A Profibus a világ egyik legelterjedtebb ipari buszrendszere - 2022 végéig már 67,4 millió eszközt telepítettek belőle. Ebben a fejezetben megérted, miért van HÁROM különböző Profibus-változat, hogyan osztoznak a vezérlők a buszon egy „hibrid” hozzáférési móddal, és hogyan vette át (részben) a szerepét az Ethernet-alapú ProfiNet.
6.1 A Profibus változatai és rétegei
1989 óta fejlesztett, mára a világ egyik legelterjedtebb ipari buszrendszere — 2022 végéig 67,4 millió telepített eszközzel. Ma a PI (PROFIBUS & PROFINET International) szervezet gondozza.
A Profibusnak három fő változata van, mindegyik más felhasználási területre optimalizálva:
A leggyakrabban használt változat: gyors, ciklikus adatcserére optimalizálva, vezérlők és decentralizált be-/kimeneti eszközök (érzékelők, beavatkozók) között. A gyártásautomatizálás (pl. gyártósori vezérlés) legelterjedtebb Profibus-változata.
A folyamatautomatizálás igényeire szabott változat. Alacsonyabb sebességű, de a fizikai rétege lehetővé teszi a buszon keresztüli tápellátást és a belső biztonságú (intrinsically safe) kivitelt is — ez teszi alkalmassá robbanásveszélyes (Ex) területen (pl. vegyipari, olaj- és gázipari üzemekben) való alkalmazásra.
Általánosabb célú, KEVÉSBÉ időkritikus adatcserére (pl. vezérlők közötti kommunikációra) tervezett, régebbi változat — mára nagyrészt kiszorult az ipari gyakorlatból, a modern rendszerekben inkább Ethernet-alapú megoldások (pl. ProfiNet) váltották fel. Fogalmi szinten fontos ismerni, mert a Profibus családfájának történeti/logikai része.
Egy gyors, gyártósori be-/kimeneti jel (DP) más igényt támaszt, mint egy folyamatipari, Ex-zónában lévő mérőeszköz (PA) vagy egy vezérlők közti, nem időkritikus üzenetváltás (FMS) — a Profibus-család ezért a KÜLÖNBÖZŐ IGÉNYEKRE külön fizikai réteg-változatokat fejlesztett, miközben (nagyrészt) megtartotta a közös felsőbb rétegű logikát.
Rétegek: mi közös és mi változatfüggő
A három változat nem három különálló protokoll. A lényegi eltérés a LEGALSÓ, fizikai rétegben van — az a fölött lévő protokoll-logika nagyrészt közös, és éppen ez teszi a Profibust egyetlen családdá. Ha ezt az egy mondatot megjegyzed, a három változat viszonya rögtön áttekinthető:
| Változat | Fizikai réteg — ez tér el | Jellegzetes többlet a közös logika fölött |
|---|---|---|
| Profibus-DP | RS-485 alapú csavart érpár (lásd 1.4.), optikai szálas változattal | gyors, ciklikus be-/kimeneti adatcsere |
| Profibus-PA | IEC 61158-2 szerinti, alacsonyabb sebességű átvitel: buszon keresztüli tápellátás és belső biztonságú (Ex) kivitel is lehetséges | terepi mérőeszközök tápellátása és Ex-alkalmassága |
| Profibus-FMS | a DP-vel közös alapokon | üzenetszintű (alkalmazásközeli) szolgáltatáskészlet |
A Profibus-FMS-t emiatt nem is a fizikai rétege különbözteti meg a többitől, hanem az, hogy MILYEN szolgáltatásokat kínál az adatcsere fölött — a neve is erre utal: Fieldbus Message Specification, azaz „terepi busz üzenetspecifikáció”.
A Profibus specifikációjának normatív része EN 50170 Volume 2 néven vált hozzáférhetővé — ha egy tervdokumentációban erre a szabványszámra hivatkoznak, az a Profibus alapspecifikációját jelenti. A jegyzet a rétegmodellből azt a részt tárgyalja, aminek a beüzemelésnél és a hibakeresésnél tényleges következménye van; a teljes, rétegenkénti leképezés magában a specifikációban található.
6.2 Profibus-DP: eszköztípusok, profilok, GSD-fájlok
Eszköztípusok és buszhozzáférés
A Profibus-DP hálózaton kétféle „master” (mester) szerepű eszköz lehet:
A központi vezérlő (pl. PLC, PC), amely rendszeresen adatot cserél a csatlakoztatott be-/kimeneti eszközökkel (slave-ekkel), meghatározza az átviteli sebességet, és kezeli a tokent (lásd lent).
Diagnosztikai vagy beüzemelő eszköz (jellemzően egy konfigurációs szoftver egy laptopon), amely NEM vesz részt a rendszeres, ciklikus adatcserében — csak diagnosztikai vagy beállítási céllal kapcsolódik ideiglenesen a hálózathoz.
A Profibus buszhozzáférése két elvet ötvöz: ha TÖBB Class 1 master is van a hálózaton, ők egymás között tokenátadással (token passing) osztják meg, ki kommunikálhat éppen; egy adott master és a HOZZÁ TARTOZÓ slave-ek között viszont hagyományos master/slave elven zajlik a kommunikáció. Ezt a kombinációt nevezik hibrid hozzáférési módszernek.
Példa: ki beszél mikor? Két Class 1 master egy buszon
A hibrid hozzáférés elvont fogalom, amíg nem követed végig egy konkrét szakaszon. Vegyünk egy olyan Profibus-DP szegmenst, amelyen két Class 1 master dolgozik: az egyik a présgépsor vezérlője (nevezzük A masternek), a másik a csomagolósor vezérlője (B master). Mindkettőnek megvan a saját slave-készlete: A-hoz tartozik három be-/kimeneti modul, B-hez kettő. A karbantartó ezenfelül időnként rácsatlakozik egy laptoppal, amelyen konfigurációs szoftver fut — ez Class 2 master.
A buszon a következő rend szerint jutnak szóhoz:
1. A masternél van a token -> csak A kezdeményezhet A -> saját slave 1 (kérés) slave 1 -> A (válasz) A -> saját slave 2 (kérés) slave 2 -> A (válasz) A -> saját slave 3 (kérés) slave 3 -> A (válasz) 2. A leadja a tokent -> a token B masterhez kerül 3. B masternél van a token -> most csak B kezdeményezhet B -> saját slave 1 (kérés) slave 1 -> B (válasz) B -> saját slave 2 (kérés) slave 2 -> B (válasz) 4. B leadja a tokent -> a token visszakerül A masterhez 5. ... és a kör kezdődik elölről, amíg a rendszer üzemel
Két különböző szabály működik tehát egyszerre, két különböző szinten. A masterek KÖZÖTT tokenátadás dönti el, ki kezdeményezhet: aki nem birtokolja a tokent, az hallgat, így két vezérlő sosem kezd egyszerre beszélni. Egy master és a SAJÁT slave-jei között viszont master/slave elv van: a slave magától soha nem szólal meg, csak akkor válaszol, ha a mestere megszólította. Ezért nem kell a slave-eknek semmilyen ütközéskezelő mechanizmus — nem tudnak ütközni.
A Class 2 master (a laptopos konfigurációs szoftver) nem vesz részt a rendszeres, ciklikus adatcserében: csak diagnosztikai vagy beállítási céllal, ideiglenesen kapcsolódik. Ez nem véletlen és nem is kényelmi kérdés — a fenti körforgásba beékelődő minden extra buszforgalom a ciklikus adatcsere rovására megy. Diagnosztizálj a laptoppal nyugodtan, de ha végeztél, vedd le a buszról.
Nézz meg egy Profibus-DP hálózati topológiarajzot (pl. egy PLC-gyártó dokumentációjából), és azonosítsd, mely eszközök valószínűsíthetően Class 1, és melyek Class 2 masterek. Indokold meg a válaszod az eszközök szerepe alapján.
GSD-fájlok
Szabványosított, szöveges (ASCII) fájl, amely leírja egy adott Profibus-eszköz jellemzőit — a támogatott átviteli sebességeket, a paramétereket, az adatformátumokat. Ennek köszönhetően a konfigurációs szoftver KÜLÖNBÖZŐ GYÁRTÓK eszközeit is egységesen tudja beazonosítani és beállítani, gyártó-specifikus szoftverdriver nélkül.
Amikor egy új eszközt adsz a Profibus-hálózathoz, a konfigurációs szoftvernek elő kell betöltenie az adott eszköz GSD-fájlját (a gyártó biztosítja) — enélkül a szoftver nem tudja, milyen paraméterei és adatformátumai vannak az eszköznek.
Profilok (device profiles)
A GSD-fájl önmagában csak az EGYEDI eszköz jellemzőit írja le — a profilok ennél egy szinttel általánosabbak: egy teljes ESZKÖZKATEGÓRIA (pl. „minden frekvenciaváltó” vagy „minden hőmérséklet-távadó”) közös viselkedését és paramétereit szabványosítják, gyártótól függetlenül.
Szabványosított specifikáció, amely egy eszközkategória KÖZÖS funkcióit, paramétereit és viselkedését írja le — ezáltal egy adott kategórián belül a különböző gyártók eszközei NAGYON HASONLÓAN konfigurálhatók, akár egymással felcserélhetők is lehetnek.
A legismertebb profil a PROFIdrive, amely a hajtás- (motor-, frekvenciaváltó-) vezérlő eszközök közös funkcióit (pl. alapérték-megadás, üzemmódváltás, forgásirány) szabványosítja — a PI több ún. „alkalmazási osztályt” (Application Class) definiál rá, az egyszerű sebességszabályozástól a komplex mozgásvezérlésig. Az osztályok száma hat (gyártói/tipikus adat, a P10–P11 forrás alapján); egy konkrét hajtás besorolását mindig a hozzá tartozó gyártói dokumentációból olvasd ki.
Profibus-PA eszközprofilok
A Profibus-PA-nál a PA-profil (Process Control Devices profil) hasonló szerepet tölt be a folyamatautomatizálási mérőeszközöknél (pl. nyomás-, hőmérséklet-, szint- és áramlásmérők) — szabványosítja, hogyan kell egy adott mérési kategória alapadatait (mért érték, mértékegység, státusz) megjeleníteni és kezelni, függetlenül attól, melyik gyártó eszközéről van szó.
Profibus-FMS szolgáltatásai
A Profibus-FMS (lásd 6.1.) a kevésbé időkritikus, vezérlők közötti kommunikációhoz szabványosított szolgáltatásokat biztosít — ezek fogalmilag hasonlóak a Foundation Fieldbus FMS-rétegéhez (3. fejezet): adatváltozók olvasása/írása, események (pl. riasztások) továbbítása, valamint a kommunikációs kapcsolat felügyelete (a szolgáltatástípusok felsorolása fogalmi szintű összefoglalás a P3 normatív specifikáció alapján, nem a specifikáció tételes szolgáltatáslistája). Vigyázz a névazonosságra: a Profibus-FMS és a Foundation Fieldbus FMS-rétege NEM ugyanaz a szabvány, csak a név és a szolgáltatástípusok rokonok. Mivel a Profibus-FMS mára nagyrészt kiszorult a gyakorlatból, ezeket a szolgáltatásokat csak FOGALMI szinten kell ismerni.
6.3 Kábelezés, konfigurálás dokumentáció alapján
A Profibus-DP tipikusan csavart érpáron (RS-485 alapú fizikai réteg, lásd 1.4.) fut, optikai szálas változat is létezik nagyobb távolságokra vagy zajos környezetben. A Profibus-PA külön, alacsonyabb sebességű és a buszon keresztüli tápellátást is támogató fizikai réteget használ.
Buszkábel (Type A) és csatlakozó
- Kivitel: árnyékolt, csavart érpár
- Jellemző (karakterisztikus) impedancia: 135–165 Ω (P13 forrással igazolt adat)
- Kábelkapacitás: kevesebb, mint 30 pF/méter (gyártói/tipikus adat, a P13–P14 forrás alapján)
- Vezetékátmérő: legalább 0,64 mm (gyártói/tipikus adat, a P13–P14 forrás alapján)
- Vezeték-keresztmetszet: legalább 0,34 mm² (gyártói/tipikus adat, a P13–P14 forrás alapján)
- Hurokellenállás (két ér együtt): legfeljebb 110 Ω/km (gyártói/tipikus adat, a P13–P14 forrás alapján)
A megjelölt értékek a Profibus-kábelek szokásos, gyártói dokumentációkban és telepítési útmutatókban visszatérő adatai. Konkrét kábel beépítése előtt mindig az adott típus adatlapját nézd meg: az a mérvadó, nem ez a felsorolás.
A leggyakoribb csatlakozó egy 9 pólusú D-Sub aljzat/dugó. A gyakorlatban használt tűkiosztás (gyártói/tipikus adat, a P13–P14 forrás alapján):
| Tű | Jel | Leírás |
|---|---|---|
| 1 | Árnyékolás | védőföldelés |
| 3 | RxD/TxD-P | adatvonal, pozitív |
| 5 | DGND | referenciapotenciál |
| 6 | VP | +5 V, a lezáró ellenállások tápfeszültsége |
| 8 | RxD/TxD-N | adatvonal, negatív |
A táblázatból hiányzó tűk (2., 4., 7., 9.) nincsenek minden eszközön bekötve: opcionális vagy gyártófüggő funkciójuk van. Ha egy adott csatlakozótípus kiosztására van szükséged, azt a gyártói dokumentációból vedd — ne ebből a táblázatból következtess rá.
Sok Profibus buszcsatlakozó (a D-Sub házba építve) tartalmaz egy bekapcsolható lezáró ellenállás-hálózatot, amelyet csak a szegmens VÉGPONTJAIN szabad bekapcsolni — a gyártói dokumentáció mindig megadja, hogyan (kapcsolóval, jumperrel) kell ezt beállítani az adott csatlakozótípuson.
A Profibus-hálózat konfigurálásánál (sebesség, terminátorok elhelyezése, a GSD-fájlok betöltése, az egyes eszközök címzése) MINDIG a gyártói dokumentációt és a rendszertervező előírásait kell követni — az eltérő gyártók eszközei közötti interoperabilitást éppen a szabványosított GSD-fájl és a Profibus-profilok biztosítják, de a konkrét beállítási lépések eszközönként eltérhetnek.
Példa: egy új slave-eszköz felvétele GSD-fájl alapján
A következő lépéssor azt mutatja meg, hogyan kerül egy eddig ismeretlen, MÁS GYÁRTÓTÓL származó be-/kimeneti modul egy meglévő Profibus-DP hálózatba. A konkrét menüpontok konfigurációs szoftverenként mások, a lépések logikája viszont mindig ugyanez:
1. GSD-fájl beszerzése a gyártótól, az adott eszközhöz 2. GSD-fájl betöltése a szoftver eszközkatalógusába 3. Eszköz elhelyezése a projektben, a Class 1 master alá 4. Buszcím beállítása eszközön ÉS projektben - egyezzen! 5. Átviteli sebesség a master adja meg; a GSD-ből derül ki 6. Paraméterezés csak amit a GSD felkínál 7. Letöltés a masterbe a kész konfiguráció a vezérlőbe 8. Ellenőrzés adatcsere + Class 2 diagnosztika
Érdemes végiggondolni, mi történik az egyes lépéseknél, mert innen érthető meg, miért pont a GSD-fájl a Profibus gyártófüggetlenségének kulcsa.
A 2. lépésnél a szoftver nem „megtanulja” az eszközt, hanem beolvassa az önleírását: a GSD-fájl tartalmazza, milyen átviteli sebességeket támogat az eszköz, milyen paraméterei vannak, és milyen adatformátumokban közli az értékeit. Enélkül a szoftver nem tud mit kezdeni az eszközzel — nem attól, hogy más gyártótól való, hanem attól, hogy nincs róla leírása.
A 4. lépés a leggyakoribb beüzemelési hibaforrás. A buszcím két helyen létezik: fizikailag az eszközön (a típustól függően kapcsolóval vagy szoftveresen állítva) és logikailag a projektben. Ha a kettő nem egyezik, a master nem találja az eszközt — a tünet pedig ugyanaz, mint egy szakadt kábelnél vagy egy áramtalanított modulnál. Mielőtt a kábelt kezded keresni, a címet ellenőrizd.
Az 5. lépésnél ne feledd: az átviteli sebességet a Class 1 master határozza meg az egész szegmensre, tehát nem eszközönként állítható. A GSD-fájlból derül ki, hogy a felvenni kívánt eszköz egyáltalán tudja-e azt a sebességet, amelyen a szegmens megy. Ha nem, nem az eszközt kell „rákényszeríteni”, hanem vagy másik eszközt kell választani, vagy az egész szegmens sebességét kell újragondolni.
A 8. lépésnél jön jól a Class 2 master: ráköthetsz a buszra a konfigurációs szoftverrel, megnézheted, hogy az új eszköz valóban részt vesz-e a ciklikus adatcserében, és kiolvashatod a diagnosztikai üzeneteit — mindezt anélkül, hogy a termelést megállítanád.
A GSD-fájl az eszköz önleírása, tehát pontosan ahhoz az eszközhöz (és a gyártó által megadott verzióhoz) tartozik. Ha egy hasonló típushoz készült fájlt töltesz be helyette, a konfigurációs szoftver más paramétereket és adatformátumokat feltételez, mint amit az eszköz valójában tud. Az ilyen eltérés nem feltűnő hibaként jelentkezik: a konfiguráció letöltése rendben lezajlik, a hiba csak az adatcserében mutatkozik meg. Hogy melyik fájl tartozik a kezedben lévő példányhoz, azt a gyártói dokumentáció mondja meg.
6.4 ProfiNet
Ipari Ethernet-alapú kommunikációs szabvány, amelyet szintén a PI gondoz — 2018-ig 25 millió telepített csomóponttal az egyik legszélesebb körben használt ipari Ethernet-megoldás. A hagyományos Ethernet-hálózatokra épít, de az ipari alkalmazások determinisztikus (pontos időzítésű) igényeit is kielégíti.
A ProfiNet rétegei
A ProfiNet rétegződését a legkönnyebb úgy megérteni, hogy MIT VESZ ÁT és MIT TESZ HOZZÁ. Átveszi a hagyományos Ethernet-infrastruktúrát: ugyanazt a kábelezést és ugyanolyan kapcsolókat (switch) használ, mint egy irodai hálózat. Hozzáteszi viszont a saját, valós idejű kommunikációs csatornáit (RT és IRT), mert a hagyományos Ethernet önmagában nem garantálja azt a pontos, kiszámítható időzítést, amit egy ipari folyamat megkíván.
Ez a kettősség a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanazon a fizikai hálózaton fut az időkritikus, ciklikus adatcsere és a nem időkritikus forgalom (paraméterezés, diagnosztika) is. A pontos, rétegenkénti leképezést a PI specifikációja rögzíti — a beüzemelés szempontjából az a lényeg, hogy a ProfiNet-eszköz mely valós idejű csatornát támogatja, és ennek megfelelően milyen konformitási osztályba tartozik (lásd lent).
A ProfiNet két fő valós idejű kommunikációs csatornát különböztet meg:
Minden ProfiNet-kompatibilis eszközben megtalálható alapszintű valós idejű csatorna — a legtöbb ipari automatizálási alkalmazás időzítési igényét kielégíti.
Opcionális, SZINKRONIZÁLT (izokron) valós idejű csatorna, olyan alkalmazásokhoz, ahol nagyon pontos, ismétlődő időzítésre van szükség — például mozgásvezérlésnél (motion control), ahol több tengely mozgását szinkronban kell tartani.
Gyakori leegyszerűsítés, hogy a ProfiNet „a Profibus Ethernet-változata” — valójában a ProfiNet önálló architektúra, amely a modern Ethernet-infrastruktúrára épít, és saját valós idejű mechanizmusokkal (RT, IRT) old meg olyan feladatokat, amelyeket a hagyományos irodai Ethernet önmagában nem tudna determinisztikusan kiszolgálni.
ProfiNet konformitási osztályok (profilok)
A PI a ProfiNet-eszközöket három konformitási osztályba (Conformance Class, CC) sorolja (a fejezet lezárásakor ismert osztályozás szerint) — ezek egyfajta „profilként” határozzák meg, milyen funkciókat KÖTELEZŐ támogatnia egy eszköznek az adott osztályban. Az alábbi tartalmi leírások (a P15–P16 forrás alapján):
A legalapvetőbb osztály: szabványos Ethernet-infrastruktúrán (kapcsolók, kábelezés) működik, RT kommunikációval.
A CC-A funkcióira épül, kiegészítve hálózati topológia-felismeréssel és diagnosztikai funkciókkal (pl. könnyebb hibakeresés, eszközcsere automatikus felismeréssel).
A CC-B funkcióira épül, és támogatja az IRT (Isochronous Real-Time) kommunikációt — ehhez speciális, ProfiNet-kompatibilis kapcsolókra (switch) és pontosan szinkronizált hálózati komponensekre van szükség.
A CC-C eszköz mindig tudja azt is, amit egy CC-B vagy CC-A eszköz tud — a magasabb osztály NEM helyettesíti, hanem KIBŐVÍTI az alacsonyabbat. Egy rendszertervezésnél a legalacsonyabb olyan osztályt érdemes választani, amely még kielégíti az adott alkalmazás igényét — a magasabb osztályú eszközök és hálózati komponensek jellemzően drágábbak.
6.5 Gyakorlat: rendszerkiépítés, forgalomtesztelés, hibaelhárítás
- Építs ki egy Profibus-DP hálózatot legalább egy Class 1 masterrel (pl. PLC) és egy vagy több slave-eszközzel (vagy szimulátorral), megfelelő lezárással.
- Töltsd be a slave-eszköz(ök) GSD-fájlját a konfigurációs szoftverbe.
- Konfiguráld be a hálózatot (sebesség, címzés), és ellenőrizd a kapcsolatot.
- Csatlakoztass egy Class 2 master (diagnosztikai) eszközt, és figyeld meg, hogyan fér hozzá a hálózathoz anélkül, hogy megzavarná a ciklikus adatcserét.
- Idézz elő szándékosan egy egyszerű hibát (pl. lazíts meg egy csatlakozót vagy állíts be rossz sebességet egy eszközön), dokumentáld a megfigyelt hibajelenséget, majd javítsd ki.
Összefoglalás
- A Profibus 1989 óta fejlesztett, ma a PI által gondozott, a világ egyik legelterjedtebb ipari buszrendszere.
- Három fő változata van: DP (gyors, ciklikus, gyártásautomatizálás), PA (folyamatautomatizálás, Ex-zónaképes) és FMS (általános célú, ma már ritkán használt).
- A Profibus-DP-n Class 1 (központi vezérlő) és Class 2 (diagnosztikai) masterek vannak; a buszhozzáférés hibrid: tokenátadás a masterek között, master/slave a master és a slave-jei között.
- A változatokat elsősorban a fizikai rétegük különbözteti meg; a fölötte lévő protokoll-logika nagyrészt közös, a normatív szöveg EN 50170 Volume 2 néven jelent meg.
- A GSD-fájl teszi lehetővé a különböző gyártók eszközeinek egységes konfigurálását: az eszköz önleírása, ebből derül ki, milyen sebességeket, paramétereket és adatformátumokat tud. Új eszköz felvételénél a buszcím és a sebesség egyeztetése a két leggyakoribb hibaforrás.
- A ProfiNet ipari Ethernet-alapú szabvány, RT (alapszintű) és IRT (szinkronizált, mozgásvezérléshez) valós idejű csatornákkal — nem egyszerűen „Profibus Etherneten”.
- A ProfiNet szabványos Ethernet-infrastruktúrát vesz át, és erre építi rá a valós idejű csatornáit; az eszközök konformitási osztályokba (CC-A, CC-B, CC-C) sorolhatók, amelyek egymásra épülnek.
Ellenőrző kérdések
- Miért van a Profibusnak három fő változata? Melyik mire optimalizált?
- Mi a különbség a Class 1 és a Class 2 master között a Profibus-DP-n?
- Mit jelent a „hibrid buszhozzáférési módszer”?
- Mire való a GSD-fájl, és miért fontos a különböző gyártók eszközeinek együttműködéséhez?
- Miért alkalmas a Profibus-PA robbanásveszélyes (Ex) területre, míg a Profibus-DP jellemzően nem?
- Mi a ProfiNet, és hogyan viszonyul a hagyományos Ethernethez?
- Mi a különbség a ProfiNet RT és IRT csatornája között?
- Miért téves az az állítás, hogy „a ProfiNet csak a Profibus Etherneten”?
Tudáspróba
1. Melyik Profibus-változat alkalmas robbanásveszélyes (Ex) terepi eszközökhöz? a) Profibus-FMS b) Profibus-PA c) Mindhárom egyformán d) Profibus-DP
2. Egy laptopos diagnosztikai szoftver ideiglenesen csatlakozik egy Profibus-DP hálózathoz, csak hibakereséshez. Milyen master-osztályba tartozik? a) Slave b) Class 1 c) Class 2 d) Nincs is master szerepe
3. Egy hálózaton két Class 1 master van. Hogyan osztják meg egymás között a buszhozzáférést?
4. Igaz vagy hamis: a GSD-fájl egy gyártó-specifikus szoftverdrivert tartalmaz, amit csak az adott gyártó eszközén lehet futtatni.
5. Melyik ProfiNet-csatorna szükséges egy több tengelyt szinkronban mozgató alkalmazáshoz? a) RT b) Egyik sem, sima Ethernet elég c) Profibus-FMS d) IRT
6. Miért nagyrészt kiszorult a Profibus-FMS a mai ipari gyakorlatból?
7. Mi a különbség fizikai réteg szempontjából a Profibus-DP és a Profibus-PA között?
8. Egy technikus azt mondja: „a ProfiNet ugyanaz, mint a Profibus, csak Ethernet-kábelen.” Cáfold meg röviden, a fejezet 6.4 alfejezete alapján.