17. fejezet – Hibakeresés, karbantartás, javítás

Egy hűtőberendezés hibája ritkán „szól” egyértelműen. A kezelő annyit mond, hogy „nem hűt”, a kijelzőn egy kód villog, a szívócső deres. Ugyanez a kép mögött állhat kevés hűtőközeg, eltömődött szűrő, álló ventilátor vagy egy rosszul bekötött érzékelő. Ha a tünetet kezeled – például „ránézésre” utántöltesz –, a hibát nem javítottad, csak elfedted, és könnyen újat okoztál.

A fejezet a korábbiakra épít. A túlhevítés és az utóhűtés fogalmát és mérését a 2.4 pont, a hűtőkör elemeinek felépítését és jellegzetes hibáit a 4–8. fejezet (4.11, 5.8, 6.8, 7.7 és 8.9 pont) tárgyalja – ezeket itt nem ismételjük, hanem egyetlen diagnosztikai rendszerbe kapcsoljuk. A mérőműszereket a 11. fejezet, a munkavédelmi alapokat a 12. fejezet tárgyalja.

17.1 A hibakeresés módszertana: logikai (kizárás, hibafa) és szakismereti

Tünet és ok

A programkövetelmény a 9. kompetenciánál kétféle hibakeresési módszert nevez meg: a logikait és a szakismeretit. A gyakorlatban a kettő együtt dolgozik (17.1. ábra): a logika adja a menetrendet, a szakismeret pedig azt, hogy a menetrend minden lépésében jó helyen keress.

A logikai módszer: kizárás

A Rabi-féle példatár gyakorlati összefoglalója szerint a diagnosztizálás lépései nagyban függenek a jelentkező tünetektől, ezért a problémát a tüneteken keresztül érdemes megközelíteni. A hatósági tananyag hibatáblázatai is így épülnek fel: hibajelenség → lehetséges ok → javasolt eljárás.

A kizárás legfontosabb tanulságát a példatár egy ismerős helyzeten mutatja be: a gép nem hűt kielégítően, valamely része „fagy” – és a szerelő könnyen jut arra az elhatározásra, hogy elő kell venni a hűtőközeget, és már tölti is a rendszert, sok esetben túl. A tanács ezzel szemben: előbb bizonyosodj meg arról, hogy valóban alultöltöttség van-e, és csak akkor kezdd el az utántöltést, ha a többi lehetőség mind kizárható.

A hibafa

A kizárást könnyebb végigvinni, ha a lehetséges okokat ágakba rendezed. A 17.2. ábra egy ilyen hibafát mutat egy gyakori panaszra – a példatár szerint az egyik legáltalánosabb tünetre –: a gép nem hűt (eleget). A fa ágai kizárólag forrásainkban felsorolt okokból állnak; az elrendezés a jegyzet saját didaktikai eszköze.

A fán a sorrendnek is jelentése van. A forrásaink következetesen az egyszerűbb, kívülről látható okokkal kezdenek:

• a hatósági tananyag szerint számítógépes diagnosztika nélkül is először a lehetséges külső okokat kell számba venni: kontakthibák, nagy átmeneti ellenállás a csatlakozóknál, beragadt kontaktorok, hibás vezetékkötegek, hibás hűtőköri alkatrészek;
• a példatár fagyos szívóoldalnál legelőször a légszűrőt, az elpárologtató felületét és a légáramot nézeti meg, csak utána az adagolót;
• a hatósági tananyag szerint ha mechanikus hiba nem tapasztalható, akkor kell megvizsgálni, hogy a vezérlés jeladói, érzékelői helyes jelet adnak-e.

Hol a hiba? – helymeghatározás mérésekkel

Ha a hiba egy szakaszra szűkült, a pontos helyet méréssel keresed meg. A példatár módszere: a dugulás helyét nyomásmérésekkel lehet a legkönnyebben megtalálni a gyanított helyek előtt és után – a nagy nyomásesés egyértelműen mutatja a dugulást. Ha nincs elég mérőpont, az alkatrészek hőmérséklete segít: például eltömődött szűrőszárítónál a két oldal között jelentős hőmérséklet-különbség érezhető, akkor is, ha jegesedés nem látszik (17.3. ábra, 8.1 pont).

A hatósági tananyag szerint a hűtőrendszerbe épített elzáró szerelvényekkel az egyes részegységek, csőszakaszok ki is zárhatók – ez a javítást és sokszor a hibakeresést is megkönnyíti (8.4 pont).

A szakismereti módszer: a hűtőkör mint rendszer

A szakismereti módszer alapja, hogy a hűtőkör elemei rendszert alkotnak. A hatósági tananyag szerint a négy fő elem viselkedése egymással összefügg, és a külső feltételekkel együtt határozza meg, milyen elpárolgási és kondenzációs hőmérséklet áll be (17.4. ábra). Külső feltétel a hűtött közeg (levegő, víz) belépő hőmérséklete és tömegárama, valamint a hőt elvivő környezeti levegő vagy víz hőmérséklete és tömegárama. Minden külső változás módosítja a belső jellemzőket, a berendezés pedig egy új egyensúlyi állapotba áll be. A hatósági tananyag szerint a hűtőberendezés szabályozástechnikailag arányos, önbeálló szakasz: egy üzemi jellemző megváltozása után magától új egyensúlyba kerül.

Ebből két gyakorlati szabály következik:

1. Egy mért érték csak a külső feltételekkel együtt értelmes. Egy magas kondenzációs nyomás 35 °C-os kánikulában lehet rendben, 20 °C-on viszont hibát jelez. A 2.7. táblázat iránya itt is érvényes: magasabb kondenzációs hőmérséklet rontja, alacsonyabb elpárolgási hőmérséklet szintén rontja a jóságfokot.
2. Az elemeket külön-külön és együtt is vizsgálni kell. A Rabi-jegyzet szerint a teljesítményhiánynál éppen az a nehéz, hogy eldöntsd: a kompresszor, a kondenzátor és a folyadékgyűjtő, az összekötő csőrendszer, az automatika vagy a szűrőszárító okozza-e. Ehhez az egyes elemek működési jellemzőinek ismerete, majd az együttműködési hibák kiszűrése kell – és pontos nyomásmérő a szívó- és a nyomóoldalon.

17.1. táblázat. A két hibakeresési módszer összevetése (saját összefoglalás a [P] 8.1, a [RP] 67. o. és az [R2] 24. pont alapján).

17.2 Hibafelvétel és biztonsági alapszabályok

Mit kérdezz, mielőtt hozzányúlsz?

A hibakeresés első lépése nem a mérés, hanem az információgyűjtés. A hatósági tananyag szerint a felügyelet nélkül üzemelő automatikus berendezésnél az üzemeltető jellemzően csak a hibakijelzést, a hűtött tér hőmérsékletét, a léghűtő deresedését, jegesedését és a kondenzátor külső szennyeződését észleli; időszakos vagy állandó felügyeletnél üzemnaplót vezetnek. Ezekből indulsz:

1. Mi a panasz? Mióta? Folyamatos vagy időszakos? (például csak délután,
   csak télen, csak leolvasztás után)
2. Milyen hibakód, hibaüzenet jelent meg? Törölték-e, újraindították-e?
3. Mi történt előtte? Szerelés, javítás, tisztítás, áramszünet,
   utántöltés, beállítás-módosítás, átrendezés a hűtött térben.
4. Mit mutat a napló? Korábbi javítások, töltések, cserék, mérési
   eredmények (17.6 pont).
5. Mit látsz kívülről? Jég, dér, olajfolt, szennyezett hőcserélő,
   kondenzvíz, szokatlan zaj, égett szag.

A 3. kérdés különösen fontos. A hatósági tananyag egyik esetében (17.5 pont, 1. eset) a tulajdonos a kiolvadt biztosítékokat kisebb értékűekre cserélte – a valódi ok, a beégett mágneskapcsoló, eközben tovább rongálta a kompresszort. Az ilyen közbeavatkozásról csak akkor tudsz, ha megkérdezed.

Állandósult üzem – csak akkor mérj, amikor van mit

Egy hűtőkör a bekapcsolás után percekig „keresi” az egyensúlyát: a nyomások, a hőmérsékletek és az adagoló állása változik. A mestervizsga-jegyzet szerint egy split klímában kb. 15 perccel a bekapcsolás után alakulnak ki az üzemi nyomások és hőmérsékletek – ezt állandósult üzemállapotnak nevezzük, és csak ekkor lehet a mért értékekből a működést megítélni.

Ha a mért értékeket egy korábbi méréssel hasonlítod össze, az csak azonos üzemállapotban értelmes – a kondenzátor tisztaságának követésénél a Rabi-jegyzet ezért kéri a mérést két leolvasztás között, közel azonos napszakban (5.8 pont).

A mérési adatsor

A mestervizsga-jegyzet a klímák hibamegállapításának menetét így adja meg: szívóoldali nyomás, nyomóoldali nyomás (ha mérhető – klímáknál sokszor nem), áramfelvétel lakatfogóval, túlhevítés a szívóoldali nyomásból és a szívócsőre tett tapintó hőmérővel. A Rabi-jegyzet a villamos oldalon a feszültséget, az áramfelvételt, a motortekercs-ellenállást, a hőmérsékletet és a vezetékek folytonosságát említi. A teljes mérési adatsort a 17.5. ábra mutatja; a hibaszimuláció mérési lapja (17.12. táblázat) ugyanezt rögzíti.

Biztonsági alapszabályok

A hibakeresés során működő berendezésen mérsz, és nyomás alatti, villamosan táplált rendszerhez nyúlsz. A szakma veszélyforrásait a 12.3 pont, a feszültségmentesítés lépéseit a 12.7 pont tárgyalja; itt a hibakeresésre jellemző szabályokat emeljük ki.

Villamos munka. Kapocsdobozt, vezérlőpanelt csak feszültségmentesített állapotban bonts (12.7 pont); a feszültség alatti mérést (feszültség, áram) csak megfelelő mérési kategóriájú műszerrel végezd (11.1 pont). A kondenzátorok kisütésére vonatkozó szabályt szintén a 12.7 pont tárgyalja.

A hűtőkör megbontása. Az MSZ EN ISO 5149-4:2025 a hűtőközeget tartalmazó elemek javítására – ahol alkalmazható – egy kötött sorrendet ad (17.6. ábra). Ennek lényege: előbb a kockázat felmérése és az eligazítás, utána a közeg szabályos eltávolítása, és csak az előkészített, kiöblített szakaszon a javítás, végül a javított rész vizsgálata. Más szakember (hegesztő, villanyszerelő, méréstechnikus) közreműködését a szabvány szerint a hűtéstechnikában kompetens személy felügyeli, forrasztani pedig csak képzett személy szabad, a szakasz kiöblítése után. A közeget csak szabályosan, visszanyerő készülékkel szabad eltávolítani (16.1–16.2 pont): szelepmag kiszerelése, „kicsit leengedés” vagy a csőkötés nyomás alatti megbontása nem hibakeresési módszer, hanem környezetszennyező és balesetveszélyes.

Éghető közegek (A2L, A3). Az MSZ EN ISO 5149-4:2025 tájékoztató melléklete az éghető közeggel működő berendezés javítására további óvintézkedéseket ajánl: gyújtóforrástól mentes, szellőztetett munkaterület, kéznél lévő tűzoltó eszköz, a közegre alkalmas, szikramentes szivárgáskereső, a hűtőkör megnyitása előtt a közeg eltávolítása, inert gázos (például nitrogénes) öblítés és vákuumozás, valamint csak éghető közegre alkalmas lefejtő berendezés használata. A szabályokat részletesen a 12.4 és a 15.7 pont tárgyalja.

Védelmek. A hatósági tananyag a kompresszor és a védelmek tesztjét is „ellenőrzött körülmények között” végezteti, a nyomásokat folyamatosan figyelve, kész arra, hogy beavatkozzon (17.3 pont). A példatár egy folyadékhűtő magasnyomás-hibájánál is csak akkor engedi a fokozott felügyelet melletti üzemet, ha minden biztonsági retesz él (nagynyomású presszosztát, áramláskapcsoló, hőkioldó).

17.3 Diagnosztika nyomással, túlhevítéssel, utóhűtéssel – hibamátrix, mintapéldák

Négy szám, amelyből olvasol

A hűtőkör állapotát négy számított értékből olvasod ki – a mérésük módját a 2.4 és a 11.6 pont tárgyalja:

• t₀ – elpárolgási hőmérséklet, a szívóoldali nyomásból (zeotrop keveréknél a harmatpontból);
• t_c – kondenzációs hőmérséklet, a nyomóoldali nyomásból (zeotrop keveréknél a buborékpontból);
• túlhevítés = szívócső-hőmérséklet − t₀;
• utóhűtés = t_c − folyadékcső-hőmérséklet.

Egyetlen érték önmagában keveset mond. A diagnózis a párokból születik: a szívóoldalon a szívónyomás és a túlhevítés, a nyomóoldalon a kondenzációs nyomás és az utóhűtés együtt mutat egy irányba.

A szívóoldal: szívónyomás és túlhevítés

A hatósági tananyag a hibákat a szívóoldali nyomás és a szívóág állapota (fagyos vagy száraz) szerint négy esetbe sorolja; a mestervizsga-jegyzet ugyanezt a szívónyomás és a túlhevítés párjával teszi. Az adagolóhoz köthető okokat a 6.8 pont és a 6.13. ábra részletezi; a 17.2. táblázat a teljes képet adja, az adagolón kívüli okokkal együtt.

17.2. táblázat. A szívóoldal négy esete ([T] 6.2.5 és 6.2.22; [K] IV/1).

Két megjegyzés a táblázathoz – mindkettőnél a források eltérnek:

• Túl sokat adagoló szelep. A hatósági tananyag az első sorba is felveszi, a mestervizsga-jegyzet viszont a túl nyitott, belül áteresztő szelepet a magas szívónyomás, kicsi túlhevítés esethez sorolja (3. sor). Ha a szívónyomás alacsony, ezért előbb a légoldalt zárd ki; a szelepre csak utána gyanakodj.
• Kompresszor. A mestervizsga-jegyzet a „hibás, kis teljesítményű kompresszort” a magas szívónyomás, kicsi túlhevítés okai között sorolja fel; a hatósági tananyag a kompresszor szelepeinek, dugattyújának belső áteresztését a magas szívónyomás, száraz szívóág esetnél tárgyalja – ott a visszajutó forró gőz melegíti a szívóágat. A két forrás nem ugyanarról a hibáról beszél, ezért itt a túlhevítés nem döntő jel; a kompresszort a hatósági tananyag tesztjével ellenőrzöd (lásd lent).

A nyomóoldal: kondenzációs nyomás és utóhűtés

A mestervizsga-jegyzet a nyomóoldalt két esetre bontja: magas kondenzációs nyomás kicsi utóhűtéssel – a kondenzátor nem tud elég hőt leadni –, illetve magas kondenzációs nyomás nagy utóhűtéssel – a kondenzátorban folyadék torlódik. A két eset okait az 5.6. táblázat sorolja fel. A hibakeresésben ezt a két kiegészítést tedd hozzá:

• Alacsony kondenzációs nyomás nagyon nagy utóhűtéssel – a téli túlhűtött kondenzátor. A példatár szerint a méretezettnél jóval kisebb kondenzátornyomás a kisnyomású oldalon is nyomásesést okoz, és töltethiányos tüneteket mutat – ezért fenyeget a túltöltés. A hatósági tananyag esetében télen 35–40 K utóhűtést mértek (17.5 pont, 3. eset; 5.6 pont).
• Fagyos folyadékvezeték. A példatár szerint ha a nyomóoldal (folyadékvezeték) fagy, nagy valószínűséggel a töltet döntő hányada elveszett: a folyadék már az elpárologtató előtt, a csőben elpárolog; a szívóoldali nyomás nagyon alacsony, a nyomóoldali az elvártnál jóval alacsonyabb. A hatósági tananyag hibatáblázata az eljegesedett folyadékágat az eltömődött szűrőszárítóhoz (a forrás szóhasználatában: szárító-szűrő) köti. A két forrás ugyanannak a tünetnek két okát adja – a nyomóoldali nyomás és az utóhűtés dönt közöttük (17.3. táblázat).

A hibaképek összesítése

A 17.3. táblázat a forrásaink tételeiből összerakott hibaképeket mutatja. Ahol a cellában „–” áll, ott a forrásaink az adott hibához nem kötnek egyértelmű irányt: azt a jellemzőt a hiba nem mozdítja el jellegzetesen, vagy más körülménytől függ.

17.3. táblázat. Jellegzetes hibaképek. Saját összeállítás, cellánként a [T] 6.2.5, 6.3.17 és 3.5.2.2, a [K] IV/1, a [RP] 19. és 20. feladat, a [RP] 67–69. o. és az [R2] 24.3.1 tételei alapján. *A csillagos cellák következtetések: a kondenzációs nyomásra a példatár csak a nagy töltethiányra ad irányt; a kis utóhűtésre a forrásaink a buborékos áramlásból következtetnek ([RP] 19. feladat: a buborék oka lehet kevés utóhűtés, eltömődés vagy közegveszteség; [T] 3.5.2.2), közvetlen forrásállításunk nincs.

A táblázatból egy fontos fogás olvasható ki: a túlhevítés és az utóhűtés együtt választja szét a hasonló hibákat (17.8. ábra).

• Nagy túlhevítés nem nagy utóhűtéssel, buborékkal a nézőüvegben: valószínűleg kevés a hűtőközeg a rendszerben.
• Nagy túlhevítés nagy utóhűtéssel: van hűtőközeg, de a folyadékoldalon megakad – a kondenzátorban torlódik, az elpárologtatóba kevés jut.
• Normál vagy kicsi túlhevítés nagy utóhűtéssel és magas kondenzációs nyomással: túl sok a hűtőközeg – ha a kondenzátor tiszta, a ventilátora rendben van, és a kondenzációs nyomásszabályozó nem tart túl magas nyomást (5.6. táblázat).
• Kicsi túlhevítésnél a döntő jel a szívónyomás: alacsony nyomásnál a hőterhelés kevés (légoldal), magas nyomásnál az adagoló ad túl sokat.

Két célzott teszt a hatósági tananyagból

A kompresszor és a védelmek tesztje (gyűjtős, elzárókkal ellátott rendszeren, hűtés üzemben, ellenőrzött körülmények között):

1. Nyomóoldal: a kondenzátor hűtését ellenőrzötten kiiktatod, vagy a
   nyomóoldali elzárót nagyon lassan zárod. A nyomás nő, amíg a nagynyomású
   biztonsági kapcsoló a gyártói határon le nem állítja a gépet.
   -> Ha a kompresszor ezt a nyomást el tudja érni, a nyomóoldala vélhetően
      rendben van, és a nagynyomású védelem működését is ellenőrizted.
2. Visszaállítod az alapállapotot.
3. Szívóoldal: a folyadékgyűjtő kilépő elzáróját zárod, és megvárod, amíg a
   kompresszor a szívóoldalt a kisnyomású biztonsági kapcsolóig leszívja.
   -> Ez a kompresszor szívóoldalát, a három- vagy négyutas szelep és a
      forrógázos leolvasztás zárását, valamint a kisnyomású védelmet is
      ellenőrzi.

A teszt alatt a nyomásokat végig figyeled (17.2 pont, „Védelmek a hibakeresés alatt”). A gyűjtős rendszerek kémlelőnyílásos gyors töltetellenőrzését és a pontos, mérleges ellenőrzést a 16.5 pont tárgyalja.

Mintapéldák

A példák mért értékei szemléltető adatok; a telítési hőmérsékleteket a 2.2. táblázatból olvassuk, egész fokra kerekítve (a CoolProp-értéktől legfeljebb 0,4 K-re).

Átadáskor:
  p0 = 8,5 + 1 = 9,5 bar abs   -> t0 = 5 °C
  túlhevítés = 10 - 5 = 5 K
  pc = 26,9 + 1 = 27,9 bar abs -> tc = 45 °C
  utóhűtés = 45 - 40 = 5 K
Most:
  p0 = 5,9 + 1 = 6,9 bar abs   -> t0 = -5 °C
  túlhevítés = 12 - (-5) = 17 K
  pc = 23,8 + 1 = 24,8 bar abs -> tc = 40 °C
  utóhűtés = 40 - 39 = 1 K

p0 = 4,7 + 1 = 5,7 bar abs   -> harmatpont: -10 °C
túlhevítés = 8 - (-10) = 18 K
pc = 26,3 + 1 = 27,3 bar abs -> buborékpont: 45 °C
utóhűtés = 45 - 36 = 9 K
hőmérséklet-esés a szűrőszárítón: 36 - 27 = 9 K

p0 = 1,0 + 1 = 2,0 bar abs  -> t0 = -10 °C
túlhevítés = -9 - (-10) = 1 K
pc = 9,2 + 1 = 10,2 bar abs -> tc = 40 °C
utóhűtés = 40 - 36 = 4 K (változatlan)
korábban: 1,4 + 1 = 2,4 bar abs -> t0 = -5 °C

Klíma nagynyomású mérőcsonk nélkül

Sok kisebb split klímán csak a szívóoldalon van szervizcsonk, a kondenzációs nyomás és az utóhűtés így közvetlenül nem mérhető. Ilyenkor a mestervizsga-jegyzet menete szerint a szívóoldali nyomás, a túlhevítés, az áramfelvétel és a beltéri egység beszívott és kifújt levegője közötti különbség a támpont, mindig a gyártói adatokhoz hasonlítva.

A mestervizsga-jegyzet egy 3,5 kW-os, R-410A-s, inverteres, kapillárcsöves split klíma gyári adatait közli (hűtés, +35 °C környezet, kompresszor névleges fordulaton): szívóoldali túlnyomás 9–12 bar (t₀ = 7–13 °C), kifújt levegő 12–16 °C, a beszívott és kifújt levegő különbsége hűtésben 8 K felett normális, a felvett áram hűtésben 4,5 A. Ha egy mért érték e tartományon kívül esik, az rendellenes működésre utal.

A forrás két tartománya a felső határon nem egyezik: a CoolProp-számítás szerint R-410A-nál 9 bar túlnyomáshoz kb. 7 °C harmatponti hőmérséklet tartozik (egyezik), 12 bar-hoz viszont kb. 16 °C, nem 13 °C. Ilyenkor a szűkebbet (itt a hőmérsékleti tartományt) vedd alapul, és ha teheted, nézd meg a konkrét gép szervizdokumentációját.

p0 = 6,8 + 1 = 7,8 bar abs -> harmatpont: kb. -1 °C
   (a 2.2. táblázat -5 és 0 °C-os sora között interpolálva;
   CoolProp: -0,7 °C)
túlhevítés = 14 - (-1) = kb. 15 K
levegő: 27 - 21 = 6 K   (< 8 K)

Gyakorlat

17.4 Villamos hibakeresés; hibakódok

Mit mérsz a villamos oldalon?

A Rabi-jegyzet szerint a hibák behatárolásához a feszültség, az áramfelvétel, a motortekercs-ellenállás és a hőmérséklet mérésére, valamint a vezetékek folytonosságának ellenőrzésére lehet szükség. A műszereket a 11.2 pont, az érintésvédelmi ellenőrzés logikáját és a szerelő jogosultságának határát a 11.3 pont tárgyalja – a hibakeresés közbeni mérés nem helyettesíti az érintésvédelmi felülvizsgálatot.

A villamos hibakeresés is kívülről halad befelé. A hatósági tananyag (vasúti klíma példáján) a „külső” okokkal kezd: kontakthibák, nagy átmeneti ellenállás a csatlakozóknál, beragadt kontaktorok, sérült, szakadt vezetékek, laza érintkezések. A 17.4. táblázat a tananyag hibatáblázatának villamos sorait foglalja össze.

17.4. táblázat. Villamos hibatünetek és okaik ([T] 6.3.17 – vasúti klíma, a jelenségek általánosak; a kondenzátorventilátor-sor kiegészítve a [RP] 69. o. alapján).

Megjegyzés a táblázathoz – a megengedett feszültségeltérés gyártófüggő. A hatósági tananyag hibatáblázata szerint (egy konkrét gyártó dokumentációja alapján) a tápfeszültség legfeljebb 10 %-kal térhet el a kompresszor névleges feszültségétől; a mestervizsga-jegyzetben bemutatott folyadékhűtő üzembe helyezési ellenőrzése ±5 %-os feszültségingadozást enged. A két érték két különböző gép adata – a mérvadó mindig az adott berendezés gyártói előírása.

Kompresszormotor: védelem, tekercsek, szigetelés

Klixonozás. A mestervizsga-jegyzet szerint tipikus hiba, ha a kompresszor „klixonozik”: a bimetálos hővédelem kikapcsolja, a lehűlés után visszakapcsolja, a kompresszor ismét túlmelegszik, és így tovább. Ez annak a jele, hogy a kompresszor hamarosan tönkremegy, mert a túlmelegedés miatt leromlik a tekercsszigetelés. A klixonozás mögött túlterhelés vagy a motor elégtelen hűtése áll – hűtőközeghiánynál például a motor hűtése is elmarad (4.11 pont) –, és ezt az okot kell megkeresni. A Rabi-jegyzet arra is figyelmeztet, hogy fáziskimaradás ellen a beépített klixon nem véd (4.11 pont).

Tekercsellenállás. A mestervizsga-jegyzet szerint a hagyományos egyfázisú (gördülődugattyús) klímakompresszorok fő- és segédtekercsének ellenállása hozzávetőleg 3 Ω, illetve 10 Ω – ez lehetővé teszi a tekercsek, és ezzel a kapcsok beazonosítását (17.9. ábra). A frekvenciaváltóval táplált háromfázisú (köztük BLDC) motorok tekercsellenállása ennél is kisebb, a mestervizsga-jegyzet szerint legfeljebb 1 Ω körüli.

Testzárlat és szigetelés. A hatósági tananyag első esetében (17.5 pont) a túlmelegedett tekercsek lakkozása leégett, és a tekercs és a test közötti ellenállás 0 Ω lett – a kompresszor testzárlatos. A szigetelési ellenállás mérését a 11.2 pont tárgyalja; a kompresszorra a mérvadó határérték a gyártói szervizdokumentációban található.

a) eltérés = (198 - 230) / 230 · 100 = -13,9 %
   a ±10 %-os sáv 230 V-nál: 207 V ... 253 V  -> 198 V KÍVÜL esik
b) a legnagyobb érték (12,9 Ω) a két végkapocs között van: 2 és 3
   -> a közös (C) az 1-es kapocs; ellenőrzés: 3,1 + 9,8 = 12,9 Ω
   1-2: 3,1 Ω  -> 2 = főtekercs (R)   (kb. 3 Ω)
   1-3: 9,8 Ω  -> 3 = segédtekercs (S) (kb. 10 Ω)

Mágneskapcsoló. A hatósági tananyag első esetéből kiderül: a mágneskapcsoló beégésének valószínűsége a kapcsolások számával – a forrás szerint exponenciálisan – nő, ezért karbantartáskor az üzemórákat és a kapcsolási számokat is ellenőrizni kell. A mestervizsga-jegyzetben közölt gyártói karbantartási utasítás a megszakító-érintkezők rendszeres tisztítását és elhasználódásuk esetén cseréjét írja elő.

Érzékelők. A „majdnem jó” érzékelő – amelynek jele téves, de még tűrésen belüli, tehát nem szakadt és nem zárlatos – a hatósági tananyag szerint ugyanúgy hibás működést okoz. Az érzékelőt ezért a saját, független méréseddel kell összevetni; az elektronikus expanziós szelep ellenőrzésének teljes sorrendjét a 6.8 pont adja.

Hibakódok

A hibakód a hibakeresés kiindulópontja, nem a vége. A hatósági tananyag esettanulmányai közül háromban ugyanaz az üzenet – „alacsony nyomás” – jelent meg, és mindháromszor más volt az ok (17.10. ábra):

• egy folyadékhűtő azért ment alacsony nyomásra, mert a beégett mágneskapcsoló miatt a beállított hőmérsékleten nem tudott leállni (villamos hiba);
• egy légkezelős hűtés azért, mert a berendezést nem részterhelésre választották ki (tervezési hiba);
• egy irodaházi folyadékhűtő azért, mert a fogyasztói szelepek zárásakor kevés víz áramlott rajta át (hidraulikai hiba).

További tudnivalók a forrásokból:

• A hatósági tananyag első esetében az alacsony nyomás hibája alap felhasználói szinten nem volt törölhető: a berendezés többszöri áramtalanítás után sem indult. A törléshez ilyenkor magasabb hozzáférési szint kell (gyártófüggő) – és csak az ok megszüntetése után van értelme.
• A leolvasztás túl hosszúra nyúlását is hibaüzenet jelzi (7.5 pont).
• A hatósági tananyag szerint a korszerű diagnosztika számítógépes háttér nélkül nehezen végezhető; a példatár az adatrögzítő műszerek előnyét abban látja, hogy az időbeli diagramokból a zavarok okai célzottan diagnosztizálhatók.

Gyakorlat

17.5 Esettanulmányok (rendszer – jelenség – ok – megoldás – tanulság)

A hatósági tananyag nyolc valós esetet közöl egységes szerkezetben. Itt a hibakeresés szemszögéből dolgozzuk fel őket: mi volt a jelenség, mi a valódi ok, és a „Hogyan juthattál volna el az okig?” sor a jegyzet saját elemzése arról, mely lépéseken át vezetett volna a 17.1–17.4 pont módszere az okhoz. A rendszeradatok a forrás szerintiek.

1. eset – A biztosíték csak tünet (folyadékhűtő kompresszorleégése)

2–4. eset tömören

17.5. táblázat. A hatósági tananyag 2–4. esete ([T] 7.9.2–7.9.4).

5–8. eset röviden

17.6. táblázat. A hatósági tananyag 5–8. esete röviden ([T] 7.9.5–7.9.8).

Egy eset a példatárból: eljegesedett termoszelep

A példatár esete: a termosztatikus expanziós szelep erősen eljegesedett, de az elpárologtatónak csak az eleje deres. Az ok: a szelep szennyszűrője részben eldugult; a következmény túl alacsony elpárolgási nyomás, a kisnyomású kapcsoló ki-be kapcsolgat. A nyom: a jég a szűkületnél kezdődik, nem a szívócsövön – a 17.3. ábra szerinti helymeghatározás a szelep bemeneti szűrőjére mutat.

Mit tanulunk a nyolc esetből?

17.7. táblázat. Az esetek csoportosítása (a jegyzet saját besorolása a [T] 7.9 esetei alapján).

A nyolc esetből hatban tehát nem egy magától elromlott alkatrész volt a hiba oka, hanem a kiválasztás vagy a rendszer egésze – ezeken egy új kompresszor vagy szelep önmagában nem segített volna (17.7 pont).

17.6 Karbantartás: felhasználói és szakemberi feladatok, ellenőrzőlista, napló

Mi a karbantartás célja?

A szabvány a karbantartás céljait is felsorolja: a személyi balesetek és az árukár megelőzése, az elemek üzemképességének és a rendszer rendeltetésének megőrzése, a hűtőközeg- és olajszivárgás felderítése és megszüntetése, valamint az energiapazarlás minimalizálása. A karbantartás terjedelmét és ütemezését a kezelési utasításnak kell leírnia; a szabvány szerint a gyakoriság a rendszer típusától, méretétől, korától és használatától függ, és sok esetben évente egynél több karbantartás kell.

A hatósági tananyag szerint a karbantartási feladatok gyakoriságát időtartam vagy üzemóra alapján szokták megadni. Példája: egy dugattyús kompresszor terve 1000 üzemóra után előírhatja az olaj szűrését és vizsgálatát, az olajszűrő cseréjét, az olajhűtő, a szívóoldali szűrő és a tengelykapcsoló ellenőrzését, valamint a szivárgásvizsgálatot.

Ki mit végezhet?

A hatósági tananyag háromféle üzemeltetést különböztet meg; a feladatok ennek megfelelően oszlanak meg az üzemeltető és a szakember között (17.8. táblázat).

17.8. táblázat. Üzemeltetési módok és feladatok ([T] 1.8.2 és 7.10.2).

Az MSZ EN ISO 5149-4:2025 szerint azt a rendszeres karbantartást, amely nem jár a hűtőkörbe való beavatkozással vagy annak beállításával, és nem igényel hűtéstechnikai szakismeretet, megfelelő készségű személy is elvégezheti. Minden más – a hűtőkör megbontása, a töltet kezelése, a beállítás, a javítás – szakember feladata; a hűtőközeggel végzett munkához szükséges képesítést az 1.5 és a 14.11 pont tárgyalja. A példatár által közölt gyártói karbantartási utasítás is így fogalmaz: a karbantartást szakképesítéssel rendelkező szakember végezze, hibás működés esetén a javítást képesített szerelő.

Az ellenőrzőlista

A 17.9. táblázat a forrásaink karbantartási tételeit rendezi ellenőrzőlistába. A lista kiindulópont: az adott berendezés kezelési és karbantartási utasítása mindig elsőbbséget élvez, és ott, ahol a tétel egy konkrét gép utasításából származik, ezt a forrás oszlop jelzi.

17.9. táblázat. Karbantartási ellenőrzőlista. A „gyártói példa” egy konkrét berendezés karbantartási utasításából vett tétel ([K] I. rész, [RP] 61. o.).

Szivárgásvizsgálat a karbantartásban

A hatósági tananyag a jogszabályban előírt gyakoriságú szivárgásvizsgálatot kiemelt karbantartási feladatnak nevezi; szivárgást okozhatnak a rezgések, a hő- és nyomásváltozásokból eredő tágulások és zsugorodások, a kopás, sőt a karbantartás és a javítás műveletei is. A fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó berendezéseknél a szivárgásvizsgálat követelményeit és gyakoriságát a klímagázokról szóló törvény az (EU) 2024/573 rendeletre bízza ([KTV] 10. § (1)); hogy a gyakoriság a töltettől hogyan függ, azt a 14.6 és a 14.11 pont tárgyalja. A szénhidrogénes (például R-290-es) hűtőkör is klímagázt tartalmaz ([KTV] 1. melléklet 5. pont): ha legalább 150 g – lakáscélú helyiségben telepített körnél legalább 1 kg – közeget tartalmaz, az üzemeltetőnek szivárgásészlelő rendszerről és annak legalább háromévenkénti ellenőrzéséről kell gondoskodnia ([KTV] 5. § (6), 10. § (3)). Klímagázt tartalmazó berendezés szivárgásvizsgálatát kizárólag képesítéssel rendelkező vállalkozás végezheti ([KTV] 10. § (4)). A vizsgálat módszereit a 15.10 pont tárgyalja.

Az MSZ EN ISO 5149-4:2025 szerint ha a vizsgálat közben szivárgás gyanúja merül fel – például a hőmérséklet-ellenőrzés vagy a teljesítménycsökkenés alapján –, a szivárgást megfelelő műszerrel meg kell keresni, ki kell javítani, és a javítás után újra ellenőrizni kell; az eredmény és a megtett intézkedés a naplóba kerül. A szabvány szerint a szivárgást késedelem nélkül javítani kell, és a rendszer csak akkor helyezhető újra üzembe, ha minden szivárgást kijavítottak.

További tételek a szabványból

• Lefúvatott biztonsági szelep. A légkörbe lefúvató biztonsági szelepet működése után meg kell vizsgálni, és ki kell cserélni, ha nem ült vissza tökéletesen. A lefúvás oka pedig hiba – azt meg kell keresni (8.7 pont).
• Jelölések. A kompresszoron, a berendezésen olvashatatlanná vált feliratokat fel kell újítani.
• Közegek keverése. Különböző hűtőközegeket egy rendszerben keverni semmilyen körülmények között nem szabad; a közegcserét a 16.7 pont tárgyalja.
• Tájékoztató időközök. A szabvány tájékoztató melléklete – ahol a nemzeti előírás hasonlót nem ad – a biztonsági kapcsolók, vészjelzések és riasztók évenkénti helyszíni ellenőrzését, a külső biztonsági szelepek szemrevételezését (az ISO 5149-2 szerint) és évenkénti tömörségvizsgálatát, valamint ötévenkénti újrakalibrálását vagy cseréjét ajánlja.

A napló

A naplóról a 17.2 pontban már volt szó. Az MSZ EN ISO 5149-4:2025 szerint a rendszerért felelős személy vezeti, a berendezésnél kell lennie, vagy kérésre bemutathatónak kell lennie, és ezek kerülnek bele (17.10. táblázat):

17.10. táblázat. A napló tartalma (saját megfogalmazás az MSZ EN ISO 5149-4:2025 4.3 pontja alapján).

A napló mellett a klímagáz-adatbázisban vezetendő jegyzőkönyveket a 19.3 pont, a munkalapot a 12.8 pont tárgyalja.

Gyakorlat

17.7 A javítás utáni ellenőrzés és a működés igazolása

A javítás létjogosultsága

A programkövetelmény a 9. kompetenciánál azt is elvárja, hogy a szerelő ellenőrizze a javítás létjogosultságát, és javítás után a megfelelő működést, és vállalja az elvégzett javítás minőségét. A létjogosultság azt jelenti: a javítás a valódi okot szünteti-e meg, és arányban áll-e a céllal. Mielőtt cserélsz vagy töltesz, három kérdésre legyen válaszod:

1. Megvan-e az ok? A tünet (kiolvadt biztosíték, alacsony nyomás) nem ok (17.1 pont). A 4.11 pont szerint kompresszorcsere előtt a kompresszort tönkretevő okot is meg kell keresni – a hatósági tananyag 7. esetében a kompresszorral együtt az adagolót is cserélték.
2. Megszünteti-e a javítás az okot? Utántöltés szivárgó rendszerbe nem javítás: a hatósági tananyag szerint előbb a szivárgást kell ellenőrizni és megszüntetni; keveréknél a tananyag a hiányzó közeg pótlását csak azeotrop közegnél javasolja (16.4 pont).
3. Ez a legjobb megoldás a tulajdonosnak? A 2. esetben a tananyag a gép cseréjét csak arra az esetre javasolja, „ha a tulajdonosnak valóban szüksége van” a megfelelő hűtésre – az ilyen döntést a tulajdonossal együtt kell meghozni.

Az ellenőrzés lépései

A javítás utáni ellenőrzés az MSZ EN ISO 5149-4:2025 javítási sorrendjének utolsó két lépése (17.6. ábra): a javított rész vizsgálata – nyomáspróba, tömörségvizsgálat, működési próba –, majd a visszaszerelés, a vákuumozás és a töltés. A szabvány szerint minden javítás után, szükség szerint, legalább ezeket kell elvégezni: a biztonsági, szabályozó és mérőeszközök, valamint a riasztók működésének (és kalibrációs idejének) ellenőrzése; tömörségvizsgálat a javított részen vagy az egész rendszeren; a javított rész leválasztása és vákuumozása (17.11. ábra).

A 17.6. és a 17.11. ábra sorrendje nem mond ellent egymásnak, csak mást vizsgál. A szabvány javítási sorrendjében a működési próba a javított rész vizsgálatához tartozik, és a visszaszerelés, a vákuumozás és a töltés előtt van (MSZ EN ISO 5149-4:2025, 5.3.1 h)–i)). A teljes berendezés működési próbájához viszont feltöltött, üzemelő kör kell, ezért a 17.11. ábrán a töltés és a védelmek ellenőrzése után, az 5. lépésben áll.

A 17.11. ábra lépéseihez két kiegészítés: a szabvány szerint a vákuumozás álló vákuumszivattyúval 270 Pa alatti abszolút nyomásig tart, amelyet a szivattyú leválasztása után elég ideig fenn kell tartani, és a vákuumozásról és a töltésről igazolás vagy azzal egyenértékű naplóbejegyzés készül (módszer, eredmény, nyomások, időtartam; 15.9 pont); kompresszorcserénél az új kompresszor olajmennyiségét is ellenőrizni kell ([T] 6.1.13).

A működés igazolása: előtte és utána

A hatósági tananyag szerint a karbantartás befejező mozzanata az elvégzett munka ellenőrzése és dokumentálása: műszeresen kell ellenőrizni a rendszer kalorikus jellemzőit, üzemi nyomásait, a befújt levegő hőmérsékletét, helyét és mennyiségét. A szabvány a hűtőközeg cseréjénél kifejezetten előírja, hogy a teljes üzemi adatsort a csere előtt alapállapotként rögzíteni kell, és a csere után ehhez kell hasonlítani. Ugyanez a gondolat minden javításnál működik: a „javítás előtt” mérés a hibát, a „javítás után” mérés a gyógyulást dokumentálja.

17.8 Gyakorlat: hibaszimuláció

A hibaszimuláció a fejezet összes módszerét egyetlen feladatban gyakoroltatja. Az oktató egy működő gyakorló berendezésen ismert, visszafordítható hibát állít be, a tanuló pedig a hibafelvételtől a javítás igazolásáig végigviszi a keresést. A projektvizsgán pontosan ez a helyzet áll elő: a vizsgázó „ellenőrzi és működteti a megépített rendszert, hibafeltárást végez”, és a méréseket jegyzőkönyvben rögzíti.

Az oktató előkészülete

A gyakorló berendezés. Legalkalmasabb egy osztott vagy kompakt rendszer, amelyen van szívó- és nyomóoldali mérőcsonk, nézőüveg, szűrőszárító, folyadékgyűjtő elzáróval és termosztatikus expanziós szelep (17.12. ábra). Kisebb gépen is elvégezhető a gyakorlat egy része.

A beavatkozások. A hatósági tananyag maga is ellenőrzött beavatkozásokkal vizsgál – kitakarja a kondenzátort, kiiktatja a kondenzátor hűtését, lassan zárja a nyomóoldali elzárót, elzárja a folyadéktartályt (17.3 pont). A gyakorlat ugyanezt a logikát követi: minden beavatkozás visszafordítható, és a hűtőkört nem bontja meg.

17.11. táblázat. Oktatói beavatkozások a hibaszimulációhoz és a várható hibakép (a várható képek forrása a 17.3. táblázat; a beavatkozások a [T] 6.2.4 ellenőrzött vizsgálatainak mintájára).

Az alapállapot. Az oktató a beavatkozás előtt a hibátlan gépen, állandósult üzemben felveszi a teljes mérési adatsort (17.2 pont), és rögzíti a külső feltételeket. Ez lesz a tanuló összehasonlítási alapja – éppúgy, ahogy a valóságban az üzembe helyezési jegyzőkönyv.

1. HIBAFELVÉTEL - kérdezd ki az "üzemeltetőt" (az oktatót): panasz, kezdete,
   hibakód, előzmények. Nézd meg a naplót és az alapállapot adatsorát.
2. BIZTONSÁG - védőeszköz, a mérőtömlők és a műszer ellenőrzése, a gép
   feszültségmentesítési pontjának megismerése.
3. SZEMREVÉTELEZÉS - kondenzátor, elpárologtató, szűrők, ventilátorok,
   nézőüveg, dér és jég helye, olajfoltok.
4. MÉRÉS - csatlakoztatás, majd 15 perc után, állandósult üzemben a teljes
   adatsor a mérési lapra (17.12. táblázat). Kivétel a H4: azonnali mérés
   a H4-doboz szerint, "nem állandósult" jelöléssel.
5. KIÉRTÉKELÉS - t0, tc, túlhevítés, utóhűtés kiszámítása; összevetés az
   alapállapottal; a hibakép kiválasztása a 17.3. táblázatból.
6. KIZÁRÁS - a hibakép 2-3 lehetséges okából egy-egy célzott ellenőrzéssel
   (hőmérséklet-esés egy elemen, ventilátor, érzékelő rögzítése) válaszd ki
   a valódit. Írd le, mit zártál ki és miért.
7. JAVÍTÁS - jelentsd be az okot és a javasolt javítást; az oktató
   engedélyével (vagy az oktató) visszaállítja a beavatkozást.
8. IGAZOLÁS - új mérés állandósult üzemben; összevetés az alapállapottal
   (17.f mintapélda).
9. DOKUMENTÁLÁS - munkalap: jelenség, mérések, hibakép, ok, javítás,
   igazoló mérés, aláírás.

17.12. táblázat. Mérési lap a hibaszimulációhoz (másold le, és töltsd ki minden beavatkozásnál).

Hibaszimuláció papíron

Ha nincs gyakorló berendezés, a gyakorlat első öt lépése – a kiértékelés és a hibakép kiválasztása – mért adatsorokon is elvégezhető. Az alábbi adatok egy R-32-es gyakorló gépről származnak (szemléltető adatok), három különböző, ismeretlen beavatkozás után.

Összefoglalás

• A hibakeresés célja az ok megtalálása, nem a tünet elfedése. A logikai módszer (kizárás, hibafa) adja a menetrendet, a szakismereti módszer (a hűtőkör összefüggései) azt, hol keress. Előbb hibafelvétel és szemrevételezés, és csak állandósult üzemben mérj – kívülről befelé haladva.
• A diagnózis négy számból születik: t₀, t_c, túlhevítés, utóhűtés – mindig abszolút nyomással, zeotrop keveréknél harmat- és buborékponttal, a gyártói vagy a saját korábbi értékekhez hasonlítva.
• A túlhevítés és az utóhűtés együtt választja szét a hasonló hibákat: nagy túlhevítés + nagy utóhűtés: szűkület a folyadékoldalon; nagy túlhevítés, nem nagy utóhűtés, buborék: valószínűleg töltethiány; nagy utóhűtés + magas kondenzációs nyomás, normál túlhevítés: túltöltés; kicsi túlhevítésnél a szívónyomás dönt.
• A hibakód a leoldott védelmet nevezi meg, nem az okot; az esettanulmányok szerint a hibák jó része rendszerszintű (kiválasztás, részterhelés, vízoldal, tél), ezeket alkatrészcsere nem oldja meg.
• A megelőző karbantartás a kezelési utasítás szerint, ellenőrzőlistával és naplóval történik; a hűtőkörbe beavatkozó munka szakemberi feladat.
• A javítás létjogosultságát előre, a működést utólag kell igazolni: nyomáspróba, tömörség, vákuum, töltés, védelmek, majd a javítás előtti és utáni mérés összevetése és a dokumentálás.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a különbség a hibajelenség és a hibaok között? Mondj példát arra, amikor egy jelenségnek három különböző oka lehet!
2. Miért kell a hibakeresést a tüneteken keresztül, „kívülről befelé” végezni? Milyen sorrendet ad a hatósági tananyag és a példatár a fagyos szívóoldal vizsgálatára?
3. Mit jelent, hogy a hűtőkör a külső feltételekkel együtt „önbeálló” rendszer? Miért nem lehet egy kondenzációs nyomásról a környezeti hőmérséklet nélkül ítéletet mondani?
4. Miért nem elég a túlhevítés a töltethiány és a folyadékoldali szűkület megkülönböztetéséhez? Mi dönt közöttük?
5. Mit tudsz meg egy hibakódból, és mit nem? Hogyan találod meg egy szűkület helyét, ha kevés a mérőpont?
6. Milyen sorrendet ad az MSZ EN ISO 5149-4:2025 a hűtőközeget tartalmazó elemek javítására, és mely lépések tartoznak a javítás utáni ellenőrzéshez?
7. Mi kerül a naplóba, és hogyan segíti a napló a következő hibakeresést?

Tudáspróba

1. Egy gép nem hűt kielégítően, a szívóoldala fagyos. A példatár szerint mit ellenőrzöl legelőször?

• a) A töltetet: a fagyos szívóoldal a hűtőközeghiány biztos jele, ezért tölteni kell.
• b) Az expanziós szelep beállítását, mert a fagyot mindig a szelep okozza.
• c) A kompresszor szelepeit, mert a fagy belső áteresztésre utal.
• d) A légszűrőt, az elpárologtató felületét és azt, hogy van-e megfelelő légáram.

2. Egy berendezésen alacsony a szívónyomás, nagy a túlhevítés, nagy az utóhűtés, és a szűrőszárító után hidegebb a cső, mint előtte. Melyik hibakép illik rá?

• a) túltöltés
• b) szűkület a folyadékoldalon
• c) szennyezett kondenzátor
• d) túl nyitott expanziós szelep

3. Egy R-32-es klíma szívóoldali manométere 5,9 bar-t mutat, a szívócső hőmérséklete 15 °C. Mekkora a túlhevítés (p_b = 1 bar, 2.2. táblázat)?

• a) 20 K
• b) 15 K
• c) 10 K
• d) 9 K

4. Mit közöl egy „alacsony nyomás” hibakód?

• a) Azt, hogy a rendszerből elszökött a hűtőközeg, ezért szivárgáskeresés nélkül azonnal pótolni kell.
• b) Azt, hogy a kisnyomású kapcsolót magasabb értékre kell állítani.
• c) Azt, hogy melyik védelem oldott le – az ok több különböző is lehet.
• d) Azt, hogy a kompresszor szívószelepe eltört.

5. Mit jelent, ha egy kompresszor „klixonozik”?

• a) A kompresszor fordított irányban forog, mert a bekötésnél felcserélték a tápláló fázisok sorrendjét.
• b) A hővédelem ismételten lekapcsolja és visszakapcsolja; a kompresszor hamarosan tönkremehet.
• c) A mágneskapcsoló érintkezői összehegedtek, ezért a gép nem áll le.
• d) A kompresszor normálisan üzemel, a jelenség csak indításkor fordul elő.

6. Egy R-410A-s berendezésen: szívóoldal 8,3 bar, szívócső 10 °C, nyomóoldal 29,7 bar, folyadékcső 37 °C. A kondenzátor tiszta, a ventilátor jár, a gépet a múlt héten „utántöltötték”. Mi a legvalószínűbb hibakép?

• a) töltethiány
• b) szűkület a folyadékoldalon
• c) túltöltés
• d) kevés hőterhelés az elpárologtatón

7. Az MSZ EN ISO 5149-4:2025 szerint mit kell egy javítás után – szükség szerint – legalább elvégezni?

• a) Csak a kompresszor áramfelvételének mérését.
• b) A teljes hűtőközeg-töltet lefejtését és cseréjét, függetlenül attól, melyik elemet javítottad.
• c) A kezelési utasítás átírását.
• d) A biztonsági és szabályozó eszközök ellenőrzését és a tömörségvizsgálatot.

8. Egy 230 V névleges feszültségű kompresszor kapcsain 198 V-ot mérsz. Mi a helyes megállapítás a hatósági tananyag ±10 %-os példája alapján?

• a) Az eltérés kb. −14 %, kívül esik a sávon: a feszültségesés helyét meg kell keresni.
• b) Az eltérés kb. −8 %, a sávon belül van, nincs teendő.
• c) Az eltérés kb. −32 V, ami a sávon belül van.
• d) Az eltérés nem számít, mert az inverteres és a hagyományos kompresszor is bármekkora feszültségen elindul.

(Megoldások: B. függelék.)

A fejezet forrásai