03. fejezet – Villamos rajzjelek, kapcsolási rajzok és készülékjelölések

3.1 Miért kell rajz? A műszaki közlés szabványos formái

Képzeld el, hogy egy elosztószekrényt kell megépítened, de csak annyit mondanak: „legyen benne egy
főkapcsoló, két motorleágazás és világítási kör”. Tíz szerelő tíz különböző szekrényt építene belőle.
A műszaki rajz éppen ezt a bizonytalanságot szünteti meg: egyértelműen, félreérthetetlenül és
nyelvtől függetlenül közli, mit kell megépíteni, mi mihez csatlakozik, és hogyan működik az egész.

A villamos szakmában a rajz nem díszítés, hanem munkautasítás és bizonyíték egyszerre. A rajz
alapján készül el a berendezés, a rajz alapján kell megkeresni a hibát tíz év múlva, és a rajz alapján
lehet eldönteni egy vitában, hogy a kivitelező azt építette-e meg, amit a terv előírt. Ezért a rajz
készítésének és olvasásának szigorú, szabványos szabályai vannak.

Ki készíti a tervet, és mi a technikus szerepe?

Ezt a kérdést érdemes rögtön a fejezet elején tisztázni, mert a szakmai szerepek összekeverése
gyakori hiba. Az épületvillamossági kiviteli tervet nem a technikus készíti: a tervezési
tevékenységet a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet szabályozza, és azt csak a Magyar Mérnöki
Kamara névjegyzékébe felvett, érvényes jogosultsággal rendelkező tervező végezheti. Az
építményvillamossági tervezés szakterületi betűjele V; a jogosultsághoz épületvillamossági
szakirányú villamosmérnöki végzettség és jellemzően öt év (okleveles mérnöknél három év)
szakmai gyakorlat kell.

A technikusi végzettség tehát önmagában nem jogosít tervezésre. Az erősáramú elektrotechnikus a
dokumentáció másik oldalán dolgozik: a terv alapján kivitelez, felmér, ellenőriz, összeállítja a
megvalósulási dokumentációt, és saját munkájáról rajzot, jegyzőkönyvet, munkanaplót készít. A
képesítési követelmény ugyanakkor kifejezetten elvárja, hogy a munkájához szükséges műszaki rajzokat
számítógéppel is el tudja készíteni, és hogy a kapott terveket ellenőrizni tudja. Ehhez pedig
pontosan ugyanazt a rajzi nyelvet kell ismernie, mint a tervezőnek.

A tervdokumentáció fajtái

3.1. táblázat – A villamos tervdokumentáció fajtái

A megvalósulási dokumentációt érdemes külön kiemelni, mert ez az, amiben a technikus is
közreműködik. A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet szerint akkor kell elkészíteni, ha a kivitelezés
eltért a záradékolt tervtől; a megvalósult állapotot ábrázolja, elkészítéséről az építtető
gondoskodik (a gyakorlatban a kivitelező állítja össze), és az e-építési napló tervnaplójába kell
feltölteni. Ennek alapanyaga éppen az, amit a szerelő és a technikus a helyszínen rögzít: a felmérési
rajz, a fényképes dokumentáció és a munkanapló.

Mit kell tartalmaznia a kiviteli tervnek?

A Magyar Mérnöki Kamara tervdokumentációs szabályzata szerint az épületvillamos kiviteli terv
kötelező részei: aláírólap (címlap); tartalomjegyzék és tervjegyzék; műszaki leírás; tervezői jogi
nyilatkozat; tűzvédelmi, munkavédelmi és környezetvédelmi szakági tervfejezet; a vonatkozó szabványok
és jogszabályok felsorolása; szükség esetén kivitelezési, üzembe helyezési és üzemeltetési utasítások;
árazatlan költségvetés-kiírás; valamint a rajzos tervlapok.

A műszaki leírás tartalmazza a villamos berendezés kialakításának fő elveit és az épület villamos
felszereltségének részletezését, továbbá a csatlakozó- és fővezetékekre vonatkozó terhelhetőségi és
feszültségesés-számításokat (ezekkel a 16. fejezetben fogunk számolni).

A rajzos tervlapok között méretarányos alaprajzok, fővezetéki terv, elosztótervek (kapcsolási rajzok,
áramúttervek) és villámvédelmi rajzok szerepelnek. Minden tervlapon szerepelnie kell az aktuális
verziószámnak és a dátumnak, a méretarányos lapokon a méretaránynak, és a rajzon szereplő rajzjelekhez
tartozó jelmagyarázatnak.

---

3.2 A villamos rajzjelek rendszere

Mi a rajzjel?

A legfontosabb tudnivaló a rajzjelekről mindjárt az első mondatban elhangzott: a rajzjel a funkciót
jelöli, nem az alakot. Egy motor rajzjele akkor is ugyanaz a kör az M betűvel, ha a valóságban az
egy tenyérnyi kis szervomotor, és akkor is, ha egy fél tonnás aszinkron gép. Egy kismegszakító rajzjele
nem hasonlít a kismegszakítóra – nem is kell hasonlítania. Ezért a rajzjelek megtanulása
szótártanulás: jel → funkció.

A rajzjeleket nemzetközi szabvány rögzíti: a grafikus szimbólumok szabványsorozata az IEC 60617
(Graphical symbols for diagrams), amely ma már nem nyomtatott füzetek formájában, hanem
folyamatosan frissülő online adatbázisként érhető el; a korábbi nyomtatott 2–13. rész helyébe ez az
adatbázis lépett. A magyar nemzeti bevezetés jelzete (MSZ IEC 617, illetve az MSZ EN 60617
sorozat) és annak hatályossága a jegyzet készítésekor nem volt ellenőrizve – ezért hivatkozunk a
nemzetközi IEC 60617 adatbázisra; a pontos, érvényes magyar jelzet az MSZT-nél ellenőrizendő.
Ez a jegyzet nem szabványmásolat: a rajzjeleket saját szerkesztésű ábrákon
mutatja be, a szokásos ábrázolásnak megfelelően. A gyakorlati következtetés ugyanaz, mint az előző
alfejezet végén: a konkrét terven mindig az ottani jelmagyarázat a mérvadó.

A rajzjelek csoportjai

A rajzjeleket érdemes funkciócsoportokban tanulni, mert így néhány tucat jellel a kisfeszültségű
gyakorlat szinte teljes egészében lefedhető.

• Alapelemek: vezeték, vezetékkeresztezés (kötés nélkül), vezetékkötés (pont), sorkapocs,
  csatlakozó (dugó és aljzat), földelés, védőföldelés, test (váz).
• Passzív elemek: ellenállás, változtatható ellenállás, potenciométer, kondenzátor, tekercs,
  vasmagos tekercs.
• Források: egyenfeszültség-forrás, telep, váltakozó feszültségű forrás, generátor.
• Kapcsolókészülékek: kézi kapcsoló (záró, bontó, váltó), nyomógomb (záró és bontó), szakaszoló,
  terheléskapcsoló, megszakító, mágneskapcsoló (kontaktor) tekercse és érintkezői, késleltetett
  érintkezők.
• Védelmi elemek: olvadóbiztosító, kismegszakító, motorvédő kapcsoló, hőkioldó,
  áram-védőkapcsoló, túlfeszültség-levezető.
• Gépek és fogyasztók: izzólámpa, jelzőlámpa, fűtőelem, egy- és háromfázisú motor, két- és
  háromtekercses transzformátor, áramváltó, feszültségváltó.
• Mérőműszerek: ampermérő, voltmérő, teljesítménymérő, fogyasztásmérő.
• Érzékelők, jeladók: közelítéskapcsoló, végálláskapcsoló, nyomáskapcsoló, termosztát.

Ez a jelkészlet a kisfeszültségű szerelési gyakorlaté. Az elosztóhálózat rajzjelei (oszlop,
szakaszoló kapcsoló, transzformátorállomás, hálózati séma) ettől részben eltérnek – ezeket a
hálózati rajzjeleket a 14.8 alfejezet tárgyalja, a hálózati sémák olvasásával együtt.

Két alapelem összekeverése olyan gyakori és olyan súlyos következményű, hogy külön ábrát kap: a
vezetékkötés és a vezetékkeresztezés különbsége. Ha két vonal metszi egymást, de nincs
közöttük pont, akkor a két vezeték csak „elmegy egymás mellett” a rajzon, villamosan nincs
kapcsolatban. Ha a metszéspontban kitöltött pont van, akkor ott villamos kötés van. A rajz ezzel a ponttal
csak azt közli, hogy villamos kapcsolat van – azt nem, hogy a kötés csavaros, préselt,
hegesztett vagy forrasztott. A kötésfajták rajzjeleit és technológiáját az 5. fejezet tárgyalja.

3.2. táblázat – Alapelemek és kapcsolókészülékek rajzjelei

3.3. táblázat – Védelmi elemek, gépek, fogyasztók és mérőműszerek rajzjelei

---

3.3 Egyvonalas és többvonalas ábrázolás

A villamos rajz egyik legelső döntése az, hogy hány vonallal ábrázoljuk a vezetőket.

Az egyvonalas rajz áttekintő rajz: az energia útját mutatja meg a kisfeszültségű hálózat és a fogyasztó
között. Ezért ezt használjuk hálózati sémákhoz, elosztók áttekintéséhez, fővezetéki tervhez. Előnye,
hogy egyetlen A4-es lapra ráfér egy egész épület energiaellátása; hátránya, hogy a részletek – melyik
fázison van a világítás, hogyan van bekötve a nullavezető – nem látszanak rajta.

A többvonalas rajz részletrajz: ebből derül ki, melyik ér hova megy. Ezt használjuk a
vezérlőáramkörök, a bekötések és a hibakeresés ábrázolására.

A rajzfajták áttekintése

Az egy- és többvonalas ábrázolás csak a vonalvezetés kérdése. Ettől független, hogy a rajz mit
akar megmutatni – ez alapján beszélünk rajzfajtákról.

3.4. táblázat – A villamos rajzfajták és felhasználásuk

Ugyanazt az áramkört tehát többféleképpen is le lehet rajzolni – és a jó dokumentációban több
rajzfajta is szerepel, mert mindegyik másra való. A 3.6. ábra ezt mutatja meg egyetlen egyszerű
körön.

---

3.4 ⭐ Az áramútterv olvasása lépésről lépésre

Ez a fejezet legfontosabb alfejezete. Az ágazati alapvizsga írásbelijének 15 %-a kapcsolási rajz
értelmezése, és a szakmai vizsga interaktív feladatai is rajzokra épülnek. A rajzolvasás nem
tehetség kérdése, hanem módszer – és a módszer megtanulható.

Az áramútterv szerkezete egyszerű: felül fut a tápvezeték (sín), alul a visszatérő vezető, és a kettő
között függőleges „létrafokok”, az áramutak helyezkednek el. Minden áramút egyetlen áramkört
tartalmaz: felülről lefelé haladva egymás után következnek benne a védelmi elemek, az érintkezők és a
végén a működtetett elem (tekercs, lámpa, fogyasztó). Az áramutakat balról jobbra folyamatosan
sorszámozzuk – ezek a sorszámok adják a rajz hivatkozási rendszerét.

A rajzolvasás kilenc lépése

1. Olvasd el a fejlécet és a jelmagyarázatot. Mit ábrázol a rajz, milyen verziószámmal és
   dátummal, milyen méretarányban?
2. Azonosítsd a rajz fajtáját. Egyvonalas, áramútterv vagy bekötési rajz?
3. Keresd meg a táplálást. Honnan jön a feszültség, milyen rendszerről (egyfázisú vagy
   háromfázisú, TN-S vagy más – ezt a 33. fejezetben tárgyaljuk)?
4. Kövesd végig a védelmi elemeket: biztosító, megszakító, áram-védőkapcsoló.
5. Kövesd az erőátviteli kört a forrástól a fogyasztóig.
6. Kövesd külön a vezérlési kört: nyomógombok, relék, reteszelések.
7. Párosítsd össze a készülékjeleket. Ugyanaz a betűjel szerepel a tekercsnél és az érintkezőknél
   is – ezek egyetlen készülék részei.
8. Azonosítsd a sorkapocs- és érszámokat a bekötési rajzon.
9. Gondold végig a működést lépésenként: bekapcsolás, kikapcsolás, reteszelés, jelzés, hibaeset.

A végigvezetett példa: közvetlen motorindító

Nézzünk meg egy teljes, valóságos feladatot: egy háromfázisú aszinkron motort közvetlenül
(fokozat nélkül) indítunk és állítunk le, nyomógombokról, kontaktorral. Ez az egyik legtipikusabb
vizsgapélda. (A motor és a kontaktor működését a 21. és a 24. fejezet tárgyalja részletesen; most
kizárólag a rajzot olvassuk.)

A főáramkör olvasása (balról az ábrán). Fentről lefelé haladunk, mert az energia is így halad:

• A rajz tetején a három fázisvezető (L1, L2, L3) és a védővezető (PE) sínje van. Ez a betáplálás.
• Az első készülék a -QB1: terheléskapcsoló-szakaszoló, azaz a leágazás leválasztó eleme.
  Ezzel lehet a berendezést feszültségmentesíteni – erre a 38. fejezetben (feszültségmentesítés)
  még sokszor visszatérünk.
• Utána a -FC1 olvadóbiztosítók következnek: ezek a túláram elleni védelmet adják.
• Ezt követi a -QA1 kontaktor három főérintkezője. Ezek nyugalmi helyzetben nyitottak: amíg a
  kontaktor tekercse nem kap feszültséget, a motor nem kap táplálást.
• A kontaktor után a -FC2 hőkioldó (termikus túlterhelésrelé) három bimetálja következik: ez
  figyeli a motor áramát, és tartós túlterhelésnél működésbe lép.
• Végül a -MA1 motor, amelynek a vázára a PE-vezető csatlakozik.

Ez az öt elem az erősáramú leágazás alapsémája, és ebben a sorrendben szinte minden motorleágazásban
megtalálod: leválasztás → túláramvédelem → kapcsolás → túlterhelésvédelem → fogyasztó.

A vezérlőáramkör olvasása (jobbról az ábrán). Itt már nem az energia útját, hanem a logikát
követjük. Menjünk végig az 1. áramúton felülről lefelé:

1. -FC3: a vezérlőkör saját, kis áramú biztosítója.
2. -FC2 bontó segédérintkezője: a hőkioldóhoz tartozó, nyugalmi helyzetben zárt érintkező.
   Amíg nincs túlterhelés, ez zárva van, tehát „átengedi” az áramot. Ha a hőkioldó működésbe lép,
   ez az érintkező kinyit, és a teljes vezérlőkör megszakad.
3. -SG1 (STOP): bontó nyomógomb, nyugalmi helyzetben szintén zárt. Megnyomva megszakítja a kört.
4. -SG2 (START): záró nyomógomb, nyugalmi helyzetben nyitott – ezzel indítunk.
5. -QA1 öntartó segédérintkezője: záró érintkező, amely a START gombbal párhuzamosan van
   bekötve.
6. -QA1 tekercse: ha idáig végig zárt az út, a tekercs feszültséget kap, és a kontaktor „behúz”.

A működés lépésről lépésre. Most jön az a gondolatmenet, amit a vizsgán is le kell tudni vezetni:

• Alaphelyzet. A vezérlőkörben a hőkioldó és a STOP érintkezője zárt, a START és az öntartó
  érintkező nyitott. A tekercs nem kap feszültséget, a főáramköri érintkezők nyitva vannak, a motor
  áll.
• Indítás. Megnyomjuk a START gombot: záródik, és az áram végigfut a hőkioldó bontóján, a
  STOP bontóján, a START zárón át a tekercsig. A kontaktor behúz. Ezzel egyidejűleg minden
  érintkezője állapotot vált: a három főérintkező zár (a motor elindul), és zár az öntartó
  segédérintkező is.
• Öntartás. Amikor elengedjük a START gombot, az visszaáll nyitott helyzetbe – a kör mégsem
  szakad meg, mert időközben a vele párhuzamosan kapcsolt öntartó érintkező bezárt, és helyette
  vezet. A kontaktor tehát behúzva marad: ez az öntartás. Ezért nem kell folyamatosan nyomni a
  gombot.
• Leállítás. A STOP gomb megnyomásakor a bontó érintkező kinyit, a tekercs áramtalanná válik,
  a kontaktor elenged, és minden érintkezője visszaáll alaphelyzetbe: a főérintkezők nyitnak (a motor
  megáll), és nyit az öntartó érintkező is. Ha ezután elengedjük a STOP gombot, a motor nem indul
  újra – mert az öntartó érintkező már nyitva van, és a START gombot sem nyomja senki.
• Hibaeset. Tartós túlterhelésnél a -FC2 hőkioldó működik: bontó segédérintkezője kinyit,
  a kontaktor elenged, a motor megáll – ugyanúgy, mintha STOP-ot nyomtunk volna. Ugyanekkor a
  hőkioldó záró segédérintkezője zár, és a 3. áramútban felgyullad a -PF2 hibajelző lámpa.
• Üzemjelzés. A 2. áramútban a -QA1 egy másik záró segédérintkezője kapcsolja a -PF1
  üzemjelző lámpát: ez pontosan akkor világít, amikor a kontaktor behúzva van.

Az áramút-számozás és az érintkező-kiosztás

Egy nagyobb berendezés áramútterve több lapból, több tíz áramútból áll. Ilyenkor a kontaktor tekercse
az egyik lapon van, az érintkezői pedig szétszórva öt-hat másik áramútban. Hogyan találjuk meg őket?

Erre való a hivatkozási rendszer: minden áramutat sorszámozunk, és a tekercs rajzjele alá egy kis
táblázatot, érintkező-kiosztási (hivatkozási) mezőt rajzolunk. Ez sorolja fel, hogy az adott
készülék melyik érintkezője melyik áramútban található. Így a rajzon szereplő „12” szám nem
véletlenszerű: azt jelenti, hogy annak a kontaktornak van még egy érintkezője a 12. áramútban.

A készülékek kapcsainak számozását (a tekercs és az egyes érintkezők kapocsjelölését) a gyártói
dokumentáció adja meg, és a rajzon is ezeket a jelöléseket kell feltüntetni. Bekötéskor mindig a
készülék saját kapocsjelölése és a rajz jelölése együtt igazít el – ezért is fontos, hogy a gépkönyv
a berendezés dokumentációjában maradjon.

---

3.5 Elrendezési rajz, sorkapocs-kiosztás, kábelterv

Az áramútterv megmondja, hogyan működik a berendezés, de nem mondja meg, hogy a kontaktor a
szekrény melyik sorába kerül, és melyik vezeték melyik sorkapcsba megy. Ezt a kivitelezéshez
nélkülözhetetlen információt két további rajzfajta adja.

Az elrendezési rajz méretarányos: ebből derül ki, elfér-e a készülék, marad-e hely a kábelbevezetésnek
és a szellőzésnek. A bekötési rajzon viszont a kapcsok és az érszámok a lényegesek.

A sorkapocsléc

A szekrényből kilépő minden vezeték sorkapcson keresztül megy ki – ez teszi lehetővé, hogy a
szekrényt és a külső szerelést egymástól függetlenül lehessen szerelni, ellenőrizni és javítani. A
sorkapcsokat lécekbe rendezzük, és rendszerezett jelölést kapnak: a léc jele, majd kettősponttal
elválasztva a kapocs sorszáma. A hatályos MSZ EN IEC 81346-2:2019 szerinti alak -XD1:1, -XD1:2,
-XD1:3 … – a sorkapocs osztálykódja XD, ezt a 3.6 alfejezetben vezetjük le. A gyakorlatban a
rövid, régi X1:1, X1:2 … forma még általánosan elterjedt, és meglévő rajzon el is fogadjuk – de
saját, új rajzon a szabványos alakot használd. Ugyanezt a jelölést kell feltüntetni a bekötési rajzon és a valóságos vezeték érjelölő gyűrűjén is – így a rajz és a szekrény
minden pontban összevethető.

A rajzokhoz tartoznak még a jegyzékek: a kábelezési rajz a kábelek nyomvonalát mutatja, a
kábeljegyzék pedig táblázatosan sorolja fel a berendezés kábeleit – jellemzően a kábel jelét, a
kiindulási és a végpontját, a típusát, a keresztmetszetét és a hosszát. A jegyzékek pontos tartalmát
mindig az adott terv határozza meg; a lényeg, hogy a rajzon szereplő minden kábelnek szerepelnie
kell a jegyzékben is, és fordítva.

---

3.6 ⭐ Készülékjelölés az MSZ EN IEC 81346-2:2019 szerint

Miért kell betűjel a rajzjel mellé?

A rajzjel megmondja, hogy az adott elem milyen fajta készülék. De egy szekrényben lehet nyolc
egyforma kismegszakító – a rajzjelük azonos. Hogy melyikről beszélünk, azt a készülékjelölés
mondja meg.

A hivatkozási jelölések rendszerét az IEC 81346 szabványsorozat adja meg. Két része érint minket:

Ezért látsz korszerű rajzokon kötőjellel kezdődő jelöléseket: a -QA1 azt jelenti, hogy termék
(készülék) aspektusból hivatkozunk egy QA osztályú objektumra, amelynek a sorszáma 1. Ebben a
jegyzetben végig ezt a formát használjuk.

⚠ Forrásjelölés. A 81346-2 kódjait ez a jegyzet a szabvány szövegéből, elsődleges
forrásból dolgozza fel. A 81346-1 előtagjairól (= funkció, + hely, - termék) szóló fenti
leírás viszont egyelőre másodlagos forrásra támaszkodik: a szabványsorozat első része a jegyzet
készítésekor nem állt rendelkezésre. A tartalom szakmailag általánosan elfogadott, de a 81346-1
beszerzése után visszaigazolandó.

Az osztályozás elve: az inherens funkció

A 2019-es kiadás alapelve, hogy az objektumot a benne rejlő (inherens) funkciója szerint kell
osztályozni, úgy, ahogyan azt a tervezője vagy gyártója meghatározta – függetlenül attól, hogy az
adott berendezésben mire használjuk. Ez az elv első hallásra elvont, de nagyon praktikus: azt
jelenti, hogy egy kontaktor mindig kontaktorként van besorolva, akkor is, ha éppen egy fűtőkört, egy
motort vagy egy világítási kört kapcsol vele valaki.

3.5. táblázat – A belépő osztályok az MSZ EN IEC 81346-2:2019 szerint (saját szerkesztésű, magyarított táblázat)

Két szabály közvetlenül a táblázathoz tartozik, és a vizsgán is kérdezhető:

• Az A, I és O betűt nem szabad osztálykódként használni – összetéveszthetők a számokkal, illetve
  egymással.
• A D, J, L, V, Y és Z betű jövőbeli szabványosításra van fenntartva.

A betű önmagában még durva besorolás. A szabvány minden belépő osztályhoz alosztályokat rendel,
kétbetűs (és további, hárombetűs) kóddal. Fontos, hogy az alosztály nem jelent új szintet a
felépítésben: az osztály és az alosztály ugyanarra az objektumra vonatkozik, az alosztály csak
pontosabban mondja meg, miféle objektumról van szó.

A leggyakoribb kódok az erősáramú gyakorlatban

3.6. táblázat – Az erősáramú gyakorlat leggyakoribb kódjai (válogatás)

⚠ Amit sok régi anyag rosszul tanít

Ez a fejezet legfontosabb figyelmeztetése. Ha régebbi tananyagot vagy régi üzemi dokumentációt veszel
a kezedbe, más betűjeleket fogsz látni – és nem azért, mert te tanultad rosszul.

A szabvány tájékoztató melléklete maga adja meg a magyarázatot: a korábbi kiadásban a hangsúly azon
volt, hogy az objektumot a szándékolt használata szerint osztályozzák, míg a 2019-es kiadás az
objektum inherens funkciója szerinti osztályozásra helyezi a hangsúlyt – a szabvány azt is
megállapítja, hogy a korábbi kiadás egyes osztályai következetlennek bizonyultak. Ennél is
fontosabb a másik kimondott változás: a 2009-es kiadásban a második betűk úgy voltak csoportosítva,
hogy az A–E második betű a villamos energiához, az F–K az információhoz és a jelzésekhez, az
L–Y pedig a folyamat-, gépészeti és építőmérnöki objektumokhoz kapcsolódott – ez a
csoportosítás a továbbiakban nem érvényes.

3.7. táblázat – A régi tananyagok jelölései és a hatályos kódok

Mit kezdj ezzel a gyakorlatban? A helyes szakmai szemlélet nem az, hogy fejből tudod a hetven
kódot, hanem hogy tudod: a betűjel jelentése szabványhoz és kiadási évhez kötött. Ezért:

• Saját, új rajzon a hatályos MSZ EN IEC 81346-2:2019 kódjait használd.
• Meglévő dokumentáció olvasásakor először a jelmagyarázatot keresd meg, és azt fogadd el –
  még akkor is, ha ott „K1” szerepel a kontaktorra.
• Ha átdolgozol egy régi tervet, a jelöléseket következetesen cseréld le: a fél-átjelölt rajz
  rosszabb, mint a végig régi.

---

3.7 Vezetők jelölése és színkódja

Ez az alfejezet biztonságkritikus. A rajzon és a valóságban is a vezetők azonosítása dönti el,
hogy a nulla- vagy a fázisvezetőt fogod-e meg, és hogy a védővezető valóban védővezető-e. A jelölés
szabályai több hatályos szabványból, egymást megerősítve következnek.

Betűjelölések

3.8. táblázat – A vezetők betűjelölése

Ezeket a jelöléseket a rajzon, a sorkapcsokon és a készülékek kapcsain egyaránt használjuk. A
rendszerfajták (TN-S, TN-C, TT, IT) tárgyalása a 33. fejezetben következik; itt annyi elég, hogy a
PEN-vezető egyetlen vezetőben egyesíti a védő- és a nullavezető szerepét, ezért a jelölése is
összetett.

Színjelölés

Az MSZ HD 60364-5-51:2010 szabvány 514.3. szakasza a következőket írja elő:

• A nulla- vagy középvezetőket a teljes hosszukban kék színnel kell azonosítani.
• A védővezetőket a zöld-sárga színkombinációval kell megjelölni, és ezt a kombinációt más
  célokra nem szabad használni.
• A PEN-vezető jelölése kétféleképpen lehet szabályos:
• zöld-sárga a teljes hosszon, a csatlakozókapcsoknál világoskék kiegészítéssel, vagy
• világoskék a teljes hosszon, a csatlakozókapcsoknál zöld-sárga kiegészítéssel.
• A jelölést nem csak a csatlakozási helyen, hanem minden hozzáférhető ponton alkalmazni kell.

A csupasz (szigetelés nélküli) védő- és PEN-vezetőket is meg kell jelölni: a jelölés történhet
festéssel, szigetelőszalaggal, zsugorcsővel vagy színes érvéghüvellyel, és a jelölésnek a
csatlakozókapcsok előtt jól láthatónak, tartósnak és időállónak kell lennie.

Az erek színsorrendje kábelekben

A kábelek és a hajlékony vezetékek ereinek azonosítását az MSZ HD 308 S2:2002 szabvány rögzíti.
Az alábbi táblázat a szokásos színsorrendeket mutatja; a konkrét kábel érkiosztását azonban mindig
ellenőrizni kell a gyártó műszaki adatlapján, mert a kereskedelmi kivitelek eltérhetnek, és ez az
adat a jegyzet forrásaiban egyetlen forrásból származik.

3.9. táblázat – Érszínsorrendek az MSZ HD 308 S2:2002 alapján (tájékoztató; a gyártói adatlap az irányadó)

Régi dokumentáció, régi színek

A 2000-es évek előtti magyar gyakorlatban a fázisvezető fekete (később fekete vagy barna), a
nullavezető világoskék, a védővezető zöld-sárga volt; a régi négyeres sorrend zöld-sárga,
fekete, kék, barna volt. (Egy 2007-es szakcikk szerint a védővezető még korábban vörös volt –
ez történeti adat, egyetlen másodlagos forrásból.) Felújításkor tehát olyan berendezéssel is találkozni
fogsz, amelyben a színek nem a mai rendszer szerint állnak.

---

3.8 Kapcsolási rajz készítése kézzel és számítógéppel

Az áramútterv felépítésének lépései

Rajzot nem „ösztönből” kezdünk rajzolni, hanem sorrendben:

1. A logikai feladat megtervezése – mit kell a berendezésnek tudnia, milyen üzemállapotai vannak.
2. Az erőátviteli és a vezérlési áramkörök szétválasztása.
3. A készülékek azonosítása és betűjelölése (a 3.6 alfejezet szerinti kódokkal).
4. Az áramutak számozása és a hivatkozási rendszer kiépítése.
5. A térbeli elhelyezés meghatározása – ez már az elrendezési rajz.

Ha ezt a sorrendet tartod, a rajz „magától” rendezett lesz. Ha átugrod a második lépést, a fő- és a
vezérlőkör összekeveredik, és a rajz olvashatatlanná válik.

Rajzlap, méretarány, feliratmező

A villamos rajz ugyanolyan műszaki rajz, mint bármely más, ezért ugyanazok a formai szabályok
vonatkoznak rá. A szabványos rajzlapméreteket az MSZ EN ISO 5457:2000, a méretarányokat az
MSZ ISO 5455:1992 szabvány rögzíti; a részletes szabályokat (vonalfajták, feliratozás, méretmegadás)
a 4. fejezet tárgyalja.

3.10. táblázat – Szabványos rajzlapméretek

Az A0 lap területe körülbelül 1 m², és minden következő méret az előző felezésével keletkezik. A
méretarány (1 : 1, illetve kicsinyítésnél 1 : 2, 1 : 5, 1 : 10, 1 : 20, 1 : 50, 1 : 100, építészeti
rajzokon 1 : 200 és annál kisebb) csak a rajz nagyságát változtatja meg: a rajzon feltüntetett
méretszám mindig a valóságos méret. A kapcsolási rajzok és az áramúttervek jellemzően nem
méretarányosak – az elrendezési rajzok viszont igen.

A rajzlap jobb alsó sarkában áll a feliratmező, amely a rajz „személyi igazolványa”. Tartalma
jellemzően: a megnevezés, a rajzszám, a méretarány, a dátum, a készítő és az
ellenőrző neve, valamint az általános előírások. A villamos tervlapoknak ezen felül tartalmazniuk
kell az aktuális verziószámot és a jelmagyarázatot.

Rajzszám és verziókövetés

A rajzszám a rajz egyedi azonosítója: erre hivatkozik a tervjegyzék, erre hivatkoznak a többi lap
kereszthivatkozásai. A verziószám (revíziószám) azt mondja meg, hogy a rajznak melyik változatát
tartod a kezedben. Ez nem formaság: ha a szekrény a 2-es verzió szerint épült, és te a 4-es szerint
keresel hibát, órákat vesztesz.

Kézzel vagy számítógéppel?

A rajzolás eszköze nem változtat a szabályokon: ugyanazok a rajzjelek, ugyanaz a jelölésrendszer,
ugyanaz a feliratmező. Kézi rajznál a tiszta vonalvezetés, a vonalzó használata és a szabványos
feliratozás számít; a szabadkézi vázlat is legyen arányos, még ha nem is méretarányos.

A képesítési követelmény ugyanakkor elvárja, hogy a technikus a munkájához szükséges műszaki rajzokat
számítógéppel is el tudja készíteni. Ez a jegyzet márkafüggetlen, ezért konkrét programot nem
tárgyal; a lényeg, hogy bármelyik eszközzel dolgozol, a rajzon szerepelnie kell a jelmagyarázatnak, a
dátumnak, a verziószámnak és – méretarányos rajznál – a méretaránynak.

---

3.9 Rajzi elemek azonosítása – vizsgatipikus feladattípus

Érdemes tudni, hogy pontosan mit kérnek a rajzokkal kapcsolatban a vizsgán, mert a felkészülés
ettől célzottá válik.

• Ágazati alapvizsga, írásbeli: a „villamos kapcsolási rajz értelmezése” feladattípus a dolgozat
  15 %-át adja. Tipikus kérdések: mit jelöl egy adott rajzjel; hány vezetőt takar az egyvonalas
  ábrázolás; melyik készülék mit csinál; mi történik egy adott kapcsolási művelet hatására.
• Ágazati alapvizsga, gyakorlati rész: kapcsolási rajz alapján áramkör összeállítása. Itt a rajz
  olvasása és a szerelés minősége együtt számít.
• Szakmai vizsga, projektfeladat rajzi vizsgarésze (15 %): leírás alapján kapcsolási rajz
  készítése, a rajzi elemek azonosítása, valamint szerszám- és anyagjegyzék összeállítása.
• Portfólió: saját készítésű rajzi dokumentáció.

Az értékelésnél visszatérő szempontok: a rajzjelek helyessége és következetes használata; a
készülékjelölések megléte és következetessége; a jelmagyarázat, a dátum és a verziószám; a fő- és a
vezérlőkör szétválasztása; a rajz olvashatósága, rendezettsége; a rajz és a jegyzék egyezése.

Az áramkör valódi összeállításánál – a gyakorlati vizsgán is – a rajzhoz még technológia is
társul. Oktatási célra gyakran banándugós technológiával dolgozunk, mert minden csatlakozás jól
látható és a mérőpontok szabadon hozzáférhetők; a valósághűbb (és a vizsgán is használt) megoldás a
szerelőtáblás technológia, sorkapcsokkal és kábelcsatornával. A vezetéket méretre kell vágni,
csupaszítani (a szigetelés és az érszálak sérülése nélkül), sodrott érnél érvéghüvelyt kell
préselni, nagyobb keresztmetszetnél kábelsarut. Csavaros kapocsnál az előírt meghúzási nyomatékot
be kell tartani. A vezetékvezetés párhuzamos és rendezett legyen, és minden éren legyen azonosító
jelölés – ezek külön értékelési szempontok. A kötéstechnológiákat az 5. fejezet tárgyalja
részletesen.

---

3.10 Gyakori rajzolvasási hibák

Végül nézzük azt a nyolc hibát, amely a leggyakrabban fordul elő – tanulóknál és rutinos szerelőknél
egyaránt.

1. A rajzjel és a valóságos készülék összekeverése. A rajzjel funkciót jelöl, nem alakot.
2. A vezetékkeresztezés és a vezetékkötés összetévesztése. A kötést pont jelöli; pont nélkül nincs
   villamos kapcsolat.
3. A készülékjelölés következetlensége. Ugyanaz a készülék más jelöléssel szerepel az
   áramúttervben és a bekötési rajzon – ilyenkor a rajz nyomon követhetetlen.
4. Az egyvonalas rajz szó szerinti olvasása. Egy vonal több vezetőt takar.
5. A zöld-sárga szín más célra használata. Szabálysértés és életveszélyes.
6. A régi kábelszínek automatikus megfeleltetése az új rendszernek. Régi berendezésben mérni kell.
7. A jelmagyarázat hiánya a saját készítésű rajzon. A vizsgán pontlevonás, a gyakorlatban
   használhatatlan dokumentáció.
8. Az érvéghüvely elhagyása sodrott érnél, csavaros kapocsban.

Ehhez a nyolchoz a fejezet még kettőt hozzátesz:

9. A régi betűjelek átvétele új rajzra – a kontaktor ma QA, nem K; a jelzőlámpa PF, nem
   H (és nem EA); a mutatós mérőműszer PG.
10. A verziószám és a dátum elhagyása – így nem lehet eldönteni, melyik rajz az érvényes.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a különbség az engedélyezési terv, a kiviteli terv és a megvalósulási dokumentáció között?
   Melyiket mikor kell elkészíteni?
2. Ki készítheti el a villamos kiviteli tervet, és mi a technikus szerepe a dokumentációban?
3. Miért mondjuk, hogy a rajzjel funkciót jelöl, nem alakot? Mondj rá két példát.
4. Hogyan különböztetjük meg a rajzon a vezetékkötést és a vezetékkeresztezést?
5. Mikor használunk egyvonalas és mikor többvonalas ábrázolást? Mi az egyvonalas rajz legnagyobb
   veszélye?
6. Sorold fel a rajzfajtákat, és mondd meg mindegyikről egy mondatban, mire való.
7. Mit tartalmaz az áramútterv, és mit nem? Hogyan épül fel az áramutak számozása?
8. Mi az érintkező-kiosztási (hivatkozási) mező, és miért van rá szükség?
9. Magyarázd el saját szavaiddal az öntartás működését egy kontaktoros motorindítóban. Mi történik a
   START gomb elengedésekor?
10. Melyik szabvány adja a készülékek betűkódjait, és milyen elv szerint osztályoz? Mely betűk nem
    használhatók osztálykódként?
11. Miért nem K a kontaktor kódja, és miért nem H a jelzőlámpáé? Mi a helyes kód, és miért?
12. Milyen színnel kell jelölni a nullavezetőt és a védővezetőt? Hogyan jelölhető szabályosan a
    PEN-vezető?
13. Miért nem szabad régi berendezésben kizárólag a vezetékszínre hagyatkozni?
14. Mit tartalmaz a feliratmező, és miért fontos a verziószám a helyszíni munkában?

Tudáspróba

1. Melyik rajzfajta választja szét egyértelműen az erőátviteli és a vezérlési áramkört?
a) áramútterv b) egyvonalas kapcsolási rajz c) elrendezési rajz d) blokkvázlat

2. Az egyvonalas ábrázolásban egyetlen vonal…
a) mindig pontosan egy vezetőt jelöl
b) csak a védővezetőt jelöli
c) több vezetőt is jelölhet, számukat vonalkák vagy szám adja meg
d) a kábel köpenyét jelöli

3. Két vezeték rajzi metszéspontjában nincs kitöltött pont. Ez azt jelenti, hogy
a) a két vezeték villamosan kapcsolódik
b) a két vezeték nem kapcsolódik villamosan
c) ott sorkapocs van
d) ott vezetékkötés van, csak a rajzoló elfelejtette a pontot

4. Az MSZ EN IEC 81346-2:2019 szerint mi a kontaktor osztálykódja?
a) K b) KF c) QA d) QB

5. Melyik kód tartozik az áram-védőkapcsolóhoz?
a) FA b) FC c) FQ d) FB

6. Melyik állítás igaz a H osztályra a hatályos szabvány szerint?
a) H = jelzőlámpa és kürt
b) H = anyagfeldolgozó objektum
c) H = kézi kapcsolókészülék
d) H = hőkioldó

7. Melyik betűket nem szabad osztálykódként használni?
a) A, I, O b) D, J, L c) V, Y, Z d) B, C, E

8. Milyen színű a nullavezető, és hol kell jelölni?
a) fekete, csak a kapcsoknál
b) zöld-sárga, a teljes hosszában
c) barna, csak az elosztóban
d) kék, a teljes hosszában

9. Melyik a szabályos PEN-jelölés?
a) végig zöld, a kapcsoknál kékkel
b) végig sárga, a kapcsoknál zölddel
c) végig zöld-sárga, a kapcsoknál világoskék kiegészítéssel
d) végig fekete, a kapcsoknál zöld-sárga kiegészítéssel

10. Egy kontaktoros motorindítóban a START gomb elengedése után a motor tovább jár. Melyik
elem miatt?
a) a hőkioldó bontó segédérintkezője
b) a STOP gomb bontó érintkezője
c) a kontaktor öntartó (a START gombbal párhuzamos) záró segédérintkezője
d) a főáramköri olvadóbiztosító

Források