36. fejezet – Villámvédelem és túlfeszültség-védelem

36.1 Miért van szükség villám- és túlfeszültség-védelemre?

A jelenség nagyságrendje

A Földön egyidejűleg 2000–5000 zivatar van, másodpercenként 30–100 villám csap a földbe,
és évente mintegy 3 milliárd villám keletkezik. Ez a szám önmagában nem mond sokat; az mond
sokat, hogy mekkora áram folyik egy-egy becsapásnál. A villámáram csúcsértékének statisztikai
eloszlása a következő:

Olvasd fordítva is: a villámcsapások fele 35 kA-nél nagyobb árammal jár, és minden huszadik
meghaladja a 100 kA-t. Összehasonlításul: egy lakás betáplálásának várható zárlati árama
tipikusan néhány kA. A villámáram tehát nagyságrendekkel nagyobb, ráadásul néhány mikroszekundum
alatt éri el a csúcsát – vagyis rendkívül meredek is. Ez a két tulajdonság magyarázza a villám
mindhárom károsító hatását: a hőhatást (tűz), a mechanikai hatást (repesztés) és az
elektromágneses hatást (indukált feszültség a szomszédos vezetékhurkokban).

A három védelmi réteg

A témakör legfontosabb szerkezeti gondolata, hogy a villám elleni védekezés három, egymásra épülő
rétegből áll, és ezek nem helyettesítik egymást:

Mit veszítünk, ha nincs védelem?

A károkat a szakma veszteségtípusokba sorolja. A magyar jogszabály – ahogy a 36.5 alfejezetben
látni fogod – pontosan ezt a hármat teszi kockázati határértékké:

Az L1 a személyek tartós vagy ideiglenes jelenlétével számoló építményekre és a
robbanásveszélyes anyagot kezelő létesítményekre, az L2 a közműves infrastruktúra kritikus
létesítményeire vonatkozik.

36.2 A túlfeszültség fogalma és fajtái

Definíció

Két dolog fontos a meghatározásban. A csúcsértékről szól, nem az effektív értékről – egy µs-os
tüske effektív értéke elenyésző lehet, mégis átüti a szigetelést. És kétféle helyet nevez meg:
fázis–föld, illetve fázis–fázis. Ebből lesz a közös és a szimmetrikus módus.

A túlfeszültségek négy fajtája keletkezés szerint

Közös és szimmetrikus módus

Ez a fogalompár dönti el, mit hová kell bekötni – ezért nem elméleti kérdés.

Az MSZ HD 60364-5-534 (a továbbiakban röviden: az SPD-szabvány) a 534.4.2. szakaszban
kötelező erővel mondja ki a rangsort:

„A feszültség alatti vezetők és a PE közötti védelem (beleértve a nulla–PE védelmet, ha van
nullavezető) kötelező. A fázisvezetők és a nullavezető közötti védelem ajánlott a
berendezés védelmének biztosítására. A fázisvezetők közötti védelem (több fázis esetén)
választható."

A szabvány ehhez azt is hozzáteszi, hogy a CT1 bekötés elsősorban közös módusú védelmet ad, és
ha szimmetrikus módusú védelem is kell, az általában további, feszültség alatti vezetők közé kötött
SPD-t igényel; a CT2 bekötés a kettő kombinációját adja. A CT1 és a CT2 bekötési módot a 36.12
alfejezet tárgyalja részletesen.

36.3 A villám mint jelenség: közvetlen és közvetett hatás

Négy károsodási mechanizmus

Villámkárnál először azt kell eldönteni, melyik úton jött be az energia. Négy lehetőség van,
és mindegyikhez más védelem tartozik:

Figyeld meg: a négyből háromnál a villám nem is az épületbe csapott. Ezért teheti tönkre a
szomszéd utcába csapott villám a kazánvezérlést.

⭐⭐ A hurokfelület – a legfontosabb szerelői tanulság

Ha ebből a fejezetből csak egyetlen szerelési szabályt viszel magaddal, ez legyen az.

Az indukált feszültség nagysága arányos a vezetékek által bezárt hurokfelülettel, mert a
mágneses fluxusváltozás ezen a felületen hat. Nem a vezeték hosszával – a felülettel. Ebből
négy gyakorlati szabály következik:

1. A fázis-, a nulla- és a védővezetőt egymás mellett kell vezetni. Ha a PE-t „majd valahol
   máshol" viszed, a fázis és a PE közé egy nagy hurkot rajzoltál – és ez a hurok fogja az
   indukált feszültséget.
2. A kábeleket a fémszerkezethez simítva kell vezetni (szekrényben a szerelőlaphoz, a
   kábeltálcához), hogy a „keret-hurok" felülete minimális legyen.
3. A bejövő („szennyezett") és a kimenő („védett") vezetékeket el kell választani egymástól.
   Ha az SPD előtti és utáni kábel egymás mellett fut, a csatolás visszaviszi a lökést a már
   megvédett körbe. Ez a hiba a szekrényépítés klasszikusa.
4. Az SPD-szabvány 534.4.8. szakasza ugyanezt így fogalmazza meg: minden vezetőt és összekötést
   „a lehető legrövidebbre és legegyenesebbre kell fogni, és minden felesleges kábelhurkot
   kerülni kell".

36.4 Az MSZ EN 62305 szabványsorozat és a külső villámvédelem

A sorozat négy része

A villámvédelem műszaki követelményrendszerét az MSZ EN 62305 szabványsorozat adja. A négy rész
világos munkamegosztásban dolgozik:

A magyar norma szerinti felülvizsgálati jegyzőkönyv-minta pontosan ezt a négy jelzetet sorolja fel
a figyelembe vett szabványok között – évszám nélkül, mert a hivatkozás mindig a hatályos
kiadásra szól.

A sorozatból megjelent a harmadik kiadás, amelyre a hatályos Villamos TvMI már hivatkozik. Egy
terminológiai változás: a -4. részben a villámimpulzus elleni védelmi intézkedések megnevezése
LPM helyett SPM lett – ezzel a rövidítéssel a magyar jegyzőkönyvekben is találkozni fogsz.

Alapfogalmak

Az utolsó mondat fontos: a villámvédelem nem csak vasból van. A „zivatar esetén a medencét el
kell hagyni" utasítás ugyanúgy villámvédelmi intézkedés, mint a felfogórúd – és a norma szerinti
felülvizsgáló ellenőrzi is, hogy megvan-e (lásd 36.8).

Három LPS-kialakítás, amit nem szabad összekeverni

A magyar szakmai köznyelvben elterjedt „szigetelt villámvédelem" kifejezés pontatlan, mert a
TvMI három külön fogalmat használ:

A külső villámvédelem elemei

A felfogórendszernek három klasszikus típusa van:

1. Villámhárító rúd (Franklin-rúd): az épület tetején elhelyezett fém felfogócsúcs, amelyet egy
   vagy több levezető földel.
2. Feszített felfogóvezetők: a védendő szerkezet fölé kifeszített vezetők – így védik például a
   nagyfeszültségű szabadvezetékeket a védőkötéllel.
3. Hálós rendszer (Faraday-kalitka): az épület körül szimmetrikusan elhelyezett sok levezető és
   a tetőn futó felfogóháló. Erősen kitett, érzékeny berendezéseket tartalmazó építményekre való.

A földelő kivitel szerint lehet rúd-, vonal-, keret- és betonalap-földelő;
ezeket – a földelési ellenállással és annak mérésével együtt – a 35. fejezet tárgyalja
részletesen, a mérési eljárást pedig a 37. fejezet. A norma szerinti tervekben a földelőrendszer
kétféle típusát különböztetik meg, „A" és „B" típus jelöléssel; a felülvizsgálati jegyzőkönyv
kifejezetten rákérdez, melyik készült.

⭐⭐ A norma szerinti méretezés forrása: az MSZ EN IEC 62305-3:2025

A felfogó-, a levezető- és a földelőrendszer számszerű követelményeit a sorozat 3. része adja.
A hatályos magyar kiadás:

⚠ Miért számít ez? Mert a két kiadás táblázatszámozása eltér. Ami a 2011-es kiadásban a
„Table 4" (levezetőtávolságok) volt, az a 2024-es kiadásban a Table 5; a Table 4 a 2024-esben
már a fémlemezek hőmérséklet-emelkedéséről szól. Ha jegyzőkönyvben vagy tervben táblázatszámra
hivatkozol, mindig írd oda a kiadás évét is.

⭐ Villámvédelmi szint (LPL) és LPS-osztály – Table 1

A szabvány az LPS négy osztályát (I–IV) határozza meg, és ezek egy az egyben megfelelnek az
MSZ EN 62305-1 szerinti villámvédelmi szinteknek:

(MSZ EN IEC 62305-3:2025, Table 1)

Az LPS-osztálytól függő adatok: villámáram-paraméterek, gördülőgömb-sugár, hálóosztás,
védőszög, levezetőtávolság, elválasztási távolság, a földelők minimális hossza, a kötőelemek
osztálya, az SPD/szikraköz kiválasztása. Az LPS-osztálytól nem függő adatok: a fémlemezek
minimális vastagsága, az LPS anyagai, valamint a felfogók, levezetők és földelők minimális
keresztmetszetei. Ez utóbbiakat a 36.16 alfejezet tárgyalja.

A felfogórendszer méretezésének három módszere

Az MSZ EN IEC 62305-3:2025 három módszert ismer a felfogórendszer elhelyezésére – de a három
nem egyenrangú, mert eltérő az alkalmazási feltételük:

1. Gördülőgömb-módszer (rolling sphere method). Képzeletben egy meghatározott sugarú gömböt
   „görgetünk végig" az építményen minden irányból. Ahol a gömb az építményhez ér, ott becsaphat a
   villám, tehát oda felfogó kell; ahová a gömb nem fér be, az védett térben van. A gömb sugara a
   villámvédelmi fokozattól függ: minél szigorúbb a fokozat, annál kisebb a gömb, és annál
   sűrűbb felfogórendszert kíván. A szabvány szó szerint: „az általános eljárás, amely minden
   esetben alkalmas" – tehát ez az alapmódszer.
2. Védőszöges módszer (protection angle method). Egyetlen felfogórúd köré felvett kúp, amelynek
   belseje a védett tér. A védőszög a rúd magasságától és a villámvédelmi fokozattól függ –
   ezért nem lehet „egy" védőszöggel dolgozni. A szabvány szerint ez „a gördülőgömb-módszert
   kiegészítő eljárás", amely az épületek egyszerű alakú részeihez alkalmas, és magassági
   korlát vonatkozik rá (lásd a védőszög-diagramot). Kis, egyszerű geometriájú tárgyakhoz
   (kémény, antenna, tetőn álló egyedi berendezés) használják.
3. Hálós módszer (mesh method). A tetőn a fokozathoz tartozó osztású felfogóhálót alakítanak
   ki. A szabvány szerint „síkfelületek védelmére alkalmas eljárás" – vízszintes és lejtős
   tetőkre egyaránt, sőt oldalfelületekre is.

⭐ A három módszer egy rendszeren belül kombinálható. A szabvány szövege szerint a felfogókat
„az alábbi módszerek egyikének vagy többjének megfelelően" kell elhelyezni. A gyakorlatban ez a
tipikus: a lapos tetőfelületre háló, a tetőn álló egyedi kéményre védőszög, a tetőszegélyre
és az attikára gördülőgömbös ellenőrzés.

Hova kell felfogóelem? A szabvány kötelező (shall) előírása: tetőszinten a sarkokra, a
kitett pontokra és élekre, valamint az építmény vízszintes és függőleges kiszögelléseire.
Egy megjegyzés a 60 m-es határhoz: a kutatások szerint a 60 m-nél alacsonyabb építmény
függőleges oldalát érő becsapás valószínűsége olyan kicsi, hogy nem kell figyelembe venni.

A hálómódszer hat feltétele (mind a hatnak teljesülnie kell):

⚠ Meredek tetőn: az 1/10-nél nagyobb lejtésű tetőn a lecsúszó hótábla tönkreteheti a hálót;
ilyenkor a szabvány háló helyett párhuzamos felfogóvezetőket javasol, amelyek távolsága nem
nagyobb a megkívánt hálószélességnél.

⭐⭐ Table 2 – a felfogórendszer geometriai alapadatai

Ez a fejezet legfontosabb számtáblázata a norma szerinti oldalon:

(MSZ EN IEC 62305-3:2025, Table 2. A védőszög oszlopában a szabvány mind a négy sorra összevont
cellában egyetlen mondatot közöl: „lásd az 1. ábrát" – vagyis a védőszög nem konstans.)

⭐ A védőszög-diagram (Figure 1) – amit le kell tudni olvasni

A szabvány a védőszöget nem táblázatban, hanem diagramon adja meg: a vízszintes tengelyen a
felfogó h referenciamagassága (0–60 m), a függőlegesen az α védőszög (0–80°), négy görbével
(LPS I–IV). Minden görbe végén fekete pont jelzi az alkalmazhatóság felső határát.

Három szabály, ami a diagramból következik:

1. A védőszög a magassággal csökken. h ≤ 2 m alatt már nem változik: a szabvány kimondja,
   hogy 2 m alatt a 2 m-hez tartozó értékkel kell számolni (kb. 70–79° osztálytól függően).
   h = 10 m-nél már csak kb. 45–65°.
2. Azonos magasságnál a szigorúbb osztályhoz kisebb szög tartozik: mindig
   α_I < α_II < α_III < α_IV.
3. ⭐⭐ A módszer felső magassági határa pontosan a gördülőgömb sugara:

A referenciamagasság (h) a referenciasík és a felfogó teteje közötti magasság. A
referenciasík lehet a talajszint (ez minden esetben használható), vagy bármely más védett
vízszintes síkfelület – például egy alacsonyabb tetőrész. ⚠ A védőszög a megemelt referenciasík
(pl. tető) fizikai éléig alkalmazható, azt már nem beleértve: az éleknél az alacsonyabb
referenciasíkhoz (másik tető vagy a talaj) tartozó, kisebb védőszöggel kell számolni.

⭐ Természetes felfogó: a fémlemez tetőfedés minimális vastagsága (Table 3)

Nagyon gyakorlatias kérdés: elfogadható-e a trapézlemez vagy a korcolt fémlemez fedés magában
felfogóként? A válasz a lemez vastagságától és attól függ, hogy mi van alatta.

(MSZ EN IEC 62305-3:2025, Table 3. ⚠ Ezek az értékek nem függenek az LPS-osztálytól – a
táblázat mind a négy osztályra ugyanaz.)

Melyik oszlopot kell nézni?

⚠ Ólomra és cinkre a t oszlop üres – ezek az anyagok átolvadás elleni védelemre nem
alkalmasak, csak t' szerinti, „csak felfogó" alkalmazásra.

További feltételek a fémlemez természetes felfogóhoz: az áramutat tartósan ki kell alakítani
(keményforrasztás, hegesztés, krimpelés, korcolás, csavarozás), és a lemez nem lehet
szigetelőanyaggal bevonva. Nem számít szigetelőnek: a legfeljebb 0,2 mm védőfesték, a
legfeljebb 0,5 mm PVC, a legfeljebb 1 mm aszfalt – ezeket a becsapás átüti.

⛔ Radioaktív felfogó nem megengedett, és a védett térfogat meghatározásához kizárólag a fém
felfogórendszer valóságos fizikai méretei használhatók. Ez a mondat zárja ki a „megnövelt
hatósugarat" ígérő aktív felfogókat a norma szerinti méretezésből.

Éghető tetőnél a felfogóvezető és a tetőanyag távolsága: nádtetőnél (ha a nád rögzítéséhez
nem használtak acélrudakat) legalább 0,15 m, egyéb könnyen éghető anyagnál legalább 0,10 m.
⭐ Ez a két szám megegyezik a 36.7-ben, az NNV-nél megismert értékekkel – itt tehát a két
rendszer nem tér el.

⭐ A levezetők: darabszám és távolság (Table 5)

(MSZ EN IEC 62305-3:2025, Table 5)

A táblázat mellé tartozó szabályok:

• Az építményen elhelyezett (attached) LPS-nél a levezetők száma legalább kettő – ez alsó korlát
  minden osztályban.
• A levezetőket a kerület mentén, lehetőleg azonos osztásban kell elosztani.
• Az építmény minden kitett sarkán célszerű levezetőt telepíteni.
• A levezetőket a lehető legegyenesebben és legfüggőlegesebben kell szerelni. Ha hurok
  keletkezik (pl. egy párkány megkerülésekor), a hurok két pontja közötti d távolságnak el kell
  érnie az s elválasztási távolságot (lásd 36.16).
• ⛔ A levezetőt – akkor sem, ha szigetelt – nem szabad ereszcsatornába vagy lefolyócsőbe
  szerelni: a nedvesség intenzív korróziót okoz.
• Könnyen éghető falanyagnál a levezető és a fal távolsága mindig legyen nagyobb 0,1 m-nél;
  ha ez nem biztosítható, az acél levezető keresztmetszete legalább 100 mm² legyen.
• Vizsgáló összekötő (bontható kötés) minden levezetőn célszerű a földelőcsatlakozásnál;
  betonba ágyazott vagy természetes levezetőnél csak mérési pont szükséges. A vizsgáló
  összekötőnek szerszámmal bonthatónak kell lennie, és normál üzemben zárva kell maradnia.

⭐⭐ NV és NNV egymás mellett – tájékoztató összevetés

Most, hogy mindkét rendszer számai szerepelnek a jegyzetben (az NNV-é a 36.7-ben, az NV-é itt),
érdemes egyszer egymás mellé tenni őket – de csak a nagyságrendek érzékeltetésére.

⭐⭐ Villámvédelmi szint (LPL) és a villámáram-paraméterek – az MSZ EN IEC 62305-1:2025

A villámvédelmi szint (lightning protection level, LPL) azt fejezi ki, mekkora villámáramra
méretezünk. Négy szint van: I., II., III. és IV. – az I. a legszigorúbb. A szint tartalmát
– vagyis a konkrét villámáram-számokat – a sorozat 1. része adja meg, és a többi rész
(-2, -3, -4) mind erre a készletre hivatkozik.

⭐⭐ Minden szinthez kétféle érték tartozik, és a kettőnek teljesen más a szerepe. Ezt a
kettősséget nagyon sokan összekeverik:

(MSZ EN IEC 62305-1:2025, 8.2. szakasz)

⭐⭐ Table 3 – a villámáram legnagyobb (méretezési) paraméterei

(MSZ EN IEC 62305-1:2025, Table 3. ᵃ Az első negatív részvillám csak a számításokhoz tartozik,
a vizsgálatokhoz nem. ⚠ A szabvány a III. és a IV. szintet összevont cellában közli: ebben a
táblázatban a két szint minden értéke azonos.)

Hogyan lehet ezt megjegyezni? Nem kell mind a 15 számot bemagolni, mert egy szabály szerint
épülnek egymásra. A szabvány szövege szerint az LPL I értékeit a II. szintnél 75 %-ra, a
III. és IV. szintnél 50 %-ra csökkentik – az I, a Q és a di/dt esetében lineárisan,
a W/R esetében viszont négyzetesen (ezért lesz a 10 MJ/Ω-ból 5,6, majd 2,5, és nem 7,5 és 5).
⭐ Az időparaméterek nem változnak a szinttel: a 10/350 µs, az 1/200 µs és a 0,25/100 µs
hullámalak mind a négy szintnél ugyanaz.

A korábbi táblázat, amit most már meg tudunk indokolni:

A második oszlop most már visszavezethető a Table 3 első sorára. A harmadik oszlop a gyártói
gyakorlatból származó, négy pólusra elosztott érték: 200 kA / 8 = 25 kA, 150 kA / 8 = 18,75 kA,
100 kA / 8 = 12,5 kA – abból a feltevésből, hogy a villámáram fele a földelőn távozik, a másik fele
oszlik meg a négy póluson.

⭐ Table 4 – a legkisebb értékek és a gördülőgömb sugara

(MSZ EN IEC 62305-1:2025, Table 4)

⭐⭐ Itt zárul be a kör. A 20 / 30 / 45 / 60 m-es gördülőgömb-sugarat a fejezet korábbi részében
(a -3 rész Table 2 táblázatában) már láttad – de most látszik, honnan van. Nem önkényes szám: a
legkisebb elfogható villámáramból számítják. A szigorúbb szint azért dolgozik kisebb gömbbel,
mert kisebb áramú villámot is el akar fogni, a kis áramú villám pedig közelebbről „dönti el",
hova csap – tehát sűrűbb felfogó kell hozzá. A gördülőgömb-sugár így egyszerre két dolgot határoz meg:
a felfogók helyét és az LPZ 0_B zóna kiterjedését (lásd a zónaszemléletet a következő pontban).

⭐ Table 5 – az elfogási valószínűségek

(MSZ EN IEC 62305-1:2025, Table 5)

Ez az a két szám, amely a védelem hatásosságát számszerűsíti. A szabvány kimondja: egy védelmi
intézkedés hatásossága azzal a valószínűséggel egyenlő, amellyel a villámáram-paraméterek a szinthez
tartozó tartományon belül maradnak; a tartományon kívüli villámokra maradékkockázat marad.

Nézd meg újra a 36.1 statisztikáját: a 200 kA-t a becsapások 99 %-a nem éri el, a 100 kA-t
pedig 95 %-uk – ez ugyanazt a nagyságrendet adja, mint a táblázat 0,99, illetve 0,95
értéke az első sorban. ⚠ A két adat különböző forrásból való (a statisztika gyártói műszaki
kézikönyvből, a táblázat a szabványból), az egybeesésük tehát megerősítés, nem azonosság. Az I. szintű védelem
tehát a becsapások 99 %-át kezeli felülről; a második sor pedig azt mondja meg, hogy a felfogó a
becsapások 99 %-át el is fogja (LPL IV-nél már csak 84 %-át).

⭐⭐ Melyik szint kell? A kockázatszámítás (MSZ EN IEC 62305-2:2025)

Az eddigiekből kiderült, mit jelent az LPL I, II, III és IV – de még nem az, hogy melyik kell
egy konkrét épülethez. Erre a sorozat 2. része ad választ. Ez a jegyzet a logikáját tanítja
meg, nem a teljes számítást.

A négy károsodási forrás és a három veszteségtípus

A számítás a becsapás helyéből indul ki. A szabvány négy károsodási forrást különböztet meg:

Ezekből négy károsodási ok (cause of damage) származik: D1D – közvetlen becsapás okozta
áramütés; D1T – rezisztív és induktív csatolásból eredő áramütés; D2 – veszélyes szikrázás
az építményen belül (tűz, robbanás, mechanikai vagy kémiai hatás); D3 – a belső rendszerek
meghibásodását okozó túlfeszültségek.

(MSZ EN IEC 62305-2:2025, 5.1. és 5.2. szakasz)

⭐ Új elem a 3. kiadásban: a kockázatszámítást az L1 vagy az L2 veszteség érintettsége esetén
kell elvégezni; az L3 veszteségnél a szabvány a kockázatszámítás mellé egy külön
károsodási gyakoriság (F) számítást ír elő, amely a tisztán gazdasági veszteséget és a
szolgáltatáskiesést kezeli.

⭐⭐ Mi melyik összetevőt adja? – a -2 rész 1. táblázata

(MSZ EN IEC 62305-2:2025, Table 1)

Mit jelent az egyes összetevő? (6.2. szakasz)

⚠ Figyelj a jelölésre. A korábbi kiadásban egyetlen R_A összetevő volt; a hatályos kiadás
ezt kettéosztotta R_AT-ra (érintési és lépésfeszültség) és R_AD-ra (közvetlen becsapás
személybe). A 1-es index (R_B1, R_C1, …) az L1, a 2-es index (R_B2, R_C2, …) az
L2 veszteségtípushoz tartozó változatot jelöli.

Az összegzés két úton

A teljes kockázat mindkét felbontásban ugyanaz a szám, csak más a csoportosítás:

(a) A károsodási forrás szerint (6.3.1. szakasz, (1)–(5) egyenlet)

R = R_S1 + R_S2 + R_S3 + R_S4

  R_S1 = R_AT + R_AD + R_B1 + R_B2 + R_C1 + R_C2
  R_S2 = R_M1 + R_M2
  R_S3 = R_U + R_V1 + R_V2 + R_W1 + R_W2
  R_S4 = R_Z1 + R_Z2

(b) A veszteségtípus szerint (6.3.2. szakasz, (6)–(8) egyenlet)

R = R_L1 + R_L2

  R_L1 = R_AT + R_AD + R_B1 + R_C1 + R_M1 + R_U + R_V1 + R_W1 + R_Z1
  R_L2 = R_B2 + R_C2 + R_M2 + R_V2 + R_W2 + R_Z2

⚠ Az R_C1, R_M1, R_W1 és R_Z1 összetevőt általában csak robbanásveszélyes építménynél,
életmentő villamos berendezéssel működő kórháznál, illetve olyan építménynél kell figyelembe venni,
ahol a belső rendszerek meghibásodása emberi sérülést vagy környezeti veszélyt okoz. Az
R_C2, R_M2, R_W2 és R_Z2 általában csak robbanásveszélyes építménynél él.

⭐⭐ A képletek szerkezete: R_X = N_X × P_X × L_X

Ez a fejezet legfontosabb gondolata a kockázatszámításról. Minden összetevő ugyanabból a három
tényezőből áll össze (8.1. szakasz, (9) egyenlet):

R_X = N_X · P_X · L_X

  N_X  – a veszélyes események száma egy évben   [1/év]   → A melléklet
  P_X  – a károsodás valószínűsége               [–]      → B melléklet
  L_X  – a következményes veszteség mértéke      [–]      → C melléklet

• N_X azt mondja meg, milyen gyakran történik egyáltalán veszélyes esemény. Függ a
  becsapási pontsűrűségtől (N_SG, becsapási pont/km²/év), az épület gyűjtőterületétől és
  a környezetétől. Az építménybe csapó villámok éves számát például így számolják:
  N_D = N_SG · A_D · C_D · 10⁻⁶, ahol A_D a gyűjtőterület (m²), C_D az elhelyezkedési
  tényező. (A.2.4. pont, (A.5) egyenlet.)
• P_X azt mondja meg, hogy az esemény okoz-e kárt. Ezt csökkentik a védelmi
  intézkedések – az LPS, az SPD-k, az árnyékolás, a szigetelő közbeiktatás.
• L_X azt mondja meg, mekkora a kár, ha bekövetkezik. Ezt az épület rendeltetése
  szabja meg, és a védelemmel nem befolyásolható – legfeljebb tűzvédelmi intézkedéssel.

A kockázati összetevők képletei – a -2 rész 3. táblázata

(MSZ EN IEC 62305-2:2025, Table 3.)

A jelölések: N_D – az építménybe csapó villámok éves száma; N_M – az építmény közelébe
csapóké; N_L – a vezetékbe csapóké; N_DJ – a vezeték túlsó végén lévő szomszédos építménybe
csapóké; N_I – a vezeték közelébe csapóké. A P-k a károsodás, a P_P a személyek jelenlétéhez
kötődő, a P_e a környezeti hatáshoz kötődő valószínűségi tényezők; az L-ek a veszteségértékek.

⚠ Figyeld meg a mintázatot, ne a betűket: az L1 sorokban mindenütt ott van a P_P tényező
(a személyek jelenléte), az L2 sorokban nincs. Ez a szabvány logikája: emberi sérülés csak
akkor keletkezhet, ha van ott ember; a fizikai kár akkor is bekövetkezik, ha az épület üres.

⭐ Melyik védelmi intézkedés melyik összetevőt csökkenti?

Ez a vizsgán és a gyakorlatban is a leghasznosabb táblázat: megmutatja, hogy egy-egy beavatkozás
hol hat a kockázatra. (× = az adott jellemző vagy intézkedés befolyásolja az összetevőt.)

(MSZ EN IEC 62305-2:2025, Table 2 – tartalmi átvétel. ᵃ Csak a hálós külső LPS-nél, amely
árnyékolóként is működik. ᵇ A potenciálkiegyenlítés révén. ᶜ Csak akkor, ha a szigetelő
közbeiktatás a berendezés része. A TWS-nél a szabvány az IEC 62793 szerinti, mindig aktív és
hibajelzést küldő rendszert ír elő.)

A döntés: R > R_T?

A szabvány eljárása egyetlen összehasonlításon nyugszik (7.3. szakasz):

• ha R > R_T → védelem szükséges, és az intézkedéseket addig kell bővíteni, amíg
  R ≤ R_T nem teljesül;
• ha R ≤ R_T → a zóna vagy az építmény megfelelően védett.

A teljes eljárás lépései (a szabvány 1. ábrája szerint):

⚠ A zónás bontás nem formaság. Ha az építményt kockázati zónákra osztottuk, a
kockázatot minden zónára külön kell kiszámítani és külön kell összevetni a tolerálható
értékkel. Egy irodaház szerverterme, gépészeti szintje és földszinti előcsarnoka más-más zóna.

⚠ Amit a szabvány a tervezőnek előír, és amit neked tudnod kell róla

• Az S1 forrásnál (közvetlen becsapás) a védelmi intézkedések csak akkor hatásosak, ha az
  építményt LPS védi, vagy folytonos fém-, illetve vasbeton váza természetes LPS-ként működik.
  Enélkül a kockázatszámításban hiába szerepel bármilyen belső intézkedés.
• Ha a kockázat a leghatékonyabb intézkedésekkel sem csökkenthető a tolerálható szint alá, a
  szabvány szerint erről a létesítmény tulajdonosát tájékoztatni kell. Ha átmeneti,
  megelőző intézkedésekkel érdemben csökkenthető, zivatar-előrejelző rendszer (TWS) telepíthető.
• A bemenő adatok helye: A melléklet – a veszélyes események éves száma (N) és a
  gyűjtőterület-számítás; B melléklet – a károsodási valószínűségek (P); C melléklet – a
  veszteségértékek (L); D melléklet – a P_SPD értékelése; E melléklet – a környezeti
  hatások; F melléklet – kidolgozott példák (családi ház, irodaház, kórház).
• A villámsűrűség (N_SG) a számítás egyik bemenő adata. A szabvány elsődlegesen
  villámlokalizációs rendszer (LLS, IEC 62858 szerinti) adatait kéri; ahol ilyen nincs, a
  becslés N_SG = 0,5 · N_T, ahol N_T az optikailag rögzített összes villám (felhő-föld és
  felhőn belüli) sűrűsége. ⚠ A magyarországi járásonkénti értékek nem ebben a szabványban, hanem
  a TvMI 7.7:2026.02.01. F mellékletében vannak (lásd a fejezet végi hiánylistát).

⭐⭐ A zónaszemlélet és az LPZ-k (MSZ EN IEC 62305-4:2025)

A villámvédelem zónákra osztja az építményt: kívülről befelé haladva egyre kisebb
elektromágneses veszélyeztetettségű terekre. A zónák rendszerét a sorozat 4. része fejti ki.

A zónaszemlélet lényege a szabvány szavaival: a védendő rendszereket tartalmazó teret LPZ-kre kell
osztani, mégpedig úgy, hogy az adott zónában a villámimpulzus okozta elektromágneses hatás
(LEMP) súlyossága összeegyeztethető legyen a benne lévő belső rendszerek állóképességével. Az
egymást követő zónákat a LEMP-súlyosság jelentős változása választja el egymástól, és a határt
az alkalmazott védelmi intézkedés jelöli ki.

⭐⭐ A zónák szabvány szerinti definíciói

Külső zónák (4.3.2. szakasz)

Belső zónák (4.3.3. szakasz)

⚠ Nincs külön „LPZ 3" definíció a törzsszövegben. A szabvány normatív szövege az „LPZ 2 … n"
jelölést használja: a második után minden további zóna ugyanezen elv szerint épül. Az LPZ 3 mint
megnevezés a szabvány informatív B mellékletében jelenik meg, a meglévő építményekre vonatkozó
kialakítási útmutatóban (B.4.3. pont).

⭐ Általános szabály (MSZ EN IEC 62305-1:2025, 8.3. szakasz): minél nagyobb egy zóna száma,
annál kisebbek az elektromágneses környezet paraméterei. A védendő szerkezetnek olyan LPZ-ben kell
lennie, amelynek elektromágneses jellemzői összeegyeztethetők a károsodást okozó igénybevétellel
szembeni állóképességével.

⭐⭐ Mi a követelmény a zónahatáron? – az 5.5. szakasz

Ez a szakasz adja a zónaszemlélet kötelező (shall) előírásait:

⚠ Az LPZ 1-be belépő közművek bekötését a szabvány szerint egyeztetni kell a
szolgáltatókkal (áramszolgáltató, távközlési szolgáltató), mert ellentmondó követelmények is
lehetnek.

Az SPD-k helye a zónahatárokon

A 7. fejezet (koordinált SPD-rendszer) kötelező előírása: ha a védelem egynél több belső
LPZ-vel dolgozik, minden LPZ vezetékbelépésénél SPD-t kell elhelyezni. Ha csak LPZ 1 van,
akkor legalább az LPZ 1 vezetékbelépésénél kell SPD. A szabvány példái a tipikus helyekre:

⚠ További SPD-kre lehet szükség, ha az SPD és a védendő berendezés közötti távolság nagy
(lásd a 10 m-es szabályt a 36.13-ban).

A gyakorlatban ez a kaszkádosított (lépcsőzött) SPD-védelem:

1. típusú SPD nyeli el a lökésenergia zömét a betáplálásnál → 2. típusú SPD kezeli a
maradék túlfeszültséget → 3. típusú SPD ad finomvédelmet a rendkívül érzékeny
berendezéseknek.

⭐ A potenciálkiegyenlítő elemek legkisebb keresztmetszete

A -4 rész 1. táblázata számszerűsíti, mi kell a zónahatárra:

(MSZ EN IEC 62305-4:2025, Table 1. Más anyagnál a szabvány szerint olyan keresztmetszetet kell
választani, amely egyenértékű ellenállást ad.)

⭐⭐ Ez a táblázat egybevág a telepítési szabvánnyal. A 36.12-ben, az MSZ HD 60364-5-534:2016
alapján megismert 16 / 6 mm² (földelőkapocs felé) és 6 / 2,5 mm² (élő oldal) értékek az
1. és a 2. típusú SPD-re pontosan ugyanezek. A -4 rész két dologgal egészíti ki őket: megadja a
3. típusra (1,5 / 1,5 mm²) és az egyéb, távközlési-jelzési SPD-kre (1 / 1 mm²) is az
értékeket, valamint a potenciálkiegyenlítő sín 50 mm²-es minimumát.

Villámvédelmi potenciálkiegyenlítés és biztonsági távolság – a fogalmak

A belső villámvédelem célja a veszélyes szikrázás megakadályozása. Két útja van:

• potenciálkiegyenlítéssel – összekötjük a villámvédelmi rendszer elemeit a fém szerkezetekkel
  és a villamos rendszerrel (közvetlenül vagy SPD-n, illetve szikraközön keresztül), így nem
  alakulhat ki köztük veszélyes feszültségkülönbség; vagy
• biztonsági (szigetelési) távolság megtartásával – akkora távolságot hagyunk a villámvédelmi
  rendszer és a fém/villamos szerelvények között, hogy még ne alakuljon ki átívelés.

36.5 ⭐⭐ A magyar jogi keret: az OTSZ villámvédelmi szabályai

A jogszabály

A villámvédelem magyar jogi kereteit az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi
Szabályzatról – röviden OTSZ – adja. A villámvédelemről a 139–144. §, a villámvédelem
felülvizsgálatáról a 279–281. § rendelkezik, a kötelező védelmi szinteket pedig a 12. melléklet
1. táblázata tartalmazza.

139. § – Alkalmazási kör és szemlélet

A 139. § (1) bekezdése szerint a rendelet ideiglenes és állandó jellegű építmények
villámvédelmi követelményeit határozza meg – a járművek kivételével.

A (2) bekezdés adja a szemléletet: a védelmet a rendeltetés figyelembevételével, három
kockázati szempontból kell biztosítani:

1. az emberi élet elvesztésének,
2. a közszolgáltatás kiesésének,
3. a kulturális örökség elvesztésének kockázata.

Ez a három szempont pontosan az L1, L2 és L3 veszteségtípus: a magyar jog a szabvány kockázati
rendszerét emelte jogszabályi rangra.

⭐ 140. § – Mikor kötelező a norma szerinti (NV) villámvédelem?

„(1) A villámcsapások hatásaival szembeni védelmet norma szerinti – NV jelölésű –
villámvédelemmel kell biztosítani
a) új építménynél,
b) a meglévő építmény rendeltetésének megváltozása során,
c) a meglévő építmény olyan bővítése esetén, melynek következtében az eredeti tetőfelület
vízszintes vetülete 40 %-ot meghaladó mértékben növekszik."

A további bekezdések:

• (2) Ezeken az eseteken kívül a meglévő építmény villámvédelme nem norma szerinti (NNV)
  villámvédelemmel is biztosítható.
• (3) Az NNV-nek a létesítésekor, az utolsó felülvizsgálatakor vagy a változáskor érvényes
  műszaki követelménynek kell megfelelnie, vagy azzal egyenértékűnek kell lennie.
• (4) Egyirányú átjárás: ha egy nem norma szerinti villámvédelmet norma szerintivé
  alakítanak, az NNV követelményrendszere többé nem alkalmazható rá.

141. § – Mikor „megfelelő" a védelem? A kockázati határértékek

Ez a paragrafus mondja meg, mihez képest kell méretezni. A védelem akkor megfelelő:

„a) ha a villámvédelmi kockázatkezeléssel meghatározott, egy évre vetített kockázat
– az emberi élet elvesztésére vonatkozóan kisebb, mint 10⁻⁵,
– a közszolgáltatás kiesésére kisebb, mint 10⁻³, és
– a kulturális örökség elvesztésére vonatkozóan kisebb, mint 10⁻⁴,
b) ha a 12. mellékletben foglalt táblázatban foglalt építmények villámvédelme megfelel az ott
leírtaknak, és
c) ha az ideiglenes építmény villámvédelmi intézkedései a 143. §-ban foglaltaknak megfelelnek."

A 10⁻⁵ magyarul: annak valószínűsége, hogy egy adott évben villámcsapás miatt emberi élet vész
oda az építményben, legfeljebb egy a százezerhez lehet. A sorrend logikus: az emberéletnél a
legszigorúbb, a közszolgáltatásnál a legenyhébb a követelmény.

142. § – A kötelező védelmi szint

• (1) Villámvédelmet kell létesíteni
  a) a 12. melléklet 1. táblázatában nevesített rendeltetésű állandó építményeken, az ott
  előírt minimálisan betartandó védelmi szintek létrehozásával; vagy
  b) minden olyan építményen, amelyen a védelem csak így biztosítható.
• (2) ⭐ „Ha a vonatkozó műszaki követelmény szigorúbb védelmi szintet állapít meg, a
  szigorúbbat kell alkalmazni."

143. § – Ideiglenes építmények

• (1) Villámvédelmet kell kialakítani azoknál az ideiglenes építményeknél, felvonulási és
  építési területek építményeinél, amelyek fennállási ideje április 1. és október 31. közötti
  időszak bármely napjára esik, és a kockázatkezelés alapján szükséges.
• (2) Ideiglenes építménynél elfogadható, ha az egy évre vetített kockázat az emberi élet
  elvesztésére < 10⁻⁴, a közszolgáltatás kiesésére < 10⁻².
• (3) Üzemeltetési, használati vagy munkautasítást kell készíteni.

⭐⭐ 144. § – Mikor NEM kötelező villámvédelmet létesíteni?

„a) az épület terepszinti csatlakozásának legalsó és a tetőfedés legmagasabb pontja között
legfeljebb 10 m magasságú
aa) egy lakóegységet vagy csak egymás mellett elhelyezett lakóegységeket tartalmazó
lakóépületen,
ab) legfeljebb 200 m² alapterületű – a 12. mellékletben foglalt 1. táblázatban nem szereplő
– közösségi épületen,
ac) legfeljebb 400 m² alapterületű, egymás felett elhelyezett lakóegységeket tartalmazó
lakóépületben, ha a tető anyaga A1–A2 tűzvédelmi osztályba tartozik,
b) olyan műtárgyakon, amelyek esetében az emberélet elvesztésének kockázata … hasonló ahhoz,
mint amekkora kockázatnak a személyek a természetes környezetben is ki vannak téve,
c) a nyomvonalas műszaki létesítményeken, kivéve
ca) a felszín feletti nagynyomású, illetve fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes osztályba
tartozó anyagot szállító, elosztó csővezetékek,
cb) az olyan kötélpályás felvonók vagy egyéb nyomvonalas műszaki létesítmények, amelyek
villámvédelmét önálló … szakmai műszaki előírás szabályozza."

Foglaljuk össze táblázatban:

36.6 ⭐ A 12. melléklet 1. táblázata: a kötelező védelmi szintek

Az OTSZ 12. mellékletének 1. táblázata azt mondja meg, hogy adott rendeltetésű építményen
legalább milyen fokozatú külső villámvédelmet (LPS) és milyen fokozatú, elektromágneses
villámimpulzus elleni védelmet (LPL–SPD) kell létrehozni.

Hogyan kell ezt a táblázatot olvasni?

Az „LPS III" jelölés azt jelenti, hogy a külső villámvédelmi rendszert legalább a
III. villámvédelmi fokozat követelményei szerint kell kialakítani. Minél kisebb a szám, annál
szigorúbb a fokozat (kisebb villámáram, sűrűbb felfogórendszer, kisebb gördülőgömb) – az LPS II
tehát szigorúbb, mint az LPS III.

Az „LPL–SPD III–IV" jelölés a villámimpulzus elleni védelemre vonatkozik: azt mondja meg, milyen
villámvédelmi szinthez tartozó villámáram-elosztásra kell az SPD-rendszert méretezni. A III–IV
ugyanaz a szintpár, amelyhez a 36.4 táblázata 100 kA tervezési villámáramot és
12,5 kA/pólus I_imp értéket rendelt.

36.7 NV és NNV: norma szerinti és nem norma szerinti villámvédelem

A két rendszer

Magyarországon kétféle villámvédelmi követelményrendszer él egymás mellett, és ezt a
kettősséget a szakmában NV/NNV rövidítéssel jelölik.

Miben különböznek?

⭐⭐ Az egyirányú átjárás szabálya

Ez a fejezet legfontosabb jogi tétele:

   NNV  ────────────────►  NV        LEHET
   NV   ────────────────►  NNV       TILOS

Ehhez tartozik az a szabály is, hogy meglévő építmény villámvédelme átalakítható:

• ha a meglévő építmény tetőszerkezetét vagy homlokzatát javítják, illetve átalakítják, a
  villámvédelem átalakítható úgy, hogy a megelőző felülvizsgálatkor érvényben lévő
  követelményrendszerhez képest újabb követelményrendszernek feleljen meg;
• meglévő építmény villámvédelme átalakítható úgy is, hogy megfeleljen az érvényes szabványnak.

Vagyis a fejlődés iránya mindig felfelé mutat.

⭐⭐ Honnan valók az NNV számai? A TvMI 7.7:2026.02.01.

Az NNV-t a szakmában sokáig csak „a régi villámvédelem"-ként emlegették, és mindenki más
kiadványból dolgozott. Ma az egységesített létesítési feltételrendszert egyetlen dokumentum
tartalmazza, és ezt kell elővenned, ha egy meglévő épület nem norma szerinti villámvédelmét
tervezed, átalakítod vagy felülvizsgálod:

A 10. fejezet tehát ugyanazt a szerepet tölti be az NNV-ben, mint az MSZ EN 62305-3 az NV-ben:
megmondja, milyen sűrű legyen a felfogó, hány levezető kell, milyen földelő és mekkora
földelési ellenállás fogadható el. A logikája viszont gyökeresen más: nem kockázatot számol,
hanem besorol.

⭐⭐ Az építmények villámvédelmi csoportosítása – a négy szempont

Az NNV-ben minden a besorolással kezdődik. Az építményt négy, egymástól független szempont
szerint kell csoportba sorolni, és a négy csoportjelből olvasható ki utána a szükséges fokozat:

1. Rendeltetés szerint: R1–R5

⭐ Az R3 megfogalmazása a 2026-os módosítással változott: kifejezetten a Villamos TvMI 9.6.
pontja szerinti, korlátozott mértékű robbanásveszélyű épületeket sorolja ide.

2. Magasság szerint: M1–M4

A magassági csoport nem csak az épület magasságától függ, hanem attól is, hogy a környezete
növeli vagy csökkenti-e a becsapás veszélyét. Három szempontot kell együtt nézni: az építmény
saját legnagyobb magasságát, a környezetében lévő épületek, építmények és tárgyak
magasságát, valamint a környezet villámcsapás-veszélyt növelő hatását.

Becsapási veszélyt csökkentő környezettel akkor lehet számolni, ha az építményt 20 m-es
körzetben, legalább két ellenkező oldalról olyan épületek, építmények vagy tárgyak veszik közre,
amelyek magassága legfeljebb 2 m-rel kisebb az építményénél – vagy ha a terepszint ezen a
távolságon belül az építmény legmagasabb pontjával azonos szintre emelkedik.

Becsapási veszélyt fokozó környezettel kell számolni, ha az építmény hegytetőn,
hegygerincen önmagában áll, vagy sík területen 100 m-es körzeten belül magában áll és
magassága meghaladja a 10 métert.

3. Tető anyaga és szerkezete szerint: T1–T5

Ez a besorolás kétlépcsős: külön kell megnézni a tetőfödémet vagy tetőszerkezetet (T.a,
T.b, T.c) és külön a tetőfelületet, azaz a tetőfedést (T.I–T.IV), majd a kettő
metszéspontjából adódik a T1–T5 csoport.

A tetőfödém, illetve a tetőszerkezet szerint:

A tetőfelület (tetőfedés) szerint:

⚠ A T.IV. csoportba tartozik jellemzően a cinklemez (horganylemez) attikaburkolat, ha alatta
éghető anyagú réteg van, vagy éghető anyagú réteg (például bitumenes lemez) van rá felhajtva.

A két szempont metszéspontja adja a T-csoportot:

Három kiegészítő szabály tartozik ehhez:

• Kémények, kürtők és tornyok besorolásánál a védendő felület szerkezeti anyagait kell
  figyelembe venni.
• Ha a tető egyes részei anyaguk vagy szerkezetük alapján különböző csoportba tartoznának, akkor
  az egész építményt a legmagasabb besorolású tetőrésznek megfelelő csoportba kell sorolni.
• Fémtartályoknál külön szabály van: T2 az R1 csoportba tartozó tartály, továbbá az R3–R5
  csoportba tartozó fémtartály, ha teteje legalább 10 mm vastag, 500 °C feletti olvadáspontú
  vagy legalább 5 mm vastag, 800 °C feletti olvadáspontú fémlemezből készült és nem alakul
  ki fölötte robbanóképes légtér; T4 az, amelyik ezt nem elégíti ki; T5 az, amely felett
  robbanóképes légtér kialakulásával kell számolni.

4. Körítőfalak anyaga szerint: K1–K3

A K2 azért kiemelt: ha a körítőfal maga vezet, akkor természetes levezetőként (L1) számításba
vehető, és nem kell külön levezetőt szerelni.

⭐ A fokozatok jelölése: V–L–F/r–B e

A besorolásból négy fokozat adódik, és ezeket a villámvédelmi minősítő iratban egyetlen
kódsorban kell közölni:

• A jelcsoportokat ebben a sorrendben, kötőjellel elválasztva kell megadni.
• A „0" fokozatjel azt jelenti, hogy villámvédelmi berendezés nincs; a villámvédelem nélküli
  építmény jele: V0-L0-F0.
• A természetes felfogó, illetve levezető fokozatjele az általános elrendezés szempontjából
  az 1-es számjel (V1, L1).

Egy tipikus lakóépület-jelölés így néz ki: V3-L3-F3/r-B2e.

A hozzárendelő táblázatok: melyik fokozat kell?

A felfogó fokozata – R, M és T alapján

Hogyan olvasd?

• A T2 oszlop mindenütt V1 – vagyis fém tetőfelületnél maga a tető a természetes felfogó.
  A V1 helyett csak az építmény R és M csoportjának megfelelő, de a T3–T5 csoporthoz tartozó,
  magasabb fokozat használható.
• A *-gal jelölt V3 mezőkben ⭐ 2026 óta a következő a szabály: V3 fokozatú felfogórendszer
  kialakítása szükséges, de a meglévő V2 fokozatú felfogórendszer is megtartható, ha
  az építmény lakó rendeltetésű és a tetőgeometriája megfelel a V2-re előírtaknak, vagy ha a
  felfogórendszer átalakítása nem szükséges (nem történik tetőfelújítás, tetőátépítés).
  ⚠ Új gépészeti berendezés tetőre telepítésekor a TvMI tervezői mérlegelést javasol arról,
  hogy a meglévő V2 helyett ne kelljen-e V3-at alkalmazni.

A levezető és a földelés fokozata – R, M, a felfogó kialakítása és K alapján

(A „–" jel azt jelenti, hogy V2 felfogó mellett K2 körítőfalhoz nincs megadott levezető-fokozat.)

A táblázat mellé tartozó kereszt-szabályok – ezek nélkül hibás a besorolás:

• „V3 fokozatú felfogórendszerhez legalább L3 fokozatú levezetőrendszer tartozhat."
• ⭐ „L0 fokozat csak abban az esetben állapítható meg, ha a felfogó fokozata V0", vagyis
  ha villámvédelem egyáltalán nincs.
• Az L2–L4 fokozat helyett a levezetők elrendezése mindig lehet magasabb fokozatú is.
• ⭐ Az L1 (természetes levezető) helyett csak az építmény R és M csoportjának megfelelő, de az
  eredeti K2 helyett a K1 vagy K3 csoportnak megfelelő levezetőrendszer használható.
• A földelés fokozata csak a levezető fokozatával azonos sorban lévő változatok közül
  választható; az F2 és F3 helyett mindig lehet magasabb fokozatú földelőrendszert
  alkalmazni.
• ⭐ Az építményen elhelyezett villámvédelmi rendszer helyett mindig létesíthető villamosan
  szigetelt vagy az építménytől független villámvédelmi rendszer is.

A másodlagos hatások elleni védelem fokozata – csak R alapján

* B0 esetén is előírhat potenciálkiegyenlítési intézkedéseket az MSZ HD 60364-4-443 és az
MSZ HD 60364-5-534 – vagyis a „B0" nem azt jelenti, hogy a villamos berendezéssel nincs
teendő. A táblázatban meghatározottnál magasabb fokozat is megállapítható, ha a körülmények
indokolják.

⭐⭐ A felfogórendszer fokozatai: V0–V6

Ez az NNV szíve: itt vannak azok a szerkesztési számok, amelyek megmondják, mennyire sűrű
felfogórendszert kell építeni.

A három szerkesztési paraméter jelentése:

Négy szabály, amit a paraméterek mellé mindig oda kell gondolni:

1. A három szerkesztési mód egy rendszeren belül együtt is használható – például a tetőfelületre
   körlapos szerkesztés, a tetőn álló egyedi kéményre védőszöges, a tető szélére gördülőgömbös.
2. ⭐ 2026 óta lapostetős vagy bonyolult tetőgeometriájú építmény védelmére V2 fokozat nem
   alkalmazható. Bonyolult tetőgeometria például a több gerincet tartalmazó, vagy a gerincet és
   tornyokat is tartalmazó tető – a megállapítása tervezői mérlegelést igényel.
3. A védőszöges szerkesztés M = 40 m-nél magasabb építmény esetén nem alkalmazható (V3-nál a
   követelmény kifejezetten „az építmény legfeljebb 40 m magasságban lévő bármelyik pontján"
   érvényes).
4. V5-nél és V6-nál csak a gördülőgömbös módszer marad – körlap és védőszög nincs hozzájuk
   megadva, tehát nem is használható.

Néhány kiegészítő kialakítási szabály a felfogóhoz:

• ⭐ Éghető tető esetén ügyelni kell a felfogó és az éghető anyag távolságára: nádtetőnél,
  ha acél lekötőelemet nem használtak a nád rögzítésére, 0,15 m elegendő; más éghető
  anyagoknál legalább 0,10 m tekinthető megfelelőnek. Nem éghető tetőn a felfogó a tetőfelületre
  helyezhető. A szigorúbb meglévő távolságok (például 50 cm) megtarthatók.
• V3 vagy magasabb fokozatnál a tetőn lévő nagyobb fémtárgyakat nem szükséges összekötni a
  villámvédelmi rendszerrel, ha védett térben vannak és a biztonsági távolság tartható.
  Nagyobb fémtárgy: a legalább 1 m² felületű, legalább 1 m hosszúságú vagy legalább
  0,5 m magasságú fémtárgy.
• Levezetőnek kell tekinteni azokat a tetőn futó összekötő vezetőket, amelyekre az előírt, de
  legalább V3 fokozatú védőhatás érvényesül.
• ⭐ V1-be sorolt (fémtetős) épületnél a tető fölé telepített szerkezetek és berendezések
  (gépészeti berendezés, napelemes rendszer) védelmét – ha természetes felfogóként nem
  alkalmazhatók – azonos R és M szerinti, de a T5 csoporthoz tartozó fokozattal kell
  biztosítani, és ennek legalább V3-nak kell lennie. Ez a fokozat csak a védett tér
  kialakítására vonatkozik a berendezés környezetében.
• Közös felfogórendszer: egymás közelében álló építmények csoportja közös felfogóval is
  védhető, ha az a csoport minden egyes tagjára biztosítja a megállapított, de legalább V3
  fokozatú védelmet.

A levezetőrendszer fokozatai: L0–L5

A levezető-fokozatokat az NNV nem a kerület menti osztástávolsággal, hanem az áramút
hosszával adja meg: a felfogó bármely pontjától a levezetőig – a vezetők mentén – mért út
vízszintes vetületét kell nézni.

Az eredő áramút számítása. Ha egy tetőpontból több levezető felé is vezet út, az utakat úgy
kell kezelni, mintha ellenállások lennének – azonos anyagnál és keresztmetszetnél az ellenállás
a hosszal arányos –, és a párhuzamos utak eredőjét a párhuzamos kapcsolás szabálya adja:

 1        n     1
---- =   Σ    ----
 l_e     i=1   l_i

ahol l_e az eredő áramút hossza [m], l_i pedig az egyes áramutak hossza [m]. Ha egy
vezetőszakaszt k-szor veszünk számításba, akkor a hosszának k-szorosát kell figyelembe
venni.

Külön szabályok tornyokra, kéményekre és kürtőkre:

⭐ 2026-os kiegészítés: villamosan szigetelt és az építménytől független villámvédelmi
rendszer esetén a levezető elrendezésének fokozata figyelmen kívül hagyható, sőt egy felfogóhoz
egyetlen áramút kialakítása is elegendő.

A levezető és az éghető szerkezet. A levezető közvetlenül érintkezhet nem éghető
építményszerkezettel. Éghető szerkezettel csak akkor, ha a villámáram levezetésekor várható
hőmérséklet-növekedése nem éri el a szerkezet gyulladási hőmérsékletét, vagy ha a
keresztmetszete legalább 100 mm². Ha a levezető és a szerkezet között 0,1 m-nél nagyobb a
távolság, az éghetőségnek nincs jelentősége.

A földelőrendszer fokozatai: F0–F4

⭐⭐ A földelési ellenállás követelménye

A fokozatjel után álló „r" betű a földelési ellenállásra utal – és ez az az érték, amelyet a
felülvizsgálaton valóban meg is mérnek. A TvMI kétféle követelményt támaszt, aszerint, hogy
mit mérünk:

ahol ρ a talaj fajlagos ellenállása [Ωm], A pedig az építmény alapterülete [m²].

Négy dolgot kell ehhez tudni:

1. A két feltétel között „vagy" van: elég az egyiket teljesíteni. A gyakorlatban ezért mindig
   a kettő közül a megengedőbb, azaz a nagyobb érték a mérvadó.
2. A talaj fajlagos ellenállását méréssel javasolt megállapítani. Ha nem ismert, akkor
   általánosan – sziklás és kavicsos talajok kivételével – ρ = 300 Ωm vehető.
3. A képlettől függetlenül a TvMI Megjegyzése telepítéskor, egyedi földelőnél az 50 Ω alatti
   földelési ellenállás elérését javasolja. Ez nem megfelelőségi határ, hanem kivitelezési
   célérték: ha új földelőt verünk le, ne álljunk meg 80 Ω-nál.
4. A mérési helyet ki kell alakítani: a levezető és a földelővezető között bontható vizsgáló
   összekötő, vagy – ha az nem alkalmazható – nem bontható vizsgáló csatlakozó legyen.
   Mérési hely általában minden levezetőn kell, vagy legalább annyin, hogy a mérési helyek
   egymástól legfeljebb 40 m-re legyenek.

Kidolgozott példa 36.6 - A megengedett földelési ellenállás
                         kiszámítása egy csarnokra

FELADAT
   Egy 25 m x 16 m alapterületű ipari csarnok nem norma szerinti
   villámvédelmének időszakos felülvizsgálata. A besorolás szerint
   a földelés fokozata F3/r. A talaj fajlagos ellenállása NEM ismert.
   A mérést követően két érték áll rendelkezésre:
     - egy leválasztott egyedi földelő:            62 ohm
     - a földelőrendszer eredője (minden összekötve): 28 ohm
   Megfelel-e a földelés?

1. LÉPÉS - A BEMENŐ ADATOK
   A = 25 m * 16 m = 400 m^2   ->   gyök(A) = 20 m
   ró ismeretlen  ->  a TvMI szerint 300 ohm*m vehető figyelembe
   (sziklás, kavicsos talaj kivételével - itt nem az)

2. LÉPÉS - AZ EGYEDI (LEVÁLASZTOTT) FÖLDELŐ HATÁRÉRTÉKE
   R <= 10 ohm      VAGY      R <= 6 * ró / gyök(A)
   6 * 300 / 20 = 90 ohm
   A két feltétel között VAGY áll, tehát a megengedőbb,
   azaz a 90 ohm a mérvadó.
   A mért érték 62 ohm  <  90 ohm   ->   MEGFELEL

3. LÉPÉS - A FÖLDELŐRENDSZER EREDŐJÉNEK HATÁRÉRTÉKE
   R <= 10 ohm      VAGY      R <= 3 * ró / gyök(A)
   3 * 300 / 20 = 45 ohm     ->   a mérvadó érték 45 ohm
   A mért érték 28 ohm  <  45 ohm   ->   MEGFELEL

4. LÉPÉS - MIKOR LESZ A 10 OHM A MÉRVADÓ?
   Akkor, ha a képlet ennél KISEBB értéket ad, mert ilyenkor a
   megengedőbb feltétel a 10 ohm.
   Példa: A = 900 m^2 (gyök(A) = 30 m) és ró = 40 ohm*m jó talaj
     egyedi:  6 * 40 / 30 =  8 ohm   -> a 10 ohm a mérvadó
     eredő:   3 * 40 / 30 =  4 ohm   -> a 10 ohm a mérvadó
   Nagy alapterületű épület + jó talaj esetén tehát a 10 ohm-os
   "kerek" határérték védi meg a tervezőt a túlzott szigortól.

KÖVETKEZTETÉS
   A csarnok földelése mindkét szempontból megfelel. FIGYELEM:
   a 62 ohm-os egyedi földelő a MEGLÉVŐ rendszerben megfelelő,
   de ÚJ földelő létesítésekor a TvMI az 50 ohm alatti értéket
   javasolja - tehát ha ezt a szondát most vernék le, sűríteni
   kellene. A mérést a mérési helyeken, MSZ 4851-2 szerint kell
   végezni (lásd 36.8 és 37. fejezet).

A földelőrendszer felépítésének néhány további követelménye:

• ⭐ Az egyedi földelő hossza feleljen meg a következők valamelyikének: legalább 2,5 m hosszú,
  függőleges, talajjal érintkező rúdföldelő, vagy legalább 5 m összes hosszúságú, talajjal
  érintkező vízszintes földelővezető.
• A betonalap csak akkor felel meg betonalap-földelőnek, ha az erre a célra felhasznált
  acélbetéteket körülvevő beton közvetlenül, vízszigetelés nélkül érintkezik a talajjal. Az
  F4/r fokozathoz az kell, hogy az acélbetétek összefüggő hálózatot alkossanak, és a
  földelőrendszer a védendő építmény egész területére kiterjedjen.
• A földelőrendszert a fagyhatár alatt kell fektetni; rúdföldelő szondát legalább 0,5 m
  mélyről javasolt indítani. (Magyarországon a fagyhatár 50 cm körüli.)
• A villámvédelmi földelőt lehetőség szerint össze kell kötni az épülethez és a földelőhöz
  20 m-nél közelebb lévő minden más földelővel, továbbá a talajban 1 m-nél közelebb lévő
  nagy kiterjedésű fémtárggyal (kivéve az aktív korrózióvédelemmel ellátott fémtárgyakat – ott
  például szikraközös összecsatolás alkalmazható).
• Ha a földelőrendszer életkora valószínűsíthetően meghaladja a 20–25 évet, a mért értékektől
  függetlenül célszerű a feltárása és vizuális vizsgálata; ha ez nem lehetséges vagy nem
  gazdaságos, új földelőrendszer kiépítése javasolt.

A másodlagos hatások elleni védelem: B0–B4

A „B" fokozat a villámvédelmi potenciálkiegyenlítésre és a koordinált túlfeszültség-védelemre
vonatkozik – vagyis pontosan arra a határterületre, ahol a villámvédelem és a villamos berendezés
találkozik.

A „e" kiegészítő betűjel azt jelenti, hogy a villamos rendszer átalakításának, bővítésének
körében koordinált túlfeszültség-védelmet kell kialakítani. A tervező dönthet úgy is, hogy a
teljes építmény villamos berendezésére előírja.

A potenciálkiegyenlítés kialakítása. A fémes hálózatokat és csatlakozóvezetékeket közvetlenül
földelni kell, vagy – ha ez nem lehetséges – T1 típusú, illetve D kategóriájú túlfeszültség-
védelmi eszközön keresztül, a táppont közelében. Be kell kötni az építményen belüli
összefüggő fémes hálózatokat is. ⭐ 2026 óta az építmény belsejében lévő, legalább 5 m
hosszú függőleges fémszerkezeteket (csőrendszert, felvonót, szellőzőt, szemétledobót) az alsó
pontjukon minden esetben össze kell kötni a villámvédelmi rendszerrel vagy a védő-összekötő
hálózattal – a felső pontjukon pedig akkor, ha a tető fölé emelkednek, nem esnek védett
térbe és nem tartható be a biztonsági távolság. A szigetelő közdarabokkal szakaszokra
osztott függőleges belső fémszerkezeteket (szellőző-, szemétledobó csatorna) a közdarabok
áthidalásával össze kell kötni.

⭐ A biztonsági távolság az NNV-ben: s ≥ L/20

A biztonsági távolság betartása esetén a villámcsapás hatására másodlagos kisülés keletkezésével
nem kell számolni. A TvMI ehhez egyszerű hüvelykujjszabályt ad: másodlagos kisüléssel akkor
kell számolni, ha a villámvédelmi rendszer felfogója vagy levezetője és egy idegen
vezetőképes szerkezet között az s biztonsági távolság kisebb, mint

s < L / 20

ahol L a megközelítés helyétől a villámáram útja mentén a földelésig vagy a legközelebbi
összekötési pontig terjedő áramút. Vagyis a követelmény: s ≥ L/20, azaz az áramúthossz
huszada (5 %-a).

⭐ 2026-os kiegészítés: a biztonsági távolság az MSZ EN 62305 szabvány alapján is
meghatározható, az LPS IV fokozathoz tartozó k_i = 0,04 érték figyelembevételével.

Ha a biztonsági távolság nem tartható, a tető fölé emelkedő, ezért közvetlen villámcsapásnak
kitett, kisfeszültségű villamos berendezést tartalmazó fémszerkezet védelmére két út van:

1. a fémszerkezet az építmény felfogórendszerének védett terén belül van, és a felfogótól,
   valamint a vele összekötött fémszerkezetektől a biztonsági távolság betartásra kerül; vagy
2. a fémszerkezet össze van kötve az építmény felfogórendszerével, a benne lévő villamos
   berendezés pedig olyan túlfeszültség-védelmet kap, amely kielégíti az MSZ EN 62305 szerinti
   LPZ 0/1 zónahatárra meghatározott követelményeket.

⭐ A 10 m feletti tetőrészek és a preventív védelem

Az egyik legfontosabb, emberi életet érintő szabály nem az NNV-fokozatokból, hanem a TvMI 9.9.
pontjából származik – és mindkét rendszerre vonatkozik.

A védett tér meghatározására itt a gördülőgömbös és a védőszöges módszer használható, és
az adott, valamint a szomszédos épületek védőhatása is figyelembe vehető. Az épület saját,
besorolás vagy kockázatkezelés szerinti fokozatú villámvédelmét azonban minden esetben biztosítani
kell – a terasz védelme nem helyettesíti az épületét.

⭐ Mi változott 2026. február 1-jén?

A TvMI 7.7 a korábbi kiadáshoz képest az NNV-fejezet nagy részét átdolgozta. A vizsgán és a
gyakorlatban a következő hat változás a legfontosabb:

A levezető várható maximális hőmérséklete (60 °C kezdeti hőmérséklet és 200 kA villámáram
mellett), az MSZ EN 62305-1 D.3 táblázata alapján:

* nem mágnesezhető. Az értékek a besorolástól függetlenül alkalmazhatók.

Jellemző gyulladási hőmérséklet-tartományok:

36.8 ⭐ A villámvédelmi felülvizsgálat

Az alfejezet két forrásra épül: a kötelező gyakoriságot és eseteket az OTSZ 279–281. §-a adja,
a felülvizsgálat módját, dokumentálását és a felülvizsgáló jogosultságát pedig az „Ellenőrzés,
felülvizsgálat és karbantartás" című tűzvédelmi műszaki irányelv 9. fejezete és D melléklete.

Az építmények három csoportja

„A villámvédelmi felülvizsgálatok rendje, műszaki tartalma szempontjából az építmények három
csoportba sorolhatóak:
a) Azon építmények, amelyek esetében jogszabály, szabvány vagy TvMI értelmében nincs
kötelezettség a villámvédelem létesítésére.
b) Nem norma szerinti villámvédelemmel rendelkező építmények.
c) Norma szerinti villámvédelemmel rendelkező építmények."

Az a) csoportba tartoznak az OTSZ 144. §-a alapján mentesített építmények és a Villamos TvMI
szerinti KVK-építmények. Ezen építmények esetében felülvizsgálat végzésére nincs kötelezettség.

⭐⭐ A felülvizsgálat gyakorisága – OTSZ 279–281. §

A nem norma szerinti (NNV) villámvédelemre – 279–280. §:

Felülvizsgálatot kell végezni:
- a létesítést követően, az átadás előtt;
- a rendeletben előírt időszakonként;
- a villámvédelem vagy az építmény átalakítása, bővítése, és a műszaki követelményben foglalt
különleges esemény után.

Az időszakos felülvizsgálatot a létesítéskor érvényben lévő műszaki követelménynek megfelelően
kell végezni, az alábbi gyakorisággal:

A norma szerinti (NV) villámvédelemre – 281. §:

„a) a létesítés során, a később eltakarásra kerülő részek eltakarása előtt,
b) a létesítést követően az átadás előtt,
c) az LPS I és LPS II fokozat esetén legalább 3 évenként,
d) a c) pont alá nem tartozó egyéb esetben legalább 6 évenként, és
e) a villámvédelem vagy az építmény átalakítását, bővítését és a … különleges eseményt
követően."
„(2) A villámvédelmi felülvizsgálat szempontjából a naptári napot kell figyelembe venni."

A felülvizsgálat fajtái norma szerinti rendszernél

A részleges felülvizsgálat során három dolgot kell igazolni: hogy a beépített anyagok
megfelelnek a terveknek és a szabványoknak, hogy a beépítés módja megfelel ezeknek, és hogy a
beépített vezetők folytonosak.

Mit kell a felülvizsgálónak beszereznie a megkezdés előtt?

A felülvizsgálat menete

„A felülvizsgálat általános menete: műszaki dokumentációk összegyűjtése, elemzése →
szemrevételezés (LPS, SPM) → mérések → dokumentálás, minősítés. Műszaki dokumentációk
elemzése: a villámvédelmi tervben szereplő kockázatkezelés bemenő paramétereinek
összehasonlítása a ténylegesen meglévő állapottal. Szemrevételezés: a villámvédelmi
szabványban előírt ellenőrzések elvégzése, fotódokumentáció készítése."

A szemrevételezés szempontjai rendszerrészenként (a jegyzőkönyv-minta vezérfonala szerint):

Látszik a különbség: az NNV-jegyzőkönyv öt rendszerrészt vizsgál, az NV-jegyzőkönyv tízet.

A mérések

„Mérések
– Folytonossági mérések elvégzése: különösen a villámvédelmi rendszer olyan elemein,
amelyeket a telepítésük során nem ellenőriztek, és a későbbiekben a szemrevételezés során már
nem hozzáférhetők; továbbá a földelőhálózat és az összekötő hálózat azon részein, amelyek a
felülvizsgálat során nem láthatók.
– A földelőrendszer földelési ellenállásának mérése: minden egyes leválasztható földelő
földelési ellenállása, valamint a teljes földelőrendszer földelési ellenállása.

A villámvédelmi szabvány a földelési ellenállás mérési módjára nem ad meg konkrét módszert, így
azt az MSZ 4851 szabvány vonatkozó részei alapján javasolt elvégezni."

A mérési jegyzőkönyv fejlécében rögzítendő a vizsgálat helye és ideje, a mérést végző személy,
az időjárás, a talaj nedvessége (száraz / félszáraz / nedves), a mérés elve, valamint az
alkalmazott mérőműszerek gyári számmal és a kalibrálás adatával.

A norma szerinti mintajegyzőkönyv a teljes (eredő) földelőrendszerre 10 Ω-ot tüntet fel az
„Rf megengedett (Ω)" oszlopban. ⚠ Ez a kitöltési példa része; az irányelv nem fűz hozzá
követelménymondatot, a nem norma szerinti mintában pedig ez az oszlop üresen áll azzal, hogy a
megengedett érték a talaj fajlagos ellenállásából (mintaérték: 200 Ωm) számítandó. A tényleges
határértéket a kiviteli tervből, illetve a Villamos TvMI 10. fejezetéből kell venni.

A felülvizsgáló képesítése és hatásköre

Mikor kell új kockázatkezelés?

„Új kockázatkezelés szükséges, ha az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:
a) az építmény vagy önálló építményrész rendeltetésének változásakor;
b) az építmény mértékadó kockázati osztályának változásakor;
c) a tető éghetőségének változásakor;
d) az építmény magasságának változásakor, feltéve, hogy
da) a változás meghaladja a 20 %-ot, és
db) a magasság eléri a 15 m-t;
e) az eredetileg nem robbanásveszélyes építményben olyan átalakítás történik, amelynek révén az
építményben robbanásveszélyes térrészek alakulnak ki, és a robbanásveszély jelentős mértékben
növeli a kockázatot."

A minősítő irat kötelező tartalma

A felülvizsgálati dokumentáció akkor felel meg az OTSZ előírásának, ha tartalmazza:

A minősítés háromféle lehet: MEGFELELŐ / HIBAELHÁRÍTÁS UTÁN MEGFELELŐ / NEM MEGFELELŐ.
A jegyzőkönyv kötelező mellékletei: a feltárt hibák jegyzéke, a földelési ellenállás és a
folytonosság mérési jegyzőkönyve, a villámvédelmi rendszer felépítését mutató rajz, a
felülvizsgálói jogosultság igazolása és a fényképfelvételek; norma szerinti rendszernél
ezeken felül a kockázatkezelés bemenő paraméterei is.

Kidolgozott példa 36.1 – A felülvizsgálati határnap meghatározása

FELADAT
   Négy építmény utolsó időszakos villámvédelmi felülvizsgálata
   2024. március 18-án zárult le. Mikorra esedékes a következő?
     A) Általános iskola, NORMA SZERINTI, LPS III.
     B) Vegyi raktár, NEM NORMA SZERINTI, ipari alaprendeltetés,
        1200 liter fokozottan tűzveszélyes oldószerrel.
     C) Irodaház, NORMA SZERINTI, LPS II.
     D) Asztalosüzem, NEM NORMA SZERINTI, 80 liter lakkbenzinnel.

1. LEPES - MELYIK PARAGRAFUS?
   NORMA SZERINTI -> 281. §   |   NEM NORMA SZ. -> 280. §

2. LEPES - MI VALTJA KI A 3 EVES CIKLUST?
   281. § (NV):  az LPS I es LPS II VEDELMI FOKOZAT
   280. § (NNV): a 300 kg / 300 l feletti ANYAGMENNYISEG

3. LEPES - ERTEKELES
   A) NV, LPS III -> 6 EV -> 2030.03.18. (a rendeltetes nem szamit)
   B) NNV, 1200 l > 300 l, ipari -> 3 EV -> 2027.03.18.
   C) NV, LPS II -> 3 EV -> 2027.03.18. (nincs veszelyes anyag!)
   D) NNV, 80 l < 300 l -> 6 EV -> 2030.03.18.

4. LEPES - NAPTARI NAP
   "A naptari napot kell figyelembe venni" (281. § (2)):
   nem "2027 vege", hanem 2027. marcius 18.

TANULSAG
   Ket epulet 3 eves, ketto 6 eves, de a kivalto ok ket kulonbozo
   logika: NV -> VEDELMI FOKOZAT, NNV -> ANYAGMENNYISEG.
   Mind a negy esetben soron kivul is felul kell vizsgalni serules,
   eros korrozio, villamcsapas, atalakitas es bovites eseten.

36.9 Villámvédelmi potenciálkiegyenlítés és a földelőrendszer

Miért ez a kapocs a két világ között?

A villámvédelem és az áramütés elleni védelem egyetlen közös ponton találkozik: a fő
földelősínen (villámvédelmi potenciálkiegyenlítő sínen). Ide fut be a villámvédelmi
földelőrendszer és az épület védőföldelése, ide kötjük az idegen vezetőképes részeket (víz-, gáz-,
fűtésvezeték, fém szerkezetek), és innen indul az SPD PE-oldali bekötése is.

A villámvédelem három alapelve:

1. Elfogni a villámáramot és a lehető legrövidebb úton a földbe vezetni – az érzékeny
   berendezések környezetének elkerülésével.
2. Potenciálkiegyenlítést megvalósítani – összekötő vezetőkkel, kiegészítve túlfeszültség-védelmi
   eszközökkel (SPD) vagy szikraközökkel.
3. Az indukált hatásokat csökkenteni – SPD-k és szűrők beépítésével, árnyékolással,
   nyomvonalvezetéssel.

Ezért kérdez rá a felülvizsgálati jegyzőkönyv a „potenciálkiegyenlítési célú túlfeszültségvédelmi
készülékekre": a betáplálás fázisvezetőit nem lehet a földelősínhez csavarozni, de az
1. típusú SPD villámáram esetén pontosan ezt teszi meg.

Amit a földelésről a villámvédelem miatt tudni kell

A földelőrendszer részletes kivitelezését a 35. fejezet, a mérést a 37. fejezet tárgyalja.
Itt csak a villámvédelmi sajátosságokat emeljük ki:

36.10 ⭐⭐ A túlfeszültség-védelmi eszköz (SPD)

Mi szabályozza?

A túlfeszültség-védelmi eszközök kiválasztását és szerelését az MSZ HD 60364-5-534:2016 –
Kisfeszültségű villamos berendezések. 5-53. rész: Villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése.
Leválasztás, kapcsolás és vezérlés. 534. fejezet: Tranziens túlfeszültségek elleni védelmi eszközök
– szabályozza. A fejezet hátralévő részében ezt hívjuk röviden SPD-szabványnak.

Fontos, hogy mit nem szabályoz ez a fejezet: nem terjed ki a berendezésekbe beépített
túlfeszültség-védelmi alkatrészekre és a hordozható (portable) SPD-kre. Váltakozó áramú
áramkörökre vonatkozik; amennyiben alkalmazható, követelményei egyenáramú áramkörökre is
követhetők.

Mire való egyáltalán az SPD? A szigetelés-koordináció

Az SPD-t nem önmagáért építjük be, hanem a szigetelés-koordináció miatt: a szabvány „a
feszültségkorlátozás alkalmazására vonatkozó előírásokat tartalmazza a szigetelés-koordináció
elérése érdekében". A gondolat egyszerű:

   A berendezés kibírja:      U_w   (névleges lökőfeszültség-állóság)
   Az SPD ennyit enged át:    U_p   (feszültségvédelmi szint)

   A védelem akkor jó, ha:    U_p < U_w

Ha ez teljesül, a szigetelés nem üt át. Ha nem, akkor hiába van SPD.

A három hullámalak

A jelölés első száma a homlokidő, a második a félértékidő (µs). A 10/350 µs hullám lassan
cseng le, ezért sokkal több energia van benne, mint a 8/20 µs-ban, holott a csúcsértékük akár
azonos is lehet – ezért nagyobb és drágább egy T1 SPD, mint egy T2.

Az SPD felépítése és a három alaptechnológia

Egy korszerű SPD négy fő részből áll:

1. Nemlineáris alkatrész – a tényleges védőelem: varisztor, gázkisülési cső vagy
   Zener-dióda;
2. Hővédelem (belső leválasztó) – megvédi az SPD-t az élettartam végén bekövetkező
   hőmegfutástól (varisztoros SPD-nél);
3. Élettartam végi jelző – jelzi, ha a készüléket cserélni kell; egyes kiviteleknél
   távjelzéssel;
4. Külső zárlatvédelmi készülék (SCPD) – túláram elleni védelem, néha az SPD-be integrálva.

⭐ Az SPD jellemzői – amit az adatlapról le kell tudni olvasni

Az U_p meghatározásának lényege az, hogy típusonként más mérésből származik: a T1-nél az
I_imp amplitúdójú, a T2-nél az I_n amplitúdójú maradékfeszültség-méréshez, a T3-nál a kombinált
hullámú generátor üresjárási feszültségéhez (U_oc) tartozik. Ezért nem szabad két különböző
típusú SPD U_p-jét „egy az egyben" összehasonlítani – meg kell nézni, milyen áramnál érvényes.

⭐⭐ Az SPD termékszabványa: az MSZ EN IEC 61643-11:2026

Eddig végig a telepítési szabványt (MSZ HD 60364-5-534:2016) idéztük: az mondja meg, hova,
milyen típusú és hogyan bekötött SPD kerüljön. Azt viszont, hogy milyen az az eszköz, amit
egyáltalán SPD-nek nevezhetünk – milyen vizsgálatokon kell átmennie, mit kell az adattábláján
feltüntetni –, a termékszabvány írja elő. Ennek 2026 áprilisában új magyar kiadása jelent meg:

⭐ MSZ EN IEC 61643-11:2026 – Kisfeszültségű túlfeszültség-védelmi eszközök. 11. rész:
Kisfeszültségű váltakozó áramú hálózatokhoz csatlakozó túlfeszültség-védelmi eszközök.
Követelmények és vizsgálati módszerek
(a bevezetett szöveg: EN IEC 61643-11:2025, illetve IEC 61643-11, 2. kiadás, 2025-06;
a törzsszöveg angol, csak a címoldal és a jóváhagyó közlemény magyar)

Alkalmazási területe: a legfeljebb 1 000 V effektív értékű váltakozó áramú áramkörökhöz és
berendezésekhez csatlakoztatott, legalább egy nemlineáris alkatrészt tartalmazó eszközök;
az előnyben részesített frekvencia 50/60 Hz, a szabványos frekvenciatartomány 47…63 Hz.
A dokumentum saját bevezetése szerint a T1, a T2 és a T3 SPD-re vonatkozik.

A jelölés láthatósága: mit kell látni a beépített SPD-n?

A 2026-os kiadás egy önmagában egyszerű, de a felülvizsgálat szempontjából fontos szabályt ad
(6.2.100–6.2.102):

⚠ Amit ez a szabvány NEM sorol fel: maguknak a tételeknek a tartalmát, vagyis hogy mi az 1),
a 2), a 3) tétel. Az a tételes lista az IEC 61643-01 6.1 és 6.2 szakaszában van, és ez a
jegyzet nem közli – csak a hivatkozott tételszámokra és a láthatósági követelményre tud
támaszkodni. Amit biztosan tudunk: az adattábla egy részének a szerelvény beépített
állapotában is olvashatónak kell lennie, a többi adat pedig az SPD testén vagy a gyártói
dokumentációban keresendő. Ez összecseng a 36.13-ban tárgyalt gyakorlati követelménnyel: az
SPD-t úgy kell elhelyezni, hogy le lehessen róla olvasni, amit le kell.

⭐⭐ A TOV-vizsgálat (U_T): mit kezd az SPD a tartós túlfeszültséggel?

A 36.2-ben (a túlfeszültség négy fajtájánál) és az U_c megválasztásánál már láttuk: a TOV
(tartós, hálózati frekvenciás túlfeszültség) nem az SPD dolga – az SPD-nek TOV alatt nem
szabad vezetnie. De mi történik, ha a TOV
mégis nagyobb, mint amire az SPD U_c-jét választották? Erre ad választ a termékszabvány
8.3.9 szakasza, és ez a jegyzet régóta hiányzó tétele:

„SPDs shall either withstand the overvoltages caused by faults or disturbances in the high or
low voltage system or fail in a manner not creating a hazard."

(Az SPD-knek vagy ki kell bírniuk a nagy- vagy kisfeszültségű hálózat hibái, illetve zavarai
okozta túlfeszültségeket, vagy olyan módon kell tönkremenniük, amely nem okoz veszélyt.)

⭐⭐ Ez a mondat a lényeg: a szabvány KÉT kimenetelt fogad el egyenrangúan.