08. fejezet – A hűtőkör egyéb elemei

A 2.5 pontban láttad, hogy a hűtőkörnek négy fő eleme van: kompresszor, kondenzátor, adagoló és elpárologtató. A 4–7. fejezet ezeket egyenként tárgyalja. Egy valódi berendezésben azonban a négy fő elem mellett számos kisebb szerelvény is dolgozik. A mestervizsga-jegyzet így fogalmaz: a 4 fő részegységen kívül több hűtőköri elem is szükséges a megfelelő működéshez.

Ezek az elemek tisztán és szárazon tartják a közeget, láthatóvá teszik az állapotát, irányítják és szabályozzák az áramlást, és védik a kompresszort, a berendezést és az embert.

A 8.1. ábra egy kereskedelmi hűtőgép körét mutatja a fejezetben tárgyalt elemek többségével; a fejezet olvasása közben érdemes visszalapozni hozzá.

8.1. táblázat. A hűtőkör egyéb elemei egy pillantásra ([K] 3.5; [T] 3.5.2, 3.6). Az elhelyezésüket a 8.5. táblázat foglalja össze.

8.1 Folyadékoldali elemek: szűrőszárító, nézőüveg (nedvességjelzővel), mágnesszelep

A kondenzátortól (illetve a folyadékgyűjtőtől, 5.5 pont) az adagolóig tartó szakasz a folyadékvezeték. A mestervizsga-jegyzet felsorolásában a folyadékvezeték szokásos elemei: folyadéktartály, folyadékszűrő, mágnesszelep, nézőüveg. A hatósági tananyag példarendszereiben ugyanezek az elemek szerepelnek, de a sorrendjük rendszerenként eltér – egy adott berendezésen a terv és a gyártó a mérvadó.

Két elhelyezési szabályt viszont mindkét forrás egyértelműen kimond:

• a nézőüveg az adagoló előtt, a folyadékvezetékben van;
• a mágnesszelep az expanziós szelep elé kerül (az elpárologtató közelébe).

A mestervizsga-jegyzet egy gyakorlati részletet is hozzátesz: a szűrő előtt és után egy-egy golyós elzáró kerül beépítésre, hogy a szűrő cseréjekor ne kelljen a teljes töltetet lefejteni.

Szűrőszárító

Miért baj a víz? A hatósági tananyag szerint nedvesség maradhat a körben a gyártásból és a szerelésből, bevihet nedvességet az olaj és maga a hűtőközeg is (töltéskor, javítás utáni töltéskor), és bejuthat a rendszerbe kerülő levegővel. A szabad víz az adagolónál 0 °C alatt megfagy és eldugítja a szűkületet – a hűtőközeg áramlása megszűnik –, fluorozott közegeknél pedig fokozza a korrózió veszélyét. A Rabi-féle jegyzet 2. része ([R2]; az 1. rész jele [R1]) ezt „fagyásos dugulásnak” nevezi: a kompresszor ilyenkor tartósan vákuumon járna, ha a kisnyomású kapcsoló nem állítaná le (8.7 pont).

Mi van benne? A szárítóanyag adszorpcióval köti meg a vizet: a hatósági tananyag a szilikagélt és a molekulaszűrőkben használt zeolitokat említi, amelyek a víz mellett a savmolekulák megkötésére is alkalmasak. A Rabi-féle jegyzet 2. része egy háromkomponensű betétet ír le: a molekulaszűrő és a szilikagél a nedvességet, az aktivált alumínium-oxid a savasságot köti meg. A betét két oldalán szita fogja fel a szilárd szennyeződést (8.2. ábra).

A hatósági tananyag a szárítóanyagtól azt várja el, hogy ne lépjen reakcióba sem a vízzel, sem a hűtőközeggel, ne korrodálja a szerkezeti anyagokat, hatását az olaj ne rontsa, ne legyen mérgező, ne porlódjon, és könnyen beiktatható legyen.

Kivitelek.

• Hermetikus (nem bontható) szűrőszárító: forrasztott vagy menetes csatlakozású zárt ház; telítődés után az egészet cseréled.
• Cserélhető betétes szűrő: a ház bontható, a betét cserélhető.
• Leégés utáni (tisztító) szűrő: motorleégés után, ha a savteszt pozitív, ideiglenesen beépített szűrő, amelyet néhány nap üzem után eltávolítanak ([T] 5.3.3.3; [R2] 27.8). A leégés utáni teendőket a 16.6 pont tárgyalja.
• Kétirányú szűrő: a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint hőszivattyús (irányváltó) rendszerekhez kétirányú folyadékszűrő is kapható.

Kiválasztás. A hatósági tananyag szerint a szempontok: a hűtőközeg fajtája és állapota, az elpárolgási és a kondenzációs hőmérséklet, a szűrőn megengedhető nyomásesés és a beépítés helye. A szárító gőzáramba is beépíthető, szokásos helye azonban a folyadékvezeték. (Ammóniás rendszerekben a hatósági tananyag szerint nedvességszűrő alkalmazása nem indokolt.)

Az eltömődött szűrő jele. Ahogy a szűrő telítődik szennyeződéssel, nő rajta a nyomásesés. Amíg a közeg a szűrő után is folyadék marad, a hőmérséklete alig változik. Ha azonban a nyomás a folyadék hőmérsékletéhez tartozó telítési nyomás alá csökken, a közeg egy része elgőzölög, és a szűrő utáni cső hidegebb lesz, mint az előtte lévő. A hatósági tananyag szerint ez a hőmérséklet-különbség akár tapintással is ellenőrizhető. A Rabi-féle jegyzet 2. része a szárítószűrő nagy nyomásesését a látszólagos töltethiány egyik okaként említi: a nézőüvegben buborékok jelennek meg, pedig a töltet rendben van.

1. A szűrő előtt: p = p_c(40 °C) = 10,17 bar (abs); a 37 °C-os folyadék
   3 K-nel utóhűtött.
2. A szűrő után a cső 35 °C-os, és a nézőüvegben buborék van: a közeg
   telítésben van, tehát a nyomás p(35 °C) = 8,87 bar (abs).
3. Felső korlát: a szűrő előtt legfeljebb p_c uralkodik, ezért a
   nyomásesés legfeljebb 10,17 − 8,87 = 1,30 bar.
4. Alsó korlát: a 37 °C-os folyadék legalább a saját telítési nyomásán
   van, p(37 °C) = 9,37 bar (abs), ezért a nyomásesés legalább
   9,37 − 8,87 = 0,50 bar.

Nézőüveg

Az adagoló helyes működésének előfeltétele a folytonos, buborékmentes folyadékáramlás. A hatósági tananyag szerint ezt akadályozhatja hűtőközeghiány, dugulás, gőzképződés vagy a mágnesszelep hibás működése – a nézőüveggel ezt ellenőrzöd (8.3. ábra).

A buborék nem mindig töltethiány. A Rabi-féle jegyzet 2. része kétféle hiányt különböztet meg:

• elsődleges (valódi) hűtőközeghiány: a töltet kevés;
• másodlagos (látszólagos) hiány: a töltet rendben van, de a közeg a nézőüveg előtt részben elgőzölög. Okai: túl nagy nyomásesés (hosszú vezeték, elzárók, szárítószűrő), különösen kis utóhűtésnél; a folyadékvezetéket érő nagy hősugárzás; nagy emelkedés a kondenzátor és az elpárologtató között; a közeg felgyűlése a körben (például erősen jegesedett elpárologtatóban).

A látszólagos hiányt a nyomásveszteség csökkentésével, csőszigeteléssel vagy nagyobb utóhűtéssel lehet megszüntetni. A hatósági tananyag ugyanezt a folyadékvezeték tervezésénél fogalmazza meg: ha az utóhűtés nem elég, a nyomásesés az adagoló előtt gőzképződésre vezet; felfelé haladó vezetékben a folyadékoszlop statikus nyomását is figyelembe kell venni (2.4 pont).

A nedvességjelző. A jelzőfolt egy fémsó, amely a hűtőközeg víztartalmából nedvességet vesz fel, és bizonyos nedvességtartalomnál színt vált ([R2] 27.7). A Rabi-féle jegyzet 2. része két gyakorlati megjegyzést tesz:

• a színkód gyártónként eltér (egyik példája: zöld = száraz, sárga = nedves, köztes szín = óvatosság; egy másik gyártónál kék–ibolya–bíbor skála), a váltás víztartalmát a gyári katalógus adja meg;
• mivel a víz oldódása a hőmérséklettől függ, az indikátor „ítélete” is hőmérsékletfüggő.

A gyakorlati szabály: a színt mindig az adott nézőüveg gyártói jelölése szerint értelmezed.

Mágnesszelep

A szelep a tekercs mágneses terével emeli el a lágyvas magot az ülékről; a tekercs feszültségmentesítésekor a rugó visszanyomja (8.4. ábra). A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a hűtéstechnikai mágnesszelep működtetése lehet közvetlen vagy szervo (vezérelt), és van kivitel folyadékra, kisnyomású és nagynyomású gőzre is. A hatósági tananyag a nagyobb szelepeknél a segédenergiával működő, pilotszelepes megoldást írja le (a pilot elvét a négyutas szelepnél, a 8.4 pontban látod; a vezérlést a 13.6 pont tárgyalja).

A mágnesszelepnek a hűtőkörben sok feladata lehet (8.2. táblázat). A legfontosabb a leszívatás.

8.2. táblázat. A mágnesszelep alkalmazásai a hűtőkörben.

A leszívatás menete röviden: amikor a hűtött tér eléri a beállított hőmérsékletet, a termosztát zárja a mágnesszelepet. A kompresszor tovább jár, és a mágnesszelep utáni teret (elpárologtató, szívóvezeték) leszívja; a csökkenő szívónyomásra a kisnyomású kapcsoló állítja le. Amikor a tér felmelegszik, a termosztát nyitja a mágnesszelepet, a szívónyomás megemelkedik, és a kisnyomású kapcsoló újraindítja a kompresszort ([T] 7.6.1; [K] 7.1; [R2] 27.4).

8.2 Szívóoldali elemek: folyadékleválasztó, szívóági szűrő

A szívóág az elpárologtatótól a kompresszorig tart. Ide csak gőz juthat: a 2.4 pontban láttuk, hogy a kompresszorba kerülő folyadék folyadékütést okozhat. A szívóági elemek ezt a kockázatot csökkentik, és megóvják a kompresszort a szereléskor bekerült szennyeződéstől.

Folyadékleválasztó

A hatósági tananyag szerint a folyadékleválasztó főleg elárasztott elpárologtatókhoz kell (ott a folyadék és a gőz szétválasztása a feladata, 7.2 pont), de egyéb berendezésekben is alkalmas a hirtelen terhelésváltozáskor a szívóvezetékbe kerülő folyadék leválasztására. A mestervizsga-jegyzet a gördülődugattyús kompresszorok házára rögzített leválasztó tartályt említi, a split klíma kültéri egységében pedig a kompresszor előtti folyadékleválasztót mutatja be.

Mikor különösen fontos?

• Elektronikus expanziós szelepnél: a mestervizsga-jegyzet szerint ha a túlhevítést kis értékre csökkentik, gondoskodni kell a kompresszor folyadékütés elleni védelméről, például folyadékleválasztóval (6.5 pont).
• Forró gázos leolvasztásnál: a forró gőz az elpárologtatóban lecsapódik, és folyadékként indul a kompresszor felé. A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint ilyenkor a szívóágba mindig megfelelően méretezett folyadékleválasztót kell beépíteni (7.5 pont).

Hogyan működik? A hatósági tananyag leírása szerint a tartályba érkező folyadék a nagy térfogatban párologni kezd, a gőz pedig egy U alakú kivezető csövön távozik a kompresszor felé (8.5. ábra). A forrás szerint a belépő folyadékcseppek kompresszorba jutását a tartály szerkezeti kialakítása akadályozza meg, így a kivezető csőbe gyakorlatilag csak gőz jut. Az U alján egy kis furat van: ezen át a tartály aljára kerülő olaj – kis adagokban – visszajut a kompresszorba, nem gyűlik fel a tartályban.

A hatósági tananyag követelményként írja elő, hogy a leválasztóban a gőzsebesség ne lépje túl a megadott értéket, legyen egy minimális biztonsági folyadékállás, és a térfogata fogadja be a rendszer változásaiból adódó közegmennyiséget. A méretezés tervezői feladat.

Szívóági szűrő

A hatósági tananyag a mechanikai szennyszűrőt két helyre ajánlja: a fojtószelep elé a folyadékvezetékbe és a kompresszor elé a szívóvezetékbe, kis és nagy berendezésekben egyaránt. Feladata a helyszíni szerelés, az üzembe helyezés vagy a javítás után a rendszerben maradt szilárd részecskék kiszűrése. Anyaga sűrű szövésű szita, nagyobb (nyitott, dugattyús vagy csavarkompresszoros) rendszereknél perforált acéllemez. A beépített szennyszűrők rendszeres tisztításáról nem szabad megfeledkezni.

A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a szívóvezetékbe cserélhető betétes szűrő is építhető, amely megfelelő betéttel motorleégés után tisztítószűrőként is használható (16.6 pont). Ugyanez a forrás egy VRF-példán megmutatja, hogy a cserélhető betétes szívószűrők általában csak egy irányban szűrnek, ezért irányváltó rendszerben visszacsapó szelepekkel kell megkerülni őket (8.4 pont).

8.3 Olajleválasztó és az olajvisszavezetés segédelemei

A kompresszor kenéséhez olaj kell, és a hűtőközeg ebből mindig elhord valamennyit a körbe. A hatósági tananyag szerint a csővezetékekben a hűtőközeg mellett az olajleválasztó ellenére is áramlik olaj; ha az olaj a berendezés más elemeiben gyűlik össze, a kompresszor kenés hiányában tönkremehet. Ez a 4.8 pontban tárgyalt két alapszabály egyike: az olajnak vissza kell jutnia a kompresszorba.

Olajleválasztó

Működési elvek. A hatósági tananyag szerint az olajleválasztók sebességcsökkentéssel, irányeltérítéssel, ütköztetéssel, centrifugálással, de fűtéssel és hűtéssel is dolgozhatnak; az olaj a gőzben csepp, vékony olajfilm vagy olajgőz formában van jelen. A Rabi-féle jegyzet 1. része a sebességcsökkentést és az ütköztetést emeli ki. A hatósági tananyag raktérhűtő-példájában a belépő gőz egy hálónak ütközik: a gőz áthalad, az olajcseppek fennakadnak, és a tartály aljára csorognak (8.6. ábra).

Az olaj visszavezetése. A leválasztott olaj a hatósági tananyag példájában a tartályon belüli kapilláriscsövön át a szívóágba vagy közvetlenül a kompresszorházba jut vissza; a kapilláris azért kell, mert benne az olaj teljes keresztmetszetben áramlik, így forró gőz nem jut a szívóágba. Nagy teljesítményű rendszereknél a visszavezetést külön olajszivattyú vagy teljes olajrendszer végzi (lásd lent).

Mikor kell olajleválasztó?

• Olajjal nem oldódó közegnél (elsősorban ammónia) az elhordott olajat mindig és azonnal le kell választani ([T] 3.5.2.3; [R1]).
• Olajjal oldódó közegnél is előnyös: csökkenti a körben keringő olaj mennyiségét ([T] 3.5.2.3; [R1]).
• Olajbefecskendezéses csavarkompresszornál kiemelt feladat a nagy olajforgalom miatt; a leválasztott olajat olajhűtővel visszahűtik ([T]; [K] 3.1).
• Hosszú vezetékeknél, ha a hűtőaggregát nem a hűtött tér közelében van: a hatósági tananyag szerint ilyenkor meg kell fontolni kiegészítő olajleválasztó alkalmazását.

A Rabi-féle jegyzet 1. része egy fontos korlátra is figyelmeztet: az olajleválasztó az olajelhordást teljesen megszüntetni nem képes, csak csökkenti – a helyes csővezetést (15.5 pont) nem helyettesíti.

A hatósági tananyag raktérhűtő-fejezete szerint az olajleválasztót javítani, tisztítani nem lehet; kompresszorhiba után cserélni kell.

Az olajvisszavezetés további segédelemei

Az olajleválasztó mellett további segédelemek is dolgozhatnak: olajtartály, olajdifferenciál-szelep és olajszint-szabályzó ([T] 7.4.5, 7.6.4), olajszint-kiegyenlítő vezeték párhuzamos gépek között ([T] 3.5.1.1), olajhűtő ([T] 3.5.2.3; [K] 3.1), a felszálló vezeték idomai – olajzsák, hattyúnyak, kettős felszálló (8.8 és 15.5 pont) –, valamint az indulási olajfelhabzás ellen a karterfűtés (4.9 pont).

A hatósági tananyag nagyobb kereskedelmi rendszereinél (csoportaggregátok) aktív olajmenedzsment működik: a leválasztott olaj egy olajtartályba kerül, amelynek nyomását egy differenciálszelep a szívónyomás fölött tartja; a kompresszorokba az olajat olajszint-szabályzók adagolják, amelyek egyben védelmi funkciót is ellátnak. Kisebb, egyedi berendezéseknél az olaj visszatérését elsősorban a helyes csővezeték-kialakítás biztosítja ([K] 7.4; 15.5 pont).

8.4 Visszacsapó szelep, négyutas váltószelep, elzáró szelepek, szervizszelepek

Visszacsapó szelep

A forrásaink példái jól mutatják, hol kell visszaáramlással számolni:

• Párhuzamosan dolgozó kompresszorok nyomócsövén: a hatósági tananyag szerint a nyomócsövek felülről csatlakozzanak a közös gyűjtőcsőre, és ahhoz közel visszacsapó szeleppel is rendelkezzenek. A kettős üzemű raktérhűtőkben két kompresszor egy visszacsapókat tartalmazó szelepblokkon át dolgozik a közös nyomóágra.
• A kompresszor nyomócsonkjában: a scroll kompresszor nyomócsonkjába visszacsapó szelep van építve, hogy a gép leálláskor visszafelé ne foroghasson ([T] 3.1.3.4); a gördülődugattyús kompresszor nyomócsonkja is visszacsapóval készül ([K] 3.1). (A kompresszorokat a 4. fejezet tárgyalja.)
• Kültéri kondenzátor téli üzemében: a Rabi-féle jegyzet 2. részének példája szerint nagyon hideg időben a melegebb folyadékgyűjtőből a közeg a hideg kondenzátorba párologna, és induláskor nem lenne elég folyadék a gyűjtőben.
• Párhuzamos hőcserélőknél (például hőhasznosító és kondenzátor): a visszacsapók akadályozzák meg a nem kívánt visszaáramlást ([T] 7.6.5).
• Megfordítható körben: ha két adagoló van, a visszacsapó a zárt adagolót egy megkerülő ágon kerüli meg ([RF]; [T] 6.2.3).

Négyutas váltószelep

A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint az irányváltás a kompresszor forgásirányának megváltoztatásával nem oldható meg – ezért kell a négyutas szelep. A szelepnek négy csatlakozása van: a kompresszor nyomócsöve, a kompresszor szívócsöve és a két hőcserélő (8.7. ábra).

Hogyan vált? A szelep belsejében egy tolattyú két-két csatlakozást köt össze. A tolattyút nem a mágnes húzza: a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint egy kis pilot mágnesszelep dönti el, hogy a nagy- és a kisnyomású gőz nyomáskülönbsége a tolattyú melyik oldalára hasson, és ez a nyomáskülönbség mozgatja át a tolattyút az egyik végállásból a másikba. A mágnestekercs ereje ehhez kevés lenne. Ebből az is következik, hogy a váltáshoz nyomáskülönbség kell, vagyis a kompresszornak járnia kell.

A hatósági tananyag raktérhűtő-példája egy egyszerű ellenőrzést is leír: ha hűtés üzemben elzárod a folyadéktartályt, és a kompresszor a szívóoldalt a biztonsági kisnyomású kapcsoló értékéig leszívja, az nemcsak a kompresszor szívóoldalát teszteli, hanem azt is megmutatja, hogy a három- vagy négyutas szelep, illetve a forró gázos leolvasztás alaphelyzetben jól zár-e.

Elzáró szelepek

A hatósági tananyag szerint az elzáró szerelvények a csővezetékek lezárására, nyitására, egyes részek kiiktatására szolgálnak; két alapkövetelményük a tömör zárás és a minimális áramlási ellenállás. Vörösréz csővezetékeken golyósszelepek, kézi elzárószelepek, mágnesszelepek és visszacsapók dolgoznak – ezek ammóniához (R-717) nem használhatók, mert ammóniás berendezésben a vörösréz és ötvözetei nem alkalmazhatók ([T] 3.5.2.1; [R1]). Az acélból készült szelepek ammóniához és fluortartalmú közegekhez is alkalmasak.

A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a kézi elzárók átmenő és sarok kivitelben, kézikerékkel vagy szabályozócsavarral készülnek – az utóbbit ott használják, ahol a hozzáférést meg akarják akadályozni. Működés szerint membrános és golyós elzárót különböztet meg. A golyós elzáró előnyei ugyanezen forrás szerint:

• egyértelmű álláshelyzetei vannak: „nyit” (az áramlás irányában) és „zár” (az áramlás irányára merőlegesen);
• túlhúzáskor az ülék nem sérül (a membránszelepnél a nem látható állás miatt ez gyakran előfordul);
• kicsi az áramlási ellenállása, és nincs kitüntetett áramlási iránya.

Hová kerül elzáró? A hatósági tananyag szerint úgy érdemes elhelyezni őket, hogy a meghibásodásra hajlamos, cserét igénylő elemek kiiktathatók legyenek; a beüzemeléshez kötelező nyomás- és vákuumpróbához pedig ezeken a szakaszokon szervizcsatlakozást kell biztosítani. Az aggregátokon jellemzően a kompresszor szívó- és nyomóelzárója (a forrásokban rotalock szelep néven is) és a folyadékgyűjtő kilépő elzárója található ([K] 4, 7.1; [T] 7.4.3).

Szervizszelepek

A sarokszelep három állása. A hatósági tananyag a kompresszorok és gyűjtők sarokszelepét írja le, amely a szelepszár (orsó) helyzetétől függően három állásban lehet (8.8. ábra):

• teljesen kihajtva (hátsó állás): a kör üzemel, a szelep lezárja a szervizcsatlakozót, és az üzemi nyomás nem terheli folyamatosan a tömszelencét – ez az üzemi helyzet;
• középállás (a védőkupak levétele után): a kör tovább üzemel, és a szervizcsatlakozón mérhető a nyomás az adott ponton;
• csőre zárva (előre hajtva): a cső felőli oldal zárt, a rendszer szakaszolható, például a kompresszor kiszerelhető, miután a benne maradt közeget lefejtették.

Split klíma. A mestervizsga-jegyzet split klímájában a kültéri egységen talpas szelepek vannak, az egyiken Schrader-szelepes szervizcsatlakozóval. A szervizcsatlakozón át csatlakozol a körre (vákuumozás, töltés, lefejtés), a szelepek elzárásával pedig a kültéri egység leválasztható a csővezetékről (15.9, 15.11, 16. fejezet). A Rabi-féle jegyzet 2. része két gyakorlati figyelmeztetést tesz a Schrader-szelepről: a szelepbetét fojtást jelent, ezért vákuumozáskor el kell távolítani, és mivel a Schrader-szelepek általában nem vákuumzárók, vákuum alatti rendszert nem szabad csupán Schrader-szeleppel lezárva hagyni. A szervizcsaptelepet, amellyel ezekre a csatlakozókra kapcsolódsz, a 11.5 pont mutatja be.

8.5 Nyomás- és teljesítményszabályozó szelepek (elpárolgási és kondenzációs nyomástartó, forrógáz-megkerülő)

A Rabi-féle jegyzet 2. része az expanziós szelepet a hűtőgép elsődleges szabályzójának nevezi, a kör többi szabályzószerkezetét másodlagos szabályzónak. Ebben a pontban azokat a szelepeket nézzük meg, amelyek egy-egy nyomást korlátoznak – felülről vagy alulról.

A 8.9. ábra mutatja, hová kerülnek ezek a szelepek, a 8.3. táblázat pedig összefoglalja, melyik mit csinál.

8.3. táblázat. A nyomás- és teljesítményszabályozó szelepek ([T] 1.6.2.1, 3.6.1.3; [R2] 26, 27.4).

Elpárolgási nyomástartó (elpárolgási nyomásszabályozó)

A hatósági tananyag szerint feladata, hogy az elpárolgási hőmérséklet egy meghatározott értéknél kisebbre ne csökkenjen. Ezzel védi a hűtött árut a kiszáradástól, a léghűtő elpárologtatóját a deresedéstől, a folyadékhűtőt a lefagyástól. Az elpárologtató után, a szívóvezetékbe építik, és az előtte uralkodó nyomást méri: ha ez csökken, szűkíti az átömlő keresztmetszetet. A Rabi-féle jegyzet 2. része hozzáteszi, hogy több, közös kompresszorra dolgozó elpárologtatónál így lehet eltérő elpárolgási hőmérsékleteket tartani, és például a fagyveszélyt éppen elkerülő értéket beállítani.

R-134a: p(0 °C) = 2,93 bar (abs) → 2,93 − 1 = 1,93 bar túlnyomás
R-32:   p(0 °C) = 8,13 bar (abs) → 8,13 − 1 = 7,13 bar túlnyomás

Indításszabályzó (szívónyomás-korlátozó)

A hatósági tananyag szerint ez is arányos szabályozó, feladata, hogy a kompresszor indításakor a szívónyomás egy meghatározott felső értéket ne haladjon meg, mert az a kompresszor és a hajtás túlterhelését okozhatja. A kompresszor szívóvezetékébe építik, és a szelep utáni nyomást méri: ha az nagyobb a megengedettnél, szűkít. A Rabi-féle jegyzet 2. részének tipikus helyzete a leolvasztás utáni újraindulás vagy a nagyon meleg hűtendő folyadék: ilyenkor az elpárolgási nyomás nagy, és a kompresszor motorja (és a kondenzátor) a szükségesnél sokkal nagyobb terhelést kapna. A hatósági tananyag raktérhűtő-fejezete ugyanezt a szelepet a leolvasztás és a fűtés üzemmód védelmére is használja.

Kondenzációs nyomástartó

Télen a kültéri léghűtéses kondenzátorban a kondenzációs nyomás annyira lecsökkenhet, hogy a (p_c − p₀) nyomáskülönbség túl kicsi, és az expanziós szelep nem tud elég közeget beadagolni. A Rabi-féle jegyzet 2. része hangsúlyozza: nagyobb szelep nem megoldás, mert nyáron, nagy nyomáskülönbségnél az túlméretezett lenne, és instabillá tenné a beadagolást.

A hatósági tananyag szerint a megoldás egy arányos nyomásszabályozó a kondenzátor után, a folyadékvezetékben, amely a kondenzátornyomás túl alacsonyra csökkenését hűtőközeg-torlasztással akadályozza meg. A Rabi-féle jegyzet 2. részének leírása szerint amíg a nyomóoldali nyomás kisebb az előírtnál, a szelep zárva tart, a kondenzátor feltöltődik folyadékkal, csökken a hatásos hőátadó felület, és a nyomás nő; az előírt értéknél a szelep annyit enged át, hogy a nyomás állandó maradjon. Mindkét forrás szerint a folyadékgyűjtő nyomását is alulról korlátozni kell – ezt egy kettős funkciójú szelep vagy egy külön, a nyomóágból a gyűjtőbe vezető megkerülő ágba épített szelep végzi (8.9. ábra, D). A kondenzációs nyomás szabályozásának többi módját (ventilátor-fokozatok, fordulatszám, zsalu) az 5.6 pont tárgyalja.

Forrógáz-megkerülő (teljesítményszabályozó)

A hatósági tananyag szerint a teljesítményszabályozó a kompresszor szívóoldali nyomását by-pass (megkerülő) szabályozással lefelé korlátozza: nem engedi egy adott érték alá csökkenni. Kis teljesítményeknél alkalmazzák, és a tananyag szerint ritkán használt berendezés. A Rabi-féle jegyzet 2. része a „meleggázos megkerülő” mágnesszelepes változatát is említi nem szabályozott kompresszorú berendezéseknél, és megjegyzi, hogy ez is teljesítményszabályozás, csak nagyon gazdaságtalan – hiszen a kompresszor által már összesűrített gázt engedjük vissza. A kompresszorok korszerű teljesítményszabályozását a 4.7 pont tárgyalja.

8.6 Belső hőcserélő (folyadék–szívógőz hőcserélő)

A 2.4 pontban láttuk, hogy az utóhűtés növeli a fajlagos hőelvonást, és hogy erre egy lehetőség a belső hőcserélő. Most nézzük meg közelebbről.

Kialakítás. A mestervizsga-jegyzet szerint egymásba helyezett rézcsövekből áll: a belső csőben a kompresszor által elszívott hideg gőz, a két cső közötti térben a kondenzátorból az expanziós szelep felé áramló meleg folyadék halad, ellenáramban (8.10. ábra). A hatósági tananyag bordáscsöves és lemezes kivitelt is említ.

Mire jó?

• Nagyobb utóhűtés: a folyadék lehűl, kevesebb gőz keletkezik a fojtáskor, nő a fajlagos hőelvonás ([K] 3.1; [T] 6.2.2.4; 2.4 pont).
• Biztosan száraz szívógőz: a hatósági tananyag szerint mélyhűtésben, nagyon kis túlhevítésű expanziós szelep mellett az elpárologtatóban el nem párolgott folyadék a hőcserélőben teljesen túlhevül, és csak gőz jut a kompresszorba.
• Olaj és hűtőközeg szétválasztása: a hatósági tananyag szerint a belső hőcserélőt elsősorban olajban jól oldódó közegeknél alkalmazzák; feladata az is, hogy a szívóágban visszatérő olajból kipárologtassa a hűtőközeget. A Rabi-féle jegyzet 1. része szerint ezzel az olajban oldott, el nem párolgott közeg okozta teljesítményveszteség hatásosan csökkenthető.

Ára: a szívott gőz felmelegszik, ezért nő a nyomógáz-hőmérséklet ([K] 3.1). A mestervizsga-jegyzet szerint a nagyobb utóhűtés teljesítménynövelő hatása ennél sokkal nagyobb előnyt ad. Hogy egy adott közeggel és üzemállapotban mekkora a nettó haszon, azt forrásaink nem számszerűsítik – ez tervezési kérdés.

folyadék (10,17 bar abs):  h(36 °C) = 250,5 kJ/kg,  h(30 °C) = 241,7 kJ/kg
                           Δh = 250,5 − 241,7 = 8,8 kJ/kg
gőz (2,01 bar abs):        h(−5 °C) = 396,9 kJ/kg
                           h_ki = 396,9 + 8,8 = 405,7 kJ/kg  →  t ≈ 5,3 °C

A hatósági tananyag két további utóhűtő-típust is említ: a nagy ammóniás berendezésekben használt, ellenáramú vízzel hűtött utóhűtőt, valamint csavar- és többfokozatú turbókompresszoros gépeknél az elpárolgó folyadékkal végzett utóhűtést, amellyel még alacsonyabb hőmérséklet érhető el.

8.7 Biztonsági és védelmi elemek: biztonsági szelep, nyomáskapcsolók (presszosztátok), olajnyomás-kapcsoló, olvadó dugó

A hatósági tananyag így foglalja össze a védelem lényegét: minden berendezés meghatározott működési tartományra készül; ha az üzemállapot túllépi az alkalmazhatóság határait, a részegységek – és velük a berendezés – meghibásodnak. Ennek elkerülésére védelmi rendszert, biztonsági szerelvényeket kell beépíteni; ezek olyan kétállású szabályozók, amelyek a veszélyes értéket elérő jellemző további káros változását megakadályozzák. Az előírásokat az EN 378 szabványsorozat fogalmazza meg (a fejezetben az MSZ EN 378-1:2016+A1:2021 és az MSZ EN 378-2:2017; a hatályos állapotot a C. függelék jogszabály- és szabványlistája adja meg).

A védelem lépcsői

Ahol a berendezésen biztonsági szelep (lefúvató készülék) is van, a nagynyomású oldal védelme két lépcsős (8.11. ábra); hogy mikor kötelező lefúvató készülék, azt a szabvány és a tervező határozza meg. Először a nagynyomású biztonsági kapcsoló lép működésbe: leállítja a kompresszort, legkésőbb a megengedett legnagyobb nyomás elérésekor ([T] 4.2), a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint már az előtt ([R2] 26.4). Ha a nyomás a kompresszor leállása után is tovább nő, a biztonsági szelep nyit, és a közeg kiengedésével megakadályozza a további nyomásnövekedést – ez az utolsó védvonal.

Nyomáskapcsolók (presszosztátok)

Szabályozó vagy védelmi szerep. A hatósági tananyag szerint a presszosztátok szabályozásra és védelemre is alkalmasak. Védelmi szerepben az alapérték és a sáv gyárilag beállított, és az automatikus visszakapcsolás akadályozott. Az MSZ EN 378-2:2017 szerint (6.2.5.2.1, 6.2.6.7) a túlnyomás elleni védelemre szolgáló elektromechanikus kapcsoló szabályozásra nem használható, és a beállítása csak szerszámmal változtatható. Vagyis: a biztonsági kapcsoló nem „ráérő” szabályozó, hanem önálló védelem.

Fajtái ([K] 3.5; [R2] 26.4; [T] 7.6.2):

• kisnyomású (szívóoldali) presszosztát,
• nagynyomású (nyomóoldali) presszosztát, más néven túlnyomás-kapcsoló,
• kombinált (duó) presszosztát: egy készülékben a kettő, külön csatlakozóval a szívó- és a nyomóoldalra.

Nagynyomású kapcsoló. A hatósági tananyag szerint a kompresszor utáni nyomást érzékeli. Rendellenesség – például a vízhűtéses kondenzátor vízkimaradása – esetén, amikor a nyomás eléri a beállított megengedett értéket, az érintkezőpár nyit, megszakítja a kompresszor vezérlő áramkörét, és leállítja a gépet. A nyomás csökkenése után rendszerint reteszelés akadályozza az újraindulást: a gép csak kézi beavatkozással indítható újra, miután a nyomásnövekedés okát megszüntették. (Ugyanez a forrás egy másik példájában megjegyzi, hogy kis készülékeknél az automatikus visszakapcsolás is előfordul, nagy berendezéseknél a kézi újraindítás szükséges.)

Kisnyomású kapcsoló. A hatósági tananyag szerint a kompresszor üzembiztonsága meghatározza a szívóoldali nyomás megengedett minimumát; ennek elérésekor a kapcsoló leállítja a gépet, a nyomás emelkedésekor pedig újraindítja. Kisebb szívónyomást okozhat a hőforrás oldalán a hőmérséklet vagy a tömegáram csökkenése, az elpárologtató elszennyeződése; a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a nedvesség okozta fagyásos dugulás is. A hatósági tananyag szerint a kisnyomású védelem olajozási és motorhűtési szempontból nélkülözhetetlen – a hermetikus motort ugyanis a szívott gőz hűti.

Szabályozó szerepben a kisnyomású presszosztát a leszívatásos üzem része (8.1 pont), a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint pedig a hűtőbútoroknál hőmérséklet-szabályozásra is használják: a szívónyomás lecsökkenésekor bontja, emelkedésekor zárja a vezérlőáramkört.

Beállítás és ellenőrzés. A hatósági tananyag szerint az üzembe helyezéskor be kell állítani a kis- és nagynyomású védelmi kapcsolót és a vezérlő presszosztátot, és ellenőrizni kell a működésüket (15.11 pont, 19.2 pont). A Rabi-féle jegyzet 2. része és a hatósági tananyag raktérhűtő-fejezete hasonló módszert ír le:

1. Manométert csatlakoztatsz a vizsgált oldalra.
2. Lassan, jól követhetően változtatod a nyomást:
   – nagynyomású kapcsolónál a kondenzátor hűtését csökkented
     (vízhűtés elzárása, ventilátor kikapcsolása, a kondenzátor letakarása);
   – kisnyomású kapcsolónál a folyadékoldali elzáró fokozatos zárásával.
3. Leolvasod, melyik nyomásnál kapcsol a készülék.
4. Ha nem a gyártó által megadott értéknél kapcsol, közbeavatkozol
   (leállítod a gépet), és a kapcsolót beállítod vagy cseréled.

A presszosztát bekötését a vezérlőáramkörbe a 13.5, a szabályozó paraméterezését a 13.7 pont tárgyalja. Egyes gépekben a presszosztát helyett nyomástávadó dolgozik: a hatósági tananyag szerint folytonos jelet ad, így a vezérlés szabályozni is tud (például a kondenzátorventilátor fordulatszámát), és a biztonsági lekapcsolást is elvégezheti (13.5 pont).

Olajnyomás-kapcsoló (differenciál-presszosztát)

A szivattyús (kényszer-) olajozású kompresszorok kenési helyeire meghatározott nyomású olaj kell; ha az olajnyomás túl kicsi, a kompresszor a meghibásodás veszélye nélkül nem üzemelhet ([T] 3.6.2; [R2] 22.5). Ezt a differenciál-presszosztát (nyomáskülönbség-kapcsoló) figyeli.

Miért különbséget mér? A Rabi-féle jegyzet 2. része szerint az olajnyomás-mérő a szívóoldali nyomás és a tényleges olajnyomás összegét mutatja; a kenés szempontjából csak a különbség – a tényleges (a hatósági tananyag szóhasználatával „nettó”) olajnyomás – számít:

tényleges olajnyomás = mért olajnyomás (szivattyú után) − karternyomás (szívóoldal)

Induláskor még nincs olajnyomás, ezért a kapcsoló késleltetve kapcsol le: ad időt az olajnyomás kialakulására (a hatósági tananyag 60–80 másodpercet említ; a mérvadó a kapcsoló és a kompresszor gyártói adata). Bekötése a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint: az „OIL” csatlakozó az olajszivattyú nyomóoldalára, az „LP” csatlakozó a forgattyúházra vagy a szívókamrára kerül. A kenés és az olajfelhabzás kérdéseit a 4.8–4.9 pont tárgyalja.

Biztonsági szelep (lefúvató szelep)

A hatósági tananyag példarendszereiben a biztonsági lefúvató szelepek a nyomástartó edényeken (például folyadékgyűjtő, leválasztók) vannak; a méretezési nyomás meghaladásakor ezeken át csökken a túlnyomás.

Hová fúj? A lefúvatott közeg a környezetbe kerül, ezért a kivezetés kialakítása biztonsági kérdés. Az MSZ EN 378-2:2017 (6.2.6.6.5) szerint a lefúvatás nem veszélyeztethet személyt és vagyont, figyelni kell a vezetékben megfagyó vízre, a szennyeződésre, R-744 (CO₂) esetén a szilárd szén-dioxid okozta dugulásra, és a lefúvató eszköz egyedi tömörségvizsgálatát lehetővé kell tenni. A hatósági tananyag a lefúvatóvezetékről azt írja, hogy a szelephez közel néhány furattal látják el a szivárgás kimutatására, minden szakasza emelkedő legyen (a folyadékzár elkerülésére), a szabadba nyíló végét a dugulástól meg kell óvni, és még nem mérgező közegnél se kerülhessen emberi szemmagasságba; mérgező közegnél a tananyag szerint legalább 2 m-rel a környező legmagasabb épület fölé kell vezetni.

A biztonsági szelep egy másik helyzetben is a kezedbe kerül: a hatósági tananyag szerint a nitrogénes nyomáspróba próbakörébe a nyomástúllépés megakadályozására biztonsági szelepet kell beépíteni (15.8 pont). A vízoldali (hidraulikai) biztonsági szelepet a 20.4 pont tárgyalja.

Hasadótárcsa. A biztonsági szelep mellett a szabvány a hasadótárcsát (bursting disc) is ismeri: egy adott nyomáson felszakadó lemezt. Az MSZ EN 378-2:2017 (6.2.6.6.4) szerint a légkörbe lefúvató tárcsa csak a biztonsági szeleppel sorba kötve, annak bemenő oldalán alkalmazható, és a kettő között jelzőeszköz mutatja, hogy a tárcsa ép-e. A mestervizsga-jegyzet ellenőrzőlistája szerint a hasadótárcsán a névleges repesztési nyomás jelölésének szerepelnie kell.

Olvadó dugó

Az olvadó dugó tehát nem a nyomásra, hanem a hőmérsékletre reagál. Az MSZ EN 378-2:2017 a hűtőrendszerek nyomáshatároló eszközeinek elrendezésénél (6.2.6.6.3) kimondja, hogy olvadó dugó nem alkalmazható. Ha egy berendezésen ilyen elemmel találkozol, a teendőt a szabvány és a gyártó előírása dönti el.

Egyéb védelmek

A hatósági tananyag a nyomásvédelmeken túl további védelmeket is felsorol; ezeket más fejezetek tárgyalják részletesen (8.4. táblázat).

8.4. táblázat. A hűtőkör védelmi elemei ([T] 3.6.2; [R2] 22.5, 26.4; [K] 3.5).

8.8 Rezgéscsillapító, csővezeték-tartozékok

A kompresszor rezeg, és a rezgést a merev rézcső továbbviszi. A hatósági tananyag szerint a kompresszor által keltett káros rezgések és gázlengések továbbterjedésének megakadályozására flexibilis csőelemeket kell beépíteni.

A hatósági tananyag a rezgéselnyelők mellett kompenzátorokat is említ: fémből vagy gumiból készülő szerelvényeket, amelyek a csövek hőtágulását és a gépek rezgését veszik fel, kiegyenlítik a szerelési pontatlanságokat, és a zajt is csökkentik; ezeket is a kompresszor közelében, a szívó- és a nyomóvezetékbe építik be (8.13. ábra). A mestervizsga-jegyzet a csőhálózati elemek között a hangtompítót is felsorolja; a Rabi-féle jegyzet 2. része szerint a dugattyús kompresszor szívótere elé és nyomótere után az áramlási zaj csökkentésére hangtompítót iktatnak.

Csőidomok az olaj és a közeg útjában. A felszálló vezetékek két jellegzetes idomát a csővezetési szabályokkal együtt a 15.5 pont tárgyalja, itt csak a szerepüket nézzük:

• olajzsák (U alakú folyadékcsapda) a felszálló gőzvezeték előtt: benne gyűlik össze az olaj, és a gőzáram adagokban ragadja magával ([T] 7.5.2.3; [K] 7.4);
• hattyúnyak a függőleges szakasz tetején, ahol a vezeték vízszintesbe fordul; a mestervizsga-jegyzet szerint a nyomóvezeték felszálló ágának felső végén a hűtőközeg kompresszorba való visszaáramlását akadályozza ([K] 7.4; [T] 7.5.2.3).

Egyéb tartozékok.

• Csőtartók: a hatósági tananyag szerint a csővezetéket méretének és üzemi tömegének megfelelően alá kell támasztani, a nyomvonalat a hőtágulás és a rezgés figyelembevételével kell meghatározni, és körülötte elegendő helyet kell hagyni a karbantartáshoz, a kötések ellenőrzéséhez és a szivárgások javításához.
• Hőszigetelés: a szívóvezetékek és más hideg vezetékek szigetelése – a hatósági tananyag szerint szivárgásvizsgálat után (15.6 pont).
• Folyadékállás-mutató: edények, tartályok folyadékszintjét jelzi, egy vagy több nézőüveggel ([T] 3.5.2.2).
• Hűtőközeg-elosztó (disztribútor): a többszörös beadagolású elpárologtatóknál az expanziós szelep után osztja el a közeget (7.3 pont).

8.9 Elhelyezés, beépítési irány, tipikus hibák

Hová, milyen irányban?

A 8.5. táblázat összefoglalja a fejezetben tárgyalt elhelyezési szabályokat. A beépítési irányt mindig a gyártói jelölés (nyíl a házon) dönti el; ahol a forrásaink ezt külön kiemelik, a táblázat jelzi.

8.5. táblázat. Az egyéb elemek elhelyezése.

Tipikus hibák és felismerésük

A 8.6. táblázat a fejezet elemeinek jellegzetes hibáit gyűjti össze. A „lehetséges ok” oszlop nem kész diagnózis, hanem kiindulópont: a módszeres hibakeresést (hibamátrix, nyomás-, túlhevítés- és utóhűtés-mérés) a 17.3 pont tárgyalja.

8.6. táblázat. A hűtőkör egyéb elemeinek tipikus hibái ([T] 3.5.2, 3.6.2, 6.3.9, 7.6.1; [R2] 26–27; [K] 7.1). A sorok egy része a működési leírásból következő logikai lépés (például: ha a mágnesszelep nem zár, a leszívatás nem fejeződik be).

Gyakorlatok

Összefoglalás

• A szűrőszárító a folyadékvezetékben megköti a nedvességet és a savakat, kiszűri a szennyeződést; telítve nem regenerálható, a kör megbontása után cserélni kell. Ha a szűrő után hidegebb a cső, a szűrő eltömődött.
• A nézőüveg az adagoló előtt mutatja a folyadékáramlást; a buborék lehet valódi vagy látszólagos töltethiány. A nedvességjelző színkódja gyártófüggő. A töltet pontos ellenőrzése nem a nézőüveggel, hanem mérleggel történik.
• Az elzáró mágnesszelep árammentesen zárt; legfontosabb alkalmazása a leszívatás: a termosztát a szelepet zárja, a kisnyomású kapcsoló a kompresszort állítja le.
• A szívóágban a folyadékleválasztó a folyadékütés ellen véd (U-cső, olajvisszavezető furat), a szívóági szűrő a szilárd szennyeződést fogja meg.
• Az olajleválasztó a nyomóágban csökkenti az olajelhordást, de nem szünteti meg; a kompresszortól mért távolságáról a források eltérnek.
• A visszacsapó szelep egyirányú áramlást biztosít; a négyutas szelep tolattyúját a nyomáskülönbség mozgatja, a pilot mágnesszelep vezérli. A szervizszelep három állása: hátsó (üzem), közép (mérés), csőre zárt (szakaszolás).
• A nyomástartó szelepek egy nyomást korlátoznak: az elpárolgási nyomástartó és a kondenzációs nyomástartó alulról, az indításszabályzó felülről; a forrógáz-megkerülő a szívónyomást tartja.
• A védelem lépcsős: ahol biztonsági szelep is van, a nagynyomású kapcsoló előbb leállít (kézi visszaállítás), a biztonsági szelep az utolsó védvonal; a beállítási értékek szabványkérdések. A nagynyomású kapcsoló elé nem kerülhet elzáró.

Ellenőrző kérdések

1. Milyen elemeket találsz egy kereskedelmi hűtőgép folyadékvezetékében, és mi az egyes elemek feladata?
2. Miért káros a nedvesség a hűtőkörben, és miért kell a szűrőszárítót a kör megbontása után kicserélni?
3. Milyen okai lehetnek a nézőüvegben megjelenő buborékoknak? Hogyan különbözteted meg a valódi és a látszólagos töltethiányt?
4. Írd le a leszívatásos (pump-down) üzem menetét! Milyen előnyei vannak?
5. Mikor van különösen nagy szükség folyadékleválasztóra? Hogyan jut vissza belőle az olaj a kompresszorba?
6. Hogyan működik a négyutas váltószelep, és miért kell hozzá nyomáskülönbség?
7. Hasonlítsd össze az elpárolgási nyomástartót és az indításszabályzót: hová kerülnek, mit érzékelnek, mit korlátoznak?
8. Milyen lépcsőkben védekezik a berendezés a túl nagy nyomás ellen? Miért nem kerülhet elzáró a nagynyomású kapcsoló elé?

Tudáspróba

1. Hová kerül a nézőüveg?

• a) A kompresszor nyomócsonkjára, a forró gáz megfigyelésére.
• b) A folyadékvezetékbe, közvetlenül az adagoló elé.
• c) A szívóvezetékbe, a folyadékleválasztó után.
• d) A kondenzátor belépő csonkjára, a gőz megfigyelésére.

2. Egy működő berendezésen a szűrőszárító utáni cső érezhetően hidegebb, mint az előtte lévő. Mit jelez ez?

• a) A szűrő eltömődött, nagy rajta a nyomásesés.
• b) A szűrő jól működik, mert hűti a folyadékot.
• c) Túl sok hűtőközeg van a rendszerben.
• d) A szárítóanyag a víz megkötésekor hőt von el.

3. Milyen állapotban van az elzáró feladatú (NC) mágnesszelep, ha a tekercse árammentes?

• a) Nyitott, mert a rugó nyitva tartja.
• b) Félig nyitott, a beállítástól függően.
• c) Zárt, a rugó a magot az ülékre nyomja.
• d) A beépítési iránytól függően nyitott vagy zárt.

4. Mi a folyadékleválasztó feladata?

• a) A kondenzátorból kilépő folyadék utóhűtése a szívógőzzel.
• b) A nyomóágban az olaj visszatartása.
• c) A gyűjtőben tárolt folyadékszint jelzése.
• d) Megakadályozni, hogy folyadék jusson a kompresszorba.

5. Hová építik az elpárolgási nyomástartót, és melyik nyomást érzékeli?

• a) A kompresszor elé; a kompresszor szívónyomását.
• b) Az elpárologtató után; az előtte uralkodó nyomást.
• c) A kondenzátor után; a kondenzátor nyomását.
• d) Az expanziós szelep elé; a folyadékvezeték nyomását.

6. Mi történik egy nagy berendezés reteszelt (kézi visszaállítású) nagynyomású biztonsági kapcsolójának kioldása után, ha a nyomás lecsökken?

• a) A gép csak kézi beavatkozással indul újra.
• b) A gép azonnal magától újraindul.
• c) A biztonsági szelep lefúvat.
• d) A kapcsoló kisnyomású kapcsolóként működik tovább.

7. Mi mozgatja a négyutas váltószelep tolattyúját?

• a) A mágnestekercs közvetlenül, a fegyverzeten át.
• b) Egy villamos léptetőmotor, a beltéri egység vezérlőjének jelére.
• c) A kompresszor forgásirányának megváltozása, a fázissorrend szerint.
• d) A nyomó- és a szívóoldal nyomáskülönbsége, a pilotszelep vezérlésével.

8. Egy belső hőcserélőben a folyadék 6 K-nel hűl. Hogyan változik a szívógőz hőmérséklete (8.c mintapélda)?

• a) Szintén 6 K-nel nő, mert a két oldal tömegárama azonos.
• b) Nem változik, mert a gőz nem vesz fel hőt.
• c) Kb. 10 K-nel nő, mert a gőz fajhője kisebb.
• d) Kb. 3 K-nel nő, mert a gőz fajhője nagyobb.

(Megoldások: B. függelék.)

A fejezet forrásai