16. fejezet – Hűtőközeg lefejtése, betöltése, olajcsere

Egy klímaberendezés kompresszora tönkrement, egy hűtőkamra elpárologtatója kilyukadt, egy régi gép közegét le kell cserélni. Mindhárom munka ugyanúgy kezdődik: a hűtőközeget ki kell venned a körből, mielőtt egyetlen kötést is megbontanál. És ugyanúgy végződik: a javított kört fel kell töltened – a gyártó által előírt mennyiséggel, a közegnek megfelelő módon –, és ezt igazolnod is kell.

A fejezet a jogi kerettel kezd (16.1), majd a lefejtés (16.2–16.3), a betöltés és a töltet ellenőrzése (16.4–16.5), az olajcsere (16.6), a közegváltás (16.7) és a hulladék (16.8) következik; a 16.9 pont egy teljes munkát gyakoroltat jegyzőkönyvvel. A fejezet sokat épít a nyomás és a telítési hőmérséklet összefüggésére (2.1–2.4), a szűrőszárítóra és a szervizszelepekre (8.1, 8.4), a hűtőközegek és olajok tulajdonságaira (14. fejezet), valamint a nyomáspróbára és a vákuumozásra (15.8–15.9).

16.1 A visszanyerés kötelezettsége és a képesítési feltétel

Miért nem engedheted ki a közeget?

A fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló uniós rendelet (a továbbiakban: F-gáz rendelet, (EU) 2024/573) szerint tilos ezeket a gázokat szándékosan a légkörbe kibocsátani, ha a kibocsátás a rendeltetésszerű használathoz műszakilag nem szükséges; ha a gázt egyik tartályból vagy rendszerből a másikba töltöd át, minden óvintézkedést meg kell tenned, hogy a lehető legkevesebb jusson ki ([EU] 4. cikk).

A hazai végrehajtási rendelet – a 458/2024. (XII. 30.) Korm. rendelet, a továbbiakban [J458] – ezt a szerelő munkájára fordítja le. A 2. melléklete szerint:

• a fluortartalmú gázt tartalmazó hűtőkör töltetét minden, a kör megbontásával járó munka előtt a kör nem érintett részébe vagy külön tartályba kell visszanyerni;
• a kört csak a gáz teljes eltávolítása után szabad megbontani, a visszanyerést az atmoszférikus nyomás eléréséig kell biztosítani;
• légköri nyomás feletti nyomású kört csak a töltőszelephez csatlakozva lehet megbontani;
• a gázt tömörségre ellenőrzött csatlakozásokkal és elzáró szelepes tömlőkkel kell visszanyerni és tölteni, és csak megfelelően címkézett palackba szabad tölteni.

A rendelet azt is felsorolja, mikor kerülhet elkerülhetetlen, de elhanyagolható mennyiség a környezetbe: a teljes visszanyerés után a rendszerben maradt gáz a megbontáskor, a vákuumszivattyún át távozó gáz, a nem vákuumozható csatlakozók légtelenítése és a szervizkígyókban légköri nyomáson maradó gáz. Minden más kibocsátás szabálysértés. A hatósági tananyag hozzáteszi: a lefejtett közeget ellenőrzés nélkül egy másik, működő körbe tölteni a jogszabályon túl szakmailag is elfogadhatatlan, mert a szennyezett közeg (olaj, sav, víz) a működő berendezést is tönkreteheti ([T] 8.1).

Négy fogalom, amelyet pontosan kell használnod

A hatósági tananyag szerint az alapvető tisztítás az, ami a helyszínen elvégezhető (nedvesség- és savszűrés); a regenerálás és az ártalmatlanítás engedélyhez kötött, hűtős vagy klímás vállalkozás alanyi jogon nem végezheti ([T] 8.1).

A [J458] szerint a visszanyert közeg – amíg jogszabály nem tiltja – a szükséges tisztítás után ugyanabba a hűtőkörbe visszatölthető, vagy regenerálás után más körben újra felhasználható; visszatöltés előtt a rendszer tömörségét ellenőrizni kell ([J458] 2. melléklet 3. pont). A szervizszabvány (MSZ EN ISO 5149-4:2025, a továbbiakban [S5149]) részletesebb döntési utat ad (16.1. ábra).

A visszanyert közegről a birtokbavételtől számított két éven belül gondoskodni kell (értékesítés, regenerálásra vagy ártalmatlanításra átadás), és regenerálásra csak az adatbázisban visszanyertként feltüntetett közeg adható át ([J458] 25. § (4), 33. § (3)).

A képesítési feltétel

A visszanyerést csak képesített személy végezheti, képesített vállalkozás alkalmazottjaként ([EU] 8. cikk; [J458] 33. § (1) c) pont). A képesítési rendszert az 1.5 és a 14.11 pont mutatja be; itt csak azt nézzük meg, kinek mekkora rendszerhez szól a visszanyerési jogosultsága.

16.1. táblázat. A visszanyerési jogosultság töltethatárai a [J458] 1. melléklete szerint (a 2026. február 1-jétől hatályos szöveg; a jogszabály változhat, a hatályos állapotot mindig ellenőrizd).

A szabvány szerint visszanyerést, újrahasznosítást, regenerálást és ártalmatlanítást csak hozzáértő személy végezhet, és a közeg sorsáról még a kivétele előtt dönteni kell: a rendszer előélete, a közeg fajtája, a kivétel oka és a rendszer állapota alapján ([S5149] 6.1.2, 6.1.5).

És a természetes közegek?

Az uniós visszanyerési kötelezettség ([EU] 8. cikk) az F-gázokra vonatkozik. A hazai jog azonban a szénhidrogéneket (propán, izobután, propén), a szén-dioxidot és az ammóniát is klímagáznak tekinti ([KTV] 1. melléklet 3–5. pont), és a klímagázos alkalmazásokon végzett visszanyerést – a telepítéssel, javítással, szivárgásvizsgálattal együtt – csak képesített személy végezheti, képesített vállalkozás alkalmazottjaként ([KTV] 4. § (3)). A [J458] 1. mellékletében a H-I. sor a „klímagázokat tartalmazó”, a H-II. sor kifejezetten a „fluortartalmú üvegházhatású gázokat és szénhidrogéneket tartalmazó” berendezéseket nevezi meg; hogy egy szénhidrogénes gépen végzett konkrét munkára melyik kategória jogosít, hatósági értelmezés kérdése (14.28. táblázat utáni bekezdés).

Más kérdés, hogy a természetes közeget ki kell-e nyerni, vagy a légkörbe engedhető-e: a [J458] 2. mellékletének visszanyerési technológiai előírása (az atmoszférikus nyomásig történő visszanyerés) szövege szerint a fluortartalmú gázra és az ózonréteget lebontó anyagra szól, a szénhidrogénekre, a CO₂-re és az ammóniára vonatkozó hazai szabályt forrásaink nem írják le egyértelműen (részletek és a forráseltérések: 16.4 pont). A biztonságos és környezetkímélő út minden közegnél a zárt technológia.

16.2 Lefejtő készülék, bekötés; gőz-, folyadékfázisú és push-pull lefejtés

A lefejtő (visszanyerő) készülék

A „szárazkompresszor” olajmentes kompresszort jelent (a jegyzet magyarázata). A szabvány szerint a lefejtő gép legyen tömör, feleljen meg a vonatkozó biztonsági szabványnak (IEC 60335-2-104), halogénezett közegekhez az ISO 11650-nek is; a gépet és a műszereit rendszeresen ellenőrizni, kipróbálni és kalibrálni kell ([S5149] 6.2.4.2, 6.6.1; a két hivatkozott szabvány hatályos kiadása ellenőrizendő). Éghető közeghez csak erre tervezett lefejtő gép használható ([S5149] E.3). A gépnek a szabvány szerint 20 °C-on 0,6 bar abszolút (legfeljebb 0,2 m³ belső térfogatú rendszernél), illetve 0,3 bar abszolút (0,2 m³ felett) végnyomást kell elérnie ([S5149] 6.6.3) – a manométeren ez kb. −0,4, illetve −0,7 bar (2.1 pont).

16.2. táblázat. Lefejtő gépek a töltet nagysága szerint ([RF] 2.3). A konkrét gép kiválasztásánál a gyártói adat a mérvadó.

Mielőtt bekötsz

1. Azonosítsd a közeget (adattábla, címke) és a töltetet (adattábla + napló).
   Döntsd el, mi lesz a közeggel (16.1. ábra) – visszakerül, vagy hulladék.
2. Ellenőrizd a jogosultságodat a töltet nagysága szerint (16.1. táblázat).
3. Válassz palackot: az adott közegre jelölt, érvényes vizsgájú, ép, a lefejtett
   közeghez kijelölt palack (16.3 pont). Számítsd ki, mennyi fér bele.
4. Állítsd a palackot mérlegre, a tömlők felszerelése után (16.3 pont).
5. Ellenőrizd a lefejtő gépet (szűrő, működés), a tömlőket (tömör, elzáró
   szelepes, a közeg nyomásának megfelelő), a szervizcsaptelepet (11.5 pont).
6. Védőfelszerelés: védőszemüveg és védőkesztyű (12.2 pont).
7. Éghető közegnél: gyújtóforrás-mentes, szellőzött munkaterület, tűzoltó
   készülék, szikramentes szivárgáskereső (16.4 pont, 12.4 pont).

A Rabi-féle mestervizsga-jegyzet szerint védőszemüveg és védőkesztyű minden közegkezelésnél kötelező, védőruha viselése ajánlott ([RF] 1.2.3): a tömlőből kifröccsenő, gyorsan párolgó közeg fagyási sérülést okozhat (12.3 pont).

Lefejtés a rendszer saját kompresszorával. Ha a berendezésnek folyadékgyűjtője és működő kompresszora van, a töltet nagy része a lefejtő gép nélkül is a gyűjtőbe szívatható (leszívatás, 8.1 és 15.11 pont); lefejtő gép akkor kell, ha a rendszer saját kompresszora nem használható ([S5149] 6.5.2.1 a). A hatósági tananyag lépéssora: a folyadéktartály zárószelepének elzárása; üzem, amíg az alacsonynyomás-kapcsoló leállít; főkapcsoló le; a kompresszor nagynyomású oldalának leválasztása és lefejtése a visszanyerő palackba; a kisnyomású oldal elzárójának nyitása, a maradék gőz lefejtése; végül a visszanyert tömeg feljegyzése ([T] 5.3.3.2).

A három lefejtési módszer

A Rabi-féle mestervizsga-jegyzet a kis töltetű rendszereknél a közvetlen módszert írja le – a lefejtő a gőzt vagy a folyadékot átszivattyúzza a palackba –, a nagy töltetűeknél a push-pull eljárást ([RF] 2.3).

16.3. táblázat. A három lefejtési módszer ([RF] 2.3; [T] 5.1).

Mikor fejezted be a lefejtést?

Három forrás egybehangzóan ugyanazt a próbát adja: állítsd le a lefejtő gépet (zárd el a csatlakozását), és figyeld a rendszer nyomását. Ha a nyomás nem emelkedik, a lefejtés befejezettnek tekinthető ([T] 5.1; [RF] 1.2.4; [S5149] 6.5.2.1). Ha emelkedik, a rendszerben még folyadék van – például az olajban oldva vagy egy hideg pontban –, amely elpárologva visszaállítja a nyomást (16.5. ábra). A szabvány megjegyzi, hogy az ürítés ideje a nyomástól függ: a vége lassú, ezért légy türelmes.

Meddig kell leszívni? A [J458] 2. melléklete szerint legalább az atmoszférikus nyomásig. A szabvány ennél többet kér: a megbontás előtt a nyomást 0,6 bar abszolút nyomásra (legfeljebb 0,2 m³ belső térfogatú rendszer vagy rendszerrész), illetve 0,3 bar abszolút nyomásra (0,2 m³ felett) kell csökkenteni, 20 °C-ra vonatkoztatva; ezután a nyomás vákuumszivattyúval tovább csökkenthető, és a vákuumot száraz, oxigénmentes nitrogénnel kell megtörni. Ugyanez érvényes a selejtezés előtti ürítésre; a szén-dioxidos rendszereknél a légköri nyomás is elfogadható ([S5149] 6.5.2.1). A jó gyakorlat a szabvány értékeinek elérése. Lefejtés után a Rabi-féle mestervizsga-jegyzet szerint a berendezést száraz nitrogénnel 0,3–0,5 bar túlnyomásra kell tölteni, hogy a levegő ne jusson be ([RF] 1.2.4); a megbontás után azonnal vissza nem szerelhető csővégeket le kell dugózni ([J458] 2. melléklet 6.8).

16.3 Palack-töltési korlát – mintapélda

Milyen palackba fejthetsz le?

A palackok jelölését, vizsgálatát és kezelését a 14.12 pont tárgyalja; a lefejtéshez a legfontosabbak ([T] 5.2, 8.4; [S5149] 6.5.2; [J458] 15. § (5)):

• csak megkülönböztető jelzéssel ellátott, az adott közegre és töltetmennyiségre hitelesített, érvényes hatósági vizsgájú, ép palack; a címkén a közeg fajtája és típusa (gyári új, regenerált, lefejtett), a visszanyert közeg palackján a különleges állapot (például „R-407C – visszanyert – vizsgálat előtt ne használd”);
• eldobható (egyutas) palack nem használható, és átalakított palack sem ([S5149] 6.5.2.3; [T] 8.4);
• különböző közegeket nem szabad összekeverni, ismeretlen közeget tartalmazó palackba nem tölthetsz – a keveréket a hatósági tananyag szerint már csak elégetni lehet ([S5149] 6.5.2.5; [T] 8.6.1); a hulladékhoz érdemes külön palackot és tömlőt rendszeresíteni ([T] 8.4).

Miért veszélyes a túltöltés?

A folyadék melegedéskor tágul. Ha a palackban nincs elég gőztér, a táguló folyadék kitölti a palackot, és onnantól a nyomás – mivel a folyadék gyakorlatilag összenyomhatatlan – kis hőmérséklet-emelkedésre is ugrásszerűen nő: a hatósági tananyag szerint a szelep kinyílhat vagy a palást megrepedhet, a kiáramló gáz fulladást, a közeg fagyási sérülést okozhat ([T] 8.4; [S5149] C.2.7).

A lefejtett közeg: még kevesebb fér a palackba

A lefejtett közegben olaj is lehet. Az olajos közeg sűrűsége kisebb, ugyanaz a tömeg nagyobb térfogatot foglal el, ezért a források a lefejtett közegre szigorúbb korlátot adnak – de nem ugyanazt:

16.4. táblázat. Palack-töltési szabályok a forrásokban ([T] 5.1, 8.4; [S5149] 6.5.2.4, C.2.10; [RF] 1.2.3–1.2.4). A források eltérnek.

Mit kezdj ennyi eltérő szabállyal? Két dolog biztos:

1. Lefejtett közegnél a palack címkéjén feltüntetett legnagyobb töltet 80 %-a a felső határ – ezt a hatósági tananyag és a szabvány is így mondja, a szabvány még a 70 %-os térfogati feltétellel is összeveti. (Az ADR töltési együtthatóit a jegyzet nem közli, mert forrásaink között nincs meg a hiteles szövegük.)
2. Térfogati szabályhoz hőmérséklet is kell. A folyadék sűrűsége melegedéskor csökken: ugyanaz a tömeg 50 °C-on nagyobb térfogatú, mint 20 °C-on. A hatósági tananyag 75 %-os szabálya nem mondja meg, melyik hőmérsékletre érti; a szabvány az 50 °C-ot ajánlja, és a palackot a hatósági tananyag szerint egyébként sem szabad 50 °C fölé melegíteni ([T] 8.4).

A biztonságos eljárás tehát: a címkén lévő legnagyobb töltetből számolsz, lefejtett közegnél annak 80 %-áig töltesz, a tömeget mérlegen követed, és ellenőrzöd, hogy a térfogati feltétel se sérüljön.

A régi „0,75 kg/dm³” tartalék-szabály ma nem használható

A Rabi-féle jegyzet tartalék-szabálya (a címke hiányában acélpalacknál legfeljebb 0,75 kg/dm³) a régebbi közegek idejéből származik. A jegyzet saját, CoolProp-számítása szerint – forrásaink ilyen összevetést nem közölnek – a mai közegekkel ez a szabály túl sokat engedne (16.6. ábra). Viszonyítási alapként a szabvány tájékoztató, 50 °C-os 80 %-os ajánlását vettük:

• egy 12 literes palackba e szerint R-32-ből 8,06 kg, R-410A-ból 8,71 kg, propánból (R-290) 4,31 kg fér; a 0,75 kg/dm³-es szabály 9,0 kg-ot engedne;
• az R-32-nél és az R-410A-nál a 9,0 kg a 80 %-os ajánlást lépné túl: 50 °C-on a palack 89, illetve 83 %-át töltené ki folyadék, és kb. 63, illetve 65 °C-on már teljesen;
• a szénhidrogéneknél és az ammóniánál a 9,0 kg fizikailag el sem fér: a 12 litert 20 °C-on már 6,0 kg propán kitölti, a 9,0 kg folyékony propán 20 °C-on 18 liter lenne;
• lefejtett közegnél, a szabvány normatív 70 %-os ága szerint számolva (0,7 · 12 l · ρ₅₀) az R-407C is a 9,0 kg alá kerül (8,52 kg), az R-134a éppen fölötte marad (9,26 kg).

A biztonsági üzenet egyértelmű: ha a palackon nincs feltüntetve a legnagyobb töltet, abba a palackba ne fejts le – és szénhidrogént, ammóniát semmiképp ne tölts 0,75 kg/dm³-es arány szerint.

1. Lefejtett (olajos) közeg, a címkeérték 80 %-a:
   m₁ = 0,8 · 10,0 kg = 8,00 kg
2. A szabvány térfogati feltétele (70 % palacktérfogat, 50 °C-os
   sűrűséggel számolva – értelmezésünk szerint):
   m₂ = 0,7 · 12,0 l · 1,102 kg/l = 9,26 kg
3. A kettő közül a kisebbik a mérvadó:  m_max = 8,00 kg
4. Még lefejthető:  8,00 − 1,5 = 6,5 kg
5. Leállítás a mérlegen:  önsúly + m_max = 7,4 + 8,0 = 15,4 kg

A mérleg és a palackkezelés

A lefejtőpalack a hatósági tananyag szerint minden esetben mérlegen áll ([T] 8.4). A Rabi-féle források szerint a töltetet hitelesített mérleggel kell ellenőrizni, és automatikus lekapcsolóval ellátott mérleg ajánlott, amely egy beállított értéknél megszakítja a lefejtő gép áramkörét; a rugós mérlegek pontossága a töltéshez nem elegendő, a palackot a tömlő felszerelése után tedd a mérlegre; egyes begyűjtő palackokba úszós szintkapcsolót építenek ([RF] 1.2.4; [R2] 29.1.13).

Palackból palackba átfejtéskor a leürülő palack erősen lehűlhet. Melegíteni a Rabi-féle mestervizsga-jegyzet szerint legfeljebb 45 °C-ra szabad (meleg vizes edényben vagy hőmérséklet-határolt fűtőövvel; [RF] 1.2.3); a szabvány tájékoztató melléklete termosztátos fűtőpaplant ajánl, legfeljebb 55 °C-os beállítással ([S5149] C.2.13). A források eltérnek – a szigorúbb, 45 °C-os határ a biztonságos. A tárolás és a szállítás szabályait (elzárt szelep és szelepvédő, rögzítés, legfeljebb 50 °C, nem közlekedési úton) a 14.12 és a 12.5 pont tárgyalja; a hatósági tananyag ehhez az MSZ 6292:2009 szabványt említi (hatályos kiadása ellenőrizendő; [T] 5.2, 8.4).

16.4 Betöltés: mérlegre töltés, zeotrop keverék folyadékfázisban, természetes közegek

Mikor szabad tölteni?

A [J458] 2. melléklete szerint új vagy javított kört csak sikeres tömörségi nyomáspróba és szakszerű vákuumozás után szabad először klímagázzal feltölteni, majd minden lehetséges szivárgási pontra kiterjedő közvetlen szivárgásellenőrzés után lehet beüzemelni; a gázveszteség miatti utántöltés csak a kör javítása és szivárgásvizsgálata után végezhető (nyomáspróba: 15.8, vákuumozás: 15.9, szivárgásvizsgálat: 15.10 pont). Egy szivárgó gépbe „rátölteni”, hogy a nyárra kitartson, tehát szabályellenes.

Töltés előtt ellenőrizd a palack tartalmát – egy alkalmatlan anyag betöltése robbanást vagy más balesetet okozhat ([S5149] C.2.5). Jelöletlen közeget nem töltesz be (a nyomásból és hőmérsékletből való becslés módja és korlátai: 14.8 pont). A palackot lassan nyisd, a töltés végén azonnal kösd le ([S5149] C.2.6).

Mérlegre töltés

A hatósági tananyag szerint a rendszerben lévő közeg megfelelő mennyisége pontosan csak lefejtéssel és mérleggel állapítható meg, és a töltetnek meg kell egyeznie a gyártó által megadott töltő tömeggel ([T] 6.1.13). Üres (vákuumozott) rendszernél ezért a mérlegre töltés az egyetlen módszer, amely pontosan a gyártói töltetet adja: az adattábla alaptöltetét plusz a csőhossz miatti utántöltést (15.5 pont).

A töltés menete üres, vákuumozott rendszernél ([T] 4.5, 5.3.3.6, 6.2.4):

1. A kompresszor áll, a szervizszelep zárva. A palack a mérlegen, a tömlőket
   lehetőleg a rendszerrel együtt vákuumozd (15.9 pont); a mérleg nullázva.
2. A sikeres vákuumot a közeg betöltésével törd meg.
3. A betöltést a nyomó- vagy a folyadékágban kezdd, és amíg a rendszer nyomása
   engedi, csak ebből az irányból tölts. Nagyobb rendszernél a betöltött
   folyadék elgőzölög és hűt: szakítsd félbe, várd meg, amíg a hőmérséklet
   visszaáll, majd a kompresszort és az olajleválasztót kizárva folytasd.
4. Ha a palack és a rendszer nyomása kiegyenlítődött, a rendszerben már annyi
   közegnek kell lennie, hogy indítható legyen (ha nem, nézd meg, van-e a
   gyártónak más töltési utasítása).
5. Indítás után a hiányzó mennyiséget a kisnyomású oldalon add hozzá, kis
   adagokban – úgy, hogy a kompresszor ne kapjon folyadékütést (4.8 pont), és
   a beáramló közeg ne mossa ki az olajat a szívóoldalról. Kis rendszernél az
   utolsó részt gőzként szívatod be.
6. Amikor a mérleg a teljes töltet csökkenését mutatja: zárd a palackot,
   szívasd be a tömlőben maradt közeget, kösd le a palackot.
7. Jegyezd fel a ténylegesen betöltött tömeget (16.8 pont).

A szabvány tájékoztató melléklete szerint a töltést lehetőleg a kisnyomású részen kell végezni, és a fő folyadékvezeték elzárt szelepe utáni minden pont kisnyomású oldalnak számít ([S5149] C.2.4). A két forrás nem zárja ki egymást – az üres rendszer első feltöltése a folyadékágon történik, a pótlás üzem közben a kisnyomású oldalon –, a konkrét gépnél azonban mindig a gyártói töltési utasítás a mérvadó. Javítás utáni rátöltésnél kis adagokban tölts, a nagy- és a kisnyomás figyelésével; ha túltöltötted a rendszert, a többletet mérlegen álló palackba fejtsd le ([S5149] C.2.7).

Zeotrop keverék: csak folyadékfázisban

Miért? A palackban a folyadék felett gőz van, és ebben a gőzben a könnyebben forró komponens aránya nagyobb, mint a folyadékban, a folyadék összetétele viszont szinte azonos a keverék eredeti összetételével ([K] 5.4). Ha gőzt szívnál ki, a rendszerbe más összetételű közeg jutna (16.8. ábra b) része). Folyadékot a legkényelmesebben kétszelepes, búvárcsöves palackból veszel: a Rabi-féle jegyzet szerint a kék szelep a fenékig lenyúló búvárcsőhöz csatlakozik, a piros a gőztérhez; az egyszelepes palackot fejre kell állítani ([R2] 29.1.13). A színek gyártónként eltérhetnek – a palack felirata dönt. A folyadékot a kisnyomású oldalon a hatósági tananyag szerint „körültekintő módon” kell betölteni, hogy a kompresszor folyadékütést ne kaphasson ([T] 6.2.4).

Az azeotrop keverék (500-as sorozat) összetétele szivárgáskor sem változik, ezért a hatósági tananyag szerint gőz- és folyadékállapotban is tölthető ([T] 6.1.11).

Szivárgás után rátölteni, vagy teljes csere?

16.5. táblázat. Rátöltés vagy csere – a hatósági tananyag állításai ([T] 6.1.11, 6.2.4, 8.3). A források – még egyetlen forráson belül is – eltérnek.

A különbség a csúszással magyarázható: CoolProp-számítás szerint 0 °C-on az R-410A buborék- és harmatponti nyomása között alig 0,03 bar a különbség, az R-407C-nél több mint 1 bar ([C]). A döntés a gyártói ajánlás és a szakmai mérlegelés kérdése; ha a viselkedés gyanús, a teljes töltet lefejtése és új töltet a biztos megoldás.

Természetes közegek lefejtése és betöltése

A természetes közegek tulajdonságait a 14.7, munkavédelmi szabályait a 12.4 pont tárgyalja. Itt azt nézzük meg, miben más velük a lefejtés és a töltés.

Szénhidrogének (R-290 propán, R-600a izobután). A meghatározó körülmény a töltet tűz- és robbanásveszélyessége (A3 biztonsági osztály, 14.5 pont). A lefejtésről a források eltérnek: a hatósági tananyag szerint szénhidrogénnél a lefejtésre zárt technológia az előírás ([T] 5.1); a Rabi-féle jegyzet 1. része a háztartási, 30–50 g-os töltetű izobutános gépeknél a töltet tömlőn, gyulladásveszély nélkül a szabadba engedését írja ([R1] 3.10); a szabvány tájékoztató melléklete szerint légkörbe engedés csak akkor jöhet szóba, ha a nemzeti szabályok megengedik, és úgy, hogy robbanóképes koncentráció gyújtóforrás közelében ne alakulhasson ki, épületbe ne juthasson a gáz ([S5149] E.3). A propán és az izobután klímagáz, a visszanyerésük képesítéshez kötött ([KTV] 1. melléklet 5. pont, 4. § (3)); hogy a légkörbe engedésüket a hazai jog megengedi-e, forrásaink nem igazolják – a biztonságos út a zárt technológia, éghető közegre alkalmas lefejtő géppel. A kör megnyitása előtt a szabvány ezt az eljárást ajánlja ([S5149] E.3):

1. Távolítsd el a közeget (zárt technológiával; a maradék nyomást a
   munkautasítás rögzíti).
2. Öblítsd át a kört inert gázzal (például nitrogénnel).
3. Vákuumozd 30 kPa abszolút nyomásig.
4. Öblítsd át ismét inert gázzal.
5. Ezután nyisd meg a kört.

Előtte: tűzveszélyes munkára engedély (ha szükséges), a munkaterületen ne legyen éghető anyag és gyújtóforrás, legyen kéznél tűzoltó készülék, a terület legyen kiszellőztetve, a szivárgáskereső legyen szikramentes; ha lehet, vidd a berendezést műhelybe; kompresszor vagy olaj eltávolítása előtt szívd ki úgy, hogy az olajban ne maradjon éghető közeg ([S5149] E.3). A hatósági tananyag szerint olajcserénél a lefejtés után a kompresszort nitrogénnel atmoszférikus nyomásra kell feltölteni, ezután cserélhető az olaj, majd vákuumozás után indítható ([T] 5.4). A háztartási izobutános gépek javításának további szabályait (szellőzés, nyílt láng és dohányzás tilalma, mechanikus kötés, szűrőcsere) a Rabi-féle jegyzet 1. része adja ([R1] 3.10), az éghető közegű rendszerek szerelési szabályait a 15.7 pont. Töltésnél a szénhidrogének kis, szigorúan korlátozott töltete (14.9 pont) miatt különösen fontos a pontos mérlegelés. A töltet tömegének jogi következménye is van: ha a szénhidrogénes hűtőkör legalább 150 g – lakáscélra használt helyiségben telepítettnél legalább 1 kg – klímagázt tartalmaz, az üzemeltetőnek regisztrálnia kell, és szivárgásészlelő rendszer kell ([KTV] 5. § (6), 10. § (3); 14.29. táblázat).

Szén-dioxid (R-744). A CO₂ telítési nyomása 20 °C-on kb. 57 bar abszolút ([C]; 2.3 pont), kritikus pontja kb. 31 °C és 74 bar ([T] 7.6.9.1): minden eszköznek – tömlőnek, csaptelepnek, palacknak – erre a nyomásra kell készülnie. A CO₂ nehezebb a levegőnél, kiömléskor a helyiség alsó részén gyűlik össze, és fulladást okozhat; a hűtőközeg-minőségű CO₂ 99,99 %-os tisztaságú, és a rendszer a vízszennyeződésre nagyon érzékeny ([T] 2.4.1, 7.6.9.1). Lefejtésnél a szabvány a légköri nyomásig történő ürítést elfogadja ([S5149] 6.5.2.1).

Ammónia (R-717). Az ammónia erősen mérgező (B2L osztály, 14.5 pont); a hatósági tananyag szerint lefejtése igen ritka ([T] 5.1). A szabvány tájékoztató melléklete szerint kis gőzmennyiség (legfeljebb 10 kg) a helyi és nemzeti szabályok szerint a légkörbe engedhető ([S5149] C.4.1) – de hogy a hazai szabály ezt megengedi-e, forrásaink nem igazolják; a biztonságos út a maradék gőz vízben elnyeletése, a szabvány szerint így (16.9. ábra):

1. Előtte írásos kockázatértékelés és munkautasítás; értesítsd az érintetteket
   (telephelyvezetés, a közelben dolgozók, szomszédok).
2. A folyadékot vidd át a rendszer más részeibe; a megnyitandó rész nyomását egy
   kisnyomású rendszerrészre kötött gőzvezetékkel csökkentsd 5 bar túlnyomás alá.
3. Védőeszközök a kockázatértékelés szerint (12.2 pont).
4. A víztartályt szabadban, jól szellőző helyen rögzítsd; fedeles legyen;
   legfeljebb 75 %-ig töltsd (legfeljebb 200 l). Ennyi vízzel – legfeljebb 30 %-os,
   lehetőleg 10 %-nál nem töményebb oldatig – legfeljebb 60 kg ammónia nyelethető el.
5. Visszacsapó szelepes tömlőt köss a lefúvató szelepre, a tömlővéget mélyen a
   vízszint alatt rögzítsd.
6. A lefúvató szelepet fokozatosan nyisd. A reakció heves, a víz melegszik.
7. Soha ne hagyd felügyelet nélkül; beltéri szelepnél folyamatosan legalább két
   ember legyen jelen.
8. Amint a tömlővégen nem látszik buborék, azonnal zárd a szelepet és kösd le a
   tömlőt – az ammónia több bar nyomással szemben is visszaszívja a vizet.
9. Ha a rendszer nyomása légköri, zárd a szelepet; a maradék gőzt biztonságosan,
   szabályozottan engedd ki. A mélypontokon még folyékony ammónia lehet.

A keletkező ammóniás víz a szabvány szerint hulladék: csapadékcsatornába, vízfolyásba tilos juttatni, a szennyvízcsatornába a szabvány szerint csak a szolgáltatóval egyeztetve engedhető ([S5149] 6.3.3, C.4.4), a Rabi-féle jegyzet szerint a közcsatornába egyáltalán nem ([R1] 3.10) – a források eltérnek, a szigorúbbat kövesd. Az ammóniás olajgyűjtőkből a leeresztés két szeleppel (kézi és önzáró) történik, a leeresztett szakasz nyomása a légköri felett legyen ([S5149] A.2); a PAG-olaj a Rabi-féle jegyzet szerint 5–7 % ammóniát is tartalmazhat, ezért olajcserénél melegen vákuumozni, a tartály lezárása előtt kigázosítani kell, az új olajat száraz nitrogén védőgáz alatt kell betölteni ([R1] 3.10).

16.5 A töltet ellenőrzése: túlhevítés, utóhűtés, áramfelvétel

Pontosan csak a mérleg tudja

A hatósági tananyag szerint a közeg mennyisége pontosan csak lefejtéssel és mérleggel állapítható meg ([T] 6.1.13). Üzem közben a töltetet csak közvetve, a működési jellemzőkből ítélheted meg – és ezek más hibáktól is ugyanúgy elmozdulhatnak. A közvetett ellenőrzés arra jó, hogy gyanút fogj, nem arra, hogy grammra pontos választ kapj.

Mit mérsz?

A hatósági tananyag mérési pontjai ([T] 5.3.3.1; 16.10. ábra): nyomás a kompresszor szívó- és nyomóoldalán; hőmérséklet a szívóoldalon a kompresszornál és az elpárologtató kimenetén, a folyadékvezetékben az adagoló előtt és a nyomóoldalon; tápfeszültség és áramfelvétel; akadálytalan áramlás az elosztócsövekben. A mestervizsga-jegyzet szerint klímaberendezéseknél a nyomóoldali nyomás általában nem mérhető, és a méréseket állandósult üzemben, kb. 15 perccel a bekapcsolás után kell végezni ([K] IV.2). A túlhevítés és az utóhűtés számítását a 2.4, a műszereket a 11.5–11.6 pont tárgyalja.

Mit árulnak el a jelek?

16.6. táblázat. A töltet hibáira utaló jelképek és a további lehetséges okok ([K] IV.1; a teljes hibamátrix a 17.3 pontban).

A termosztatikus szelep működése is magyarázza az első sort: a hatósági tananyag szerint hűtőközeghiánykor nő a túlhevítés, és a szelep nyit ([T] 3.4) – ha már teljesen nyitva van, a túlhevítés tovább nő. Az alultöltött rendszer teljesítményhiánnyal jelentkezhet, vagy alacsony nyomás hibával leállhat ([T] 7.7).

Az áramfelvételt a gyártói adathoz (műszaki leírás, adattábla) kell hasonlítanod, azonos üzemállapotban; gyártói adat nélkül belőle a töltetre nem következtethetsz ([K] IV.2). A nézőüveg tájékoztat, de nem mér (8.1 pont); egy gyártói pótlási eljárásban – a hatósági tananyag szállítójármű-hűtős leírása szerint – a kondenzátor kitakarásával 45 °C-os kondenzációs nyomáson, legnagyobb terhelésen addig töltenek, amíg a tartály utáni nézőüveg buborékmentes lesz: itt a buborékmentes nézőüveg a pótlás végpontja ([T] 6.2.4). Ez az adott géptípus gyártói eljárása; más gépnél a saját gyártói utasítás érvényes.

1. p₀ = 8,5 + 1 = 9,5 bar (abs)   →  t₀ ≈ 5,0 °C
2. Túlhevítés:  14 − 5,0 = 9,0 K     (célérték 4–6 K: NAGY)
3. p_c = 24,0 + 1 = 25,0 bar (abs) →  t_c ≈ 40,4 °C
4. Utóhűtés:   40,4 − 39 = 1,4 K    (célérték 4–6 K: KICSI)

16.6 Olajcsere: mikor, hogyan; savteszt, szűrőcsere, leégés utáni teendők

Mikor kell olajat cserélni?

Az olaj ken, tömít, hűt, és a közeggel együtt kering (4.8, 14.10 pont). A források szerint olajcsere kell:

16.7. táblázat. Az olajcsere okai a forrásokban.

Az olaj leengedése

A hatósági tananyag lépései ([T] 5.3.3.3):

1. A közeget előbb fejtsd le (16.2 pont).
2. A szívóoldal vagy a nézőüveg megnyitása után fordítsd a kompresszort
   vízszintes helyzetbe, és engedd le az olajat. Ha van olajleeresztő
   csatlakozója, függőleges helyzetben is elvégezheted.
3. Cseréld ki a tömítőgyűrűket.
4. Ellenőrizd a leengedett olaj savtartalmát (savteszt).
5. Építs be új szárítószűrőt; pozitív savteszt esetén leégés utáni szűrőt is,
   amelyet néhány nap múlva el kell távolítani.
6. Javasolt néhány napos üzem után az olajcserét megismételni, hogy minél
   kevesebb régi olaj maradjon a rendszerben.

A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a leeresztés előtt többször ellenőrizd, hogy nincs-e túlnyomás: álló gépben az olajban sok közeg lehet elnyelve, amely kipárologva rövid idő alatt nyomást hoz létre az olajteknőben; ha van forgattyúház-fűtés, előtte működtesd ([R2]). A szabvány is előírja, hogy a leeresztőcsavar kicsavarása előtt a nyomást légkörire kell csökkenteni, a helyiséget szellőztetni kell, gyújtóforrás tilos, és az olaj nem kerülhet a talajba, csatornába, vizekbe ([S5149] A.1). Ha nincs leeresztőcsavar, az olaj a nézőüveg helyén is eltávolítható – új tömítőgyűrűvel a visszaszereléshez – enyhe nitrogénnyomással kiszorítva vagy vákuummal átszívva (16.11. ábra; [R2]). A vákuumos átszíváshoz a Rabi-féle jegyzet egy átalakított eldobható palackot javasol, a hatósági tananyag viszont tiltja az átalakított palackok bármilyen célú használatát ([T] 8.4) – a források eltérnek; erre a célra gyártott, megjelölt gyűjtőedényt használj.

Az új olaj betöltése

Csak a kompresszor gyártója által előírt típusú és viszkozitású olaj kerülhet a gépbe; a Rabi-féle jegyzet szerint még az elpárolgási tartományokhoz is más viszkozitás tartozik, és például zeotrop közeghez poliészterolaj kell ([R2]; 4.8, 14.10 pont); az olajtípusok nem keverhetők ([T] 6.1.5). A POE- és még inkább a PAG-olaj erősen nedvszívó: a flakont csak a betöltés előtt bontsd fel ([R2]), az észterolajat fémkannában, hermetikusan lezárva tárold, és ha nagyobb kannából szívsz, a maradék feletti teret száraz nitrogénnel öblítsd ki ([R1] 5. fejezet).

A betöltés menete a hatósági tananyag szerint ([T] 5.3.3.4):

1. A kompresszor kisnyomású oldalát szívasd le légköri nyomásra.
2. Ellenőrizd a kannán, hogy az olaj típusa megfelel-e.
3. Öblítsd át a kézi pumpát és a tömlőt, majd pumpáld át az olajat a
   kompresszorba.
4. A rendszer vákuumozása és feltöltése után a kompresszort járasd húsz percig
   teljes terheléssel, majd ellenőrizd az olajszintet.

A Rabi-féle jegyzet szerint az olaj a vákuumozott kompresszor Schrader-szelepén át, a vákuummal is beszívatható; utána új szárítószűrő és pontos vákuummérés következik ([R2]; 8.1, 15.9 pont).

A savteszt

A szabvány szerint a közeg nedvességtartalmát is vizsgálni kell (coulometriás Karl Fischer-titrálással, a palack folyadékfázisából vett mintával). Ha a sav- vagy a nedvességteszt nem felel meg, a teljes töltetet újra kell hasznosítani (szűrővel tisztítani) vagy regenerálni, és a rendszer szűrőszárító(i)t ki kell cserélni; a visszakerülő közeget szűrőszárítón át ajánlott visszatölteni ([S5149] 6.2.2).

16.8. táblázat. A közeg minőségi határai az AHRI 700 alapján, a hatósági tananyag szerint ([T] 8.3).

Leégés utáni teendők

A leégés felismerését (tekercsmérés, hibakódok) a 17.4, a motorvédelmet a 10.9 pont tárgyalja. A hűtőköri teendők a forrásaink szerint (16.12. ábra):

1. A közeget fejtsd le. Leégés miatt üzemen kívül helyezett rendszer közegét a
   szabvány szerint REGENERÁLNI vagy ÁRTALMATLANÍTANI kell – nem tölthető
   vissza ([S5149] 6.2.2.1). Külön palackba, „visszanyert” jelöléssel (16.3).
2. Engedd le az olajat, és végezz savtesztet ([T] 5.3.3.3).
3. Cseréld a kompresszort (ellenőrizd a gyári olajtöltet mennyiségét).
4. Építs be új szárítószűrőt, pozitív savteszt esetén leégés utáni
   (tisztító) szűrőt is ([T] 5.3.3.3; 8.1 pont).
5. Nyomáspróba, vákuumozás, töltés új közeggel (15.8, 15.9, 16.4).
6. Néhány nap üzem után: a tisztítószűrő eltávolítása (a gyártó szerint) és
   ismételt olajcsere, savteszt ([T] 5.3.3.3).

A tisztítószűrő a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a nedvesség, a sav, a szilárd szennyeződés és a savgyanta eltávolítására alkalmas, a rendszerben időszakosan maradhat, és cserélhető betétes házban a szívóvezetékbe is építhető ([R2]); a hatósági tananyag szerint néhány nap múlva el kell távolítani ([T] 5.3.3.3). A források kissé eltérnek – a szűrő gyártójának utasítása dönt.

16.7 Közegváltás (drop-in, retrofit) – fogalmak és korlátok

Miért cserél valaki közeget?

A hatósági tananyag szerint ([T] 5.3): a közeg tiltólistára került; már nincs kereskedelmi forgalomban; a teljes berendezés cseréje túl drága lenne (az üzemeltetési költséget is mérlegelni kell). A kivezetési tilalmakat a 14.11, a helyettesítő közegeket a 14.3 pont tárgyalja.

A drop-in tehát a kisebb beavatkozás (azonos típusú olaj, szűrőcsere, beállítás), a retrofit a nagyobb (olajtípus-váltás, öblítések, alkatrészcsere). A Rabi-féle jegyzet példája: az R-417A a benne lévő 4 % izobután miatt az ásványi olajat is megfelelően oldja, ezért drop-in közegként használható az R-22 helyett ([R1] 3.7).

Mit kell megvizsgálni előtte?

A hatósági tananyag kérdéslistája ([T] 5.3.1) és a szabvány tervezési követelményei ([S5149] 5.4.2) együtt:

• Kompresszor: alkalmas-e az új közegre, annak alkalmazási tartományában üzemel-e; hogyan változik a teljesítmény; kell-e olajat cserélni.
• Kondenzátor, elpárologtató: illeszkedik-e a megváltozott teljesítményhez; nagyobb csúszású közegnél a kondenzációs hőmérséklet nőhet, a páraelvonás változhat.
• Szelepek, tömítések: a gumitömítéseket cserélni kell; állítható-e a termosztatikus szelep, kell-e korrekció (6.4 pont); megfelel-e a nyomásszabályozók tartománya.
• Nyomás: megfelel-e a legnagyobb megengedett nyomás (PS); elég-e a lefúvató szelep kapacitása.
• Csővezeték, villamos rész, gyűjtő: megfelel-e a csőméret, a motor és a kapcsolók áramterhelhetősége, befogadja-e a gyűjtő az új töltetet.
• Biztonsági osztály: ha az új közeg osztálya eltér, minden következményét kezelni kell.

A szabvány szerint a berendezés, az új közeg és az olaj gyártójának tanácsát kell kérni ([S5149] 5.4.2); a hatósági tananyag szerint közegcserénél minden tömítés cseréje javasolt, mert a közeg és az olaj cseréje a tömítéseket károsíthatja ([T] 5.3.1).

A kockázat a közeg és az olaj változásától függ

16.9. táblázat. A közegcsere típusai és kockázata ([T] 5.3.2; MO = ásványi olaj, AB = alkilbenzol, POE = poliolészter, PVE = polivinil-éter, 14.10 pont).

A legnagyobb veszélyt a hatósági tananyag szerint az olajcsere okozza: szinte biztos, hogy nem lesz 100 %-os, és a maradó régi és az új olaj keveréke a tömítőanyagot károsíthatja ([T] 5.3.2).

A végrehajtás lépései

Ha a gyártók nem adnak saját eljárást, a szabvány szerint ([S5149] 5.4.3):

a) Rögzítsd az üzemi jellemzők teljes készletét (alapállapot).
b) Javítsd ki az a) során talált hibákat.
c) Alapos szivárgáskeresés; jelöld ki a cserélendő kötéseket, tömítéseket.
d) Nyerd vissza az eredeti közeget (16.2 pont).
e) Engedd le az olajat.
f) Ellenőrizd az olaj állapotát; ha rossz, távolítsd el a maradékot is.
g) Cseréld a kötéseket, tömítéseket, kijelző- és szabályozóeszközöket, szűrőket,
   olajszűrőket, szárítókat, lefúvató szelepeket – amit kell.
h) Vákuumozd a rendszert 132 Pa abszolút nyomás alá.
i) Töltsd be az olajat.
j) Töltsd be a közeget.
k) Állítsd be a kijelző- és szabályozóeszközöket (a szoftvert is, ha kell).
l) Módosíts minden jelölést a közeg fajtájáról, a naplót és a helyszíni
   dokumentációt is.
m) Alapos szivárgáskeresés, szükség szerint javítás.
n) Rögzítsd az üzemi jellemzők teljes készletét, és vesd össze az
   alapállapottal.

Figyeld meg a h) lépést: közegváltásnál a szabvány 132 Pa alá kér vákuumot – szigorúbbat a szokásos 270 Pa-nál (15.9 pont). Az indítás utáni méréseket a 16.10. ábra pontjain végzed, és az elvárt értékekkel, valamint az elemek alkalmazási tartományával veted össze ([T] 5.3.3.7).

Drop-in és retrofit egy példán. A hatósági tananyag az R-12 kiváltásán mutatja be a két eljárást (16.13. ábra): a drop-in (R-413A) kilenc lépés, köztük az elöregedett olaj cseréje, a szárítószűrő cseréje, a túlhevítés csökkentése vagy szelepcsere és az új közeg feltüntetése; a retrofit (R-134a) húsz lépés, amelynek lényege, hogy a régi közeggel és új észterolajjal többször átöblítik a rendszert, amíg az ásványi olaj aránya 2 % alá csökken ([T] 2.5.1). Az öblítéshez visszatöltött R-12-t a teszt-készletes ellenőrzés után újra le kell szívatni (13. lépés), és csak utána következik a szárítószűrők és az expanziós szelep cseréje, a nyomáspróba és a vákuumozás ([T] 2.5.1.2): a kört itt is csak a közeg lefejtése után bontod meg. A Rabi-féle jegyzet R-407C-re való átállításnál 1 %-ot, egy ábráján mélyhűtésben 1 % alatti, normál hűtésben 3–4 % alatti maradékot ad ([R1] 3.4–3.6) – a megengedett maradékot mindig az új közeg és a kompresszor gyártója adja meg.

A közegváltás korlátai

• Nagyobb nyomású közeg nem retrofit közeg. Az R-410A telítési nyomásai lényegesen nagyobbak az R-22-énél, ezért csak új, nagyobb nyomásra méretezett rendszerben használható, retrofit közegként szigorúan tilos ([R1] 3.8).
• Hermetikus split gépnél a retrofit nem járható. A többszöri olajcsere félhermetikus kompresszornál megoldható, a forrasztott csatlakozású hermetikus kompresszoros split klímánál nem ([T] 2.5.3.2; [R1] 3.6).
• Más biztonsági osztály. HFO- vagy természetes közegre a hatósági tananyag szerint a régi rendszerek többségében nem lehet áttérni, új rendszert kell telepíteni ([T] 8.3); eltérő osztálynál minden következményt kezelni kell ([S5149] 5.4.2) – egy nem éghető közegre tervezett gépbe éghető közeget tölteni nem „drop-in”.
• Csak a gyártók által jóváhagyott közeg ([T] 6.2.13).

16.8 Hulladékkezelés és adatszolgáltatás

Mikor hulladék a lefejtett közeg?

A [J458] szerint a visszanyert és hulladékká vált fluortartalmú gáz ártalmatlanítás céljából történő gyűjtése, szállítása és kezelése során veszélyes hulladéknak minősül ([J458] 25. § (5)). A hatósági tananyag a hulladékról szóló törvény (2012. évi CLXXXV. törvény) fogalmait ismerteti ([T] 8.1; a jogszabályok hatályos szövegét mindig ellenőrizd):

A hatósági tananyag szerint a hűtőközegek hulladékkódja (EWC-kód) 14 06 01*; a csillag a veszélyes hulladékot jelöli. A hulladékhierarchiában a megelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás mind jobb az ártalmatlanításnál (égetés) ([T] 8.1). A javítás során a közegen kívül olaj, használt szűrők, olajos rongy, festék-, aeroszol- és tisztítószeres göngyöleg is keletkezik ([T] 8.3); a szabvány szerint a hűtőrendszer minden részét – közeg, olaj, szűrő, szárító, szigetelés – megfelelően kell visszanyerni, újrahasználni vagy ártalmatlanítani ([S5149] 6.1.3).

Ki kicsoda a hulladék útján?

A hatósági tananyag szerint a szereplők ([T] 8.5; 16.14. ábra): a hulladékbirtokos – gyakorlatilag a berendezés tulajdonosa vagy üzemeltetője –, aki gondoskodik a hulladék kezeltetéséről és ellenőrzi a többiek jogosultságát; az engedélyes szállító, akinek engedélyében szerepel a hulladék EWC-kódja; és a kezelő, aki csak az engedélyében feltüntetett hulladékot veheti át. A hűtős vagy klímás vállalkozás alanyi jogon nem szállíthat veszélyes hulladékot, az ADR-jogosultság erre nem jogosít fel ([T] 8.4–8.5); alapesetben a cég elvégzi a lefejtést, és a tulajdonos gondoskodik az elszállításról – a kis mennyiség saját telephelyre vitele a tananyag szerint jogilag támadható, ezért erről előre egyeztetni kell ([T] 8.5).

A hatósági tananyag szerint a lefejtett palackokat elszállításig veszélyeshulladék-tárolóban kell tárolni; a hulladékot évente, a veszélyes hulladékot fél évente kötelező elszállítani, a birtokosnak veszélyes hulladék kezeltetésére 6 hónap áll rendelkezésére; az átadást a négypéldányos „SZ” lap dokumentálja (16.14. ábra), a veszélyes hulladékról vezetett nyilvántartást 10 évig kell megőrizni ([T] 8.4–8.5). Ezeknek a határidőknek a jogszabályi alapját a jegyzet forrásai nem tartalmazzák – a hatályos hulladékgazdálkodási jogszabály szerint ellenőrizendők. Szállításkor az ADR előírásait is be kell tartani; a hűtőközegek a 2. veszélyességi osztályba tartoznak ([T] 8.2; 14.12 pont).

Adatszolgáltatás: mi kerül a jegyzőkönyvbe?

A klímagáz-adatbázist és a jegyzőkönyvtípusokat a 19.3 pont mutatja be. A [J458] szerint:

• a képesített alkalmazott az adatbázisban elektronikus jegyzőkönyvvel rögzíti a berendezésen végzett, képesítést igénylő tevékenységet; a tevékenység akkor minősül elvégzettnek, amikor a jegyzőkönyvet rögzítették ([J458] 26. § (2));
• a képesített vállalkozás nyilvántartást vezet a vásárolt, felhasznált, értékesített, visszanyert, újrahasznosított, regenerált és ártalmatlanított gáz mennyiségéről, és ezt a változástól számított 8 napon belül feltölti az adatbázisba ([J458] 26. § (5));
• a palack címkéjén a gáz fajtája és típusa (gyári új, regenerált, lefejtett) szerepel ([J458] 15. § (5)).

A szabvány szerint a visszanyerés és az újrafelhasználás minden műveletét és a közeg forrását a rendszer naplójában is rögzíteni kell ([S5149] 6.4).

1. Előírt teljes töltet:  2,10 + 0,20 = 2,30 kg
2. Hiány:  2,30 − 1,72 = 0,58 kg   →   0,58 / 2,30 = 25,2 %
3. CO₂-egyenérték (teljes töltet):  2,30 kg · 2088 = 4802 kg ≈ 4,80 t

16.9 Gyakorlat: lefejtés és újratöltés jegyzőkönyvvel

Összefoglalás

• A fluortartalmú közeg szándékos kibocsátása tilos; a kör megbontása előtt a töltetet vissza kell nyerni, a [J458] szerint legalább a légköri nyomásig, a szabvány szerint 0,6, illetve 0,3 bar abszolút nyomásig. A visszanyerés képesítéshez kötött: 3 kg vagy annál több (hermetikusan zárt alkalmazásnál 6 kg vagy annál több) töltetű helyhez kötött berendezésnél H-I. kategória kell.
• Visszanyerés, újrahasznosítás, regenerálás, ártalmatlanítás – négy különböző fogalom. A tisztított közeg ugyanabba a körbe mehet vissza; más körbe csak regenerálás után; a leégett rendszer közege nem tölthető vissza.
• A lefejtés módszere a töltettől és a csatlakozásoktól függ: gőzfázisú (egyszerű, lassú), folyadékfázisú (gyorsabb) vagy push-pull (nagy töltetnél). Befejezett, ha a gép leállítása után a nyomás nem emelkedik.
• A palack töltési korlátja forrásonként eltér; a biztos út: a címkén lévő legnagyobb töltet, lefejtett közegnél annak 80 %-a, mérlegen követve. Címke nélküli palackba nem fejtesz le: a jegyzet saját számítása szerint a régi 0,75 kg/dm³-es szabály az R-32 és az R-410A esetén túllépné a szabvány tájékoztató, 50 °C-os 80 %-os ajánlását, szénhidrogénnél és ammóniánál pedig a 9 kg el sem férne a 12 literes palackban.
• Betölteni csak sikeres nyomáspróba és vákuumozás után, pótolni csak javítás és szivárgásvizsgálat után szabad. Üres rendszert mérlegre töltéssel, a nyomó- vagy folyadékágon kezdve töltesz; a zeotrop keveréket mindig folyadékfázisban.
• A természetes közegeknél külön szabályok: szénhidrogénnél zárt technológia, éghető közegre alkalmas gép, nitrogénes öblítés és vákuum a megnyitás előtt; CO₂-nél nagy nyomás, fulladásveszély, hármaspont; ammóniánál mérgezés, vizes elnyeletés.
• A töltetet pontosan csak a mérleg mutatja; a túlhevítés, az utóhűtés és az áramfelvétel csak gyanút ad, mert más hibák is ugyanígy hatnak.
• Olajcserénél: lefejtés, nyomásmentesítés, leengedés, savteszt, új szárítószűrő, a gyártói típusú olaj nedvességtől óvva; leégés után tisztítószűrő és ismételt olajcsere. Drop-in eljárásnál az olajtípus marad, retrofitnál olajtípust kell váltani; a régi olajat és a lefejtett közeget veszélyes hulladékként kezeled, és minden lépést jegyzőkönyvben rögzítesz.

Ellenőrző kérdések

1. Egy működő gép javításakor a lefejtett közeg tiszta, szennyeződésgyanú nincs. Mi lehet a sorsa, és miért nem töltheted egy másik ügyfél gépébe?
2. Egy 2,5 kg-os R-410A-s split klíma kompresszorát kell cserélned. Milyen képesítési kategória elég a teljes munkához, és mi változna egy 4 kg-os gépnél?
3. Egy 25 kg-os töltetű, folyadékgyűjtős hűtőgépből kell lefejtened. Melyik módszert választod, és hogyan kötöd be?
4. A lefejtő gép leállítása után a manométer lassan emelkedni kezd. Mi a magyarázat, és mit teszel?
5. A kollégád olyan palackba fejtene le, amelyen nincs feltüntetve a legnagyobb töltet. Mit mondasz neki, és miért?
6. Egy vákuumozott R-454B-s rendszert kell feltöltened. Írd le a töltés menetét a palack előkészítésétől a jegyzőkönyvig!
7. Egy split klíma gyengén hűt, a túlhevítés nagy. Milyen sorrendben jársz el, mielőtt közeget töltenél?
8. Egy régi R-22-es félhermetikus gépet és egy R-22-es split klímát kellene más közegre állítani. Mit vizsgálsz meg, és miben különbözik a két eset?

Tudáspróba

1. Egy 10 kg töltetű, nem hermetikusan zárt, helyhez kötött klímaberendezés közegét kell visszanyerni. Melyik képesítési kategória jogosít erre a [J458] szerint?

• a) A H-II., mert a szivárgásvizsgálatra is jogosít.
• b) A H-I.
• c) A H-III. („Visszanyerő”), mert a visszanyerés a fő feladata.
• d) Bármelyik H-kategória, ha a vállalkozás képesített.

2. Melyik állítás igaz a push-pull lefejtésre?

• a) A lefejtő gép a palack gőzterét szívja, és a folyadékot a nyomáskülönbség juttatja a palackba.
• b) A lefejtő gép a folyadékot szívja, és a gőzt a palack folyadékterébe nyomja.
• c) Csak háztartási, kis töltetű gépeknél alkalmazható.
• d) Ennél a módszernél a folyadék a lefejtő gépen át jut a palackba, ezért a gépnek folyadékot is szívnia kell, és a maradék gőz a rendszerben marad.

3. Egy 12 l-es palack címke szerinti legnagyobb töltete 10,0 kg. Legfeljebb mennyi lefejtett (olajjal szennyeződhetett) közeget tölthetsz bele a hatósági tananyag és a szabvány 80 %-os szabálya szerint?

• a) 10,0 kg
• b) 9,0 kg
• c) 12,0 kg
• d) 8,0 kg

4. Mikor tekinthető befejezettnek a lefejtés?

• a) Amikor a lefejtő gép szívóoldali manométere először nulla túlnyomást mutat, mert ekkor a rendszer már légköri nyomáson van.
• b) Amikor a palack mérlege eléri a címke szerinti legnagyobb töltetet.
• c) Amikor a lefejtő gép leállítása után a rendszer nyomása már nem emelkedik.
• d) Amikor a szívótömlő és a szervizcsatlakozó külső felülete megdérül, mert ez jelzi, hogy a folyadék elfogyott.

5. Miért kell a zeotrop keveréket folyadékfázisban betölteni?

• a) Mert gőzfázisban betöltve a közeg a szívóoldalon lecsapódna, és a kompresszor ettől a gőztől folyadékütést kapna.
• b) Mert a palack gőzterében a könnyebben forró komponens aránya nagyobb, így gőzként más összetételű közeg jutna a rendszerbe.
• c) Mert folyadékként gyorsabb a betöltés, és a jogszabály a töltés legnagyobb időtartamát is előírja.
• d) Mert a zeotrop keverékek nem párolognak el a palackban.

6. Egy rendszeren nagy túlhevítést és kicsi utóhűtést mérsz. Mi a helyes teendő?

• a) Azonnal pótolsz közeget a kisnyomású oldalon, amíg a túlhevítés a gyártói célértékre nem csökken, mert ez a jel egyértelmű töltethiány.
• b) Lecseréled az expanziós szelepet, mert a nagy túlhevítést mindig a szelep hibája okozza, a töltettől független.
• c) Előbb az okot keresed (szűrő, szivárgás), javítasz, és csak utána pótolsz; kétségnél mérlegre töltesz.
• d) Csökkented a túlhevítés-beállítást a termosztatikus szelepen.

7. Melyik állítás igaz a leégett kompresszorú rendszerből lefejtett közegre a szabvány szerint?

• a) Regenerálni vagy ártalmatlanítani kell, nem tölthető vissza.
• b) Szűrőszárítón át ugyanabba a rendszerbe visszatölthető.
• c) Azonos közegű másik rendszerbe tölthető, ha a savteszt negatív.
• d) A légkörbe engedhető, mert már szennyezett.

8. Mit jelent a hatósági tananyag szerint a drop-in közeg?

• a) Olyan közeg, amely csak új, erre méretezett berendezésbe tölthető, mert a régi rendszer elemei nem bírnák a nyomását.
• b) Olyan közeg, amelynél az ásványi olajat többszöri öblítéssel, a maradék olaj ellenőrzésével észterolajra kell cserélni.
• c) Olyan közeg, amely nagyobb nyomású, ezért a rendszert erősebb elemekre kell cserélni.
• d) Olyan retrofit közeg, amely a rendszer követelményeinek megfelel, és betöltése hűtőköri átalakítást nem igényel.

(Megoldások: B. függelék.)

A fejezet forrásai