27. fejezet – Közcélú hálózatra csatlakozás, csatlakozó vezeték és fogyasztásmérő hely

27.1 A csatlakozási jogviszony: igénybejelentés, műszaki-gazdasági tájékoztató, elosztói előírás

Miért különleges ez a fejezet?

A jegyzet eddigi fejezetei jórészt olyan kérdésekre válaszoltak, amelyekre egyetlen műszaki szabály
adja meg a feleletet: mekkora keresztmetszet kell, milyen védelem kapcsol le, hány voltot enged meg a
szabvány. A közcélú hálózatra való csatlakozás más. Itt három érdekelt fél találkozik, és a
műszaki megoldást mindhárom fél joga, tulajdona és felelőssége alakítja.

Az MSZ 447:2019 bevezetése ezt a három szereplőt így nevezi meg:

A méretlen hálózat kérdéseiben elsősorban az elosztó és az ingatlantulajdonos, a mért
hálózatéban az ingatlantulajdonos és a felhasználó az érdekelt – a fogyasztásmérő berendezés
kérdésében viszont mind a három fél. Ezért engedi meg a szabvány, hogy egyes kérdésekben az
elosztó és az ingatlantulajdonos (vagy megbízottja, a létesítő) egyetértésével a szabványtól
eltérő, de legalább azonos biztonságú megoldás is alkalmazható legyen.

A szabvány jogi helyzete: önkéntes, mégis megkerülhetetlen

Az MSZ 447:2019 (Kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatra való csatlakoztatás, angolul:
Connection to the low voltage public distribution system) alkalmazása – mint minden magyar
nemzeti szabványé – az 1995. évi XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint önkéntes. A
szabvány 1. fejezete azonban kimondja azt a mondatot, amely a gyakorlatban kötelezővé teszi:

„Az ennek a szabványnak, valamint az általános biztonsági szabványok létesítési követelményeinek
megfelelő villamos berendezés a VET műszaki előírásait kielégíti, tehát ennek ellátására a
jogszabályban előírt ellátási kötelezettség fennáll.”

Magyarul: aki a szabvány szerint épít, arra az elosztónak ellátási kötelezettsége van – a
villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (VET) alapján. Aki eltér tőle, annak kell
igazolnia, hogy a megoldása a jogszabályi követelményeknek is megfelel. Ezért a méretlen hálózat és
a mérőhely tervezésekor a szabvány gyakorlatilag kötelező érvényű.

⭐ Az elosztói műszaki előírás: a második kötelező forrás

Ez a fejezet legfontosabb szemléleti tanulsága, és a vizsgán is ezzel lehet a legtöbbet nyerni vagy
veszíteni: az MSZ 447:2019 önmagában nem elegendő. A szabvány maga is legalább öt helyen
kifejezetten a területileg illetékes elosztóhálózati engedélyeshez utalja a döntést:

Magyarországon több elosztóhálózati engedélyes működik, például az E.ON Áramhálózati Zrt., az
MVM Hálózat (a korábbi Elmű–Émász) és az OPUS Titász. ⚠ A teljes engedélyesi lista a
MEKH nyilvántartásából ellenőrizendő. Mindegyiknek saját műszaki
szabályzata és típusterv-gyűjteménye van (például a szabvány által is említett VÁT-H5
típusterv), és ezek helyenként szigorúbbak vagy részletesebbek a szabványnál.

Az igénybejelentéstől az üzembe helyezésig

A csatlakozás folyamatának részletes eljárásrendjét – a formanyomtatványokat, a határidőket és a
díjakat – nem a szabvány, hanem az elosztó üzletszabályzata és a VET végrehajtási rendelete
(273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet, a VHR) tartalmazza. Az MSZ 447:2019 azonban több ponton
utal a folyamat egyes lépéseire, és ezekből a lépések sorrendje jól összeáll:

27.2 A csatlakozási pont; a méretlen és a mért fővezeték határa

A lánc, amelyet fejből kell tudni

A közcélú hálózattól a fogyasztóig vezető út szigorúan meghatározott elemekből áll. Ezt a láncot a
26. fejezet már bemutatta; most a pontos, szabványi fogalmakkal és a tulajdoni határokkal
együtt nézzük végig.

közcélú elosztóhálózat
   │
   ├─ LEÁGAZÁSI PONT ......................... a hálózat azon pontja, ahonnan a csatlakozás indul
   │
   ├─ csatlakozóvezeték ...................... AZ ELOSZTÓ TULAJDONA
   │
   ├─ CSATLAKOZÁSI PONT ⭐ .................... TULAJDONI HATÁR
   │
   ├─ csatlakozó főelosztó (első túláramvédelem)
   ├─ betápláló fővezeték
   ├─ méretlen főelosztó
   ├─ felszálló fővezeték                     MÉRETLEN felhasználói hálózat
   ├─ leágazó doboz                           (az ingatlantulajdonosé, de plombált)
   ├─ leágazó fővezeték
   │
   ├─ FOGYASZTÁSMÉRŐ BERENDEZÉS .............. AZ ELOSZTÓ TULAJDONA, plomba alatt
   │
   ├─ mért fővezeték
   ├─ felhasználói mért főelosztó             MÉRT felhasználói hálózat
   └─ végáramkörök                            (a felhasználóé)

A négy kulcsfogalom

A fogyasztásmérő berendezés és a kiegészítő készülékek

A szabvány 3.2.2. szakasza szerint a fogyasztásmérő berendezés a hálózati engedélyes
tulajdonában lévő, a villamosenergia-fogyasztás mérésére és elszámolására szolgáló egy vagy több
fogyasztásmérő készülék, a kiegészítő készülékekkel együtt. Kiegészítő készüléknek tekintendő –
ez a felsorolás vizsgán tételesen kérdezhető:

• a teljesítményösszegző készülék;
• a többtarifás, illetve vezérelt, külön mérő fogyasztásmérő készülék átkapcsolását végző
  készülék, valamint annak időprogram-kapcsolója;
• a névleges csatlakozási teljesítményt meghatározó kismegszakító vagy késes
  olvadóbiztosító-betét;
• ⭐ az elszámolási méréshez szükséges mérőváltók (áram- és feszültségváltók);
• a távleolvasás készülékei.

A vezetékfajták rendszere

A méretlen és a mért hálózat vezetékeit a szabvány 3.9. szakasza nevezi meg. Ezeket a neveket a
tervrajzon, a jegyzőkönyvben és a vizsgán is pontosan kell használni.

Az elosztóberendezések ugyanígy rendszerezettek:

⭐ A teljesítmény hat fogalma

A méretezéshez és az igénybejelentéshez hat, egymással könnyen összekeverhető teljesítményfogalmat
kell megkülönböztetni (3.10.):

Egy lakás méretezési teljesítménye

A szabvány 4.2.3.2. szakasza két számot ad, és ez a jegyzet egyik legjobban használható adata:

A számok visszaszámolásából látszik, hogy a szabvány cos φ = 1-gyel, a fázisfeszültségre számol
(ezt a 4.2.3.1. szakasz ki is mondja). A méretezési teljesítménybe a szabvány megjegyzése szerint
beletartozik a lakásvilágítás, az infokommunikációs eszközök, az automata mosógép (2 kW), a 80
liternél kisebb forróvíz-tároló, a vasaló, a hűtő- és fagyasztószekrény, a mikrohullámú sütő, a
mosogatógép (2 kW), a porszívó, a villanytűzhely (egyfázisú csatlakozásnál reteszelt, 4,5 kW;
háromfázisúnál 9 kW), az 1,5 kW-nál nem nagyobb egységteljesítményű, nem hőtárolós fűtőkészülék, a
legfeljebb 2 kW villamos teljesítményigényű fűtő-hűtő klímaberendezés, és egyéb készülékek
összesen 2 kW egyidejű teljesítménnyel. A nyaralóra a lakással azonos érték vonatkozik.

Kidolgozott példa 27.1 – Mennyi fér el a szabványos lakossági bekötésbe?

Feladat: Mekkora teljesítmény tartozik a 3 × 20 A-es és az 1 × 32 A-es
         szabványos lakossági bekötéshez, és belefér-e egy 7 kW-os
         átfolyós vízmelegítő az egyfázisú bekötésbe?

Adatok:  U_f = 230 V,  cos φ = 1        (MSZ 447:2019, 4.2.3.1.)

1. Háromfázisú bekötés (3 × 20 A):
   P = 3 · U_f · I = 3 · 230 V · 20 A = 13 800 W = 13,8 kW
   Egy fázisra jutó teljesítmény:  230 V · 20 A = 4,6 kW

2. Egyfázisú bekötés (1 × 32 A):
   P = U_f · I = 230 V · 32 A = 7 360 W = 7,36 kW

3. A 7 kW-os átfolyós vízmelegítő árama egyfázison:
   I = P / U_f = 7 000 / 230 = 30,4 A

   Ez önmagában 30,4 A a 32 A-es bekötésben – vagyis a vízmelegítő
   üzeme alatt gyakorlatilag SEMMI más nem működhetne.

4. A szabvány külön szabálya (4.2.3.3.): az átfolyós rendszerű
   melegvíz-készítőt a készülék NÉVLEGES teljesítményével, de
   e = 0,2 egyidejűséggel, a háztartási teljesítményen TÚL kell
   figyelembe venni:
   P_átf · 0,2 = 7 kW · 0,2 = 1,4 kW többlet a méretezésben

Válasz: a 3 × 20 A-es bekötés 13,8 kW, az 1 × 32 A-es 7,36 kW méretezési
        teljesítményt jelent. A 7 kW-os átfolyós vízmelegítő egyfázisú
        bekötésbe gyakorlatilag nem fér el: háromfázisú bekötést és
        teljesítménybővítést kell kérni.

⭐ Az egyidejűségi tényező

Több lakás soha nem terhel egyszerre teljes mértékben. Ezt fejezi ki az egyidejűségi tényező,
amelyet a szabvány 4.2.3.4. szakasza és az A melléklete a következő képlettel ad meg:

e = c + (1 − c) / √n        ahol  c = 0,2

vagyis a gyakorlatban használt alak:

e = 0,2 + 0,8 / √n          n = a lakások (felhasználási helyek) száma

(Saját szerkesztésű kivonat az MSZ 447:2019 A mellékletének 1. táblázatából.)

Kidolgozott példa 27.2 – Társasház eredő méretezési teljesítménye és az első
                        túláramvédelmi készülék

Feladat: 24 lakásos társasház csatlakozási igényét kell meghatározni.
         Minden lakás háromfázisú (3 × 20 A). Tíz lakásban vezérelt,
         hőtárolós vízmelegítő van, egyenként 2 kW beépített fűtési
         teljesítménnyel. Átfolyós vízmelegítő és villamos alapfűtés nincs.

Adatok:  n   = 24 lakás
         P_m = 13,8 kW/lakás            (MSZ 447:2019, 4.2.3.2.)
         P_v = 10 · 2 kW = 20 kW        (vezérelt vízmelegítő, 4.2.3.6.)
         P_f = 0,  P_átf = 0
         U_v = 400 V,  cos φ = 1        (4.2.3.1.)

1. Az egyidejűségi tényező (4.2.3.4., A melléklet):
   e = 0,2 + 0,8/√24 = 0,2 + 0,8/4,899 = 0,2 + 0,1633 = 0,3633 ≈ 0,36

2. Az eredő méretezési teljesítmény, (1) képlet:
   P_e = (n · P_m) · e + Σ(P_f + P_v) + Σ(P_átf · 0,2)
       = (24 · 13,8) · 0,36 + 20 + 0
       = 331,2 · 0,36 + 20
       = 119,2 + 20 = 139,2 kW

3. Az ebből adódó egyidejű terhelőáram:
   I_e = P_e / (√3 · U_v · cos φ) = 139 200 / (1,732 · 400 · 1)
       = 139 200 / 692,8 = 200,9 A

4. Az első túláramvédelmi készülék (4.3.5.1.): késes olvadóbiztosító,
   a szabványos betétsorból a következő nagyobb érték:
   I_n = 224 A       (200 A < 200,9 A, ezért 224 A a választott)

5. Ellenőrzés: a betápláló fővezetéknek ezt az áramot a terhelhetőség
   szempontjából is bírnia kell (MSZ HD 60364-5-52, 16. fejezet).

Válasz: az eredő méretezési teljesítmény 139,2 kW, ebből 200,9 A egyidejű
        terhelőáram és 224 A névleges értékű első túláramvédelmi készülék
        adódik.

Megjegyzés: a szabvány 4.2.3.1. szakasza szerint a P_e-t KÜLÖN ki kell
        számítani a világítási csúcsidőszakra és a külön mért
        csúcsidőszakra, és a NAGYOBB értékkel kell méretezni. A fenti
        számítás a kettő közül a nagyobbat (a vezérelt terhelés
        hozzáadásával képzettet) adja.

A 4.2.4.3. szakasz két, gyakran elfelejtett részletszabályt is ad: a terhelhetőség
megállapításakor cos φ = 0,7-tel kell számolni, és a fázisjavítást figyelmen kívül kell
hagyni; a feszültségesés számításakor viszont a fázisjavítás figyelembe vehető, és a
szigetelt vezetékkel vagy kábellel kiépített szakaszok reaktanciája elhanyagolható.

27.3 Csatlakozó vezeték létesítése szabadvezetékről

Mikor szabadvezetékes a csatlakozás?

A csatlakozóvezetéket általában a hálózati engedélyes létesíti, az elosztóhálózat jellegének
megfelelően (5.1.3.):

• szabadvezetékkel, ha a közcélú hálózat szabadvezeték, és nincs tervbe véve földkábeles
  átépítése, illetve a földkábelnek műszaki vagy rendeleti akadálya van (5.1.3.1.);
• sínnel, ha az épületet ellátó transzformátorállomás az épületen belül van (5.1.3.2.);
• kábellel bármely esetben, ha nincs műszaki akadálya vagy hatósági tiltás (5.1.3.3.).

Fontos alapszabály, hogy egy csatlakozóvezeték csak egyetlen épület (szekció) felhasználói
vezetékhálózatát táplálhatja (5.1.2.). Ez alól a szabvány néhány, pontosan körülírt kivételt ad:
közösen körülkerített, közös kapun át megközelíthető épületcsoport; közterületi, legfeljebb két
felhasználási helyet tartalmazó építmény (pavilon); egybeépített, egyenként legfeljebb hat lakást
tartalmazó sorház; illetve egy telken vagy összefüggő telekcsoporton álló, egyenként legfeljebb 6
lakásos épületek közös csatlakozási pontról. Külön nevesíti a szabvány az ideiglenes felhasználási
helyet (építkezés, alkalmi mutatványos bódé): ezt a csatlakozási pontról, tehát az első
túláramvédelmi készülék előtti részről indított betápláló fővezetékkel is szabad táplálni
(5.1.2.2.).

Ha a csatlakozási mód szabadvezeték és egynél több felhasználási helyet lát el, vagy kábel,
vagy sín, akkor a csatlakozó főelosztót – ennek hiányában a betápláló fővezetéket –
háromfázisú, négyvezetős kivitelben kell létesíteni (5.1.4.).

⭐ A csatlakozóvezeték legkisebb keresztmetszetei

A szabadvezeték magasságai és tartószerkezetei

A tartószerkezetekre a szabvány részletes előírásokat ad (5.2.5.–5.2.9.):

• a tetőtartót vagy falitartót az épület megfelelő szerkezeti részére legalább két helyen kell
  rögzíteni, a rögzítések közötti távolság a tartó hossztengelye mentén legalább 600 mm;
• a falihorog és a falitartó tégla-, beton- vagy kőfalba bevéshető, a tetőzet fagerendájába
  csavarozható; ettől eltérni statikus szakvélemény alapján lehet;
• ⭐ ha a tetőtartó felső rögzítőbefogás feletti szabad hossza az 1,5 m-t meghaladja, a
  tartószerkezetet ki kell horgonyozni; a kihorgonyzó sodrony legalább 25 mm² keresztmetszetű,
  horganyzott acélsodrony, a tartórúd és a sodrony által bezárt szög legalább 45°; a
  tetőáttörésnél a csapadékvíz elleni tömítésről gondoskodni kell;
• a tetőtartó csak az épület tetőszerkezetén helyezhető el (ettől csak az elosztó előzetes
  hozzájárulásával lehet eltérni); anyaga ⚠ legalább 2″-os (kb. 60 mm külső átmérőjű), varrat
  nélküli, toldásmentes, tűzihorganyzott acélcső, a horog bilincses, csavaros rögzítésű.

A legkisebb távolságok a legkedvezőtlenebb üzemi helyzetben is (5.2.7.): a csatlakozáshoz nem
tartozó tárgyaktól 0,1 m, az azonos oszlopsoron lévő távközlési hálózatról leágazó vezetéktől
0,3 m, az emberi tartózkodásra szolgáló helyektől (ablak, erkély) pedig a kézzel elérhető
tartományon kívül kell haladnia.

Mikor nem kell mechanikai méretezés?

A szigetelt és csupasz szabadvezeték mechanikai méretezését az MSZ 151-8, a földkábelét az
MSZ 13207 tartalmazza. A szabvány 4.5.3. szakasza azonban megadja, hogy mikor nem kell külön
mechanikai méretezést végezni (a földfelszínre vetített hosszra vonatkoztatva):

Ezzel függ össze a csatlakozási pont helyére adott szabály is: szabadvezetékes csatlakozásnál a
csatlakozási pontot a közterületi tartószerkezet csatlakozóvezeték-indító rögzítőelemétől mért
30 m távolságon belül, az ingatlan leágazási pont irányába eső részén kell kialakítani (5.4.).

⭐⭐ A feszültségesés-korlát – pontosan

Ez a fejezet legfontosabb számadata, és a jegyzet korábbi, leegyszerűsítő „1 %” megfogalmazása
pontatlan volt. Az MSZ 447:2019 4.2.2. szakasza a következőt írja elő:

A csatlakozóvezeték és a méretlen fővezetékek együttes feszültségesése az eredő méretezési
teljesítményből adódó terhelés mellett a közcélú elosztóhálózat névleges feszültségének
legfeljebb 2 %-a legyen. Az elosztóhálózati engedélyessel történő ettől eltérő megállapodás
hiányában ebből legfeljebb 1 % legyen a csatlakozóvezeték és legfeljebb 1 % legyen
valamennyi méretlen fővezeték együttes feszültségesése. Ahol a csatlakozási pont és a
leágazási pont egybeesik (nincs csatlakozóvezeték, pl. felfűzött elosztóhálózat), ott a
2 % feszültségesés a teljes méretlen fővezetékszakaszra értendő.

(az idézet a kutatási jegyzet OCR-feloldásából származik, a százalékjelek feloldásával)

A szabvány saját feszültségesés-képlete

A 4.2.3.1. szakasz nem az általános feszültségesés-képletet használja, hanem közvetlenül a
keresztmetszetre rendezett alakot, és beépít egy aszimmetria-tényezőt is:

A = ρ · l · I · cos φ / ε            (2) képlet,  [mm²]

ahol   A    a vezető keresztmetszete, mm²
       ρ    a fajlagos ellenállás, Ω·mm²/m   (Cu: 0,0185;  Al: 0,0294 --
            a Cu-érték az MSZ EN 60909-0:2016 6.4. szerinti, megegyezik
            a 16. fejezetben használt értékkel)
       l    a nyomvonal hossza, m
       I    a számított egyidejű terhelőáram, A
       ε    az EGY VEZETÉKRE jutó feszültségesés, V

       háromfázisú, négyvezetékes hálózaton:   ε = 0,75 · (e/100) · (U_n/√3)
       egyfázisú vezetékhálózaton:             ε = (e/100) · (U_f/2)
       ⚠ a két képlet a nyomtatott szabványkiadásból ellenőrizendő alak
         (a jegyzet OCR-forrása bizonytalan volt e két sornál)

       e    a megengedett feszültségesés %-ban
       U_n = 400 V (vonali feszültség),  U_f = 230 V (fázisfeszültség)

A háromfázisú képletben szereplő 0,75 a terhelési aszimmetriát veszi figyelembe: a szabvány
abból indul ki, hogy a lakóépületi fázisterhelés soha nem tökéletesen egyenletes. Ez gyakorlatilag
1/0,75 = 1,33-szoros keresztmetszetet ír elő a puszta fizikai számításhoz képest – ez a
szabvány képletében szereplő tényező, a méretlen szakaszon is. Az egyfázisú képletben a /2
azért szerepel, mert a feszültségesésen a
fázis- és a nullavezető együtt osztozik.

Kidolgozott példa 27.3 – Csatlakozóvezeték méretezése az 1 %-os korlátra,
                        és a teljes 2 % ellenőrzése

Feladat: Új családi ház csatlakozóvezetéke földkábel, alumínium vezetővel,
         a leágazási ponttól a telekhatáron álló csatlakozó főelosztóig
         35 m hosszban. A ház háromfázisú, 3 × 20 A-es bekötést kap.
         A csatlakozó főelosztótól az épület falán lévő mérőhelyig a
         méretlen fővezeték 6 m hosszú, réz. Az elosztóval eltérő
         megállapodás nincs.

Adatok:  P_m = 13,8 kW  (3 × 20 A)  →  I = 20 A/fázis
         csatlakozóvezeték: l₁ = 35 m,  Al,  ρ = 0,0294 Ω·mm²/m,  e₁ = 1 %
         méretlen fővezeték: l₂ = 6 m,   Cu,  ρ = 0,0185 Ω·mm²/m,  e₂ = 1 %
         U_n = 400 V,  cos φ = 1

1. Az egy vezetékre jutó megengedett feszültségesés 1 %-nál (4.2.3.1.):
   ε = 0,75 · (1/100) · (400/√3) = 0,75 · 0,01 · 230,9 = 1,732 V

2. A csatlakozóvezeték szükséges keresztmetszete, (2) képlet:
   A₁ = ρ · l₁ · I / ε = 0,0294 · 35 · 20 / 1,732
      = 0,0294 · 35 = 1,029;  1,029 · 20 = 20,58;  20,58 / 1,732 = 11,88 mm²

   Szabványos érték felfelé:  16 mm² Al
   Ellenőrzés a legkisebb megengedett keresztmetszettel (5.1.5.):
   Al esetén 16 mm² a minimum  →  a két feltétel ugyanoda vezet  ✔

3. A csatlakozóvezeték TÉNYLEGES feszültségesése 16 mm²-rel:
   ε₁ = 0,0294 · 35 · 20 / 16 = 20,58 / 16 = 1,286 V
   e₁ = ε₁ / (0,75 · 230,9) · 100 = 1,286 / 173,2 · 100 = 0,74 %   ≤ 1 %  ✔

4. A méretlen fővezeték 10 mm² rézzel (6.2.2. szerinti minimum egy
   felhasználási helynél 6 mm², itt tartalék-kapacitásból 10 mm²):
   ε₂ = 0,0185 · 6 · 20 / 10 = 2,22 / 10 = 0,22 V
   e₂ = 0,22 / 173,2 · 100 = 0,13 %   ≤ 1 %  ✔

5. AZ EGYÜTTES FESZÜLTSÉGESÉS ELLENŐRZÉSE (4.2.2.):
   e = e₁ + e₂ = 0,74 % + 0,13 % = 0,87 %   ≤ 2 %  ✔

6. A terhelhetőséget külön kell igazolni (4.2.1. szerint az
   MSZ HD 60364-5-52, illetve az MSZ 13207 alapján – 16. fejezet):
   Al 16 mm², földben fektetve: a táblázati terhelhetőség jóval
   20 A felett van  ✔

Válasz: a csatlakozóvezeték 4 × 16 mm² alumínium földkábel, a méretlen
        fővezeték 5 × 10 mm² réz. A részkorlátok (0,74 % és 0,13 %) és az
        együttes korlát (0,87 % ≤ 2 %) is teljesül.

Kidolgozott példa 27.4 – Társasházi méretlen hálózat: az 1 %-os keret
                        felosztása három szakasz között

Feladat: A 27.2 példa 24 lakásos társasházánál (I_e = 200,9 A) a méretlen
         hálózat három szakaszból áll: 8 m betápláló fővezeték, két
         felszálló fővezeték (egyenként 12-12 lakást táplál, hossz 25 m),
         és lakásonként 8 m leágazó fővezeték. Minden vezető réz.
         Osztható-e el az 1 %-os keret úgy, hogy minden szakasz teljesítsen?

Adatok:  ρ_Cu = 0,0185 Ω·mm²/m,  ε(1 %) = 1,732 V
         betápláló:  l = 8 m,   I = 200,9 A
         felszálló:  l = 25 m,  n = 12 lakás, ebből 5-ben vezérelt vízmelegítő
         leágazó:    l = 8 m,   I = 20 A

0. ⚠ A felszálló áramát NEM a 24 lakás áramának arányos részeként vesszük,
   hanem a SAJÁT eredő méretezési teljesítményéből (4.2.3.) -- a felszálló
   ugyanis csak 12 lakást táplál, és az egyidejűségi tényező kisebb
   lakásszámnál NAGYOBB:
   e(12) = 0,2 + 0,8/√12 = 0,2 + 0,8/3,464 = 0,2 + 0,2309 = 0,4309 ≈ 0,43
   P_e(12) = 12 · 13,8 · 0,43 + 5 · 2 (a vezérelt vízmelegítők fele)
           = 71,21 + 10 = 81,2 kW
   I_fel = 81 200 / (1,732 · 400) = 81 200 / 692,8 = 117,2 A

1. Betápláló fővezeték, 70 mm² Cu:
   ε_bet = 0,0185 · 8 · 200,9 / 70 = 29,73 / 70 = 0,425 V
   e_bet = 0,425 / 173,2 · 100 = 0,25 %

2. Felszálló fővezeték -- PRÓBA 50 mm² Cu-val:
   ε_fel = 0,0185 · 25 · 117,2 / 50 = 54,21 / 50 = 1,084 V
   e_fel = 1,084 / 173,2 · 100 = 0,63 %
   Ezzel a 4. lépés összege 1,04 % > 1 % lenne -- az 50 mm² NEM elég.

   Felszálló fővezeték, 70 mm² Cu:
   ε_fel = 0,0185 · 25 · 117,2 / 70 = 54,21 / 70 = 0,774 V
   e_fel = 0,774 / 173,2 · 100 = 0,45 %

3. Leágazó fővezeték, 10 mm² Cu:
   ε_le = 0,0185 · 8 · 20 / 10 = 2,96 / 10 = 0,30 V
   e_le = 0,30 / 173,2 · 100 = 0,17 %

4. A méretlen hálózat együttes feszültségesése a legtávolabbi lakásig:
   e = 0,25 + 0,45 + 0,17 = 0,87 %   ≤ 1 %  ✔

5. A csatlakozóvezetékre marad a másik 1 %; ha az is kimeríti a keretét,
   az együttes esés 1,87 % ≤ 2 %  ✔

Válasz: a keret betartható 70 / 70 / 10 mm² rézkeresztmetszetekkel (a
        felszálló tehát VASTAGABB, mint az elhamarkodott 50 mm² -- lásd a
        0. lépést), a tartalék 0,13 %. Ha a felszállót 35 mm²-re
        csökkentenénk, e_fel = 0,0185 · 25 · 117,2 / 35 / 173,2 · 100 =
        0,89 % lenne, és az összeg 1,31 % > 1 %, vagyis MEGBUKNA a
        méretezés.

Tanulság: a méretlen hálózatban a HOSSZ dönt, DE a felszálló áramát MINDIG
        a SAJÁT eredő méretezési teljesítményéből kell levezetni, nem a
        betápláló áramának arányos részeként. Ez egyben szemlélteti az
        egyidejűség lényegét is: két 12 lakásos felszálló együtt
        (2 × 117,2 = 234,4 A) TÖBB áramot igényel, mint a 24 lakásos
        betápláló (200,9 A), mert e(12) = 0,43 nagyobb, mint e(24) = 0,36.

27.4 Csatlakozó vezeték létesítése kábellel; a csatlakozó fődoboz

A csatlakozókábel

A kábeles csatlakozás ma az elterjedtebb megoldás, új létesítésnél szinte kizárólagos. A szabvány
5.3. szakaszának előírásai:

• 5.3.1. a csatlakozókábel és szerelvényei csak a területileg illetékes elosztó által
  rendszeresített típusúak lehetnek;
• ⭐ 5.3.2. a kábel bevezetésére az épületen megfelelő nyílást kell hagyni, illetve a falazatot
  át kell törni; a faláttörésbe az MSZ 13207-nek megfelelő, ⚠ legalább 80 mm belső átmérőjű
  csövet kell beépíteni. Az átvezetés talajnedvesség és talajvíz elleni szigetelését az épület
  szigetelésének megfelelően kell megoldani;
• 5.3.3. az épületen belül a kábel lehetőleg közlekedőterekben haladjon; másutt csak akkor,
  ha a mindenkori hozzáférés biztosított;
• 5.3.4. gondoskodni kell az építészeti bontás nélkül elvégezhető csere műszaki
  lehetőségéről;
• ⭐ 5.3.5. eltérő megállapodás hiányában a csatlakozókábel a leágazási ponttól a csatlakozó
  főelosztóig vagy az első túláramvédelmi készülékig megszakítás és toldás nélküli legyen;
• 5.3.6. felfűzött rendszerű táplálásnál a két felfűzött kábel végét külön-külön,
  csavaros csatlakozókapoccsal, bonthatóan kell a felhasználói vezetékhálózathoz kötni.

Kábeles csatlakozásnál a csatlakozási pontot az ingatlan közterületi határán, közterületről
kezelhető módon elhelyezett csatlakozó főelosztóval kell megvalósítani (5.4.). Az elosztó az
előzetes tájékoztatásában kérheti, hogy a csatlakozó vagy méretlen főelosztó elé helyet hagyjunk
egy leválasztást vagy elosztást végző, tokozott közcélú hálózati elem számára – ez már a közcélú
hálózat része. Épületen való elhelyezésnél a csatlakozási pont az épület külső falsíkján,
segédoszlopos fogadásnál a fogadóoszlopon van, olyan elrendezésben, hogy az oszlopra való
feljutást ne akadályozza.

A csatlakozó főelosztó („csatlakozó fődoboz”)

A gyakorlatban gyakran „csatlakozó fődoboznak” nevezett berendezés szabványos neve csatlakozó
főelosztó. Ez fogadja a csatlakozóvezetéket, és rendszerint ez tartalmazza az első
túláramvédelmi készüléket. Követelményei:

Ha a csatlakozó főelosztó külön helyiségben van (6.5.3.), a helyiségben nem szabad víz-, gőz-,
központifűtés- és csatornacsövek leeresztő csapjait, bontható kötéseit elhelyezni, és
épületgépészeti csövek nem kerülhetnek a berendezés fölé. Alagsori vagy pinceszinti helyiségben
csak akkor helyezhető el, ha van szellőzőablaka, a szintje nincs a környező helyiségek padlószintje
alatt, a belmagassága legalább 2,0 m, és van benne világítás.

⭐⭐ Mi kerül a plombált, és mi a nem plombált részbe?

Ez a 6.5.8. szakasz tartalma, és a projektfeladat egyik visszatérő kérdése:

A szabvány itt mondja ki azt a mondatot is, amely az egész mérőhely-kialakítás célját megfogalmazza:
„A fogyasztásmérőhelyeket úgy kell kialakítani, hogy a fogyasztásmérő készüléket leolvasó (nem
szakképzett) személy a csupasz aktív részek véletlen érintése ellen védett legyen.”

PE-N szétválasztás és földelés a csatlakozási pontnál

TN-rendszernél a szükséges PE-N szétválasztás a csatlakozó főelosztóban lévő csatlakozási
pontnál legyen, vagy – ha ez műszakilag nem lehetséges – a csatlakozási pont utáni valamely elosztó
kötéspontjánál (például a méretlen főelosztóban, a betápláló fővezeték végpontjánál) – 4.4.2. A
védővezetőt a fázisvezetőkkel együtt kell vezetni.

További, gyakran számonkért szabályok a 4.4.2.-ből:

• ⭐ új létesítésnél, ha felszálló fővezeték szükséges, abban PEN-vezetőt nem szabad használni –
  vagyis az új társasházi felszálló fővezeték ötvezetős, TN-S kivitelű;
• a mért főelosztónál, az épületbe való becsatlakozásnál szintén ki kell alakítani a
  védővezető-potenciál rögzítéséhez a fő földelőkapcsot (természetes, például betonalap-földelő
  vagy rúdföldelő);
• korábban kiépített, a létesítésekor érvényes szabványoknak megfelelő összekötő berendezés
  50 %-ot meg nem haladó bővítésekor, átalakításakor e szakasz követelményeitől el lehet térni;
• ⚠ áram-védőkapcsolót az elosztóval kötött ellenkező megállapodás hiányában csak a mért
  felhasználói hálózatban szabad használni (4.4.3.).

Az első túláramvédelmi készülék

További szabályok: ha a csatlakozóvezeték több felhasználási helyet lát el, az első
túláramvédelmi készüléket minden esetben a csatlakozó főelosztóban kell elhelyezni (4.3.2.); a
fogyasztásmérőhöz tartozó túláramvédelem és a csatlakozási pont közé nem kell külön
túláramvédelmet létesíteni, ha a csatlakozóvezeték csak egy felhasználási helyet lát el, és a
méretlen szakaszt megfelelően méretezték (4.3.3.). A 4.3.5.1. szakasz megjegyzése egy jól használható
gyakorlati adatot ad: a 80 A-es névleges áramú késes biztosítók külön ellenőrzés nélkül is
kielégítik a zárlati energia korlátozására vonatkozó követelményt, ha a méretlen felhasználói
hálózatra nem csatlakozik 32 A-nél nagyobb névleges áramú kismegszakító. A lakások mért
főelosztójában a 25 A-nél nem nagyobb leágazásokban túláramvédelmi készülékként kismegszakítót
kell használni (4.3.5.3.).

A méretlen felhasználói hálózat kivitele

A csatlakozó főelosztótól a mérőhelyig tartó szakaszt a szabvány 6. fejezete szabályozza. A
legfontosabb, számszerű követelmények:

27.5 ⭐ A fogyasztásmérő hely kialakításának előírásai (MSZ 447)

Hova kerül a mérőhely?

A szabvány 7.1. szakasza szerint a fogyasztásmérő berendezés elhelyezéséhez szükséges helyet az
elosztóhálózati engedélyessel egyeztetve kell biztosítani. Az elhelyezés rangsorát a 7.1.1. adja
meg – eltérő megállapodás hiányában:

Az összegyűjtött elhelyezésnél három külön szabály él: a pince felhasználási helyeinek mérőit a
földszinten vagy az alagsorban, a padlás felhasználási helyeiét a legfelső emeleten, a
kétszintes lakásokét azok bejárati szintjén kell elhelyezni.

Hozzáférhetőség, kezelőtér, szerelési magasságok

A fogyasztásmérő helyét függőleges falon vagy szerkezeten kell kialakítani úgy, hogy a mérő
akadálytalanul hozzáférhető legyen, adattáblája és állása akadálytalanul leolvasható legyen.
Előtte legalább 0,8 m mélységű, 1 m² alapterületű szabad területet kell a kezelés céljára
biztosítani (7.1.2.).

(A padlószinttől mérve; eltérő megállapodás az elosztóval lehetséges – 7.3.)

Meglévő, lakáson belüli mérőre a 7.1.2. átmeneti szabályt ad: felújítás, átépítés, bővítés során
– az elosztóval történő előzetes egyeztetés hiányában – csak akkor nem kell a külső falfelületre
átszerelni, ha ott a mérőhely kialakításához szükséges térrész nem áll rendelkezésre, és a
védőburkolata előtt a 0,8 m mély, 1 m²-es hely rendelkezésre áll, és a mérőhely a közlekedést
(például bútorszállítást) nem akadályozza.

Kidolgozott példa 27.5 – A mérőhely helyszükségletének ellenőrzése

Feladat: Egy meglévő családi ház oldalfalán kialakítandó mérőhelyet kell
         ellenőrizni. Adatok a felmérésből:
           – a tervezett mérőszekrény külső mérete 760 × 380 mm,
           – a szekrény alsó éle a padlószinttől 0,90 m magasan lenne,
           – a fogyasztásmérő leolvasóablaka a szekrény alsó élétől
             mérve 0,26 m magasan van,
           – a szekrényben késes olvadóbiztosító is van, ennek fogantyúja
             a szekrény alsó élétől 0,15 m magasan,
           – a szekrény előtt 1,10 m széles és 1,20 m mély szabad sáv van,
           – a szomszédos, burkolat nélküli gázmérőtől mért távolság 45 cm.

1. A leolvasóablak magassága a padlószinttől:
   h₁ = 0,90 + 0,26 = 1,16 m
   Követelmény (7.3.):  0,6 m ≤ h₁ ≤ 1,8 m
   0,6 ≤ 1,16 ≤ 1,8      MEGFELEL ✔

2. Az olvadóbiztosító kezelendő részének magassága:
   h₂ = 0,90 + 0,15 = 1,05 m
   Követelmény (7.3.):  0,6 m ≤ h₂ ≤ 1,5 m
   0,6 ≤ 1,05 ≤ 1,5      MEGFELEL ✔

3. A kezelőtér ellenőrzése (7.1.2.):
   mélység:      1,20 m  ≥  0,80 m         ✔
   alapterület:  1,10 · 1,20 = 1,32 m²  ≥  1 m²   ✔
   a szabad sáv szélessége (1,10 m) nem kisebb a szekrény
   szélességénél (0,76 m)                          ✔

4. A gázmérőtől mért távolság (7.1.8.):
   Követelmény: burkolat nélküli gázfogyasztásmérő a villamos
   fogyasztásmérő mellett vagy alatt 60 cm-nél közelebb NE legyen.
   45 cm  <  60 cm       NEM FELEL MEG ✘

5. A hiba két módon javítható:
   a) a mérőhely áthelyezése úgy, hogy a távolság ≥ 60 cm legyen; vagy
   b) járulékos szigetelés: hosszában hasított műanyag védőcső a
      fémcsőre, szigetelőanyaggal való átlapolt körültekercselés, vagy
      szigetelőlap a két mérő közé – a szigetelés az alátéttábla
      szélétől mérve 30-30 cm hosszban nyúljon túl a mérőkön.

Válasz: a magasságok és a kezelőtér megfelelnek, a gázmérőtől mért 45 cm
        viszont nem. A mérőhely csak áthelyezéssel vagy előírásszerű
        járulékos szigeteléssel alakítható ki.

Környezeti behatások, a mérőszekrény és a falszerkezet

A fogyasztásmérő berendezést úgy kell elhelyezni, hogy ne érhessék káros mechanikai és légköri
behatások: rázkódás, nedvesség, por, egyéb szennyezés, valamint a telepítési hely rendeltetésszerű
használata során várható sérülés (7.1.3.). A szabvány megjegyzése megadja, hogyan célszerű ezt
teljesíteni:

Ha nem tokozattal, hanem épületszerkezeti kialakítással oldjuk meg a mérőhelyet (7.1.5.), akkor
fogyasztásmérőnként egy, a csatlakozó védőcsöveknek megfelelő, de legalább 100 mm × 100 mm
méretű, zárópecsételhető dobozt kell a falba süllyesztve elhelyezni úgy, hogy a hozzá tartozó
fogyasztásmérő azt teljes egészében lefedje, a mérő leszerelésekor a vezetékvégek abban
elhelyezhetők legyenek, és a doboz lezárható és zárópecsételhető legyen. Mivel az „azonos
értékűség” egyedi elbírálást igényel, az ilyen megoldásokat a kivitelezés megkezdése előtt kell
az elosztóval egyeztetni.

Éghető anyagú épületszerkezeten kialakított mérőhelynél kötést csak az épületszerkezet és a
fogyasztásmérő léckerete közé rögzített, a léckerettel megegyező terjedelmű, nem éghető anyagú
alátétlemez felhasználásával szabad létesíteni (7.1.7., 7.2.). Fémszekrénybe szerelt mérőnél
gondoskodni kell a szekrény korrózió elleni védelméről (7.1.9.); fém- vagy előre gyártott
műanyagszekrénynél nem szükséges alátéttábla, de a felerősítő csavaroknak átállíthatóknak és
elfordulás ellen biztosítottaknak kell lenniük, a vezetékeket pedig a bevezetéseknél,
átvezetéseknél mechanikai sérülés ellen védeni kell (7.1.10.).

⭐⭐ A 60 cm-es gázmérő-távolság

„A villamos fogyasztásmérő berendezés mellett vagy alatt, 60 cm-nél közelebb fémhálózat (pl.
víz-, gáz-, fűtőcsövek stb.), illetve burkolat nélküli gázfogyasztásmérő ne legyen.” (7.1.8.)

Ha ez elkerülhetetlen, járulékos szigetelést kell alkalmazni: hosszában hasított műanyag
védőcsövet kell a fémcsőre erősíteni, vagy a fémcsövet villamos szigetelőanyaggal átlapoltan
körültekercselni, vagy a villamos fogyasztásmérő és a fémcső, illetve a gázmérő közé
szigetelőlapot kell helyezni. A járulékos szigetelés 30-30 cm hosszban nyúljon túl a
fogyasztásmérőkön, az alátéttábla szélétől mérve. Közös villamos- és gázmérő-szekrénynél gondoskodni
kell a megfelelő szellőzésről.

27.6 Mérőszekrény felszerelése, elhelyezési magasság, hozzáférhetőség, plombálás

Zárópecsételhetőség és kizárólagos őrizet

Két fogalom határozza meg a mérőszekrény egész kialakítását. Mindkettőt szó szerint érdemes tudni.

A kettő nem ugyanaz: a zárópecsételhetőség az elosztó érdekét szolgálja (a szabálytalan
vételezés kizárását), a kizárólagos őrizet viszont a felhasználó felelősségét alapozza meg – az
a mérőhely áll kizárólagos őrizet alatt, amelyhez idegen nem fér hozzá a felhasználó
közreműködése nélkül. A gyakorlatban ezért kerül a mérőszekrény zárható kivitelben a telekhatárra
vagy az épület falára, és ezért kell a méretlen hálózat minden nyitható elemét plombálhatóra
készíteni.

Mit kell zárópecsételhetően szerelni?

A 4.1.3. szakasz tételes felsorolást ad:

• a fogyasztásmérő berendezést, az időprogram-kapcsolót és ezek vezetékeit;
• a méretlen felhasználói hálózatot, és az abban használt burkolatot, szekrényt,
  sorozatkapcsot;
• minden olyan áramkört, amelyhez való illetéktelen hozzáférés szabálytalan áramvételezést
  vagy a fogyasztásmérő működésének befolyásolását tenné lehetővé.

A szabvány hozzáteszi: előzetes megállapodás hiányában a megszakítók, átkapcsoló automatikák és
jelzőműszerek működtető-, vezérlő- vagy jelvezetékeit, kezelőszerveit és műszereit a mért
felhasználói hálózatról kell megtáplálni.

A burkolat követelményei

A 7.1.4. szakasz a mérőszekrény burkolatával szemben egyszerre két, egymással látszólag ellentétes
követelményt támaszt:

További követelmények ugyaninnen: a szekrény legyen felszerelve csúsztatható keresztsínes vagy
azzal egyenértékű rögzítőelemekkel a mérők és időprogram-kapcsolók felerősítésére; az egyazon
fogyasztásmérőhöz tartozó vezetékek a többiektől jól megkülönböztethető módon legyenek vezetve; a
méretlen fővezeték felújításakor, cseréjekor a lakáson belül elhelyezett fogyasztásmérőt
védőburkolattal kell ellátni.

Végül a mérőhelyen belüli kötésekre: villamos kötést csak ugyanazon felhasználási helyhez tartozó
mérőberendezések és időprogram-kapcsolók részére szabad létesíteni, és a kötőelemnek meg kell
felelnie az elosztó követelményeinek (7.2.). Idegen felhasználási hely vezetékének „átkötése” a
mérőhelyen belül tilos.

Milyen szekrény építhető be?

A szabvány a szekrény típusát nem határozza meg, csak a védettségét és a tulajdonságait – a
típust az elosztó adja meg. Az MVM Hálózat mérőszekrényekre vonatkozó műszaki szabályzata például a
következőket rögzíti:

Ha a mérőszekrény közterületről hozzáférhető

A telekhatáron, közterületről kezelhetően elhelyezett szekrényre a kizárólagos őrizet és a
plombálhatóság mellett a rongálás elleni védelem is szempont. Erre az MSZ 447 számszerű
követelményt nem ad (csak általános mechanikai szilárdságot és a rendeltetésszerű használat
során várható sérülés elleni védelmet, 6.5.7.1. és 7.1.3.), a régi magyar szabványrendszer
viszont igen: az MSZ 1600-14:1983 (Létesítési
biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára.
Közterület) a közterületi villamos berendezésekre ma is jól használható, konkrét követelményeket
fogalmaz meg.

27.7 Közvetlen (direkt) mérés bekötése egy- és háromfázisú fogyasztásmérővel

Mikor mérhetünk közvetlenül?

Közvetlen (direkt) mérésről akkor beszélünk, ha a fogyasztásmérő áramtekercsén (elektronikus
mérőnél az áramérzékelőjén) a fogyasztó teljes árama átfolyik. Ez a lakossági és a kisebb
ipari-kereskedelmi mérőhelyek szokásos megoldása. A felső határát nem az MSZ 447, hanem az elosztói
szabályzat adja meg – erről a 27.8 alfejezet szól részletesen –, de az irány már itt megjegyezhető:
az MVM Hálózat szabályzata szerint In ≤ 3 × 80 A esetén közvetlen a mérés.

Az egyfázisú mérő bekötése

Egyfázisú mérőnél a leágazó fővezeték fázis- és nullavezetője érkezik a mérő bemeneti kapcsaira, és
a mért fővezeték fázis- és nullavezetője indul a kimeneti kapcsokról. A mérő elé (vagy vele közös
burkolatba) kerül a fogyasztásmérő berendezéshez tartozó kismegszakító, amely egyszerre három
szerepet tölt be:

1. ez az első túláramvédelmi készülék (ha a 4.3.3. feltételei teljesülnek);
2. ez határozza meg a névleges csatlakozási teljesítményt (3.10.2.) – ezért a fogyasztásmérő
   berendezés kiegészítő készüléke, tehát az elosztó tulajdona és plombája alatt áll;
3. egy felhasználási helyet tartalmazó épületnél, családi háznál a szabvány szerint tűzeseti
   főkapcsolónak is megfelel, ha a tűzoltó számára hozzáférhetően, kezelhetően van elhelyezve, és
   nyilvánvaló, melyik épületet kapcsolja le (4.7.3. MEGJ.).

A háromfázisú mérő bekötése

Háromfázisú, közvetlen mérésnél mindhárom fázisvezető és a nullavezető a mérőn keresztül halad. A
leágazó fővezeték fázisszámát a felhasználói igényeknek megfelelően az elosztó által
felszerelendő (egy- vagy háromfázisú) fogyasztásmérő berendezés határozza meg, de biztosítani kell
a későbbi 5 vezetékes csatlakozás kiépítési lehetőségét (6.7.5.). Egyfázisú mérők bekötésénél
ügyelni kell a fázisok közötti szimmetrikus elosztásra (6.7.6.).

A bekötés kivitelezési szabályai

27.8 ⭐⭐ Áramváltós (közvetett) mérés: mérőváltók, áttétel, bekötési séma, biztonsági szabályok

⛔ A legfontosabb negatív megállapítás

Ha a vizsgán elhangzik a kérdés, hogy „mekkora teljesítmény fölött kell áramváltós mérés”, a válasz
első fele mindig ez:

⭐ A küszöbérték az elosztói szabályzatból

Az MVM Hálózat Mérési rendszerek kialakítása (DH-SZAB-2) szabályzata a következő sávos szabályt
adja:

A két teljesítményérték visszaszámolható, és ebből az is kiderül, hogy az elosztó milyen
teljesítménytényezővel számol:

3 · 230 V · 80 A · 0,9 = 49 680 W = 49,68 kW      ✔
3 · 230 V · 100 A · 0,9 = 62 100 W = 62,1 kW      ✔

→ az elosztó cos φ = 0,9 teljesítménytényezővel számol
   (szemben az MSZ 447 lakóépületi cos φ = 1 értékével)

Az áramváltókra vonatkozó további elosztói követelmények: kizárólag 0,5S pontossági osztályú
áramváltó építhető be; a szekunder (mérőköri) vezeték legalább 2,5 mm², érjelölővel, sodrott
vezetéknél érvéghüvellyel és érjelölővel ellátott rézvezető; a mérőkör sorozatkapcsa
(próbakapocsléc) az elosztó szabályzatában megadott specifikációnak megfelelő típusú legyen;
a mérőberendezéseket plombával le kell zárni, de úgy, hogy a felhasználó hozzáférjen a mérő
léptetőgombjához és kijelzőjéhez.

Kidolgozott példa 27.6 – Direkt vagy áramváltós? Egy asztalosüzem
                        csatlakozásának eldöntése

Feladat: Egy asztalosüzem beépített teljesítménye 120 kW. A technológiai
         elemzés alapján az egyidejűségi tényező 0,55. A méréshatár
         eldöntéséhez az elosztó számítási módját kell követni
         (cos φ = 0,9). Direkt vagy áramváltós mérés kell?

Adatok:  P_beépített = 120 kW,  e = 0,55
         U_v = 400 V,  cos φ = 0,9   (elosztói számítási mód)

1. Az egyidejű (méretezési) teljesítmény:
   P = 120 kW · 0,55 = 66 kW

2. A csatlakozási áram:
   I = P / (√3 · U_v · cos φ) = 66 000 / (1,732 · 400 · 0,9)
     = 66 000 / 623,5 = 105,9 A

3. A szabványos csatlakozási fokozat felfelé:  In = 3 × 125 A

4. Összevetés az elosztói szabályzat sávjaival:
   In ≤ 3 × 80 A          → direkt mérés
   3 × 80 A < In < 3×100 A → direkt, kombinált mérővel
   In ≥ 3 × 100 A          → KÖZVETETT, ÁRAMVÁLTÓS MÉRÉS
   125 A ≥ 100 A                                     ⇒ áramváltós

5. Az ebből következő két további döntés:
   – az első túláramvédelmi készülék NEM kismegszakító lehet, hanem
     KÉSES OLVADÓBIZTOSÍTÓ vagy megszakító          (MSZ 447 4.3.1.)
   – az áramváltók pontossági osztálya 0,5S          (elosztói előírás)

Válasz: 3 × 125 A-es csatlakozás, kötelezően áramváltós (közvetett) mérés,
        késes olvadóbiztosítós első túláramvédelemmel.

⚠ Figyelem: a 3 × 100 A-es küszöb az MVM Hálózat szabályzatából származik.
   Más elosztó területén az értéket az ottani hatályos szabályzatból
   kell kikeresni.

Az áramváltós mérőhely felépítése

Az áramváltós mérőhely elvi felépítése – a méretlen fővezeték felől haladva:

méretlen (leágazó) fővezeték
   │
   ├─ ELSŐ TÚLÁRAMVÉDELMI KÉSZÜLÉK ......... késes olvadóbiztosító VAGY megszakító
   │                                          (NEM kismegszakító!)
   ├─ fősín / átmenő fázisvezetők
   │     └── ÁRAMVÁLTÓK (3 db, 0,5S) ....... a fázisvezetők köré fűzve
   │              │  szekunder: S1–S2 (k–l)
   │              ▼
   │        PRÓBAKAPOCSLÉC (sorozatkapocs) .. áramkör-bontás, rövidre zárás,
   │              │                           feszültségszál-leválasztás
   │              ▼
   │        FOGYASZTÁSMÉRŐ (elektronikus, kombinált)
   │              ▲
   └─ feszültségszálak (L1, L2, L3, N) ...... 1,5 vagy 2,5 mm², külön biztosítva

⭐ Az áttétel és a szorzószám

Az áramváltó áttétele a névleges primer és szekunder áram hányadosa. Mivel a mérő csak a
szekunder oldali áramot „látja”, a leolvasott energiát szorzószámmal kell a valódi értékre
átszámítani:

áttétel:        K = I_primer, névleges / I_szekunder, névleges       pl. 150 A / 5 A = 30

szorzószám:     k = K            (ha csak áramváltó van, feszültségváltó nincs –
                                  kisfeszültségű mérőhelyen ez a helyzet)

a valódi energia:   W = (leolvasott érték különbsége) · k

Kidolgozott példa 27.7 – Az áramváltó áttételének kiválasztása és a mérő
                        szorzószáma

Feladat: A 27.6 példa asztalosüzemének mérőhelyéhez kell áramváltót
         választani. Az egyidejű terhelőáram 105,9 A, az első
         túláramvédelmi készülék 3 × 125 A késes olvadóbiztosító.
         A választható szabványos áttételek: 100/5, 150/5, 200/5, 250/5.

1. Alsó feltétel: az áramváltó névleges primer árama nem lehet kisebb a
   várható legnagyobb TARTÓS áramnál, és célszerű a csatlakozási
   fokozathoz igazítani:
   I_primer, névl ≥ 125 A     →  100/5 kiesik

2. Felső szempont: a mérési pontosság. Minél nagyobb az áttétel, annál
   kisebb a szekunder áram, és annál nagyobb az arányos hiba kis
   terhelésnél. Nézzük az üzemi áram arányát a névleges primer áramhoz:
   150/5 esetén:  105,9 / 150 = 70,6 %
   200/5 esetén:  105,9 / 200 = 53,0 %
   250/5 esetén:  105,9 / 250 = 42,4 %

3. Mindhárom a 0,5S osztály jó tartományában van, de a 150/5 adja a
   legnagyobb szekunder áramot, és így a legkedvezőbb pontosságot,
   miközben a 125 A-es biztosító árama fölött van.
   VÁLASZTOTT ÁTTÉTEL: 150/5 A

4. Az áttétel és a szorzószám:
   K = 150 / 5 = 30        →   k = 30

5. Az üzemi szekunder áram ellenőrzése:
   I_szek = 105,9 / 30 = 3,53 A      (≤ 5 A névleges)   ✔

Válasz: 150/5 A áttételű, 0,5S osztályú áramváltókat kell beépíteni; a
        fogyasztásmérő szorzószáma 30.

A mérőköri (szekunder) vezetékek

Ez az a pont, ahol a szabvány konkrét számadatot ad az áramváltós mérésre, ezért vizsgán
gyakran kérdezik. A 6.2.2. szakasz szerint az áramváltók és a fogyasztásmérő közötti vezetékek
tömör vagy különösen hajlékony, érvéghüvelyezett, rézvezetőjűek legyenek, keresztmetszetük:

A feszültségszálakra (a mérőhöz csatlakozó feszültség-mérőköri vezetékekre) 1,5 mm² vagy
2,5 mm² keresztmetszetű, tömör vagy különlegesen hajlékony, érvéghüvelyezett rézvezeték
alkalmazandó. A mérőváltók és a mérők közötti vezetékezés köpenyes vezetékkel is megvalósítható,
az elosztó által elfogadott kivitelben és módon.

Kidolgozott példa 27.8 – A mérőköri vezeték kiválasztása három
                        elrendezésnél

Feladat: Válassza ki a mérőköri (szekunder) vezeték keresztmetszetét az
         alábbi három elrendezésre, és adja meg, mit ír elő a szabvány,
         illetve mit az elosztói szabályzat!

  (a) az áramváltók és a mérő egyazon szekrényben, a vezeték hossza 1,2 m
  (b) az áramváltók a főelosztóban, a mérő a szomszédos szekrényben,
      a vezeték hossza 12 m
  (c) az áramváltók a transzformátorállomásban, a mérő az épület
      másik végén, a vezeték hossza 26 m

(a)  l = 1,2 m  ≤ 5 m
     MSZ 447 6.2.2.:  1,5 mm² VAGY 2,5 mm² megengedett
     elosztói előírás: legalább 2,5 mm²
     VÁLASZTOTT: 2,5 mm² Cu, érvéghüvelyezett, érjelölővel

(b)  l = 12 m,   5 m < l ≤ 20 m
     MSZ 447 6.2.2.:  2,5 mm² kötelező
     elosztói előírás: legalább 2,5 mm² – egyezik
     VÁLASZTOTT: 2,5 mm² Cu

(c)  l = 26 m  >  20 m
     MSZ 447 6.2.2.:  MÉRETEZÉS SZÜKSÉGES
     A méretezés alapja a szekunder kör terhelése (burden):
     a hosszú vezeték ellenállása növeli a terhelést, és az
     áramváltó kiléphet a pontossági osztályából.
     Ilyenkor vagy nagyobb keresztmetszet (4 vagy 6 mm²), vagy
     nagyobb névleges terhelésű áramváltó, vagy – ahol lehet –
     1 A-es szekunder áramú áramváltó a megoldás.
     VÁLASZTOTT: számítással igazolt keresztmetszet (lásd a 27.9
     alfejezet burden-számítását)

Válasz: (a) 2,5 mm² (az elosztói előírás miatt), (b) 2,5 mm²,
        (c) csak számítással határozható meg.

Az áramváltós mérőhely ellenőrzőlistája

Ez a lista a projektfeladat közvetlen segédlete: minden sora egy ellenőrizhető, dokumentálható pont.

27.9 Mérőváltók: áram- és feszültségváltó felépítése, pontossági osztálya, terhelése

Az áramváltó mint különleges transzformátor

Az áramváltó (angolul: current transformer, CT) a 20. fejezetben megismert transzformátor
különleges alkalmazása. Primer tekercse a mért áramkörbe sorosan kapcsolódik – kisfeszültségű
mérőhelyen ez legtöbbször azt jelenti, hogy maga a fősín vagy a fázisvezeték halad át az áramváltó
gyűrűjén (átfűzéses kivitel). A szekunder tekercsre a mérőműszer, illetve a fogyasztásmérő
áramtekercse csatlakozik, amelynek ellenállása kicsi – az áramváltó tehát üzemszerűen
gyakorlatilag rövidre zárt állapotban dolgozik.

⭐⭐ A 0,5 és a 0,5S pontossági osztály különbsége

Ez a mérőváltós mérés legfontosabb méréstechnikai tartalma – és a gyakorlatban ezt hibázzák el a
leggyakrabban.

Miért számít ez? Mert az elszámolási mérésnél a fogyasztás jelentős része kis terheléssel
történik: éjszaka, hétvégén, üzemszünetben. Ha egy 0,5-es osztályú váltót 5 %-os terheléssel
használnak, a mérés hibája nagyságrendekkel nagyobb lehet a megengedettnél – és mivel ez sok órán át
tart, az elszámolásban komoly összeget jelent. Ezért írja elő az elosztó kizárólag a 0,5S osztályt
az elszámolási mérésekhez.

A szekunder kör terhelése (burden)

Az áramváltó akkor méri pontosan az áramot, ha a szekunder körének terhelése a névleges
terhelhetőségének megfelelő tartományban van:

0,25 · S_névl  ≤  S  ≤  S_névl

ahol   S_névl   az áramváltó adattábláján megadott névleges terhelhetőség, VA
       S        a tényleges szekunder terhelés, VA
                = a mérőköri VEZETÉKEK + a MŰSZEREK + az ÁTMENETI ELLENÁLLÁSOK
                  együttes teljesítményfelvétele a névleges szekunder áramnál

A szekunder vezeték ellenállásán eső teljesítmény:

R_vez = ρ · (2 · l) / A          (oda- és visszavezeték!)
S_vez = I_szek, névl² · R_vez     [VA]

Kidolgozott példa 27.9 – A szekunder kör terhelésének (burden)
                        ellenőrzése

Feladat: A 27.7 példa 150/5 A-es áramváltójának adattábláján
         S_névl = 5 VA szerepel. Az áramváltó és a mérő közötti
         nyomvonalhossz 3 m, a vezeték 2,5 mm² réz. Az elektronikus
         fogyasztásmérő áramkörének fogyasztása a gyártó adatlapja
         szerint 0,2 VA, az átmeneti (kapocs-) ellenállásokra 0,1 VA-t
         számolunk. Megfelel-e az elrendezés?

Adatok:  S_névl = 5 VA,  I_szek = 5 A,  l = 3 m,  A = 2,5 mm²
         ρ_Cu = 0,0185 Ω·mm²/m

1. A mérőköri vezeték ellenállása (oda- és visszavezeték: 2 · l):
   R_vez = ρ · 2l / A = 0,0185 · (2 · 3) / 2,5
         = 0,0185 · 6 / 2,5 = 0,111 / 2,5 = 0,0444 Ω

2. A vezetéken fellépő terhelés a névleges szekunder áramnál:
   S_vez = I² · R = 5² · 0,0444 = 25 · 0,0444 = 1,11 VA

3. A teljes szekunder terhelés:
   S = S_vez + S_mérő + S_átmeneti = 1,11 + 0,2 + 0,1 = 1,41 VA

4. A feltétel ellenőrzése:
   alsó határ:  0,25 · S_névl = 0,25 · 5 = 1,25 VA
   felső határ: S_névl = 5 VA
   1,25 VA  ≤  1,41 VA  ≤  5 VA        MEGFELEL ✔

5. Mi lenne, ha 10 VA-es váltót építenénk be?
   alsó határ:  0,25 · 10 = 2,5 VA  >  1,41 VA
   A váltó ALULTERHELT lenne, kilépne a pontossági osztályából.
   Megoldás: 5 VA-es váltó (a fenti), vagy terhelő ellenállás.

6. Mi lenne, ha a vezeték 1,5 mm² és 12 m hosszú lenne?
   R = 0,0185 · 24 / 1,5 = 0,444 / 1,5 = 0,30 Ω
   S_vez = 25 · 0,30 = 7,4 VA;   S = 7,4 + 0,3 = 7,7 VA  >  5 VA
   TÚLTERHELT – ezért írja elő a szabvány 5 m fölött a 2,5 mm²-t.

Válasz: az elrendezés megfelel (1,41 VA az 1,25–5 VA tartományban van).
        A példa mutatja, hogy a mérőköri vezeték keresztmetszete és
        hossza nem formaság: közvetlenül a mérés pontosságát dönti el.

A feszültségváltó

Kisfeszültségű mérőhelyen feszültségváltóra nincs szükség: a fogyasztásmérő feszültségtekercsei
közvetlenül a fázisfeszültségre köthetők (ezek a feszültségszálak). A feszültségváltó
(angolul: voltage transformer, VT) a közép- és nagyfeszültségű elszámolási mérésnél
szükséges, ahol a mérőműszer nem kapcsolható közvetlenül a hálózati feszültségre. Működése az
áramváltóéval ellentétes logikájú: üresjárás közeli állapotban dolgozik, mert a szekunder körre
kapcsolt feszültségtekercsek ellenállása nagy.

27.10 ⚠ A szekunder kör szakadásának veszélye áramváltónál; a rövidrezáró

Miért életveszélyes a nyitott szekunder kör?

Ez a fejezet legfontosabb biztonsági szabálya, és a transzformátor működéséből (20. fejezet)
levezethető.

Üzemszerűen az áramváltó szekunder árama ellengerjesztést hoz létre: a szekunder áram
mágneses tere nagyrészt kioltja a primer áram mágneses terét, ezért a vasmagban csak kicsi,
a mágnesezéshez szükséges fluxus marad. Ha a szekunder kört megszakítjuk, ez az ellengerjesztés
megszűnik, viszont a primer áramot nem tudjuk befolyásolni – az a fogyasztótól függ, és tovább
folyik. Ekkor a teljes primer gerjesztés mágnesezőárammá válik: a vasmag mélyen telítésbe megy, a
fluxus az áram nullaátmenetei körül meredeken változik, és a nagy menetszámú szekunder tekercsben
tüskés, több ezer voltos feszültség indukálódik.

A próbakapocsléc

A próbakapocsléc (a szabvány szóhasználatában sorozatkapocs) az áramváltós mérőhely kulcseleme.
Ez teszi lehetővé, hogy a mérőt a mérőkör megszakítása nélkül lehessen ellenőrizni, cserélni
vagy hitelesíteni.

27.11 A fogyasztásmérő adatainak kiolvasása és értelmezése; okos mérők, távleolvasás

A leolvasott érték és a szorzószám

Közvetlen mérésnél a fogyasztásmérő kijelzőjén megjelenő érték közvetlenül a fogyasztott energia.
Áramváltós mérésnél viszont a mérő csak a szekunder oldali, áttétellel csökkentett áramot érzékeli,
ezért a leolvasott értéket szorzószámmal kell átszámítani. Két gyakorlatot kell megkülönböztetni:

Kidolgozott példa 27.10 – A leolvasott érték átszámítása áramváltós
                         mérésnél

Feladat: A 27.7 példa mérőhelyén (150/5 A áramváltók, k = 30) a
         fogyasztásmérő állása a hónap elején 12 345,6 kWh, a hónap
         végén 13 002,4 kWh volt. A mérő a SZEKUNDER oldali értéket
         mutatja. Mennyi energiát fogyasztott az üzem?
         Mekkora az átlagos teljesítmény, ha a hónap 720 óra?

Adatok:  W₁ = 12 345,6 kWh,  W₂ = 13 002,4 kWh
         áttétel K = 150/5 = 30   →  szorzószám k = 30
         t = 720 h

1. A mérőállás különbsége (a kijelzőn látszó, szekunder oldali érték):
   ΔW_mért = 13 002,4 − 12 345,6 = 656,8 kWh

2. A valódi (primer oldali) fogyasztás:
   W = ΔW_mért · k = 656,8 · 30 = 19 704 kWh

3. Az átlagos teljesítmény a hónapban:
   P_átl = W / t = 19 704 / 720 = 27,37 kW

4. Ellenőrzés józan ésszel: az üzem méretezési teljesítménye 66 kW volt,
   tehát az átlagos kihasználás
   27,37 / 66 = 0,41, azaz kb. 41 %.
   Egy egyműszakos üzemnél ez hihető nagyságrend.  ✔

Válasz: a havi fogyasztás 19 704 kWh, az átlagos teljesítmény 27,4 kW.

⚠ Ha valaki elfelejti a szorzószámot, 656,8 kWh-t számláz 19 704 kWh
   helyett – a hiba HARMINCSZOROS. Ez a leggyakoribb áramváltós
   mérőhelyi értelmezési hiba.

Mit lehet leolvasni a mérőről?

Az elektronikus, kombinált fogyasztásmérő a mérőállásokon kívül számos adatot kijelez: a különböző
árszabásokhoz (tarifákhoz) tartozó regisztereket, a mért teljesítményt, a mérő azonosítóját, a
szorzószámot (ha programozva van), gyakran a mért feszültséget és áramot fázisonként, valamint a
hibaüzeneteket. A kijelző léptetése a léptetőgombbal történik – és ezért kell a mérőszekrény
plombálását úgy kialakítani, hogy a felhasználó hozzáférjen a mérő léptetőgombjához és
kijelzőjéhez, miközben a mérő maga nem bontható meg.

Többtarifás mérés, vezérlés és okosmérő

A többtarifás (több árszabású) mérés lényege, hogy a mérő eltérő időszakokban külön regiszterbe
gyűjti a fogyasztást. Az átkapcsolást végző készülék és annak időprogram-kapcsolója a
fogyasztásmérő berendezés kiegészítő készüléke (3.2.2.), tehát az elosztó tulajdona. Az
időprogram-kapcsoló az átkapcsolást vagy a vezérelt készülék be- és kikapcsolását időprogram
szerint automatikusan, vagy központi távvezérlés útján hajtja végre; a közvetlenül általa
működtetett mágneskapcsoló az időprogram-kapcsoló tartozéka (3.2.3.).

Ehhez tartozik a vezérlővezeték (6.8.): minden olyan épületben ki kell építeni, amelyben három
vagy annál több, a kis terhelési időszakokban üzemeltethető készülék (forróvíz-tároló, hőtárolós
kályha) felszerelésére kell számítani, és amelyekhez vezérelt külön mérés vagy többtarifás mérő kell.
A kiépítés szükségességéről az elosztó nyilatkozik. Legalább 3 szál, 1,5 mm²-es vezetéket
kell kiépíteni, a fővezetékkel közös nyomvonalon, de önálló védőcsőben; minden dobozának
zárópecsételhetőnek kell lennie; a túláramvédelmére kismegszakítót kell használni, és a tűzeseti
főkapcsoló után kell leágaztatni.

A távleolvasás készülékei szintén a fogyasztásmérő berendezés kiegészítő készülékei (3.2.2.). A
gyakorlatban ezt jelenti az „okosmérő”: a mérő nemcsak méri, hanem tárolja és adatkapcsolaton
továbbítja a mérési adatokat, így a leolvasás helyszíni jelenlét nélkül is elvégezhető, és a
terhelési görbe is rögzíthető. Az elosztói szabályzat éppen ezért írja elő a 3 × 80 A és
3 × 100 A közötti sávban a kombinált fogyasztásmérőt: azért, hogy a terhelési görbe rögzíthető
legyen.

27.12 Energiagazdálkodás: teljesítménydíj, meddőenergia-elszámolás, terhelési görbe

Miért érdekli mindez a technikust?

Azért, mert a mérőhely kialakítása és a fogyasztó energiaköltsége között közvetlen kapcsolat van. A
mérés módja megszabja, milyen adatok állnak rendelkezésre; az adatok megléte szabja meg, milyen
elszámolás lehetséges; az elszámolás módja pedig azt, mennyit fizet a felhasználó.

A meddőenergia mérése és a teljesítménytényező javítása közvetlenül összefügg a 11. fejezetben
tanultakkal: a rossz cos φ nagyobb áramot jelent ugyanakkora hatásos teljesítmény mellett, ez
nagyobb feszültségesést és nagyobb veszteséget okoz a méretlen hálózaton is – és a fogyasztónak
külön költséget. Ezért mér a nagyobb ipari mérőhelyek kombinált mérője hatásos és meddő energiát
egyaránt.

27.13 A mérőhely átadása, dokumentálása, üzembe helyezési jegyzőkönyv

A technikus feladatai a folyamat négy szakaszában

Mit kell dokumentálni?

• a méretezési számítást: a méretezési, illetve eredő méretezési teljesítményt, az egyidejűségi
  tényezőt, a feszültségesés-számítást (a 4.2.2. szerinti korlátok igazolását), a terhelhetőségi
  ellenőrzést;
• a kapcsolási és elrendezési rajzot: a csatlakozási pont, az első túláramvédelmi készülék, a
  PE-N szétválasztás, a földelés, a mérőhely és – áramváltós mérésnél – a mérőkör bekötése az
  áttétellel és a szorzószámmal együtt;
• a beépített készülékek adatait: szekrénytípus, biztosítók, áramváltók (áttétel, pontossági
  osztály, terhelhetőség), próbakapocsléc típusa;
• a mérési eredményeket: szigetelésiellenállás-mérés, folytonosság, a PEN-földelés
  ellenállása (≤ 10 Ω), hurokimpedancia – a szerelői ellenőrzés részleteit a 37. fejezet
  tárgyalja;
• az átadás-átvétel dokumentumait: kivitelezői nyilatkozat, üzembe helyezési jegyzőkönyv,
  megvalósulási dokumentáció.

⭐ Tipikus hibák – a hibakatalógus

Ellenőrző kérdések

1. Ki a csatlakoztatás három érdekelt szereplője, és melyik hálózatrészben melyikük érdekelt
   elsősorban? Miért kell a szabvány mellett az elosztói műszaki előírást is betartani?
2. Határozza meg a leágazási pont, a csatlakozási pont és a csatlakozóvezeték fogalmát! Melyik hol
   van a tulajdoni határhoz képest?
3. Mi tartozik a fogyasztásmérő berendezés kiegészítő készülékei közé? Miért döntő ez a felsorolás
   az áramváltós mérésnél?
4. Sorolja fel a méretlen és a mért hálózat vezetékfajtáit a szabvány elnevezéseivel, és mondja meg,
   melyik elosztóberendezés mire szolgál!
5. Mekkora egy lakás méretezési teljesítménye háromfázisú és egyfázisú bekötésnél? Hogyan
   ellenőrizhető ez a két szám?
6. Írja fel az egyidejűségi tényező képletét, és számítsa ki 16 és 100 lakásra! Mit jelentenek az
   eredmények?
7. Mekkora feszültségesés engedhető meg a csatlakozóvezetéken és a méretlen fővezetékeken? Mi a
   helyzet, ha nincs csatlakozóvezeték?
8. Mekkora a csatlakozóvezeték és mekkora a méretlen fővezeték legkisebb keresztmetszete? Miben tér
   el a két előírás logikája?
9. Sorolja fel a szigetelt csatlakozó szabadvezeték legkisebb magasságait, és mondja meg, mikor kell
   a tetőtartót kihorgonyozni!
10. Milyen követelmények vonatkoznak a kábeles csatlakozás faláttörésére és a csatlakozókábel
    folytonosságára?
11. Mi kerül a csatlakozó főelosztó zárópecsételhető, és mi a nem zárópecsételhető részébe?
12. Hol kell elvégezni a PE-N szétválasztást, és mekkora földelési ellenállást ír elő a szabvány a
    PEN-potenciál rögzítéséhez? Miért kell a vizsgáló összekötő?
13. Milyen magassági és kezelőtér-követelmények vonatkoznak a fogyasztásmérő helyre? Mekkora
    távolságot kell tartani a burkolat nélküli gázmérőtől, és mi a kiváltó megoldás?
14. Mit jelent a zárópecsételhetőség és mit a kizárólagos őrizet? Miben különböznek?
15. Mit tartalmazhat és mit nem tartalmazhat a mérő rekesze?
16. Mikor kötelező az áramváltós mérés, és melyik dokumentum mondja ezt ki? Miért nem lehet erre az
    MSZ 447-re hivatkozni?
17. Milyen első túláramvédelmi készülék alkalmazható közvetlen és milyen áramváltós mérésnél?
18. Mekkora keresztmetszetű legyen a mérőköri vezeték 3 m, 12 m és 26 m nyomvonalhossz esetén a
    szabvány és az elosztói előírás szerint?
19. Mi a különbség a 0,5 és a 0,5S pontossági osztály között? Írja fel a szekunder kör terhelési
    feltételét, és mondja meg, mi történik, ha az alsó, illetve ha a felső határ sérül!
20. Miért életveszélyes az áramváltó szekunder körének megszakítása, és mi a helyes eljárás
    mérőcsere előtt? Hogyan kell értelmezni a leolvasott mérőállást 150/5 A-es áttételnél?

Tudáspróba

1. ⭐⭐ Mekkora feszültségesést enged meg az MSZ 447:2019 a csatlakozóvezetékre és valamennyi
méretlen fővezetékre együttesen?
a) 1 % b) 2 % c) 3 % d) 5 %

2. ⭐ Eltérő elosztói megállapodás hiányában hogyan oszlik meg ez a keret?
a) 0,5 % a csatlakozóvezeték és 1,5 % a méretlen fővezetékek
b) 1 % a csatlakozóvezeték és 1 % valamennyi méretlen fővezeték együtt
c) 1,5 % a csatlakozóvezeték és 0,5 % a méretlen fővezetékek
d) a szabvány nem ad felosztást

3. Mekkora a csatlakozóvezeték legkisebb keresztmetszete?
a) réz 6 mm², alumínium 10 mm² b) réz 10 mm², alumínium 16 mm²
c) anyagtól függetlenül 10 mm² d) réz 16 mm², alumínium 25 mm²

4. ⭐ Mekkora egy háromfázisú lakásbekötés méretezési teljesítménye?
a) 3 × 16 A = 11,04 kW b) 3 × 20 A = 13,8 kW c) 3 × 25 A = 17,25 kW d) 3 × 32 A = 22,08 kW

5. Milyen magasságban lehetnek a fogyasztásmérő berendezés leolvasást vagy kezelést igénylő
részei a padlószinttől?
a) 0,4–1,5 m b) 0,6–1,5 m c) 0,6–1,8 m d) 0,8–2,0 m

6. ⭐⭐ Melyik dokumentum határozza meg, hogy mekkora csatlakozási áram fölött kötelező az
áramváltós mérés?
a) az MSZ 447:2019 4.3.1. szakasza
b) az MSZ HD 60364-4-41
c) a területileg illetékes elosztóhálózati engedélyes műszaki szabályzata
d) a 40/2017. (XII. 4.) NGM-rendelet

7. ⭐⭐ Milyen első túláramvédelmi készülék alkalmazható mérőváltós (közvetett) mérésnél?
a) kizárólag kismegszakító
b) késes olvadóbiztosító vagy túlterhelés- és zárlatkioldással ellátott megszakító
c) áram-védőkapcsoló
d) bármelyik, a felhasználó választása szerint

8. Mekkora keresztmetszetű legyen az áramváltó és a fogyasztásmérő közötti vezeték 12 m
nyomvonalhossznál az MSZ 447:2019 szerint?
a) 1,5 mm² b) 2,5 mm² c) 4 mm² d) méretezés szükséges

9. ⭐ Melyik állítás igaz az áramváltó szekunder körére?
a) üzem közben szabadon megszakítható, mert kis feszültségű
b) üzem közben nem szabad megszakítani; munka előtt rövidre kell zárni
c) üzem közben rövidre zárni tilos, mert tönkremegy a váltó
d) csak akkor veszélyes, ha a primer áram meghaladja a névleges értéket

10. Mit ír elő az MSZ 447:2019 a mérő rekeszéről?
a) csak a fogyasztásmérőt és tartozékait tartalmazhatja, felhasználói berendezést nem
b) tartalmaznia kell a felhasználó leválasztókapcsolóját is
c) tartalmaznia kell egy 30 mA-es áram-védőkapcsolót
d) a rekeszbe a mért főelosztó kismegszakítói is beépíthetők

Források

A fejezet forrásjegyzékéhez tartozó megjegyzések – ellenőrzésre váró és nyitott tartalmak: