL

->   l = 20 m

⭐ Ez a „zömök épület” szabálya. Ha az épület lapos és széles volna (például 18 m magas és
80 m hosszú), a feltétel megbukna, és az l-hez a tényleges nyomvonalat – a felfogó és a
levezető menti utat a vizsgált ponttól a legközelebbi kiegyenlítési pontig vagy a földelésig – kell
végigmérni.

(c) Az elválasztási távolság.

s = (k_i / k_m) · k_c · l                     [(6) egyenlet]
s = (0,08 / 1) · 0,44 · 20 m
s = 0,08 · 8,8 m
s = 0,704 m      ≈   0,70 m

(d) Elegendő-e a 0,45 m?

d = 0,45 m        s = 0,704 m
0,45 m  <  0,704 m       ->   NEM ELEGENDŐ

⛔ Nem. A 6.1. szerint a veszélyes átívelés két módon kerülhető el, és ezek vagylagosak:

⚠ A 2. megoldásnak ára van: az összekötött tálca részvillámáramot fog vezetni, és a rajta futó
áramkörökbe indukál – ezért kell mellé a koordinált SPD-védelem (MSZ EN IEC 62305-4:2025).

⭐ Egy kérdés, amit a feladat adatai nyitva hagynak – és a tervnek meg kell válaszolnia.
Vasbetonvázas építménynél a szabvány (6.3.1.) két alapesetet különböztet meg:
① minden oszlop függőlegesen villamosan folytonos, természetes levezetőként szolgál, de nincs
vízszintes összekötés → a teljes s-t figyelembe kell venni (ez a fenti számítás);
② az IEC 62305-4:2024 5.3 szerinti összekötő (bonding) hálózat ki van építve → elválasztási
távolság nem szükséges. A 0,45 m tehát önmagában se nem elég, se nem kevés: attól függ, melyik
esetben vagyunk.

(e) Mi változik LPS III osztálynál?

k_i (LPS III-IV) = 0,04
s = (0,04 / 1) · 0,44 · 20 m  =  0,352 m   ≈  0,35 m
0,45 m  >  0,352 m       ->   ELEGENDŐ VOLNA

⛔ Ebből azonban nem következik, hogy „térjünk át LPS III-ra”. Az osztályt a kockázatkezelés
(MSZ EN IEC 62305-2:2025) állapítja meg, nem a tervező kényelme – és az osztály leszállítása az
egész rendszert átírja: a gördülőgömb 20 m-ről 45 m-re, a háló 5 × 5 m-ről 15 × 15 m-re, a
levezetőosztás 10 m-ről 15 m-re nő. Az elválasztási távolság csak az egyik következmény.

(f) Mennyivel nagyobb az s, ha a tálca betonban fut?

k_m (beton, tégla, fa) = 0,5
s = (0,08 / 0,5) · 0,44 · 20 m  =  0,16 · 8,8 m  =  1,408 m  ≈  1,41 m

Az eltérés:   1,408 m / 0,704 m  =  2,0

Pontosan a kétszerese. A 12. táblázat a szilárd szigetelőanyagot (beton, tégla, fa)
k_m = 0,5 értékkel veszi figyelembe, a levegőt k_m = 1-gyel – és mivel a k_m a nevezőben
áll, a felezése az s-t megkétszerezi. ⚠ A szabvány külön kimondja: „Az elválasztási távolság
számított értékei tipikus légrésre érvényesek. Bármely más elrendezésnek (a szigetelő
alkatrészeket is beleértve) ugyanazokat a követelményeket kell teljesítenie … mint a légrésnek.”
És ha több szigetelőanyag van sorosan, a jó gyakorlat a kisebb k_m használata.

36.13. feladat. „A” típusú földelőrendszer egy LPS III osztályú üzemcsarnokon.

A kiindulás. Meglévő, LPS III fokozatú norma szerinti villámvédelem; A típusú
földelőrendszer, négy függőleges földelőrúddal; a talaj fajlagos ellenállása 2 000 Ω·m; a
felülvizsgálaton mért eredő ellenállás 8 Ω.

(a) A minimális l_1 hossz.

MSZ EN IEC 62305-3:2025, 5. ábra, NOTE 1:
   „Classes III and IV are independent of soil resistivity.”
   (A III. és a IV. osztály FÜGGETLEN a fajlagos talajellenállástól.)

LPS III,  ρ = 2 000 Ω·m      ->      l_1 = 5 m

⭐ Az indoklás tehát nem számítás, hanem a görbe alakja: az 5. ábrán az LPS III–IV görbe
vízszintes egyenes 5 m-en, a teljes 0–3 000 Ω·m tartományban. Érdemes megnézni, mennyit
számítana az osztály ugyanennél a talajnál: LPS II-nél l_1 ≈ 29 m, LPS I-nél ≈
50 m (⚠ a szabvány diagramjáról leolvasott, közelítő értékek). A rossz talaj a szigorúbb
osztályt bünteti meg, a III-ast nem.

(b) A függőleges rudak hossza és a fagyzóna.

5.4.2.2.:
   vízszintes földelő         ->   l_1         =  5,0 m
   függőleges (vagy ferde)    ->   0,5 · l_1   =  2,5 m

5.4.3. (a fagyzóna miatti pótlék):
   „A függőleges földelőnek a kiszáradó és fagyó talajmélységben
    lévő felső részét ... NEM SZABAD HATÁSOSNAK TEKINTENI.
    MINDEN FÜGGŐLEGES FÖLDELŐNÉL 0,5 m-t HOZZÁ KELL ADNI az
    l_1 hosszhoz.”

   2,5 m  +  0,5 m   =   3,0 m

Igen, kell fagypótlék, és a függőleges rudakra így 3,0 m a hossz-követelmény.

⚠ Itt egy olvasati bizonytalanság van, és nem hallgatjuk el. A szabvány szövege a 0,5 m-t
„az l_1 hosszhoz” rendeli hozzáadni; aki ezt szó szerint az l_1-re érti (5 + 0,5 = 5,5 m), a
függőleges rúdra 0,5 · 5,5 = 2,75 m-t kap. A két olvasat 3,0 m és 2,75 m – és a
nagyobbikat, a 3,0 m-t célszerű választani, mert a pótlék éppen azt a felső fél métert hivatott
pótolni, amely a fagy- és kiszáradási zónában nem hatásos. ⭐ Magyarországon a fagyhatár kb.
50 cm (TvMI 7.7 10.3.3.3. megjegyzése), tehát a szabvány pótléka pontosan ehhez illeszkedik.

Ami ezen felül áll: az A típusú elrendezésben „a földelők teljes száma nem lehet kevesebb
kettőnél” (négy van – rendben), a földelő teteje legalább 0,5 m mélyen legyen (kivéve, ha
vizsgálóaknában vagy nagy ellenállású burkolat alatt van), és a földelőket „a lehető
legegyenletesebben” kell elosztani a talajban fellépő csatolási hatások miatt.

(c) Mi a következménye a mért 8 Ω-nak?

5.4.2.2., a kiváltó feltétel:
   „A Figure 5-ben megadott MINIMÁLIS HOSSZAK FIGYELMEN KÍVÜL
    HAGYHATÓK, ha az A típusú elrendezés földelési ellenállása
    10 Ω-nál KISEBB (a hálózati frekvenciától és annak
    többszöröseitől eltérő frekvencián mérve).”

   mért eredő:   8 Ω   <   10 Ω     ->   A MINIMÁLIS HOSSZAK
                                          ELHAGYHATÓK

⚠ Három megkötéssel:

1. A mérést a hálózati frekvenciától és annak többszöröseitől eltérő frekvencián kell végezni –
   ezt a szabvány kifejezetten kiköti, az esetleges zavarok elkerülése végett.
2. A kiváltás csak az 5. ábra hosszaira vonatkozik. Érvényben marad a legalább két földelő,
   a fektetési mélység (a földelő teteje ≥ 0,5 m), és érvényben marad a 13. táblázat
   kétszeres-szórás szabálya is (lásd a 36.12 feladat k_c-jét): ha a négy rúd ellenállása
   egymástól kétszeresnél jobban eltér, az elválasztási távolság számításában k_c = 1.
3. A 8 Ω egy mérés, egy időpontban. A szabvány külön figyelmeztet: „A földelőrendszer javítását
   kell megfontolni, ha a mért ellenállásértékek a tervezettnél nagyobb változást mutatnak,
   különösen ha a mért ellenállás több egymást követő ellenőrzés során növekszik.”

(d) A felülvizsgálati időköz – jogszabály kontra szabvány.

JOGSZABÁLY - OTSZ 281. § c)
   LPS I vagy LPS II fokozat      ->   3 év
   minden EGYÉB fokozat           ->   6 év
   itt LPS III                    ->   6 ÉV      <-- ez a KÖTELEZŐ

SZABVÁNY - MSZ EN IEC 62305-3:2025, D.7.2.2 (INFORMATÍV melléklet)
   alapeset:            szemrevételezés  1 év
                        teljes körű + villamos vizsgálat  3 év
   ha nincs évenkénti szemrevételezés:  teljes körű  2 év
   szélsőséges igénybevétel (kültéri összekötések,
   földelőrendszerek):  szemrevételezés  6 hónap
                        teljes körű + vizsgálat  1 év
                        (kivételesen 14-15 hónapos ciklus)

Az irányadó a jogszabály: 6 év. A szabvány D melléklete informatív, a magyar hatósági
kötelezettséget nem írja felül; a 3 éves (illetve szélsőséges környezetben 1 éves) ajánlás
szakmai többletként vehető figyelembe, és egy üzemcsarnoknál gyakran indokolt is. A
tulajdonos természetesen sűrűbben is ellenőriztethet. ⛔ Fordítva viszont nem működik: a
szabvány ajánlására hivatkozva a 6 éves jogszabályi határidőt kitolni nem lehet.

(e) Beírható-e a jegyzőkönyvbe, hogy az épület „V4 fokozatú”?

⛔ Nem, és ezt meg kell indokolni a megrendelőnek. Három okból:

1. A jelölésrendszer másé. A V0–V6 fokozatok a TvMI 7.7 10. fejezetének, vagyis a
   nem norma szerinti villámvédelemnek a jelölései. Ez az épület norma szerinti védelemmel
   rendelkezik, amelynek jelölése LPS I–IV (MSZ EN IEC 62305-3:2025).
2. A számok sem felelnek meg egymásnak. Az NNV V4 paraméterei: R = 80 m, d = 15 m,
   α = 30°. Az LPS III paraméterei: r = 45 m, háló 15 × 15 m, levezetőosztás 15 m. A kettő
   nem egymás megfelelője, nincs köztük átváltás.
3. Jogkövetkezménye van. Az a bejegyzés, hogy az épület NNV-fokozatú, azt állítaná, hogy a
   rendszer nem norma szerinti – ami az OTSZ 140. § (4) egyirányú átjárási szabálya miatt
   nemcsak téves, hanem megtévesztő is. Ráadásul a norma szerinti rendszer minősítéséhez
   norma szerinti villámvédelmi felülvizsgálói vizsgabizonyítvány kell.

⭐ Amit lehet tenni: a jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy a rendszer az MSZ EN IEC 62305-3:2025
szerinti LPS III osztályú, és hogy ezt a kiviteli terv és a kockázatkezelés alapozza meg.

36.14. feladat. Nullavezető-szakadás és a TOV egy TT-rendszerű családi házban.

A kiindulás. 230/400 V, TT-rendszer, családi ház; a fő elosztóban CT2 („3+1”) bekötésű,
2. típusú SPD-egység, közvetlenül a mérőhely után, a fő áram-védőkapcsoló előtt. Egy
éjszaka a szolgáltatói csatlakozóvezetékben elszakad a nullavezető. Reggelre több készülék
tönkremegy, az SPD N–PE modulja piros állapotjelzést mutat; a burkolat ép, égésnyom
nincs, a fázismodulok zöldek.

(a) Melyik TOV-vizsgálati esetnek felel meg, és mennyi a vizsgálati időtartam?

MSZ EN IEC 61643-11:2026, Table CC.1 - a három vizsgálati eset:
   t_T =   5 s     LV-hiba a fogyasztói berendezésben
   t_T = 120 PERC  LV-hiba: NULLAVEZETŐ-SZAKADÁS (loss of neutral)  <--
   t_T = 200 ms    közép-/nagyfeszültségű (HV) hálózati hiba

   ->   a 120 PERCES eset

A TT-rendszer sorában ehhez az esethez a táblázat a következő U_T vizsgálati feszültségeket
rendeli (U_test = 255 V, a Table BB.1 magyar értéke szerint):

⚠ Ezt pontosan kell mondani. A Table CC.1 TT-sorában az N–PE védelmi módhoz csak a
200 ms-os (HV-hibás) oszlopban áll érték (U_T = 1 200 V); a 120 perces,
nullavezető-szakadásos oszlop az L–PE és az L–N módra van kiírva. A bekövetkezett üzemzavar
tehát a 120 perces esethez tartozik, de az N–PE modulra a táblázat nem rendel külön 120 perces
vizsgálati feszültséget. Ez nem ellentmondás: a CT2 bekötésben a fázisok felőli igénybevételt az
L–N modulok viselik (442 V, két órán át), az N–PE modul pedig az eltolódott nullapont és a PE
közötti feszültséget kapja.

(b) Melyik kimenetel elfogadható – és melyik következett be?

A Table CC.1 120 perces oszlopának fejléce: „Withstand or safe end of life acceptable” –
azaz mindkét kimenetel elfogadható. (Kizárólag a t_T = 5 s-os oszlop követeli meg a
kibírást: ott a fejléc „Withstand mode required”.)

A leírtak alapján a „safe end of life” (biztonságos tönkremenetel) következett be:

⚠ Egy fenntartás. A helyszíni kép valószínűsíti, de nem bizonyítja a szabvány szerinti
„safe end of life” módot – azt a termékvizsgálat igazolja, nem a szemrevételezés. Amit a
felülvizsgáló felelősséggel kimondhat: a modul meghibásodott, és veszélyt nem okozott.

(c) Miért nem az SPD hibája – és mit kell mégis tenni vele?

A termékszabvány alapkövetelménye (8.3.9.): „Az SPD-knek vagy ki kell bírniuk a nagy- vagy
kisfeszültségű rendszer hibáiból, zavaraiból eredő túlfeszültségeket, vagy veszélyt nem okozó
módon kell tönkremenniük.” Az SPD-t itt hálózati hiba érte, nem tervezési vagy gyártási
hiba: két órán át a U_c-jét messze meghaladó, tartós, hálózati frekvenciás feszültség (TOV)
volt rajta. Ezt a kimenetelt a szabvány kifejezetten elfogadja.

Amit mégis tenni kell, ebben a sorrendben:

1. ⭐ Előbb a hálózati hibát kell megszüntetni (a szolgáltatói nullavezető javítása). Ha a hiba
   fennáll, az új modul is tönkremegy – és az már a szerelő hibája lesz.
2. A piros állapotjelzésű modult cserélni kell. A magyar felülvizsgálati gyakorlat egyetlen
   kimondott SPD-csere-kritériuma éppen ez: „a … túlfeszültségvédelmi készülék … meghibásodott
   (látjelzése piros / állapotjelzése piros)” → „A modul cseréje szükséges” (36.8 alfejezet).
3. A zöld fázismodulokat is felül kell vizsgálni. A zöld jelzés azt mutatja, hogy a hőleválasztó
   nem működött – nem azt, hogy a varisztor nem öregedett. Két óra 442 V nem múlik el nyom
   nélkül.
4. Dokumentálni kell: a tönkrement készülékeket és a hiba körülményeit a jegyzőkönyvben
   rögzíteni kell (kárrendezés, szolgáltatói felelősség).

(d) Mit tanulunk az U_c megválasztásáról – és miért kellett ide N–PE modul?

Az U_c-ről. Az MSZ HD 60364-5-534:2016 534.2. táblázata TT-rendszerben:

fázis-N és fázis-PE mód:   U_c  ≥  1,1 · U₀  =  1,1 · 230 V  =  253 V
N-PE mód:                  U_c  ≥        U₀  =         230 V

⚠ Ez a tartós üzemi feszültségre méretez. A nullavezető-szakadás nem üzemi állapot, hanem
hiba, és két órán át a fázisfeszültség környékére viheti az N–PE feszültséget. Nagyobb U_c
(például 275 V) több tartalékot ad a hálózati ingadozásra, de egy ilyen hibát U_c-vel nem lehet
„kivédeni” – itt a biztonságos tönkremenetel a tervezett viselkedés, nem a kudarc. ⭐ Ezt
világítja meg a termékszabvány kikötése is: „Ha az SPD U_c értéke nagyobb, mint U_T, a
TOV-vizsgálat nem szükséges.” A nagyobb U_c nem „erősebb” SPD, hanem más SPD – más
feszültségtartományra bevizsgálva.

Miért kellett ide N–PE modul? Mert az SPD a fő áram-védőkapcsoló elé, TT-rendszerbe
került. Az 534.4.6. szerint a fő áram-védőkapcsoló elé telepített SPD-ket CT2 („3+1”)
bekötési mód szerint kell telepíteni: a három fázismodul az N-hez, és egyetlen SPD az
N és a PE közé. Így a fázisok felőli hiba nem közvetlenül a PE felé, hanem az N-en keresztül,
az N–PE ágon záródik – ez teszi lehetővé, hogy a fázismodulok a kisebb, L–N értékre legyenek
méretezve, és ez az a bekötés, amelyre a hibavédelem TT-rendszerben igazolható. ⭐ Az ára viszont
az, hogy az N–PE modul lesz a rendszer leggyengébb pontja hálózati hibánál – pontosan úgy,
ahogy ebben a feladatban történt.

(e) Milyen többletkövetelmény következik az adatlapi mondatból?

A 8.3.9.101. utolsó bekezdése: „Azoknak az SPD-knek, amelyekről a gyártó a szerelési
utasításban kijelenti, hogy TT-rendszerben a nullavezető és a PE közé, a fő áram-védőkapcsoló elé
beépíthetők, ezt a vizsgálatot kibírási (withstand) módban kell teljesíteniük a 9.3.9.101.2 b)
szerint.”

Amit ez az N-PE modulra jelent:
   a 200 ms-os, NAGYFESZÜLTSÉGŰ hálózati hibából eredő TOV
      U_T  =  1 200 V        (Table CC.1, TT-rendszer, N-PE)
   NEM elég rajta „biztonságosan tönkremenni”:
      KI KELL BÍRNIA, és a vizsgálat után is teljesítenie kell
      a szilárdsági és üzemi feltételeket.

A vizsgálat körülményei (9.3.9.101., 104. ábra): a TOV-transzformátor szekunder feszültsége
1 200 V, a feltételezett zárlati áramot 300 A-re kell beállítani (R2 ≈ 4 Ω), a
feszültséget a fázis 90 villamos fokánál kapcsolják rá, az S2 kapcsoló 200 ms után
automatikusan zár, és az F2 olvadóbiztosítónak 300 A-t 200 ms-ig ki kell bírnia.

⭐ A gyakorlati üzenet. Ha az adatlap szerint az egység N–PE módban a fő áram-védőkapcsoló elé
építhető, az szigorúbb bevizsgálást jelent – és fordítva: olyan modult, amelyre a gyártó ezt
nem deklarálja, nem szabad ide beépíteni. Ez egyetlen adatlapi mondat, amit a szerelőnek
el kell olvasnia – nem a katalógus fedlapját, hanem a szerelési utasítást.

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.37 A 37. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

37.1. feladat. Lakáselosztó szemrevételezése átadás előtt.

(a) Az észrevételek besorolása a 6.4.2.3. lista betűjeleihez.

(b) Melyik észrevétel nem hiba? Kettő is akad, és mindkettőt ki kell mondani:

• ⭐ A fürdőszobai áramkör 30 mA-es RCD-n – ez nemcsak megengedett, hanem kötelező: az MSZ HD 60364-7-701, 701.415.1. szerint a fürdőkádat vagy zuhanyt tartalmazó helyiségben minden áramkört legfeljebb 30 mA-es RCD-nek kell védenie (kivéve a villamos elválasztással védett egyetlen készüléket, a SELV/PELV-áramköröket, és – magyar nemzeti eltérésként – a csak rögzítetten szerelt vízmelegítőt tápláló áramkört). Ezen felül a 411.3.3. is előírja az aljzatra.
• A PEN bontása a PE- és az N-sínre a bevezetésnél – ez a TN-C-S rendszer szabályos szétválasztási pontja, a helyes és elvárt megoldás, ha a fő földelőkapocs (EPH-sín) közvetlen közelében van, és a két sín a szétválasztás után soha többé nincs összekötve, a nullavezetőt pedig nem földelik újra. Ha e két feltétel bármelyike sérül, akkor viszont súlyos hiba.

A kérdés egyes számot használ; a szigorúan „egyetlen” válasz a 30 mA-es fürdőszobai RCD, mert az minden feltétel nélkül megfelelő. A PEN-bontás megfelelősége a kivitel részleteitől függ, ezért azt ellenőrizni kell, nem elég ránézni.

(c) Melyik észrevételnél kell számítással is ellenőrizni? Az 5. észrevételnél: 2,5 mm² + B20. A c) pont követelménye a vezető kiválasztása a megengedett áram (terhelhetőség) szempontjából, a feltétel pedig I_B ≤ I_n ≤ I_z. Az I_z értékét a 16. fejezet módszerével kell meghatározni: az MSZ HD 60364-5-52 B.52.4. táblázata (áramterhelhetőség a fektetési mód és a terhelt vezetők száma szerint), a B.52.14. (hőmérséklet-korrekció) és a B.52.17. (halmozási tényező) alapján.

⚠ Miért gyanús a B20? Mert 2,5 mm² réz vezetéknél a szokásos hazai fektetési módok mellett az I_z gyakran 20 A körül vagy az alatt van (falba süllyesztett védőcső, több terhelt ér, halmozás, magasabb környezeti hőmérséklet). Ha I_z < 20 A, akkor I_n = 20 A > I_z, és a vezeték túláramvédelem nélkül marad a túlterheléssel szemben. ⚠ A feladat nem adja meg a fektetési módot, a halmozást és a környezeti hőmérsékletet, ezért a megfelelőség itt nem dönthető el – a szemrevételezés eredménye: „ellenőrizni kell számítással”, és a hiányzó adatokat a kivitelezői dokumentációból kell beszerezni.

(d) Melyik hibát nem lehetne műszeres méréssel felderíteni? Az 1. és a 2. észrevételt: a hiányzó kapcsolási rajzot (i) és a nem tartós, ceruzás feliratozást (j). Ezek dokumentációs és jelölési hiányosságok: nincs olyan mérőműszer, amely kimutatná őket. Éppen ezért mondja ki a szabvány, hogy az ellenőrzés = szemrevételezés + műszeres vizsgálat + dokumentálás, és hogy a műszeres vizsgálatot szemrevételezésnek kell megelőznie (6.4.2.1.). Aki csak mér, az nem ellenőriz.

⚠ Részben ide tartozik a 4. észrevétel is: a rendezetlen közös nullakapocs önmagában nem feltétlenül mérhető hiba – de a következménye (a „kölcsönvett nulla”, azaz az egyik RCD mögötti fogyasztó nullavezetője a másik készülék nullájára kötve) igen, mert téves kioldásban vagy a védelem hatástalanná válásában jelentkezik.

37.2. feladat. 0,35 MΩ egy 12 éves lakóépület alelosztóján.

(a) Megfelel-e az eredmény, és mi a következő lépés?

A rendszer: TN-C-S, 230/400 V  ->  a 6.1. táblázat "legfeljebb 500 V"
                                    sora érvényes
   Vizsgálófeszültség:            500 V d.c.
   Legkisebb szigetelési ellenállás:  1 MΩ

Mért érték a táppontban:  0,35 MΩ
   0,35 MΩ  <  1 MΩ        NEM FELEL MEG

A következő lépés a D6.4.3.3. szerint: ha a táppontban mért eredmény kisebb a határértéknél, a berendezést áramköri csoportokra kell bontani, és csoportonként kell mérni – addig, amíg a hibás szakasz elő nem kerül. Külön kell mérni azokat az áramköröket, amelyeket feszültségcsökkenés elleni védőeszköz (például kontaktor) kapcsol le, mert azok a főkapcsoló felől „láthatatlanok”.

(b) A bontás sorrendje a hiba behatárolására.

1. Az egész berendezés leválasztása a táplálásról (a mérést csak feszültségmentes berendezésen szabad végezni).
2. Mérés a táppontban, az összes áramkörrel együtt – ez már megvan: 0,35 MΩ.
3. Felezés: a hat áramkört két csoportra bontjuk (például három-három), és csoportonként mérünk. Ez két méréssel megfelezi a keresési teret.
4. A rossz eredményt adó csoportot tovább bontjuk, végül áramkörönként mérünk.
5. A hibás áramkörön belül szakaszolunk (kötődobozig, szerelvényig), és a felezést folytatjuk, amíg a hibás szakasz elő nem kerül.
6. Javítás után újramérés, és a visszalépési szabály szerint minden olyan korábbi vizsgálat megismétlése, amelynek eredményét a hiba vagy a javítás befolyásolhatta (ha kötést bontottunk: folytonosságmérés is).

(c) Az egyes áramkörök értékelése.

Követelmény minden áramkörre:  R_szig ≥ 1 MΩ  (500 V d.c.)

  1. világítás        240 MΩ   ≥ 1 MΩ    megfelel
  2. világítás        380 MΩ   ≥ 1 MΩ    megfelel
  3. dugalj          0,38 MΩ   < 1 MΩ    NEM FELEL MEG
  4. dugalj           190 MΩ   ≥ 1 MΩ    megfelel
  5. dugalj           420 MΩ   ≥ 1 MΩ    megfelel
  6. kültéri vil.     0,9 MΩ   < 1 MΩ    NEM FELEL MEG

⭐ Két ágon van hiba, nem egyen: a 3. és a 6. áramkörön. A 6. áramkör 0,9 MΩ-os értéke „majdnem jó”, ezért könnyen átcsúszik a figyelmen – pedig nem felel meg, és a szomszédos áramkörökhöz képest (190–420 MΩ) nagyságrendekkel rosszabb. A szabvány éppen erre figyelmeztet: „Ha ezek az értékek az áramkörök között szembetűnő eltérést mutatnak, további vizsgálatra van szükség.” Az 1 MΩ alsó korlát, nem cél.

Ellenőrzés – illeszkedik-e a hat érték a táppontban mérthez? A párhuzamosan kapcsolt szigetelési ellenállások vezetései összeadódnak:

1/R_e = 1/240 + 1/380 + 1/0,38 + 1/190 + 1/420 + 1/0,9   [1/MΩ]
1/R_e = 0,004167 + 0,002632 + 2,6316 + 0,005263 + 0,002381 + 1,1111
1/R_e = 3,757 1/MΩ
R_e   = 0,266 MΩ

A számított 0,266 MΩ ugyanabba a nagyságrendbe esik, mint a táppontban mért 0,35 MΩ; az eltérés a mérési bizonytalanságból és abból adódik, hogy a táppontban a berendezés más részei is bent voltak. ⭐ A számítás azt is megmutatja, hogy a táppontban mért érték a legrosszabb ágat követi: a 3. és a 6. áramkör önmagában 1/(1/0,38 + 1/0,9) = 0,267 MΩ-ot ad – gyakorlatilag a teljes eredményt ez a kettő „húzza le”.

A 6. áramkör (kültéri világítás) valószínű oka. Nedvesség és vízbejutás: átnedvesedett kötődoboz, tömítetlen lámpatest, felfelé néző kábelbevezetés, sérült szigetelésű földkábel, kondenzáció a kültéri szerelvényben. Kültéri áramkörnél ez a tipikus – és ez az az áramkör, amely esős időben a 30 mA-es áram-védőkapcsolót is kioldaná (lásd a 34.3. feladatot). Másodlagos lehetőség: elöregedett szigetelés, mechanikai sérülés (ásás, kapálás).

(d) Három konkrét előkészítő lépés a mérés megkezdése előtt.

1. A berendezés leválasztása a táplálásról és a visszakapcsolás megakadályozása – a D6.4.3.3. szerint a mérést a táplálásról leválasztott berendezésen kell végezni; a leválasztás és a letiltás a 38. fejezet szerinti öt biztonsági művelet 1. és 2. lépése.
2. A fogyasztókészülékek leválasztása, az SPD-k és az elektronikák kiiktatása. A szabvány szerint az SPD-ket le kell választani; ha ez észszerűen nem valósítható meg (például SPD-t tartalmazó, rögzített csatlakozóaljzatnál), a vizsgálati feszültség 250 V-ra csökkenthető, de a határérték változatlanul 1 MΩ marad. ⚠ Ez a fejezet klasszikus csapdája: a 0,5 MΩ kizárólag a SELV/PELV-hez tartozik.
3. A nullavezető leválasztása a fő földelőkapocsról (MET) – enélkül a párhuzamos földút miatt hamis, kisebb értéket kapnánk.

Ezeken felül: a mérés előtt el kell végezni a sorrendben megelőző a) folytonosságvizsgálatot, a lakókat tájékoztatni kell az áramszünetről, és a mérőműszernek MSZ EN 61557 szerintinek, a mérőzsinórokkal együtt legalább CAT III kategóriájúnak kell lennie.

37.3. feladat. TT-rendszerű műhely két áram-védőkapcsolóval.

A rendszer. ⭐ TT-rendszer, 400/230 V. A hibavédelmet a 411.5.3. szerint kell igazolni: ① a lekapcsolási idő feleljen meg a 411.3.2.2. vagy a 411.3.2.4. szakasznak, és ② R_A × I_Δn ≤ 50 V.

(a) A földelő ellenállásának ellenőrzése mindkét készülékhez.

A feltétel:  R_A × I_Δn ≤ 50 V     ->     R_A ≤ 50 V / I_Δn

30 mA-es készülékhez:
   R_A,max = 50 V / 0,03 A = 1666,7 Ω
   mért 92 Ω  ≤  1666,7 Ω        MEGFELEL   (a megengedett 5,5 %-a)

300 mA-es készülékhez:
   R_A,max = 50 V / 0,3 A = 166,7 Ω
   mért 92 Ω  ≤  166,7 Ω         MEGFELEL   (a megengedett 55 %-a)

A szigorúbb feltételt a NAGYOBB kioldóáramú készülék adja:
   a mértékadó érték 166,7 Ω.

A földelő mindkét készülékhez megfelel, de figyeljük meg a különbséget: a 30 mA-eshez óriási a tartalék, a 300 mA-eshez már csak kétszeres. A talaj vezetőképessége az évszakkal változik (száraz nyáron a földelési ellenállás megnőhet), ezért ez a tartalék nem sok – a jegyzőkönyvben érdemes jelezni.

(b) Megfelel-e a két RCD a saját típusának megfelelő követelménynek?

A szabvány elsődleges kritériuma (6.4.3.7.1.):
   "a lekapcsolást előidéző hibaáram nem nagyobb, mint az I∆n
    névleges kioldóáram"

30 mA-es, ÁLTALÁNOS típusú készülék:
   kioldóáram:    27 mA  ≤  30 mA                MEGFELEL  (90 %)
   kioldási idő I∆n-nél: 215 ms  ≤  300 ms       MEGFELEL
   (az általános típus határa a termékszabvány szerint 0,3 s)

300 mA-es, S (SZELEKTÍV) típusú készülék:
   kioldóáram:   260 mA  ≤  300 mA               MEGFELEL  (87 %)
   kioldási idő I∆n-nél: 320 ms
   az S típus sávja 1 × I∆n-nél:  0,13 s – 0,5 s
   130 ms  ≤  320 ms  ≤  500 ms                  MEGFELEL

Mindkét készülék megfelel. ⚠ Fontos, hogy a 320 ms-ot ne az általános típus 300 ms-os határához mérjük: az S típusnál a hosszabb idő szándékos és szükséges, mert éppen ez adja a szelektivitást. Ha az S típusú készüléket az általános típus mércéjével minősítenénk, egy jó készüléket nyilvánítanánk hibásnak.

⚠ Egy szükséges pontosítás a 215 ms-hoz. A 41.1. táblázat szerint TT-rendszerben, 230 V-on a végáramkörre t_max = 0,2 s = 200 ms, és a mért 215 ms ennél nagyobb. Ez nem jelent bukást, mert a D6.4.3.7.1. szerint „a lekapcsolási idők a ténylegesen várható hibaáramra vonatkoznak, amelyek lényegesen nagyobbak az áram-védőkapcsoló névleges kioldóáramánál (jellemzően 5 I∆n)” – a 215 ms viszont 1 × I∆n-nél mért érték. A valódi hibaáramnál (5 × I∆n = 150 mA) a készüléknek legfeljebb 40 ms alatt kell kioldania; ezt a mérést el kell végezni és jegyzőkönyvezni. A mérést ráadásul 0° és 180° fázishelyzetben is meg kell ismételni, és a rosszabb értéket kell figyelembe venni.

(c) Szelektív-e a két készülék? Igen, mindkét feltétel teljesül:

1. Az arány:  300 mA / 30 mA = 10 : 1   ≥ 3 : 1        MEGFELEL
2. A típus:   a felsőbb (300 mA-es) készülék S típusú  MEGFELEL
              nem-működési ideje 1 × I∆n-nél ≥ 0,13 s

Az időbeli indoklás. Egy olyan hibaáramnál, amely a felsőbb készüléket egyáltalán érdekli (≥ 300 mA), az alsó készülék 10 × I∆n-t lát, tehát a leggyorsabb tartományában, legkésőbb 40 ms alatt kiold – jóval a felső készülék 130 ms-os nem-működési ideje előtt. A 30 mA és 300 mA közötti hibaáramoknál pedig a felsőbb készülék el sem éri a kioldóáramát. Egy kézi szerszám hibája tehát nem kapcsolja le a gépeket.

(d) Mi történne, ha a 300 mA-es készülék is általános típusú lenne? Megbukna az időfeltételen: az általános típusnak nincs garantált nem-működési ideje, 1 × I∆n-nél legkésőbb 0,3 s, de a gyakorlatban 20–40 ms alatt kiold. Egy nagyobb, például 400–500 mA-es hibaáramnál (nedves szerszám, sérült kábel) mindkét készülék egyszerre kioldana – az arány (10 : 1) ezt nem akadályozza meg, mert az arány csak a kioldóáramot rendezi, az időt nem. Következmény: egy kézi szerszám hibája az egész műhelyt lekapcsolná, a gépeket is. Ez üzemzavar, és a hibakeresést is megnehezíti, mert nem a hibához legközelebbi készülék jelzi a helyet.

37.4. feladat. Feszültségesés mérése és számítása egy műhelyáramkörön.

Adatok. 3 × 400/230 V; l = 45 m; A = 4 mm² réz; üresjárásban U₀ = 231 V (fázis–nulla), a méretezési terhelés (18 A fázisonként) rákapcsolásakor U = 224 V.

(a) A mért feszültségesés.

1. lépés: az abszolút feszültségesés
   ΔU = U_üresjárás − U_terhelt = 231 V − 224 V = 7,0 V

2. lépés: a százalékos érték a névleges feszültségre vonatkoztatva
   ΔU% = ΔU / U_n · 100 = 7,0 V / 230 V · 100 = 3,04 %

   (Ha a mért üresjárási 231 V-hoz viszonyítunk:
    7,0 / 231 · 100 = 3,03 % – a különbség elhanyagolható.)

Az értékelés. A 16. fejezetben tárgyalt, az MSZ HD 60364-5-52 G melléklete szerinti ajánlás a berendezésen belül világításra 3 %, egyéb használatra 5 %. Ez ipari dugaszolóaljzat, tehát az „egyéb használat” 5 %-os ajánlása érvényes: a 3,04 % megfelel. (Ha ugyanez világítási áramkör volna, éppen a határon lenne.)

(b) Melyik módszert alkalmaztuk a 6.4.3.11. háromból? Az elsőt: „a feszültségkülönbség meghatározása a méretezési terhelés rá- és lekapcsolása között”. A második a tetszőleges ismert terhelésnél mért különbség átszámítása a méretezési terhelésre, a harmadik az áramköri impedancia mérése és abból számítás.

(c) Ellenőrzés számítással az A1. táblázatból.

Az A melléklet a rézvezető egységnyi hosszra eső ellenállását 30 °C-on adja meg; 4 mm²-re R′ = 4,7392 mΩ/m. Egyfázisú ágnál a hurok az oda- és a visszautat is megteszi:

1. lépés: a hurok ellenállása
   R = 2 · l · R′ = 2 · 45 m · 4,7392 mΩ/m
   R = 426,5 mΩ = 0,4265 Ω

2. lépés: a feszültségesés
   ΔU = I · R = 18 A · 0,4265 Ω
   ΔU = 7,68 V

3. lépés: százalékban
   ΔU% = 7,68 V / 230 V · 100 = 3,34 %

Az összevetés. A számított 7,68 V és a mért 7,0 V jól egyezik (a különbség 0,68 V, azaz 9 %). Az eltérés magyarázata: az A1. táblázat 30 °C-ra vonatkozik, a valóságos vezetőhőmérséklet ettől eltérhet; a számítás tisztán ohmos ellenállással dolgozik, a reaktanciát elhanyagolja; a mérés pedig a tényleges terhelést és a kötések állapotát is tartalmazza. Ha a hőmérséklet eltér a 30 °C-tól, a korrekció: R_ϑ = R_30°C · [1 + 0,00393 · (ϑ − 30 °C)].

⚠ Egy fontos megjegyzés a háromfázisú áramkörhöz. A feladat kifejezetten egyfázisú ágra, oda-vissza úttal kéri a számítást, és a mérés is fázis–nulla feszültségen történt – ezért helyes a 2 · l szorzó. Szimmetrikusan terhelt, háromfázisú fogyasztónál a nullavezetőn nem folyik áram, és a számítás más alakú (a 16. fejezet szerint); ott a √3-as összefüggést kell használni. A két eset összekeverése kétszeres hibát okoz.

(d) Balra forgó mező a fázissorrend-mérésnél.

Mit teszünk? ① A hibát rögzítjük, és a berendezést az öt biztonsági művelet szerint feszültségmentesítjük (38. fejezet). ② Az ipari dugaszolóaljzatban két fázisvezetőt felcserélünk (a nullavezetőt és a védővezetőt nem szabad hozzányúlni). ③ Feszültség alá helyezés után újramérjük a fázissorrendet – a visszalépési szabály szerint. ④ Ellenőrizzük, hogy a felcserélés nem az elosztóban, hanem valóban az aljzatnál indokolt-e: ha az egész elosztó fázissorrendje fordított, akkor a hibát a betáplálásnál kell javítani, nem aljzatonként.

Miért fontos ez? Mert a fordított fázissorrend visszafelé forgatja az aszinkron motort (21. fejezet): a szivattyú visszafelé pumpál, a kompresszor tönkremegy, a körfűrész vagy a felvonó pedig közvetlen balesetveszélyt jelent.

Hol rögzítjük a jegyzőkönyvben? A műszeres vizsgálatok kötelező sorrendjének h) pontjában: „a fázissorrend”, a 6.4.3.9. szakasz szerint. A mérőműszer a fázissorrend-jelző (MSZ EN 61557-7). A javítás utáni ismételt mérés eredményét is fel kell tüntetni.

37.5. feladat. Fémipari üzemcsarnok időszakos felülvizsgálati kötelezettségei.

A helyszín adatai, amelyek a besorolást eldöntik: 2200 m²-es fémipari üzemcsarnok; 120 m²-es festőműhely 400 l oldószerrel; gépterem, iroda, raktár; 40 db villamos kéziszerszám; az utolsó felülvizsgálat 2019-ben, iratok nélkül.

(a) Hány kötelezettség és melyik jogszabály írja elő? ⭐ Három, három különböző jogszabályi szálon – ezeket nem szabad összemosni, mert eltérő a céljuk, a jogalapjuk és a jogosultsági követelményük:

(b) Gyakoriság és jogosultsági követelmény.

⭐ A 400 l oldószer a döntő szám: átlépi a 300 l-es küszöböt, ezért a tűzvédelmi felülvizsgálat gyakorisága 3 év, nem 6.

⚠ Forráskorlát, amelyet ki kell mondani. A jegyzet a VMBSZ gyakorisági táblázatát másodlagos forrásokból közli, és jelzi, hogy a 2020 utáni, teljesen hatályos szöveget a kutatás során nem sikerült szó szerint ellenőrizni. A 276–277. §-számot három független forrás igazolja, de a szó szerinti szöveg nem volt hozzáférhető. A gyakoriságokat ezért a hatályos jogszabályszöveg ellenőrzése mellett kell alkalmazni.

(c) Melyiket végezheted el erősáramú elektrotechnikusként?

• ✔ Szerelői ellenőrzést a saját munkáddal kapcsolatban – a VMBSZ szerint „az érintésvédelmi szerelői ellenőrzést a saját munkájával kapcsolatban minden olyan személy elvégezheti, aki a feladat elvégzéséhez szükséges előírt villamos szakmai képesítéssel rendelkezik”. Az erősáramú elektrotechnikus technikusi képesítés ide tartozik.
• ✘ Villamos biztonsági felülvizsgálatot nem – ahhoz erősáramú vagy energetikai villamos alapszakképzettség mellett külön VBF felülvizsgálói szakképesítés kell (a 34/2021. ITM rendelet alapján), 5 évenkénti kötelező továbbképzéssel.
• ✘ A festőműhelyben (robbanásveszélyes tér) még VBF-képesítéssel sem – ahhoz a „Robbanásbiztos berendezés kezelője/szerelője” képesítés is szükséges.
• ✘ Tűzvédelmi felülvizsgálatot nem – ahhoz ezen felül tűzvédelmi szakvizsga is kell.

(d) Mit von maga után az iratok hiánya? A 6.5.1.1. pontot a jegyzet „az előző felülvizsgálatok eredményeinek figyelembevétele” követelményeként nevezi meg; a szakasz szó szerinti szövegét a jegyzet nem közli, ezért itt sem állítjuk annak. ⚠ Ez az egyik pont, ahol a jegyzet hiányzó adatot jelöl – a pontos szöveget a szabványból kell kikeresni.

Ami viszont a fejezetből biztosan következik:

1. Az előző eredmények nem vehetők figyelembe, tehát nem lehet trendet vizsgálni (romlik-e a szigetelési ellenállás), és nem lehet megállapítani, mi változott 2019 óta.
2. A korlátozásokat dokumentálni kell (6.5.3.2.): a dokumentációnak tartalmaznia kell „a szemrevételezés és a vizsgálat bármely korlátozását” – az iratok hiánya ilyen korlátozás, és azt is le kell írni, kivel egyeztetve. A hallgatás azt sugallja, hogy a felülvizsgáló megnézte, és ez növeli a felelősségét.
3. Az E2. táblázat C része kifejezetten kéri a „van-e dokumentáció” és „az utolsó felülvizsgálat ideje” rögzítését – a válasz itt: nincs, illetve 2019, irat nélkül.
4. A minősítés mércéje a 277. § (4) és a 6.5.1.2. megjegyzése szerint a létesítéskor érvényes műszaki követelmény; ha a létesítés ideje sem állapítható meg, ezt is korlátozásként kell rögzíteni.
5. Gyakorlati következmény: a felülvizsgálat nagyobb terjedelmű lesz (több szemrevételezés, több mérés, esetleg részleges szétszerelés), és a következő felülvizsgálat javasolt időpontját kötelezően meg kell adni (6.5.3.4.).

(e) A szúrópróba a festőműhelyben. Az MSZ 10900 szerint a festőműhely marópárás, illetve robbanásveszélyes hely, tehát a szigorúbb sor érvényes:

Minimális arány:      a kiválasztható helyek számának legalább 10 %-a
Abszolút minimum:     helyiségenként legalább 2 hely

⚠ A darabszám a megadott adatokból nem számítható ki. A 10 % a „kiválasztható helyek” számára vonatkozik (kötődobozok, szerelvények, elosztók, csatlakozási pontok), és ezt a feladat nem adja meg – a 120 m²-es alapterületből nem vezethető le. Amit ki lehet mondani: legalább 2 hely, és ha például 30 kiválasztható hely volna, akkor 0,10 · 30 = 3 hely.

A kiválasztás szabálya: „A szúrópróbák helyének kiválasztását a véletlenre kell bízni”, és nem szabad úgy kijelölni őket, hogy a kijelölés módja befolyásolja a véletlenséget. ⭐ És a legszigorúbb rendelkezés: ha a szúrópróbák akár csak egyetlen olyan hibát is kimutatnak, amelyből a karbantartási ellenőrzések nem tökéletes elvégzésére lehet következtetni, a berendezés a szúrópróbák alapján nem nyilvánítható megfelelőnek – karbantartási ellenőrzést kell végrehajtani, és a szúrópróbákat meg kell ismételni. Itt tehát nincs elfogadható hibaszám.

37.6. feladat. 1997-es társasház, 24 lakás (3×25 A), lépcsőházi/pincei világítás, 63 A-es garázs-főelosztó, 2024-ben vegytisztítóvá alakított üzlethelyiség (380 l fokozottan tűzveszélyes oldószer). Utolsó minősítő irat: 2020.09.14.

(a) A 276. § (1) kivétele a legfeljebb 32 A-es túláramvédelem UTÁNI áramkörökre szól. A 24 lakás saját, 3×25 A-es áramköre ezért NEM tartozik a hatály alá. A közös hálózat (mérőhely, fővezetékek, a 63 A-es garázs-főelosztó és az onnan táplált, jellemzően 32 A feletti szellőzés/szivattyú áramkör) a hatály ALÁ esik. ⚠ A lépcsőházi/pincei világítás hovatartozása vitatott: ha ezek saját kismegszakítója ≤ 32 A, a betű szerint kiesnének, a gyakorlat mégis rendszerint bevonja őket.

(b) A lakószárny közös hálózatára (nincs különleges anyagmennyiség) az alap 6 éves ciklus vonatkozik (277. § (1) b) és (2)): 2020.09.14 + 6 év = 2026.09.14. A vegytisztítóra (380 l > 300 l fokozottan tűzveszélyes anyag) a 3 éves ciklus vonatkozna (277. § (1) a)) -- de mivel a helyiség csak 2024-ben jött létre, a ciklus a (c) pont szerinti soron kívüli felülvizsgálattól számít, nem a 2020-as dátumtól.

(c) A 2024-es átalakítás (rendeltetésmódosítás, fokozottan tűzveszélyes anyag bevezetése) a 277. § (3) alapján soron kívüli felülvizsgálati kötelezettséget keletkeztetett, függetlenül az épület egyéb részeinek rendes ciklusától.

(d) NEM buktatható meg emiatt automatikusan. A 277. § (mérce) szerint a felülvizsgálat alapja a létesítéskor érvényes műszaki követelmény, feltéve hogy a berendezésen azóta nem történt olyan átalakítás, amely az akkori előírásokat érvénytelenítené, és a berendezés biztonságosan, rendeltetésszerűen üzemel. A ma hatályos MSZ HD 60364 sorozatnak való teljes megfelelés nem követelmény egy változatlan, 1997-es berendezésnél.

(e) Három párhuzamos, egymástól független kötelezettség terheli az épületet: (1) a villamos berendezés tűzvédelmi felülvizsgálata (OTSZ 276–277. §, tűzvédelmi felülvizsgálói jogosultsággal); (2) ha van az épületen villámvédelmi rendszer (egy nyolcemeletes társasháznál jellemzően van), a villámvédelmi felülvizsgálat (OTSZ 279–281. §, villámvédelmi felülvizsgálói jogosultsággal); (3) a munkavédelmi/üzemeltetői kontextusban esedékes villamos biztonsági (érintésvédelmi) felülvizsgálat a VMBSZ szerint, ha az épület valamely része ez alá esik (pl. a közös, nem lakáscélú területek). Mindhárom saját jogosultsághoz kötött, és önállóan, egymástól függetlenül esedékes.

37.7. feladat. 1400 m²-es nyomdaüzem tűzvédelmi felülvizsgálata (bejárás: 2026.03.03–05, minősítő irat kelte 2026.03.16). Hat észrevétel.

(a) A hat észrevétel súlyosság szerinti rangsorolása (a TvMI C melléklete szerinti fokozatok logikája alapján): ① (beégett, elszenesedett sorkapocs) -- a legsúlyosabb, AZONNALI helyszíni intézkedést igénylő hiba (aktív tűzveszély jele, a berendezésrészt haladéktalanul feszültségmentesíteni/javítani kell). ④ (gyúlékony anyag 40 cm-re a lámpatestektől) és ⑤ (kioldódott DC-vezeték a tetőn) -- súlyos, rövid határidős intézkedést igénylő hibák. ③ (nyolc kötődoboz fedél nélkül) -- közepes súlyú, mert több helyen, rendszerszintű hiányosságra utal. ② (törött aljzatburkolat) -- enyhébb, de érintésvédelmi kockázatot jelentő hiba. ⑥ (hiányzó jegyzőkönyv) -- adminisztratív hiányosság, a legenyhébb kategória, de önmagában is dokumentálandó és pótlandó.

(b) A ⑥ észrevétel (biztonsági világítás felülvizsgálati jegyzőkönyvének hiánya) esetén a felülvizsgáló rögzíti a hiányt a saját jegyzőkönyvében és jelzi az üzemeltetőnek, hogy a biztonsági világítás önálló felülvizsgálata (amely NEM az ő, hanem egy másik szakterület/jogosultság hatásköre) elmaradt vagy dokumentálatlan. A felülvizsgáló a lámpatestek VILLAMOS állapotát (bekötés, szigetelés) ellenőrizheti a saját vizsgálata keretében, de a biztonsági világítási RENDSZER (működési idő, fénysűrűség, akkumulátor-állapot) teljes körű felülvizsgálata a hatáskörén kívül esik.

(c) A ④ észrevétel (gyúlékony anyag lámpatest közelében) a 8.1.1. pont szerinti, fokozott tűzveszéllyel járó körülmények közé tartozik -- a "fokozott tűzveszély" egyik jellemző ismérve éppen a hőt kibocsátó berendezés és a gyúlékony anyag közötti elégtelen távolság.

(d) A következő felülvizsgálati ciklus a jelen bejárás/minősítés időpontjától (a bejárás 2026.03.03–05, a minősítő irat kelte 2026.03.16) számít. Az oldószerraktár (180 l fokozottan tűzveszélyes anyag, de érvényes zónabesorolással rendelkezik) a 277. § (1) a) szerint -- a robbanásveszélyes zóna megléte miatt -- 3 éves ciklusba tartozik: a következő felülvizsgálatot 2029.03.16-ig el kell végezni. A géptérre az általános 6 éves ciklus vonatkozik (277. § (1) b)): 2032.03.16-ig. ⚠ Az OTSZ 277. § (1) a) pontja elsősorban az anyagmennyiséghez köti a 3 éves ciklust; a zónabesorolás megléte önmagában erősítő, nem helyettesítő érv -- ezt az eltérést a válaszban jelezni kell.

(e) A minősítő irat öt kötelező eleme (a fejezet 3.4. szakasza szerint): a vizsgálat tárgyának és helyének azonosítása, a vizsgálat időpontja, a vizsgáló (felülvizsgáló) azonosítása és jogosultsága, a megállapítások (beleértve az észlelt hibákat), és a minősítés (megfelelt/nem felelt meg, feltételekkel). Ezek közül a minta érvényességi feltételként kiemelten kezeli: a vizsgáló jogosultságának igazolását, a vizsgálat tárgyának egyértelmű (helyszínrajzi) azonosítását, és a megállapítások dátumozását/aláírását.

(f) Az ⑤ észrevétel (kioldódott DC-vezeték) ellenőrzésénél az MSZ EN 62446-1 szerint kell elkülöníteni a DC- és az AC-oldalt (az 5.3.4. AC/DC sorrendje, illetve a DC-oldal önálló vizsgálati lépései). A modulok és a leválasztó kapcsoló közötti szakaszt azért kell MINDIG feszültség alattinak tekinteni, mert a napelemmodul amíg fény éri, folyamatosan feszültséget termel -- ezt a leválasztó kapcsoló nyitása sem szünteti meg a modulok felőli oldalon (lásd a 31. fejezet feszültségmentesítési szabályait).

37.8. feladat. Külterületi szivattyúház, TT-rendszer, 2,5 m-es függőleges rúdföldelő, 30 mA-es RCD, 30 m-re párhuzamos kisfeszültségű szabadvezeték.

(a) MSZ 4851-2:1990 szerint a mérőszonda (potenciálszonda) és az ellenföldelő a földelőtől a föld felszínén, egyenes vonalban, a földelő és a legközelebbi zavaró tényező (itt a szabadvezeték) elkerülésével helyezendő el. Az ellenföldelő távolsága legalább ≥ 20 m, a szonda távolsága szintén ≥ 20 m (a felezőponti elrendezésben, az ellenföldelő és a földelő között), a teljes (földelő–ellenföldelő) távolság így összesen legalább 40 m.

(b) NEM használhatja: a gyengeáramú (kis feszültségű) mérőműszerhez a szabvány szerint az ellenföldelőnek és a szondának a mért földelőtől és minden más földelt szerkezettől (így az üzemi földelésektől is) elektromosan függetlennek kell lennie, mert az üzemi földelés zavarná/torzítaná a mérést. A legkisebb megengedett távolság minden zavaró földeléstől ≥ 40 m.

(c) Gyengeáramú méréshez tipikusan 10–100 Hz közötti, a hálózati frekvenciától eltérő, legfeljebb 250 V-os táplálást szabad használni. A 250 mA a határ az erősáramú és a gyengeáramú módszer között; az erősáramú mérésnél többlet biztonsági intézkedésként a mérési terület lekerítése és őrzése szükséges.

(d) A szonda "semleges zónában" (a földelő és az ellenföldelő potenciáleloszlásának lapos szakaszán) való elhelyezését a szondaeltolásos ellenőrzéssel igazolja: a szondát a mérési vonal mentén ±6 m-rel eltolva, ha mindhárom mérés (eredeti + két eltolt helyzet) gyakorlatilag egyező (egymáshoz közeli) ellenállásértéket ad, a szonda helye megfelelő. Ha nem egyezik, a mérési távolságokat (a földelő–ellenföldelő távolságot) meg kell növelni, és a mérést meg kell ismételni.

(e) A TT-rendszerben, 30 mA-es RCD mellett a megengedett legnagyobb földelési ellenállás R_A ≤ 50 V / I_Δn = 50/0,03 = **1667 Ω**. A mért 410 Ω ennél lényegesen kisebb, tehát MEGFELEL -- még a ±30%-os elrendezési bizonytalansággal is (410 × 1,3 = 533 Ω, ami szintén jóval az 1667 Ω alatt van).

(f) A mérővezetékeket a talaj felszínén, földtől szigetelten kell fektetni, és kerülni kell az erősáramú (kisfeszültségű szabadvezetékkel) párhuzamos vezetést, mert az induktív/kapacitív zavarást okozhat a mérésben.

37.9. feladat. Ipari csarnok földelésmérése: 1,8 V zavarófeszültség mérés előtt, 11,4–12,6 V lengés a mérés alatt (I = 2,4 A), szondaeltolásnál 5,1/5,2/6,9 Ω.

(a) A zavarófeszültség/mérőfeszültség aránya kb. 1,8/12,0 ≈ 15 % -- ez a 10–100 %-os sávba esik, ahol a szabvány külön számítási eljárást (a mérési eredmény korrekcióját) írja elő; a lengő (nem stabil) műszerleolvasásnál a két szélső érték (11,4 V és 12,6 V) számtani középértékét kell venni: (11,4+12,6)/2 = 12,0 V.

(b) A helyes mérési eredmény (a zavarófeszültség hatásának kiküszöbölésével): R_x = (U_max+U_min)/(2·I) = (11,4+12,6)/(2·2,4) = 24,0/4,8 = **5,0 Ω**.

(c) A szondaeltolásos ellenőrzés három értéke (5,1, 5,2, 6,9 Ω) NEM egyezik -- az 5,1 és 5,2 Ω közel áll egymáshoz, de a 6,9 Ω jelentősen eltér. A mérés ÉRVÉNYTELEN: a szonda valószínűleg a földelő potenciáltölcsérének hatáskörében van (nem érte el a "semleges zónát"). A következő lépés: a szonda és az ellenföldelő távolságát meg kell növelni, és a mérést meg kell ismételni.

(d) A szabvány szerinti eltolás ±6 m. Ez eltér az MSZ HD 60364-6 C1-es módszerének ellenőrzésétől (amely a felezőponti elrendezést ±10%-os eltolással ellenőrzi), és a köznyelvi "62%-os szabálytól" is (amely a szonda helyét a teljes távolság 52/62/72%-ánál kijelölt három ponton méri, nem a végleges pozíció eltolásával ellenőriz).

(e) A katódos védelemmel ellátott gázvezeték saját, a talajba táplált védőárama zavarófeszültséget kelt a mérési területen -- ez magyarázza az (a) pontban mért 1,8 V-os zavart. Ha az arány 100% fölé nőne, a mérés a szabványos erősáramú/gyengeáramú módszerrel megbízhatatlanná válna; ilyenkor különleges (pl. szinkron vagy szűrt frekvenciájú) mérési módszert kell alkalmazni, vagy a katódos védelmet a mérés idejére ideiglenesen ki kell kapcsolni (a vezeték üzemeltetőjével egyeztetve).

37.10. feladat. 14 kWp, 6 modulsoros PV-rendszer, modulsoronként 20 db modul, U_OC(STC) = 41,0 V, AC-oldal még nincs kész.

(a) Az MSZ EN 62446-1 1-es kategóriájú vizsgálati sorrendje az AC-oldal ellenőrzésével kezdődik, majd a DC-oldal a)-tól g)-ig halad (szemrevételezés, polaritás, nyílthurkú feszültség, rövidzárási áram, funkcionális vizsgálat, szigetelési ellenállás, földelés-folytonosság). Mivel az AC-oldal (a hálózati csatlakozás) még NEM kész, az AC-oldali vizsgálati lépéseket MOST nem szabad elvégezni -- ha a rendszer nincs hálózatra kötve, az AC-oldali mérések nem értelmezhetők és félrevezető eredményt adnának.

(b) A polaritásvizsgálatot (b) és a nyílthurkú feszültség mérését (c) a modulsorok csatlakoztatásakor, MINDEN EGYES modulsor bekötése UTÁN, de a modulcsoport összekapcsolása ELŐTT kell elvégezni. A szabvány indoklása: ha egy hibásan bekötött (fordított polaritású) modulsort a többivel párhuzamosan kötnek, a hiba az összekapcsolás után elrejtőzhet vagy károsíthatja a berendezést. Ha a sorrendet felcserélik, a hiba csak jóval később, esetleg meghibásodás formájában derül ki.

(c) A rendszerfeszültség a 2. táblázat szerint: V_OC(STC) × 1,25 = 20 × 41,0 × 1,25 = **1025 V**. Mivel ez meghaladja az 1000 V-ot, a következő sávba (1000 V feletti) tartozó vizsgálófeszültséget, 1500 V-ot kell választani, a legkisebb megengedett szigetelési ellenállás pedig 1 MΩ.

(d) 14 kWp > 10 kWp, tehát az A módszer (modulsoronkénti mérés) vagy a B módszer (a teljes modulcsoport egyben) közül lehet választani. Először a B módszert javasolt választani (gyorsabb); ha a B módszerrel a mérés nem sikeres (nem éri el a határértéket), a rendszert újra kell vizsgálni kevesebb modulsorral egyszerre (visszatérve az A módszer felé), mert a párhuzamosan kapcsolt modulsorok szivárgása összeadódik.

(e) Mivel a rögzítőkeret nincs a földhöz csatlakoztatva (II. érintésvédelmi osztályú kivitel), két mérést kell végezni: egyet a kábelek és a föld között, egyet pedig a kábelek és a (földeletlen) rögzítőkeret között -- mindkettőnek meg kell felelnie a szigetelési határértéknek, mert II. osztályú kivitelnél a rögzítőkeret nem tekinthető automatikusan földpotenciálúnak.

(f) A 2-es kategóriájú vizsgálathoz az I-V karakterisztika-mérés és az infravörös (termikus) vizsgálat tartozik. Az I-V méréshez legalább 400 W/m² besugárzás szükséges, az infravörös vizsgálathoz ideálisan 400 W/m² fölötti (lehetőleg 600 W/m² fölötti) besugárzás javasolt. A százalékos mintavétel arányát (hány modult/modulsort vizsgálnak a teljes rendszerből) az ügyféllel az üzembe helyezés ELŐTT kell egyeztetni.

37.11. feladat. Három éve üzemelő, földre telepített kiserőmű időszakos ellenőrzése, öt észrevétel.

(a) ① V_OC 6,3%-kal kisebb -- ez meghaladja a szabvány kb. 5%-os tűrését, tehát NEM FELEL MEG (a 2. táblázat/6.4. szakasz kritériuma). ② rövidzárási áram 13%-kal tér el -- meghaladja a kb. 10%-os tűrést, formálisan NEM FELEL MEG, DE a szabvány (6.5.2.1.2.) előbb a fényviszonyok (árnyékolás, felhősödés) és a modulfelület állapotának (szennyeződés, sérülés) ellenőrzését kéri, mielőtt hibát állapítanánk meg. ③ blokkolódiódán 0,32 V -- ez KISEBB, mint a várt (kb. 0,5 V körüli) előremeneti feszültségesés, ezért NEM FELEL MEG (a dióda valószínűleg meghibásodott vagy rövidre záródott). ④ szigetelési ellenállás 0,7 MΩ < 1 MΩ (a rendszerfeszültség 870 V < 1000 V, tehát az 1 MΩ-os határ érvényes) -- formálisan NEM FELEL MEG a B módszerrel, de lásd (d). ⑤ hiányzó jegyzőkönyvi elem -- lásd (e).

(b) Az ① észrevételnél a szabvány megjegyzése szerint ellenőrizni KELL: a modul elszíneződését vagy látható károsodását, a csatlakozók/kábelezés állapotát (átmeneti ellenállás), a részleges árnyékolás lehetőségét, és a modul öregedési/degradációs adatait a gyártói specifikációhoz képest.

(c) A ② észrevételnél a szabvány megengedi, hogy a hiba megállapítása ELŐTT a mérést megismételjék eltérő, ellenőrzött besugárzási körülmények között, és a mért értéket a besugárzásra normalizálva vessék össze a várt értékkel, mielőtt hibát állapítanának meg.

(d) A ④ észrevételnél a következő lépés: mivel a B módszerrel a mérés sikertelen volt, a modulcsoportot kevesebb modulsorral (A módszerrel, soronként) kell újra megvizsgálni. Ez azért nem jelenti automatikusan azt, hogy a modulcsoport hibás, mert a B módszernél a párhuzamosan kapcsolt modulsorok szivárgó árama ÖSSZEADÓDIK -- lehet, hogy egyenként minden modulsor megfelel, csak együttesen esik a határérték alá.

(e) Az ⑤ észrevétel a szabvány kötelező jegyzőkönyvi eleme közül a következő ellenőrzés időpontjának/gyakoriságának feltüntetését sérti (9.1. szakasz). Ez egybeesik a magyar jogszabályi (OTSZ/tűzvédelmi felülvizsgálati) követelménnyel is, amely szintén megköveteli a minősítő iratban a következő felülvizsgálat esedékességének feltüntetését (lásd a 37.14–37.15 alfejezetet).

Tudáspróba – megoldókulcs

F1.38 A 38. fejezet megoldásai

Gyakorlatok

38.1. feladat. Főkapcsolócsere a világítási főelosztóban.

(a) Ki lehet a munkavezető? A IV/c csoportba tartozó technikus. Indoklás: a 6.1.1.101. nemzeti előírás szerint a feszültség alatti vagy feszültséghez közeli, képzettséget vagy kioktatást igénylő munkát legalább kétfős munkacsoport végezze, amelynek egy tagja legalább IV. csoportba, a többi legalább III. csoportba tartozzon, és a IV. csoportos tag a vezető. A csoport pontosan ilyen összetételű. A IV/c alcsoport a legfeljebb 1000 V névleges feszültségű berendezéseken végzett munkára jogosít – a 400/230 V-os világítási főelosztó ilyen, tehát a besorolás megfelelő.

⚠ Ez a munka nem „csak egy kapcsolócsere”. A 6.2.1.101. szerint a feszültségmentesítés követelményeinek teljesítését biztosító műveletek – a villamos működtetésű kapcsolások kivételével – feszültség alatti vagy feszültséghez közeli munkának minősülnek. A kétfős létszám tehát már magára a feszültségmentesítésre is kötelező.

(b) Az öt biztonsági művelet – erre a konkrét munkára.

Előfeltétel (0. lépés – azonosítás): a rajz és a helyszíni felirat alapján egyértelműen azonosítani kell, hogy valóban a 3. csarnok világítási főelosztójáról van szó, nem a szomszédosról. Ehhez a feliratoknak megfelelőnek és olvashatónak kell lenniük (7.1.1.101.).

A munka csak ezután kezdhető meg (6.2.7.).

(c) Elvégezheti-e a géplakatos önállóan a főkapcsolócserét feszültségmentes berendezésen? ⛔ Nem. A III. csoport (villamos szakképzettséggel nem rendelkező, de kioktatott személy) a 4.2.102. szerint önállóan ezeket végezheti újként: 32 A-nél nagyobb D rendszerű és védőfedélre szerelt késes biztosítók pótlása; laza csavarok meghúzása feszültségmentes állapotban; védőfedelek le- és felszerelése; E 40 foglalatú és szerszámot igénylő fényforráscsere; valamint legfeljebb 32 A-es, túláramvédelemmel védett áramkörökben olyan szerelvények cseréje, amelyekhez nem csatlakozik védővezető.

Egy 63 A-es főkapcsoló cseréje egyik kategóriába sem fér bele: nem laza csavar meghúzása, nem védőfedél-szerelés, és a névleges árama meghaladja a 32 A-t. A III. csoportos személy ezen felül csak IV. csoportos közvetlen felügyelete alatt vehet részt a IV. csoportra megengedett munkákban. A géplakatos tehát közreműködhet, de önállóan nem végezheti; a munkát a IV/c technikusnak kell elvégeznie vagy közvetlenül felügyelnie. Ehhez járul a 4.2.104. „egyszemélyes szabály”: mindenki kizárólag azt a munkát végezheti, amivel megbízták, azon a munkaterületen, amelyet kijelöltek, azokkal az eszközökkel, amelyek használatára kioktatták.

(d) Ha egy leágazást nem tudnak leválasztani, mert a szakaszoló beragadt?

Szabályjogilag ekkor az 1. biztonsági művelet nem teljesül maradéktalanul, ezért a munka a 6.1.1. szerint automatikusan feszültség alatti munkává (FAM-má) minősül át. A szabvány mondata: „Ha a 6.2. szakasz (feszültségmentes munkavégzés) vagy a 6.4. szakasz (feszültséghez közeli munkavégzés) követelményei nem teljesülnek teljes mértékben, akkor a 6.3. szakasz (feszültség alatti munkavégzés) követelményeit kell alkalmazni.”

Nincs „majdnem feszültségmentes” állapot. Következmények:

1. A munkát így nem szabad megkezdeni, mert a csoportnak FAM-jogosultsága, FAM-munkautasítása és FAM-eszközei nincsenek.
2. A helyes eljárás: a leágazást feljebb, a következő leválasztási ponton kell leválasztani (más elosztóban, a betáplálás felőli oldalon), vagy a beragadt szakaszolót előbb meg kell javítani – ez viszont önmagában is munka, amelyre újra el kell végezni az öt biztonsági műveletet.
3. Ha egyik sem lehetséges, a munkát el kell halasztani, és a berendezésfelelőssel egyeztetve kell megoldást keresni. A munkavégzést csak a berendezésfelelős engedélyezheti, és az engedélyt minden megszakítás után meg kell ismételni.
4. A hibát (beragadt szakaszoló) dokumentálni kell – ez üzemviteli hiba, amelynek javítása karbantartási feladat (7.).

38.2. feladat. Áramütés a PE-sínen „ellenőrzött” feszültségmentesség után.

(a) Melyik mérés maradt el, és melyik előírást sértette meg a szerelő? A szerelő csak a három fázis–nulla párt mérte. Kisfeszültségen a 38.5 alfejezet szerint valamennyi üzemi vezető között (egymás közt), és – ha van hozzáférhető földpotenciálú fémszerkezet – a földhöz képest is mérni kell. Elmaradt tehát:

• a fázis–fázis mérések: L1–L2, L1–L3, L2–L3;
• ⭐ és ami itt végzetes volt: a földhöz viszonyított mérések – L1–PE, L2–PE, L3–PE és N–PE.

A megsértett előírás: a 6.2.4.1. általános elve (ellenőrizni kell minden fázison vagy póluson, a munkavégzés helyén vagy ahhoz a lehető legközelebb) és a 6.2.4.101. magyar előírásához tartozó, kisfeszültségre vonatkozó mérési szabály. A szabvány éppen ezért fogalmaz látszólag túlzó alapossággal: „felcserélt vezetők, megszakadt nullavezető vagy téves bekötés esetén éppen az »elhagyott« mérés mutatná ki a bajt.”

(b) Milyen hiba okozhatta a 0 V-os fázis–nulla méréseket feszültség alatti berendezésen? Két, egyaránt reális magyarázat van; a helyszínen méréssel kell eldönteni, melyik áll fenn:

1. ⭐ A teljes vezetőrendszer egyszerre emelkedett potenciálra. Ha az elosztó fázisvezetői és a nullavezetője azonos potenciálon vannak (például mert a berendezés nem a saját táplálásáról, hanem egy idegen, számba nem vett betáplálásról vagy egy hibás összeköttetésen keresztül kapott feszültséget, és a védő- és nullavezető-rendszer is felemelkedett), akkor a különbségük nulla – a kétsarkú műszer 0 V-ot mutat. Ugyanakkor mindegyikük a földhöz képest veszélyes feszültségen van. A szerelő azért kapott áramütést, mert a PE-sínhez érve az emelkedett potenciálú rendszer és a saját, földpotenciálú állóhelye között zárult a kör. A földhöz viszonyított mérés ezt azonnal kimutatta volna.
2. A védő- és nullavezető-rendszer idegen forrásból került feszültség alá – tipikusan a hálózat felőli PEN-szakadás (33. fejezet) vagy egy másik áramkör PE-re menő hibája miatt –, miközben a saját fázisvezetői valóban feszültségmentesek voltak. Ekkor az L–N mérések valóban 0 V-ot adnak (mindkettő „holt”), a PE viszont fázisfeszültség közelébe kerül.

Harmadik, technikai lehetőség: a feszültségvizsgáló volt hibás (kimerült elem, szakadt mérőzsinór) – egy elromlott műszer mindenütt nulla feszültséget mutat, vagyis pontosan azt, amit hallani szeretnénk. Ez vezet át a c) pontra.

(c) Mit kellett volna tennie a mérés befejezése után a műszerrel, és miért? ⭐ Újra ki kellett volna próbálnia – ismert, feszültség alatt maradt, hasonló névleges feszültségű részen vagy a műszerhez tartozó próbakészüléken. A 6.2.4.1. szerint a feszültségkémlelőket „legalább közvetlenül a használat előtt, de lehetőleg utána is ki kell próbálni”; a magyar nemzeti előírás pedig kimondja, hogy ha a helyszínen feszültség alatt maradt, hasonló névleges feszültségű rész is hozzáférhető, a műszer működőképességét a feszültségmentesítés során ellenőrizni kell.

Miért? Mert a feszültségvizsgáló is elromolhat, és a hibás műszer hamis biztonságérzetet ad: mindenhol 0 V-ot mutat. A szabály három lépése: próbálom – mérek – újra próbálom. Ha a mérés után a műszer már nem működik, a mérés érvénytelen, és mindent elölről kell kezdeni.

(d) 6 m hosszú, 4 × 95 mm²-es kábellel táplált alelosztó – kell-e földelni és rövidre zárni?

⭐ Igen, kell. A 6.2.5.2. szerint kisfeszültségen „nincs mindig szükség földelésre és rövidre zárásra, kivéve ha fennáll az újra feszültség alá kerülésének kockázata” – a 6.2.1.107. viszont ehhez hozzáteszi a döntő mondatot: „a kábelek és a fázisjavító kondenzátorok újratöltődnek, ezért mindig ilyen veszélyt jelentenek”.

Az indoklás fizikája. A kábel kondenzátor: az erek egymáshoz és a földhöz képest kapacitást alkotnak, és a kapacitás a kábelhosszal és a keresztmetszettel nő. Egy 4 × 95 mm²-es, bár csak 6 m hosszú kábel érkeresztmetszete nagy, felületei közel vannak egymáshoz – a leválasztás után tárolt töltés marad benne, és a kisütés után a kábel a szigetelés dielektromos utóhatása miatt újra fel is töltődhet. Ezért:

1. a 6.2.3. szerint a leválasztás után feltöltve maradó részeket – kondenzátorokat és kábeleket – megfelelő eszközökkel ki kell sütni;
2. és a kisütés után a munkahelyet le kell földelni és rövidre kell zárni, a szabályos sorrendben: először a földelési ponthoz, azután a földelendő alkatrészhez, az eltávolítást fordított sorrendben.

⚠ A kábelen és kondenzátoros berendezésen tehát a 4. biztonsági művelet kisfeszültségen sem hagyható el – ez az egyik leggyakrabban elhagyott lépés a gyakorlatban.

38.3. feladat. Homlokzati kábeltartó 20 kV-os szabadvezeték mellett.

(a) A D_L és a D_V érték 20 kV-on – ⭐ az A1.100. táblázatból (a Magyarországon alkalmazandó előírás; a szabvány tájékoztató A1. táblázata 20–45 kV között kisebb D_V értékeket ad, de nálunk az A1.100. az irányadó):

U_N = 20 kV      ->      D_L = 220 mm  =  0,22 m
                         D_V = 1500 mm =  1,50 m

(b) Melyik övezetben van a szerelő teste, és hol lehet a szerszám vége?

A szerelő teste:
   távolság az aktív résztől:  1,2 m = 1200 mm
   D_L = 220 mm  <  1200 mm  <  D_V = 1500 mm
   ->  a KÖZELÍTÉSI ÖVEZETBEN van (a feszültség alatti munkavégzés
       övezetén kívül, de a közelítési övezeten belül)

A kezében tartott, 0,6 m hosszú fémszerszám vége, ha a vezeték felé
nyújtja:
   1200 mm − 600 mm = 600 mm
   D_L = 220 mm  <  600 mm  <  D_V = 1500 mm
   ->  szintén a KÖZELÍTÉSI ÖVEZETBEN, de már csak
       600 − 220 = 380 mm-re a D_L határától

⚠ Ez a 380 mm nem tartalék, hanem figyelmeztetés. Egyetlen karnyújtás, egy megbillenő állvány, egy hátralépés – és a szerszám vége átlépi a D_L határt, ekkor a munka feszültség alatti munkává válik, amelyre a csoportnak sem jogosultsága, sem eszköze nincs. A 6.4.1.7. külön kiemeli, hogy különösen ügyelni kell hosszú tárgyak (szerszám, kábelvég, cső, létra) mozgatásakor; a 4.6.102.6. pedig kimondja, hogy feszültséghez közeli munkánál nem szabad olyan hosszú, hajlékony, vezetőképes szerszámmal vagy vezetékdarabbal dolgozni, amely véletlenül a feszültség alatti munkavégzés övezetébe érhet. ⭐ A biztonsági távolságot nem az embertől, hanem a legtávolabbi ponttól kell mérni, amelyet ő vagy az általa mozgatott tárgy elérhet.

(c) Milyen munkavégzési eljárásnak minősül? ⭐ Feszültséghez közeli munkavégzésnek (MSZ 1585, 6.4.): a dolgozó a közelítési övezetbe hatol be anélkül, hogy a feszültség alatti munkavégzés övezetét elérné.

⚠ De csak akkor, ha a 6.4. minden követelménye teljesül. A 6.1.1. szerint, ha a 6.4. követelményei nem teljesülnek teljes mértékben, a munka feszültség alatti munkává minősül át. Nagyfeszültségen ez különösen fontos: a 3.4.4. megjegyzése szerint nagyfeszültségen a dolgozó már az övezetbe való belépéssel is feszültség alatti munkát végez – nem kell hozzáérni ahhoz, hogy valaki meghaljon: elég közel menni. Emellett a 6.4.1.1.101. szerint feszültséghez közeli munkának számít az is, ha maga a munkahely nincs feszültség alatti berendezés közelében, de az a berendezés, amelyen a munka folyik, egy másik szabadvezeték közelítési övezetében van.

(d) Milyen intézkedésekkel tehető biztonságossá a munka? (Legalább három a 6.4. szakaszból:)

1. ⭐ Elsődlegesen: feszültségmentesítés. A 6.4.1.3.101. szerint a munka megkezdése előtt a munkába veendő részt feszültségmenteníteni kell; ha a munka nem villamos berendezésen (itt: homlokzati kábeltartón) folyik, a közeli feszültség alatti berendezést a 6.2.6.101. szerint körül kell határolni. A leggyorsabb és legbiztosabb megoldás a hálózati engedélyessel egyeztetett kikapcsolás a munka idejére.
2. Védőrács, védőfedés, burkolat vagy szigetelőborítás a vezetékre (6.4.1.3.) – a hálózati engedélyes végzi. ⚠ Figyelem: „A burkolt középfeszültségű vezeték nem minősül szigetelt vezetéknek”, tehát a burkolat nem érinthető meg.
3. Ha ezek nem alkalmazhatók: D_L-nél nagyobb védőtávolság tartása és szükség esetén felügyelet (6.4.1.3.) – a gyakorlatban felügyelő személy, aki semmi mást nem csinál, csak figyel.
4. Rövidebb, szigetelt szerszám használata a fémfúró és a fémvonalzó helyett (4.6.102.2., 4.6.102.6.).
5. Stabil elhelyezkedés, amely lehetővé teszi mindkét kéz szabad használatát (6.4.1.4.), és biztos alap magasban végzett munkához (4.6.101.) – az állvány rögzítése elmozdulás és elcsúszás ellen; a felállított fémállványt földelni kell.
6. A munkahely megjelölése és határainak pontos meghatározása, a munkavezető utasításai a védőtávolságokról és a biztonságos viselkedésről, időközönként megismételve (6.4.1.5., 6.4.1.6.).
7. Kockázatértékelés a munka előtt (6.1.1.), berendezésfelelősi engedély, legalább kétfős csoport IV. csoportos vezetővel (6.1.1.101.), és a dolgozó orvosi alkalmassága, pihent, munkaképes állapota (6.4.1.1.103.).

(e) Mennyi lenne a D_V 132 kV-on, és mit jelent ez?

Az A1.100. táblázatból:
   U_N = 132 kV   ->   D_L = 1100 mm = 1,10 m
                       D_V = 3000 mm = 3,00 m

A meglévő 1,2 m-es távolság:
   1200 mm  <  D_V = 3000 mm   ->  mélyen a közelítési övezetben
   1200 mm  >  D_L = 1100 mm   ->  a feszültség alatti munkavégzés
                                    övezetén KÍVÜL, de mindössze
                                    100 mm-rel!

Mit jelent ez? Azt, hogy 132 kV-on ugyanez a munka így nem végezhető el. A szerelő teste alig 10 cm-rel volna a D_L határon kívül, a 0,6 m-es fémszerszám vége pedig már bőven a feszültség alatti munkavégzés övezetében (1200 − 600 = 600 mm < 1100 mm) – vagyis a munka azonnal FAM-má válna, amelyhez külön képzés, tanúsítvány, munkautasítás és eszközrendszer kell. A jogos eljárás: a vezeték kikapcsolása és feszültségmentesítése, vagy a munka elhalasztása, illetve olyan átalakítása, amely a D_V-n kívülre helyezi a munkahelyet.

⭐ Ez a példa mutatja meg, miért nem lehet a védőtávolságokat „fejből, nagyjából” kezelni: 20 kV-ról 132 kV-ra lépve a D_V kétszeresére (1,5 m → 3,0 m), a D_L pedig ötszörösére (0,22 m → 1,10 m) nő.

38.4. feladat. Ipari csarnok bontása.

(a) A bontás technológiai sorrendje – a konkrét berendezésekre.

1. DOKUMENTÁCIÓ ÉS BEJÁRÁS
   - érvényes egyvonalas kapcsolási rajz és nyomvonalrajz beszerzése (B7.)
   - a betáplálások számbavétele: a 20 kV-os KÖF betáplálás, a
     kisfeszültségű hálózat esetleges összekötése a szomszéd felé,
     az esetleges UPS/aggregátor, a fázisjavító telep (6.2.2.102.)
   - a csarnok fölött és mellett futó szabadvezetékek légközének
     egyeztetése a vezeték tulajdonosával (704.30.101.)

2. AZ ÖT BIZTONSÁGI MŰVELET a bontandó részen (6.2.1.)
   - a 20/0,4 kV-os állomás KÖF oldali leválasztása; a bontandó rész
     MEGNYUGTATÓ AZONOSÍTÁSA (6.2.4.102.)
   - ⚠ a KÖF oldali kapcsolást csak IV/d vagy IV/f besorolású személy
     végezheti; az erősáramú elektrotechnikus (IV/c) önállóan csak
     legfeljebb 1000 V-os berendezésen dolgozhat

3. AZ IDEIGLENES (BONTÁS ALATTI) ELLÁTÁS kiépítése
   - ACS építési területi elosztóról (EN 61439-4), 30 mA-es RCD-vel
     (704.410.3.101.)
   - a végleges és az ideiglenes hálózat összekapcsolásának kizárása,
     a különböző tápforrások összekapcsolásának megakadályozása
     (704.537.2.101.)

4. A FELTÖLTVE MARADÓ RÉSZEK KISÜTÉSE (6.2.3.)
   - a 150 kvar-os fázisjavító kondenzátortelep
   - a csarnok és az állomás kábelei
   - a KÖF oldalon fázisonként, kisütőrúddal (8.100.3.3.2.)

5. A BONTÁS a fogyasztó felől a betáplálás felé haladva
   - előbb a végáramkörök, a gépek tápvezetékei, az alelosztók,
     majd a fő elosztó, végül a transzformátorállomás
   - minden leszerelt vezetékvéget AZONNAL el kell szigetelni

6. AZ IDEIGLENES BERENDEZÉS ELBONTÁSA (7.3.3.101.5.)
   - az ACS-t és az ideiglenes hálózatot leválasztani NEM ELÉG:
     le kell szerelni

7. A MEGMARADÓ BERENDEZÉS RENDEZÉSE
   - a feliratok, biztonsági táblák, állomásjelölések, számozások
     pótlása és javítása; a rajz aktualizálása (7.1.1.101.)
   - a szükségtelenné vált figyelmeztető jelzések eltávolítása (4.8.101.)

8. HULLADÉKKEZELÉS, ANYAGVISSZANYERÉS
   - a réz- és alumíniumvezető, a szigetelőanyag, az olajos
     berendezés (a transzformátor!), az elektronikai alkatrész és a
     fényforrás elkülönített gyűjtése és szabályszerű átadása

⚠ A bontás fordítva halad, mint a szerelés. Szerelni a betáplálás felől a fogyasztó felé célszerű, bontani a fogyasztó felől a betáplálás felé – így a bontott szakasz mindig a berendezés „vége” marad, és nem keletkezik szabadon lógó, mégis táplált vezetékvég.

(b) Miről és milyen védelemmel kell táplálni a bontóbrigád kéziszerszámait?

Miről? ⭐ Építési területi (felvonulási) elosztóberendezésről, ACS-ről, amelynek meg kell felelnie az EN 61439-4 szabványnak (704.511.1.). Minden ACS-nek tartalmaznia kell a bemeneti táplálás leválasztására szolgáló eszközt, amely alkalmas a „Ki” pozíció biztosítására (lakat vagy zárható burkolat), és amelynek elrendezése megakadályozza a különböző tápforrások összekapcsolását (704.537.2.101.).

Milyen védelemmel? A legfeljebb 32 A névleges áramú csatlakozóaljzatokat és a legfeljebb 32 A-es, kézben tartható villamos szerkezeteket tápláló áramköröket a 704.410.3.101. szerinti három mód valamelyikével kell védeni – kettő közülük:

1. ⭐ A táplálás önműködő lekapcsolása + kiegészítő védelem legfeljebb 30 mA névleges kioldóáramú áram-védőkapcsolóval. Ez a gyakorlatban a leggyakoribb megoldás.
2. SELV- vagy PELV-törpefeszültség a HD 60364-4-41 414. fejezete szerint – tipikusan a kézilámpákhoz és a szűk fémtérben végzett munkához. ⚠ Építési területen a SELV-áramkörökben a névleges feszültségtől függetlenül biztosítani kell az alapvédelmet is (704.414.4.5.).
3. (A harmadik: villamos elválasztás, ⭐ minden egyes csatlakozóaljzatot és kézben tartható szerkezetet külön szigetelőtranszformátorról vagy egy transzformátor külön tekercseiről táplálva.)

A 32 A-nél nagyobb névleges áramú csatlakozóaljzatokhoz lekapcsolóeszközként áram-védőkapcsolót kell használni (704.411.3.2.101.); az európai szöveg erre nem ad kioldóáram-értéket, és Magyarországra sincs bejegyzett nemzeti feltétel.

⛔ Öt védelmi mód tilos (704.410.3.5–6.): védőakadály; elérhető tartományon kívüli elhelyezés; a környezet elszigetelése; földeletlen helyi egyenpotenciálú összekötés; villamos elválasztás egynél több fogyasztókészülék táplálása esetén.

⚠ A mozgatásnak kitett hajlékony kábel legyen az IEC 60245-4 szerinti 66-os típusú vagy azzal egyenértékű, kopás- és vízálló kábel (704.522.8.101.) – a lakossági, PVC-szigetelésű hosszabbító erre nem alkalmas.

(c) Mire kell ügyelni a fázisjavító kondenzátortelep bontásánál? ⭐ A kisütésre – és arra, hogy a kondenzátor újratöltődhet.

• A 6.2.3. kimondja: „A villamos berendezés azon részeit, amelyek a teljes körű leválasztás után még feltöltve maradnak, pl. a kondenzátorokat és a kábeleket, megfelelő eszközökkel ki kell sütni.”
• A 6.2.1.107. hozzáteszi a döntő indokot: „a kábelek és a fázisjavító kondenzátorok újratöltődnek, ezért mindig ilyen veszélyt jelentenek” – ezért kondenzátoros berendezésen a földelés és rövidre zárás kisfeszültségen sem hagyható el.
• A 32. fejezet A2.5. szakasza szerint maradó töltésű szerkezet mögött figyelmeztető táblát, feliratot kell elhelyezni; nem veszélyes, ha a feszültség a lekapcsolás után 5 s-on belül 120 V egyenfeszültség alá csökken. Ha nem, a szerelőnek a kisütést és a földelést el kell végeznie.
• A tárolt energia nagyságrendje W = 0,5 · C · U² szerint számolható – egy 150 kvar-os telep önmagában is életveszélyes energiát tárol.
• Az MSZ 10900 tűzveszélyes állapotainak listája külön nevesíti a kisütőellenállás nélküli kondenzátortelepet, valamint a kapacitív áram megszakítására alkalmatlan kapcsolót (maradó töltés, ívhúzás).

A gyakorlati sorrend: leválasztás → várakozás a kisütőellenállás működési idejére → mért ellenőrzés → kisütés kisütőrúddal → földelés és rövidre zárás → csak ezután bontás. A telepet fázisonként kell kezelni.

(d) Mit kell tenni a transzformátor feszültségmentesítésekor a kisfeszültségű oldalon, és miért?

⭐⭐ A feszültségmentesítést a transzformátor szekunder (kisfeszültségű) oldalán is el kell végezni. A hivatkozás: MSZ 1585:2016, 8.100.3.3.5. – 1000 V feletti, oldalukon olvadóbiztosítóval védett transzformátorok feszültségmentesítésekor a földelőkéses oszlopkapcsolók földelőkései közvetlenül a kikapcsolás után bekapcsolhatók, „de a kisfeszültségű oldalról való visszatáplálás megakadályozása érdekében a feszültségmentesítést a transzformátor szekunder oldalán is el kell végezni”.

Miért? Mert a transzformátor visszatáplál. A kisfeszültségű oldalra a hálózat felől – párhuzamosan járó másik transzformátor, kisfeszültségű összekötés a szomszédos állomás felé, fogyasztói áramfejlesztő vagy UPS – feszültség érkezhet, és a transzformátor azt feltranszformálja a középfeszültségű oldalra. A szerelő tehát a KÖF oldali kikapcsolás és a földelőkés bekapcsolása után is teljes középfeszültséget találhat – vagy ami rosszabb, a földelőkés bekapcsolása okoz zárlatot. Ez a bontásnál különösen valós veszély, mert a régi berendezés dokumentációja hiányos, és a KIF összeköttetések nyilvántartása bizonytalan.

(e) Napi ellenőrzési jegyzék a bontási területi elosztóra (704.6.101.). A szabvány indoklása: „A helyszíni munkák állandóan változnak, ezért az ott lévő villamos berendezések ki vannak téve a sérülés vagy a helytelen használat kockázatának.” ⭐ Ez az egyetlen hely a teljes MSZ HD 60364 sorozatban, ahol napi ellenőrzési gyakoriság szerepel.

NAPI ELLENŐRZÉSI JEGYZÉK – bontási területi elosztó (ACS)
Dátum: ............   Ellenőrizte: ............   Aláírás: ............

[ ] 1. A CSATLAKOZÁSOK megfelelősége és a VÉDŐVEZETŐK állapota
       - meghúzott, ép sorkapcsok; ép, bekötött PE; ép EPH-kötések
[ ] 2. A HAJLÉKONY VEZETÉKEK és a hordozható, illetve kézben tartott
       szerkezetekhez való CSATLAKOZÁSAIK állapota
       - kopás- és vízálló (66-os típusú) kábel; ép dugvilla és aljzat;
       - nem fut a kábel úton, járdán, gépek nyomvonalán
[ ] 3. A BIZTOSÍTÓK névleges értéke és állapota, a MEGSZAKÍTÓK beállítása
       - nem cserélték-e nagyobbra; nincs-e áthidalt ("megpatkolt")
         biztosító
[ ] 4. Az ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓK MŰKÖDŐKÉPESSÉGE
       - TEST gomb megnyomása, visszakapcsolás, a próba feljegyzése

Kiegészítő tételek a bontási terület sajátosságaira:
[ ] 5. Az ACS burkolatának, ajtajának, zárásának épsége; a leválasztó
       eszköz "Ki" pozíciója biztosítható-e (704.537.2.101.)
[ ] 6. A tápforrások összekapcsolásának kizártsága (aggregátor, UPS)
[ ] 7. A munkaterület feletti szabadvezetékek légköze változott-e
       (daru, állvány, létra mozgása) – D_V betartása
[ ] 8. Leszakadt, lelógó vezeték, sérült kábel a bontási törmelékben

Az eltéréseket azonnal jelezni és javítani kell; a jegyzéket az ellenőrzést végző aláírásával, keltezve kell megőrizni. Az ellenőrzés módszertana (mit hogyan kell megnézni és megmérni) a 37. fejezet anyaga.

38.5. feladat. Belső téri, cellás 20 kV-os kapcsolóberendezés kábeles leágazása.

⚠ Előrebocsátás a jogosultságról. Ez 20 kV-os, tehát 1000 V feletti berendezés. Az erősáramú elektrotechnikus a IV/c alcsoportba tartozik, amely csak a legfeljebb 1000 V névleges feszültségű berendezéseken végzett munkára jogosít. Ezt a munkát tehát IV/d vagy IV/f besorolású személy végezheti; a technikusi bizonyítvány önmagában nem jogosít fel rá. A megoldás ezért szakmai megértést ad, nem munkautasítást.

(a) Az öt biztonsági művelet a konkrét kapcsolókészülékekre.

0. Azonosítás. Az érvényes egyvonalas rajz és a helyszíni cellafelirat alapján egyértelműen azonosítani kell a leágazást és a hozzá tartozó kábelvonalat. A feliratoknak megfelelőnek és olvashatónak kell lenniük (7.1.1.101.). Előtte: kockázatértékelés, a berendezésfelelős engedélye, a létszám és a csoportbesorolás ellenőrzése.

1. Teljes körű leválasztás (6.2.2.).

• Először a megszakítót kell nyitni – ez szakítja meg az üzemi áramot (kikapcsolás).
• Ezután a szakaszolót kell nyitni – ez adja a látható, légközzel megvalósuló leválasztást. ⚠ A szakaszoló nem alkalmas terhelés megszakítására, ezért a sorrend kötött: előbb megszakító, azután szakaszoló.
• ⭐ Számba kell venni minden lehetséges betáplálási helyet (6.2.2.102.): a leágazás kétoldali betáplálási lehetőségét, a kábelvonal túlsó végét (ott is le kell választani!), a rácsatlakozó generátoros üzemet, és a visszatáplálás lehetőségét jelző feliratokat.

2. Visszakapcsolás elleni biztosítás (6.2.3.). A megszakító és a szakaszoló hajtóművének reteszelése és lelakatolása; a kulcs a munkavezetőnél; a segédenergia (a megszakító működtető köre, a kioldótekercs tápellátása) üzemen kívül helyezése; a távműködtetés helyi letiltása; tiltó táblák kihelyezése – a kábelvonal túlsó végén is.

3. A feszültség nélküli állapot ellenőrzése (6.2.4.). 1 kV – 36 kV váltakozó feszültségen az előírt eszköz az MSZ EN 61243-1 szerinti egysarkú feszültségkémlelő; tokozott berendezésnél a berendezés saját jelzése is elegendő (6.2.4.101.). 3 kV és nagyobb feszültségen elegendő minden érinthető vezetőn a földhöz képest mérni. A műszert közvetlenül a használat előtt és lehetőleg utána is ki kell próbálni. ⛔ Kizárólag hangjelzést adó készülék egyik feszültségszinten sem elegendő.

4. Földelés és rövidre zárás (6.2.5.). A leágazás földelőszakaszolójának bekapcsolása. Ez a beépített készülék végzi el a 4. műveletet. Ha a földelés a munkahelyről nem látható, munkahelyi földelést is kell létesíteni (6.2.5.3.101.). Hordozható földelő-rövidre záró készüléknél a sorrend: először a földelési ponthoz, azután a földelendő alkatrészhez (az eltávolítás fordítva); a készüléket a helyszíni zárlati áramhoz kell választani (EN 61219 vagy EN 61230). ⚠ A kábelvonal túlsó végén is földelni és rövidre zárni kell.

5. A közeli, aktív részek elleni védelem (6.2.6.). ⭐ Cellás berendezésnél a 6.4.1.6.101. kifejezetten előírja: a jelöléseken túl a szomszédos – feszültség alatt állónak tekintendő – cellákat el kell zárni, hogy a téves behatolás, a véletlen érintés vagy kapcsolás gyakorlatilag meg legyen gátolva. Az elhatárolást úgy kell elhelyezni, hogy még a határvonal érintése esetén se álljon fenn veszély (6.2.6.101.). Ha felállított fémállványt használnak, azt földelni kell (8.100.3.3.7.).

(b) Kell-e a kábelvonal fázisvezetőit külön-külön kisütni?

⭐ Általában igen, de itt nem. A 8.100.3.3.2. szerint a feszültségmentesség ellenőrzése után a kábelvonal minden fázisvezetőjét külön-külön ki kell sütni – kisütőrúddal vagy szigetelt rúdra szerelt földelő- és rövidre záró szerkezettel. „Ha földelőszakaszoló van beépítve, külön kisütés nem szükséges.”

A feladatban a leágazásban van földelőszakaszoló, ezért a külön kisütés elmarad: a földelőszakaszoló bekapcsolása egyszerre végzi el a kisütést, a földelést és a rövidre zárást. ⚠ Ez viszont csak arra a szakaszra igaz, amelyet a földelőszakaszoló ténylegesen földel; a kábelvonal túlsó vége és a munkahely közötti szakasz kezelését külön kell átgondolni.

(c) Elvégezheti-e a kapcsolást egyetlen ember?

⭐ Igen, feltételekkel. A 8.100.3.3.1. szerint: ha a kapcsolóhelyiségben vagy a szabadtéri kezelőtéren ki van zárva a feszültség alatti rész akaratlan érintése és átívelési távolságon belüli megközelítése, a kapcsolást IV. csoportos szakképzett, kioktatott és feljogosított személy egymagában is elvégezheti, második, segítő személy nélkül. Egy belső téri, cellás (tokozott) kapcsolóberendezés éppen ilyen: a zárt cella kizárja az akaratlan érintést.

Két megszorítás. ① A kapcsolás végezhető egyedül – a munka nem: a 6.1.1.101. szerint a feszültség alatti vagy feszültséghez közeli, képzettséget igénylő munkát legalább kétfős csoport végezze, IV. csoportos vezetővel. ② Az általános szabály szerint a feszültségmentesítést biztosító műveletek – a villamos működtetésű kapcsolások kivételével – feszültség alatti vagy feszültséghez közeli munkának minősülnek (6.2.1.101.); a IV. csoportos feljogosított üzemi személy egyedül is végezheti a visszakapcsolás elleni biztosítás műveleteit és beépített berendezéssel a feszültségmentesség ellenőrzését, ha a közelítési övezetbe nem kell behatolnia.

(d) Hogyan azonosítod a kábelvonalat a munkahelyen? – három módszer a 6.2.4.102. ötös listájából:

1. Kimozgatás: a kábelvonal munkahelyi pontja kimozgatással egyértelműen azonosítható valamelyik végponttól.
2. Kábeljelző: a munkahelyen vagy szemmel követhető távolságra egyértelmű, a rajzon feltüntetett szövegű kábeljelző van.
3. Kábelfektetési rajz: egyedülálló kábelnél a rajz méretadatai a helyszínivel fél méternél kisebb tűréssel egyeznek.

(A további kettő: a legfeljebb 1 kV-os kábelvonal a nyomvonalrajz szerinti helyen egyedül fekszik, vagy több kábel esetén azok típusa szembetűnően eltér; illetve azonos nyomvonalon több kábelnél a nyomvonalrajzon a kábelsorrend is fel van tüntetve.)

Feltétel mindegyik esetben, hogy a feltárt kábel típusa és átmérője azonos legyen a végelzárónál találttal, illetve a rajzon szereplővel, és ne legyen ellentmondó körülmény. Ha egyik módszer sem alkalmazható: villamos kábelazonosítás (hangfrekvenciás vagy impulzusmódszer), vagy a nyomvonal feltárása a végpontig; azonosíthatatlan kábelnél kábelvágó vagy kábelszúró eszköz (6.2.4.1.). ⭐ A kábelszúró azért biztonságos, mert távolról, szigetelőrúdról működtethető, és ha a kábel mégis feszültség alatt van, a szúrás zárlatot okoz: a védelem kiold, a kábel feszültségmentessé válik, a szerelő pedig biztonságos távolságban marad.

(e) A feszültség alá helyezés hét lépése (6.2.8.), sorrendben:

1. A már nem szükséges SZEMÉLYEKET TÁJÉKOZTATNI kell, hogy a
   berendezés visszakapcsolásra kerül
2. A SZERSZÁMOKAT, ESZKÖZÖKET el kell távolítani
3. Az összes RÖVIDRE ZÁRÁST ÉS FÖLDELÉST el kell távolítani
   - fordított sorrendben: előbb a földelendő alkatrészről,
     utoljára a földelési pontról; a földelőszakaszoló kikapcsolása
4. A visszakapcsolás megakadályozására használt összes
   RETESZELÉST ÉS TILTÁST el kell távolítani
5. A munkavégzéshez használt FIGYELMEZTETŐ JELZÉSEK eltávolítása
6. A SZEMÉLYEK ÖSSZEHÍVÁSA, majd KÉSZRE JELENTÉS a
   berendezésfelelősnek
7. A bekapcsolás után feleslegessé váló BIZTONSÁGI TÁBLÁK
   csak közvetlenül a bekapcsolás előtt

⭐ A két végpont vizsgakérdés: az első művelet a személyek tájékoztatása, az utolsó – közvetlenül a bekapcsolás előtt, a készre jelentés UTÁN – a biztonsági táblák eltávolítása (6.2.8.107.). A földelés levétele a kettő között van, a reteszelések oldása előtt.

A készre jelentést annak a munkacsoportnak a munkavezetője kezdeményezi, amelyik a munkát végezte; előtte minden, a berendezésen dolgozó személyt értesíteni és össze kell hívni (6.2.8.104.), és a kezdeményezőnek meg kell győződnie a berendezés állapotáról (6.2.8.103–105.). A rövidre zárást és a földelést csak az elhelyező munkacsoport, annak felváltója, vagy a berendezésfelelős utasítására más üzemi személy távolíthatja el (6.2.8.106.). Idegen munkáltató munkája után a bekapcsolás csak annak munkavezetője írásbeli készre jelentése után történhet (6.2.8.109–110.). Ha a berendezés a munka után tartósan használaton kívül marad, a földelések és a rövidre zárások rajta maradhatnak, amíg a letiltás fennáll (6.2.8.101–102.). A bejegyzések a kapcsolási naplóba kerülnek.

⚠⚠ A leggyakoribb halálos hiba a munka végén történik: a csoport befejezi a munkát, a munkavezető leszedeti a földeléseket, közben az egyik szerelő „még gyorsan” visszamegy megigazítani valamit. Ezért van a szabványban a tájékoztatási kötelezettség a sorrend elején és a készre jelentés előtti értesítés is: a visszakapcsolás soha nem egyetlen ember magánügye.

Tudáspróba – megoldókulcs