12. fejezet – Munkavédelem, védőeszközök és a munka dokumentálása

A munkavédelem nem papírmunka, hanem a szakma része. Ugyanaz a szerelő, aki a túlhevítést tized fokra méri, néha védőszemüveg nélkül nyit meg egy szervizcsatlakozót, létra helyett egy székre áll fel, vagy „csak egy pillanatra” a kismegszakító lekapcsolásával „feszültségmentesít”. A balesetek nagy része ilyen pillanatokból lesz.

A képesítő vizsgán ez kétszer is számít. Az írásbeli vizsgán a munkavédelmi szabályok és védőeszközök témaköre két feladatot ad, a jegyzőkönyvek és dokumentációk témaköre további kettőt ([P] 10.2.2). A projektvizsgán a pontszám 5 %-át az kapja, aki betartja az alapvető munkavédelmi előírásokat és viseli a munkafolyamatnak megfelelő védőfelszerelést, további 5 %-ot pedig az, aki a munkaterületet tisztán, a szerszámokat rendezetten hagyja, és a fel nem használt anyagot, a hulladékot megfelelően elhelyezi ([P] 10.3).

A fejezet a 14. fejezet biztonsági osztályozására (14.5), a palackok jelölésére és tárolására (14.12), az éghető közegű rendszerek szerelési szabályaira (15.7), a lefejtés és a töltés munkafogásaira (16. fejezet) és a villamos bekötésre (9. fejezet) épít. Amit ott már leírtunk, azt itt nem ismételjük, csak hivatkozunk rá – ez a fejezet azt rakja össze, ami a munkavédelem szemszögéből közös bennük.

12.1 Jogi keret és alapfogalmak (kockázat, kockázatértékelés, munkabaleset)

A munkavédelmi törvény

A magyar munkavédelem alaptörvénye a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (röviden Mvt.). A törvény határozza meg az állam, a munkáltató és a munkavállaló munkavédelmi feladatait, jogait és kötelességeit ([Mvt] preambulum; [K] IX/3); a részletes előírásokat külön jogszabályok, szabályzatok és szabványok tartalmazzák ([Mvt] 47. §).

A törvény két alapelvét érdemes szó szerint megjegyezni. Az egyik: a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért, a munkavállalók kötelezettségei ezt a felelősséget nem érintik, és a költségeket nem szabad a munkavállalóra hárítani ([Mvt] 2. § (2)). A másik: a munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy mindenki az általa értett nyelven ismerhesse meg a rá vonatkozó szabályokat ([Mvt] 2. § (4)).

A veszély, a kockázat és a védekezés sorrendje

A veszélyforrás tehát a dolog maga (a nyomás alatt álló palack, a nyitott villamos kapocsláda), a kockázat pedig azt méri, mennyire valószínű és mennyire súlyos, hogy belőle sérülés lesz. A palack ugyanaz marad, de a kockázat más, ha rögzítve áll a raktárban, és más, ha szelepvédő nélkül gurul a szerelőautó platóján.

A törvény a védekezésnek sorrendet ad. A veszélyt először el kell kerülni; ami nem kerülhető el, azt értékelni kell, és a keletkezés helyén kell leküzdeni; a veszélyest kevésbé veszélyessel kell helyettesíteni; a kollektív műszaki védelem elsőbbséget élvez az egyéni védelemmel szemben ([Mvt] 54. § (1)). Ahol a munkavállaló veszélyforrásnak lehet kitéve, a hatásos védelmet zárt technológiával, ha ez nem oldható meg, kollektív műszaki védelemmel, szervezési intézkedésekkel és egyéni védőeszközökkel – szükség szerint együtt – kell megvalósítani ([Mvt] 44. § (1)).

A sorrend a szakmában nagyon is kézzelfogható. A hűtőközeg lefejtése zárt technológiával, visszanyerő készülékkel és palackkal (16.2) – ez maga a „zárt technológia”. A géptermi szivárgásérzékelő és vészszellőzés kollektív műszaki védelem ([S378-3] 5.13, 9.); a feszültségmentesítés lakatja és a „Bekapcsolni tilos” tábla szervezési intézkedés (12.7); a védőszemüveg és a kesztyű egyéni védőeszköz. Ha valamelyik korábbi szint hiányzik, a védőeszköz egyedül nem pótolja.

A kockázatértékelés

Mikor kell elvégezni? A törvény hatályos szövege szerint a kockázatértékelést – a kockázatkezeléssel és a megelőző intézkedések meghatározásával együtt –, ha más jogszabály másként nem rendelkezik, a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 5 évente kell elvégezni. Indokolt eset különösen ([Mvt] 54. § (3)):

• a tevékenység, a technológia, a munkaeszköz vagy a munkavégzés módjának megváltozása;
• minden olyan változtatás, amely a munkakörülményeket (például zaj, légszennyezők) megváltoztathatta;
• munkabaleset, fokozott expozíció vagy foglalkozási megbetegedés, amely a technológia, munkaeszköz, munkamód hiányosságával függ össze;
• ha a kockázatértékelés valamely jogszabályban előírt szempontra nem terjedt ki.

A szakmában jó példa az új technológia: ha egy cég eddig csak A1 közegekkel dolgozott, és most R-32-es (A2L) vagy R-290-es (A3) berendezéseket kezd telepíteni, a munkavégzés módja megváltozik – ez az első pont szerinti indokolt eset.

Mit kell rögzíteni? A kockázatértékelés eredményeként a munkáltatónak legalább ezeket kell dokumentálnia ([Mvt] 54. § (5)): az értékelés időpontját, helyét, tárgyát és az értékelő adatait; a veszélyek azonosítását; a veszélyeztetetteket és számukat; a kockázatot súlyosbító tényezőket; a kockázatok értékelését és összevetését a szabályokkal; a megelőző intézkedéseket határidővel és felelőssel; a következő értékelés tervezett és az előző értékelés időpontját. A dokumentumot legalább 5 évig meg kell őrizni. A kockázatértékelés munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység ([Mvt] 54. § (8)) – nem a szerelő készíti, de neked kell ismerned és betartanod, és a 12.10 gyakorlatban egy egyszerű, munkahelyi kockázatfelmérést te is elvégzel.

A munkáltató és a munkavállaló kötelezettségei

12.1. táblázat. A munkáltató és a munkavállaló főbb munkavédelmi kötelezettségei ([Mvt] 42., 46., 54–56., 60. §; a munkavállalói oszlop a 60. § teljes felsorolása).

A munkavédelmi oktatás a törvény szerint négy esetben kötelező: munkába álláskor; a munkahely vagy a munkakör megváltozásakor, valamint a követelmények változásakor; munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor; és új technológia bevezetésekor. Az oktatást rendes munkaidőben kell tartani, szükség esetén időszakonként meg kell ismételni, és írásban kell rögzíteni, a tematikával és a résztvevők aláírásával. Amíg a munkavállaló a szükséges ismereteket meg nem szerezte, önállóan nem foglalkoztatható ([Mvt] 55. § (1)–(2)). Egy új lefejtő gép vagy egy éghető közegre alkalmas szivárgáskereső bevezetése tehát oktatási kötelezettséggel jár.

A munkavállaló jogai. Megkövetelheti a biztonságos munkavégzés feltételeit és a védőeszközöket ([Mvt] 61. §), és megtagadhatja a munkát, ha az életét, egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné – például hiányzik vagy nem működik a szükséges egyéni védőeszköz; ha az utasítás másokat veszélyeztetne így, a teljesítést meg kell tagadnia ([Mvt] 63. § (1)–(2)). Ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad, a többek által végzett munkánál egyiküket meg kell bízni az irányítással ([Mvt] 51. § (2), (4)); ha több cég dolgozik egyszerre ugyanott, a munkát össze kell hangolni, és a kockázatokról írásban tájékoztatni kell az érintetteket ([Mvt] 40. § (2)).

Munkabaleset

Mi a teendő? A sérült vagy a balesetet észlelő haladéktalanul jelenti a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek. Ha a sérült ezt a saját hibájából elmulasztja, később neki kell bizonyítania, hogy a baleset munka közben történt ([Mvt] 66. § (1)). A munkáltató minden balesetről megállapítja, munkabalesetnek tekinti-e (66. § (2)).

A munkáltató teendője a baleset következményétől függ ([Mvt] 64. §):

• a munkaképtelenséget nem okozó munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, a munkáltató által meghatározott módon (64. § (1a));
• a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet – akkor is, ha a kiesés három munkanapnál rövidebb – haladéktalanul ki kell vizsgálni, és az eredményt munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni (64. § (4));
• ha a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, a balesetet ezen felül be kell jelenteni és nyilvántartásba kell venni (64. § (1));
• súlyos munkabalesetről a munkáltató a munkavédelmi hatóságot azonnal értesíti (64. § (5)).

A kivizsgálás célja nem a bűnbak, hanem az okok – tárgyi, szervezési, személyi – feltárása és a megelőző intézkedés ([Mvt] 65. § (1)).

12.2 Egyéni védőeszközök és jelöléseik (szem-, kéz-, láb-, hallás-, légzésvédelem)

Az egyéni védőeszköz (personal protective equipment, PPE) a munkavállaló egészségének, testi épségének megóvására, megelőzés céljából viselt felszerelés ([K] IX/3). Forgalomba hozatalát az (EU) 2016/425 rendelet szabályozza; a megfelelőséget a gyártó EU-megfelelőségi nyilatkozata igazolja ([Mvt] 87. § 1/I.–1/J.). A törvény külön kezeli a ruházatot és az egyéni védőeszközt: a munkavállalónak egészséget nem veszélyeztető ruházatot kell viselnie, a védőeszközt pedig rendeltetése szerint kell használnia és tisztán tartania ([Mvt] 60. § (1) b)–c)). A védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg ([Mvt] 56. §), és neki kell biztosítania a használhatóságát, tisztítását, karbantartását és pótlását ([Mvt] 54. § (7) g)). Ha a szükséges védőeszköz hiányzik vagy nem működik, az a törvény szerint a munkamegtagadás oka lehet (12.1 pont).

Biztonsági jelek – a kék kör kötelez

A munkahelyen a veszélyekre és a kötelező védőeszközre biztonsági jelzések figyelmeztetnek. A munkáltató köteles kihelyezni, karbantartani és cserélni őket; jelzés ott kell, ahol a veszélyforrás kollektív műszaki védelemmel vagy szervezéssel teljesen nem küszöbölhető ki, és a munkavállalónak a jelzéseket figyelembe kell vennie ([J2] 2–3. §). A biztonsági jel (safety sign) meghatározott mértani forma, szín és képjel (piktogram) kombinációjából álló, rögzített jel ([J2] 1. § (3)); fajtáit a 12.2. táblázat foglalja össze.

12.2. táblázat. A biztonsági jelek fajtái ([J2] 6. § és 1. melléklet; a példák a melléklet jelei közül valók). Az akadályba ütközés és az esés veszélyét fekete–sárga vagy vörös–fehér ferde csíkozás jelöli ([J2] 11. §).

A gépterem bejáratán a hűtőközeg-szabvány szerint jelölni kell, hogy gépterem, és ki kell függeszteni, hogy illetéktelenek nem léphetnek be, a dohányzás és a nyílt láng tilos, és a rendszert illetéktelenek nem kezelhetik ([S378-3] 10.2).

Melyik védőeszközt mikor?

A programkövetelmény a vizsga tárgyi feltételei között három védőeszközt nevez meg: védőszemüveg, védőkesztyű, munkavédelmi cipő ([P] 10.5). Ez a vizsgán a minimum. A szakma forrásai ennél pontosabban fogalmaznak:

12.3. táblázat. Védőeszközök a szerelő munkafolyamataiban. A pontos követelményt a munkáltató kockázatértékelése és a védőeszköz-juttatás belső rendje határozza meg.

A légzésvédő – amikor a szűrő nem segít

A légzésvédőnél a legsúlyosabb hiba a rossz típus. A hűtőközeg-szabvány tájékoztató melléklete szerint ([S378-3] A.1.6):

• a szűrős légzésvédő szűrőbetéte feleljen meg a használt közegnek, illetve a lánggal vagy tűzzel érintkező közeg bomlástermékeinek; mindig legyen tartalék betét;
• a szűrőbetéteket szín- és betűkód azonosítja (EN 14387);
• oxigénkiszorító közegeknél – a CFC, HCFC, HFC közegeknél, a szénhidrogéneknél és a szén-dioxidnál – arcálarc és gázálarc nem használható, mert a szűrő oxigént nem ad;
• a légzésvédő illeszkedjen a viselőjére, a használatát rendszeresen gyakorolni kell, a szűrős eszköz használati idejét fel kell jegyezni.

Vészhelyzetre a szabvány teljes álarcos szűrős készüléket vagy sűrített levegős (külső levegőtől független, izolációs) légzőkészüléket ír; az izolációs készüléket csak kiképzett, az adott típust ismerő személy használhatja ([S378-3] A.3.1–A.3.2). A védőeszköz a helyiségen kívül, a bejárat közelében, könnyen hozzáférhetően legyen, és rendszeresen ellenőrizni kell ([S378-3] A.1.2–A.1.4).

A védőeszköz állapota

A védőeszközt a gyártó útmutatója szerint kell használni, tárolni és ellenőrizni ([S1585] 4.6); a villamos üzemeltetési szabvány szerint például a teljes testhevederzetet és a villamos védőkesztyűt félévente felül kell vizsgálni ([S1585] 4.6.102.7). A sérült eszközt azonnal ki kell cserélni ([S378-3] A.1.4). A szükséges védőeszközt és az elsősegély teendőit közegenként a biztonsági adatlap adja meg (14.5 pont; a bőrvédelemről a 14.10 pont).

12.3 A szakma fő veszélyforrásai: fagyás, fulladás, mérgezés, éghetőség, nyomás, áramütés

A hűtőközeg-szabvány tájékoztató melléklete számba veszi, milyen veszélyek fakadnak egy hűtőrendszerből ([S378-1] G melléklet). Ezekből – és a szerelő mindennapi munkájából – áll össze a szakma veszélytérképe.

12.4. táblázat. A szakma fő veszélyforrásai és a védekezés iránya.

Fulladás

Ez a szakma legalattomosabb veszélye. Az A1 osztályú közegek – a halogénezett közegek és a szén-dioxid – színtelenek, szagtalanok, nehezebbek a levegőnél, és a helyiség alsó részében gyűlnek össze (14.5 pont, 14.6. ábra). Az áldozat nem érez semmit: nincs szag, nincs fulladásérzés, csak szédülés, majd eszméletvesztés.

Az oxigénhiányos határ (oxygen deprivation limit, ODL) az a közeg- vagy gázkoncentráció, amelynél a levegő oxigénje a normális légzéshez már nem elegendő ([S378-1] 3.7.6); a közegenkénti értéket (ATEL/ODL) a 14.10. táblázat adja. A levegő térfogatának kb. 21 %-a oxigén ([K] II/1.1). A géptermi oxigénhiány-érzékelőt a szabvány szerint 18 %-os vagy nagyobb oxigénkoncentrációra kell beállítani – és oxigénhiány-érzékelőt nem szabad a szivárgás jelzésére használni, mert az csak akkor riaszt, amikor az oxigén már fogyóban van ([S378-3] 9.3.1). Az érzékelőt a levegőnél nehezebb közegnél a legalsó helyre kell tenni, ahol a közeg összegyűlik ([S378-3] 9.2).

Mérgezés és maró hatás

A szakma két mérgezési forrása a mérgező közeg és a bomlástermék. Az ammónia (R-717, B2L) mérgező és maró (14.7.9 pont); a gépteremben 50 kg-nál nagyobb töltetnél a szabvány kétszintű érzékelést ír elő: 350 mg/m³-nél (500 ppm) előriasztást és gépi szellőzést, 21 200 mg/m³-nél (30 000 ppm) főriasztást a rendszer automatikus leállításával és a gépterem áramtalanításával ([S378-3] 9.3.3). Ammóniás géptermi munkára a klímaszerelő ritkán kap megbízást – ha mégis, az üzemeltető vészhelyzeti utasítása és a gépterem védőeszközei szerint dolgozz ([S378-3] 10.1, A.3).

A gyakoribb veszély a bomlástermék: a halogénezett közeg nyílt lánggal, izzó felülettel érintkezve mérgező anyagokká bomlik, és forrasztáskor a megbontott rendszerben maradt kis nyomású közeg és a csövek belsejében elégő olaj gőze is mérgező (14.5 pont; [RF] 1.2.2). A szigeteléshez használt ragasztók, oldószerek gőzei szintén mérgezőek lehetnek – a csomagoláson és a biztonsági adatlapon szereplő előírásokat be kell tartani ([RF] 1.2.2).

Nyomás, tűz, áramütés

A többi veszélyforrást a kész fejezetek részletesen tárgyalják, ezért itt csak a 12.4. táblázat „Részletesen” oszlopára utalunk: a nyomáspróba szabályait (csak száraz nitrogén, csak nyomáscsökkentőn át) a 15.8, a tömlőben bezárt folyadék veszélyét a 16.2, a túltöltött palackét a 14.12 és a 16.3 pont, az éghető közegeket a 12.4, a lánggal végzett munkát a 12.6, a feszültségmentesítést a 12.7 pont írja le.

12.4 Éghető (A2L, A3) és nagynyomású (R-744) közegekkel végzett munka

A közegek biztonsági osztályait a 14.5, az éghető közegű rendszerek telepítési szabályait a 15.7, a lefejtésüket és töltésüket a 16.4 pont tárgyalja. Ebben a pontban azt rakjuk össze, mit jelent mindez munkavédelmi oldalról: a szervezést, az eszközöket és a szerelő felkészültségét.

Ki dolgozhat éghető közeggel?

Jogi oldalról az éghető közegek is klímagázok: az R-32 fluortartalmú üvegházhatású gáz, a propán (R-290) és az izobután (R-600a) a klímagázokról szóló törvény melléklete szerinti szénhidrogén ([KTV] 1. melléklet). A hűtőkörön végzett munka – telepítés, szervizelés, javítás, szivárgásvizsgálat, visszanyerés – ezért képesítéshez kötött, és természetes személy csak képesített vállalkozás alkalmazottjaként végezheti ([KTV] 4. § (3); 14.11 pont, 14.29. táblázat). Egy gyártói tanfolyam tehát önmagában nem jogosít. A személyi képesítési kategóriák sorai szó szerint: a H–I. sor a „klímagázokat tartalmazó”, a H–II. sor kifejezetten a „fluortartalmú üvegházhatású gázokat és szénhidrogéneket tartalmazó” helyhez kötött berendezéseket nevezi meg, a H–IV. sor csak F-gázt tartalmazókat ([J458] 1. melléklet; 14.28. táblázat). Hogy egy szénhidrogénes gépen végzett konkrét munkára melyik kategória jogosít, az hatósági értelmezés kérdése.

A hűtőközeg-szabvány ezen felül azt kéri, hogy az éghető közegű berendezés burkolatát és hűtőkörét csak az éghető közegekre kiképzett, kompetens személy nyissa meg ([S5149] E.1). A kompetenciához igazolt képzés kell, amely kiterjed – többek között – a védőeszközökre, a palackkezelésre, a töltésre, a szivárgáskeresésre és a visszanyerésre; más szakember (például villanyszerelő) munkáját kompetens személynek kell felügyelnie ([S5149] E.4). A munkavédelmi törvény nyelvén az éghető közegekre való áttérés új technológia, amely oktatást (55. §) és a kockázatértékelés felülvizsgálatát (54. § (3)) vonja maga után.

A munka előkészítése éghető közegnél

12.5. táblázat. A munkavédelmi többlet éghető (A2L, A3) közegű berendezésen. A teljes előkészítési listát (szellőztetés, éghető közegre alkalmas lefejtő) és a hűtőkör megnyitásának lépéseit a 16.4 pont, a villamos alkatrész megnyitásának szabályát a 15.7, a javítás sorrendjét a 17.6. ábra mutatja.

A palackot és a közeget is úgy kell kezelni, hogy a veszély a munkaterületen kívülre se vigyen: a Rabi-féle jegyzet szerint a műhelyben a lehető legkevesebb izobutánt kell tárolni, a szerelőautóban csak a napi munkához szükséges mennyiséget, rögzítve, szellőző járműben, és a gépkocsiban is tilos a dohányzás ([R1] 3.10). A szabadtéren álló, 10 kg-nál több A3 közeget tartalmazó rendszerek területének bejáratánál a szabvány szerint ki kell táblázni, hogy illetéktelenek nem léphetnek be, és a dohányzás, a nyílt láng és más gyújtóforrás tilos ([S378-3] 10.2).

Szén-dioxid (R-744): nagy nyomás és fulladás

A CO₂ nem ég és nem mérgező, mégis két komoly veszélyt hordoz (14.7.8 pont):

• Nagy nyomás. Szobahőmérsékleten is több tíz bar a nyomása; transzkritikus üzemben a nagynyomású oldalon a hatósági tananyag szerint 80–110 bar is lehet, és leállt gépben a nyomás a környezet hőmérsékletével nő ([T] 7.6.9.1). Csak az erre méretezett szerelvénnyel, tömlővel, műszerrel szabad dolgozni (14.7.8 figyelmeztetése), és nyomás alatti részt megbontani nem szabad. A folyékony CO₂ fojtáskor szárazjeget is adhat, amely eltömheti a vezetéket (16.4 pont).
• Fulladás. Színtelen, szagtalan, nehezebb a levegőnél, kiömlése a helyiségek alsó részében fulladást okozhat ([T] 2.4.1); szűrős álarc ellene nem véd ([S378-3] A.1.6). A 12.3 pont fulladásra vonatkozó szabályai rá fokozottan érvényesek.

12.5 Palackkezelés: tárolás, szállítás, rögzítés

A hűtőközeg-palackok jelölését, hatósági vizsgálatát, a töltési korlátot, valamint a szállítás és a tárolás alapszabályait a 14.12 pont (14.30. táblázat) és a 16.3 pont már tárgyalta – azokat itt nem ismételjük. A szerelő azonban nem csak hűtőközeg-palackkal dolgozik: a nitrogén, a forrasztógáz (égőgáz és oxigén) és a lefejtőpalack is a mindennapi felszerelés része.

12.6. táblázat. A szerelő palackjai ([R1] 13.1.1; [R2] 29.1.12; [T] 8.4).

Nitrogén

A nitrogénpalack nagyon nagy nyomású (a Rabi-féle jegyzet példájában 200 bar, a nyomáscsökkentő kimenő oldalán legfeljebb 30 bar; [R2] 29.2), a nyomáscsökkentő használatát a 15.3 és a 15.8 pont tárgyalja. Munkavédelmi szempontból: a palackot a szervizkocsiban jól rögzíteni kell, és a hozzá kötött reduktornak, tömlőnek, csatlakozónak mindig hibátlannak kell lennie, mert a nyomás hatására levágódó csatlakozó súlyos sérülést okozhat ([R2] 29.1.12).

Forrasztógáz és oxigén

A Rabi-féle jegyzet két forrasztókészüléket mutat be: az egykomponensű, csak égőgázt használó készüléket, amely tágas terekben alkalmazható, és a kétkomponensű, oxigén és égőgáz keverékével működő készüléket, amelynek az oxigénpalackja 200 baros reduktorral szerelt ([R1] 13.1.1).

Az ipari gázpalackokra a rokon gázszerelő szakma mestervizsga-jegyzete gyűjti össze a legfontosabb szabályokat ([GV] 1.3.2). Ezek közül a hűtő-klímás szerelő munkájára is érvényesek:

• sérültnek kell tekinteni a palackot, ha legalább 1 m magasból kemény talajra esett, ha égésnyom, éles bemetszés, horpadás vagy átalakítás nyoma látható rajta;
• a palackot – az üreset is – csak lezárt szeleppel és szelepvédővel szabad tárolni és szállítani, hőmérséklete legfeljebb 50 °C lehet, a mechanikai és vegyi hatásoktól védeni kell;
• használat közben a palackot eldőlés ellen biztosítani kell;
• a befagyott szelepű palackot legfeljebb 40 °C-os vízzel szabad melegíteni;
• a palackokat – különösen az oxigénpalackot – nem szabad zsíros, olajos kézzel, ilyen ruhában kezelni, és zsíros, olajos ronggyal tisztítani;
• a palackot nem szabad talajszint alatti helyiségben, közlekedési utakon, lépcsőházban, garázsban tárolni; a különböző gázok és a teli és üres palackok külön tárolandók; a felhasználás helyén csak a napi munkához szükséges mennyiség lehet; a cseppfolyósított éghető gázok palackja állva tartandó.

A palackok kezelésére vonatkozó részletes előírásokat külön jogszabály és szabvány tartalmazza (a hatósági tananyag és a Rabi-féle jegyzet az MSZ 6292 szabványt nevezi meg; [T] 5.2; [RF] 1.2.4) – munka előtt a hatályos szabályzatot ellenőrizd. A hűtőközeg-palack melegítésének határát (a források eltérnek) a 14.12 pont tárgyalja; mindig a szigorúbbat tartsd.

A szállításról: a hűtőközeg az ADR szerinti veszélyes áru, a 2. veszélyességi osztályba tartozik; a kis mennyiségű szállításra vonatkozó mentesség sem jelenti, hogy az ADR nem vonatkozik rá – a hatósági tananyag szerint például ilyenkor is kötelező egy tűzoltó készülék a járműben ([T] 8.2).

12.6 Forrasztás és tűzveszélyes tevékenység; magasban végzett munka; anyagmozgatás

A forrasztás tűzveszélyes tevékenység

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) szerint ([OTSZ] 184–185. §):

• tűzveszélyes tevékenységet tilos ott végezni, ahol tüzet vagy robbanást okozhat; állandó jelleggel csak erre alkalmas helyen (műhelyben) szabad;
• alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységet – amilyen a helyszíni forrasztás – csak előzetesen, írásban meghatározott feltételek alapján szabad végezni; a feltételeket a munkát közvetlenül irányító, ha nincs ilyen, a munkát végző állapítja meg (csak a saját ingatlanán dolgozó magánszemély mentesül); külső vállalkozó a létesítmény vezetőjével vagy megbízottjával egyezteti őket;
• a feltételek tartalma: a munka időpontja, helye, leírása, a munkát végző neve, szakvizsgához kötött munkánál a bizonyítvány száma, és a vonatkozó tűzvédelmi szabályok;
• a munkát érvényes tűzvédelmi szakvizsgával, illetve – ha nem szakvizsgához kötött – a tűzvédelmi szabályokra kioktatott személy végezheti (a szakvizsgaköteles munkaköröket külön jogszabály határozza meg);
• tűzveszélyes környezetben a munka teljes ideje alatt – szükség esetén műszeres – felügyelet, a helyszínen pedig alkalmas tűzoltó készülék kell;
• a munka után a helyszínt át kell vizsgálni, a tüzet okozható körülményeket meg kell szüntetni, és a helyszínt át kell adni; az átadás időpontját az engedélyen aláírással kell igazolni.

A forrasztás saját veszélyei. A Rabi-féle mestervizsga-jegyzet szerint a megbontott rendszerben maradt kis nyomású közeg lánggal mérgező bomlásterméket ad, és a kötések belsejében elégő olaj gőze is mérgező; ezért forrasztás előtt a berendezést és a munkaterületet gondosan ki kell szellőztetni, a csővégeket kívül-belül foszlásmentes ronggyal szárazra kell törölni ([RF] 1.2.2). Megbontott rendszeren csak a közeg lefejtése után szabad forrasztani (15.3 pont), és a forrasztás nitrogénes öblítéssel történik (15.3). Ha a közeg jelenlétében mégis forrasztani kell (például egy A1 közegű ipari rendszeren), a szabvány szűrős légzésvédőt ír a bomlástermékek ellen ([S378-3] A.2; 12.3. táblázat).

Égési sérülés. A rokon gázszerelő szakma mestervizsga-jegyzete szerint égésnél, forrázásnál a legfontosabb a folyó hideg vizes hűtés legalább 10 percig; az égett bőrre zsiradékot, tojásfehérjét, hintőport és más, a közhiedelem szerint hasznosnak vélt anyagot tenni tilos ([GV] 6.3). Égő ruhájú embert meg kell állítani, és a ruhát betakarással kell eloltani ([S1585] C100.2.4).

Magasban végzett munka

A kültéri egység sokszor a homlokzaton, egy konzolon, egy lapos tetőn vagy egy erkély fölött van – a szintkülönbség a törvény szerint is veszélyforrás ([Mvt] 87. § 13.). A rendelet szóhasználatában ez magasban levő munkahelyen ideiglenesen végzett munka: az 1 méternél nagyobb szintkülönbségen végzett, nem állandó jellegű, rövid ideig tartó munka, ahol a megfelelő munkahelyi körülmények nem biztosítottak, ezért egyedi kockázatmegelőző intézkedés szükséges ([J10] 2. § d)).

A munkaeszközökről szóló rendelet szerint ([J10] 55–58. §):

• olyan munkaeszközt kell biztosítani, amely megfelel a munka jellegének és lehetővé teszi a veszélytelen közlekedést; elsősorban kollektív műszaki védelmet (korlát, munkaállvány, emelőkosár) kell alkalmazni, és csak ha ez nem oldható meg, egyéni védelmet;
• a feljutás eszközét a magasságkülönbség, a használat gyakorisága és időtartama szerint kell megválasztani, és veszély esetére biztosítani kell a menekülés és a mentés lehetőségét;
• magasban csak olyan időjárásban szabad dolgozni, amely a munkavállaló egészségét és biztonságát nem veszélyezteti;
• a létrafok munkaszintként csak akkor használható, ha a kockázatértékelés szerint biztonságosabb eszköz nem indokolt (alacsony kockázat, rövid használat, megváltoztathatatlan helyszíni adottság).

12.7. táblázat. A létra használatának szabályai ([J10] 58. §).

A munkaállványt szabvány szerint kell méretezni, építeni és bontani csak a munkáltató által írásban megbízott felelős személy közvetlen irányításával szabad, a gördíthető állványon mozgatás közben tartózkodni tilos ([J10] 59–61. §). Ha a munkát feszültség alatti rész közelében, magasban végzed, a villamos szabvány szerint is biztos alapon kell állnod, és a véletlen leesés ellen személyi védőeszközt kell használnod ([S1585] 4.6.101).

Anyagmozgatás

Egy kültéri egység, egy hőszivattyú, egy lefejtő gép nehéz és ügyetlen teher. A törvény szerint anyagot mozgatni csak arra alkalmas eszközzel, a kijelölt helyen és módon, a súly- és mérethatárok megtartásával szabad ([Mvt] 41. § (1)), és a munkavégzéssel összefüggő anyagmozgatás közben bekövetkező baleset is munkabaleset ([Mvt] 87. § 3.).

Kézi anyagmozgatás. A rokon szakma mestervizsga-jegyzete szerint a mozgatás előtt fel kell mérni a teher tömegét, súlypontját, fogási pontjait; a kockázat nő, ha a teher nehéz, nagy, instabil, ha csak előrehajolva vagy a törzs elcsavarásával emelhető, ha kevés a hely, vagy szintek között kell vinni ([GV] 6.2). A részletes szabályokat külön rendelet tartalmazza – a munkáltató kockázatértékelése alapján dolgozz.

Gépi anyagmozgatás. Teheremelő munkaeszköz ([J10] 38–52. §):

• a teheremelő eszköz és a függesztékek biztonságos állapotáról minden munkakezdéskor meg kell győződni (41. § (2));
• függő teher alatt senki nem tartózkodhat (45. §); az emelés megkezdése előtt a stabilitást a kezelő ellenőrzi (47. §);
• az emelésben részt vevőnek ipari védősisakot kell viselnie, ha fejsérülés veszélye áll fenn (38. § (3)).

Gépet csak az arra felhatalmazott és kioktatott munkavállaló kezelhet, és biztonságos munkára alkalmatlan eszközzel dolgozni tilos ([GV] 6.2; [Mvt] 60. § (1) a)); egyes munkákat jogszabály meghatározott képzettséghez köthet ([Mvt] 51. § (3)).

Kéziszerszámok. A villamos kéziszerszámok (fúrógép, sarokcsiszoló) érintésvédelmét a munkaeszközökről szóló rendelet szerint évente szerelői ellenőrzéssel kell felülvizsgálni ([J10] 19. § (6) a)), használat előtt pedig szemrevételezéssel ellenőrizni ([GV] 6.2). A zajos gépi munkához – a kockázatértékelés szerint – hallásvédő kell (12.3. táblázat).

12.7 Feszültségmentesítés; elsősegély

A feszültségmentesítés öt művelete

A 9.7 pont figyelmeztetett: a kioldott kismegszakító nem feszültségmentesítés. A 9., 10., 11. és 17. fejezet a feszültségmentesítés eljárását ide utalta. A villamos berendezések üzemeltetésének szabványa szerint a munkavégzés helyén a berendezésnek feszültségmentesnek kell lennie, és annak is kell maradnia a munka teljes ideje alatt. Ehhez a munka helyét pontosan meg kell határozni, a berendezést azonosítani kell, majd öt alapvető műveletet kell elvégezni, ebben a sorrendben, hacsak nincs lényeges ok a változtatásra ([S1585] 6.2.1).

A munkában részt vevő minden személynek szakképzettnek vagy kioktatottnak kell lennie, vagy ilyen személy felügyelete alatt kell állnia, és a munka megkezdésére az engedélyt a berendezésért felelős személy adja ([S1585] 6.2.1). A feszültségmentesítés műveletei – a villamos működtetésű kapcsolás kivételével – maguk is feszültség alatti vagy feszültséghez közeli munkának minősülnek ([S1585] 6.2.1.101): a feszültség nélküli állapot ellenőrzéséig mindent úgy kell kezelni, mintha feszültség alatt állna.

12.8. táblázat. A feszültségmentesítés öt művelete ([S1585], saját megfogalmazásban).

Kisebb készülékeknél egyszerűbb az eljárás? Dugós készüléknél elegendő valamennyi dugót kihúzni ([S1585] 6.2.1.105), és bizonyos, gyárilag zárt, helyszíni összekötés nélküli készülékeknél egyes műveletek elhagyhatók ([S1585] 6.2.1.106). Az osztott rendszer kül- és beltéri egységét azonban a helyszínen szerelt összekötő kábel köti össze (9.7 pont), ezért a jegyzet értelmezése szerint ott erre ne számíts: hajtsd végre a teljes eljárást, és tartsd be a gyártó által megadott várakozási időt a kondenzátorok kisüléséig.

A visszakapcsolás. A munka befejezése után a már nem szükséges személyeket tájékoztatni kell, hogy a munka kész, és vissza kell őket vonni; a szerszámokat el kell távolítani. Ezután – a munkahelytől kiindulva – el kell távolítani a földelő- és biztonsági eszközöket, majd a visszakapcsolást akadályozó reteszeléseket, végül a figyelmeztető jelzéseket. Amint bármelyik biztonsági művelet megszűnt, a berendezést feszültség alattinak kell tekinteni ([S1585] 6.2.8). A visszakapcsolás tehát a feszültségmentesítés fordított sorrendje.

Elsősegély

A törvény előírja, hogy minden munkahelyen biztosítani kell az elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeit ([Mvt] 46. §), és a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a mentőket, a tűzoltókat haladéktalanul el lehessen érni ([Mvt] 54/A. § (1)). Az elsősegély gyakorlati tudását tanfolyamon kell megszerezni és rendszeresen felfrissíteni – a jegyzet csak a szakma sajátos helyzeteit foglalja össze.

Áramütés. A villamos üzemeltetési szabvány tájékoztató melléklete (C100) a segélynyújtás sorrendjét így adja meg ([S1585] C100.1–C100.3):

1. Ha egyedül vagy, kiabálj segítségért.
2. Ha a sérült teste feszültség alatt maradt, szabadítsd ki az áramkörből –
   de csak úgy, hogy közben magadat nem veszélyezteted.
3. Ellenőrizd az állapotát; szükség esetén azonnal hívj mentőt, és kezdd el
   az újraélesztést.
4. Szükség esetén értesítsd az üzemeltetőt és a tűzoltókat is.

A kiszabadítás kisfeszültségen: kikapcsolás (főkapcsoló, kapcsoló, biztosító, dugó); ha ez nem megy gyorsan, a sérültet száraz, szigetelő eszközzel vagy a ruhájánál fogva, szigetelő alátéten állva kell eltávolítani – csupasz testfelülettel se őt, se fémet ne érints. A vezeték elvágása csak szakembernek, szigetelt szerszámmal megengedett. Magasban a kikapcsoláskor megszűnő izomgörcs miatt a sérült lezuhanhat ([S1585] C100.2.1–C100.2.2).

Mentőhívás. Áramütés után általános szabályként mentőt kell hívni, eszméletlenségnél haladéktalanul; az eszméleténél lévő sérülthöz elsősorban akkor, ha akár rövid időre eszméletét vesztette, súlyosabb sérülése vagy szívbetegsége van, vagy bizonytalan vagy az állapotában – egyébként a mentőhívást fel kell ajánlani ([S1585] C100.3.1–C100.3.2). A szabvány szerinti segélyhívó szám 112, a mentőké 104 ([S1585] C100.1).

Eszméletlen, de normálisan lélegzik. Ha a sérült nem reagál, de normálisan lélegzik, a keringése is rendben van: mentőt kell hívni, és ha ehhez magára kell hagyni, előbb stabil oldalfekvésbe kell fordítani; a légzését ezután is rendszeresen ellenőrizni kell ([S1585] C100.3.3, C100.3.3.5).

Újraélesztés. Ha a sérült nem reagál, és nem lélegzik normálisan, keringésmegállást kell feltételezni: azonnal mentő, defibrillátor (AED) hozatása és mellkaskompresszió; az AED hangutasításait mindig követni kell ([S1585] C100.3.3). A szabvány számadatait a 12.13. ábra foglalja össze – a módszert tanfolyamon kell begyakorolni.

Fagyási sérülés, szembe fröccsent közeg. A kiszökő közeg bőrfagyást okozhat ([S378-1] G d) 5)); a szabvány szerint az elsősegély-felszerelésnek a géptermen kívül, a bejárat közelében kell lennie, és különös figyelmet kell fordítani a szemsérülések gyors ellátására ([S378-3] A.3.3). Az adott közeggel kapcsolatos elsősegély-teendőket a közeg biztonsági adatlapja tartalmazza ([RF] 1.2.2; 14.5 pont) – ezért kell az adatlapnak munka közben kéznél lennie. Ha bizonytalan vagy a sérülés súlyosságában, gondoskodj a további segítségről – orvosról, mentőről ([GV] 6.3).

Égés. A forrasztás égési sérüléseiről a 12.6 pont szól.

12.8 Munkalap és mérési jegyzőkönyv – a munkavégzés dokumentálásának követelményei

A programkövetelmény szerint a szerelő mérési jegyzőkönyvet és munkalapot állít ki, és ismeri a munkavégzés dokumentálásának követelményeit ([P] 8.1, 4. kompetencia). A mérési jegyzőkönyv felépítését és kitöltését a 11.7 pont részletesen tárgyalja; ebben a pontban a munkalappal és azokkal a közös szabályokkal foglalkozunk, amelyek minden munkadokumentumra érvényesek.

Miért dokumentálunk?

A dokumentum három dolgot bizonyít: mit csináltál (a megrendelőnek, a garanciához, a számlához), hogyan csináltad (a szakszerűséget, ha vita van), és mit hagytál hátra (a következő szerelőnek, aki a géphez nyúl). A szerelő munkáját egy egész rendszer dokumentumai kísérik – ezeket a 12.9. táblázat foglalja össze.

12.9. táblázat. A szerelő munkáját kísérő dokumentumok.

A munkalap

A munkalap (work sheet, job sheet) – a jegyzet összefoglaló meghatározása szerint – a helyszíni munka írásos bizonylata: a szerelő a munka helyén rögzíti rajta, hol, mikor, kinek, milyen berendezésen, milyen munkát végzett, mit mért, milyen anyagot használt fel, mennyi ideig dolgozott, és mit tapasztalt; az aláírásokkal a szerelő és a megrendelő igazolja a munka elvégzését. A munkalapnak a fejezetben hivatkozott jogszabályok és szabványok egységes, kötelező formát nem írnak elő – a vállalkozások saját nyomtatványt használnak. A tartalma azonban nem szabadon választható, mert a munkalapból táplálkozik több kötelező dokumentum:

• a hűtőközeg-szabvány szerint a naplóba be kell írni minden karbantartási és javítási munkát, a betöltött és az eltávolított közeg mennyiségét és fajtáját alkalmanként, az alkatrészcseréket és az időszakos vizsgálatok eredményeit ([S5149] 4.3.2);
• a klímagáz-adatbázis jegyzőkönyvébe a felhasznált, visszanyert gáz ténylegesen mért mennyisége kerül, határidőre (16.8 pont, 19.3 pont);
• a villamos vizsgálatok elvégzését és a mért értékeket dokumentálni kell, és a szerelő a munkalap aláírásával vállal felelősséget azért, hogy a készülék megfelel a követelményeknek ([R2] 29.1.7).

A dokumentálás közös szabályai

A Rabi-féle mestervizsga-jegyzet a bizonyító erejű jegyzőkönyvezéshez formai feltételeket ad: hol és mikor készült, milyen munka kapcsán, kik voltak jelen és kiket képviselnek, ki hitelesíti, mi a műszaki tartalom, és a végén dátum és aláírás ([RF] 1.1.7). Ezek a feltételek – a jegyzet általánosításában – minden munkadokumentumra érvényesek:

• Ott és akkor írd, ahol és amikor dolgozol. Az utólag, emlékezetből kitöltött munkalap pontatlan.
• Csak azt írd be, amit mértél vagy csináltál. Ha egy mérés elmaradt, ezt írd be – ne egy „szokásos” számot (11.7 pont figyelmeztetése). A közeg mennyisége a mérlegen mért érték (16.8 pont).
• Mértékegység minden szám mellé. A „3,2” semmit nem jelent; a „3,2 bar túlnyomás” igen.
• Javíts áthúzással, olvashatóan. Így látszik, mi volt az eredeti bejegyzés, és ki javította. (A jegyzet ajánlása, a bizonyító erő megőrzése érdekében.)
• Aláírás, név olvashatóan. Az aláírással vállalsz felelősséget ([R2] 29.1.7).
• Megőrzés. A megőrzési időt a vonatkozó jogszabály adja: például a kockázatértékelést legalább 5 évig ([Mvt] 54. § (5)), a munkaeszköz-felülvizsgálat jegyzőkönyvét a következő felülvizsgálatig ([J10] 18. § (3)); a klímagáz-nyilvántartások megőrzéséről a 14.11 és a 19.3 pont szól.

12.9 A munkaterület rendje és a hulladék elhelyezése (a projektvizsga 2 × 5 %-a)

A munkavédelmi törvény szerint a munkahelyen gondoskodni kell a rendről, a tisztaságról, a keletkező szennyező anyagok és a hulladék kezeléséről úgy, hogy veszélyt, ártalmat ne okozzanak, és a környezetet ne károsítsák ([Mvt] 25. §); a munkavállaló pedig köteles a munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani ([Mvt] 60. § (1) d)). A projektvizsgán a munkaterület rendben hagyását és a hulladék megfelelő elhelyezését külön 5 %-kal értékelik ([P] 10.3).

Rend munka közben

A rendetlen munkaterület maga is veszélyforrás: a padlón kígyózó tömlő és kábel botlásveszély, a szanaszét hagyott szerszám esés, sérülés forrása, az elzárt menekülési út a bajban végzetes lehet. Néhány szabály a forrásokból:

• a közlekedési és menekülési utakat szabadon kell hagyni; palackot ott tárolni tilos ([T] 8.4; [GV] 1.3.2, 6.2);
• a megbontott, azonnal vissza nem szerelhető csővégeket le kell dugózni a levegő és a nedvesség ellen ([RF] 1.2.4); kiszerelt kompresszort, körfolyamat-részt célszerű ledugózott csonkokkal szállítani ([R1] 3.10);
• a vegyi anyagokat (ragasztó, tisztítószer, olaj) eredeti, zárt csomagolásban, a munkahelyen csak a munkához szükséges mennyiségben szabad tartani; élelmiszeres edényben vegyi anyagot tárolni tilos ([GV] 6.2);
• a munkaterület határát, a botlás- és esésveszélyes helyet jelölni kell (12.2. táblázat).

A hulladék

A javítás és a karbantartás során a hatósági tananyag szerint – a lefejtett hűtőközegen kívül – lefejtett kompresszorolaj, használt szűrők, olajos rongy, festékes, aeroszolos és tisztítószeres göngyöleg, illetve a lecserélt berendezés is keletkezik; ezek veszélyes hulladéknak minősülhetnek ([T] 8.3). A lefejtett közeg útját, a hulladékbirtokos, a szállító és a kezelő szerepét, az „SZ” lapot a 16.8 pont tárgyalja – itt a munkaterületen keletkező hulladék helyes elhelyezéséről van szó.

A hulladékhierarchia. A hulladékról szóló törvény elve szerint a sorrend ([T] 8.1): megelőzés és minimalizálás → újrahasználatra előkészítés → újrafeldolgozás → egyéb (például energetikai) hasznosítás → ártalmatlanítás, lerakás. A legjobb hulladék az, amelyik nem keletkezik: pontos méretre vágott cső, a szükséges mennyiségű anyag, újrahasználható csomagolás.

A gyakorlatban:

• a veszélyes és a nem veszélyes hulladékot ne keverd – a szennyezett keverék is veszélyes hulladéknak minősülhet (a jegyzet következtetése a veszélyes hulladék fogalmából, 16.8 pont);
• a veszélyes anyag maradékát tartalmazó csomagolást veszélyes hulladékként kell gyűjteni ([GV] 6.2);
• az olajos rongyot, a használt szűrőt, a kiengedett olajat zárt, felcímkézett edényben gyűjtsd, és a munkáltató rendje szerint add le; a lefejtett közeg a megjelölt lefejtőpalackba kerül (16.3, 16.8 pont);
• a fel nem használt anyagot vidd vissza, a szerszámokat tisztán, a helyükre tedd.

Átadás előtt a géptermi szabvány a menekülési és hozzáférési utak, a szellőzés, az érzékelők és a védőeszközök ellenőrzését kéri ([S378-3] 10.3); egy lakásban ugyanez a logika: amit megbontottál, azt visszazárod, amit elmozdítottál, visszateszed.

12.10 Gyakorlat: kockázatfelmérés és munkalap egy szerelési feladathoz

A kockázatértékelés a munkáltató szaktevékenysége (12.1 pont), de minden munka előtt a szerelőnek is végig kell gondolnia a helyszín veszélyeit – ez a helyszíni kockázatfelmérés. A törvény a kockázatértékelés módszerét nem írja elő ([Mvt] 54. § (2): minőségi, szükség esetén mennyiségi értékelés). A gyakorlathoz egy egyszerű, tanulási célú pontozást használunk:

• valószínűség (V): 1 – nem várható; 2 – előfordulhat; 3 – valószínű;
• súlyosság (S): 1 – könnyű sérülés; 2 – munkaképtelenséggel járó sérülés; 3 – súlyos vagy halálos sérülés;
• kockázat = V × S: 1–2 alacsony; 3–4 közepes; 6–9 magas – magas kockázattal intézkedés nélkül nem kezdhető el a munka.

(A pontozás a jegyzet saját, egyszerűsített módszere; a munkáltató kockázatértékelése más felépítésű is lehet. A lényeg a gondolatmenet: veszély → kit érint → mennyire valószínű és súlyos → mit teszel ellene → ki és mikor.)

Összefoglalás

• Az Mvt. (1993. évi XCIII. törvény) szerint a munkáltató felel a biztonságos munkavégzésért; a munkavállaló betartja a szabályokat, használja a védőeszközt, és azonnal jelenti a rendellenességet, a balesetet.
• A védekezés sorrendje: zárt technológia → kollektív műszaki védelem → szervezés → egyéni védőeszköz. A kockázatértékelés a tevékenység előtt, indokolt esetben, de legalább 5 évente esedékes, és legalább 5 évig kell megőrizni.
• Munkabaleset: munkaképtelenség nélkül a körülmények tisztázása; munkaképtelenségnél haladéktalan kivizsgálás és munkabaleseti jegyzőkönyv; három munkanapon túl ezen felül bejelentés és nyilvántartás; súlyos esetben a hatóság azonnali értesítése.
• Közegkezelésnél védőszemüveg és védőkesztyű kötelező (a vizsgán a minimum: szemüveg, kesztyű, munkavédelmi cipő). Oxigénkiszorító közegnél szűrős álarc nem véd; a nehéz közeg a padló közelében dúsul.
• Éghető közeggel csak képesítéssel, gyújtóforrás nélkül, szellőzéssel, szikramentes műszerrel, tűzoltó készülékkel dolgozhatsz; R-744-nél a nagy nyomás és a fulladás a fő veszély. A helyszíni forrasztás alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység (írásbeli feltételek); a támasztólétra 60–75°-ban áll, és 1 m-rel a szint fölé nyúlik.
• A feszültségmentesítés öt művelete: leválasztás, visszakapcsolás elleni biztosítás, a feszültség nélküli állapot ellenőrzése, földelés és rövidre zárás, védelem a közeli aktív részek ellen. A munkalapra csak mért, valós adat kerül, mértékegységgel és aláírással.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a különbség a veszélyforrás és a kockázat között? Mondj egy-egy példát a szakmából!
2. Sorold fel a védekezés törvényi sorrendjét, és mondj mindegyik szintre egy példát a hűtő-klímás szerelő munkájából!
3. Mikor kell a kockázatértékelést elvégezni, és mikor kell soron kívül megismételni? Mi kerül a dokumentumába?
4. Milyen esetekben kötelező a munkavédelmi oktatás? Miért érinti egy cég éghető közegekre való áttérése?
5. Mikor kell egy munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni, és mi a teendő súlyos munkabalesetnél?
6. Miért nem elég egy zárt helyiségben a kiszökött közeg átlagos koncentrációját kiszámolni? Hol van a legnagyobb veszély, és mit jelent ez az érzékelő elhelyezésére (12.a mintapélda)?
7. Mik egy alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység írásbeli feltételeinek kötelező elemei, és mit kell tenni a munka befejezése után?
8. Milyen sorrendben kapcsolod vissza a berendezést a munka befejezése után, és mitől kezdve kell feszültség alattinak tekinteni? Miért kell egy inverteres gépnél a munka előtt kivárni a gyártó által megadott időt?

Tudáspróba

1. A munkavédelmi törvény hatályos szövege szerint legkésőbb mikor kell a kockázatértékelést megismételni, ha közben nem volt indokolt eset?

• a) évente, a munkavédelmi oktatással együtt
• b) háromévente
• c) legalább ötévente
• d) csak akkor, ha munkabaleset történt

2. Melyik sorrend felel meg a törvény szerinti védekezési sorrendnek?

• a) zárt technológia – kollektív műszaki védelem – szervezési intézkedés – egyéni védőeszköz
• b) egyéni védőeszköz – szervezési intézkedés – kollektív műszaki védelem – zárt technológia
• c) szervezési intézkedés – egyéni védőeszköz – zárt technológia – kollektív műszaki védelem
• d) kollektív műszaki védelem – egyéni védőeszköz – zárt technológia – szervezési intézkedés

3. Egy pincei gépészeti helyiségben R-410A szivárgott, a padló közelében oxigénhiány alakulhatott ki. Melyik állítás igaz a légzésvédelemre?

• a) Elegendő egy porszűrős félálarc, mert az R-410A nem mérgező.
• b) ABEK típusú szűrőbetéttel bármely hűtőközeg ellen védett vagy.
• c) Szűrős gázálarc használható, ha a szűrőbetét friss, a helyiség ajtaja nyitva van, és legfeljebb néhány percig maradsz bent.
• d) Szűrős álarc itt nem használható, mert a szűrő oxigént nem ad.

4. Egy 4,0 m hosszú támasztólétra talpa 0,6 m-re van a faltól. Megfelel-e a munkaeszközökről szóló rendeletnek?

• a) Igen, mert a létra a falhoz közel stabilabb.
• b) Nem, mert a szög kb. 81°, meredekebb a megengedett 75°-nál.
• c) Igen, mert a szög kb. 53°, a megengedett tartományon belül van.
• d) Nem, mert a talpnak legalább 2 m-re kell lennie a faltól minden létránál.

5. Melyik a feszültségmentesítés helyes sorrendje?

• a) a feszültség nélküli állapot ellenőrzése – leválasztás – földelés – visszakapcsolás elleni biztosítás – védelem a közeli aktív részek ellen
• b) leválasztás – földelés és rövidre zárás – a feszültség nélküli állapot ellenőrzése – visszakapcsolás elleni biztosítás – védelem a közeli aktív részek ellen
• c) leválasztás – visszakapcsolás elleni biztosítás – a feszültség nélküli állapot ellenőrzése – földelés és rövidre zárás – védelem a közeli aktív részek ellen
• d) visszakapcsolás elleni biztosítás – leválasztás – védelem a közeli aktív részek ellen – a feszültség nélküli állapot ellenőrzése – földelés és rövidre zárás

6. Egy kollégád munka közben megvágta a kezét, és emiatt öt munkanapig nem tudott dolgozni. Mi a munkáltató kötelessége a törvény szerint?

• a) A balesetet be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni.
• b) Semmi, mert a vágás nem súlyos munkabaleset.
• c) Csak akkor kell bejelenteni, ha a sérült kéri.
• d) A munkavédelmi hatóságot azonnal értesíteni kell, mert minden munkabalesetet így kell kezelni.

7. Egy A1 közegű ipari rendszer géptermében forrasztani kell. Mikor engedi meg ezt a hűtőközeg-szabvány?

• a) Soha: a gépteremben nyílt lángot semmilyen feltétellel, javítás céljából sem szabad használni, mert a közeg lánggal érintkezve bomlik.
• b) Bármikor, mert az A1 közeg nem éghető, így tűz- és robbanásveszély nincs.
• c) Ha a forrasztó érvényes tűzvédelmi szakvizsgával rendelkezik, más feltétel nincs.
• d) Ha a koncentrációt figyelik, a szellőzés megfelelő, és a láng nem marad felügyelet nélkül.

8. Egy karbantartás során 0,15 kg közeget töltöttél be. Mit írsz a munkalap hűtőközeg rovatába?

• a) a berendezés adattábla szerinti teljes töltetét
• b) a mérlegen mért 0,15 kg-ot és a közeg fajtáját
• c) semmit, mert a töltés csak a klímagáz-adatbázisba tartozik
• d) a palack címkéjén szereplő teljes mennyiséget

A fejezet forrásai