23. fejezet – Irányítástechnikai alapok és a vezérléstechnika

23.1 Irányítástechnikai alapfogalmak: irányítás, vezérlés, szabályozás

Egy villamos berendezés önmagában nem csinál semmit. A motor akkor forog, ha kap feszültséget; a
fűtőtest akkor melegít, ha zárt az áramköre. Az a kérdés, hogy ki, mikor és mi alapján zárja
vagy nyitja ezeket az áramköröket. Erre ad választ az irányítástechnika.

Ez a szemléletváltás első hallásra apróságnak tűnik, valójában viszont ez választja el az
elektrotechnikát a hajtástechnikától és az automatizálástól. A 21. fejezetben azt néztük meg,
hogyan működik az aszinkron motor. Mostantól az érdekel minket, hogy milyen jelre induljon el,
mennyi ideig járjon, mikor és hogyan álljon meg, mi történjen, ha közben elromlik valami, és hogyan
tudja a kezelő mindezt biztonságosan befolyásolni.

Az irányítás

A két meghatározás ugyanazt mondja: az irányítás mindig céltudatos. Nem véletlenszerű
kapcsolgatás, hanem egy előre elgondolt működés megvalósítása. A „célszerű" szó a döntő: attól
irányítás az irányítás, hogy tudjuk, mit akarunk elérni.

Az irányítás nem egyetlen mozdulat, hanem részműveletek láncolata. A felhasznált források
ezeket a lépéseket a következőképpen sorolják fel.

23.1. táblázat – Az irányítás részműveletei

Vezérlés és szabályozás – a lényegi különbség

Az irányítás két nagy megvalósítási módja a vezérlés és a szabályozás. Ez a jegyzet egyik
legfontosabb fogalompárja, és a leggyakoribb vizsgahiba is ehhez kapcsolódik: a kettő
összekeverése.

A különbség tehát egyetlen dologban áll: van-e visszacsatolás. A vezérlés „kiadja a parancsot,
és nem néz utána". A szabályozás folyamatosan méri, hogy az eredmény megfelel-e a kívánságnak, és a
különbség alapján avatkozik be újra.

23.2. táblázat – Vezérlés és szabályozás összehasonlítása

Egy hétköznapi példa a különbségre. Ha a fűtőtestet kapcsolóórával kapcsolgatod (reggel 6-tól 8-ig
fűt), az vezérlés: a berendezés nem tudja, hány fok van a szobában. Ha nyitva marad az ablak, a
kapcsolóóra ugyanúgy 8-kor kapcsol le, csak épp hideg lesz. Ha viszont termosztátot teszel a
szobába, amely 22 °C-ra kapcsol be és 23 °C-ra ki, az szabályozás: a nyitott ablak zavaró
hatását a rendszer magától kiküszöböli, mert a hőmérsékletet méri.

Nyitott és zárt hatáslánc

Rajzban a különbség azonnal látszik: a nyitott hatáslánc egyenes vonal, a zárt hatáslánc
kör. Ez a kör a szabályozási kör.

Az erősáramú gyakorlatban a túlnyomó többség vezérlés. A motorindítás, a forgásirányváltás, a
szivattyú úszókapcsolós indítása, a szalagsor lépcsőzetes elindítása mind nyitott hatásláncú
vezérlés. Szabályozással ott találkozunk, ahol egy mennyiséget értéken kell tartani:
hőmérsékletet, nyomást, fordulatszámot, szintet, feszültséget. A fordulatszám-szabályozás
eszközével, a frekvenciaváltóval a 25. fejezet foglalkozik.

23.2 A szabályozási kör felépítése és jelei

Bár a jegyzet fő tárgya a vezérlés, a szabályozási kör jelrendszerét ismerni kell: ez az
irányítástechnika közös szókincse, és a vizsgán is elvárás. A kör felépítését és a jeleket a
következő ábra és táblázat foglalja össze.

A kör két fele

A szabályozási kör két nagy részből áll:

• a szabályozott szakasz – maga a technológiai folyamat (a kemence, a csővezeték, a hajtás),
  amelyben a szabályozni kívánt mennyiség létrejön;
• a szabályozó berendezés – amely méri az eredményt, összehasonlítja az alapjellel, és
  beavatkozik.

A kettőt két irányban kapcsolja össze a jelút: a szabályozó felől a beavatkozás halad a szakasz
felé, a szakasz felől pedig az ellenőrző jel tér vissza a szabályozóhoz. Ez a zárt kör.

A nyolc jel

A felhasznált források két, egymást kiegészítő jelölésrendszert adnak. Az egyik öt jelet nevez meg,
a másik ezt három további jellel egészíti ki. Ez a jegyzet a bővebb, nyolcjelű rendszert
használja, mert így minden pontnak van neve a körben.

23.3. táblázat – A szabályozási kör jelei (a bővített, nyolcjelű rendszer)

Érdemes végigolvasni az ábrát egyetlen mondatban: a kezelő beállítja az alapjelet (x_a), ehhez
hasonlítjuk az érzékelőtől érkező ellenőrző jelet (x_e); a kettő különbsége a rendelkező jel (x_r),
amiből a szabályozó egység végrehajtó jelet (x_v) képez; ez a végrehajtó szerven át beavatkozó
jellé (x_b), majd a szakaszba bevitt módosított jellemzővé (x_m) válik; ennek hatására alakul a
szabályozott jellemző (x_s), amelyre közben zavaró jellemzők (x_z) is hatnak.

A szabályozó jellege – P, I, D

A szabályozó egység nem csak „be és ki" parancsot adhat; a rendelkező jelből többféleképpen
képezhet végrehajtó jelet. A klasszikus három összetevő:

23.4. táblázat – A szabályozó alapösszetevői

A gyakorlatban ezeket kombinálva alkalmazzák: PI, PD és PID szabályozóként, a
paramétereket a folyamathoz hangolva. Ezzel a szinttel a jegyzetnek meg kell elégednie: a
képzésünk kimeneti követelményei nem kérik a szabályozók méretezését. ⚠ A PI-, PD- és
PID-szabályozók tárgyalása ebben a jegyzetben sehol nem szerepel – sem a 25., sem a 29.
fejezetben –, mert a jegyzet forrásbázisa nem fedi le a témát. A gyakorlatban a
frekvenciaváltó és az épületvezérlő kézikönyvében találkozol majd velük (fordulatszám-
szabályozás, fűtési görbe); a paramétereket mindig az adott készülék dokumentációjából vedd.

23.3 A vezérlések csoportosítása – és egy fontos forráskritika

Itt egy olyan ponthoz értünk, ahol a jegyzetnek őszintének kell lennie a forrásaival. A
vezérlések csoportosítása a magyar szakirodalomban nem egységes: a hozzáférhető források
egymástól eltérő rendszerekben gondolkodnak.

Amit a források mondanak

23.5. táblázat – A vezérlések csoportosítása három forrás szerint

Amit ez a jegyzet tanít

A gyakorlat szempontjából két megkülönböztetés a lényeges, mert mindkettőnek közvetlen
kapcsolástechnikai következménye van.

① Kombinációs és sorrendi vezérlés. Ez a felosztás a 13. fejezetből már ismerős, és
egyetemi forrásból, szó szerinti meghatározással igazolt.

Kapcsolástechnikai fordítás:

• Kombinációs vezérlés: a kimenet csak attól függ, mely nyomógombok vannak éppen most
  benyomva. Ilyen a kétkezes indítás (mindkét gomb nyomva → a gép jár, bármelyiket elengedve
  azonnal áll), vagy egy egyszerű reteszelt jelzés.
• Sorrendi vezérlés: a kimenet attól is függ, mi történt korábban. Ilyen az öntartás: a
  START gombot már rég elengedted, a motor mégis jár, mert a kapcsolás megjegyezte, hogy
  elindítottad.

② Idővezérelt és folyamatvezérelt lefutó vezérlés. Ha egy vezérlés több lépésből álló
folyamatot hajt végre, a lépések között kétféleképpen léphet tovább:

23.6. táblázat – Idővezérelt és folyamatvezérelt lépésváltás

Kézi és önműködő vezérlés

Van egy harmadik, egyszerű, mindenki által használt megkülönböztetés is: a vezérlés lehet kézi
(minden lépést a kezelő indít, például egy kétállású kapcsolóval kapcsolt motor) vagy önműködő
(automatikus), amikor a lépéseket a vezérlés maga hajtja végre. A gyakorlatban a legtöbb
berendezésen mindkettő megtalálható, kézi/automata átkapcsolóval: az automata üzem a normál
működés, a kézi üzem a beállításhoz, karbantartáshoz, hibakereséshez kell.

23.4 A kontaktor

A relés vezérléstechnika központi eleme a kontaktor, más néven mágneskapcsoló. A készülék
kapcsolókészülék-tani jellemzőit (mit tud és mit nem, üzemi kategóriák, zárlatvédelem) a 17.
fejezet tárgyalta; itt most vezérléstechnikai szemmel nézzük: hogyan használjuk fel a
logikánk megvalósítására.

Felépítés

A készülék fő részei:

• Mágnesrendszer: a működtetőtekercs (kapcsai A1–A2), az álló és a mozgó vasmag,
  valamint a visszatérítő rugó. A tekercsre kapcsolt feszültség mágneses teret hoz létre, ez
  húzza be a mozgó vasmagot – a jelenség fizikáját a 9. fejezetben tárgyaltuk.
• Érintkezőrendszer: a főérintkezők, amelyek a motoráramot kapcsolják (ívoltó kamrával), és
  a segédérintkezők, amelyek a vezérlőáramkörben dolgoznak.
• Mechanikus szerkezet: mozgó érintkezőhíd, érintkezőnyomó rugók, ívoltó kamra, továbbá
  – kiegészítésként – mechanikus reteszelő elem és segédérintkező-modulok.

A gyártói forrás szerint a készülékek főérintkezői „záró (NO típusú, 3-4-5-6 jelzésű)"
kivitelűek, és a kontaktorok rendelkeznek beépített „záró és nyitó segédérintkezővel", amelyek
külön modulokkal bővíthetők. Ez az utolsó mondat a vezérléstechnika szempontjából kulcsfontosságú:
a segédérintkezők száma a kapcsolási logika „kapacitása". Ha a tervezett kapcsoláshoz több
segédérintkező kell, mint amennyi a kontaktoron van, segédérintkező-modult kell felszerelni –
ilyenkor a modul típusát a szekrény anyagjegyzékébe is fel kell venni.

Záró (NO) és bontó (NC) érintkező

Ez a fejezet legfontosabb alapfogalma. Minden vezérlési logika ebből a két elemből épül fel.

Az áramúttervet mindig nyugalmi helyzetben rajzoljuk. Ezt a 3. fejezet is hangsúlyozta, és ez a
rajzolvasás első számú szabálya: amit a rajzon látsz, az a berendezés kikapcsolt, nyomógombokat nem
érintő állapota.

A kapocsjelölés – amiből idegen nyelvű rajz is olvasható

A kontaktorok és a hozzájuk tartozó készülékek kapcsainak jelölése szabványos és nemzetközi
(alapszabvány: az MSZ EN 50005:1999, amelyet ⚠ azóta visszavontak; a hatályos jelölési előírást a 60947-sorozat általános szabályai tartalmazzák – valószínűsített, de szövegszinten nem megerősített utódszabvány az MSZ EN IEC 60947-1:2021; Heimdall-tár / MSZT Szabványkereső, 2026-09-20). Ezért van, hogy egy német vagy angol nyelvű
kapcsolási rajz is olvasható marad akkor is, ha a feliratok egy szavát sem érted – ami a
projektfeladat 3. vizsgarésze szempontjából, ahol idegen nyelvű dokumentáció alapján kell
motorvezérlést összeállítani, létfontosságú.

23.7. táblázat – A leggyakoribb kapocsjelölések

A készülékjelölés: QA, nem K

A 3. fejezetben tanultuk meg, hogy a hatályos MSZ EN IEC 81346-2:2019 szerint a készülékeket az
inherens funkciójuk szerint osztályozzuk. Ebből következően:

• a kontaktor kódja QA – mert „az áram vezérlése az áramkörben" osztályba tartozik (a rajzon
  például -QA1);
• a relé és az időrelé kódja KF – ezek információt dolgoznak fel, nem teljesítményt kapcsolnak;
• a hőkioldó FC, mert túláram elleni védelem;
• a nyomógomb és a vészleállító SG, mert kézzel működtetett kezelőszerv;
• a jelzőlámpa PF (a fénnyel jelző alosztály: PFA) – ⚠ nem H (a H osztály az
  anyagfeldolgozó gép), és nem EA: az üzem- vagy hibajelző lámpa inherens funkciója nem a
  megvilágítás, hanem az információ megjelenítése. Az EA a világításra szolgáló
  fényforrásé (lámpa, izzó, fénycső);
• a motor MA.

Behúzás és elengedés

A kontaktor működésének két „üzemi eseménye" van, és mindkettőnek gyakorlati következménye van a
vezérlőkör tervezésénél.

Behúzás. A tekercsre kapcsolt feszültség hatására a mágneses erő legyőzi a visszatérítő rugó
erejét, és a mozgó vasmag becsapódik. A behúzáshoz a katalógusban megadott legkisebb behúzási
feszültségre szükség van; ha a vezérlőkörben nagy a feszültségesés (hosszú, vékony vezérlővezeték,
sok soros érintkező, gyenge vezérlőtranszformátor), előfordul, hogy a tekercs feszültséget kap, de
a kontaktor nem húz be teljesen, csak „berreg". Ez az állapot rendkívül káros: a tekercs
gyorsan túlmelegszik, mert a behúzatlan mágneskörben nagy a légrés, tehát nagy az áramfelvétel.

Elengedés (elejtés). Ha a tekercsfeszültség egy határ alá csökken, a rugó legyőzi a mágneses
erőt, és a készülék elenged. Ennek van egy nagyon hasznos következménye: feszültségkimaradáskor
minden kontaktor elejt, és a berendezés magától nem indul újra a feszültség visszatértekor. Erre
a tulajdonságra épül az öntartó kapcsolás nullfeszültség-védelme (lásd a 23.6 alfejezetben).

⚠ A tekercs kikapcsolási túlfeszültsége és az oltóelem

A kontaktortekercs induktivitás. A 9. fejezetben levezettük, hogy az induktivitás árama nem
tud ugrásszerűen megszűnni: ha az áramkört hirtelen megszakítjuk, a tekercsben u_i = −L · di/dt
összefüggés szerint nagy, a tápfeszültség sokszorosára rúgó feszültség indukálódik. Ez a
kikapcsolási túlfeszültség.

Mit okoz ez a gyakorlatban?

• Ívhúzást és érintkezőégést annál az érintkezőnél, amely a tekercskört bontja – tipikusan a
  STOP nyomógombnál, egy segédrelé érintkezőjénél vagy egy elektronikus kimeneten.
• Zavarkibocsátást: a meredek feszültségtüske nagyfrekvenciás zavart sugároz és vezet, amely a
  szomszédos jelköröket, érzékelőket, elektronikus készülékeket megzavarja.
• Elektronikus kimenet tönkremenetelét, ha a tekercset tranzisztoros vagy triakos kimenet
  kapcsolja.

A védekezés az oltóelem (oltótag), amelyet a tekerccsel párhuzamosan kötünk:

23.8. táblázat – A kontaktortekercs kikapcsolási túlfeszültségének oltása

Üzemi kategória – emlékeztető

A kontaktort mindig a terhelés jellege szerint kell kiválasztani, nem pusztán a névleges áram
szerint. A 17. fejezetben tanultuk: ugyanaz a készülék AC-1-ben lényegesen nagyobb áramot bír,
mint AC-3-ban, mert ohmos terhelésnél nincs indítási áramlökés. Motorhoz AC-3 (kalickás motor
indítása, forgás közbeni kikapcsolása), gyakori léptetéshez, ellenáramú fékezéshez, járó motor
átkapcsolásához AC-4 kell. A vezérlőkörben dolgozó segédérintkezők saját kategóriákkal
rendelkeznek (AC-15, DC-13). Bizonytalanság esetén a szakirodalom ajánlása egyértelmű: AC-3-at
kell választani, mert az a szigorúbb.

23.5 A kontaktoros vezérlés felépítése: főáramkör és vezérlőáramkör

Egy motorvezérlés két, egymástól élesen elváló áramkörből áll. Ezt a szétválasztást a 3.
fejezetben rajzi szempontból már láttuk; most nézzük meg, miért így épül fel.

23.9. táblázat – A főáramkör és a vezérlőáramkör összehasonlítása

Miért választjuk szét?

Négy oka van, és mind a négyet érdemes tudni:

1. Biztonság. A kezelő a nyomógombot fogja meg, nem a motoráramot vivő vezetéket. A
   vezérlőkör kisebb feszültségű és leválasztható, így a kezelőszervek érintése lényegesen
   kisebb kockázatot jelent.
2. Kis teljesítménnyel nagyot kapcsolunk. A kontaktor jelerősítőként működik: egy vékony,
   hosszú vezetéken elvezetett, kis áramú jellel kapcsoljuk a nagy áramú kört. A gépteremben álló
   motort a portán elhelyezett gombbal is el lehet indítani – a főáramkör nem megy sehová, csak a
   vezérlővezeték.
3. Logika építhető belőle. A vezérlőkörben tetszőleges számú érintkező köthető sorba
   (ÉS-kapcsolat) és párhuzamosan (VAGY-kapcsolat), így bonyolult feltételrendszer valósítható meg
   – ez az egész fejezet tárgya.
4. Karbantarthatóság. A vezérlőkör a főáramkör leválasztása mellett is próbálható:
   üzembe helyezéskor a kapcsolás logikáját motor nélkül végig lehet ellenőrizni.

A vezérlőfeszültség

A vezérlőáramkör tápját háromféleképpen szokás megoldani:

• közvetlenül a hálózatról, fázis és nulla közé kötve (jellemzően 230 V);
• vezérlőtranszformátorról, amely leválasztást és kisebb feszültséget ad;
• egyenáramú tápegységről (jellemzően 24 V DC), ha elektronikus készülékek is vannak a körben.

A vezérlőtranszformátor teljesítményét a rákapcsolt tekercsek egyidejű teljesítményfelvétele
alapján kell megválasztani – és itt figyelni kell arra, hogy a kontaktortekercs behúzáskor
lényegesen többet vesz fel, mint tartáskor. Ha a transzformátor a behúzási teljesítményre nincs
méretezve, a behúzás pillanatában megroggyan a feszültsége, és a kontaktor nem húz be
(vagy – ami rosszabb – a már behúzott másik kontaktor elejt).

A rajz: fő- és vezérlőkör egymás mellett

A 3. fejezetben megtanultad az áramútterv olvasásának kilenc lépését (3.4 alfejezet).
Röviden, tömörítve ismételjük át, mert a következő alfejezetekben végig ezt fogjuk
használni:

1. Nézd meg a rajz fejlécét és jelmagyarázatát.
2. Azonosítsd a rajz fajtáját (egyvonalas, áramútterv, bekötési rajz).
3. Keresd meg a táplálást és a visszatérő vezetőt.
4. Válaszd szét a főáramkört és a vezérlőáramkört.
5. Menj végig a főáramkörön fentről lefelé, készülékről készülékre.
6. Vedd sorra a vezérlőkör áramútjait, mindegyiket külön.
7. ⭐ Kösd össze a tekercset az érintkezőivel – ez a leggyakoribb bukási pont.

(A 3. fejezet eredeti, kilenc lépéses listájában ezen felül külön lépés a védelmi elemek
végigkövetése, a sorkapocs- és érszámok azonosítása a bekötési rajzon, és a működés
lépésenkénti végiggondolása minden üzemállapotra – ez utóbbit ez a fejezet a 23.14
alfejezet 6. lépéseként tanítja külön.)

A 7. lépés a lelke az egésznek: a kontaktor tekercse és érintkezői a rajzon egymástól
távol, más áramutakban szerepelnek, mégis ugyanahhoz a fizikai készülékhez tartoznak. Ha a -QA1
tekercs meghúz, akkor minden -QA1 jelű érintkező azonnal átvált, bárhol legyen is a rajzon.

23.6 ⭐⭐ Az öntartó (START/STOP) kapcsolás

Ez a jegyzet egyik legfontosabb alfejezete. Az öntartó kapcsolás a relés vezérléstechnika
alapköve: minden további kapcsolás (irányváltás, csillag-delta indítás, sorrendi vezérlés) ennek
a bővítése.

A probléma

A nyomógomb pillanatnyi jelet ad: amíg nyomod, zár; amint elengeded, bont. Ha a START gombot
egyszerűen sorba kötnénk a kontaktortekerccsel, a motor csak addig járna, amíg a gombot nyomva
tartod. Ezt hívják léptető (nyomvatartásos) üzemnek, és van is létjogosultsága (például
daruknál, beállításnál) – de a normál üzemhez az kell, hogy a gombot el lehessen engedni.

Kell tehát valami, ami megjegyzi, hogy a motort elindítottuk. Ez a memória.

A megoldás: az öntartó érintkező

A felhasznált forrás pontosan így írja le a működést: „A K kontaktor meghúz: a motor elindul,
ugyanakkor kialakul a kontaktor »öntartása«: a K 13-14 záródásával a »Be« elengedhető." A
leállításról ugyanez a forrás: a piros KI gombbal „szakad meg a vezérlő áramkör, a K »elejt«:
visszaáll a kiindulási állapot".

A vezérlőkör felépítése ágról ágra

Nézzük meg a vezérlőkör 1. áramútját, felülről lefelé haladva. Ez az a lépéssor, amelyet a vizsgán
is végig kell tudni mondani.

Vezérlőkör, 1. áramút (öntartó START/STOP kapcsolás)

L1 ──[ -FC3 vezérlőköri biztosító ]
      │
      ├──[ -FC2  95-96  hőkioldó bontó érintkezője (NC) ]
      │
      ├──[ -SG1  STOP nyomógomb, BONTÓ (NC) ]
      │
      ├──┬──[ -SG2  START nyomógomb, ZÁRÓ (NO) ]──┬──
      │  └──[ -QA1  13-14 öntartó záró érintkező ]─┘
      │
      └──( -QA1  A1 – A2  kontaktortekercs )────────── N

1. ág – a vezérlőkör táplálása és védelme. A -FC3 biztosító (vagy kismegszakító) a
vezérlőkör túláramvédelme. Ha ez kiold, az egész vezérlés halott: semmi nem indul, a jelzőlámpák
sem világítanak. Hibakeresésnél ez az első ellenőrzendő pont.

2. ág – a védelmi feltétel. A hőkioldó 95-96 bontó érintkezője. Nyugalomban zárt, tehát az
áram átmegy rajta. Ha a hőkioldó kiold (túlterhelés), ez az érintkező bont, a tekercskör
megszakad, és a kontaktor elejt: a motor leáll. Ez a soros ÉS-feltétel első tagja: „a motor
csak akkor járhat, ha a hőkioldó nincs kioldva."

3. ág – a leállítás feltétele. A -SG1 STOP nyomógomb bontó (NC) érintkezővel, szintén
sorosan. Nyugalomban zárt. Ha megnyomod, bont, a kör megszakad, a kontaktor elejt.

4. ág – az indítás és az öntartás. Itt van a lényeg: két elem párhuzamosan:
- a -SG2 START nyomógomb záró (NO) érintkezője, és
- a -QA1 kontaktor 13-14 záró segédérintkezője.
Párhuzamos kapcsolás = VAGY-kapcsolat: elég, ha a kettő közül bármelyik zárva van.

5. ág – a végrehajtás. A -QA1 kontaktortekercs (A1–A2). Ha idáig végig zárt az út, a tekercs
feszültséget kap, a kontaktor behúz, a főáramkörben zárnak a főérintkezők, és a motor elindul.

A működés három állapotban

23.10. táblázat – Az öntartó kapcsolás állapotai

A döntő pillanat a második és a harmadik állapot között van. Amikor a kontaktor behúz, a saját
13-14 érintkezője azonnal zár, tehát mire a kezelő elengedi a START gombot, már készen áll a
„megkerülő út". Az áram ettől kezdve az öntartó érintkezőn folyik.

⭐ Miért sorrendi hálózat? Ez a „memória"

Most kapcsoljuk össze a 13. fejezetben tanultakkal. Ott az egyetemi forrás pontos meghatározását
tanultuk: sorrendi az a hálózat, amelynek kimenetét „nemcsak a pillanatnyi bemeneti
kombinációk, hanem a korábban fennállt bemeneti kombinációk és azok sorrendje (mint állapot) is
befolyásolja".

Vizsgáljuk meg ezzel a szemmel az öntartó kapcsolást. Vegyük azt az állapotot, amikor egyetlen
gomb sincs benyomva (START nyitva, STOP nyugalmi helyzetben, tehát zárva). Mi a kimenet – jár-e a
motor?

Nem lehet megmondani. Ha korábban megnyomtuk a START gombot, a motor jár. Ha korábban a STOP
gombot nyomtuk meg (vagy még sosem indítottunk), a motor áll. Ugyanaz a bemeneti kombináció,
kétféle kimenet – a különbséget a korábbi események teszik.

⚠ A nyomógombok bekötése – biztonsági alapelv

Ezzel szemben a START gomb záró (NO) érintkezővel készül: itt a vezetékszakadás azt
eredményezi, hogy a berendezés nem indul el – ami szintén a biztonságos irányba tévedés.

Foglaljuk össze ezt a két szabályt, mert ez a fejezet legfontosabb biztonsági tanulsága:

23.11. táblázat – A nyomógombok és védelmi érintkezők bekötési alapszabálya

A nullfeszültség-védelem – ajándék az öntartástól

Az öntartó kapcsolásnak van egy be nem tervezett, mégis rendkívül értékes tulajdonsága. Ha
feszültségkimaradás történik, a kontaktor elejt, és az öntartó érintkezője kinyit. Amikor
visszajön a feszültség, a tekercskör már nyitva van – a START gomb nincs benyomva, az öntartó
érintkező sem zár –, tehát a motor magától nem indul újra.

Gondold végig, mi lenne az alternatíva: ha a motort egy karos kapcsolóval kapcsolnánk, akkor egy
áramszünet után – amikor a szerelő már a gép belsejében dolgozik, mert „úgyis áll" – a feszültség
visszatértekor a gép magától elindulna. Ez a klasszikus súlyos baleseti forgatókönyv.

Jelzőlámpás visszajelzés

A kapcsolás akkor teljes, ha a kezelő látja is, mi történik. Erre szolgálnak a jelzőlámpák,
amelyeket a vezérlőkör külön áramútjaiba kötünk be. A tipikus kiosztás:

• Üzemjelzés: a kontaktor egy záró segédérintkezőjén keresztül táplált lámpa. Csak akkor
  világít, ha a kontaktor ténylegesen behúzott. ⭐ Ez a lényeg: az üzemjelzést ne a START gomb
  ágáról vedd, hanem a kontaktor érintkezőjéről – így nem azt jelzed vissza, hogy parancsot
  adtál, hanem azt, hogy a parancs teljesült.
• Hibajelzés: a hőkioldó 97-98 záró érintkezőjéről táplált lámpa. Kioldáskor gyullad ki.
• Készenléti (feszültség alatt) jelzés: közvetlenül a vezérlőkör tápjáról, jelzi, hogy a
  berendezés feszültség alatt van.

23.7 Reteszelések

A reteszelés klasszikus terepe a forgásirányváltó kapcsolás. A háromfázisú aszinkron motor
forgásiránya a fázissorrendtől függ, ezért az irányváltáshoz két fázist kell felcserélni. Ezt
két kontaktorral oldjuk meg: -QA1 a jobbra forgás, -QA2 a balra forgás, és a -QA2
főáramkörében két fázis fel van cserélve.

Forgásirányváltó FŐÁRAMKÖR – a két kontaktor és a fáziscsere

L1 L2 L3 ─[ -QB1 ]─[ -FC1 ]─┬─[ -QA1 főé. ]─ L1 L2 L3 ─┐
                            │   (JOBBRA)               │
                            │                          ├─[ -FC2 ]─[ -MA1 3~ ]
                            └─[ -QA2 főé. ]─ L3 L2 L1 ─┘
                                (BALRA)     ⭐ L1 és L3 felcserélve

A -QA2 kimenetén két fázis (itt L1 és L3) fel van cserélve: ettől fordul
meg a forgómező iránya. A -FC2 hőkioldó KÖZÖS, a két kontaktor UTÁN,
közvetlenül a motor előtt van.

Figyeld meg, hogy a zárlatvédelem (-FC1) és a hőkioldó (-FC2) egyetlen darab: a
motor egyszerre csak az egyik irányban járhat, tehát mindkét irányhoz ugyanaz a védelem
tartozik. A fáziscserét mindig a két kontaktor között, a motor felőli oldalon kell
elvégezni – soha nem a betáplálásban.

A reteszelés három szintje

① Villamos reteszelés. A másik kontaktor bontó (NC) segédérintkezőjét a saját tekercsének
áramkörébe kötjük sorosan. A forrás leírása: „Ha Be1-gyel a K1-et működtetjük, akkor a K2 fölötti
K1 21-22 NC nyitott állapotba kerül." Azaz amíg a -QA1 behúzva van, a -QA2 tekercskörét a
-QA1 bontó érintkezője megszakítja, tehát a -QA2 fizikailag nem tud behúzni – és fordítva.

Villamos (kölcsönös) reteszelés – a két tekercskör

... [ STOP ] ──┬──[ -SG2 JOBBRA (NO) ]──┬──[ -QA2  21-22 (NC) ]──( -QA1 tekercs )
               └──[ -QA1  13-14 (NO) ]──┘

... [ STOP ] ──┬──[ -SG3 BALRA (NO) ]───┬──[ -QA1  21-22 (NC) ]──( -QA2 tekercs )
               └──[ -QA2  13-14 (NO) ]──┘

Minden tekercskörben ott a MÁSIK kontaktor bontója – ez a kölcsönös kizárás.

② Mechanikus reteszelés. A két kontaktor közé szerelt mechanikus reteszelő elem (egy
billenő karral működő gyári kiegészítő), amely a forrás szerint „meggátolja a két kontaktor
egyidejű behúzását". Ez fizikailag akadályozza meg a második készülék mozgó vasmagjának
becsapódását.

③ Nyomógomb-reteszelés. Kétáramkörös (záró + bontó érintkezős) nyomógombok használatakor a
nyomógomb bontó érintkezője is reteszel: a JOBBRA gomb megnyomása egyben megszakítja a BALRA
kontaktor tekercskörét. Ez hasznos kiegészítés, de a fenti kettőt nem váltja ki.

Reteszelés a sorrendi vezérlésekben

A reteszelés nem csak a kölcsönös kizárásról szól. Ugyanígy reteszelésnek nevezzük azt is, amikor
egy készülék működésének feltétele egy másik készülék állapota:

• a delta-kontaktor csak akkor húzhat be, ha a csillag-kontaktor már elejtett (24. fejezet);
• a szállítószalag csak akkor indulhat, ha az utána következő szalag már jár (különben feltorlódik
  az anyag);
• a szivattyú csak akkor indulhat, ha a szívóoldali tolózár nyitva van.

Ezek mind ugyanazzal az eszközzel valósulnak meg: a másik készülék segédérintkezőjét kötjük be
feltételként a tekercskörbe. Záró érintkező, ha a feltétel az, hogy a másik járjon; bontó
érintkező, ha a feltétel az, hogy a másik álljon.

⚠ Mit hol találsz meg az irányváltásról? A forgásirányváltó kapcsolás vezérléstechnikai
része – a főáramkör fáziscseréje, a kettős reteszelés, a fáziszárlat kockázata és az álló/járó
motor átkapcsolásának elhatárolása (AC-3 / AC-4) – ebben az alfejezetben van. Az üzemi
kategóriák számszerű határértékei, valamint a motorindítási, fékezési és motorvédelmi
tartalom a 24. fejezet (24.2, 24.9, 24.10) tárgya.

23.8 Időrelék és a késleltetett kapcsolások

Az öntartás után az időrelé a második olyan építőelem, amellyel a vezérlésbe állapot és
idő vihető. A csillag-delta indítástól a késleltetett szalagindításig szinte minden összetettebb
kapcsolásban ott van.

A két alaptípus

23.12. táblázat – Az időrelék fajtái

Az elengedéskésleltetett relé működését a gyártói forrás így írja le: „S vezérlőjel lefutó éle
után a relé a beállított t időkésleltetéssel kapcsol ki", és – ez fontos részlet – ha „S
vezérlőjel újra felfut" a késleltetés alatt, „a kikapcsolás nem következik be". Vagyis a
késleltetés újraindul: ez teszi lehetővé például azt, hogy egy szellőztetés a kapcsoló többszöri
működtetése után is mindig a legutolsó kikapcsolástól számítsa az utánfutást.

Ugyanez a forrás adja meg a készülék kimenetét és beállítási lehetőségeit is: a kimenet
váltóérintkező (15/16/18 kapcsokkal), az idő beállítása pedig „1 mp és 10 nap között"
történik, nagyságrendválasztó kapcsolóval és „10–100 %"-os finomállítóval. A gyakorlatban ez
azt jelenti, hogy a készüléken két dolgot kell beállítani: a tartományt (pl. 1–10 s) és azon
belül a százalékos értéket.

Késleltetett kapcsolás felépítése

Az időrelét a vezérlőkörbe ugyanúgy kötjük be, mint egy kontaktort: a tekercsét (vagy tápkapcsait)
a feltételek után, az érintkezőit pedig ott, ahol a késleltetést érvényesíteni akarjuk. A tipikus
felhasználás kétmotoros, lépcsőzetes indítás:

Kétmotoros, késleltetett indítás – vezérlőkör (elvi felépítés)

1. áramút:  L1 ─[FC3]─[FC2 95-96]─[SG1 STOP NC]─┬─[SG2 START NO]─┐
                                                └─[QA1 13-14 NO]─┴─( QA1 )─ N

2. áramút:  L1 ────────────────[QA1 43-44 NO]──────────────( KF1 időrelé )─ N

3. áramút:  L1 ─[FC4 95-96]─[KF1 15-18 késleltetve záró]───( QA2 tekercs )─ N

A KF1 időrelé a QA1 behúzásával indul, és a beállított t idő után
zárja a QA2 körét.

Az 1. áramút a már ismert öntartó kapcsolás, amely az első motort indítja. A 2. áramútban a
-QA1 egy további záró segédérintkezője kapcsolja az időrelét: az időrelé tehát pontosan akkor
indul, amikor az első motor elindult. A 3. áramútban az időrelé késleltetve záró érintkezője
kapcsolja a második motor kontaktorát. Eredmény: a második motor a beállított idővel később
indul – például azért, hogy a hálózat ne kapja meg egyszerre két gép indítási áramlökését.

Számlálók

A vezérlésekben a másik gyakori „állapottartó" elem a számláló, amely megszámolja az
eseményeket (darabszám, ciklusszám, üzemóra), és egy beállított értéknél kapcsol. A számláló – az
időrelével együtt – a 13. fejezet fogalmai szerint sorrendi hálózat, hiszen az előzményeket
tárolja. Relés technikában a számlálás nehézkes és drága; ezért olyan feladatokat, ahol számlálni,
sok időzítést kezelni vagy változó recepteket futtatni kell, ma már programozható vezérlővel
oldanak meg (lásd 23.12).

23.9 ⭐⭐ Vészleállítás

Ez az alfejezet a fejezet – és a jegyzet vezérléstechnikai részének – legfontosabb biztonsági
tartalma. Nem véletlenül kap önálló alfejezetet: a vészleállítás az egyik olyan
vezérléstechnikai elem, amelynek kialakítását önálló szabvány (MSZ EN ISO 13850:2016) írja
elő, és amelynek hibás megvalósítása közvetlenül emberéletet veszélyeztet. (Szabvány szabja
meg a kapocsjelölést, a kezelőszervek színét és a reteszelt védőburkolat kialakítását is – a
vészleállítás annyiban különleges, hogy külön, saját szabványt kapott.)

A vonatkozó szabványok

A vészleállítás tervezési alapelveit az MSZ EN ISO 13850:2016 szabvány adja meg, a gépek
villamos berendezéseire vonatkozó általános követelményekkel együtt pedig az MSZ EN
60204-1:2019 (az A1:2025 módosítással) szabályozza. (A kiadási évek forrása: Heimdall-tár /
MSZT Szabványkereső, 2026-09-20; a szabványok törzsszövege a jegyzet készítésekor nem állt
rendelkezésre – lásd a fejezet forrásjegyzékét és az F7 függeléket.)

⭐⭐ A legfontosabb elv

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a vészleállító gomb nem pótolja:

• a védőburkolatot (amely megakadályozza, hogy a kezelő a veszélyes térbe nyúlhasson);
• a reteszelt védőajtót (amely az ajtó nyitásakor magától leállítja a gépet);
• a védőberendezést (fényfüggöny, biztonsági szőnyeg, kétkezes indítás);
• a technológiai leállítást (a normál üzemi STOP funkciót).

Ez a tervezők leggyakoribb tévedése: „tettünk rá vészstop gombot, tehát biztonságos". Nem az. A
vészleállítás utolsó lehetőség akkor, amikor minden más már nem működött – ezért kiegészítő
intézkedés. A gép biztonságát az elsődleges védelmi megoldásoknak kell megteremteniük, a
vészleállítás pedig a maradékkockázatot csökkenti.

A leállítási (STOP) kategóriák

A vészleállítás kétféleképpen valósítható meg, attól függően, hogy a gép azonnali
energialeválasztása biztonságosabb-e, vagy inkább a vezérelt lefékezés.

23.13. táblázat – A vészleállítási STOP-kategóriák

Nézzünk egy-egy példát. Egy asztali körfűrésznél a 0. kategória a helyes: a hálózat azonnali
leválasztásával a lap kifut, és a veszély megszűnik. Egy nagy tehetetlenségű centrifugánál viszont
a hirtelen energialeválasztás azt jelentené, hogy a gép percekig még pörög, fékezés nélkül,
kikapcsolt vezérléssel – ilyenkor az 1. kategória a helyes: a hajtás előbb vezérelten lefékez,
és csak azután történik a leválasztás.

A kezelőszerv kialakítása

Sokan azt hiszik, hogy a vészleállító kezelőszerv csak a jól ismert gombafejű nyomógomb lehet.
Nem így van:

• Gombafejű nyomógomb: a leggyakoribb, a kezelőpultokon, gépkeretekre szerelve.
• Húzókötél (kötélkapcsoló): hosszú gépeknél – szállítószalag, présgép-sor – a gép teljes
  hossza mentén kifeszítve. Bárhonnan elérhető, és ez a lényege: a kezelő nem tud olyan helyre
  kerülni a szalag mellett, ahonnan ne érné el.
• Rúd, fogantyú: ott, ahol a kezelő két keze foglalt, vagy ahol nagyobb felületen kell
  hozzáférést biztosítani.

A szerelési magasság ajánlott értéke a forrás szerint 0,6–1,7 m a hozzáférési szint fölött.
Ez az a sáv, amely álló ember számára gyors, tétovázás nélküli mozdulattal elérhető.

Néhány további, gyakorlati követelmény, amelyet minden szerelőnek ismernie kell:

• a kezelőszervnek jól láthatónak és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie – nem takarhatja el
  anyag, szekrényajtó, kábeltálca;
• működtetés után reteszelt állapotban marad, tehát nem áll magától vissza;
• a feloldás (visszaállítás) önmagában nem indíthatja újra a gépet – az újraindítás csak
  szándékos, külön indító művelettel történhet;
• a kezelőszervet kényszerbontású, bontó (NC) érintkezőkkel kell a vezérlőkörbe kötni – ugyanaz
  a kényszerbontási elv, amelyet a STOP nyomógombnál láttunk (23.6).

A vészleállító kör felépítése

A vészleállító a vezérlőkörben ugyanúgy sorosan, bontó érintkezővel helyezkedik el, mint a
STOP nyomógomb – de két lényeges különbséggel:

1. A vészleállító a lehető legelőrébb kerül: a tekercskör legelejére, még a STOP gomb elé, hogy
   minden, a körben lévő kontaktort egyszerre bontson.
2. Több vészleállító esetén ezek sorba kapcsolódnak: bármelyik működtetése leállít mindent.

Vészleállítás beépítése a vezérlőkörbe (elvi felépítés)

L1 ─[FC3]─[ -SG0  VÉSZLEÁLLÍTÓ (NC, kényszerbontású) ]─┬─ 1. áramút
                                                       ├─ 2. áramút
                                                       └─ 3. áramút

  1. áramút: STOP, START, öntartás → QA1 tekercs
  2. áramút: ... → QA2 tekercs        3. áramút: ... → KF1 időrelé

Több vészleállító esetén:
L1 ─[FC3]─[ -SG0a NC ]─[ -SG0b NC ]─[ -SG0c NC ]─┬─ ... a teljes vezérlés

Ebben a felépítésben a vészleállító megnyomása a teljes vezérlőkört feszültségmentesíti: minden
kontaktor elejt, minden időrelé nullázódik, a berendezés a STOP 0. kategória szerint áll le. A
feloldás után a berendezés nem indul újra, mert az öntartások megszűntek – az újraindításhoz a
kezelőnek ismét meg kell nyomnia a START gombot. Ez pontosan az a viselkedés, amelyet a szabvány
elvár.

23.10 Gépbiztonsági alapelvek a vezérlésben

A vészleállítás körüli elvekből néhány általános szabály következik, amelyeket minden vezérlés
tervezésénél és szerelésénél alkalmazni kell.

① A hiba a biztonságos állapot felé vigyen. Ez az az elv, amelyet a STOP gomb bontó
érintkezőjénél már megismertünk: ha egy vezeték elszakad, egy érintkező elkorrodál vagy a
vezérlőfeszültség kimarad, a berendezésnek leállnia kell, nem elindulnia. Ezért kerülnek a
leállító és védelmi funkciók bontó érintkezővel, sorosan a tekercskörbe.

② Az elsődleges védelem nem helyettesíthető. A vészleállítás kiegészítő intézkedés; a
veszélyes térbe való hozzáférést védőburkolattal, reteszelt védőajtóval vagy
védőberendezéssel kell megakadályozni. A reteszelt védőburkolat elve a vezérléstechnika
nyelvén egyszerű: a burkolat nyitását érzékelő kapcsoló érintkezője ugyanúgy soros feltétel a
tekercskörben, mint a hőkioldó vagy a vészleállító – ha az ajtó nyitva van, a gép nem indulhat és
nem járhat.

③ Az önműködő újraindulást meg kell akadályozni. Ezt az öntartó kapcsolás a
nullfeszültség-védelemmel magától megvalósítja (23.6). Ugyanez a követelmény vonatkozik a
vészleállítás feloldására és a védelmek visszaállítására is: a visszaállítás nem indíthat.

④ Kétkezes indítás. Azoknál a gépeknél, ahol a kezelő keze a veszélyes térbe kerülhetne
(présgép, vágógép), a gép csak akkor működhet, ha a kezelő mindkét kezével egy-egy külön
kezelőszervet tart működtetve – így a keze bizonyíthatóan nincs a szerszám alatt. Vezérléstechnikai
szempontból ez kombinációs logika (nincs öntartás!): amint bármelyik gombot elengedik, a gép
azonnal megáll.

23.11 Jelzés, visszajelzés és a kezelőszervek

Egy vezérlés akkor jó, ha a kezelő látja, mi történik, és tudja, mit kell tennie. Ez a
kezelőfelület kérdése.

A jelölés – amit a 3. fejezetből hozunk

⚠ A jelzőlámpák jelölése az egyik leggyakoribb hibaforrás a régi és az új dokumentáció között:

23.14. táblázat – Kezelőszervek és jelzések jelölése

A jelzőlámpák színe

A kezelőszervek és a jelzőlámpák színkiosztását a gépek villamos berendezéseire vonatkozó
szabvány (MSZ EN 60204-1:2019) rögzíti: a színek jelentése nem ízlés kérdése, hanem előírás, mert a
kezelőnek gondolkodás nélkül kell értenie a jelzést.

A fejezet forrásbázisa a leállító nyomógombot pirosként nevezi meg („a piros KI gombbal szakad
meg a vezérlő áramkör"), és a vészleállító kezelőszerv piros színe az általános ipari gyakorlat.
Ugyanakkor a teljes, szabvány szerinti színkiosztási táblázatot – a sárga, a zöld, a kék és a fehér
szín pontos jelentéskörét – a jegyzet forrásai nem tartalmazzák, ezért ez a jegyzet
szándékosan nem közöl teljes színtáblázatot. A konkrét berendezés színkiosztását mindig a
gép dokumentációjából és a hivatkozott szabványból kell átvenni; a szekrény- és
kezelőpult-építés részleteivel a 30. fejezet foglalkozik.

A kezelőszervek elrendezése

Néhány gyakorlati alapelv, amely a projektfeladatnál is számít:

• a kezelőszerveket a használat sorrendjében és logikus csoportokban helyezzük el
  (egy géprész gombjai együtt);
• az indító és a leállító gomb egymás mellett, jól megkülönböztethetően – a leállítót
  ne lehessen véletlenül összetéveszteni az indítóval;
• a vészleállító kiemelt helyen, minden más kezelőszervtől elkülönítve, jól láthatóan;
• minden kezelőszerv és lámpa mellett tartós, olvasható felirat (nem kézzel írt cetli);
• a kezelőpult magassága és elhelyezése legyen olyan, hogy a kezelő a gépet is lássa közben.

23.12 Érzékelők a vezérlésben

Az irányítás első részművelete az érzékelés (23.1). A vezérlőkör feltételeit nemcsak
nyomógombok, hanem érzékelők is szolgáltathatják – ezek teszik a vezérlést önműködővé.

A fejezet forrásbázisa a következő érzékelő- és jeladótípusokat sorolja fel a villamos
berendezések irányításánál:

23.15. táblázat – A vezérlésben használt érzékelők (áttekintés)

Az érzékelők vezérléstechnikai szempontból ugyanúgy viselkednek, mint egy nyomógomb: záró vagy
bontó érintkezőt adnak, amelyet a tekercskörbe kötünk feltételként. A tervezésnél az a kérdés, hogy
a záró vagy a bontó kimenetet használjuk – és itt is a biztonságos hiba elve dönt: ha az
érzékelő feladata a leállítás (végállás, túlnyomás, túlmelegedés), akkor bontó érintkezővel
kössük be, hogy vezetékszakadás esetén is leálljon a berendezés.

23.13 A relés vezérlés korlátai és a programozható vezérlő

A huzalozott, kontaktoros-relés vezérlés kiváló ott, ahol a feladat áttekinthető és állandó:
néhány motor, néhány feltétel, egyszerű sorrend. Vannak azonban korlátai. A logika a huzalozásban
van, ezért minden módosításhoz át kell kötni a szekrényt; sok feltétel esetén nagyon sok
segédrelé és érintkező kell, ami helyet, pénzt és hibalehetőséget jelent; az időzítés, a számlálás
és az adatkezelés nehézkes; a mozgó érintkezők pedig kopnak. Ezekre a korlátokra a válasz a
programozható vezérlő (PLC): ugyanazokat a bemeneteket (nyomógomb, érzékelő) fogadja, és
ugyanazokat a kimeneteket (kontaktortekercs, jelzőlámpa) kapcsolja, de a logika programban
készül, így a módosítás huzalozás helyett szoftverváltoztatás. A relés kapcsolásban tanult
fogalmak – öntartás, reteszelés, késleltetés, a bontó és a záró érintkező szerepe – változatlanul
érvényesek maradnak, csak más megvalósításban jelennek meg; ⚠ a vészleállítást viszont a
programozható vezérlőben sem szabad pusztán programból megvalósítani (lásd 23.9).

23.14 Vezérlési feladat megoldása lépésről lépésre

Most álljon össze minden, amit eddig tanultunk: hogyan jutunk el egy szöveges feladatleírástól a
kész áramúttervig? Ez az a munkamenet, amelyet a projektfeladaton is követned kell.

A hat lépés

1. lépés – A feladat pontos megértése és a fogalmak rögzítése.
Olvasd el a leírást, és írd ki: hány motor van, milyen kezelőszervek, milyen érzékelők, milyen
jelzések. Ha idegen nyelvű a dokumentáció, először a kapocsszámok és a készülékjelek
alapján tájékozódj (23.4), és készíts magadnak szószedetet.

2. lépés – Az események és állapotok felsorolása.
Mi indítja el a folyamatot, mi lépteti tovább, mi állítja le? Van-e olyan állapot, amit meg kell
jegyezni (öntartás kell), és van-e olyan lépésváltás, amit idő (időrelé) vagy esemény (érzékelő)
vált ki?

3. lépés – A logikai leírás megfogalmazása.
Írd le minden kimenetre (minden kontaktortekercsre) magyar mondatban, mikor kell működnie.
Használj ÉS, VAGY, NEM kapcsolatokat. Például:
„A -QA1 akkor húzzon be, ha nincs benyomva a vészleállító ÉS nincs benyomva a STOP ÉS nincs
kioldva a hőkioldó ÉS (megnyomták a START gombot VAGY a -QA1 már behúzva van) ÉS nincs behúzva a
-QA2."

4. lépés – A logikai leírás fordítása kapcsolásra.
Ez már gépies munka, ha a 3. lépés jó:
ÉS → soros érintkező, VAGY → párhuzamos ág, NEM → bontó érintkező, „már behúzva van"
→ öntartó érintkező, „t idő múlva" → időrelé érintkezője.

5. lépés – A rajz elkészítése.
Külön a főáramkör és külön a vezérlőkör; számozott áramutak; szabványos készülékjelölés;
kapocsszámok; érintkező-kiosztási mező a tekercsek alatt (3. fejezet).

6. lépés – Ellenőrzés végigjátszással.
Menj végig a rajzon minden üzemállapotban: alaphelyzet, indítás, üzem, leállítás, hőkioldó-kioldás,
vészleállítás, feszültségkimaradás és -visszatérés. Minden állapotnál nézd meg minden tekercset:
kap-e feszültséget? És minden érintkezőt: hol áll?

Kidolgozott példa: lépcsőzetes szalagindítás

A szakirodalom klasszikus sorrendi vezérlési példája a szállítószalag-sor: több szalag
lépcsőzetes indítása és fordított sorrendű leállítása. Nézzük meg három szalaggal, és
figyeljük meg, hogyan jelenik meg a három építőelem: öntartás, időkésleltetés, reteszelés.

A technológiai követelmény. Az anyag az 1. szalagról a 2.-ra, onnan a 3.-ra kerül, tehát
a 3. szalag az anyag kiadási vége. Indítani az anyag áramlásával szemben kell. Ezért:
- indításkor először az utolsó szalag induljon (amelyikre az anyag érkezik), majd sorban
visszafelé a többi – különben az álló szalagra ráhordana az előtte lévő, és feltorlódna az anyag;
- leállításkor fordítva: először az elsőt kell leállítani, és a többinek még járnia kell, amíg
az anyag le nem ürül róluk;
- ha bármelyik szalag megáll (hőkioldó-kioldás), az előtte lévőknek azonnal le kell állniuk.

A logikai leírás.
- „A -QA3 (3. szalag, az anyag kiadási vége) akkor húzzon be, ha nincs vészleállítás ÉS nincs
STOP ÉS nincs kioldva a 3. hőkioldó ÉS (START VAGY -QA3 már jár)." – öntartás.
- „A -QA2 akkor húzzon be, ha a fenti feltételek teljesülnek ÉS a -QA3 már jár ÉS eltelt
t₁ idő." – reteszelés (feltétel) + időkésleltetés.
- „A -QA1 akkor húzzon be, ha a fenti feltételek teljesülnek ÉS a -QA2 már jár ÉS eltelt
t₂ idő."

A fordítás kapcsolásra. A „-QA3 már jár" feltétel a -QA3 egy záró segédérintkezője a
-QA2 tekercskörében. Az „eltelt t₁ idő" egy behúzáskésleltetett időrelé, amelyet a -QA3
indít.

⚠ Mit ad meg ez a bekötés, és mit nem? Mivel minden további szalag kontaktorköre az előzőn
keresztül kapja a feszültséget, egy szalag leállása automatikusan magával rántja az előtte
lévőket: a 3. követelmény (védelmi, azonnali leállás hőkioldó-kioldáskor) tehát magától
adódik. A 2. követelmény – a kiürítő, lépcsőzetes leállítás, amelynél a hátsó szalagok
még járnak, amíg az anyag le nem ürül – ebből nem következik: a STOP megnyomására a -QA3
elejt, és vele mind a három szalag egyszerre áll meg. A kiürítő leállításhoz külön,
elengedéskésleltetett (OFF-delay) relék kellenek, pontosan úgy, ahogy azt a 23.6. feladat
(e) pontja tanítja.

23.15 ⭐ Hibakeresés vezérlési körben

A szerelő munkaidejének nagyobb részét nem az új kapcsolások építése, hanem a működő berendezések
hibáinak megkeresése teszi ki. A vezérlési körök hibakeresése megtanulható módszertan.

A módszertan

1. Kérdezz és figyelj meg. Mit csinál a berendezés, és mit kellene csinálnia? Mikor kezdődött?
Történt-e előtte beavatkozás, karbantartás, feszültségkimaradás? A tünet pontos leírása a
hibakeresés fele.

2. Szerezd meg a rajzot. Áramútterv nélkül a vezérléskeresés találgatás. Ha nincs rajz, az első
feladat a rajz felvétele a meglévő szekrényről.

3. Kezdd a szemrevételezéssel, feszültségmentes állapotban. Kioldott biztosító vagy
kismegszakító, kioldott hőkioldó, kilazult vezeték, megégett érintkező, benyomott vészleállító,
rossz állásban hagyott kézi/automata kapcsoló, kiégett jelzőizzó – a hibák meglepően nagy része
ezekkel megtalálható.

4. Szűkítsd a hibát a fő- és a vezérlőkör között. Kap-e a kontaktortekercs feszültséget?
- Ha igen, és mégsem húz be → a hiba a kontaktornál vagy a mechanikánál van.
- Ha nem kap → a hiba a vezérlőkörben, a tekercs előtti feltételek valamelyikénél.

5. A vezérlőkörben haladj ágról ágra, feszültségméréssel. Ez a hibakeresés magja. A
vezérlőkör egyetlen soros lánc: mérd meg a feszültséget a lánc pontjai és a nullavezető között,
felülről lefelé haladva. Ahol a feszültség eltűnik, ott van a nyitott érintkező vagy a szakadás.

6. Csak akkor cserélj alkatrészt, ha bizonyítottad a hibáját. A „próbáljuk ki egy másik
kontaktorral" módszer drága és félrevezető.

7. Javítás után ellenőrizz és dokumentálj. Játszd végig az összes üzemállapotot – beleértve a
vészleállítást is –, és írd le, mit találtál és mit cseréltél.

A leggyakoribb hibák és tüneteik

23.16. táblázat – Vezérlési körök gyakori hibái, tünetei és keresési helyük

23.16 A vezérlőberendezés próbája és dokumentálása

A kapcsolás akkor kész, ha kipróbáltuk és leírtuk. Az üzembe helyezés általános eljárásrendjét
(szemrevételezés, mérések sorrendje, minősítő irat) a 37. fejezet tárgyalja; itt a
vezérléstechnikára jellemző lépéseket emeljük ki.

A vezérlőkör próbája motor nélkül. Ez a legfontosabb szakmai fogás: a főáramkör leválasztása
mellett (a kontaktor motor felőli oldala bontva vagy a motorleágazás kikapcsolva) a teljes
vezérlési logika kipróbálható. Végig kell játszani:

1. START és STOP működését, az öntartást;
2. a jelzőlámpák helyes működését;
3. az időzítések tényleges idejét (stopperrel);
4. a reteszeléseket – ⭐ a reteszelést tudatosan is meg kell próbálni „kijátszani": egyszerre
   nyomni a két irányválasztó gombot, gyorsan átkapcsolni, és meggyőződni arról, hogy a kapcsolás
   ezt nem engedi;
5. a vészleállítást, minden kezelőszervről, és a feloldás utáni viselkedést;
6. a védelmi feltételeket: a hőkioldó tesztgombja, a védőburkolat-kapcsoló nyitása.

Beállítások a feszültség alá helyezés előtt. A hőkioldó árambeállítását a motor
adattáblájáról kell elvégezni, a tényleges kapcsolásnak megfelelő áramra; be kell állítani az
időrelék késleltetési idejét, és rögzíteni kell ezeket az értékeket.

Dokumentálás. A vezérlőberendezés dokumentációja legalább a következőket tartalmazza:

23.17. táblázat – A vezérlőberendezés dokumentációjának részei

A vezérlőszekrény fizikai felépítése – szerelőlap, kalapsín, kábelcsatorna, vezetékjelölés,
melegedés, IP-védettség, belső elválasztás – a 30. fejezetbe tartozik.

Ellenőrző kérdések

1. Mit jelent az irányítás fogalma, melyek a részműveletei, és melyik részműveletet nem sorolja fel
   minden forrás?
2. Mi a különbség a vezérlés és a szabályozás között? Fogalmazd meg egyetlen mondatban, a
   zavarelhárítás képességére hivatkozva, majd rajzold fel a nyitott és a zárt hatáslánc
   blokkvázlatát.
3. Sorold fel a szabályozási kör nyolc jelét a jelölésükkel és a jelentésükkel együtt. Hogyan
   képződik a rendelkező jel?
4. Miért mondja ki ez a jegyzet, hogy a vezérlések csoportosítása nem egységes? Melyik kifejezést
   nem használja egyetlen forrás sem?
5. Mi a különbség a kombinációs és a sorrendi vezérlés között? Adj mindkettőre egy motorvezérlési
   példát.
6. Mi a különbség az idővezérelt és a folyamatvezérelt lépésváltás között, és melyik eszközzel
   valósul meg?
7. Sorold fel a kontaktor fő részeit. Mi a különbség a fő- és a segédérintkező között?
8. Mit jelent a záró (NO) és a bontó (NC) érintkező? Milyen helyzetben rajzoljuk az áramúttervet?
9. Mit jelentenek az A1–A2, a 13-14, a 21-22, a 95-96 és a 97-98 kapocsjelölések? Milyen szabály
   szerint dönthető el a kapocsszámból az érintkező típusa?
10. Miért nem K, hanem QA a kontaktor kódja a hatályos szabvány szerint? Mi a jelzőlámpa és a
    nyomógomb kódja?
11. Miért lép fel kikapcsolási túlfeszültség a kontaktortekercsnél, mit okoz, és milyen oltóelemet
    használunk egyenáramú, illetve váltakozó áramú tekercsnél?
12. Miért választjuk szét a főáramkört és a vezérlőáramkört? Sorolj fel négy okot.
13. Magyarázd el ágról ágra az öntartó START/STOP kapcsolás vezérlőkörét. Hova kerül az öntartó
    érintkező, és miért éppen oda?
14. ⭐ Miért sorrendi hálózat az öntartó kapcsolás? Mi benne a memória, melyik digitális tárolónak
    felel meg, és mi a nullfeszültség-védelem?
15. ⚠ Miért kell a STOP nyomógombot bontó érintkezővel bekötni? Mi történne záró érintkezővel
    vezetékszakadás esetén?
16. Miért kell irányváltó kapcsolásnál villamos és mechanikus reteszelés is? Mi történne
    reteszelés nélkül, ha mindkét kontaktor behúzna? Mi a különbség a behúzás- és az
    elengedéskésleltetett időrelé között?
17. ⭐⭐ Mi a vészleállítás STOP 0. és STOP 1. kategóriája, mikor melyiket kell alkalmazni, és
    idézd szó szerint a vészleállítás legfontosabb elvét. Milyen kezelőszervekkel valósítható meg,
    és mekkora az ajánlott szerelési magasság?
18. Írd le a vezérlőköri hibakeresés lépéssorát. Mi a legvalószínűbb hiba, ha a kontaktor behúz,
    de a START gomb elengedésekor azonnal elenged, és mi az, ha a STOP gomb nem állít le?

Tudáspróba

1. Mi a vezérlés és a szabályozás közötti alapvető különbség?
a) a vezérlés váltakozó árammal, a szabályozás egyenárammal működik
b) a szabályozásban van visszacsatolás, a vezérlésben nincs
c) a vezérlés kézi, a szabályozás önműködő
d) a vezérlés csak motorokra alkalmazható

2. Melyik jel jelöli a szabályozási körben a rendelkező jelet?
a) x_r b) x_e c) x_a d) x_s

3. ⭐ Mit jelent a nullfeszültség-védelem, és minek köszönhető az öntartó
kapcsolásban?
a) a nullavezető szakadása esetén leválasztja a motort a hálózatról
b) a STOP gomb megnyomásakor nullára csökkenti a vezérlőfeszültséget
c) a hőkioldó biztosítja, amikor a motor tartósan túlterhelődik
d) a berendezés feszültségkimaradás után magától nem indul újra, mert a kontaktor
elejtésekor az öntartó érintkező is kinyit

4. ⚠ Milyen érintkezővel és hogyan kell a STOP nyomógombot bekötni?
a) bontó (NC) érintkezővel, sorosan
b) záró (NO) érintkezővel, sorosan
c) záró (NO) érintkezővel, párhuzamosan
d) bontó (NC) érintkezővel, párhuzamosan az öntartó érintkezővel

5. Hova kell kötni az öntartó segédérintkezőt?
a) a STOP gombbal párhuzamosan
b) a START gombbal párhuzamosan
c) a tekerccsel sorosan, a STOP gomb elé
d) a hőkioldó érintkezőjével párhuzamosan

6. ⭐⭐ Mit jelent a vészleállítás STOP 0. kategóriája?
a) a kockázatmentes állapot elérése utáni energialeválasztás
b) az energiaellátás fenntartásával történő megállítás
c) a gép lassított, vezérelt leállítása fékezéssel
d) feltétel nélküli, azonnali energialeválasztás

7. ⭐⭐ Melyik állítás igaz a vészleállításra?
a) a vészleállítás helyettesíti a védőburkolatot, ha jól van elhelyezve
b) a vészleállítás mindig kiegészítő biztonsági intézkedés, soha nem helyettesíthet biztonsági
funkciót
c) a vészleállító kezelőszerve kizárólag gombafejű nyomógomb lehet
d) a vészleállító feloldása után a gépnek automatikusan újra kell indulnia

8. Mi a kontaktor osztálykódja az MSZ EN IEC 81346-2:2019 szerint?
a) K b) KF c) QA d) H

9. Melyik kapocspár jelöl bontó (NC) segédérintkezőt?
a) 13-14 b) 43-44 c) A1-A2 d) 21-22

10. ⚠ Miért kell a forgásirányváltó kapcsolásnál villamos és mechanikus reteszelés is?
a) mert így gyorsabb az átkapcsolás
b) mert a szabvány két azonos hatású megoldást ír elő
c) mert a villamos reteszelés beragadt érintkező esetén nem véd, a mechanikus viszont a
vezérlőkör hibájától függetlenül hat
d) mert a mechanikus reteszelés csak egyenáramú kontaktoroknál működik

Források

A fejezet forrásjegyzékéhez tartozó megjegyzések – forráskritika, levezetett és ellenőrzésre váró tartalmak: