32. fejezet – Az áramütés elleni védelem alapjai

32.1 Az áramütés élettani hatása: az áram nagysága, útja és időtartama

Nem a feszültség öl, hanem az áram

A szakma egyik legrégebbi mondása, hogy „a feszültség csak hajtja, de az áram öli meg az embert”.
Ez nem szójáték, hanem a védelmi rendszer egész logikájának alapja. Amikor egy ember hozzáér egy
feszültség alatt álló részhez, a teste bekapcsolódik egy áramkörbe: a feszültség a testén, mint
ellenálláson keresztül áramot hajt át, és ez az áram – nem a feszültség nagysága önmagában –
okozza az élettani hatást. A feszültség azért mégis fontos, mert két dolgot határoz meg: egyrészt
a hajtóerőt, másrészt – ahogy a 32.2 alfejezetben látni fogjuk – közvetve magát a testellenállást is.

Négy tényező dönti el, mennyire veszélyes

Az áramütés súlyosságát a szakirodalom négy fő tényezőre vezeti vissza:

1. Az áram nagysága – a testen ténylegesen átfolyó áram, milliamperben. Ez a legfontosabb
   mennyiség, és ez az, amit sem érzékszervvel, sem szemmel nem lehet előre megbecsülni.
2. Az áram időtartama – ugyanaz az áramerősség rövid ideig ártalmatlan, hosszabb behatásnál
   halálos lehet. Ezért lesz a védelmi rendszerben minden a lekapcsolási időn múlva.
3. Az áram útja a testben – az számít, „milyen életfontosságú szerven (szív, agy, tüdő) folyik
   át az áram”. A kéz–kéz és a bal kéz–láb áramút a legveszélyesebb, mert ezek a
   szívtájékon vezetnek keresztül.
4. Az áram fajtája és frekvenciája – a 50 Hz-es váltakozó áram éppen a legveszélyesebb
   tartományba esik; egyenáramnál a küszöbértékek nagyjából négy-ötszörösek, vagyis az
   egyenáram azonos nagyságnál kevésbé veszélyes.

Ehhez járulnak az egyéni tényezők: a testsúly, a fizikai erőnlét, az egyéni érzékenység, a bőr
állapota (izzadt, nedves), az izgalmi állapot, az ittasság. Ezért nem lehet egyetlen „biztonságos”
áramértéket kimondani – a szabvány valószínűségi görbékkel dolgozik, nem egyetlen számmal.

Mit csinál az áram a testtel?

Az áram három, egymástól jól elkülöníthető módon árt:

• Izomgörcs, elengedési képtelenség. Az izmokat idegi villamos jelek vezérlik; a kívülről
  érkező áram ezeket felülírja, és az izmokat összehúzza. Ha a kéz éppen egy szerszámot vagy
  vezetéket markol, a görcs még erősebben ráfeszíti a kezet a hibás készülékre: a sérült nem
  tudja elengedni. Ez a legalattomosabb hatás, mert az áram behatási idejét a másodperc törtrészéből
  percekre nyújthatja.
• Szívkamra-remegés (kamrafibrilláció). A szívizom összehangolt összehúzódását az áram
  szétzilálja: a kamrák rendezetlenül „remegnek”, a szív gyakorlatilag nem pumpál. Ez azonnali,
  visszafordíthatatlan keringésleállás, amelyből csak azonnali újraélesztés és defibrillálás
  segíthet ki. Az áramütés halálos kimenetelének leggyakoribb oka.
• Égés. Az áram az áthaladási helyeken (belépési és kilépési pont, valamint a szűk
  keresztmetszetű testszakaszok) hőt fejleszt, ezenkívül a villamos ív sugárzó hője okoz súlyos,
  gyakran a testfelület nagy részére kiterjedő égést. Az égés a mentés utáni időszak vezető
  szövődménye.

A küszöbértékek

Az MSZ EN/IEC 60479-1 zónái: AC-1 … AC-4

A szabvány a váltakozó áram (15–100 Hz) hatását nem egy számmal, hanem egy idő–áram
diagramon megrajzolt négy zónával írja le. A zónahatárokat a b, c1, c2 és c3 jelű görbék
adják; a vízszintes tengelyen a testáram, a függőlegesen a behatási idő szerepel, mindkettő
logaritmikus léptékben.

Ez a diagram a teljes védelmi rendszer indoklása. Két számot érdemes leolvasni róla:

• Miért éppen 30 mA az áram-védőkapcsoló névleges kioldóárama? Mert a 30 mA a b görbe
  (kb. 5 mA) fölött, de a kamrafibrillációt jelentő c1 görbe alatt marad a szokásos lekapcsolási
  időknél – vagyis a védelem működési pontja az AC-3 zónában van, ahol a szívműködés zavara még
  visszafordítható. A gyakorlati megfogalmazás a szakirodalomban: „When a current exceeding 30 mA
  passes near the heart of a human body, the person concerned is in serious danger if the current is
  not interrupted in a very short time.”
• Miért 0,2–0,4 s a lekapcsolási idő? Mert az idő a második tengely: egy 270 mA-es érintési áram
  0,2 s-nál hosszabb behatásnál már kamrafibrillációt okozhat. Éppen ez a nagyságrend áll a
  33. fejezetben tárgyalt 41.1. táblázat mögött, amely 230 V-os hálózaton TN-rendszerben 0,4 s,
  TT-rendszerben 0,2 s lekapcsolási időt enged meg a végáramkörökben (elosztóáramkörökre TN-nél
  5 s, TT-nél 1 s).

32.2 Az emberi test ellenállása; a bőr, a nedvesség és a felület hatása

A test mint ellenállás

Ha az áram nagysága a döntő, akkor tudnunk kell, mekkora ellenállást „lát” a feszültség, amikor az
emberi testre kapcsolódik. Az emberi test villamos szempontból két, jól elkülöníthető részből áll:

• a belső ellenállás – a szövetek, a testnedvek, a vér ellenállása; ez viszonylag kicsi és
  meglehetősen állandó: 300–500 Ω körüli;
• a bőr ellenállása – ez adja a nagyobb és a sokkal változékonyabb részt; ép, száraz bőrnél
  20–100 kΩ/cm² is lehet.

A testimpedancia feszültségfüggése – és miért éppen 50 V a határ

Az egyik legfontosabb elvi tétel, amelyet a fejezetből meg kell jegyezni: a testimpedancia
feszültségfüggő. Kis feszültségeken a bőr szigetel, és a bőrellenállás a meghatározó. Ahogy a
feszültség nő, a bőr átüt (a szaruréteg villamos szilárdsága véges), és az ellenállás
ugrásszerűen lecsökken: 50 V felett a test belső ellenállása veszi át a szerepet.

Ez a fizikai jelenség a magyarázata annak, hogy a megengedett érintési feszültség határa éppen
50 V – nem kerek szám kedvéért választották, hanem azért, mert nagyjából eddig számíthatunk a
bőr védő hatására.

Mitől függ még a testellenállás?

• A bőr nedvessége. Izzadt tenyér, esőben végzett munka, fürdőszobai környezet: a nedves bőr
  ellenállása néhány másodperc alatt néhány száz ohmos nagyságrendre eshet vissza (⚠ egyetlen
  egyetemi segédlet adata). Ez az egyetlen tényező is nagyságrendi különbséget okozhat a
  testáramban.
• Az érintkezési felület. Minél nagyobb a felület, annál kisebb az ellenállás. Egy ujjbeggyel
  való érintés lényegesen kisebb áramot enged át, mint amikor a teljes tenyér vagy az alkar
  felfekszik egy fémszerkezetre.
• Az érintkezés szorossága. A markolás rosszabb, mint az érintés – és éppen ez az elengedési
  képtelenség ördögi köre: a görcs szorosabbá teszi az érintkezést, az pedig tovább csökkenti az
  ellenállást és növeli az áramot.
• A lábbeli és a padló. A száraz gumitalpú cipő és a szigetelő padló nagyságrenddel növelheti a
  hurok ellenállását; a nedves beton vagy a fémrács viszont gyakorlatilag rövidre zárja a talpat a
  földdel. Erre a gondolatra épül a 32.7 alfejezetben tárgyalt „környezet elszigetelése” védelmi mód.

Kidolgozott példa: a testáram becslése száraz és nedves kézzel

FELADAT
Mekkora testáram folyik át egy emberen, aki 230 V-os fázisfeszültséget
érint meg kéz-láb áramúton, ha a) száraz kézzel, b) nedves kézzel
érintkezik? Melyik zónába esik a két eset?

ADATOK
U   = 230 V (a hálózat névleges fázis-föld feszültsége)
Ra  = 1000 Ω  (a gyakorlatban használt SZÁMÍTÁSI testellenállás, száraz eset)
Rb  = 500 Ω   (nedves eset: a bőrellenállás gyakorlatilag eltűnik,
              csak a 300-500 Ω-os belső ellenállás marad)

a) SZÁRAZ KÉZ
   I = U / Ra
   I = 230 V / 1000 Ω
   I = 0,23 A = 230 mA

b) NEDVES KÉZ
   I = U / Rb
   I = 230 V / 500 Ω
   I = 0,46 A = 460 mA

ÉRTÉKELÉS
   230 mA  -> az AC-4 zóna, a kamrafibrilláció tartománya
              (a 40-400 mA-es sáv: sokk, szívkamra-remegés)
   460 mA  -> az AC-4 zóna felső része
              (400 mA felett: szívhalál, ájulás, égések)

   Összehasonlításul: a 30 mA-es áram-védőkapcsoló kioldási küszöbe
   0,030 A, azaz a száraz esetben számított áram MAJDNEM NYOLCSZOROSA
   ennek. A védelem tehát nem "sok" - éppen csak elegendő, és csak akkor,
   ha időben lekapcsol.

MEGJEGYZÉS A SZÁMÍTÁSHOZ
   Az 1000 Ω és az 500 Ω tájékoztató SZÁMÍTÁSI érték. A valóságos
   testimpedancia feszültségfüggő, és a mért adat 200 V-on nagy felületű
   száraz érintkezésnél kb. 1275 Ω. A becslés célja a NAGYSÁGREND
   megmutatása, nem a pontos élettani előrejelzés.

32.3 A megengedett érintési feszültség; a lekapcsolási idő és az áram összefüggése

Az UL fogalma

Ha egyszer a testáramot közvetlenül nem tudjuk mérni vagy előírni, akkor olyan mennyiséget kell
korlátoznunk, amely mérhető és tervezhető. Ez a mennyiség az érintési feszültség: az a
feszültség, amely hiba esetén két egyidejűleg érinthető rész között (jellemzően egy készülék teste
és a föld között) megjelenik. A szabvány azt a legnagyobb értéket rögzíti, amely tartósan
fennállhat anélkül, hogy veszélyes testáramot okozna.

⚠ A 25 V/60 V és a 12 V/30 V sor a 414.4.5. szakaszból (a SELV/PELV-áramkör alapvédelem
elhagyhatóságának határa) származik, nem önálló, U_L-ként szabványosított érintésifeszültség-
határ (N1, ellenőrizendő a 7. rész szabványaiból). A 32.7 alfejezet ugyanezeket a számokat
helyesen, 414.4.5.-ként tárgyalja.

Ugyanaz a két szám tér vissza mindenhol

Az 50 V / 120 V nem elszigetelt adat, hanem a szabvány visszatérő „vezérszáma”:

• ez a SELV és a PELV törpefeszültség felső határa (32.7 alfejezet);
• ez szerepel a TT- és az IT-rendszer lekapcsolási feltételében (R_A × I ≤ 50 V) – 33. fejezet;
• ez a kiegészítő egyenpotenciálú összekötés feltételének számlálója (R ≤ 50/I_a, illetve
  R ≤ 120/I_a) – 34. fejezet;
• és ez a határ a D melléklet szabályában is, amikor az önműködő lekapcsolás nem valósítható meg.

Feszültség és idő: együtt adják a veszélyt

A védelem két úton érheti el, hogy ne alakuljon ki veszélyes helyzet:

1. A feszültséget korlátozza. Ha az érintési feszültség eleve nem lépi túl az U_L értékét,
   akkor időkorlát sincs: a helyzet tartósan fennállhat. Ez a törpefeszültségű rendszerek elve.
2. Az időt korlátozza. Ha a feszültség nagyobb, akkor a helyzetet gyorsan meg kell
   szüntetni, mielőtt a testáram élettani kárt okozna. Ez a táplálás önműködő lekapcsolásának
   elve: a nagyobb feszültséghez rövidebb megengedett idő tartozik.

Hogyan alakul ki az érintési feszültség?

Egy testzárlat (a fázisvezető érintkezése a készülék fémházával) esetén a hibaáram egy hurokban
folyik: a tápforrástól a fázisvezetőn a hiba helyéig, onnan a testen és a védővezetőn vissza a
tápforrásig. Ez a hurok feszültségosztó: a hálózati fázisfeszültség megoszlik a hurok egyes
szakaszainak ellenállásán. A készülék testére akkora feszültség kerül, amekkora a hurok
visszatérő ágán (a védővezetőn és a hozzá tartozó szakaszokon) esik.

Kidolgozott példa: az érintési feszültség kialakulása testzárlatnál

FELADAT
Egy I. érintésvédelmi osztályú, fémházas készülékben testzárlat keletkezik:
a fázisvezető hozzáér a burkolathoz. A készülék teste védővezetővel a
rendszer földelt pontjához kapcsolódik. Mekkora feszültség jelenik meg a
test és a föld között, és mekkora testáram folyna át egy emberen, aki
ekkor hozzáér a burkolathoz?

ADATOK (a példa adatai)
U0   = 230 V   a névleges fázis-föld feszültség
Rf   = 0,45 Ω  a fázisvezető ellenállása a tápforrástól a hibáig
Rpe  = 0,45 Ω  a védővezető ellenállása a hibától a tápforrásig
Rt   = 1000 Ω  a hozzáérő ember testellenállása (számítási érték)

1. LÉPÉS - A HIBAÁRAM (a hurok zárlati árama)
   Zs = Rf + Rpe = 0,45 Ω + 0,45 Ω = 0,90 Ω
   Ik = U0 / Zs = 230 V / 0,90 Ω = 255,6 A

2. LÉPÉS - AZ ÉRINTÉSI FESZÜLTSÉG (a védővezetőn eső feszültség)
   Ut = Ik · Rpe
   Ut = 255,6 A · 0,45 Ω = 115 V

   Ez pontosan a fázisfeszültség fele, mert a hurok két ága egyenlő
   ellenállású. A 115 V több mint kétszerese a megengedett 50 V-nak.

3. LÉPÉS - A TESTÁRAM, HA VALAKI HOZZÁÉR
   It = Ut / Rt = 115 V / 1000 Ω = 0,115 A = 115 mA
   -> az AC-4 zóna: kamrafibrilláció veszélye

4. LÉPÉS - A KÖVETKEZTETÉS
   Az érintési feszültség NEM csökken magától a megengedett érték alá,
   ezért az áramkört LE KELL KAPCSOLNI. A 255,6 A-es hibaáram egy B16-os
   kismegszakítót (5·In = 80 A-es mágneses kioldás) biztosan és gyorsan
   működtet, így a 115 V csak a lekapcsolási idő (TN-rendszerben legfeljebb
   0,4 s) tartamára áll fenn.

FIGYELEM
   Ha a védővezető MEGSZAKAD, a 2. lépés hurka nem záródik: hibaáram nem
   folyik, a kismegszakító NEM old ki, és a burkolaton a teljes 230 V
   fennmarad - egészen addig, amíg valaki hozzá nem ér. Ezért halálos hiba
   a védővezető elhagyása vagy megszakadása.

32.4 Alapvédelem: a feszültség alatt álló részek érintése ellen

Az alapszabály

Az MSZ HD 60364-4-41:2018 a 410. fejezet bevezetésében az MSZ EN 61140-re hivatkozva mondja ki az
áramütés elleni védelem alapszabályát:

„Az áramütés elleni védelem alapszabálya az EN 61140 szerint, hogy a veszélyes aktív részek ne
legyenek hozzáférhetőek, és a hozzáférhető vezetőképes részek ne legyenek veszélyes aktív részek
se normál állapot, se pedig egyszeres hiba esetén.”

Ez a mondat két, egymástól független követelményt tartalmaz, és ebből következik a védelem
kétrétegű felépítése:

• normál állapotra → alapvédelmi óvintézkedés (basic protection);
• egyszeres hibára → hibavédelmi óvintézkedés (fault protection);
• vagy olyan fokozott biztonságú védelmi intézkedés, amely egymaga mindkettőt biztosítja
  (ilyen a megerősített szigetelés).

Az alapvédelem négy eszköze

A szabvány az alapvédelem előírásait az A mellékletben (előírás jellegű melléklet) foglalja
össze, a védőakadályt és az elérhető tartományon kívüli elhelyezést pedig a B mellékletben.

A szigetelés

A legalapvetőbb és leggyakoribb megoldás. A szabvány követelménye egyszerű, mégis sokat mond: az
aktív részeket teljesen be kell burkolni olyan szigeteléssel, amelyet csak roncsolással
lehet eltávolítani. Ebből következik, hogy a szigetelőszalaggal „megjavított” vezeték, a lehúzható
gyűrű vagy a rácsavart műanyag darab nem alapszigetelés. A gyártott szerkezetek szigetelésének
a rájuk vonatkozó termékszabványt kell teljesítenie.

A burkolat és az IP-fokozatok

A védőakadály és az elérhető tartományon kívüli elhelyezés

Ez a két megoldás csak alapvédelmet ad – hibavédelmet nem –, és a szabvány szerint csak olyan
berendezésben alkalmazható, amely szakképzett vagy kioktatott személyek által ellenőrzött vagy
felügyelt (410.3.5.). Lakásban, irodában, közintézményben tehát nem használható.

• B2. – A védőakadály a véletlen megközelítést vagy érintést akadályozza meg, a szándékosat
  nem. Kulcs vagy szerszám nélkül is eltávolítható lehet, de a véletlen eltávolíthatóság ellen
  biztosítani kell.
• B3.1. – Az elérhető tartomány. A kézzel elérhető tartományon belül nem lehetnek egyidejűleg
  érinthető, eltérő potenciálú részek. Két rész akkor tekintendő egyidejűleg érinthetőnek, ha a
  köztük lévő távolság nem haladja meg a 2,50 m-t.
• B3.2. Ha az emberi tartózkodásra szolgáló területet vízszintesen IPXXB / IP2X-nél kisebb
  védettségű akadály (korlát, védőháló) határolja, a tartományt attól kell számítani. Fejfölötti
  irányban 2,50 m a járófelülettől, a közbenső, IPXXB / IP2X-nél gyengébb akadályokat figyelmen
  kívül hagyva. A határértékek puszta kézzel, szerszám és létra nélküli érintésre értendők.
• B3.3. Ahol terjedelmes vagy hosszú vezető tárgyakkal dolgoznak (létra, cső, állványelem), a
  távolságokat meg kell növelni.

Kidolgozott példa: az elérhetetlen elhelyezés ellenőrzése

FELADAT
Egy felügyelt ipari kapcsolóhelyiségben szabadon lévő, szigeteletlen
gyűjtősín fut a mennyezet alatt. A járófelülettől mért magassága 2,35 m.
A sín alatt, tőle vízszintesen 1,80 m-re egy fémből készült, földelt
szerelőállvány áll. Megfelel-e a kialakítás az elérhető tartományon
kívüli elhelyezés követelményének?

1. LÉPÉS - FEJFÖLÖTTI IRÁNY
   Követelmény (B3.2.):        h >= 2,50 m az S járófelülettől
   Meglévő állapot:            h  = 2,35 m
   2,35 m < 2,50 m  ->  NEM FELEL MEG

2. LÉPÉS - EGYIDEJŰLEG ÉRINTHETŐSÉG
   Követelmény (B3.1.):  két eltérő potenciálú rész akkor NEM egyidejűleg
                         érinthető, ha a távolságuk > 2,50 m
   Meglévő távolság:     1,80 m  <  2,50 m
   -> a gyűjtősín és a földelt állvány EGYIDEJŰLEG ÉRINTHETŐ
   -> NEM FELEL MEG

3. LÉPÉS - LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
   a) a sín megemelése legalább 2,50 m-re, ÉS az állvány áthelyezése
      2,50 m-nél távolabbra;  vagy
   b) IP2X (IPXXB) védettségű burkolat felszerelése a sínre - ekkor a
      távolsági követelmény tárgytalan;  vagy
   c) védőakadály beépítése, ha a helyiség felügyelt marad.

FIGYELEM
   A b) megoldás után a védettség 2X, mert a sín NEM vízszintes
   fedőfelület. Ha a burkolat felső lapja könnyen megérinthető,
   vízszintes fedőfelület lesz, ott a követelmény IP4X (IPXXD).
   Ez a megoldás LAKOSSÁGI környezetben is alkalmazható - az a) és a c)
   viszont nem, mert azok csak felügyelt berendezésben megengedettek.

32.5 Hibavédelem: a hiba miatt feszültség alá kerülő testek érintése ellen

Az elv

Az alapvédelem a hibamentes állapotra vonatkozik. De mi történik, ha a szigetelés elöregszik,
átüt, felhasad, megég, és a fázisvezető hozzáér a készülék fémházához? Ilyenkor az a fémrész,
amelyet rendeltetése szerint bátran meg lehet fogni, feszültség alá kerül. Ez a testzárlat,
és az ellene való védelem a hibavédelem.

A két gát elve

Az alapszabályból az következik, hogy a védelemnek két, egymástól független gátja van:

• az első gát (alapvédelem) megakadályozza, hogy hibamentes állapotban feszültség alatt álló
  részhez érjünk;
• a második gát (hibavédelem) gondoskodik arról, hogy ha az első gát elromlik, akkor a hiba
  következménye ne váljon veszélyessé.

Ezért mondja ki a szabvány 410.3.8. szakasza, hogy több védelmi mód együttes alkalmazásakor az
egyik leromlása nem gyengítheti a másikat, a 410.3.7. szakasz pedig azt, hogy ha egy védelmi mód
valamely feltétele nem biztosítható, akkor kiegészítő intézkedésekkel azonos biztonsági szintet
kell elérni.

Mit tesz a hibavédelem?

A hibavédelemnek háromféle stratégiája lehet, és mind a négy megengedett védelmi mód valamelyik
stratégiába illeszkedik:

1. A hibát árammá alakítja, és lekapcsol. A testeket védővezetővel a rendszer földelt pontjához
   köti, így a testzárlat nagy hibaáramot okoz, amelyet a túláramvédelem vagy az áram-védőkapcsoló
   érzékel, és a megadott időn belül lekapcsol. Ez a táplálás önműködő lekapcsolása – a
   legelterjedtebb megoldás, a 33. fejezet anyaga.
2. Eleve nem engedi, hogy a test feszültség alá kerüljön. Ilyen a kettős vagy megerősített
   szigetelés (nincs is szükség testre és védővezetőre), és ilyen a villamos elválasztás
   (a hiba nem zár hurkot a földdel).
3. A feszültséget korlátozza. A SELV és a PELV törpefeszültségnél már a hiba előtti feszültség
   sem veszélyes.

32.6 Kiegészítő védelem: mikor és miért

Nem önálló védelem

A gyakorlat azt mutatja, hogy a két gát sem mindig elég: a szigetelés hibája melletti gondatlan
kezelés, a hibás készülék, a nedves kéz, a gyermek kíváncsisága olyan helyzeteket teremt, amelyekre
a szabályos alap- és hibavédelem sem ad teljes választ. Erre való a kiegészítő védelem.

Két eszköze van:

• a legfeljebb 30 mA névleges kioldóáramú áram-védőkapcsoló (RCD) – 415.1.;
• a kiegészítő védő egyenpotenciálú összekötés (kiegészítő EPH) – 415.2.

A kiegészítő egyenpotenciálú összekötés feltétele

A 415.2.1. szerint be kell vonni a rögzített szerkezetek összes egyidejűleg érinthető testét és
az idegen vezetőképes részeket, ha megoldható, a vasbeton szerkezetek acélbetétjét is; az
egyenpotenciálú rendszert össze kell kötni minden villamos szerkezet – köztük a csatlakozóaljzatok
– védővezetőjével. A 415.2.2. adja meg a számszerű feltételt:

R <= 50 V / Ia      váltakozó áramú rendszerben
R <= 120 V / Ia     egyenáramú rendszerben

ahol  R  = az egyidejűleg érinthető testek és idegen vezetőképes
           részek közötti ellenállás
      Ia = a védelmi eszköz kioldóárama:
           - áram-védőkapcsolónál az I_Δn névleges kioldóáram
           - túláramvédelmi eszköznél az 5 s-hoz tartozó kioldóáram

Kidolgozott példa: a kiegészítő egyenpotenciálú összekötés ellenállása

FELADAT
Mekkora ellenállás engedhető meg az egyidejűleg érinthető részek között,
ha a kiegészítő védelmet a) 30 mA-es áram-védőkapcsoló, b) B16-os
kismegszakító biztosítja?

a) ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ
   Ia = I_Δn = 30 mA = 0,03 A
   R <= 50 V / 0,03 A
   R <= 1667 Ω

b) B16-OS KISMEGSZAKÍTÓ
   Ia = az 5 s-hoz tartozó kioldóáram, közelítőleg 5·In
   Ia = 5 · 16 A = 80 A
   R <= 50 V / 80 A
   R <= 0,625 Ω

ÉRTÉKELÉS
   1667 Ω  -> szinte bármilyen fémes összekötés teljesíti
   0,625 Ω -> csak jól méretezett, kis ellenállású, gondosan
              kivitelezett kötésekkel teljesíthető

KÖVETKEZTETÉS
   Ha a kiegészítő egyenpotenciálú összekötés TÚLÁRAMVÉDELEM mellett
   biztosítja a védelmet, akkor a vezetőkeresztmetszet és a kötések
   minősége kritikus. Áram-védőkapcsoló mellett a feltétel könnyen
   teljesül - ezért is terjedt el a 30 mA-es megoldás.

FIGYELEM
   A kiegészítő egyenpotenciálú összekötés vezetőinek méretezése és a
   fürdőhelyiségi kivitelezés részletei a 34. és a 35. fejezet anyaga.

32.7 A védelmi módok rendszere a szabvány szerint (411–415.)

A védelmi mód összetétele

A 410.3.2. szakasz szerint egy védelmi mód (protective provision) állhat

• egy alapvédelmet és egy tőle független hibavédelmet biztosító óvintézkedés megfelelő
  kombinációjából, vagy
• egyetlen, fokozott biztonságú védelmi intézkedésből, amely mindkettőt biztosítja.

A négy megengedett védelmi mód

A 410.3.3. szakasz négy védelmi módot enged meg általános használatra, minden korlátozás nélkül:

A szabvány külön megjegyzi, hogy a táplálás önműködő lekapcsolása „a villamos berendezésekben
legáltalánosabban használt védelmi mód”.

A korlátozottan alkalmazható védelmi módok

412. Kettős vagy megerősített szigetelés (II. érintésvédelmi osztály)

Az elv (412.1.1.). Az alapvédelmet az alapszigetelés, a hibavédelmet a kiegészítő
szigetelés adja; vagy a kettőt együtt a megerősített szigetelés valósítja meg az aktív
részek és a hozzáférhető részek között. A rendeltetése a szabvány megjegyzése szerint az, hogy
„az alapszigetelés hibája esetén megakadályozza veszélyes feszültség megjelenését a villamos
szerkezet megérinthető részein”. Jelképe a kettős négyzet (IEC 60417-5172).

A megvalósítás három útja (412.2.1.):

1. gyárilag II. érintésvédelmi osztályú (vagy azzal egyenértékűnek minősített) szerkezet;
2. csak alapszigetelésű szerkezet + a szereléskor felvitt kiegészítő szigetelés;
3. szigeteletlen aktív részeket tartalmazó szerkezet + a szereléskor felvitt megerősített
   szigetelés – de ez csak akkor, ha a kettős szigetelést szerkezeti sajátosságok kizárják.

A burkolatra vonatkozó szabályok (412.2.2.):

A vezetékrendszerek (412.2.4.1.) akkor felelnek meg ennek a védelmi módnak, ha a) a vezetők
szigetelésének névleges feszültsége nem kisebb a rendszerénél és legalább 300 V – 500 V, és a
vezetékek az EN 50085 szerinti csatornában vagy az EN 61386 szerinti védőcsőben vannak, vagy
b) a kábel a villamos, termikus, mechanikai és környezeti igénybevételeknek a kettős szigeteléssel
azonos megbízhatósággal ellenáll. A szabvány megjegyzése szerint az ilyen vezetékrendszereket nem
jelölik meg a II. osztály jelképével.

413. Villamos elválasztás

Az elv. Az elválasztott áramkört egy egyszerű elválasztású, földeletlen tápforrás (jellemzően
leválasztó transzformátor) táplálja. Ha ebben az áramkörben testzárlat keletkezik, nem zárul
hurok a földön keresztül, mert az áramkörnek nincs földkapcsolata: a hibaáram nem tud kialakulni,
és aki hozzáér a testhez, nem kap áramütést.

Tipikus alkalmazás: a javítóműhelyi szigetelőtranszformátor, a hajójavítás, a kazánban vagy más
szűk fémtérben végzett munka.

414. Törpefeszültség: SELV és PELV

A három követelmény (414.1.1.):

1. a feszültség korlátozása az I-es feszültségsáv felső határára: 50 V váltakozó, 120 V
   egyenfeszültség;
2. védőelválasztás minden más áramkörtől, és alapszigetelés a különböző SELV/PELV-rendszerek
   között;
3. csak SELV esetén: alapszigetelés a rendszer és a föld között.

A megengedett tápforrások (414.3.):

Áramköri követelmények (414.4.):

• 414.4.1. A SELV- és PELV-áramkörök között alapszigetelés; a nem SELV/PELV áramköröktől
  kettős vagy megerősített szigeteléssel, illetve alapszigeteléssel + védőárnyékolással
  megvalósított védőelválasztás. SELV-nél emellett alapszigetelés az aktív részek és a föld között.
• 414.4.2. A vezetékrendszerek védőelválasztására öt megoldás megengedett: nemfémes köpeny vagy
  szigetelőburkolat; földelt fémköpeny vagy fémárnyékolás; a legnagyobb előforduló feszültségre
  szigetelt vezetők közös kábelben; a 412.2.4.1. szerinti vezetékrendszer; végül a fizikai
  elválasztás.
• 414.4.3. A csatlakozódugók és -aljzatok ne legyenek felcserélhetők más rendszerek dugóival és
  aljzataival; a SELV csatlakozódugóinak és -aljzatainak ne legyen védőérintkezője.
• 414.4.4. A SELV-áramkör testeit nem szabad a földdel, más áramkör védővezetőjével vagy
  testeivel összekötni.

Mikor kell alapvédelem törpefeszültségnél (414.4.5.)?

A tűzvédelmi szabvány kiegészítése: a SELV- és PELV-tápáramkörök aktív vezetőit IP2X / IPXXB
burkolatba kell tenni, vagy 500 V egyenfeszültségű próbafeszültséget 1 percig kibíró
szigeteléssel kell ellátni, a névleges feszültségtől függetlenül.

411.7. Üzemi törpefeszültség (FELV) – ami nem védelmi mód

Ha üzemi okból 50 V AC / 120 V DC alatti feszültséget használunk, de a SELV vagy a PELV összes
követelménye nem teljesül (és nincs is rá szükség), akkor üzemi törpefeszültségről (FELV,
functional extra-low voltage) beszélünk. Ilyenkor a törpefeszültség önmagában nem ad
védelmet, ezért a szabvány külön előírásokat ad:

• alapvédelem (411.7.2.): a tápforrás primer áramköre névleges feszültségének megfelelő
  alapszigetelés, vagy védőfedés, illetve védőburkolat – vagyis 230 V-os szintre méretezve;
• hibavédelem (411.7.3.): a FELV-szerkezetek testeit a tápforrás primer áramkörének
  védővezetőjével kell összekötni, feltéve, hogy a primer áramkört a táplálás önműködő
  lekapcsolása védi;
• tápforrás (411.7.4.): legalább egyszerű elválasztással ellátott transzformátor vagy a
  414.3. szerinti forrás;
• csatlakozók (411.7.5.): ne legyenek felcserélhetők más feszültségrendszerekkel, és a
  csatlakozóaljzatnak legyen védőérintkezője.

Kidolgozott példa: SELV-forrás kiválasztása

FELADAT
Egy műhelyben szigetelt, száraz munkaasztal fölé 12 V-os halogén
munkalámpát, egy nedves mosdótérbe pedig 24 V-os világítást terveznek.
Milyen tápforrás választható, kell-e alapvédelem, és milyen
csatlakozóaljzat használható?

1. LÉPÉS - A FESZÜLTSÉGHATÁR ELLENŐRZÉSE (414.1.1.)
   Munkalámpa:      12 V AC  <=  50 V AC   -> megfelel
   Mosdótéri kör:   24 V AC  <=  50 V AC   -> megfelel
   Mindkettő az I-es feszültségsávba esik.

2. LÉPÉS - A TÁPFORRÁS (414.3.)
   Választható: EN 61558-2-6 szerinti BIZTONSÁGI SZIGETELŐTRANSZFORMÁTOR
   (414.3.1.), amely védőelválasztást ad a 230 V-os hálózattól.
   NEM megfelelő: egyszerű elválasztású (üzemi) transzformátor - azzal a
   rendszer FELV lenne, és a törpefeszültség nem adna védelmet.

3. LÉPÉS - SELV VAGY PELV?
   A száraz munkaasztal fölött nincs szükség földelésre -> SELV,
   földeletlen szekunder körrel.
   Ha a szerkezet üzemi okból földelést igényel (pl. zavarvédelem),
   akkor PELV.

4. LÉPÉS - KELL-E ALAPVÉDELEM? (414.4.5.)
   Munkalámpa 12 V AC, száraz környezet:
        12 V <= 25 V  ->  az alapvédelem általában NEM szükséges
   Mosdótéri 24 V AC:
        24 V <= 25 V  ->  a határon belül van, de a környezet NEDVES,
        ezért a szigetelést és a burkolatot a helyiségre vonatkozó
        követelmények szerint kell kialakítani (26. fejezet).
   Ha a feszültség 25 V AC fölé menne (pl. 48 V), az alapvédelem
   KÖTELEZŐ lenne, és 12 V AC / 30 V DC alatt hagyható csak el minden
   további feltétel nélkül.

5. LÉPÉS - CSATLAKOZÓALJZAT (414.4.3.)
   SELV esetén: az aljzat NEM lehet felcserélhető a 230 V-os aljzattal,
   és NEM lehet rajta védőérintkező.
   PELV esetén: a védőérintkező megengedett.

6. LÉPÉS - VEZETÉKEZÉS
   A SELV/PELV tápáramkörök aktív vezetőit IP2X (IPXXB) burkolatba kell
   tenni, vagy 500 V d.c. próbafeszültséget 1 percig kibíró szigeteléssel
   kell ellátni - a névleges feszültségtől függetlenül.

A C melléklet: a környezet elszigetelése

A környezet elszigetelése (C1.) ma ritka, de a szabvány szerint továbbra is létező, felügyelt
berendezésben alkalmazható védelmi mód. Az elve az, hogy a helyiségben ne lehessen zárt hurkot
alkotni: a padló és a fal olyan nagy ellenállású, hogy a testről a földre nem folyhat veszélyes
áram.

A földeletlen helyi egyenpotenciálú összekötés (C2.) ennek a párja: minden egyidejűleg
érinthető testet és idegen vezetőképes részt össze kell kötni, de a rendszer se közvetlenül, se
közvetve nem érintkezhet a földdel (C2.3.), és a helyiségbe való belépéskor ne érje a személyeket
veszélyes potenciálkülönbség (C2.4.).

Kidolgozott példa: az elszigetelt telepítés ellenállásának ellenőrzése

FELADAT
Egy 400 V-os, felügyelt vizsgálólaborban a környezet elszigetelésével
oldják meg a hibavédelmet. A padló ellenállását öt ponton mérték:
72 kΩ, 65 kΩ, 58 kΩ, 41 kΩ és 88 kΩ. Megfelel-e a kialakítás?

1. LÉPÉS - A KÖVETELMÉNY KIVÁLASZTÁSA (C1.5.)
   A berendezés névleges feszültsége: U = 400 V
   400 V <= 500 V   ->   a követelmény: R >= 50 kΩ MINDEN mérési pontban

2. LÉPÉS - ÖSSZEHASONLÍTÁS
   1. pont: 72 kΩ >= 50 kΩ   megfelel
   2. pont: 65 kΩ >= 50 kΩ   megfelel
   3. pont: 58 kΩ >= 50 kΩ   megfelel
   4. pont: 41 kΩ <  50 kΩ   NEM FELEL MEG
   5. pont: 88 kΩ >= 50 kΩ   megfelel

3. LÉPÉS - AZ EREDMÉNY ÉRTELMEZÉSE
   A követelmény MINDEN mérési pontra vonatkozik, tehát nem az átlag
   számít (az átlag 64,8 kΩ lenne, ami félrevezető).
   A 4. pontnál a padló IDEGEN VEZETŐKÉPES RÉSZNEK minősül.

4. LÉPÉS - MIT JELENT EZ A GYAKORLATBAN?
   Becsüljük meg a testáramot, ha valaki a 4. pontban áll, és megérint
   egy hibás, 230 V-os fázisfeszültségre került testet:
     R_hurok = R_test + R_padló = 1000 Ω + 41 000 Ω = 42 000 Ω
     I       = 230 V / 42 000 Ω = 0,0055 A = 5,5 mA
   Ez az AC-3 zóna alsó része: érzékelhető, izomgörcsöt okozó áram.
   Ha a padló ellenállása tovább romlik (nedvesség, szennyeződés,
   fémforgács), az áram gyorsan a veszélyes tartományba kerül.

5. LÉPÉS - TEENDŐ
   A padlóburkolat javítása vagy cseréje a 4. pont környezetében,
   majd ÚJRAMÉRÉS. Amíg nem felel meg, a helyiségben ez a védelmi mód
   nem tekinthető hatásosnak.

MEGJEGYZÉS
   Ha ugyanez a labor 690 V-os berendezést tartalmazna, a követelmény
   100 kΩ lenne, és akkor az öt mérésből EGYIK sem felelne meg.

A D melléklet: ha az önműködő lekapcsolás nem valósítható meg

Ez a helyzet leggyakrabban korlátozott rövidzárlati áramú elektronikus eszközöknél áll elő,
illetve akkor, ha a szükséges leválasztási idő védőeszközzel nem érhető el.

• D2. Ha a berendezés névleges feszültsége 50 V AC / 120 V DC fölött van, és erősáramú
  elektronikus átalakítót tartalmaz, akkor aktív vezető–védővezető (vagy föld) hiba esetén a
  tápforrás kimeneti feszültségét a lekapcsolási időn belül legfeljebb 50 V váltakozó, illetve
  120 V egyenfeszültségre kell csökkenteni. Az átalakító gyártójának módszert kell adnia a kezdeti
  és az időszakos ellenőrzésre.
• D3. Minden más esetben kiegészítő védő egyenpotenciálú összekötést kell kialakítani a
  415.2. szerint, és az egyidejűleg érinthető vezetőképes részek közötti feszültség nem haladhatja
  meg az 50 V AC / 120 V DC értéket.

32.8 A védelmi (érintésvédelmi) osztályok: 0, I, II, III

Mire jó az osztályozás?

Amíg a védelmi mód a berendezésre vonatkozik, addig a védelmi osztály a készülékre: azt
mondja meg, hogy a gyártó milyen védelmi elvet épített a szerkezetbe, és ebből következik, hogy a
szerelőnek mit kell hozzátennie a telepítéskor. A vizsgán és a gyakorlatban egyaránt az a kérdés,
hogy egy adott készüléket hogyan szabad bekötni – erre a válasz a védelmi osztályból következik.

Hogyan ismerjük fel a gyakorlatban?

• I. osztály: a készüléken zöld-sárga jelölésű védőkapocs vagy a földelés jelképe van, és a
  hálózati kábele jellemzően háromeres (egyfázisú esetben L, N, PE). A dugója védőérintkezős.
• II. osztály: az adattáblán a kettős négyzet jelkép szerepel, a kábel jellemzően kéteres,
  a dugón nincs védőérintkező, a burkolat jellemzően teljesen műanyag – vagy ha fém, akkor a
  fémrész kettősen szigetelt a belső részektől.
• III. osztály: az adattáblán ⚠ a törpefeszültség jelképe (IEC 60417 jelkép, a fejezet forrásai
  között nem szerepel) és a névleges feszültség (12 V, 24 V, 48 V) szerepel; a készülék csak
  SELV- vagy PELV-forrásról üzemeltethető.

32.9 Testek, idegen vezetőképes részek, védővezető, egyenpotenciálra hozás

A négy fogalom, amely nélkül a VI. rész érthetetlen

A szabvány nyelve pontos, de szokatlan. Négy fogalmat kell élesen elválasztani egymástól, mert a
következő fejezetek minden mondata ezekre épül.

A különbségtétel gyakorlati jelentősége egyszerű: a testeket be kell kötni a védővezetőbe (mert
hibánál feszültség alá kerülnek), az idegen vezetőképes részeket pedig egyenpotenciálra kell
hozni (mert idegen potenciált hoznak be, és a testtel együtt érinthetők). Ez nem ugyanaz a művelet,
és a vizsgán is külön kérdezik.

Mitől lesz valami idegen vezetőképes rész?

Nem minden fém az. A döntés szempontja az, hogy a szóban forgó rész be tud-e vezetni potenciált,
azaz van-e villamos kapcsolata a földdel vagy egy másik potenciálforrással. A szabvány egy helyen
számszerű támpontot is ad: a környezet elszigetelésénél a padló vagy a fal akkor minősül idegen
vezetőképes résznek, ha az ellenállása kisebb 50 kΩ-nál (500 V-ig), illetve 100 kΩ-nál
(500 V felett). Ugyanez a gondolat vezet a gyakorlati megítéléshez: a talajban futó fémcső idegen
vezetőképes rész, egy falra csavarozott, sehová nem csatlakozó fémpolc jellemzően nem az.

Védőföldelés és a fő védő egyenpotenciálú összekötés

A 411.3.1.1. szakasz szerint a testeket a rendszer földelési típusától függő feltételek mellett
össze kell kötni a védővezetővel, és az egyidejűleg érinthető testeket egyenként, csoportokban
vagy együttesen ugyanazzal a földelőrendszerrel kell összekötni. Kiemelt szabály, hogy minden
áramkör legyen ellátva egy megfelelő földelőkapocshoz csatlakoztatott védővezetővel – ez az a
mondat, amiért még a II. osztályú lámpatest áramkörébe is ki kell vezetni a PE-t.

A 411.3.1.2. szakasz a fő védő egyenpotenciálú összekötés (fő EPH) előírása. Minden egyes
épületben a fő földelőkapocsba be kell kötni azokat a bejövő fémes részeket, amelyek veszélyes
potenciálkülönbséget vezethetnek be, és nem részei a villamos berendezésnek:

• az épületben lévő közüzemi csővezetékek – gázvezeték, vízvezeték, távfűtési rendszer;
• a szerkezeti idegen vezetőképes részek;
• a vasbeton épületszerkezetek hozzáférhető fémrészei.

Két végrehajtási szabály:

• a kívülről bevezetett vezetőképes részeket az épületen belül, a belépési ponthoz a lehető
  legközelebb kell bekötni;
• nem kell bekötni azokat a fémcsöveket, amelyek a belépésnél szigetelő közdarabbal vannak
  ellátva.

A szigetelés állapota és a szivárgó áram

Az alapvédelem első eszköze a szigetelés – de a szigetelés nem tökéletes: mindig folyik rajta némi
áram. Ez a szivárgó áram. Amíg kicsi, ártalmatlan; ha nő, két baj is származik belőle: közelebb
kerülünk az áramütés veszélyéhez, és összeadódva megzavarhatja az áram-védőkapcsolókat. A szabvány
a környezet elszigetelésénél, az idegen vezetőképes részek szigetelésére (pl. bevonatolt
vízcső, fűtéscső) legfeljebb 1 mA-t enged meg normál használatban a szivárgó áramra, és a
szigetelés vizsgálatához legalább 2000 V próbafeszültséget ír elő -- ez NEM a berendezés
230 V-os áramköreinek földhöz mért szigetelési szivárgóáramára vonatkozó korlát.

Kidolgozott példa: a szigetelési ellenállás és a szivárgó áram kapcsolata

FELADAT
Egy berendezés szigetelési ellenállását 230 V-os hálózaton üzemelő,
kilenc áramkörön mérték. Nyolc áramkör szigetelési ellenállása
1,0 MΩ, egyé pedig 0,22 MΩ. Mekkora szivárgó áram folyik el az egyes
áramkörökön és összesen? Mit jelent ez az áram-védőkapcsoló szempontjából,
és milyen kockázatot jelez a szigetelés állapotáról?

ADATOK
U      = 230 V
R1..R8 = 1,0 MΩ = 1 000 000 Ω  (nyolc áramkör)
R9     = 0,22 MΩ = 220 000 Ω   (egy gyenge áramkör)

1. LÉPÉS - EGY JÓ ÁRAMKÖR SZIVÁRGÓ ÁRAMA (Ohm törvénye)
   I1 = U / R1
   I1 = 230 V / 1 000 000 Ω
   I1 = 0,00023 A = 0,23 mA

2. LÉPÉS - A GYENGE ÁRAMKÖR SZIVÁRGÓ ÁRAMA
   I9 = 230 V / 220 000 Ω
   I9 = 0,00105 A = 1,05 mA
   -> ez EGYMAGÁBAN meghaladja az 1 mA-es értéket

3. LÉPÉS - AZ ÖSSZES SZIVÁRGÓ ÁRAM
   Iössz = 8 · I1 + I9
   Iössz = 8 · 0,23 mA + 1,05 mA
   Iössz = 1,84 mA + 1,05 mA = 2,89 mA

4. LÉPÉS - ÉRTÉKELÉS AZ ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓRA NÉZVE
   A 30 mA-es áram-védőkapcsoló jellemzően már a névleges kioldóáram
   FELE (15 mA) fölött is kioldhat.
   2,89 mA << 15 mA  ->  ez a berendezés ebből a szempontból üzembiztos.
   Ha viszont mind a kilenc áramkör 0,22 MΩ-os lenne:
        I = 9 · 1,05 mA = 9,45 mA
   ez már megközelíti a nem kívánt lekapcsolás tartományát, és a
   szigetelés állapota nyilvánvalóan romlik.

5. LÉPÉS - KÖVETKEZTETÉS
   a) A szivárgó áram és a szigetelési ellenállás FORDÍTOTTAN arányos:
      minél kisebb a szigetelési ellenállás, annál nagyobb az elfolyó áram.
   b) A 9. áramkör szigetelése hibás vagy elöregedett - keresni kell az
      okát (nedvesség, sérült vezeték, hibás fogyasztókészülék).
   c) A 9. áramkör önmagában (1,05 mA) jelentős szivárgást mutat, ami a
      szigetelés romlására utal -- ez NEM azonos a C1.4. c) szerinti,
      idegen vezetőképes részekre vonatkozó 1 mA-es korláttal.

FIGYELEM
   A szigetelési ellenállás mérése, a mérőfeszültségek és a megkövetelt
   legkisebb értékek a 37. fejezet (szerelői ellenőrzés és mérések)
   anyagát képezik. Itt a FIZIKAI ÖSSZEFÜGGÉST tanultuk meg:
   szigetelési ellenállás -> szivárgó áram -> a védelem terhelése.

32.10 A magyar terminológia és a szabványi terminológia viszonya

Miért zavaros ez a terület?

A magyar villamos szakmában a mai napig él egy sor olyan szó, amelyet a hatályos szabvány már nem
használ – vagy mást ért rajta. A gyakorlott szerelő „érintésvédelemről”, „nullázásról” és
„védőföldelésről” beszél, a szabvány viszont „áramütés elleni védelmet”, „TN-rendszert” és
„TT-rendszert” ír. Vizsgán mindkettő előfordulhat, ezért a jegyzet a fogalompárokat egymás
mellett szerepelteti.

32.11 A hazai jogszabályi keret: a VMBSZ és a villamos biztonsági felülvizsgálat

A jogszabály

A vélelmezett megfelelőség: ezen keresztül lesz a szabvány kötelező

A VMBSZ 1.1.2. pontja szerint biztonsági szempontból megfelelőnek kell tekinteni azt a villamos
berendezést, amely teljesíti a vonatkozó villamos biztonsági szabványos követelményeket, vagy
azokkal legalább egyenértékű megoldásokat alkalmaz.

A villamos biztonsági felülvizsgálat

⚠ A 2020-as módosítás fogalmi rendet teremtett (két másodlagos forrásból, hatályos szöveggel
ellenőrizendő, N6): a korábbi „szerelői ellenőrzés” és „szabványossági felülvizsgálat”
kifejezéseket törölték, helyükre az egységes villamos biztonsági felülvizsgálat lépett. (A
jegyzet a „szerelői ellenőrzés” fogalmát a 37. fejezet címében a szakma élő, bevett
szóhasználataként továbbra is megtartja.) Ez egyszerre jelenti az áramütés elleni védelem és az általános szabványos
(tűzvédelmi jellegű) állapot ellenőrzését. A felülvizsgálat során ellenőrizni kell többek között
„az EPH, védő összekötő vezető, a TN rendszer (nullázás), az IT rendszer (szigetelt) és a TT
rendszer (védőföldelés) kialakítását”.

Mentesség. Elhagyható a felülvizsgálat annál a lakóépületi felhasználói berendezésnél, amely
fázisonként legfeljebb 32 A névleges áramú túláramvédelem mögött van, és legfeljebb 30 mA
érzékenységű áram-védőkapcsolóval védett.

⭐⭐ Magyarországra nincs nemzeti eltérés bejegyezve

Az európai harmonizált dokumentumok végén két melléklet sorolja fel az egyes országok
eltéréseit: a ZA melléklet a speciális nemzeti feltételeket, a ZB melléklet az A-eltéréseket.

Néhány tanulságos külföldi eltérés, kizárólag összehasonlításul:

Kapcsolódó jogszabályok és a felülvizsgálói jogosultság

A felülvizsgálói bizonyítvány érvényben tartásához 5 évente kötelező továbbképzés szükséges.

A technikus felelőssége

Ellenőrző kérdések

1. Miért mondjuk, hogy nem a feszültség, hanem az áram okozza a halált? Melyik négy tényezőtől függ
   az áramütés súlyossága?
2. Melyik áramút a legveszélyesebb az emberi testen, és miért?
3. Sorolja fel az MSZ EN/IEC 60479-1 négy váltakozó áramú zónáját, és jellemezze mindegyiket egy
   mondattal!
4. Mekkora az érzékelési küszöb és az elengedési határ? Miért adnak meg a források kétféle értéket
   az érzékelési küszöbre?
5. Miért éppen 30 mA az áram-védőkapcsolók névleges kioldóárama a kiegészítő védelemben?
6. Mekkora az emberi test belső ellenállása, a száraz bőr ellenállása, és mekkora a gyakorlatban
   használt számítási testellenállás?
7. Mit jelent az, hogy a testimpedancia feszültségfüggő, és mi köze ennek az 50 V-os határhoz?
8. Adja meg a megengedett érintési feszültség (U_L) értékét normál, nedves és merülő környezetben,
   váltakozó és egyenfeszültségre!
9. Fogalmazza meg az áramütés elleni védelem alapszabályát az MSZ EN 61140 szerint!
10. Mi a különbség az alapvédelem és a hibavédelem között? Adjon meg mindkettőre két-két eszközt!
11. Miből állhat egy védelmi mód a 410.3.2. szerint?
12. Sorolja fel a négy általánosan megengedett védelmi módot, és mindegyiknél mondja meg, mi adja az
    alapvédelmet és mi a hibavédelmet!
13. Melyek a korlátozottan alkalmazható védelmi módok, és mi a közös feltételük?
14. Mekkora IP-védettséget kell biztosítani az aktív részek burkolatán, és mekkorát a könnyen
    megérinthető, vízszintes fedőfelületen? Miért szigorúbb az utóbbi?
15. Milyen távolsági határ tartozik az elérhető tartományon kívüli elhelyezéshez (B melléklet), és
    melyik másik védelmi módnál (C melléklet) szerepel az 1,25 m-es távolság?
16. Mi a kiegészítő védelem szerepe, és miért nem helyettesíti a védővezetőt az áram-védőkapcsoló?
17. Ismertesse a kettős vagy megerősített szigetelés elvét! Miért kell a II. osztályú szerkezetet
    tápláló áramkörben is kivezetni a védővezetőt?
18. Miért csak egyetlen fogyasztókészülék táplálható villamos elválasztással? Mi történik két
    készülék esetén?
19. Mi a különbség a SELV, a PELV és a FELV között? Melyiknél tilos, melyiknél kötelező a
    védőérintkező a csatlakozóaljzaton?
20. Jellemezze a 0., I., II. és III. védelmi osztályt, és mondja meg, mit kell a szerelőnek
    mindegyiknél biztosítania!
21. Határozza meg a test, az idegen vezetőképes rész és az aktív rész fogalmát, és mondjon
    mindegyikre két példát!
22. Mit ír elő a VMBSZ a villamos biztonsági felülvizsgálat gyakoriságáról, és mikor hagyható el a
    felülvizsgálat lakóépületnél?
23. Mit jelent az, hogy a szabvány ZA/ZB melléklete Magyarországra nem tartalmaz bejegyzést?
24. Miért érvénytelen a vizsga, ha az áramütés elleni védelem kialakításában hiba van?

Tudáspróba

1. ⭐ Mekkora az érzékelési küszöb váltakozó áramnál az MSZ EN/IEC 60479-1 szerint?
a) 0,1 mA b) 0,5 mA c) 5 mA d) 30 mA

2. Melyik zónában lép fel az elengedési képtelenség, de a tartós kamrafibrilláció még nem
várható?
a) AC-1 b) AC-2 c) AC-3 d) AC-4

3. ⭐⭐ Mekkora a megengedett érintési feszültség normál, száraz környezetben?
a) 24 V AC / 60 V DC b) 25 V AC / 60 V DC c) 50 V AC / 120 V DC d) 120 V AC / 50 V DC

4. Mekkora az emberi test belső ellenállása a szakirodalom szerint?
a) 30–50 Ω b) 300–500 Ω c) 3000–5000 Ω d) 20–100 kΩ

5. ⭐⭐ Miből áll egy védelmi mód az MSZ HD 60364-4-41:2018 410.3.2. szakasza szerint?
a) kizárólag alapvédelemből
b) kizárólag hibavédelemből
c) alapvédelem és tőle független hibavédelem kombinációjából, vagy fokozott biztonságú
intézkedésből
d) alapvédelemből és kiegészítő védelemből

6. ⭐ Melyik NEM tartozik a négy általánosan megengedett védelmi mód közé?
a) a táplálás önműködő lekapcsolása b) kettős vagy megerősített szigetelés
c) a környezet elszigetelése d) SELV és PELV törpefeszültség

7. Mekkora IP-védettség szükséges a könnyen megérinthető, vízszintes fedőfelületen?
a) IP2X (IPXXB) b) IP4X (IPXXD) c) IP44 d) IP54

8. ⭐⭐ Mi a különbség a SELV és a PELV rendszer között?
a) a SELV feszültséghatára kisebb b) a SELV-áramkör és testei földeletlenek, a PELV-é földelhető
c) a PELV-nél nincs védőelválasztás d) a PELV csak egyenfeszültségre alkalmazható

9. ⭐ Hány fogyasztókészülék táplálható villamos elválasztással a 413.1.2. szerint, felügyelet
nélküli berendezésben?
a) egy b) kettő c) legfeljebb három d) tetszőleges számú

10. ⭐⭐ Mit tartalmaz az MSZ HD 60364-4-41:2018 ZA és ZB melléklete Magyarországra vonatkozóan?
a) a 30 mA-es kiegészítő védelem alóli mentességet
b) a világítási áramkörökre vonatkozó eltérést
c) a 411.3.3. szakasz 20 A-es magyar határértékét
d) semmilyen bejegyzést nem tartalmaz, így a szabvány követelményei teljes körűen érvényesek

Források

A fejezet forrásjegyzékéhez tartozó megjegyzések: