37. fejezet – Szerelői ellenőrzés, villamosbiztonsági mérések és időszakos felülvizsgálat

37.1 Miért ellenőrzünk? Az ellenőrzés fogalmi rendszere

A kiindulópont: a védelem nem látszik

Egy jól megépített villamos berendezés és egy életveszélyes villamos berendezés kívülről pontosan
ugyanúgy néz ki. A dugalj mindkettőben működik, a lámpa mindkettőben világít, a motor mindkettőben
forog. A különbség csak akkor derül ki, amikor hiba lép fel – amikor a fázisvezető a fémházhoz
ér, amikor valaki hozzáér a sérült vezetékhez, amikor a laza kötés melegedni kezd.

Ez a fejezet erről szól: hogyan lehet a hiba bekövetkezése előtt kideríteni, hogy a védelem
működne-e. Ez az egyetlen módja annak, hogy az áramütés elleni védelemből ne hitvallás, hanem
bizonyított tény legyen.

Az ellenőrzés hármas fogalma

A kisfeszültségű berendezések ellenőrzésének alapszabványa az MSZ HD 60364-6:2017 (címe:
Kisfeszültségű villamos berendezések. 6. rész: Ellenőrzés). Ez a szabvány a fejezet elsődleges
forrása; a magyar nyelvű kiadás a 6.3. szakaszában szó szerinti meghatározásokat ad.

Első ellenőrzés és időszakos felülvizsgálat

A szabvány két, élesen elkülönülő helyzetet szabályoz: a 6.4. szakasz az első ellenőrzést, a
6.5. szakasz az időszakos felülvizsgálatot. A kettő nem ugyanaz, és összekeverésük tipikus
vizsgahiba.

Az időszakos felülvizsgálatnál kulcsfontosságú a szabvány 6.5.1.2. pontjához fűzött megjegyzés:
„Meglévő berendezéseket az IEC 60364-nek a tervezésük és a létesítésük idején érvényes előző
kiadásai szerint tervezhettek és létesíthettek. Ez nem jelenti szükségszerűen, hogy azok nem
biztonságosak." Egy 1978-ban épült, nullázott lakáshálózat tehát nem attól „nem felel meg", hogy ma
másképp épülne – hanem attól, ha veszélyes.

Az első ellenőrzés általános előírásai

A szabvány 6.4.1. szakasza hat rövid, de sokat mondó pontot ad:

• 6.4.1.1. „Minden villamos berendezést – az észszerű megvalósíthatóság keretein belül – a
  szerelése alatt és annak befejezése után, az üzemszerű használatba vétele előtt ellenőrizni
  kell." Vagyis az ellenőrzés nem csak a végén történik: a falba, aljzatbeton alá, gipszkarton
  mögé kerülő részeket szerelés közben kell megnézni, mert utána már nem lehet.
• 6.4.1.2. Az ellenőrzőnek át kell adni a kapcsolási rajzokat és a dokumentációt.
• 6.4.1.3. Az ellenőrzés része az eredmények összehasonlítása a vonatkozó kritériumokkal –
  vagyis a mért szám önmagában nem eredmény, csak a minősítéssel együtt.
• 6.4.1.4. „Óvintézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az ellenőrzés eljárása ne
  veszélyeztesse a személyeket és az állatállományt, valamint még hibás áramkör esetén se okozza a
  vagyontárgyak és a villamos szerkezetek károsodását."
• 6.4.1.5. Bővítésnél, átalakításnál ellenőrizni kell, hogy az új rész nem rontja-e a meglévő
  biztonságát, és a meglévő nem rontja-e az újét.
• 6.4.1.6. „Az első ellenőrzést csak az arra feljogosított, szakképzett személy végezheti." –
  és a megjegyzés: „A minősítésre vonatkozó követelmények nemzeti hatáskörbe tartoznak." Ez a
  mondat vezet át a magyar jogi keretre (37.14.).

⚠ Egy kötelező számozási tisztázás

Sok magyar tananyag és vizsgakérdés a „61.3.3. táblázat" és a „61.4. táblázat" jelöléseket
használja. Ezek a 2007-es kiadás (MSZ HD 60364-6:2007) számozásai. A hatályos, 2017-es kiadás
átszámozta a szakaszokat – a szabvány nemzetközi előszava maga is felsorolja a változásokat:
„b) Újraszámozás a jelenlegi IEC-számozáshoz való igazítás céljából" és „d) A vizsgálat sorrendje
megváltozott."

37.2 ⭐⭐ A szemrevételezés teljes ellenőrzőlistája

Miért a szemrevételezés a legfontosabb eszköz?

A szemrevételezés nem költ semmit, nem igényel műszert, és a hibák többségét megtalálja. A
hiányzó dobozfedő, a rossz keresztmetszetű vezeték, a nem jelölt áramkör, a hiányzó feliratozás, a
kifelé lógó, sérült szigetelés – ezek egyike sem derül ki a hurokimpedancia-mérésből, viszont
mindegyik látszik.

A szabvány 6.4.2.1. pontja ezért egyértelmű:

„A műszeres vizsgálatot szemrevételezésnek kell megelőznie és azt általában a villamos berendezés
feszültség alá helyezése előtt kell elvégezni."

Ez kettős szabály: a szemrevételezés időben előbb van, és feszültségmentes állapotban
történik.

A 6.4.2.2. pont szerint igazolni kell, hogy a rögzített berendezés villamos szerkezetei:

• megfelelnek a termékszabvány biztonsági követelményeinek (ez igazolható a gyártói
  információk, a jelölés vagy a tanúsítvány ellenőrzésével);
• az MSZ HD 60364 sorozat és a gyártó előírásai szerint lettek kiválasztva és szerelve;
• nincs látható sérülésük vagy hibájuk, amely csökkentené a biztonságot.

⭐⭐ A 6.4.2.3. szerinti a)–p) lista

A szabvány 6.4.2.3. pontja szerint „legalább a következőket kell ellenőrizni, ahol alkalmazhatók".
Ez a jegyzet egyik legfontosabb táblázata – tételesen kérdezhető.

A lista záró mondata: „A szemrevételezésnek ki kell terjednie a különleges berendezések és helyek
követelményeire." – vagyis fürdőszobánál, uszodánál, építési területnél, napelemes rendszernél a
7-7xx részek külön követelményeit is nézni kell.

A kötések ellenőrzése – amikor a szem nem elég

A szabvány D melléklete (tájékoztató) a k) ponthoz gyakorlati mérőszámot ad:

D6.4.2.3. k): „Kétség esetén ajánlatos megmérni a csatlakozások ellenállását. Ez az ellenállás
lehetőleg ne legyen nagyobb 1 m hosszú és a legkisebb keresztmetszetű csatlakoztatott vezetővel
azonos keresztmetszetű vezető ellenállásánál."

Ez a „laza kötés" kimutatásának számszerű kritériuma: a jó kötés ellenállása nem lehet nagyobb,
mint 1 méternyi ugyanolyan vezetéké.

37.3 ⭐⭐ A műszeres vizsgálatok kötelező sorrendje

Az általános előírások

A szabvány 6.4.3.1. szakasza két alapvető mondattal kezdődik:

„A 6.4.3. szakaszban leírt vizsgálati módszerek referencia-módszerekként vannak megadva; más
módszerek alkalmazása is megengedett, ha azok legalább azonos megbízhatóságú eredményeket adnak."

„A mérőműszereket, az ellenőrző készülékeket és módszereket az IEC 61557 sorozat vonatkozó
részének megfelelően kell kiválasztani. Más mérőműszer használata esetén annak pontossága és
biztonsága legalább ezekkel azonos legyen."

Az első mondat rugalmasságot ad a módszerben, a második kötelező minőséget ír elő a műszerre
(erről a 37.12. szakaszban lesz szó részletesen).

⭐⭐ A vizsgálatok sorrendje – a)–j)

Ez a fejezet legtöbbet kérdezett listája. Tételesen, sorrendben kell tudni.

*A d) pont mérése történhet a rendszer üzemi feszültségén is – erről a 37.7. szakaszban lesz szó.

A visszalépési szabály

A szabvány külön szabályt ad arra az esetre, ha valamelyik vizsgálat megbukik:

„Ha bármelyik vizsgálat eredménye nem felel meg, akkor a hiba kijavítása után a vizsgálatot meg
kell ismételni minden olyan előző vizsgálattal együtt, amelynek az eredményét az észlelt hiba
befolyásolhatta."

Ez azt jelenti, hogy a javítás után nem elég a bukott mérést megismételni. Ha például a
hurokimpedancia-mérés bukik, és kiderül, hogy egy sorkapocs meg volt lazulva, akkor a meghúzás után
a folytonosságmérést is újra el kell végezni – sőt ha a kötést szét kellett szedni, akkor a
szigetelésmérést is.

37.4 a) A vezetők folytonosságának mérése

Mit kell mérni?

A szabvány 6.4.3.2. szakasza szerint a vezetők folytonosságát és – ha van ilyen – a megérinthető
vezetőképes részekhez való csatlakozását ellenállásméréssel kell ellenőrizni:

a) a védővezetőkön, köztük a védőösszekötő-vezetőkön,
b) a megérinthető vezetőképes részeken, és
c) gyűrűs végponti áramkörök esetén az aktív vezetőkön.

Az a) pont a PE-vezetőket és az EPH-vezetőket jelenti: a lakáselosztó PE-sínjétől a legutolsó
dugalj védőérintkezőjéig, illetve a fő földelőkapocstól (MET) a fürdőszobai kiegészítő EPH-doboz
minden bekötéséig. A b) pont a testeket: a kazán fémházát, a szekrény ajtaját, a gépvázat.

A D melléklet (D6.4.3.2.) hozzáteszi: ez a vizsgálat „a táplálás önműködő lekapcsolásával
megvalósított védelem állapotának ellenőrzéséhez szükséges és az akkor tekinthető kielégítőnek, ha a
vizsgálathoz használt eszköz megfelelő kijelzést ad".

⭐⭐ A magyar módszertani előzmény: az MSZ 4851/1–1988

A mai szabvány tehát hallgat a mérőáramról – a magyar mérési gyakorlatnak azonban van egy saját,
részletes módszertani előzménye: az MSZ 4851/1–1988 (Érintésvédelmi vizsgálati módszerek.
Általános szabályok és a védővezető állapotának vizsgálata). Ez a füzet nem azt írja elő, mit és
mikor kell vizsgálni – azt akkoriban az MSZ 172 sorozat mondta meg –, hanem azt, hogy hogyan:

„E szabványsorozat tárgya az MSZ 172 szabványsorozatban előírt érintésvédelmi szerelői
ellenőrzések és érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatok elvégzéséhez és eredményének
rögzítéséhez szükséges módszerek előírása."

⭐ A vizsgálóáram: 20–60 mA

A -1 rész 4.1.1. szakasza – ellentétben a mai MSZ HD 60364-6-tal – kimondja a mérőáramot:

„A rögzítetten szerelt védővezető folytonosságát olyan berendezéssel kell vizsgálni, amely a
vizsgált védővezetőn (annak hibátlan állapota esetén) legalább 20 mA, de legfeljebb 60 mA áramot
enged át. Törpefeszültséggel történő vizsgálat esetén 60 mA-nál nagyobb vizsgálóáram is
megengedett."

A 4.1.2. ehhez egy biztonsági szabályt fűz: ha a vizsgálat a védővezető szakadását mutatja, a
vizsgálóáramot azonnal le kell kapcsolni a szakadt védővezetőről.

⭐⭐ A hat vizsgálókapcsolás (4.2.1.–4.2.6.)

A szabvány hat, egyenrangúan alkalmazható vizsgálókapcsolást sorol fel. Fontos korlát: a
4.2.1.–4.2.3. szerinti vizsgálatokat csak közvetlenül földelt rendszerű hálózatban, a földhöz képest
legfeljebb 250 V névleges feszültséggel szabad végezni.

Melyiket hol? A 4.2.4. (telepes ohmmérő) elsősorban kis kiterjedésű berendezések
„araszolva" történő méréséhez való; a 4.2.5. (5–15 A) a szabvány szerint jellemzően a kiemelt
gyógyászati helyiségek szigetelt hálózatának védővezető-rendszerénél szokásos; a 4.2.6.
célműszerével pedig egyidejűleg a vezetékek felcserélése is ellenőrizhető (lásd a 37.8
alfejezet függelékes vizsgálóáramkörét).

⭐ Miért két izzó sorba? Jó vizsgakérdés. Azért, hogy az egyik foglalatban vagy izzóban fellépő
zárlat ne jelentsen zárlatot a vizsgált áramkörre nézve, és ne hozzon létre a vizsgáló személyt
veszélyeztető ívet. A mérőáram a próbalámpa helyett az MSZ 20862 szerinti feszültségjelző,
illetve feszültségellenőrző megfelelően megválasztott teljesítményével is előállítható.

⭐⭐ A 4.2.3. a legtanulságosabb. A terheléses feszültségmérésnél a folytonosságot nem a
terheletlen feszültség igazolja, hanem az, hogy terhelés hatására nem lép fel feszültségesés.
Ez a kapcsolás szűri ki a nagy átmeneti ellenállású, „látszólag jó" védővezetőt: a nagy belső
ellenállású voltmérő terhelés nélkül szépen kiírja a fázisfeszültséget még egy elkorrodált kötésen
keresztül is, a nyomógomb megnyomásakor viszont a kitérés beszakad. Pontosan ez a gondolat él tovább
a mai, nagy mérőáramú folytonosságmérő műszerekben – ezért „égeti át" a nagyobb mérőáram az
oxidréteget.

A mérés kivitelezése

A gyakorlatban két elrendezés használatos:

1. Hosszú mérővezetékes módszer: az egyik mérőcsúcsot a PE-sínre (krokodilcsipesszel), a másikat
   a vizsgált dugalj védőérintkezőjére tesszük. A műszer mérővezetékének ellenállását előbb
   nullázni kell (a két csúcsot összeérintve a műszer levonja a saját vezetékellenállását) –
   különben 20 m mérővezeték saját 0,3–0,5 Ω-a hozzáadódna az eredményhez.
2. Áthidalásos módszer: az elosztóban a vizsgált áramkör fázisvezetőjét és védővezetőjét
   ideiglenesen összekötjük, majd az áramkör végén (a dugaljban) mérjük a fázis és a PE közötti
   ellenállást. Az eredmény az R1 + R2 összeg (fázis + védővezető), amely a hurokimpedancia
   becsléséhez is használható. Az áthidalást a mérés után el kell távolítani – ennek elmulasztása
   a mérés befejezésekor súlyos hiba.

⭐ Az A1. táblázat: mit várunk?

A szabvány A melléklete megadja a rézvezető egységnyi hosszra eső ellenállását 30 °C-on, hogy a
mért érték összehasonlítható legyen egy elvárt értékkel.

Hőmérséklet-korrekció:

R_ϑ = R_30°C · [1 + α · (ϑ − 30 °C)]

réznél:  α = 0,00393 1/K

Mintapélda 1 – a védővezető folytonosságának kiértékelése

Feladat. Egy 25 m hosszú, 1,5 mm² keresztmetszetű rézvezetőből álló védővezető folytonosságát
mérjük egy világítási áramkörben. A műszer 2,05 Ω-ot mutat, a mérővezetéket előtte nulláztuk. A
környezet hőmérséklete kb. 30 °C. Megfelelő-e a kötés?

Megoldás.

Várható ellenállás az A1. táblázat alapján:
  R_várt = 12,5755 mΩ/m × 25 m = 314,4 mΩ ≈ 0,31 Ω

Mért érték:
  R_mért = 2,05 Ω

Eltérés:
  2,05 / 0,31 = 6,6-szoros

Következtetés: a mért érték a várható több mint hatszorosa.
A vezeték maga nem lehet ekkora ellenállású → a többlet
1,74 Ω valahol a KÖTÉSEKBEN van.

Értékelés. A mérés nem megfelelő. A hibát keresni kell: laza sorkapocs, oxidálódott
csavarkötés, roncsolt (túl mélyen lecsupaszított, bevágott) érvég, vagy dugaljban ki nem húzott,
csak beérintett védőérintkező. A D6.4.2.3. k) pont mércéje szerint egyetlen kötés ellenállása sem
haladhatja meg 1 m azonos keresztmetszetű vezető ellenállását, azaz itt 12,6 mΩ-ot – ehhez képest
1,74 Ω hatalmas.

37.5 ⭐⭐ b) A szigetelési ellenállás mérése

Mit, mi ellen mérünk?

A 6.4.3.3. szakasz szerint a szigetelési ellenállást

• a) az aktív vezetők között, és
• b) az aktív vezetők és a földelőberendezéshez csatlakoztatott védővezető között

kell mérni.

A szabvány megengedi, hogy „ha e mérés során lehetséges, az aktív vezetőket egymással össze lehet
kötni" – vagyis L1, L2, L3 és N összekötve, egyetlen mérés a PE ellenében. Ez a gyakorlatban a
leggyorsabb eljárás. Ha az áramkör olyan eszközöket tartalmaz, amelyek befolyásolnák az eredményt
vagy meghibásodnának, csak az összekötött aktív vezetők és a föld között kell mérni.

⭐⭐ A 6.1. táblázat – a teljes számsor

A táblázathoz tartozó szabályok

Ezek legalább olyan fontosak, mint maguk a számok:

• A 6.1. táblázatot kell alkalmazni a földeletlen védővezetők és a föld közötti szigetelési
  ellenállás ellenőrzéséhez is.
• A FELV-áramköröket a primer oldali vizsgálófeszültséggel kell vizsgálni (mert a FELV nem
  biztonsági törpefeszültség, csak üzemi).
• Az SPD-ket le kell választani (és minden olyan eszközt, amely a mérést befolyásolná vagy
  károsodna). Ha ez észszerűen nem valósítható meg – például SPD-t tartalmazó, rögzített
  csatlakozóaljzatnál –, akkor a vizsgálati feszültség 250 V-ra csökkenthető, de a szigetelési
  ellenállásnak ekkor is legalább 1 MΩ-nak kell lennie.
• Mérési célokra a nullavezetőt le kell választani a fő földelőkapocsról (MET). Ha ez elmarad, a
  párhuzamos földút miatt hamis (kisebb) értéket kapunk.
• TN-C rendszerben a mérést a PEN-vezető és az aktív vezetők között kell elvégezni.

És a legfontosabb értelmezési szabály:

„A szigetelési ellenállás értékei általában sokkal nagyobbak a 6.1. táblázat értékeinél. Ha ezek
az értékek az áramkörök között szembetűnő eltérést mutatnak, további vizsgálatra van szükség az
okok kiderítésére."

Az értékelés és a hibabehatárolás módja

A szabvány szerint a mérés akkor megfelelő, ha a külön vizsgált főelosztó és az összes elosztó
áramkör szigetelési ellenállása nem kisebb a táblázati értéknél úgy, hogy „a hozzájuk tartozó
végponti áramkörök csatlakoztatva vannak, de a fogyasztókészülékek le vannak választva".

A D melléklet (D6.4.3.3.) gyakorlati kiegészítése:

• „A méréseket a táplálásról leválasztott berendezésen kell elvégezni."
• A mérést általában a berendezés táppontjánál kell végezni; ha az eredmény kisebb a
  határértéknél, a berendezést áramköri csoportokra kell bontani, és csoportonként mérni –
  addig, amíg a hibás szakasz elő nem kerül.
• Ha egyes áramköröket feszültségcsökkenés elleni védőeszköz (például kontaktor) kapcsol le,
  azokat külön kell mérni – mert a főkapcsolóról nézve „láthatatlanok", a nyitott kontaktor
  elválasztja őket.

Mintapélda 2 – a szigetelési ellenállás minősítése a 6.1. táblázat alapján

Feladat. Egy 230/400 V-os ipari elosztó három áramkörén mértünk, 500 V egyenfeszültséggel,
minden fogyasztót leválasztva. Az eredmények: 1. áramkör 0,72 MΩ, 2. áramkör 210 MΩ,
3. áramkör 640 MΩ. Ugyanezen az elosztón egy 24 V-os PELV-vezérlőkör is van, ott 250 V-tal mérve
0,44 MΩ jött ki. Minősítse az eredményeket!

Megoldás.

A 6.1. táblázat szerinti követelmények:
  – 230/400 V-os áramkörök (≤ 500 V):  U_vizsg = 500 V d.c.,  R_szig ≥ 1 MΩ
  – 24 V-os PELV-kör:                  U_vizsg = 250 V d.c.,  R_szig ≥ 0,5 MΩ

Minősítés:
  1. áramkör:  0,72 MΩ  <  1 MΩ      →  NEM FELEL MEG
  2. áramkör:   210 MΩ  ≥  1 MΩ      →  megfelel
  3. áramkör:   640 MΩ  ≥  1 MΩ      →  megfelel
  PELV-kör:    0,44 MΩ  <  0,5 MΩ    →  NEM FELEL MEG

A mérőfeszültség helyessége:
  a PELV-kört 250 V-tal mértük – HELYES (500 V tönkretenné az elektronikát)

Értékelés. Két áramkör bukott. Az 1. áramkörnél nemcsak az a baj, hogy 0,72 < 1, hanem az is,
hogy a szomszédos áramkörök 300-szor jobb értéket adnak – ez egyértelmű, konkrét hibára utal
(nedves fal, becsípett vezeték, bent felejtett fogyasztó). A PELV-körnél a 0,44 MΩ szintén elmarad a
0,5 MΩ-tól. Mindkettőt javítani kell, majd a mérést megismételni – és a visszalépési szabály
szerint a javítás jellegétől függően a folytonosságmérést is.

Mintapélda 3 – amikor az SPD nem választható le

Feladat. Egy irodaépület alelosztójában a túlfeszültség-védelmi eszköz nem dugaszolható modul,
hanem fixen bekötött. Mekkora mérőfeszültséggel és milyen határértékkel mérünk?

Megoldás.

Alapszabály:            500 V d.c. és ≥ 1 MΩ (≤ 500 V-os rendszer)
Az SPD 500 V-on vezet → hamis, kicsi értéket adna, vagy tönkremenne.

Az SPD leválasztása nem valósítható meg észszerűen → a szabvány
engedménye (6.4.3.3.):

  U_vizsg csökkenthető  500 V  →  250 V
  a határérték VÁLTOZATLAN:    R_szig ≥ 1 MΩ

Mért érték: 3,4 MΩ  ≥  1 MΩ  →  MEGFELEL

Értékelés. Figyelje meg a csapdát: a mérőfeszültség csökken, a határérték nem. Sokan
tévesen 0,5 MΩ-ra „engednek" a 250 V miatt – ez hiba, mert a 0,5 MΩ kizárólag a SELV/PELV-hez
tartozik. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell, hogy miért mértünk 250 V-tal.

37.6 c) A SELV, a PELV és a villamos elválasztás ellenőrzése

A védelmi mód lényege mindhárom esetben az elválasztás – tehát azt kell igazolni, hogy az
elválasztás valóban megvan. A 6.4.3.4. szakasz szerint ezt szigetelési ellenállás méréssel kell
igazolni, és a kapott értéknek legalább az adott áramkör legnagyobb feszültségére vonatkozó
6.1. táblázat szerinti értéknek meg kell felelnie.

Villamos elválasztásnál, ha egynél több fogyasztókészülék van az elválasztott áramkörön, a
szabvány többet kér: méréssel vagy számítással ellenőrizni kell, hogy két, időben egybeeső,
elhanyagolható impedanciájú hiba esetén (különböző aktív vezetők és a védőösszekötő-vezető, illetve
a test között) legalább az egyik hibás áramkör lekapcsolódik-e, méghozzá a TN-rendszerre
érvényes lekapcsolási időn belül.

37.7 d) Padlózatok és falak szigetelési ellenállása

Mikor kell mérni?

Ezt a mérést akkor kell elvégezni, ha a berendezésben a szigetelő környezetű helyiséget mint
hibavédelmi módot alkalmazták (MSZ HD 60364-4-41 C1. fejezete). Ez ritka, felügyelt berendezésekre
korlátozott megoldás – de a vizsgán szerepel, mert a mérési sorrend d) pontja.

Hogyan kell mérni?

A 6.4.3.5. szakasz szerint:

• helyiségenként legalább három mérést kell végezni;
• közülük egyet bármely hozzáférhető idegen vezetőképes résztől kb. 1 m-re, a másik kettőt
  ettől távolabb;
• a mérést a rendszer földhöz viszonyított feszültségén, névleges frekvencián kell végezni;
• a méréssorozatot a helyiség minden kérdéses felületén meg kell ismételni.

A B melléklet adja a részletes módszert. Váltakozó áramú rendszereknél mérhetünk kisebb váltakozó
feszültségen is (legalább 25 V), kiegészítésképpen szigetelési ellenállás-vizsgálattal
legalább 500 V d.c. (≤ 500 V-os rendszernél), illetve legalább 1000 V d.c. (> 500 V-os
rendszernél). Egyenáramú rendszereknél csak a szigetelési ellenállás-vizsgálat kell.

A számítás egyszerű: az elektródba I áramot vezetünk, és legalább 1 MΩ belső ellenállású
voltmérővel mérjük az elektród védővezetőhöz viszonyított U_x feszültségét:

Z_x = U_x / I

Legalább három, véletlenszerűen kiválasztott ponton kell mérni. Vita esetén az 1-es vizsgálati
elektród a referencia.

A két vizsgálati elektród

37.8 e) Polaritásvizsgálat

A 6.4.3.6. szakasz rövid, de fontos:

„Ahol alkalmazható, a tápforrás fázis-nulla azonosítását a berendezés táppontjánál, a berendezés
feszültség alá helyezése előtt kell elvégezni."

Ha az egypólusú kapcsolókészülékek nullavezetőben való alkalmazása nem megengedett (márpedig
Magyarországon nem az), akkor fázis-nulla azonosítási vizsgálattal kell igazolni, hogy ilyen
készülékek csak a fázisvezető(k)ben vannak. A vizsgálat során ellenőrizni kell:

• a) minden biztosító, egypólusú szabályozó és védelmi eszköz csak a fázisvezetőben van;
• b) földelt nullavezetős áramkörökben – az MSZ EN 60238 szerinti E14 és E27 foglalatok
  kivételével – a középérintkezős bajonett és Edison-menetes foglalatok külső, csavaros
  érintkezője a nullavezetőhöz csatlakozik;
• c) a vezetékek megfelelően vannak a csatlakozóaljzatokba vagy hasonló szerelvényekbe
  bekötve.

⭐ A védővezető és bármely üzemi vezető felcserélésének kizárása (MSZ 4851/1, 5. szakasz)

A polaritásvizsgálatnak van egy Magyarországon ritkán tanított, de nagyon fontos rokona: annak
kizárása, hogy a védővezetőt valahol felcserélték egy üzemi vezetővel (fázis- vagy
nullavezetővel). Az MSZ 4851/1–1988 5. fejezete ezt önálló vizsgálatként írja le, és az
alapszabályt is kimondja:

„E vizsgálatot minden esetben meg kell előznie a folytonosságvizsgálatnak."

Vagyis: előbb bizonyítsuk, hogy a vezető ép, és csak azután azt, hogy a megfelelő vezető.

Üzemszünetben (5.2.). A kikapcsolásnál először a fázisvezetőket, majd a nullavezetőt kell
megszakítani. A nullavezetőnek a megszakítási hely után lévő esetleges földeléseit és a védővezetővel
vagy földeltnek tekinthető tárgyakkal (csővezetékkel) való összekötéseit meg kell bontani – és
szigetelésméréssel kell igazolni, hogy tényleg minden bontás megtörtént. ⛔ A védővezetőt és
annak földelését a vizsgálat céljára megszakítani nem szabad. Visszakapcsolásnál fordított a
sorrend: előbb a nullavezető földelései és összekötései, azután maga a nullavezető, és csak legvégül
a fázisvezetők.

⭐ Ha az 5.2.4. az üzemi nullavezető földzárlatát mutatja, a hiba helye vagy kábelhibahely-kereső
eljárással deríthető fel, vagy úgy, hogy egy fázisvezetőt visszakapcsolunk, és a fázis és a
kikapcsolt nullavezető közötti feszültséget helyenként végigmérjük.

Üzemszünet nélkül (5.3.). Ilyenkor a vizsgált fogyasztóberendezést – elosztó vizsgálatánál
legalább egy róla táplált fogyasztót – üzemszerűen be kell kapcsolni.

• 5.3.1. – a védővezető és a fázisvezető felcserélése. Ha több fázis rendelkezésre áll, a
  védővezető és legalább két fázis közötti feszültséget kell ellenőrizni (próbalámpával vagy
  voltmérővel). Ha csak egy fázis áll rendelkezésre, a védővezető (vagy a hozzá fémesen
  csatlakozó test) és egy közeli, számottevően földelt fémrész (vízvezetékcső, épületszerkezet)
  között kell mérni – de előbb magáról a fémrészről kell igazolni egy fázis–fémrész
  feszültségellenőrzéssel, hogy tényleg földelt. ⛔ Egysarkú feszültségkémlelővel (fáziskeresővel)
  végzett vizsgálat csak az időszakos felülvizsgálat során fogadható el (5.3.1.3.). IT-rendszerben
  e vizsgálatok csak akkor végezhetők el, ha a rendszer I_d földzárlati árama legalább 1 A –
  szükség esetén a vizsgálat tartamára ideiglenesen bekapcsolt földelő ellenállással kell ezt elérni.
• 5.3.2. – a védővezető és a nullavezető felcserélése. Csak az 5.3.1. elvégzése után szabad
  hozzákezdeni; a szabvány az alábbi három módszert egyenértékűnek tekinti. ① Váltakozó
  feszültséggel: a vizsgálat idejére a nulla- és a nullázóvezető elkülönített szakaszába
  áram-védőkapcsolást (vagy azonos kapcsolású, de hangjelzést adó szerkezetet) építünk be; 30 mA
  érzékenységnél próbalámpával, kisebb érzékenységnél az érzékenységnek megfelelő értékű
  ellenálláson át fázis-test zárlatot hozunk létre – helyes bekötés esetén az áram-védőkapcsolás
  működésbe lép. (Ha a hálózatrészbe állandó jelleggel be van építve RCD, az a vizsgálat céljára
  elegendő.) ② Egyenfeszültséggel: a nulla- és a védővezető közé olyan egyenfeszültséget
  kapcsolunk, amely néhány amperes áramot hajt át (általában 5–10 V elég), majd
  polaritásvizsgálatot végzünk; egyenirányítós fényjelző csak akkor fogadható el, ha mindkét
  áramirányban egyidejűleg van fényjelző, és a vizsgálat alatt az egyik jelez, a másik nem.
  ③ Szemrevételezéssel: csak ott, ahol a színjelölés következetesen megvalósult, vagy a
  védővezető végig csupasz, a nullavezető pedig ugyanazon a szakaszon szigetelt.

37.9 ⭐⭐ f) A táplálás önműködő lekapcsolásának ellenőrzése

Ez a mérési sorozat legfontosabb pontja: itt derül ki, hogy a 33. fejezetben tanult hibavédelem a
valóságban is működik-e. Két, egymást kiegészítő vizsgálatból áll: a földzárlati hurokimpedancia
mérése és a védelmi eszköz (túláramvédelem vagy RCD) ellenőrzése.

A szakasz elején álló megjegyzés fontos: ha az RCD-ket tűzvédelemre is használják, akkor ennek
az ellenőrzésnek része az MSZ HD 60364-4-42 vonatkozó követelményeinek teljesülése is.

37.9.1 TN-rendszer

A 6.4.3.7.1. a) pontja szerint a követelmények teljesülését így kell igazolni:

1. a földzárlati hurokimpedancia mérésével, ahol ez lehetséges. Ha a mérés nem végezhető el,
   alternatívaként elegendő a védővezetők folytonosságának ellenőrzése – de csak akkor, ha
   rendelkezésre állnak a hurokimpedancia vagy a védővezető-ellenállás számításai;
2. a védelmi eszköz jellemzőinek és/vagy hatásosságának ellenőrzésével:
   - túláramvédelmi eszköznél szemrevételezéssel vagy más alkalmas módszerrel (a megszakító
   rövid idejű vagy azonnali megszakítási beállításának, a biztosító névleges áramának és
   típusának megtekintése);
   - RCD-nél szemrevételezéssel ÉS műszeres vizsgálattal, „egy, az EN 61557-6 szerinti,
   megfelelő vizsgálókészülékkel".

Van egy fontos egyszerűsítő szabály is: „Ha a védelmi mód hatásosságát egy, az
áram-védőkapcsoló (RCD) után lévő pontban már igazolták, akkor a berendezés védelmének ettől a
ponttól való igazolására elegendő a védővezetők folytonosságának bizonyítása."

37.9.2 TT- és IT-rendszer

TT-rendszerben a testekhez tartozó földelő R_A ellenállásának mérése a kiindulás. Ha R_A
mérésére nincs lehetőség, az helyettesíthető a külső földzárlati hurokimpedancia mérésével (a
C melléklet C2 vagy C3 módszerével – lásd a 37.11. szakaszt). A védelmi eszköz ellenőrzése a
TN-nél leírtakkal azonos, és ugyanaz az „RCD utáni pont" egyszerűsítés is érvényes.

IT-rendszerben az első hiba esetén az I_d áramot elsősorban számítással kell ellenőrizni;
mérni csak akkor kell, ha a számítás nem lehetséges, és ilyenkor óvintézkedéseket kell tenni a
kettős hiba veszélyének elkerülésére. Kettős földzárlatnál a zárlati hurokimpedanciát méréssel
vagy számítással kell ellenőrizni: helyi transzformátorról táplált IT-nél a táppontban egy aktív
vezetőt és a földet elhanyagolható impedanciával összekötve, az áramkör végén egy másik aktív vezető
és a védőföld között mérve; közcélú hálózathoz csatlakozó IT-nél a védővezető folytonosságának
ellenőrzése és az áramkör végén két aktív vezető közötti hurokimpedancia mérése. Mindkét esetben az
eredmény akkor megfelelő, ha nem nagyobb a megengedett legnagyobb hurokimpedancia 50 %-ánál.

37.9.3 ⭐ A hurokimpedancia mérése és a méretezési feltétel

A 6.4.3.7.3. szakasz szerint:

A követelmény a 33. fejezetből ismerős (MSZ HD 60364-4-41, 411.4.4. és 411.5.3.):

TN-rendszer:   Z_s × I_a ≤ U₀
TT-rendszer:   R_A × I_a ≤ 50 V     (RCD esetén I_a = I_Δn)

ahol
  Z_s  – a földzárlati hurok impedanciája (Ω)
  I_a  – az az áram, amely a védelmi eszköz lekapcsolását
         az előírt időn belül okozza (A)
  U₀   – a fázis és a földelt nulla közötti névleges feszültség (V)

A legnagyobb lekapcsolási idők (MSZ HD 60364-4-41, 41.1. táblázat) a legfontosabb sorokban:

A végáramköri (0,4 s, illetve 0,2 s) értékek a ≤ 63 A névleges áramú, csatlakozóaljzatot tápláló és a
≤ 32 A névleges áramú, csak rögzített fogyasztókészüléket tápláló végáramkörökre érvényesek.

⭐⭐ 37.9.4 A „66 %-os szabály" – a melegedés és a mérési bizonytalanság kezelése

Itt jön a fejezet legfontosabb számítási szabálya. A probléma:

• a hurokimpedanciát szobahőmérsékleten, kis mérőárammal mérjük;
• a valódi zárlatkor viszont több száz amper folyik, a vezető felmelegszik, és a réz
  ellenállása jelentősen megnő;
• ráadásul a mérőműszer működési bizonytalansága is számottevő (lásd 37.12.).

A szabvány D melléklete erre ad megoldást:

Z_s(m) ≤ (2 × U₀) / (3 × I_a)

Ha a mért érték ezt meghaladja, a szabvány pontosabb elemzést enged meg: a) Z_e mérése a táppontban;
b) az elosztóáramkörök L és PE ellenállásának mérése; c) a végáramkör L és PE ellenállásának mérése;
d) a b) és c) értékek megnövelése a melegedésnek megfelelően (az átengedett energia
figyelembevételével); e) az így kapott értékek hozzáadása Z_e-hez – így megkapjuk a valódi Z_s-t.

Mintapélda 4 – a hurokimpedancia kiértékelése a 66 %-os szabállyal

Feladat. Egy TN-S rendszerű lakás konyhai dugaljcsoportját B16-os kismegszakító védi
(U₀ = 230 V). A mért földzárlati hurokimpedancia Z_s(m) = 0,84 Ω. Megfelel-e a védelem?

Megoldás.

1. lépés – I_a meghatározása (17. és 33. fejezet):
   B karakterisztika → az azonnali kioldás felső határa 5 × I_n
   I_a = 5 × 16 A = 80 A
   ⚠ A biztonságos méretezés a felső határral számol!

   Megjegyzés: ha a gyártói adatlap a B-sáv felső határánál
   pontosabb értéket ad (pl. 4,5 × I_n), azzal enyhébb korlát
   adódna; a méretezés itt a szabványos felső határral, 5 × I_n-nel
   készül (a 10 × I_n a C karakterisztika, nem a B, felső határa
   lenne).

2. lépés – az elméleti maximum:
   Z_s(max) = U₀ / I_a = 230 V / 80 A = 2,875 Ω

3. lépés – a MÉRT értékre vonatkozó feltétel (D6.4.3.7.2.):
   Z_s(m) ≤ 2 × U₀ / (3 × I_a)
   Z_s(m) ≤ 2 × 230 / (3 × 80) = 460 / 240 = 1,917 Ω

4. lépés – összehasonlítás:
   mért 0,84 Ω  ≤  1,917 Ω     →  MEGFELEL

5. lépés – ellenőrzés a zárlati árammal:
   I_pf = U₀ / Z_s(m) = 230 / 0,84 = 274 A
   274 A > 80 A → a kismegszakító az azonnali (mágneses)
   tartományban old, tehát a 0,4 s-os lekapcsolási idő
   bőven teljesül.

Értékelés. A védelem megfelel, méghozzá jelentős tartalékkal (0,84 Ω a megengedett 1,917 Ω
44 %-a). Figyelje meg a két határértéket: a „naiv" 2,875 Ω-hoz képest a szabvány szerinti,
mértékadó korlát 1,917 Ω – ez a 66 %-os szabály hatása.

Mintapélda 5 – amikor a 66 %-os szabály megbuktatja a mérést

Feladat. Ugyanaz a lakás, de egy hosszú, 32 m-es kültéri áramkör: C16-os kismegszakító,
U₀ = 230 V, mért hurokimpedancia Z_s(m) = 2,40 Ω.

Megoldás.

1. I_a a C karakterisztikánál: 10 × I_n = 10 × 16 = 160 A

2. Elméleti maximum:
   Z_s(max) = 230 / 160 = 1,4375 Ω

3. A mért értékre vonatkozó feltétel:
   Z_s(m) ≤ 2 × 230 / (3 × 160) = 460 / 480 = 0,958 Ω

4. Összehasonlítás:
   mért 2,40 Ω  >  1,4375 Ω  >  0,958 Ω   →  NEM FELEL MEG

5. Mekkora a valódi zárlati áram?
   I_pf = 230 / 2,40 = 95,8 A
   95,8 A  <  160 A → a C16 NEM old azonnal!
   A hőkioldó tartományában vagyunk: a lekapcsolás
   másodpercekig, akár percekig tarthat.

Értékelés. A védelem nem felel meg – és itt nem a szabvány szigorú, hanem a fizika: 95,8 A-nél
egy C16-os kismegszakító mágneses kioldója nem működik. Lehetséges megoldások:

1. a karakterisztika cseréje C-ről B-re (I_a = 80 A, akkor Z_s(m) ≤ 1,917 Ω – de 2,40 > 1,917,
   ez sem elég);
2. nagyobb keresztmetszet vagy rövidebb nyomvonal (a hurokimpedancia csökkentése);
3. 30 mA-es RCD beépítése (I_a = I_Δn = 0,03 A, ekkor a feltétel gyakorlatilag mindig teljesül) –
   ez a legolcsóbb és a legjobb megoldás, és a szabvány kültéri áramkörre amúgy is előírja;
4. kiegészítő védő egyenpotenciálú összekötés a 415.2. szerint (34. fejezet).

37.9.5 ⭐ Az áram-védőkapcsoló vizsgálata

Az RCD működési elvét, típusait és érzékenységeit a 34. fejezet tárgyalja. Itt a vizsgálat
következik.

Amit a szabvány kimond (6.4.3.7.1.):

• a vizsgálókészülék EN 61557-6 szerinti legyen;
• „A védelmi mód hatásossága megfelelő, ha a lekapcsolást előidéző hibaáram nem nagyobb, mint az
  I∆n névleges kioldóáram." – ez az elsődleges megfelelőségi kritérium;
• „Ajánlatos az IEC 60364-4-41-ben előírt lekapcsolási idők ellenőrzése. Azonban a lekapcsolási
  időkre vonatkozó követelmények ellenőrzése követelmény a meglévő berendezések bővítése vagy
  megváltoztatása esetében, ha az ilyen bővítésekben vagy változtatásokban szintén a meglévő
  áram-védőkapcsolókat használják lekapcsolóeszközökként."

A D melléklet (D6.4.3.7.1.) hozzáteszi: „ha a táplálás önműködő lekapcsolása áram-védőkapcsolóval
van megvalósítva, akkor a lekapcsolási idők a ténylegesen várható hibaáramra vonatkoznak, amelyek
lényegesen nagyobbak az áram-védőkapcsoló névleges kioldóáramánál (jellemzően 5 I∆n). Az I∆n-nel
végzett vizsgálat elegendő lehet."

(Forrás: IEC/EN 61008-1 és 61009-1 alapján készült gyártói műszaki katalógus. Az „S" típusnál a
kisebb érték a minimális nem működési idő, a nagyobb a maximális megszakítási idő – ez a kettő
együtt adja a szelektivitást.)

A gyakorlatban elvégzendő RCD-vizsgálati sorozat (a Magyar Elektrotechnikai Egyesület
iratmintáinak M5. melléklete szerint):

1. mechanikai működés ellenőrzése (a kar járása, a kapcsolás);
2. TEST gombos működés;
3. külső hibaáramkörrel való működés;
4. nem kioldási feltétel: 0,5 × I∆n-nél NEM szabad kioldania;
5. kioldóáram mérése (a kioldást előidéző áram ≤ I∆n);
6. kioldási idő mérése;
7. a működési sorozat ellenőrzése.

⚠ A műszergyártói gyakorlat szerint (szabványi előírását a kutatás nem találta) a mérést
0° és 180° fázishelyzetben is el kell végezni, és a rosszabb értéket kell figyelembe
venni – mert az A és F típusú RCD-k érzékenysége függ attól, hogy a hibaáram a hálózati feszültség
melyik félperiódusában indul.

Mintapélda 6 – az RCD kioldási idejének és áramának értékelése

Feladat. Egy fürdőszobai áramkört védő 30 mA-es, A típusú, általános (nem késleltetett)
áram-védőkapcsolót vizsgálunk. A mérési eredmények: 0,5 · I∆n (15 mA) próbánál nem oldott ki;
a kioldást előidéző áram 24 mA; a kioldási idő I∆n-nél (30 mA) 0° fázishelyzetben 178 ms,
180° fázishelyzetben 236 ms; 5 · I∆n-nél (150 mA) 26 ms, illetve 33 ms. Minősítse!

Megoldás.

① Nem kioldási feltétel (0,5 × I∆n = 15 mA):
   nem oldott ki  →  MEGFELEL
   (ha kioldott volna, a készülék túlérzékeny → indokolatlan
   kioldások, üzemzavar)

② Kioldóáram – a SZABVÁNY szerinti fő kritérium:
   I∆ = 24 mA  ≤  I∆n = 30 mA   →  MEGFELEL
   (24 / 30 = 80 % – jellemző, egészséges érték)

③ Kioldási idő I∆n-nél, a ROSSZABB (180°-os) értékkel:
   236 ms  ≤  300 ms            →  MEGFELEL

④ Kioldási idő 5 × I∆n-nél, a rosszabb értékkel:
   33 ms   ≤  40 ms             →  MEGFELEL

Összesítés: a készülék mind a négy szempontból MEGFELEL.

Értékelés. A készülék megfelelő. Vegye észre, hogy a 180°-os fázishelyzetben mért idő
mindkét esetben rosszabb – ezért kell mindkét fázishelyzetben mérni, és a rosszabb értéket
jegyzőkönyvezni. Ha a kioldóáram például 34 mA lett volna, a készülék nem felelt volna meg akkor
sem, ha a kioldási idő egyébként rendben van, mert a szabvány elsődleges kritériuma a
I∆ ≤ I∆n feltétel.

37.10 g)–j) Kiegészítő védelem, fázissorrend, működési próbák, feszültségesés

g) A kiegészítő védelem (6.4.3.8.)

A hatásosságot szemrevételezéssel és műszeres vizsgálattal kell ellenőrizni:

• ha a kiegészítő védelem RCD-vel valósul meg: az önműködő lekapcsolás hatásosságát
  MSZ EN 61557-6 szerinti vizsgálókészülékkel kell ellenőrizni (a 37.9.5. szerint);
• ha kiegészítő védő egyenpotenciálú összekötéssel: az összekötés hatásosságát az
  MSZ HD 60364-4-41 415.2.2. szakasza szerint kell ellenőrizni, azaz a
  R ≤ 50 V / I_a feltétel teljesülését mérni (a 34. fejezetben tanult összefüggés).

h) A fázissorrend (6.4.3.9.)

A szabvány egyetlen mondata: „Többfázisú áramkörök esetében ellenőrizni kell a fázissorrend
helyességét."

A mérés eszköze a fázissorrend-jelző (MSZ EN 61557-7): egy egyszerű, háromfázisú műszer, amely
jobbra vagy balra forgó mezőt jelez. Modern műszereknél a kijelzőn „L1-L2-L3" vagy „1.2.3." jelenik
meg, a régebbieknél egy kis tárcsa forgásiránya mutatja.

i) A működési és üzemi próbák (6.4.3.10.)

Az eszközökön működési próbát kell végezni annak ellenőrzésére, hogy „megfelelően vannak
összeszerelve, beállítva és beszerelve". A szabvány példái (a felsorolás nem teljes):

• kapcsoló- és vezérlőberendezések, hajtások, szabályzók, reteszelők;
• vészkikapcsoló és vészleállító rendszerek;
• szigetelésmegfigyelő készülékek (IMD).

Külön kiemeli: „Áram-védőkapcsolóval megvalósított hibavédelem és/vagy kiegészítő védelem esetében
az eszközbe beépített minden ellenőrző funkció (TEST gomb) hatásosságát ellenőrizni kell."

j) A feszültségesés (6.4.3.11.)

Ha az MSZ HD 60364-5-52 525. fejezetének való megfelelést ellenőrizni kell, a feszültségesést
méréssel vagy számítással kell értékelni. Méréssel három út járható:

1. a feszültségkülönbség meghatározása a méretezési terhelés rá- és lekapcsolása között;
2. a feszültségkülönbség mérése bármely ismert terhelésnél, majd átszámítás a méretezési
   terhelésre;
3. az áramköri impedancia mérése, és abból számítás.

A feszültségesés megengedett értékeit és a méretezés menetét a 16. fejezet tartalmazza; a
harmadik módszernél a hurokimpedancia-mérő adata közvetlenül felhasználható.

37.11 ⭐ A földelési ellenállás mérése

A földelés kivitelezését, a földelőtípusokat és a talaj fajlagos ellenállását a 35. fejezet
tárgyalja. Itt kizárólag a mérés következik.

A szabvány 6.4.3.7.2. szakasza szerint „a földelő ellenállását megfelelő módszerrel kell megmérni,
ha ez elő van írva" (TT-nél a 411.5.3., TN-nél a 411.4.1., IT-nél a 411.6.2. alapján). Ha az
ellenállás mérése nem lehetséges, akkor a vonatkozó értékek felhasználásával számítani is lehet.

A C melléklet három módszert ad. Mindhármat ismerni kell.

37.11.1 C1-es módszer – földelésvizsgáló műszerrel (két segédföldelő)

Ez a referenciamódszer, a klasszikus „esésmérés" (fall-of-potential):

• állandósult váltakozó áramot bocsátunk át a leválasztott E földelő és a H segédföldelő
  között, olyan távolságra, „hogy a két földelő ellenállásának hatásterülete ne fedje egymást";
• E és H között középen egy második, ideiglenes S szondát (földbe szúrt fémcöveket) helyezünk el,
  és E és S között feszültséget mérünk;
• „a legtöbb esetben az S-t az E-től és a H-tól kb. 20 m-re ajánlatos elhelyezni";
• az elektródák elhelyezhetők egy egyenes mentén vagy háromszögben.

R_E = U(E–S) / I(E–H)

feltéve, hogy a hatásterületek nem fedik egymást

Az érvényesség ellenőrzése – a plató keresése: két további mérést kell végezni úgy, hogy az S
szondát az eredeti helyzetéhez képest ±10 %-nyi E–H távolsággal elmozgatjuk.

„Ha a három eredmény közelítőleg megegyezik, akkor a három mérés átlagát kell az E földelő
ellenállásának tekinteni. Ha a mérések jelentősen eltérnek egymástól, akkor a vizsgálatokat az E
és a H közötti távolság megnövelésével meg kell ismételni."

A mérőműszer az MSZ EN 61557-5 szerinti földelésvizsgáló; kapocsjelei E (a földelő),
S vagy ES (a feszültségmérő szonda), H (az árambetápláló segédföldelő).

37.11.2 ⭐ A „62 %-os módszer"

A műszergyártói gyakorlat és az elmélet egy pontosabb szondahelyet ad: a szondát az E–H távolság
62 %-ánál kell elhelyezni. Ellenőrzésként 52 %, 62 % és 72 %-nál is mérünk, és ha a három
érték egy sík szakaszt (platót) ad, a mérés érvényes. Az áraminjektáló elektród távolsága a
földelő jellemző méretének 8–10-szerese legyen (rúdnál a hossza, rácsnál vagy körgyűrűnél a
leghosszabb átló).

A módszer korlátai: kiterjedt, összefüggő földelőrendszernél (ipari telep, hálós földelő) a
szükséges elektródtávolság irreálissá válik, és a párhuzamosan kötött földelők miatt csak eredő
értéket kapunk, nem az egyes földelőkét.

Mintapélda 7 – földelési ellenállás mérése 62 %-os módszerrel

Feladat. Egy TT-rendszerű, tanyasi épület 6 m-es földelőrúdjának ellenállását mérjük. A H
segédföldelőt 50 m-re szúrtuk le. A szondát 26 m-nél (52 %), 31 m-nél (62 %) és 36 m-nél (72 %)
helyeztük el, a mért értékek rendre 20,1 Ω, 20,8 Ω és 21,6 Ω. A berendezést 300 mA-es
áram-védőkapcsoló védi. Megfelelő-e a földelés?

Megoldás.

1. A mérés érvényessége (plató-vizsgálat):
   a három érték: 20,1 – 20,8 – 21,6 Ω
   a legnagyobb eltérés: (21,6 − 20,1) / 20,8 = 7,2 %
   → a három érték "közelítőleg megegyezik" → a mérés ÉRVÉNYES

   Ellenőrzés az elektródtávolságra:
   a földelőrúd jellemző mérete 6 m → az E–H távolság
   8–10-szerese, azaz 48–60 m legyen → az 50 m MEGFELELŐ

2. Az eredmény (a három mérés átlaga):
   R_E = (20,1 + 20,8 + 21,6) / 3 = 20,83 Ω  ≈  20,8 Ω

3. A megfelelőségi feltétel TT-rendszerben (411.5.3.):
   R_A × I_a ≤ 50 V,  ahol RCD-nél I_a = I∆n = 0,3 A

   R_A(max) = 50 V / 0,3 A = 166,7 Ω

4. Összehasonlítás:
   20,8 Ω  ≤  166,7 Ω     →  MEGFELEL (nagy tartalékkal)

5. Mekkora érintési feszültség alakulna ki hiba esetén?
   U_érintési = R_A × I∆n = 20,8 × 0,3 = 6,24 V
   → messze az 50 V-os megengedett érték alatt

Értékelés. A földelés megfelel. Figyelje meg, milyen „megengedő" a TT-rendszer, ha van
RCD: 300 mA-nél 166,7 Ω-ig, 30 mA-nél már 1666 Ω-ig is elfogadható a földelési ellenállás.
Ugyanez a földelés túláramvédelemmel reménytelen volna: egy B16-os kismegszakítóhoz
230 / 80 = 2,875 Ω kellene, ami két földelőn keresztül gyakorlatilag elérhetetlen.

37.11.3 C2-es módszer – hurokimpedanciát mérő műszerrel

Városi környezetben gyakran nincs hely a segédföldelőknek. Ilyenkor:

• a betáplálási helyen, MSZ EN 61557-3 szerinti műszerrel mérjük a földzárlati
  hurokimpedanciát;
• a mérést a hálózati főkapcsoló aktív oldalán kell végezni úgy, hogy a betáplálás ki van
  kapcsolva, és a földelővezető átmenetileg le van választva a fő földelőkapocsról (MET);
• a mérési tartomány jellemzően 0…20 Ω;
• „A mért földzárlati hurokimpedanciának csak kis része származik a huroknak a földelőtől eltérő
  részeitől, így e mérés során kapott eredmény a földelő ellenállásának jó közelítését adja."
• megfelelőségi kritérium: a mérési eredmény nem haladhatja meg az 50 V / I∆n értéket.

37.11.4 C3-as módszer – lakatfogós (clamp-on) mérés

A leggyorsabb, legkényelmesebb módszer, de a legtöbb korlátozással:

• az első lakatfogó U mérési feszültséget kelt a hurokban, a második lakatfogó méri az I
  áramot; R_hurok = U / I. A feszültség- és az áramtekercs lehet két külön fogóban vagy
  egyetlen kombinált fogóba építve;
• mivel az R1…R_n párhuzamos ellenállások eredője normál esetben elhanyagolható, a keresett
  ellenállás a mért hurokellenállással egyenlő vagy annál kissé kisebb;
• közvetlenül alkalmazható TN-rendszerhez és a TT-rendszer hálós földelőrendszeréhez;
• olyan TT-rendszerben, ahol csak egyetlen, ismeretlen földcsatlakozás van, a kört a mérés idejére
  a földelő és a nullavezető átmeneti összekötésével lehet zárni (kvázi TN) – az összekötés és a
  bontás idejére ajánlatos a rendszert lekapcsolni;
• korlát: „a C3-as módszerrel kapott ellenállásértékek a földelési hurok mérése miatt jellemzően
  nagyobbak, mint a C1-es módszerrel kapott értékek."

37.11.5 ⭐⭐ A mérési elrendezés forrása: az MSZ 4851-2:1990

A C1–C3 módszer megmondja, mit mérünk, de a mérési elrendezés részleteit – az elektródák
távolságát, a mérőáramot, a mérőfeszültséget, a frekvenciát – az MSZ HD 60364-6 nem szabályozza.
Ezt a magyar gyakorlatban máig az MSZ 4851-2:1990 (Érintésvédelmi vizsgálati módszerek.
A földelési ellenállás és a fajlagos talajellenállás mérése) tölti ki tartalommal – erre hivatkozik
a TvMI 12.6 (9. fejezet); a TvMI 7.7-re ezt a kutatás nem tudta igazolni. (⚠ A szabvány
mai státuszáról, helyes jelzetéről és elavult
terminológiájáról szóló figyelmeztető dobozt a 37.4 alfejezetben találja – olvassa el, mielőtt
bármit idéz belőle.)

A szabvány tárgya a saját megfogalmazásában:

„E szabvány a védőföldeléses érintésvédelmi módok (TT rendszer vagy IT rendszer) szabványossági
felülvizsgálata során a földelési ellenállás mérésére … alkalmazható módszereket, továbbá a
fajlagos talajellenállás mérési módszerét szabályozza."

Kiterjed a villámhárító-földelők földelési ellenállásának meghatározására is – ezért hivatkozik
rá a villámvédelmi felülvizsgálat (36. fejezet) is.

⭐ Az első fogalom: erősáramú vagy gyengeáramú a mérés?

A 250 mA a szabvány „vízválasztója": efölött a mérés a szigorúbb biztonsági előírások alá esik
(a mérőkör lekerítése vagy őrzése, a mérővezetékek nyomvonalának felügyelete, a szonda és az
ellenföldelő környezetének biztosítása, a be- és kikapcsolás kötött rendje). A kézi
földelésmérő-műszerek gyengeáramúak.

⭐⭐ A mérőáram, a mérőfeszültség és a frekvencia (3.3.)

⛔ Egyenárammal földelést mérni nem szabad. A 3.3.1. szakasz kizárólag váltakozó áramot ír
elő, alternatívát nem is enged. A 10–100 Hz-es sáv célja kettős: el kell térni az egyenáramtól,
de az üzemi 50 Hz-től is – az utóbbi azért, hogy a hálózatból eredő zavaró áramok
elkülöníthetők legyenek a mérőáramtól (lásd a 3.4.4.2.1. szakaszt lentebb). ⚠ Az „elektrokémiai
polarizáció" mint magyarázat a szakmai köztudatban él, de a szabvány szövege ilyen indoklást nem
tartalmaz – forrásból csak a tiltás ténye és a frekvenciasáv mondható ki.

⭐ A ± 30 % ismerős lehet: pontosan ugyanez a legnagyobb megengedett működési bizonytalanság a mai
MSZ EN 61557-5 szerinti földelésmérőknél is (37.12.2). A régi magyar szabvány és a mai
műszerszabvány tehát ugyanazt a tűrést engedi meg – ezért él tovább változatlanul a Mintapélda 8
gondolatmenete is.

⭐⭐ A mérési elrendezés: hol legyen a szonda?

A 3.3.6. szakasz és a hozzá tartozó ábra szerinti elrendezés:

⭐⭐ Ez a lényeg: a mérés hitelességét nem az arányszám, hanem az igazolja, hogy a ± 6 m-es
eltolásra a mért érték nem változik. Ha változik, a szonda benne van valamelyik földelő
potenciáltölcsérében, és a mért érték hamis – ilyenkor növelni kell a földelő és az ellenföldelő
közötti távolságot, majd újra mérni. Ugyanez a gondolat a mai C1-es módszer „platója", csak ott az
eltolás arányos (az E–H távolság ± 10 %-a), itt pedig abszolút (± 6 m).

A 3.3.6.1. szakasz még a szonda telepítéséről és a mérővezetékek vezetéséről rendelkezik; a hozzá
fűzött megjegyzés szerint mérővezetékként postai kábelek erei is felhasználhatók.

A zavarófeszültség kezelése (3.4.)

A talajban a mi mérésünktől függetlenül is folynak áramok (üzemi kiegyenlítő áramok, kóboráramok,
katódos védelem árama). A szabvány ezért külön eljárást ír elő:

1. Először mérőáram nélkül meg kell mérni a mérendő földelő és a mérőszonda közötti feszültséget
   – ez a zavaró feszültség. Ha nem nulla, „a lehetőség szerint igyekezni kell ennek okát
   felkutatni, és kiküszöbölni".
2. Ha nem szüntethető meg, a földelésmérés alatt ugyanezen pontok között mért feszültséghez
   viszonyítjuk:

Ha a feszültségmérő a mérés alatt két, gyakorlatilag állandó határhelyzet között ingadozik, a
százalékértékek megállapításánál ezek számtani középértékét kell alapul venni.

A zavaró áramok kiküszöbölése (3.4.4.2.1.). A mérőáramtól idegen (a mérés tartama alatt nem
változó áramerősségű) áramok hatását vagy 50 Hz-től eltérő frekvenciájú mérőáram alkalmazásával,
vagy a mérésnek 180°-os fázisfordítással, illetve felcserélt fázissal való megismétlésével kell
kiküszöbölni. A helyes eredmény ezután:

Üzemitől ELTÉRŐ frekvenciájú mérés, ha a feszültségmérő
két határhelyzet (U_I és U_II) között leng:

  R_x = (U_I + U_II) / (2 · I)

ÜZEMI frekvenciájú mérés, ha a 180°-os fázisfordítást a
tápvezetéknek a mért földelő és a segédföldelő közötti
felcserélésével valósítottuk meg:

  R_x = (1/I) · √( U₁²/2 + U₂²/2 − U₀² )

  U₁, U₂ – az eredeti, illetve a felcserélt polaritással mért feszültség
  U₀     – a mérőáram bekapcsolása NÉLKÜL, a mért földelő és a
           mérőszonda között mért (zavaró) feszültség
  I      – a mérőáram

⚠ Az üzemi frekvenciájú mérés harmadik esetét a szabvány felsorolása a hasáb alján kezdi, és a
rendelkezésre álló oldalképekről nem lehetett hiánytalanul kiolvasni – ez a jegyzet egyetlen nyitott
pontja ebben a szakaszban.

37.11.6 ⭐ A fajlagos talajellenállás mérése – a négyelektródás (Wenner-)módszer

A talaj fajlagos ellenállását (ρ, Ωm) a 35. fejezet vezette be, mint a földelő méretezésének
kiindulóadatát. Megmérni az MSZ 4851-2:1990 4. fejezete szerint kell.

⭐ Mikor kell mérni? A szabvány megjegyzése egyértelmű: a fajlagos talajellenállás megállapítása
a földelések tervezéséhez, telepítéséhez vagy kivitelezéséhez kívánatos – „meglevő berendezések
ellenőrzéséhez erre nincs szükség". Ez jó vizsgaválasz: az időszakos felülvizsgálaton nem
mérünk fajlagos talajellenállást, a tervezés előtt viszont igen. (A szabvány azt is kimondja,
hogy előírásai kizárólag az erősáramú és villámvédelmi földelések szempontjait veszik figyelembe:
híradástechnikai földelésekhez csak irányelvül szolgálnak, geológiai kutatás céljára pedig nem
alkalmazhatók.)

Az elrendezés. Négy, egy egyenes mentén, egymástól egyenlő a távolságra levert rúd- vagy
csőföldelő. A két szélső elektródán át hajtjuk át az I mérőáramot, a két belső elektróda
között mérjük az U feszültségkülönbséget.

A fajlagos talajellenállás:

  ρ = 2π · a · U / I        [Ωm]

  a – a szomszédos segédföldelők közti távolság, m
  U – a mért feszültségkülönbség, V
  I – a mérőáram áramerőssége, A

⭐⭐ A szakasz legszebb gondolata: „A mérés eredményét a talajfelszíntől az a mélységig terjedő
talajréteg átlagos fajlagos ellenállásának lehet tekinteni." Vagyis az elektródaköz egyben a
feltárt talajmélység is – ha az a távolságot lépcsőzetesen növeljük, a talaj rétegzettsége
térképezhető fel. Ezért végezzük a mérést mindig több elektródaközzel.

A mérőkör követelményei (4.2.):

A mérést befolyásoló tényezőkre a szabvány visszautal a földelésmérés 3.4. szakaszára: a
talajnedvesség, a hőmérséklet, az idegen áramok és a mérőkör elrendezése ugyanúgy zavar, és
ugyanúgy kell kezelni – a zavarófeszültség 10 % / 100 %-os szabályával együtt.

37.12 ⭐ Mérőműszerek, mérési bizonytalanság, CAT-kategóriák

37.12.1 Az MSZ EN 61557 sorozat

A szabvány két helyen is (6.4.3.1. és 6.5.1.3.) kimondja, hogy a mérőműszereket, ellenőrző
készülékeket és módszereket az IEC (MSZ EN) 61557 sorozat vonatkozó része szerint kell
kiválasztani, és más műszer csak akkor használható, ha pontossága és biztonsága legalább
azonos.

A sorozat közös címe: Legfeljebb 1000 V váltakozó és 1500 V egyenfeszültségű kisfeszültségű
elosztórendszerek villamos biztonsága. A védelmi intézkedések vizsgálatára, mérésére vagy
megfigyelésére szolgáló berendezések.

37.12.2 ⭐ A mérési (működési) bizonytalanság

Két fogalmat kell megkülönböztetni (MSZ EN 61557-1 alapján):

Mintapélda 8 – a ±30 %-os bizonytalanság hatása a minősítésre

Feladat. Egy B16-os kismegszakítóval védett, 230 V-os végáramkörön Z_s(m) = 2,70 Ω-ot mérünk.
A műszer működési bizonytalansága a megengedett legrosszabb, ±30 %. Minősítse az eredményt
kétféleképpen: (1) a naiv összehasonlítással, (2) a szabvány szerinti szabállyal, és mutassa meg,
mit „takar el" a bizonytalanság!

Megoldás.

Alapadatok:  U₀ = 230 V,  B16 → I_a = 5 × 16 = 80 A

(1) A NAIV összehasonlítás:
    Z_s(max) = 230 / 80 = 2,875 Ω
    mért 2,70 Ω  <  2,875 Ω   →  "megfelel"  (?)

(2) A műszer bizonytalanságának figyelembevétele:
    a valódi érték a  2,70 × (1 ± 0,30)  tartományban van:
      alsó határ: 2,70 × 0,70 = 1,89 Ω
      felső határ: 2,70 × 1,30 = 3,51 Ω
    → a valódi Z_s akár 3,51 Ω is lehet, ami MÁR TÖBB
      a 2,875 Ω-os maximumnál!
    → a "megfelel" minősítés nem megalapozott

(3) A SZABVÁNY SZERINTI szabály (D6.4.3.7.2.):
    Z_s(m) ≤ 2 × 230 / (3 × 80) = 1,917 Ω
    mért 2,70 Ω  >  1,917 Ω   →  NEM FELEL MEG

(4) Ellenőrzés: mekkora zárlati áram tartozik
    a legrosszabb esethez?
    I_pf = 230 / 3,51 = 65,5 A  <  80 A
    → a mágneses kioldó nem biztos, hogy működik

Értékelés. A naiv összehasonlítás megfelelőnek minősítené a berendezést, a szabvány szerinti
szabály nem megfelelőnek – és a (2) pont megmutatja, hogy a szabványnak van igaza: a mérési
bizonytalanság sávjában elfér a nem működő védelem. Ez a legjobb példa arra, miért nem szabad a
mért számot közvetlenül a számított határértékhez hasonlítani.

37.12.3 ⭐ Mérési kategóriák: CAT I–IV

A mérési kategória (MSZ EN 61010) azt fejezi ki, hogy a műszer milyen tranziens túlfeszültséget
visel el veszély nélkül. Az alapelv: a nagy energiájú tranziens (például villámcsapás okozta
lökőhullám) a hálózat impedanciáján áthaladva csillapodik – ezért minél közelebb vagyunk a
betáplálási ponthoz, annál nagyobb energiával kell számolni.

37.12.4 A műszer ellenőrzése és kalibrálása

Néhány fegyelmezett szokás, amely a mérés hitelét adja:

• mérés előtt: az elemek töltöttségének ellenőrzése (a lemerülő elem a működési bizonytalanság
  egyik fő forrása); a mérővezetékek szemrevételezése (repedt szigetelés, meglazult csúcs); a
  mérővezeték-ellenállás nullázása a folytonosságméréshez;
• feszültségvizsgálónál a „három lépés": ellenőrzés ismert feszültségen → mérés → újbóli
  ellenőrzés ismert feszültségen. Ha a műszer közben elromlott, a második ellenőrzés kideríti;
• kalibrálás: a HD 60364-6 nem ír elő kalibrálási időszakot, csak azt, hogy a műszer feleljen
  meg az MSZ EN 61557 sorozatnak.

37.13 ⭐ A jegyzőkönyv: a dokumentáció és a minősítés

Az ellenőrzés harmadik eleme – és a KKK által kifejezetten megkövetelt kompetencia: a hiányosságok
feltárása és dokumentálása.

37.13.1 Az első ellenőrzés dokumentációja (6.4.4.)

37.13.2 Az időszakos felülvizsgálat dokumentációja (6.5.3.)

A 6.5.3.2. szerinti kötelező tartalom:

• a berendezés azon részeinek részletezése, amelyekre az ellenőrzés kiterjedt;
• a szemrevételezés és a vizsgálat bármely korlátozása;
• bármilyen károsodás, állagromlás, hiba vagy veszélyes állapot;
• az IEC 60364-től való minden eltérés, amely veszélyt okozhat;
• a szemrevételezés adatlapjai;
• a 6.4.3. szerinti mérések eredményeit tartalmazó adatlapok.

További előírások: 6.5.3.3. – tartalmazhat javítási és tökéletesítési ajánlásokat;
6.5.3.4. – „A dokumentációnak javaslatot kell tartalmaznia a következő időszakos felülvizsgálat
időpontjára."; 6.5.3.5. – jogosult szakképzett személy állítja össze és írja alá;
6.5.3.6. – át kell adni az ellenőrzés megrendelőjének.

37.13.3 ⭐ A minősítés és a hibák súlyozása

A szabvány E2. táblázata (a meglévő berendezés állapotdokumentációjának mintája) az alábbi
szerkezetet és minősítést adja:

⭐ A hibák súlyozása (E2. táblázat, F rész):

Ha a végső minősítés NEM KIELÉGÍTŐ, akkor a C1 és C2 észrevételekkel sürgősen intézkedni
kell, és határidőt kell adni a megismételt felülvizsgálatra.

37.13.4 ⭐⭐ Magyar különlegesség: a nemzeti mellékletek

A magyar (MEE) minősítő irat három változata:

Az irat felépítése: fejlap (alapadatok, megrendelő, betáplálás, üzemi kísérő, felelős
felülvizsgáló és a vizsgabizonyítványának száma, segítő felülvizsgáló) → minősítő irat →
minősítési alapadatok (feszültség, földelési rendszer, vonatkozó szabványok) → a vizsgálati
eredmények összefoglalása a HD 60364-6 szakaszai szerint → OTSZ szerinti ellenőrzés → VMBSZ
szerinti ellenőrzés → a védelmek ellenőrzése (áramütés, túláram, villám- és túlfeszültség-védelem)
→ az áramkörök leírása helyiségenként → mérési jegyzőkönyvek mellékletként (M1 hibavédelem
TN/TT; M2 villamos elválasztás, SELV/PELV; M3 kéziszerszámok; M5 RCD; M6 szigetelési ellenállás).

37.14 ⭐⭐ Az időszakos felülvizsgálatok magyar rendszere

37.14.1 Mit mond a szabvány, és mit enged át a nemzeti jognak?

Az MSZ HD 60364-6 6.5.2. szakasza a gyakoriságról így fogalmaz: a gyakoriságot a berendezés és a
szerkezetek típusa, használata és üzemeltetése, a karbantartás gyakorisága és minősége, valamint a
külső hatások figyelembevételével kell meghatározni. Majd a kulcsmondat:

„Az időszakos felülvizsgálatok közötti legnagyobb időtartamot jogi vagy más nemzeti előírások
határozhatják meg."

A szabvány saját, tájékoztató ajánlása: az időtartam „lehet pl. néhány év (pl. 4 év)",
lakások esetében „megfelelőek lehetnek hosszabb időtartamok (pl. 10 év)", és „lakáscsere
esetén nyomatékosan ajánlott a villamos berendezés ellenőrzése". Rövidebb időköz indokolt ott,
ahol az állagromlás miatt áramütés, tűz vagy robbanás kockázata áll fenn; ahol kis- és
nagyfeszültségű berendezés is van; kommunális létesítményekben; építési területeken; és
biztonsági berendezéseknél (például tartalékvilágítási lámpatestek).

Két további könnyítés a szabványból:

• 6.5.1.2.: ha egy áramkört IEC 62020 szerinti RCM (hibaáram-ellenőrző) vagy
  IEC 61557-8 szerinti IMD (szigetelés-ellenőrző) folyamatosan figyel, akkor a szigetelési
  ellenállás mérése nem szükséges – feltéve, hogy a készülék helyesen működik. De a készülék
  működését ellenőrizni kell.
• 6.5.2.2.: hatékony megelőző karbantartási rendszer esetén az időszakos felülvizsgálat
  helyettesíthető folyamatos figyeléssel és karbantartással szakképzett személyek által – a
  feljegyzéseket meg kell őrizni.

37.14.2 ⭐ A magyar szabályozás három szála

37.14.3 A VMBSZ (40/2017. NGM rendelet)

Mikor kell ellenőrizni? A VMBSZ szerint ellenőrzés szükséges „a berendezés létesítésekor, az
első üzembe helyezés előtt (első ellenőrzés); rendkívüli eseményt követően; átalakítás, javítás
esetén annak üzembe helyezése előtt; időszakosan."

Az időszakos ellenőrzés gyakorisága:

Kivétel: a lakóépületek fázisonként 32 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem
utáni és 30 mA-nél nem nagyobb érzékenységű áram-védőkapcsolóval védett felhasználói
berendezéseinél a felülvizsgálat elhagyható.

Jogosultság a VMBSZ szerint – a fejezet legfontosabb jogi megkülönböztetése:

• „Az áramütés elleni védelem, a villamos berendezés általános szabványossági állapotának és a
  villámvédelem felülvizsgálatát csak az adott vizsgálatra jogszabályban meghatározott képesítő
  szakvizsgát tett személy végezheti."
• „Az érintésvédelmi szerelői ellenőrzést a saját munkájával kapcsolatban minden olyan személy
  elvégezheti, aki a feladat elvégzéséhez szükséges előírt villamos szakmai képesítéssel
  rendelkezik."

37.14.4 A munkavédelmi szál (10/2016. NGM rendelet, 19. §)

Itt kap jogi meghatározást maga a szerelői ellenőrzés (2. § j) pont):

Mikor kell? A 19. § (2) szerint a villamos, illetve érintésvédelmi berendezés „létesítése,
bővítése, átalakítása és javítása után a szerelés befejező műveleteként".

Gyakoriságok (19. § (6)): évente a villamos kéziszerszámokra és hordozható transzformátorokra;
3 évente az egyéb berendezésrészekre; 6 évente a lakóépületek és a kommunális épületek villamos
berendezéseire.

Villamos biztonsági felülvizsgálat (19. § (3) és (7)): szükséges „új villamos berendezés
létesítésekor az üzemszerű használatbavétel előtt", és munkahelyen az időszakos ellenőrzést
villamos biztonsági felülvizsgálattal legalább háromévente kell elvégezni. A 18. § (2) szerint
„a leghosszabb felülvizsgálati időszak nem haladhatja meg az öt évet". A 19. § (8) szerint az
ellenőrzésről önálló dokumentumot kell kiállítani, amely tartalmazza az érintésvédelemre
vonatkozó nyilatkozatot.

37.14.5 Ki végezheti? – jogosultságok

Kötelező továbbképzés: a felülvizsgálóknak 5 évenként kötelező továbbképzés és vizsga (a
VMBSZ 3. mellékletének 3. pontja szerint).

37.15 ⭐⭐ Villamos biztonsági kontra tűzvédelmi felülvizsgálat

A tipikus tévedésforrás

Két, hasonló nevű, de eltérő jogalapú vizsgálatot kevernek össze. A helyzetet bonyolítja, hogy
2020-ban tényleg megszűnt egy vizsgálat – csak nem az, amelyikre a legtöbben gondolnak.

A feloldás két pontban:

1. A régi „erősáramú berendezések szabványossági (tűzvédelmi) felülvizsgálata" a
   munkavédelmi/VMBSZ-szál vizsgálata volt. Ez az érintésvédelmi szabványossági
   felülvizsgálattal együtt olvadt bele a villamos biztonsági felülvizsgálatba (VBF) a
   40/2017. NGM rendelet 2020-as módosításával. Önálló elnevezésként ez szűnt meg.
   A szakmai összefoglalók így fogalmaznak: „Érintésvédelem szabványossági felülvizsgálata – MÁR
   ÖNÁLLÓAN NINCS – Erősáramú berendezések szabványossági felülvizsgálat – MÁR ÖNÁLLÓAN NINCS –
   Villamos biztonsági felülvizsgálat (AZ ELŐZŐ KETTŐ EGYÜTT)!"
2. Az OTSZ 277. § szerinti „villamos berendezés tűzvédelmi felülvizsgálata" viszont a
   tűzvédelmi-jogi szál vizsgálata, és továbbra is hatályos, önálló kötelezettség, saját
   gyakorisággal (3, illetve 6 év) és saját jogosultsági követelménnyel. Ez NEM szűnt meg.

A két vizsgálat összehasonlítása

⭐⭐ Az OTSZ 276. § – a felülvizsgálat tárgyi hatálya

A kötelezettség forrása az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (OTSZ), amelynek a jegyzet a
2025. IX. 23-tól hatályos szövegváltozatát idézi (utolsó módosító: 39/2025. (IX. 18.) BM
rendelet). A 276. § (1) bekezdése szó szerint:

„Az időszakos tűzvédelmi felülvizsgálat a lakóépületek – kivéve a fázisonként 32 A-nél nem
nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem utáni áramköröket –, közösségi, ipari,
mezőgazdasági és raktárlétesítmények, továbbá lakókocsik, kiállítások, vásárok és más ideiglenes,
vagy áthelyezhető építmények, valamint a kikötők következő villamos berendezéseire terjed ki:

a) váltakozó áram esetén 1000 V-ot, egyenáram esetén 1500 V-ot meg nem haladó névleges
feszültségű áramkörök,

b) a készülékek belső áramkörét kivéve, minden olyan áramkör, amely legfeljebb 1000 V feszültségű
villamos berendezésből származó, de 1000 V-nál nagyobb feszültségen működik, különösen
kisülőlámpa-világítás, elektrosztatikus szűrőberendezés áramköre, távközlés, jelzőrendszer,
vezérlés rögzített energiaátviteli, erősáramú táphálózata és

c) szabadtéren elhelyezett minden fogyasztói berendezés."

A 276. § (2)–(3) bekezdés szerinti kivételek (a rendelkezések nem alkalmazandók):

• (2) a) az új berendezés üzembe helyezése előtti vagy az az alatt elvégzendő vizsgálatra –
  ez a szerelői ellenőrzés és az első ellenőrzés területe (MSZ HD 60364-6 6.4.), és a
  használatbavételhez nem tűzvédelmi felülvizsgálati irat, hanem az első ellenőrzés
  dokumentációja kell;
• (2) b) az áramszolgáltatói elosztóhálózatokra, a vasúti munkavezetékekre, a járművek
  villamos berendezéseire, a bányák mélyszinti föld alatti erősáramú berendezéseire, valamint azokra
  a hordozható berendezésekre, amelyekben az áramforrás a berendezés része (pl. akkumulátoros
  kéziszerszám);
• (3) a gyógyászati (kezelésre szolgáló) berendezésekre, a villamos vontatás készülékeire, az
  autók villamos szerkezeteire (a villamos autókra is), a hajófedélzeti és partközeli
  létesítményekre, a repülőgépekre, továbbá a közcélú hálózat részét képező közvilágításra.

⭐⭐ Az OTSZ 277. § – gyakoriság, naptári nap, a minősítés mércéje

A 277. § teljes szövege szó szerint:

„(1) A villamos berendezés használatbavételét követően a berendezés üzemeltetője,

a) 300 kilogrammnál vagy 300 liternél nagyobb mennyiségű fokozottan tűz- vagy
robbanásveszélyes osztályba tartozó anyag gyártására, feldolgozására, tárolására, felhasználására
szolgáló helyiség vagy szabadtér esetén legalább 3 évenként,

b) egyéb esetben legalább 6 évenként

a villamos berendezés tűzvédelmi felülvizsgálatát elvégezteti, és a tapasztalt hiányosságokat a
minősítő iratban a felülvizsgáló által meghatározott határnapig megszüntetteti, melynek
tényét hitelt érdemlő módon igazolja.

(2) A tűzvédelmi felülvizsgálat szempontjából a naptári napot kell figyelembe venni.

(3) A telep- vagy működési engedélyhez, bejelentéshez kötött átalakítás vagy rendeltetésváltás
során … a tűzvédelmi felülvizsgálatot elvégezteti, ha az új rendeltetéshez a jogszabály gyakoribb
felülvizsgálatot határoz meg.

(4) A villamos berendezések tűzvédelmi felülvizsgálata, a berendezés minősítése a létesítéskor
érvényes vonatkozó műszaki követelmény szerint történik.

(5) A felülvizsgálat része a villamos berendezés környezetének értékelése és a hely
robbanásveszélyes zónabesorolásának tisztázása.

(6) A felülvizsgálat kiterjed azokra a hordozható berendezésekre is, amelyeket az üzemeltető
nyilatkozata szerint a technológiából adódóan rendszeresen használnak."

Mintapélda 10 – mikor esedékes a következő tűzvédelmi felülvizsgálat?

Feladat. Egy fémipari üzem telephelyén két külön minősítő irat készült. ① A gépcsarnok
(nincs benne robbanásveszélyes anyag) minősítő iratának kelte 2021. november 8. ② A
festőműhely, ahol egy időben 420 liter fokozottan tűzveszélyes osztályú oldószert tárolnak,
minősítő iratának kelte 2023. február 27. Mikor esedékes a következő felülvizsgálat, és mi a
teendő, ha 2026 áprilisában a gépcsarnok egy részéből festéktárolót alakítanak ki 500 liter
oldószerrel?

Megoldás.

① GÉPCSARNOK – OTSZ 277. § (1) b): egyéb eset → 6 év
   kiadás:            2021. 11. 08.
   + 6 év (naptári nap, 277. § (2))
   legkésőbb:         2027. 11. 08.

② FESTŐMŰHELY – OTSZ 277. § (1) a): 420 l > 300 l,
   fokozottan tűzveszélyes osztályú anyag → 3 év
   kiadás:            2023. 02. 27.
   + 3 év
   legkésőbb:         2026. 02. 27.

③ A 2026. ÁPRILISI ÁTALAKÍTÁS – OTSZ 277. § (3)
   az új rendeltetés (500 l oldószer tárolása) → 3 éves ciklus,
   ami GYAKORIBB a gépcsarnokra érvényes 6 évnél
   → a 2027. 11. 08-ra „megnyert" határidőre NEM lehet hivatkozni,
     az átalakított részt SORON KÍVÜL felül kell vizsgáltatni

Értékelés. Három tanulság. ① A ciklus nem az épületre, hanem a helyiség/szabadtér
adottságaira vonatkozik – egy telephelyen párhuzamosan futhat 3 és 6 éves ciklus. ② A határidő
naptári nap, nem „év vége"; a 2026. 02. 27. után kiállított irat már késik. ③ A rendeltetés
megváltozása „újraindítja az órát", ha az új rendeltetéshez gyakoribb felülvizsgálat tartozik
(277. § (3)).

37.16 ⭐ Az MSZ 10900:2009 és a tűzvédelmi ellenőrzés tartalma

37.16.1 Mi ez a szabvány valójában?

Amit a szabvány kizár a tárgyköréből (ezek a leggyakoribb tévedések forrásai):

1. NEM tárgya az új villamos berendezések üzembe helyezése előtt vagy során elvégzendő
   vizsgálat → első ellenőrzésnél az MSZ 10900-ra hivatkozni HIBA;
2. NEM tárgya a villamos berendezések hibavédelmének (érintésvédelmének) ellenőrzése → az
   érintésvédelmi mérések az MSZ HD 60364-4-41 és -6 szerint, külön eljárásban;
3. NEM tárgya az épületek villámhárító berendezéseinek ellenőrzése.

Hatálya: ≤ 1000 V váltakozó és ≤ 1500 V egyenfeszültségű áramkörök – kivéve a
lakóépületek fázisonként 32 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem utáni
áramköreit. Kiterjed viszont azokra az áramkörökre is, amelyek kisfeszültségű berendezésből
származnak, de 1000 V-nál nagyobb feszültségen működnek (kisülőlámpa-világítás, elektrosztatikus
szűrőberendezés).

Viszonya a HD 60364-6-hoz (a szabvány saját szövege): „E szabványt együtt kell alkalmazni az
MSZ HD 60364-6 villamos berendezések időszakos ellenőrzésére vonatkozó részével, amely az általános
követelményeket határozza meg, míg e szabvány tűzvédelmi szempontból ad kiegészítő követelményeket,
elsősorban az ellenőrzési pontok kiválasztására vonatkozóan."

37.16.2 ⭐ A szúrópróba elve – a szabvány kulcsgondolata

A tűzvédelmi ellenőrzés nem terjed ki minden pontra, hanem szúrópróbaszerű. A szabvány ennek
logikáját is megadja: a szúrópróbát „annak feltételezésével" írja elő, hogy „a karbantartások során
minden berendezésen elvégezték a vizsgálatot" – vagyis azt méri, hogy a karbantartás kellő
rendszerességgel és alapossággal történt-e.

A kiválasztás szabálya: „A szúrópróbák helyének kiválasztását a véletlenre kell bízni, és nem
szabad e helyeket oly módon kijelölni, hogy a kijelölés módja a kiválasztás véletlenségét
befolyásolja."

37.16.3 Mit ellenőriz a tűzvédelmi vizsgálat?

A szabvány túlnyomórészt szemrevételezéses – a legfontosabb „mérőműszer" a szem, a melegedés
megítélésénél pedig a kéz (tapintás). A tipikus tűzveszélyes állapotok, amelyeket keres:

37.16.4 ⭐⭐ A szigetelési ellenállás kettős határértékrendszere

Ez a fejezet legfontosabb megkülönböztetése, és a legtipikusabb tévedésforrás.

Az MSZ 10900 6.8. szakasza szerint:

• a módszer: a hálózatot szükség szerint szakaszokra kell bontani, és „Meggerrel vagy más
  hasonló szigetelésvizsgálóval" meg kell mérni az egyes szakaszok üzemszerűen feszültség alatt
  álló részeinek a földhöz képest mért szigetelési ellenállását;
• a vizsgálófeszültség: „ne legyen kisebb, mint a vezetékrendszer üzemi, és ne legyen nagyobb,
  mint a vezetékrendszer névleges szigetelési feszültsége";
• a határértékek:

• kiváltható: ha a berendezésben állandó szigetelésellenőrző rendszer van kiépítve, annak
  ellenőrzése helyettesítheti a szigetelési ellenállás mérését;
• TN-rendszerben nem kell kiterjednie a mérésnek a nullavezetők szigetelésére, valamint azon
  részek fázisvezetőinek szigetelésére, amelyek az egyfázisú fogyasztók utolsó kapcsolója utáni,
  32 A-nél nem nagyobb túláramvédelemmel védett, egyfázisú fogyasztókat tartalmazó, PEN-vezetős
  áramkörök.

Mintapélda 9 – a tűzvédelmi és a biztonsági határérték összevetése

Feladat. Egy 1994-ben épült üzemcsarnok egyik áramkörén a szigetelési ellenállás mérése
0,36 MΩ-ot ad. A helyiség száraz, a rendszer 230/400 V-os, TN-C-S. Két megbízást is kaptunk: egy
tűzvédelmi felülvizsgálatot (OTSZ 277. §) és egy villamos biztonsági felülvizsgálatot.
Hogyan minősít?

Megoldás.

A mért érték:  R_szig = 0,36 MΩ

① TŰZVÉDELMI megítélés (MSZ 10900:2009, 6.8.2.):
   követelmény száraz helyiségben:  ≥ 0,2 MΩ
   0,36 MΩ  ≥  0,2 MΩ        →  MEGFELEL

② VILLAMOS BIZTONSÁGI megítélés (MSZ HD 60364-6, 6.1. táblázat):
   követelmény ≤ 500 V-os rendszernél:  ≥ 1 MΩ
   0,36 MΩ  <  1 MΩ          →  NEM FELEL MEG

③ Ugyanaz a mérés – KÉT KÜLÖNBÖZŐ minősítés!

Értékelés. Ez nem ellentmondás, hanem a két eljárás eltérő céljának következménye. A
tűzvédelmi felülvizsgálat azt kérdezi: „gyújthat-e ez a berendezés tüzet?" – erre a válasz nemleges
(0,36 > 0,2). A villamos biztonsági felülvizsgálat azt kérdezi: „megfelel-e a berendezés a
kisfeszültségű berendezések ellenőrzési követelményének?" – erre a válasz igenlő nem lehet.

Amit a jegyzőkönyvben tenni kell:

1. pontosan megadni, mely szabvány szerint minősítettünk (az MSZ 10900 8.2. c) pontja ezt
   kifejezetten előírja);
2. a villamos biztonsági iratban a 0,36 MΩ-t hibaként rögzíteni, javaslattal (az áramkör
   további vizsgálata, a hibás szakasz cseréje);
3. a tűzvédelmi iratban rögzíteni, hogy megfelel – de a trendet is: ha az előző, hat évvel
   ezelőtti felülvizsgálaton 0,9 MΩ volt, akkor az érték romlik, és a következő ciklusra
   valószínűleg 0,2 MΩ alá esik. Ez a 6.5.1.1. szerinti „az előző felülvizsgálatok eredményeinek
   figyelembevétele".

37.16.5 A minősítő irat (MSZ 10900, 8. fejezet)

A szabvány szerint az elvégzett időszakos ellenőrzés eredményéről minősítő iratot kell
készíteni. A kötelező tartalom a)–j), tíz elem:

37.17 ⭐⭐ A TvMI 12.6:2026.02.01. – a tűzvédelmi felülvizsgálat elfogadott műszaki megoldása

Az OTSZ 276–277. §-a megmondja, mire és milyen gyakorisággal kell a tűzvédelmi
felülvizsgálatot elvégezni, de azt nem részletezi, hogyan. A „hogyan" két helyen található meg:
az MSZ 10900:2009 szabványban (37.16.) és – 2026. február 1-től – a TvMI 12.6:2026.02.01.
„Ellenőrzés, felülvizsgálat és karbantartás" című tűzvédelmi műszaki irányelvben, amely a
TvMI 12.5:2022.06.13. helyébe lépett. A villamos szakembert ebből a 8. fejezet
(Villamosenergetikai (erősáramú) berendezések tűzvédelmi felülvizsgálata) és a hozzá tartozó
C melléklet (dokumentációminta) érdekli.

37.17.1 Mi a TvMI, és mennyire kötelező?

Ez a két mondat együtt értendő, és ebben van a TvMI-k egész logikája:

• önkéntes – senkit nem lehet arra kötelezni, hogy pont a TvMI megoldását válassza;
• de aki alkalmazza, azt úgy kell tekinteni, hogy teljesítette az OTSZ követelményét – vagyis a
  TvMI megfelelőségi vélelmet ad. Aki eltér tőle, annak magának kell igazolnia az azonos
  biztonsági szintet.

A TvMI 1.2. pontja a Ttv. 3/A. § (3) bekezdését idézve három utat sorol fel, amelyen az OTSZ-ben
meghatározott biztonsági szint elérhető:

„a) tűzvédelmet érintő nemzeti szabvány betartásával,
b) a TvMI-kben kidolgozott műszaki megoldások, számítási módszerek alkalmazásával, vagy
c) a TvMI-től vagy a nemzeti szabványtól részben vagy teljesen eltérő megoldással, ha az azonos
biztonsági szintet a tervező (jogosult személy) igazolja."

A 8. fejezet címéhez fűzött megjegyzés rögzíti azt a fogalmi változást, amelyet a 37.14.3.
pontban már láttunk: a VMBSZ „bevezette a villamos biztonsági felülvizsgálatot a korábbi
érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat („ÉVF"), és a villamosenergetikai (erősáramú)
berendezések tűzvédelmi felülvizsgálatának („EBF") összevonásával", és a TvMI 8. fejezete
„a villamos biztonsági felülvizsgálatnak elsősorban ahhoz a részeihez ad útmutatást, amelynek
tűzvédelmi vonatkozásai vannak".

Ehhez illeszkedik a 2. Fogalmak két, 2026-ban átírt meghatározása is:

37.17.2 A felülvizsgálat célja és terjedelme (8.1.–8.3.)

A 8.1.1. pont hat pontban adja meg, mit kell a felülvizsgálatnak megállapítania:

„Építmények és szabadterek villamos berendezéseit tűzvédelmi szempontból felül kell vizsgálni.
A felülvizsgálatok célja annak megállapítása, hogy

a) a berendezés megfelel-e a rá vonatkozó, létesítésekor vagy a felülvizsgálat megkezdésekor
hatályos jogszabályoknak és érvényes szabványoknak,
b) a védelmek (pl.: túláramvédelem) működőképesek, beállításaik helyesek,
c) állapotából, használatának módjából, alkalmazási környezetéből következően nem jelent
fokozott tűzveszélyt a környezetére,
d) azon helyiség használatának módja megfelelő-e (pl.: nem tárolnak-e éghető anyagokat), …
illetve történt-e olyan átalakítás, amely nem felel meg a vonatkozó előírásoknak …,
e) a villamos vezetékrendszerek tűzterjedés elleni védelme megfelelő-e (különös tekintettel a
felszálló aknák és kábelalagutak kialakítására),
f) a tűzeseti fogyasztókat megtápláló tűzálló kábelrendszerek állapota megfelelő-e."

Ez a definíció a fejezet legjobban használható gyakorlati mércéje: a felülvizsgáló nem
„tökéletességet" keres, hanem leromlott állapotot, helytelen használatot és rossz helyre tett
éghető anyagot.

A terjedelem határai (8.2.1.). A felülvizsgálatot „jogszabályban előírt rendszeres
időszakonként vizsgálja felül a jogosult személy. A felülvizsgálat részeként a feltárt hibák,
hiányosságok kijavítására határidőt határoz meg." A pontot két megjegyzés határolja körül:

A tűzvédelmi berendezések villamos részei (8.3.1.). A felülvizsgáló háromféle dolgot tesz:

• a) „ellenőrzi, hogy a tűzvédelmi berendezések, tűzeseti fogyasztók felülvizsgálata a
  jogszabályban és a gyártó utasításban előírtak szerint megtörtént-e, dokumentálva lett-e. Ezek
  hiányát a felülvizsgáló a … jegyzőkönyvben rögzíti. Nem része a villamosenergetikai (erősáramú)
  berendezés tűzvédelmi felülvizsgálatnak a működési, funkcionális vizsgálat."
• b) a villamos részeket szemrevételezi, a tápáramköröket a villamos berendezésekre
  vonatkozó szabályok szerint vizsgálja – de tekintettel arra, hogy „a tűzeseti fogyasztók
  túláramvédelmére különleges szabályok vonatkozhatnak (ld. MSZ HD 60364-4-43)";
• c) a tűzálló kábelrendszereket a 8.6.8.2. pont szerint ellenőrzi.

37.17.3 A módszertan: előkészítés, sorrend, szemrevételezés – mérés – próba

① Dokumentumok a megbízótól (8.4.1.). A felülvizsgálat „a megbízó által … átadott tervek és
dokumentációk alapján" folyik. Ezek: a) egyvonalas villamos kapcsolási rajzok, építészeti
alaprajzok; b) hatósági, áramszolgáltatói engedélyek; c) a létesítmény, illetve a kockázati
egységek tűzvédelmi kockázati osztályba sorolása; d) robbanásveszély jelenlétére vonatkozó
nyilatkozat, és ha robbanásveszéllyel kell számolni, a zónabesorolás és a robbanásvédelmi
dokumentáció; e) az építmény tűzvédelmi dokumentációja; f) az előző vizsgálatok
dokumentációja.

Ha az egyvonalas rajz hiányzik, a 8.4.2. pont szerint „a felülvizsgálat a korábbi felülvizsgálati
dokumentáció alapján is elvégezhető az építmény azon helyiségeiben, részeiben, amelyekben nem kell
robbanásveszéllyel számolni" – ilyenkor a felülvizsgálónak kell egyszerű egyvonalas vázlatot,
esetleg alaprajzot készítenie.

② A vizsgálat előkészítése (8.6.3.). Meg kell határozni a személyi (képzettség, létszám,
kísérők) és a tárgyi (műszerek, segéd- és védőeszközök, számítógép) feltételeket; egyeztetni
kell a helyszíni szemle időpontját és a munkaterületet; végül számba kell venni a különleges
feltételeket: „Tűz- és robbanásveszély, baleset veszély, folyamatos üzem, nagyfeszültségű
(> 1000 V) berendezések."

③ Az első lépés mindig a robbanásveszély értékelése (8.6.1.–8.6.2., 8.6.4.1.).

„A robbanásveszély értékelése a villamosenergetikai (erősáramú) berendezések tűzvédelmi
felülvizsgálatának első lépése." (8.6.1.)

„A vizsgálat megkezdése előtt értékelni kell a villamos berendezés környezetét és tisztázni kell
a hely robbanásveszélyes zónabesorolását. Robbanásveszélyes környezetben a felülvizsgálatot
érvényes zónabesorolási dokumentáció alapján lehet lefolytatni." (8.6.4.1.)

Ez pontosan az OTSZ 277. § (5) bekezdésének végrehajtása. A 8.6.2. pont figyelmeztet arra, hogy
„robbanásveszély olyan építményrészekben (helyiségekben) is fennállhat, amelyekben 300
kilogrammnál vagy 300 liternél kisebb mennyiségű robbanásveszélyes osztályba tartozó anyag"
gyártása, feldolgozása, tárolása, felhasználása történik.

④ A bejárás sorrendje – a betáplálástól a végpontig (8.6.4.3.).

„A vizsgálatokat a létesítmény energiaellátását biztosító berendezéseinél kell kezdeni és a
betáplálási pontból kiindulva, a fő energiaellátási irányokat követve kell haladni a végponti
fogyasztók irányába."

Míg az MSZ HD 60364-6 a mérések sorrendjét szabja meg (37.3.), a TvMI a térbeli bejárás
sorrendjét: csatlakozó fő-elosztó → alelosztók → végponti áramkörök. A 8.6.4.2. pont a fő
szempontokat sorolja fel: az energiaellátó berendezések és elosztóhálózatok vizsgálata; az egyedi
világítási és villamos berendezések a csatlakozóvezetékkel, túláramvédelemmel és szerelvényekkel; a
berendezés általános állapota, épsége, elhasználódása; a túláramvédelmi rendszer vizsgálata
és a beállítások ellenőrzése; végül a legfontosabb biztonsági kikötés: a felülvizsgálat
feszültség alatt, illetve annak közelében végzett munka, ezért „Be kell tartani az MSZ 1585
szabvány vonatkozó … előírásait!" (38. fejezet).

⑤ Szemrevételezés – műszeres vizsgálat – próba. A módszertani hármas a C melléklet
dokumentációmintájában válik kézzelfoghatóvá: a „3. A vizsgálati eredmények összefoglalása"
fejezet két táblázatból áll, és mindkettő az MSZ HD 60364-6:2017 szabvány szerint minősít, három
lehetséges értékkel:

MF = megfelelő | NEM = nem felel meg | NA = a vizsgálat nem alkalmazható

A minta lábjegyzete kifejezetten kimondja: „»A vizsgálati eredmények összefoglalása« c. táblázatok
szakasz számai … az MSZ HD 60364-6:2017 szabvány vonatkozó szakasz számait követik!"

⑥ A szigetelési ellenállás mérése (8.6.6.5.). A TvMI a módszert és a mércét szabványokra
utalva adja meg:

⑦ Napelemes rendszerek (8.6.6.). A TvMI külön kiemeli az egyenáramú oldalt:

„Tűzvédelmi szempontból különösen a napelemes rendszerek egyenáramú részeinek felülvizsgálata
fontos, mert a jelentős nagyságú feszültség, és a túláramvédelem kialakításainak sajátosságai
miatt ezeken a részeken nagyobb valószínűséggel keletkezhet tűz, mint a váltakozó áramú
oldalon."

Az AC-oldalt és az invertert az általános szabályok szerint kell felülvizsgálni; a DC- és az
AC-oldal elhatárolása az MSZ HD 60364-7-712 alapján történik, és „a modulok és a leválasztó
kapcsoló közötti egyenáramú részt mindig feszültség alattinak kell tekinteni". A DC-oldali
ellenőrzés – a rendszer létesítésekor érvényben lévő szabványok alapján – hat pontból áll: az
inverter DC-oldali lekapcsolására szolgáló eszköz megfelelősége és állapota; a DC-vezetékek
sérülésmentessége; azok időjárásálló rögzítése; a csatlakozók sérülésmentessége; a
DC-oldali túláramvédelem (ha van ilyen) alkalmassága éppen erre a rendszerre; végül az egyéb
beépített szerkezetek alkalmassága. További szempont az IP-védettség, UV-állóság,
korrózióvédelem, a gPV jelleggörbéjű biztosítók alkalmazása és a leválasztó eszköz megléte
(31. fejezet).

⑧ Kábelrendszerek (8.6.7.–8.6.8.). Az idegen tűzszakaszon átvezetett kábelrendszerek
kialakítását a létesítéskor érvényes előírások szerint kell megítélni. A tűzálló
kábelrendszereknél a TvMI ugyanazt a szúrópróbás logikát követi, mint az MSZ 10900 (37.16.2.):
„megfelelőnek tekinthető, ha a tűzálló kábelrendszer szemrevételezése azokon a részeken megtörténik,
ahol a vezetékrendszer (burkolatok megbontása nélkül) látható, és ezt olyan szúrópróba-szerű
ellenőrzések egészítik ki, ahol a burkolatot el kell távolítani" – elsősorban ott, ahol több
tűzeseti fogyasztó vezetékrendszere fut egymás közelében vagy közös tartószerkezeten. Az ellenőrzés
négy kérdése: jelölve van-e a kábelrendszer; nincs-e kábeltömeggel túlterhelve a
tartószerkezet; függőleges részeken hatásos-e a megfogás; kültéri részeken nem ment-e tönkre a
kábel.

37.17.4 A dokumentáció, a minősítő irat és a hibák rangsorolása

A 8.5. pont szerint „a felülvizsgálati dokumentáció tartalma és formája megfelel az OTSZ
előírásának", ha nyolc elemet tartalmaz:

A hibák rangsorolása – a C melléklet minősítő iratának A)–D) fokozata. Az OTSZ 277. § (1)
„határnapig megszünteti" fordulatát a TvMI mintája négylépcsős rangsorrá bontja:

A rangsor jogi státuszát a minta záró mondata rögzíti:

„Ez az ütemezés a felülvizsgáló javaslata, a vonatkozó rendelet (OTSZ/VMBSZ) alapján. Ettől
eltérő javítási ütemezés az üzemeltető vezető felelősségére történhet."

Érvényességi feltételek és a következő időpont. A minősítő irat mintája három tipikus
érvényességi feltételt sorol fel: „1. A villamos berendezés rendeltetésszerű használata,
2. a villamos berendezés időszakos karbantartása, 3. a helyiségek rendeltetésének és környezeti
jellegének változatlansága." Ezek után következik a ciklus, amely szó szerint az OTSZ 277. §-át
követi:

„Az érvényességi feltételek betartása esetén a villamos berendezés következő időszakos tűzvédelmi
felülvizsgálatát:
• >300 kg/l robbanásveszélyes (RV) osztályú anyagot, vagy robbanásveszélyes övezetet tartalmazó
helyiségekben és szabadtéren a kiadási dátumtól számított 3 éven belül, legkésőbb: ……-ig kell
elvégezni.
• egyéb helyiségekben és térségekben a kiadási dátumtól számított 6 éven belül, legkésőbb:
……-ig kell elvégezni."

A dokumentáció felépítésére a C1.2. pont ad iránymutatást: elöl a fejlap után a Minősítő Irat,
amely „rövid, célratörő, átfogó, és a villamos berendezés minősítésére irányul" – ez a
kivitelezőnek, üzemeltetőnek és a hatóságoknak szól –, utána a részletes felülvizsgálati
dokumentáció, amely a szakhatóságnak, az üzemi problémát megoldó szakembernek és a következő
időszakos felülvizsgálónak szól. A C1.1. alapelvei közül kettőt érdemes megjegyezni: „A
jegyzőkönyvek alapján a vizsgálatokat rekonstruálni lehessen." és „A különböző méréseket külön
jegyzőkönyvbe célszerű foglalni!"

37.17.5 Beavatkozási szintek, a felülvizsgáló képesítése, biztonsági tápforrás

A beavatkozási szintek (A melléklet). A TvMI a tűzvédelmi műszaki megoldásokhoz hatlépcsős
jogosultsági rendszert rendel – aszerint, ki mit tehet a berendezéssel:

Ki végezheti a felülvizsgálatot? A TvMI 8. fejezetének nincs önálló képesítési alfejezete.
Amit a szöveg megkövetel:

• a felülvizsgálatot „a jogosult személy" végzi (8.2.1.);
• az előkészítés része a személyi feltételek (képzettség, létszám, kísérők) meghatározása
  (8.6.3. a);
• a dokumentáció címlapján fel kell tüntetni a felülvizsgáló nevét és oklevélszámát (8.5. a),
  a mellékletek között pedig oklevélmásolatok szerepelnek (8.5. h);
• a C melléklet fejlapján kitöltendő a felelős felülvizsgáló, a vizsgabizonyítvány, szakvizsga
  bizonyítvány száma, a segítő felülvizsgáló, valamint az, hogy ki ellenőrizte a
  felülvizsgálatot és milyen vizsgabizonyítvány-számmal.

A képesítés tartalmi követelményét tehát nem a TvMI, hanem a 40/2017. (XII. 4.) NGM rendelet
(VMBSZ) és a tűzvédelmi szakvizsgáról szóló jogszabály adja (37.14.5.) – a TvMI ezekre épít,
és azt írja elő, hogy a jogosultságot a dokumentumban igazolni kell.

Biztonsági tápforrás (a TvMI 17. fejezete). A tűzeseti fogyasztókat tápláló biztonsági
tápforrásra – a vészeseti dízelaggregátorra (VDA) és a vészeseti szünetmentes tápegységre
(VSZT) – a TvMI külön fejezetet szán, mert ezek az OTSZ 137. § (3) bekezdése szerinti
kötelezettséget teljesítik. A villamos technikus szempontjából a legfontosabb számadatok:

A próbához a TvMI biztonsági kikötést fűz: „A teszt során ügyelni kell arra, hogy a működési próba
más biztonsági célú rendszerek működtethetőségét ne veszélyeztesse."

37.18 A KÖF- és NAF-berendezések ellenőrzésének sajátosságai

A kisfeszültségű berendezéseknél tanult logika – szemrevételezés, mérés, dokumentálás – a közép- és
nagyfeszültségű berendezéseknél is érvényes, de a mérési paletta bővül, és a jogosultsági
követelmény szigorodik.

A dokumentáció szerkezete hasonló a kisfeszültségűhöz, de bővebb: fejléc → minősítő irat („A", „B"
vagy „C" változat) → minősítési alapadatok → a vizsgálatok összefoglalása → zárlati számítások
→ az áramütés elleni védelem részletes ellenőrzése → mérési jegyzőkönyvek.

37.19 A szerelői ellenőrzés a technikus napi munkájában

A teljes menetrend

Ez a fejezet legfontosabb gyakorlati összefoglalója: mit csinál a technikus, amikor befejezte a
szerelést.

1. Feszültségmentesítés és biztonságba helyezés (az öt lépés – 38. fejezet), a munkaterület
   átvétele.
2. Szemrevételezés a 6.4.2.3. a)–p) lista szerint; a takart részeknél szerelés közben.
3. Folytonosságmérés – védővezetők, védőösszekötések, testek (6.4.3.2.), az A1. táblázat
   várható értékeivel összevetve.
4. Szigetelési ellenállás – aktív vezetők között és aktív–PE között, 500 V d.c., ≥ 1 MΩ
   (6.1. táblázat); SPD-k és elektronikák leválasztva, N leválasztva a MET-ről.
5. SELV/PELV/elválasztás, ha van ilyen áramkör; padló- és falellenállás, ha szigetelő
   környezet a védelmi mód.
6. Polaritás (6.4.3.6.) – még feszültség alá helyezés előtt.
7. Feszültség alá helyezés, majd hurokimpedancia (Z_e a táppontban, Z_s az áramkörök végén),
   a Z_s(m) ≤ 2U₀ / 3I_a feltétel ellenőrzésével.
8. RCD-vizsgálat: TEST gomb, 0,5 · I∆n (nem old), I∆n (kioldóáram ≤ I∆n), kioldási idő, 0° és
   180° fázishelyzetben.
9. Kiegészítő védelem, majd fázissorrend a többfázisú áramköröknél.
10. Működési próbák: kapcsolások, reteszek, vészleállítás, IMD.
11. Feszültségesés ellenőrzése, ha előírás.
12. Dokumentálás – a szerelői ellenőrzésről a 10/2016. NGM rendelet 19. § (8) szerint
    önálló dokumentumot kell kiállítani.

⚠ Tipikus hibák – a fejezet hibakatalógusa

37.20 ⭐⭐ A fotovillamos rendszerek üzembe helyezési vizsgálata (MSZ EN 62446-1)

A fejezet eddigi része a kisfeszültségű villamos berendezés ellenőrzését tanította az
MSZ HD 60364-6 szerint. A napelemes rendszer egyenáramú oldala azonban olyan berendezés,
amelyet nem lehet feszültségmentesíteni: nappal a modulok mindig termelnek. Ezért a
DC-oldalra a HD 60364-6 mellé egy külön szabvány lép be, amelyet a TvMI 12.6 és a
31.12 alfejezet is nevesít: az MSZ EN 62446-1:2022. Ez a szakasz azt adja meg, amit eddig
csak általánosságban tanultunk: a vizsgálatok pontos sorrendjét, a határértékeket és a tűréseket.

37.20.1 ⭐⭐ A három vizsgálati készlet

A szabvány szerint „a PV-rendszerhez alkalmazott vizsgálati rendnek megfelelőnek kell lennie az
adott rendszer méretéhez, típusához, helyszínéhez és összetettségéhez" (5.3.2.):

Két általános szabály (5.3.1.) szó szerint ugyanaz, amit a 37.3 alfejezetben az a)–j) sorrendnél
tanultunk: „Az összes vizsgálatot szükség szerint kell elvégezni a megadott sorrendben", és
„abban az esetben, ha az egyik vizsgálat hibát jelez, akkor a hiba elhárítása után az összes
korábbi vizsgálatot meg kell ismételni". Ez a visszalépési szabály PV-változata. A mérőműszereket
az IEC 61557 és az IEC 61010 megfelelő részei szerint kell megválasztani (37.12).

37.20.2 ⭐⭐ Az 1-es kategória: a minden rendszeren kötelező sorrend (5.3.4.)

„Az 1-es kategóriájú vizsgálati rend az a minimális vizsgálatsorozat, amelyet minden rendszeren
el kell végezni, függetlenül a rendszer méretétől, típusától, helyszínétől vagy összetettségétől."

Először az AC oldal. A vizsgálatnak a rendszer mindkét oldalára ki kell terjednie, és
„általában célszerű a váltakozó áramú vizsgálatok elvégzése után áttérni az egyenáramú
vizsgálatokra". Az összes váltakozó áramú áramkört az IEC 60364-6 követelményei szerint kell
megvizsgálni – vagyis pontosan az a)–j) sorrend szerint, amit a 37.3–37.10 alfejezetben tanultunk.
Ha az AC-vizsgálatok csak később végezhetők el, akkor egyes funkcionális DC-vizsgálatokat
(pl. az inverter helyes működésének ellenőrzését) el kell halasztani.

Utána a DC oldal – hét lépés, kötött sorrendben:

Funkcionális vizsgálatok (6.6.). Kettő van belőlük: a) ellenőrizni kell, hogy a kapcsoló-
és egyéb vezérlőberendezések helyesen működnek-e, és rögzítésük, csatlakoztatásuk megfelelő-e;
b) ellenőrizni kell az összes inverter helyes működését – „a vizsgálati eljárást az inverter
gyártójának kell meghatároznia".

37.20.3 ⭐⭐ A 2-es kategória: kiegészítő vizsgálatok nagyobb rendszerekhez (5.3.5.)

„A 2-es kategóriájú vizsgálati rend kiegészítő vizsgálatokat tartalmaz és nagyobb vagy
összetettebb rendszerek esetén alkalmazandó. A 2-es kategóriájú kiegészítő vizsgálatok megkezdése
előtt a rendszernek meg kell felelnie az összes 1-es kategóriájú vizsgálatnak."

⭐ Az I-V felvétel kiváltja a külön V_oc/I_sc mérést. „Az I-V karakterisztika felvétele …
megfelelő alternatív módszer a modulsor üresjárási feszültségének (V_oc) és rövidzárási áramának
(I_sc) meghatározására. Ha elvégzik az I-V karakterisztika felvételét, akkor nincs szükség a
V_oc és I_sc külön mérésére – feltéve, hogy az I-V karakterisztika felvételét az 1-es
kategóriájú vizsgálatsorozat megfelelő szakaszában végezték el." A „megfelelő szakaszában"
kikötés fontos: az I-V felvétel a d) és e) lépés helyére lép, nem a sorrend elejére.

A 2-es kategóriájú vizsgálatokat nem kötelező a teljes rendszeren elvégezni: nagyobb rendszereknél
szokásos a modulsorok vagy modulok adott százalékos részének vizsgálata – „az ilyen szelektív
megközelítést és a rendszer vizsgálandó százalékarányát egyeztetni kell az ügyféllel az üzembe
helyezés előtt" (7.1.).

37.20.4 ⭐⭐ A szigetelési ellenállás vizsgálata a DC oldalon (6.7.)

Ez a fejezetünk b) mérésének (37.5) PV-változata – de más határértékekkel és lényegesen
nagyobb veszéllyel.

⭐⭐ A 2. táblázat – a teljes számsor (6.7.3.2.):

⭐ Két dolgot kell megjegyezni a táblázatból. Egyrészt a besorolást nem a mért üzemi feszültség
adja, hanem a modulcsoport STC üresjárási feszültségének 1,25-szöröse – aki a szorzót
elfelejti, könnyen egy sorral lejjebb, kisebb vizsgálófeszültséggel mér, és nem a szabvány szerinti
vizsgálatot végzi el (számpélda: 31.12, 31.11. mintapélda). Másrészt a PV-rendszeren megkövetelt
0,5–1 MΩ ugyanaz a nagyságrend, mint a HD 60364-6 6.1. táblázatában (37.5) – a különbség a
vizsgálófeszültségekben van: a PV-nél megjelenik az 1500 V-os fokozat is, amely az
épületvillamosságban nem létezik.

⭐ A két mérési módszer (6.7.2.). A vizsgálatot legalább minden modulcsoportra vagy
részmodulcsoportra el kell végezni; szükség esetén különálló modulsorok is mérhetők.

⚠ A 2-es módszer külön feltétele: „a villamos ívkisülés kockázatának lecsökkentésére biztonságos
módon kell rövidre zárni a modulcsoport pozitív és negatív pólusainak kábeleit. Ez általában egy
megfelelő kapcsolható rövidzáras berendezéssel érhető el", amely tartalmaz egy, a megszakítandó
terheléshez méretezett egyenáramú kapcsolót, és biztonságosan tudja létrehozni és megszakítani
a rövidzárat. Puszta vezetékkel „gyorsan összefogni" a két pólust tilos – ez ugyanaz a szabály,
mint a 31.6 alfejezet „ne bontsd terhelés alatt" alapelve, csak fordítva. A vizsgálati eljárást
továbbá úgy kell megtervezni, hogy „a csúcsfeszültség biztosan ne haladja meg a modul, a
kapcsoló, a túlfeszültség-levezető vagy egyéb rendszerelemek névleges értékeit".

A földcsatlakozás megválasztása. Ha a rögzítőkeret a földhöz csatlakozik, a mérés bármely
megfelelő földcsatlakozáson vagy a modulcsoport rögzítőkeretén keresztül végezhető – ilyenkor meg
kell győződni arról, hogy a teljes fémkeret egy összefüggő vezetőt alkot. ⭐ Ha a rögzítőkeret
nincs földelve (pl. II. érintésvédelmi osztályú létesítmény – lásd 31.7), az üzembe
helyező mérnök két mérést végezhet: i) a modulcsoportkábelek és a föld között, és
ii) a modulcsoportkábelek és a rögzítőkeret között. Olyan modulcsoportnál, amelynek nincsenek
megérinthető vezetőképes részei (pl. napelemes tetőcserép), a mérés a modulcsoport kábelei és az
épület földje között történik.

⭐ 10 kWp fölött: A vagy B módszer (6.7.3.3.).

⭐ Miért bukhat meg a B módszer, ha az A megfelelne? Mert a párhuzamosan kapcsolt modulsorok
szivárgó áramai összeadódnak: tíz, egyenként 10 MΩ-os modulsor eredője 1 MΩ. A B módszer tehát
gyors szűrő: ha átmegy, kész vagyunk; ha nem, még nem biztos, hogy hiba van – szét kell bontani.