04. fejezet – Műszaki rajz és műszaki ábrázolás alapjai

4.1 A műszaki rajz szerepe, rajzfajták, rajzlap, vonalak, feliratmező

Miért nem elég a szó és a fénykép?

Képzeljük el, hogy telefonon kell elmagyaráznunk egy műhelynek, milyen alkatrészre van szükségünk:
„egy körülbelül tenyérnyi lemez, a közepén egy lyuk, az egyik sarka le van vágva". Ebből a
leírásból száz ember száz különböző darabot készítene. A fénykép sem segít: a fényképen a méretek
torzulnak, a takart részek nem látszanak, és nem derül ki, hogy mi a fontos és mi a mellékes.

A műszaki gyakorlat ezért egy külön közlési nyelvet fejlesztett ki, amelynek a szótárát és a
nyelvtanát is szabványok rögzítik. Ezt a nyelvet hívjuk műszaki rajznak. Aki beszéli, annak a
rajza ugyanazt jelenti Miskolcon, Győrben és Lisszabonban is – és éppen ez a lényeg: a rajz
egyértelmű, azaz csak egyféleképpen értelmezhető.

Fontos elhatárolás mindjárt az elején. A jegyzet 3. fejezete a villamos dokumentáció nyelvét
tanította: a rajzjeleket, az egyvonalas és többvonalas ábrázolást, az áramúttervet. Ott azt
mondtuk el, hogyan működik valami. Ez a fejezet a gépészeti ábrázolásról szól: itt azt
mondjuk el, milyen alakú és mekkora valami. Egy erősáramú szakembernek mindkettőre szüksége
van: a kapcsolószekrény sínjét, tartólemezét, konzolját, furatképét gépészeti rajz írja le, a
benne futó áramköröket pedig kapcsolási rajz. Az 5. fejezet pedig a folytatás: ott a rajz
alapján ténylegesen elkészítjük a darabot (előrajzolás, darabolás, reszelés, fúrás, menetkészítés,
méretellenőrzés).

A rajzfajták

Nem minden rajz ugyanarra való. A gyakorlatban három alaptípust különböztetünk meg, és a vizsgán
mindhárommal találkozunk.

A három rajzfajta között logikus út vezet: a felvételi vázlatot a helyszínen, a darabról
készítjük; ebből – rendezett, szabványos formában – születik a műhelyrajz; a műhelyrajzok
alapján legyártott alkatrészek egymáshoz illesztését pedig az összeállítási rajz mutatja meg.
Ezt az utat a fejezet végigjárja, mert az ágazati alapvizsga írásbelijének műhelyrajz-készítési
feladata (15 %) pontosan ezt kéri számon.

Szabványos rajzlapok

A rajz mérete sem esetleges. A rajzlapok méretét és elrendezését, valamint a feliratmezőt az
MSZ EN ISO 5457:2000 szabvány rögzíti.

A rendszer mögött egyetlen ötlet áll: az A0 lap területe körülbelül 1 m², és minden következő
lapméret az előző felezésével keletkezik, miközben az oldalak aránya végig 1 : √2 marad.
Ezért lehet két A4-es lapot egymás mellé téve pontosan egy A3-ast kapni, és ezért nem torzul a
rajz, ha egy A3-as tervet A4-esre kicsinyítünk fénymásolón.

Ellenőrzés:  841 mm × 1189 mm = 999 949 mm² ≈ 1 000 000 mm² = 1 m²
Felezés:     A0 → A1 → A2 → A3 → A4      (a hosszabb oldalt mindig félbevágjuk)
Oldalarány:  1189 / 841 = 1,4138 ≈ √2 = 1,4142

Az iskolai és a vizsgagyakorlatban leggyakrabban A4-es és A3-as lappal dolgozunk. Érdemes
fejből tudni az A4 méretét (210 × 297 mm), mert ebből a felezési elv alapján az összes többi
levezethető: A3 = 297 × 420, A2 = 420 × 594, és így tovább.

A méretarány

A valóságos alkatrész ritkán fér el természetes nagyságban a lapon: egy oszlopkonzol túl nagy, egy
kábelsaru csavarja túl kicsi. Ilyenkor kicsinyítünk vagy nagyítunk. A szabványos
méretarányokat az MSZ ISO 5455:1992 rögzíti.

• Természetes nagyság: 1 : 1.
• Kicsinyítés: 1 : 2, 1 : 5, 1 : 10, 1 : 20, 1 : 50, 1 : 100 (az építészeti gyakorlatban
  1 : 200, 1 : 500 és 1 : 1000 is).
• Nagyítás: 2 : 1, 5 : 1, 10 : 1, 20 : 1, 50 : 1.

Vonalfajták – a rajz „hangsúlyai"

A műszaki rajz információinak nagy részét nem a szöveg, hanem maga a vonal hordozza. Ugyanaz a
görbe egészen mást jelent folytonos vastag, szaggatott vagy pontvonalas kivitelben. A vonalak
fajtáit és alkalmazásukat az MSZ ISO 128 szabványsorozat szabályozza.

A szabvány alapkövetelménye, hogy egy rajzon kétféle vonalvastagságot kell alkalmazni úgy,
hogy a vastag és a vékony vonal aránya legalább 2 : 1 legyen. (Ezt az aránykövetelményt a
jegyzet forrásai közül csak egy mondja ki, ezért – a vonalvastagság-sorozathoz hasonlóan –
érdemes a hatályos szabványból visszaellenőrizni.) Ez a „kontraszt" teszi
olvashatóvá a rajzot: a szem először a vastag körvonalakat látja meg, azaz a tárgy alakját, és csak
utána a vékony méret- és segédvonalakat.

Megjegyzés a szabványértékekről. A konkrét, milliméterben megadott vonalvastagság-sorozat
értékeit (a szabvány által kiválasztható vastagságok lépcsőit) a jegyzet forrásellenőrzése nem
tudta két forrásból igazolni, ezért itt szándékosan nem adunk meg számsort: a vastagságpárt a
hatályos MSZ ISO 128 szabványból, illetve az iskolai rajztechnikai előírásból kell
kiválasztani. Amit tudni és alkalmazni kell: két vastagság, legalább 2 : 1 arányban, a rajz
egészén következetesen ugyanaz.

A feliratmező

Minden szabványos rajzlap jobb alsó sarkában ott a feliratmező (más néven szövegmező). Ez a
rajz „személyi igazolványa": innen derül ki, mit ábrázol a rajz, ki készítette és mikor.

A feliratmező jellemző adatai: a darab megnevezése, a rajzszám, a méretarány, a
dátum, a készítő és az ellenőrző neve, az anyagminőség, valamint az általános
tűrés megadása. Tervlapokon ehhez még a verziószám és a jelmagyarázatra való hivatkozás
is társul.

Rajzeszközök

A számítógépes rajzolás korában is kézzel kezdünk – az írásbeli vizsgafeladat jellemzően kézi
rajzeszközökkel készül. (A képzési és kimeneti követelmény a vizsgán használható eszközökről nem
rendelkezik, ezért a pontos eszközlistát mindig a vizsgaszervező tájékoztatójából kell
megtudni.) A szokásos készlet: a rajzlap és a rajztábla, a vonalzókészlet
(fektető vonalzó és a két háromszögvonalzó), a körző, a különböző keménységű ceruzák, a
radír, valamint a sablonok (kör-, ellipszis-, betűsablon). A feliratozáshoz szabványos
írásmódot használunk; ennek szabványjelzetét (MSZ EN ISO 3098) a kutatás csak egy forrásból
tudta igazolni, ezért a pontos jelzetet a hatályos szabványjegyzékből érdemes visszaellenőrizni.

Kézi rajzolásnál a vonalvastagságot a ceruza keménységével és a hegyezés módjával állítjuk be:
a vastag körvonalhoz lágyabb, tompábbra kopott hegy, a vékony méretvonalhoz keményebb, hegyesebb
ceruza való. A rajzot mindig könnyed, halvány vonallal kezdjük, és csak akkor húzzuk ki
véglegesre, ha az arányok már stimmelnek.

4.2 Vetületi ábrázolás: nézetek és elrendezésük

Az alapötlet: merőleges vetítés

Egy tárgy térbeli, a papír viszont síkbeli. Az áthidalás módja a vetítés: a tárgyat
képsíkokra vetítjük úgy, hogy a vetítősugarak merőlegesek a képsíkra és párhuzamosak
egymással. Ennek a merőleges vetítésnek az a nagy előnye, hogy a képsíkkal párhuzamos felületek
mérethelyesen, torzulás nélkül jelennek meg – tehát a rajzon a méretek valódiak, a szögek
valódiak, semmi nem „rövidül" úgy, mint a fényképen. Ezt az eljárást a szakirodalom a
Monge-féle két képsíkos ábrázolásra vezeti vissza.

A hat nézet és betűjele

Ha a tárgyat képzeletben egy dobozba tesszük, és a doboz mind a hat lapjára rávetítjük, hat nézetet
kapunk. Ezeket a szabvány betűjellel is azonosítja:

A főnézet (elölnézet, „A") kiválasztása a rajzolás legelső és legfontosabb döntése. Azt a
nézetirányt választjuk főnézetnek, amely a legtöbb információt adja a tárgyról – jellemzően a
gyártási vagy a beépítési helyzet szerinti nézetet. Ha a főnézetet rosszul választjuk, a rajz
végig nehezen olvasható lesz, és fölösleges nézeteket kell rajzolnunk.

Az európai (E) elrendezés

A nézeteket nem tehetjük a lapra tetszőleges helyre. Két rendszer létezik, és a kettő egymás
tükörképe:

• Európai (E) rendszer: első térnegyedbeli vetítés; a tárgyat a képsíkok elé helyezzük.
  A felülnézet alulra, a bal oldali nézet jobbra kerül.
• Amerikai (A) rendszer: harmadik térnegyedbeli vetítés. A felülnézet felülre, a bal
  oldali nézet balra kerül.

Magyarországon és Európában az E rendszer a szabványos, ezért ebben a jegyzetben – és a
vizsgán – végig ezt használjuk. A rendszert a rajzon egy szabványos jelkép (csonka kúp két
nézete) is jelöli a feliratmező mellett; az amerikai rendszerben ugyanennek a jelképnek a tükrözött
változata szerepel.

A logika, amely alapján az elrendezés fejben tartható: az E rendszerben a tárgy mögé vetítünk,
azaz a kép a tárggyal ellentétes oldalon jelenik meg. Ezért kerül a felülről nézett kép a főnézet
alá, és a balról nézett kép a főnézettől jobbra.

Hány nézetet rajzoljunk?

A szabály egyszerűen megfogalmazható, betartani mégis nehéz:

Annyi nézetet kell rajzolni, amennyi a tárgy egyértelmű megadásához szükséges és elégséges –
se többet, se kevesebbet.

Egy sík lemezalkatrész gyakran egyetlen nézettel és a lemezvastagság feliratával megadható. Egy
hengeres tengely rendszerint egy nézet + átmérőjelölés. A legtöbb egyszerű gépészeti darab
két vagy három nézettel teljesen leírható. A fölösleges nézet nem „ráadás": nehezíti az
olvasást, sokszorozza a hibalehetőséget, és a vizsgán nem hoz pontot. A hiányzó nézet viszont
egyértelműség-vesztést okoz – ez a súlyosabb hiba.

A nézetek egymáshoz képest szigorúan igazítva helyezkednek el: a főnézet és a felülnézet
függőlegesen, a főnézet és az oldalnézet vízszintesen fedésben van. Ez nemcsak esztétika: a
nézetek közötti vetítőkapcsolat teszi lehetővé, hogy két nézetből megszerkesszük a harmadikat.
Minden méret két nézetben jelenik meg: a főnézet a magasságot és a szélességet, a
felülnézet a szélességet és a mélységet, az oldalnézet a magasságot és a mélységet adja.
Éppen ez a kettős megjelenés a vetítőkapcsolat alapja: a közös méret nézetről nézetre
„átvihető", és így két nézetből a harmadik megszerkeszthető.

4.3 Axonometrikus (térhatású) ábrázolás

A vetületi rajz pontos, de nehezen „látható". A kezdő olvasó – és sokszor a megrendelő is –
szívesebben néz olyan képet, amelyen a tárgy térbelisége egyetlen ábrán megjelenik. Ez az
axonometrikus vagy térhatású ábrázolás.

• Egyméretű (izometrikus) axonometria: a három tengely egymással 120°-os szöget zár be, és
  mindhárom irányban azonos a rövidülés.
• Kétméretű (dimetrikus) axonometria: két tengelyen azonos, a harmadikon eltérő a
  rövidülés – innen az elnevezés: összesen két különböző rövidülési mérték van.
• Frontális axonometria: a legkönnyebben szerkeszthető; az egyik lap valódi alakban
  látszik.

Az erősáramú gyakorlatban az axonometrikus képet leggyakrabban szemléltetésre használjuk:
így mutatjuk be egy szekrény belső elrendezését, egy konzol beépítési helyzetét vagy egy szerelési
lépés eredményét.

⭐ Vizsgaszempontból viszont más a szerepe. Az ágazati alapvizsgán jellemzően 3D (térhatású)
ábra alapján kell műhelyrajzot készíteni. Vagyis nem nekünk kell axonometriát rajzolnunk, hanem
olvasnunk kell azt: a térhatású képről kell leolvasnunk az alakot, és abból megszerkesztenünk
a nézeteket. Ez külön gyakorlandó készség, és a fejezet 4.9 alfejezete végig is vezet rajta.

4.4 Metszeti ábrázolás

Miért metszünk?

A takart éleket szaggatott vonallal rajzoljuk. Ha azonban a darab belseje bonyolult – több furat,
üreg, süllyesztés, menetes rész –, a szaggatott vonalak úgy összegabalyodnak, hogy a rajz
olvashatatlanná válik. Ilyenkor a tárgyat képzeletben elvágjuk, az elülső részt elvesszük, és
a vágás után megmaradó darabot rajzoljuk le. Ez a metszet.

A metszetek fajtái

A félmetszet a szimmetrikus alkatrészek nagy trükkje: egyetlen ábrán mutatja meg a külső alakot
(a nézeti fél) és a belsőt (a metszett fél), és így a rajz feleannyi helyet foglal, mint két külön
ábra.

A metszősík jelölése

A metszet csak akkor érthető, ha tudjuk, hol és melyik irányból vágtunk. Ezért:

• a metszősík helyét vastagított végű pontvonal jelöli a hozzá tartozó nézeten;
• a nézés irányát a nyomvonal végén nyilak mutatják;
• a metszetet nagybetűpár azonosítja (például „A–A"), amelyet a metszeti ábra fölé írunk.

A metszősík jelölése kötelező, ha a metszősík nem a szimmetriasíkon halad át, vagy ha a
metszet rendezetlen módon (nem a vetületi rendnek megfelelő helyen) helyezkedik el a lapon.

A metszősík jelölésének elhagyása vagy a nézésirány-nyilak hiánya a metszetet értelmezhetetlenné
teszi: a rajzolvasó nem tudja eldönteni, honnan nézve látjuk a feltárt belsőt. A vizsgán ez tartalmi
hiba, nem formai apróság.

A vonalkázás (sraffozás) szabályai

A metszés során „megvágott" anyagfelületet meg kell különböztetni azoktól a felületektől, amelyeket
csak látunk mögötte. Ezt a vonalkázással (sraffozással) érjük el.

A pontos szabály: a metszeti vonalkázás a szimmetriatengelyhez viszonyított 45°-os szögben
dőlt, vékony folytonos vonalakból áll. A vonalak távolsága a metszett felület méretétől függ;
fémeknél a gyakorlatban jellemzően 2–4 mm sűrűséggel dolgozunk.

Két további, könnyen megjegyezhető szabály:

1. Ugyanannak az alkatrésznek a vonalkázása a rajz minden ábráján azonos irányú és azonos
   osztású. Ez segít a rajzolvasónak összekapcsolni: „ez itt ugyanaz a darab".
2. Szomszédos alkatrészek vonalkázása eltérő (ellentétes irányú vagy más osztású) – így
   látszik, hol ér véget az egyik darab, és hol kezdődik a másik.

Végül egy fontos gyakorlati kivétel: a 2 mm alatti vékony keresztmetszeteket (például
vékony lemezt vagy tömítést) vonalkázás helyett befeketítéssel jelöljük, mert ilyen kis
felületen a 45°-os vonalak már összefolynának.

Amit hosszirányban NEM metszünk

Ez a szabály minden vizsgán előkerül, és a leggyakoribb hibaforrás. Bizonyos elemeket
hosszirányban (a tengelyükkel párhuzamos síkkal) nem metszünk el, még akkor sem, ha a metszősík
áthalad rajtuk – ilyenkor ezeket az elemeket nézetben rajzoljuk, vonalkázás nélkül. Ennek az az
oka, hogy a hosszmetszetük nem hordoz új információt, viszont a vonalkázás elrejtené a jellegzetes,
könnyen felismerhető alakjukat.

A lista:

• tömör tengelyek és csapok;
• szabványos kötőelemek: csavarok, csavaranyák, alátétek, szegek, szegecsek;
• bordák és küllők.

4.5 A méretmegadás szabályai

A rajz akkor kész, ha beméreteztük

Egy szabályos vonalakkal megrajzolt, gyönyörű nézetrendszer méretek nélkül semmit sem ér: nem
lehet belőle gyártani. A méretmegadás nem a rajzolás „ráadása", hanem a lényege.

A méretmegadás alapelemei

A méretet három rajzi elem hordozza:

• a méretsegédvonal: a darab széléről indul, és merőlegesen kifelé mutat (vékony folytonos
  vonal);
• a méretvonal: a két méretsegédvonal között fut, a végén nyíllal (szintén vékony
  folytonos vonal);
• a méretszám: a méretvonal fölé vagy a méretvonalba írjuk – és ez mindig a valóságos méret.

A jellegzetes méretjelek: az átmérő jele ⌀, a sugáré R, a négyzeté □; külön jelölése
van az ívhossznak és a lejtésnek is. A menet, a letörés (fazetta) és a sarokrádiusz jelölésére
szintén szabványos megoldás van.

Az alapszabályok

1. A méreteket mindig valódi nagyságban kell megadni, a méretaránytól függetlenül.
2. A mérethálózatnak logikus, egyértelmű felépítésűnek kell lennie.
3. Minden méret csak egyszer szerepelhet a rajzon.
4. A méretet ott adjuk meg, ahol az alak a legjobban látszik.
5. A mérethálózatot a gyártástechnológiához és a mérési lehetőséghez kell igazítani – ezért
   fontos a bázisfelület kiválasztása.
6. A méretvonal és a méretsegédvonal vékony folytonos vonal; a méretvonal végén nyíl áll.

A 3. és az 5. szabály együtt a mérethálózat legnehezebb kérdését veti fel: honnan mérjünk? Ha a
darabon több furat van, kétféleképpen méretezhetünk. Bázisméretezésnél minden furatot ugyanattól
a bázisfelülettől (például a bal oldali éltől) mérünk; láncméretezésnél mindig az előző furattól.
A kettő nem egyenértékű: láncméretezésnél a mérési hibák halmozódnak, ezért a végén jelentős
eltérés keletkezhet. Ugyanezt a jelenséget a jegyzet 5. fejezete a műhelyben is bemutatja: az
előrajzolási bázis elhagyása halmozódó méreteltéréshez vezet.

Méretlánc-számítás: mennyit halmoz a lánc?

Nézzük meg számokkal is, mit jelent a halmozódás. Egy lemezen négy furat sorakozik egymás
után, a szomszédos furatok tengelytávolsága 30 mm, és a gyártás ezt a távolságot
± 0,1 mm pontossággal tudja tartani. A kérdés: mekkora lesz az első és az utolsó furat
távolsága – a méretlánc zárótagja – a két méretezési módnál?

LÁNCMÉRETEZÉS  (minden méret az előző furattól):
  Névleges zárótag:      3 × 30 mm = 90 mm
  Eredő felső eltérés:   +0,1 + 0,1 + 0,1 = +0,3 mm
  Eredő alsó eltérés:    −0,1 − 0,1 − 0,1 = −0,3 mm
  Határméretek:          90,30 mm  és  89,70 mm
  A zárótag tűrése:      90,30 − 89,70 = 0,60 mm
                         (ugyanez tagonként: 3 × 0,2 mm = 0,6 mm)

BÁZISMÉRETEZÉS  (minden méret ugyanattól a bázisfelülettől):
  A 90 mm KÖZVETLENÜL meg van adva, saját ± 0,1 mm eltéréssel:
  Határméretek:          90,10 mm  és  89,90 mm
  A zárótag tűrése:      90,10 − 89,90 = 0,20 mm

A két eredmény között háromszoros a különbség – és a lánc minden további tagja tovább rontja
az arányt. Ezért van az, hogy a működés szempontjából fontos méretet (például két rögzítőfurat
távolságát, amelynek egy szekrényoldal furatképéhez kell illeszkednie) közvetlenül, a
bázisfelülettől méretezzük, és nem a lánc végén „hozzuk ki".

A mérethálózat két tipikus betegsége a méretismétlés és a túlhatározás. Méretismétlésről
akkor beszélünk, ha ugyanaz a méret két helyen is szerepel: ha az egyiket később módosítják, a rajz
ellentmondásossá válik. Túlhatározás az, ha annyi méretet adunk meg, hogy egy méret a többiből már
kiszámítható – ez fölösleges, és a tűrésekkel együtt ütközést okozhat. A cél a hiánytalan, de
ismétlésmentes mérethálózat.

Megjegyzés a szabványértékekről. A méretmegadás részletszabályainak egy része – többek
között a méretmegadást tárgyaló szabvány jelzete – a jegyzet forrásellenőrzésekor nyitott
maradt, ezért itt csak az alátámasztott alapelveket adjuk meg. A méretszámok elhelyezésének, a
nyílhegyek kialakításának és a speciális jelöléseknek a pontos, számszerű előírásait a hatályos
szabványból kell ellenőrizni, mielőtt egy rajzot hivatalos dokumentumként kiadunk.

4.6 Menetek, furatok, hengeres felületek ábrázolása

Az ágazati alapvizsga leírása kifejezetten megköveteli, hogy a műhelyrajz tartalmazza „a sík
felületek, külső vagy belső hengeres felületek, menetek ábrázolása, méretek megadása a műszaki
rajz szabályai szerint". Ez a mondat három dolgot köt a szívünkre: a sík felületeket, a
hengeres felületeket és a meneteket.

Hengeres felületek. A hengeres alkatrészt (tengely, persely, csap) a rajzon átmérőmérettel
adjuk meg, a ⌀ jellel; a hengeres részek tengelyvonalát vékony pontvonallal rajzoljuk be. Egy
hengeres darab gyakran egyetlen nézettel is megadható, ha minden átmérőt beírunk – ez a
„szükséges és elégséges" elv szép példája.

Furatok. A furatot átmérővel méretezzük, a helyzetét pedig a bázisfelülettől mért méretekkel
rögzítjük. Ha a furat nem átmenő, a mélységét is meg kell adni. A furat tengelyvonalát mindig
berajzoljuk – ez egyben a méretsegédvonalak kiindulópontja is.

Menetek. A menetet a rajzon nem valósághűen, hanem egyezményes (jelképes) módon ábrázoljuk:
a menetprofil bonyolult csavarvonalát senki nem rajzolja meg, mert az sem gyorsan rajzolható, sem
gyorsan olvasható nem lenne. A jelképes ábrázolás konkrét vonalszabályait (hogy a menetcsúcs és a
menetárok milyen vonallal és meddig kerül a rajzra) a hatályos szabványból, illetve az iskolai
rajzi előírásból kell átvenni – a jegyzet forrásellenőrzése erre a részletre nem adott két
forrásból igazolt leírást.

Amit viszont biztosan tudunk és a rajzra írunk, az a menetjelölés: az M betű (metrikus
menet) és a névleges átmérő milliméterben, finommenetnél az emelkedéssel kiegészítve.

Menetjelölés a rajzon:
  M10        metrikus menet, névleges átmérő 10 mm
  M10 × 1,5  ugyanaz, az emelkedés (P) kiírásával
  M10 × 1    finommenet: azonos átmérő, kisebb emelkedés

Ha a rajzon menetes furat szerepel, a gyártáshoz tudni kell a magfurat átmérőjét is. A
közelítés: D₁ ≈ D − P, ahol D a névleges átmérő, P az emelkedés – de a mértékadó értéket
mindig táblázat adja meg:

A magfurat-táblázat értékei a fejezet végi forrásjegyzék 8. és 9. tételéből (menetmagfurat-
katalógusok) származnak, és soronként megegyeznek a jegyzet 5. fejezetének táblázatával –
ott a menetfúrás műhelymunkája is megtalálható.

4.7 Tűrések és felületi jellemzők alapjai

Miért nem elég egyetlen méretszám?

Ha a rajzra azt írjuk, hogy a furat 20 mm átmérőjű, akkor pontosan 20,000 mm-es furatot kellene
készíteni – ilyet azonban semmilyen technológia nem tud. Minden gyártásnak van szórása. A műszaki
rajz ezt nem letagadja, hanem megengedett eltérést ír elő: megmondja, hogy a méret milyen
határok között mozoghat úgy, hogy a darab még megfelelő legyen.

A számítás mindig ugyanaz a két összeadás:

Névleges méret:            N = 20 mm
Felső eltérés:            +0,10 mm     Alsó eltérés:  −0,05 mm
Legnagyobb határméret:     20 + 0,10 = 20,10 mm
Legkisebb határméret:      20 − 0,05 = 19,95 mm
Tűrés (a tűrésmező nagysága): 20,10 − 19,95 = 0,15 mm
Elfogadás: a mért méret jó, ha 19,95 mm ≤ mért ≤ 20,10 mm

A műhelyben ezt a tartományt nem mindig kell megmérni: a határidomszer („jó–selejt" idomszer)
egyetlen mozdulattal eldönti, hogy a darab a tűrésen belül van-e. A pontos mérésre a tolómérő
(0,1 / 0,05 / 0,02 mm-es nóniusszal) és a mikrométer (0,01 mm) való – ezekről az 5. fejezet
szól bővebben.

A rajzon a tűrés kétféleképpen jelenhet meg: egyedi tűrésként a méret mellett (a fenti módon
felírt eltérésekkel), vagy általános tűrésként a feliratmezőben – ez utóbbi minden olyan méretre
vonatkozik, amely mellett külön nincs semmi. A műhelyrajz kötelező tartalmi eleme mindkettő:
a rajzon szerepelnie kell a mérettűrésnek, valamint – ahol a működés megkívánja – az alak- és
helyzettűrésnek (például egy felület síkságára vagy két furat tengelyének párhuzamosságára
vonatkozó előírásnak).

Felületi érdesség és felületkezelés

Két, méretre teljesen azonos alkatrész működésben egészen másképp viselkedhet, ha az egyik felülete
tükörsima, a másiké érdes. A rajz ezért a méreten kívül a felületi jellemzőket is előírja:

• a felületi érdességet (mennyire sima legyen a megmunkált felület),
• a bevonatot (például festés, horganyzás, egyéb korrózióvédelem),
• a hőkezelést.

Ezek a műhelyrajz kötelező tartalmi elemei közé tartoznak, és a felvételi vázlat készítésének is
önálló lépése a felületi információk feltüntetése. A rajzon a felületi érdességet külön, szabványos
jel hordozza, amelyet a vonatkozó felületre vagy annak mutatóvonalára helyezünk.

4.8 ⭐ Felvételi vázlat készítése szabadkézzel

Mi a felvételi vázlat, és mikor készül?

A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy egy meglévő, régi alkatrész elromlik vagy elkopik, és
utángyártásra van szükség – de rajz nincs hozzá. Ilyenkor a szerelő a darabról felvételi
vázlatot készít: lemér mindent, ami szükséges, és szabadkézzel rögzíti az alakot és a méreteket.

Ez a képesség a szakma belépőkövetelménye: a képzési és kimeneti követelmény szerint az
elvárás, hogy a tanuló „munkadarab, vagy térhatású ábra alapján egyszerű geometriájú alkatrészről
felvételi vázlatot készít" – önállóan, arányos és áttekinthető szabadkézi rajzzal.

A lépéssor

A szakirodalomban javasolt lépéssor a következő. (Ezt a lépéssort a jegyzet forrásellenőrzése
egyetlen forrásból igazolta, ezért módszertani ajánlásként, nem szabványi előírásként adjuk
meg – a gyakorlatban azonban kiválóan bevált, és a vizsgafeladat megoldására is ez a legbiztosabb
út.)

1. A munkadarab tanulmányozása. Forgassuk meg, nézzük meg minden oldalról, és döntsük el,
   melyik legyen a főnézet, és hány nézet kell.
2. Befoglaló négyzetek, téglalapok könnyed felvázolása. Ez adja az arányokat, és ez a
   legfontosabb lépés: ha az arányok elcsúsznak, a vázlat végig ferde marad.
3. A körvonalak, majd a részletek megrajzolása a befoglaló alakzatokon belül.
4. Kitörések, metszetek elkészítése és a vonalkázás felrajzolása.
5. Beméretezés – a mérethálózat kiépítése (méretsegédvonalak, méretvonalak, nyilak, a lemért
   méretszámok).
6. Az alak- és helyzettűrések megadása.
7. A felületi információk (felületi érdesség, felületkezelés) feltüntetése.
8. A feliratmező kitöltése.

Méretfelvétel a darabról

A vázlat annyit ér, amennyire a méretei pontosak. A méretfelvétel eszközei az 5. fejezetből
ismerősek: a durva méretekhez acélvonalzó vagy mérőszalag, a pontos külső, belső és mélységi
méretekhez tolómérő, a nagy pontosságot igénylő külső méretekhez mikrométer, a szögekhez
szögmérő, a síkság és a merőlegesség ellenőrzéséhez derékszög.

Menetes rész esetén a menet névleges átmérőjét és emelkedését kell meghatározni, és a rajzra
a szabványos menetjelölést (például M8) írjuk – nem a lemért, valóságos külső átmérőt.

4.9 ⭐ Műhelyrajz készítése 3D ábra alapján – kidolgozott vizsgamintafeladat

A műhelyrajz tartalmi elemei

A műhelyrajz kötelező tartalmi elemei:

• nézetek és metszetek a szükséges és elégséges számban;
• méretek: teljes, egyértelmű mérethálózat;
• tűrések: mérettűrés, valamint alak- és helyzettűrés;
• felületi jellemzők: érdesség, bevonat, hőkezelés;
• anyagminőség szabványos anyagjellel;
• feliratmező: megnevezés, rajzszám, méretarány, dátum, készítő, ellenőrző, általános tűrés;
• megjegyzések: technológiai előírások, letörések, élelőkészítés.

A vizsgafeladat menete lépésről lépésre

Az ágazati alapvizsga írásbelijén jellemzően egy térhatású (3D) ábra alapján kell műhelyrajzot
készíteni. Az alábbi menet végigvezet a megoldáson; érdemes ezt a sorrendet gyakorlásnál is
betartani, mert így egyetlen kötelező elem sem marad ki.

1. lépés – A darab „elolvasása". Nézzük meg a térhatású képet, és állapítsuk meg a befoglaló
alakot (milyen téglatestbe fér bele), majd sorra vegyük az elvett részeket: furatok, hornyok,
lecsapott sarkok, lépcsők, menetes részek.

2. lépés – A főnézet megválasztása. Az a nézet legyen a főnézet, amely a legtöbbet mutatja a
darabról. Rögzítsük magunkban a nézésirányt, és onnantól ne változtassuk meg.

3. lépés – A nézetszám eldöntése. Kérdezzük meg magunktól: „ebből a két nézetből egyértelműen
összerakható a darab?" Ha igen, ne rajzoljunk harmadikat. Ha nem, rajzoljuk meg – de csak azt, ami
hiányzik.

4. lépés – Az elrendezés megtervezése a lapon. Mérjük fel, mekkora hely kell a nézeteknek és
a méreteknek. Kezdők tipikus hibája, hogy a nézetek túl nagyra és túl közel kerülnek egymáshoz,
és nem marad hely a mérethálózatnak. A feliratmező helyét is hagyjuk ki.

5. lépés – A méretarány kiválasztása. A szabványos sorból válasszunk (1 : 1, 1 : 2, 1 : 5, 2 : 1
és így tovább), és írjuk be a feliratmezőbe.

6. lépés – A nézetek megrajzolása. Először halvány segédvonalakkal a befoglaló téglalapok és a
tengelyvonalak, majd a körvonalak kihúzása folytonos vastag vonallal, végül a takart élek
szaggatottal.

7. lépés – Metszet, ha kell. Ha a belső alak szaggatott vonalakkal áttekinthetetlen lenne,
metsszünk. Jelöljük a metszősíkot, a nézésirányt és a betűpárt, és vonalkázzunk 45°-ban, vékony
folytonos vonallal – ügyelve arra, hogy tengelyt, csavart, bordát hosszirányban nem metszünk.

8. lépés – Beméretezés. Válasszuk ki a bázisfelületet, és onnan építsük ki a mérethálózatot.
Minden méret egyszer szerepeljen. Az átmérőket ⌀, a sugarakat R jellel adjuk meg, a menetet
szabványos menetjelöléssel.

9. lépés – Kiegészítő adatok. Tűrések, felületi jellemzők, technológiai megjegyzések.

10. lépés – Feliratmező és önellenőrzés. Töltsük ki a mezőt, majd fussunk végig az alábbi
ellenőrző listán.

Önellenőrző lista a beadás előtt

Ez a lista a leggyakoribb hibákból készült; a vizsgadolgozat beadása előtt érdemes egyenként
végigmenni rajta.

4.10 Összeállítási rajz és darabjegyzék olvasása

Az eddigi rajzok mind egyetlen alkatrészről szóltak. A valóságban azonban a darabok
összeépülnek: a konzol csavarral rögzül a tartósínre, a sín a szekrény vázához, és így tovább. Azt,
hogy melyik alkatrész hová és hogyan kerül, az összeállítási rajz mutatja meg.

Az összeállítási rajz olvasásakor a következő fogódzókat használjuk:

• A tételszámok és a darabjegyzék összekapcsolása mondja meg, mit látunk.
• A metszet és a vonalkázás iránya elárulja, hol ér véget az egyik darab, és hol kezdődik a
  másik: szomszédos alkatrészek vonalkázása eltérő, ugyanazé az alkatrészé viszont minden
  ábrán azonos.
• A kétpont-vonal szomszédos, nem a rajz tárgyát képező alkatrész körvonalát, illetve mozgó
  alkatrész szélső helyzetét jelöli – ezt nem szabad összetéveszteni a szaggatott (takart él)
  vonallal.
• A szabványos kötőelemeket (csavar, anya, alátét, szegecs) hosszirányban nézetben, vonalkázás
  nélkül látjuk.

Az összeállítási rajz gondolata a villamos dokumentációban is visszaköszön: a szerszám- és
anyagjegyzék, valamint a tervlapok jelmagyarázata ugyanezt a szerepet tölti be. A tervdokumentáció
formai szabályait a jegyzet 3. fejezetének 3.1 alfejezete mondja ki: a tervlapokon minden
lapon fel kell tüntetni a verziószámot és a dátumot, a méretarányos lapokon pedig a
méretarányt is. A dokumentáció fajtáival (terv, megvalósulási dokumentáció, üzemeltetési
utasítás) a jegyzet 6. fejezetének 6.12 alfejezete foglalkozik.

A gyakorlatban a rajz és a jegyzék egymás ellenőrzésére való: ha a rajzon szerepel egy elem,
amely a jegyzékben nincs benne – vagy fordítva –, az biztosan hiba. Ez a kereszt-ellenőrzés a
portfólióban és a vizsgamunkában is pontot ér.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a műszaki rajz, és mit jelent az, hogy „egyezményes szabályok szerint" készül? Miért nem
   helyettesíti a rajzot a fénykép vagy a szöveges leírás?
2. Hasonlítsd össze a felvételi vázlatot, a műhelyrajzot és az összeállítási rajzot: mi a céljuk, és
   miben térnek el egymástól?
3. Sorold fel az A0–A4 rajzlapméreteket! Milyen elv alapján származtathatók egymásból, és mekkora
   az A0 lap területe? Mit jelent az 1 : 5 és a 2 : 1 méretarány?
4. Mekkora méretszám kerül a rajzra 1 : 5 méretarány esetén egy 250 mm-es valóságos hossz mellé, és
   mekkorára rajzoljuk a lapon?
5. Sorolj fel legalább öt vonalfajtát a jellemző alkalmazásával! Mi az alapkövetelmény a vastag és a
   vékony vonal arányára?
6. Mi kerül a feliratmezőbe? Miért kockázatos a kitöltését a rajzolás végére hagyni?
7. Mit jelent a merőleges vetítés, és miért lesznek ettől a nézetek mérethelyesek?
8. Nevezd meg a hat nézetet a szabványos betűjelével! Melyik nézetet nevezzük főnézetnek, és mi
   alapján választjuk ki?
9. Miben különbözik az európai (E) és az amerikai (A) elrendezés? Hová kerül mindkét rendszerben a
   felülnézet és a bal oldali nézet? Fogalmazd meg a nézetszámra vonatkozó szabályt is!
10. Sorold fel az axonometrikus ábrázolás három fajtáját a jellemzőjükkel! Mi az axonometria szerepe
    az ágazati alapvizsgán?
11. Mikor készítünk metszetet nézet helyett? Sorold fel a metszetek fajtáit, és mondd el, hogyan
    jelöljük a metszősíkot!
12. Írd le a vonalkázás szabályait: milyen szögben, milyen vonallal, milyen sűrűséggel? Mit teszünk
    2 mm alatti keresztmetszet esetén? Mely elemeket nem metsszük hosszirányban, és miért?
13. Sorold fel a méretmegadás legalább öt alapszabályát! Mit jelent a méretismétlés és a
    túlhatározás?
14. Ismertesd a felvételi vázlat készítésének lépéseit! Miért mondjuk, hogy a vázlat nem
    méretarányos, de arányos?

Tudáspróba

1. Mekkora az A3-as rajzlap mérete?
a) 594 × 841 mm b) 420 × 594 mm c) 297 × 420 mm d) 210 × 297 mm

2. Egy 1 : 2 méretarányú rajzon egy furat mellett „⌀30" felirat áll. Mekkora a furat a
valóságban?
a) 30 mm b) 15 mm c) 60 mm d) a méretaránytól függ, a rajzról nem dönthető el

3. Melyik vonalfajtával rajzoljuk a takart (nem látható) éleket?
a) folytonos vastag b) folytonos vékony c) vékony pontvonal d) szaggatott

4. Mit jelöl a rajzon a vékony pontvonal?
a) a látható körvonalat b) a tengely- és szimmetriavonalat c) a metszősík nyomvonalát
d) a kitörés határát

5. Melyik betűjel jelöli a szabvány szerint a felülnézetet?
a) A b) B c) C d) E

6. Az európai (E) elrendezésben hová kerül a felülnézet a főnézethez képest?
a) fölé b) balra c) alá d) jobbra

7. Milyen szögben és milyen vonallal készül a metszeti vonalkázás?
a) 30°-ban, folytonos vastag vonallal b) 45°-ban, vékony folytonos vonallal
c) 60°-ban, szaggatott vonallal d) 90°-ban, pontvonallal

8. Melyik elemet NEM metsszük hosszirányban?
a) egy tömör tengelyt b) egy vastag falú öntvényházat c) egy üreges perselyt
d) egy lemezből hajlított konzolt

9. Hogyan jelöljük a 2 mm-nél vékonyabb keresztmetszetet a metszeten?
a) sűrűbb vonalkázással b) ritkább vonalkázással c) szaggatott vonallal körberajzolva
d) befeketítéssel

10. Egy méret névleges értéke 40 mm, a felső eltérés +0,10 mm, az alsó eltérés −0,20 mm.
Mekkora a legkisebb határméret és a tűrés?
a) 39,80 mm és 0,10 mm b) 39,90 mm és 0,20 mm c) 39,80 mm és 0,30 mm
d) 40,10 mm és 0,30 mm

Források