20. fejezet – Videó megfigyelő rendszerek II.: rögzítés, hálózat, üzembe helyezés

Egy videórendszer akkor jó, ha a baj után tíz perccel elő tudod venni a felvételt, az felismerhető, az időpontja hiteles, és nem került illetéktelen kézbe. Ehhez négy dolgot kell összehangolni: a rögzítőt, a tárhelyet, a hálózatot és a jogosultságokat. Ezek közül bármelyik elrontása elég ahhoz, hogy a rendszer papíron működjön, a valóságban ne.

Ez a fejezet nem foglalkozik a kamerával, az optikával, a felbontással és a képminőséggel — az a 19. fejezet anyaga, és onnantól kezdve adottságnak tekintjük. Az adatvédelmi rész (jogalap, tájékoztatás, megőrzési idő, betekintés) a 8. fejezetben van; itt csak arra hivatkozunk, amit a rögzítőn be kell állítani. A kábelezés és a védőcső a 21., a tápellátás méretezése a 22. fejezet.

20.1 DVR és NVR; hibrid rögzítő, csatornaszám

A rögzítő az a doboz, amelyben eldől, hogy lesz-e mit visszanézni. Két alaptípusa van, és a különbség nem a mérete, hanem az, hogy milyen jel érkezik a bemenetére.

A D1-korlát: itt megosztott a szakirodalom

Hibrid és többformátumú rögzítő

A hibrid rögzítő analóg és IP hálózati videóbemenetekkel is rendelkezik, így vegyes kameratípusok használhatók egyetlen rendszerben. Ez a tipikus felújítási (retrofit) megoldás: a meglévő analóg, koaxos kamerák a helyükön maradnak, az új pontok pedig IP-kamerák lesznek. Nem kell egyszerre az egész házat újrakábelezni — a 21. fejezetben látni fogod, hogy sokszor éppen a kábel az, ami nem cserélhető ki elfogadható áron.

A mai többformátumú rögzítők a CVBS-, AHD-, TVI- és CVI-jeleket automatikus jelfelismeréssel, ugyanabban a készülékben kezelik. A HD-analóg technológiák egymással általában nem kompatibilisek, de egy ilyen rögzítő kezelni tudja őket.

A rögzítők intelligens funkciókat is kínálnak (mozgásérzékelés, arcfelismerés) — ezek a felvételen túl riasztást és keresési szempontot is adnak. Hogy melyik készülék mit tud, az típusfüggő.

Csatornaszám és a rejtett korlátok

A „hány csatornás?" kérdés a legelső, amit a megrendelő feltesz, és a legkevésbé érdekes. Amit tudnod kell:

• DVR-nél a csatornaszám a bemenetek száma. Ennél több kamerát fizikailag nem tudsz rákötni.
• NVR-nél a csatornaszám licenc- és teljesítménykérdés, nem csatlakozókérdés.
• A kamerák száma önmagában nem méretez. Ugyanaz a nyolc csatorna teljesen mást jelent nyolc darab 2 MP-es, 5 fps-es kamerával, mint nyolc darab 8 MP-es, 25 fps-es kamerával.

Célhardver vagy számítógép?

Egy régi, de ma is érvényes szakmai dilemma, hogy a rögzítő célhardver legyen-e, vagy általános operációs rendszer alatt futó, speciális eszközökből összeállított számítógép. A szakirodalom álláspontja szerint biztonságtechnikailag az első a megnyugtatóbb: a célfejlesztésű, kisebb „operációs rendszer" sokkal inkább mentes a lefagyást okozó programhibáktól, és a rögzített anyagok rossz szándékú utólagos manipulálása is nehezebb rajta. Ez utóbbi a bizonyítási érték szempontjából nem apróság — lásd a 20.5 pontot.

20.2 Kodekek és bitráta; tárhelyszámítás

Miért fér el egyáltalán a videó?

A tömörítés két felismerésen alapul. Az első: az emberi látás sajátosságai miatt megengedhető a veszteséges tömörítés, mert a szem úgysem vesz észre minden részletet (ezen az elven működik például a JPEG). Veszteségmentes eljárással nem érhető el nagy tömörítési arány.

A második, a mozgóképnél igazán fontos felismerés: az egymást követő képkockák tartalma a legtöbb esetben alig változik. Ezt nevezzük időbeli (temporal) redundanciának. Ha csak a változásokat kell kódolni, hatalmas adatmennyiség takarítható meg: a teljes képtartalmat csak bizonyos időközönként tömörítjük le, a köztes időben pedig csak az ehhez képest történt változásokat. Ezen az elven működik a mozgóképtömörítő eljárások többsége, közte a régóta használt H.264. Ha minden képkocka önállóan, JPEG-ként tömörödik, azt MJPEG-nek (Motion JPEG) hívjuk — ez a legpazarlóbb, ezért mára visszaszorult.

A tömörítést és a visszaalakítást végző eljárást kodeknek (codec: coder–decoder) hívjuk. A CCTV-ben korábban MJPEG, MPEG-4 és H.264 volt használatban, ma a H.264 és a H.265/HEVC a két meghatározó.

H.264 vagy H.265 — mennyit spórol valójában?

A H.265/HEVC tervezési célja az volt, hogy azonos képminőség mellett 25–50%-kal jobb adattömörítést adjon a H.264-nél. A mérések ennél is jobb számokat mutatnak, de erősen szórnak: objektív (PSNR-alapú) mérésekben kb. 35% szórakoztató videóra és 44–45% 4K-ra, szubjektív (nézői pontozáson alapuló) mérésekben átlagosan 59% — felbontásonként 52%-tól 64%-ig.

Ezek a számok azonban nem CCTV-jelenetre vonatkoznak. Egy valós rendszerre elvégzett méretezésben (30 kamera, 1080p, 30 fps, folyamatos rögzítés, 90 nap) a H.265-re váltás 165,38 Mbit/s-ról 128,39 Mbit/s-ra vitte le a sávszélességet, ami kb. 22% megtakarítás.

Bitrátaszabályozás: CBR, VBR, MBR, ABR

Négy mód létezik, és a választás nem ízlés kérdése: ez dönti el, hogy a tárhelyszámításod tartani fog-e.

A tanulság röviden: a CBR a tárhelytervezés kedvéért létezik, nem a képminőségért; a VBR a képminőségért, nem a tervezhetőségért. Korlátos kapacitású rendszerben a szakmai ajánlás az MBR-korláttal beállított ABR — ez a szokásos kompromisszum vagyonvédelmi rögzítésnél.

A tárhelyszámítás képlete

Most jön a fejezet egyik legfontosabb része. Lassan haladunk, mert ha ezt megérted, soha nem fogsz olyan rendszert átadni, amelyről kiderül, hogy nem tartja a vállalt megőrzési időt.

Az alapképlet:

Tarhely [GB] = bitrata [Mbit/s] x 3600 [s/ora] x uzemora/nap x napok
               x kameraszam / 8 / 1000

Bontsuk szét, mit csinál minden egyes tényező:

• × 3600 — a bitráta másodpercre vonatkozik, mi órában gondolkodunk. Egy órában 3600 másodperc van.
• × üzemóra/nap — folyamatos rögzítésnél ez 24. Ha a rendszer csak zárás után rögzít, kevesebb.
• × napok — a megőrzési idő. Ez nem műszaki, hanem adatvédelmi döntés (8. fejezet).
• × kameraszám — ha a kamerák eltérő bitrátájúak, kameránként számolj, és a végén adj össze.
• ÷ 8 — a bit és a byte közti váltás: 8 bit = 1 byte. A bitráta bitben, a tárhely byte-ban van megadva.
• ÷ 1000 — megabyte-ból gigabyte.

Van egy sokkal barátságosabb alak is, amit érdemes fejből tudni:

Kidolgozott példa: egy nyolc kamerás üzlet

Adottak (ezek a helyszínen eldöntendő, nem kitalálandó paraméterek):

Kamerak szama      : 8 db
Felbontas          : 4 MP
Kodek              : H.265
Kepsebesseg        : 15 fps
Megorzesi ido      : 30 nap
Rogzites           : folyamatos, napi 24 ora
Becsult bitrata    : kb. 3 Mbit/s / kamera

1. lépés — egy kamera napi adatmennyisége. 3 Mbit/s × 10,8 GB/nap = 32,4 GB/nap.

2. lépés — az összes kamera napi adatmennyisége. 32,4 GB/nap × 8 kamera = 259,2 GB/nap.

3. lépés — a megőrzési időre vetített nettó tárhely. 259,2 GB/nap × 30 nap = 7776 GB ≈ 7,78 TB.

Ellenőrizzük a hosszú képlettel is, hogy lásd, ugyanazt adja (a / 8 helyett most a vele azonos × 0,125 szorzóval írjuk fel): 3 × 0,125 × 3600 × 24 × 30 × 8 / 1000 = 7776 GB. Stimmel.

4. lépés — a redundancia többlete. Ha a tárolást RAID 5-ben építed ki (lásd a 20.3 pontot), a nyers kapacitásból elvész egy lemeznyi hely a paritásra. A 7,78 TB nettó igényhez így kb. 10,4 TB nyers kapacitás kell, ami például 4 × 4 TB meghajtóval kiadható.

Honnan vedd a bitrátát?

Ez a leggyakoribb kezdői buktató: mindenki keres egy táblázatot, beírja a számot, és kész. A baj az, hogy a bitráta nem univerzális állandó. Ugyanaz a kamera egy üres raktárban és egy szeles, mozgó lombokkal teli parkolóban egészen más adatmennyiséget termel, mert a VBR-kódoló a változást kódolja.

Az alábbi táblázat egy kereskedelmi forrás példaértékeit tartalmazza, folyamatos, 24 órás rögzítést feltételezve. Nem univerzális szabvány, csak nagyságrendi tájékozódásra való — semleges, gyártófüggetlen „tipikus bitráta felbontásonként" táblázat nem létezik.

A helyes eljárás sorrendben: (1) mérd a bitrátát a felszerelt kamerán, valós jelenettel, valós fényviszonyokkal; (2) ha még nincs kamera, használd a gyártó kalkulátorát; (3) a kapott értéket tartalékkal méretezd. A táblázatot csak akkor vedd elő, ha az első kettő nem érhető el, és mondd meg a megrendelőnek, hogy becslés.

20.3 A merevlemez kiválasztása; RAID és redundancia

Miért nem mindegy, milyen lemez van benne?

Egy rögzítő merevlemeze nem úgy dolgozik, mint egy irodai gépé. Gyakorlatilag megszakítás nélkül ír, hosszú, folyamatos adatfolyamokat, éveken át. Ezért készülnek külön megfigyelési (surveillance) merevlemezek.

Egy merevlemezgyártó műszaki cikke a következő különbségeket adja meg. Fontos: ezek a számok egyetlen forrásból származnak, és mindenképp gyártó- és sorozatfüggők — példaként nézd őket, ne szabályként.

A gyakorlati indok három dolog:

1. Folyamatos, szekvenciális írás. A rögzítő szinte szünet nélkül ír; az asztali lemezek terhelési profilja ezt nem tételezi fel.
2. Eltérő hibakezelési stratégia. Videórögzítésnél fontosabb, hogy a lemez ne akassza meg az adatfolyam írását, mint hogy egy hibás szektort sokadszorra is megpróbáljon kiolvasni.
3. Rezgés. Több lemez egy rekeszben mechanikusan zavarja egymást. Rezgésérzékelő nélkül a pozicionálási hibák teljesítményvesztést és korai meghibásodást okoznak.

RAID: mit ad és mit nem?

Mikor melyiket? A videórögzítés írásintenzív, szekvenciális terhelés, és a felvétel körkörös felülírás mellett hosszú távon többnyire nem pótolhatatlan. Ezért a RAID elsődleges célja itt nem az archiválás, hanem az, hogy a rögzítés lemezhiba közben is folytatódjon.

• RAID 5 — sok kamera, nagy kapacitásigény, korlátozott költségkeret esetén elterjedt. Nagy, több terabájtos lemezeknél viszont az újraépítés napokig tarthat, és eközben egy második hiba mindent visz.
• RAID 6 — nagy, sokdiszkes tömböknél, ahol az újraépítési idő már önmagában kockázat: két lemez kiesését is túléli.
• RAID 10 — ahol az írásteljesítmény és a gyors helyreállás fontosabb a kapacitás-hatékonyságnál. Ára, hogy a nyers kapacitás fele elvész.
• RAID 1 — kis rendszernél, illetve tipikusan a rendszerlemez vagy az adatbázis védelmére.

Azt, hogy hány kamera fölött melyik RAID-szint kell, nem szabvány írja elő — ilyen küszöbérték nem létezik, ezek szakmai ajánlások. A döntés a megrendelővel közösen születik: mennyit ér neki, ha egy lemezhiba miatt kiesik két nap felvétel?

Az NVR-oldali redundanciának van egy másik útja is: több rögzítő használatával a rendszer akkor is rögzít tovább, ha az egyik készülék kiesik.

20.4 Rögzítési módok: folyamatos, mozgásra, eseményre

A rögzítési mód dönti el, hogy mennyi felvételed lesz, mennyi tárhelyet eszik, és mennyi az esély arra, hogy éppen a lényeg marad ki.

Folyamatos rögzítés. A kamera megszakítás nélkül ír. Ez a legbiztonságosabb, mert semmi nem marad ki, és a tárhelyigénye pontosan kiszámítható (20.2). Vagyonvédelmi rendszernél ez az alapértelmezés.

Ütemezett (időzített) rögzítés. A rendszer csak megadott időszakokban rögzít, például zárás után. Kevesebb helyet foglal, de csak akkor szabad használni, ha biztos, hogy a védendő esemény nem történhet meg a kihagyott idősávban. Egy üzletben a nyitvatartási idő kihagyása nyilvánvalóan hiba.

Mozgásra induló rögzítés. A mozgásérzékelés a rögzítők alapfunkciója; a képtartalom változását figyeli, és arra indít felvételt. Kevesebb helyet foglal és könnyebb benne keresni — de három csapdája van:

1. A kezdet hiányzik. Mire az érzékelés megtörténik, az esemény már elkezdődött.
2. Téves indítás. Mozgó lombok, árnyékok, hirtelen fényváltozás, eső, rovarok mind mozgásnak látszanak. Ha nagyon érzékenyre állítod, gyakorlatilag folyamatosan rögzítesz, csak rosszabbul.
3. Kihagyás. Ha alacsonyra veszed az érzékenységet, a lassan mozgó vagy a kép szélén haladó személy kimaradhat.

Eseményre (riasztásra) induló rögzítés. A rögzítő egy külső jelre indít: riasztóközponti kimenet, beléptető esemény, bemeneti kontaktus. Ez a legpontosabb, mert nem a képet, hanem a valóságot figyeli — például a nyitásérzékelő zárt vagy nyitott állapotát. Ideális az integrált rendszereknél (17. és 18. fejezet).

A legtöbb rögzítő kínál elő-rögzítést (a riasztás előtti pillanatok visszamenőleges mentése egy pufferből) és utó-rögzítést (a riasztás után még mennyi ideig rögzítsen). Ezekre a jegyzet forrásanyaga nem ad ellenőrzött, általánosan érvényes leírást és értékkészletet, ezért csak annyit mondunk ki: nézd meg a készülék kézikönyvében, hogy egyáltalán van-e ilyen funkció, és mennyi a beállítható maximum. Ha van, állítsd be — az esemény előtti néhány másodperc gyakran többet ér, mint a rákövetkező tíz perc.

Egy történelmi kitérő, ami megmagyarázza, honnan jön a mai gondolkodás: a hetvenes években megjelent időkihagyásos (time lapse) videómagnók nem folyamatosan rögzítettek, hanem üzemmódtól függő ritkasággal. Így egy 180 perces kazettára akár 980 órányi felvétel is ráfért, de a képek között 5 másodperc telt el; a tipikus 72 órás üzemmódban 1 másodperc. A visszajátszás nem folyamatos mozgás, hanem stroboszkópszerű képsor volt. Ma ugyanez a dilemma jelenik meg a képsebesség és a tárhely között — csak nem kazettát cserélünk, hanem lemezt méretezünk.

20.5 Exportálás, hitelesség, időszinkronizálás

Miért nem elég, hogy „megvan a felvétel"?

Attól, hogy a felvétel megvan, még nem biztos, hogy használható is — sem a hatóság, sem a bíróság előtt. Két dolog kell hozzá: hogy a felvétel ne legyen észrevétlenül módosítható, és hogy az időpontja igazolható legyen.

A hatósági iránymutatás a videórendszerek technikai intézkedései között kifejezetten megemlíti az integritási kód (hash, aláírás) alkalmazását az adatokhoz, a külső hozzáférés letiltását és a csalásdetektálási intézkedéseket. A célhardveres rögzítőnél pedig — ahogy a 20.1 pontban láttad — a rögzített anyagok utólagos manipulálása is nehezebb.

Az exportálás mindig dokumentált cselekmény

Ez nem a szerelő jóindulatán múlik, hanem jogszabályon: a felvétel megismerésének okát és idejét, valamint a megismerő személyét jegyzőkönyvben kell rögzíteni, és az ezen adatokat igazolható módon tartalmazó elektronikus nyilvántartás is jegyzőkönyvnek minősül (SzVMt. 31. §). A részletek és a pontos jogi keret a 8. fejezetben vannak — itt az a fontos, hogy ez műszaki követelménnyé válik: a rendszernek naplóznia kell, a hozzáféréseket szűkíteni kell, és az incidens miatt megőrzött felvételeknél a hozzáférést dokumentálni szükséges. Erről a 20.10 pontban lesz még szó.

Időszinkronizálás: a legolcsóbb dolog, amit el lehet rontani

Az időbélyeg mutatja meg, mikor történt egy cselekmény, és nagyobb, több kamerás rendszernél azt is, hogy az egyes események egymáshoz képest mikor. Ugyanez igaz a beléptető rendszer adatbázisára és a hibakereséshez használt naplókra: a logbázis hitelességéhez elengedhetetlen, hogy a rendszer minden eleme a tényleges pontos időhöz legyen szinkronizálva.

A probléma az, hogy az órák elsodródnak. A számítógép-alapú rendszerek órái idővel megbízhatatlanná válnak, és egy több kamerából és rögzítőből álló rendszerben az egymáshoz képest elcsúszott órák miatt az események sorrendje nem rekonstruálható. Ha az időbélyeg pontossága nem igazolható, a felvételek gyakorlatilag használhatatlanná válnak bizonyítási célra.

Az időbeállítás márkafüggetlen menete:

1. Jelolj ki EGY hiteles idoforrast a rendszerben (helyi idoszerver
   vagy a szervezet tartomanyvezerloje)
2. MINDEN eszkoz ugyanarrol az NTP-forrasrol allitson orat: kamerak,
   rogzito, munkaallomasok, belepteto, riasztokozpont
3. Ahol lehetseges (pl. NVR mogotti, elkulonitett rogzitesi halozatnal),
   a kamerak az idot magarol a rogzitorol kerjek le
4. Allitsd be egysegesen az IDOZONAT es a nyari idoszamitas (DST)
   kezeleset is - az eltero idozona ugyanolyan hiba, mint az elcsuszott ora
5. Add meg a szinkronizacios idokozt (jo gyakorlat: 30-60 perc)
6. Ellenorizd atadaskor: az egyes eszkozokon megjelenitett rendszeridot
   nezd vegig, es igy validald, hogy minden egy idobazison mukodik
7. Dokumentald az idoforrast az atadasi dokumentacioban, es a
   karbantartasnal ellenorizd ujra

20.6 Hálózati alapok: IP-cím, alhálózat, átjáró, port

Ha eddig soha nem konfiguráltál hálózatot, ez a pont neked szól. Lassan megyünk, és a végén végigszámolunk egy címtervet.

Egy dolgot előre: az alábbi fogalmak a hálózatokban használt címzési konvenciót írják le. A konkrét címtartományt, alhálózati maszkot, átjárócímet és portszámokat mindig az adott hálózat üzemeltetőjétől és az eszköz dokumentációjából kell megkapnod. Idegen hálózaton önkényesen kiosztott cím ütközést és üzemzavart okoz — és nem a kamerát fogják hibáztatni.

Az IP-cím

Fontos: egy hálózaton belül minden IP-cím csak egyszer szerepelhet. Két azonos című eszköz nem „felváltva működik", hanem mindkettő megbízhatatlanná válik.

Az alhálózati maszk

Az IP-cím két információt hordoz egyszerre: melyik hálózatba tartozik az eszköz, és azon belül melyik gép. Hogy hol van a határ a kettő között, azt az alhálózati maszk mondja meg.

Nézzük konkrétan a 192.168.10.51 / 255.255.255.0 esetet:

IP-cim  : 192 . 168 .  10 .  51
Maszk   : 255 . 255 . 255 .   0
          |-- halozati resz --|-- eszkoz --|

Halozat  : 192.168.10.0     (a halozat azonositoja)
Eszkoz   : .51              (a gep sorszama a halozaton belul)

Miért érdekes ez a gyakorlatban? Mert két eszköz csak akkor beszél egymással közvetlenül, ha ugyanabba a hálózatba esik. Ha a rögzítő 192.168.10.5, a kamera pedig 192.168.11.7 — a harmadik oktett tér el! —, akkor /24-es maszk mellett ez két különböző hálózat — a rögzítő nem találja meg a kamerát, hiába van egy switchre kötve. Ez a kezdők leggyakoribb hibája, és a tünet mindig ugyanaz: „a kamera nem jelenik meg a keresésben".

Hány eszköz fér el egy /24-es hálózatban? Az utolsó oktett 8 bit, tehát 2⁸ = 256 lehetséges érték (0-tól 255-ig). Ebből kettő nem osztható ki eszköznek:

• a .0 a hálózat azonosítója (a példában 192.168.10.0),
• a .255 a szórásos (broadcast) cím, amivel a hálózat minden tagját egyszerre lehet megszólítani.

Marad tehát 256 − 2 = 254 kiosztható cím: .1-től .254-ig. Ebből egyet jellemzően az átjáró foglal el, így a gyakorlatban 253 eszköznek marad hely. Egy kamerarendszerhez bőven elég.

Az alapértelmezett átjáró

Az alapértelmezett átjáró (default gateway) annak az eszköznek — jellemzően a routernek — a címe, amelyre a gép a saját hálózatán kívülre szóló forgalmat küldi. A példa hálózatban tipikusan 192.168.10.1. Ha nincs átjáró beállítva, az eszköz a helyi hálózaton belül működik, kifelé viszont nem lát ki: nem éri el az NTP-kiszolgálót, nem küld e-mailt, nem frissít.

Fontos következtetés: egy elkülönített kameraszegmensben az átjáró hiánya nem feltétlenül hiba — sőt, néha éppen az a cél, hogy a kamera ne lásson ki (20.7 és 20.8).

DHCP vagy fix cím?

A DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) az a szolgáltatás, amely az eszközöknek automatikusan oszt IP-címet, maszkot és átjárót, jellemzően a routerből. Kényelmes, de a kiosztott cím idővel megváltozhat.

A gyakorlati javaslat kameráknál az, hogy a kamerák fix (statikus) IP-címet kapjanak, vagy a DHCP-kiszolgálón fenntartást (reservation) kell nekik beállítani — mert a rögzítő a kamerát IP-cím alapján találja meg, és ha a cím megváltozik, a kamera „elveszik" a rendszerből. Ezt a szabályt a szakma általánosan alkalmazza, de a jegyzet forrásanyaga nem támasztja alá ellenőrzött forrással, ezért kezeld erős gyakorlati ajánlásként, és mindig egyeztess a hálózat üzemeltetőjével.

A port

A portoknak a videórendszerben két helyen lesz jelentőségük: az eszközök beállításánál (a kamera webes felülete, az adatfolyam, a rögzítő kliensportja) és a portátirányításnál — ez utóbbi következik.

Végigszámolt címterv: nyolc kamera, egy rögzítő

Adott a kamerahálózat: 192.168.10.0/24, átjáró 192.168.10.1. Készítsünk címtervet úgy, hogy később bővíthető legyen.

192.168.10.1              atjaro (router / tuzfal)
192.168.10.2              PoE-switch kezelo felulete
192.168.10.5              rogzito (NVR) kamerahalozati laba
192.168.10.9              helyi idoszerver (ha van)

192.168.10.51 - .58       a 8 kamera (KAM-01 ... KAM-08)
192.168.10.59 - .70       fenntartva bovitesre

192.168.10.200 - .250     DHCP-tartomany szervizgephez, ha kell

Mit tanulunk ebből?

1. Az infrastruktúra kis számokat kap (.1–.10), a végpontok nagyobbakat. Így hat hónap múlva is tudod fejből, mi hol van.
2. A kamerák sorszáma és az IP-cím vége összecseng: KAM-03 → .53. Ez a legolcsóbb dokumentáció, amit adhatsz magadnak.
3. Hagysz helyet. A bővítésre fenntartott sáv nélkül az új kamera valahova beékelődik, és felborul a logika.
4. Nem használsz szomszédos hálózatot véletlenül. A 192.168.10.x és a 192.168.11.x /24-gyel két külön hálózat.

20.7 A portátirányítás kockázata; VPN és felhős elérés

A megrendelő szinte biztosan kérni fogja, hogy a telefonján is lássa a képet. Három úton lehet ezt megoldani, és nem mindegy, melyiket választod.

Ez pontosan az, amit kerülni kellene. Egy internetről közvetlenül elérhető rögzítő vagy kamera folyamatosan ki van téve az automatizált próbálkozásoknak. A biztonságos elérés lényege ezzel szemben az, hogy a kamerák ne legyenek közvetlenül kitéve az internetnek.

A három megoldás:

A javasolt sorrend ezek alapján: (1) VPN vagy biztonságos alagút; (2) gyártói felhős elérés erős jelszóval és kétfaktoros hitelesítéssel; (3) portátirányítás — csak kényszerből, szűkített forráscímmel. Ez a rangsor szakmai következtetés a fenti tulajdonságokból, nem szabványi előírás; ezért ha az ügyfél informatikusa mást javasol, azt vitassátok meg, ne felülbíráld.

A három hiba, ami a legtöbb bajt okozza

A szakmai forrás három, egymást erősítő, kritikus hibát azonosít:

1. Gyenge belépési adatok. Az „admin" fiókok alapértelmezett vagy könnyen kitalálható jelszavai állandó problémát jelentenek.
2. Kontroll nélküli hozzáférés. Többen használnak közös belépési adatokat, világos jogosultságkövetés nélkül.
3. A firmware elhanyagolása. A szoftverfrissítéseknek kontrolláltnak és nyomon követettnek kell lenniük, hogy a sérülékenységek ne maradjanak nyitva.

A professzionális megvalósítás ezekre a válasz: külön felhasználói fiókok meghatározott szerepkörökkel, kontrollált hozzáférés-kezelés, rendszerezett szoftverfrissítés. Ezt egészíti ki a hatósági iránymutatás követelménye: biztosítani kell az adatok rendelkezésre állását, integritását és titkosságát, a külső hozzáférést le kell tiltani, és szervezési oldalon felelős személyt kell kijelölni a felvételek szűréséhez és biztonságához.

20.8 ONVIF; a kamerahálózat szeparálása

ONVIF: hogy ne csak egy gyártó eszközeiből lehessen építkezni

A jegyzet forrásanyaga három ONVIF-profilt említ:

• Profile S — alap videófunkciók: adatfolyam-továbbítás (streamelés), PTZ-vezérlés;
• Profile G — a rögzítéssel kapcsolatos profil;
• Profile T — kiterjesztett funkcionalitású videófolyam.

Az ONVIF-nek a szakmai köznyelvben további profiljai is ismertek (például beléptetéshez és metaadat-kezeléshez kötődők), a Profile G tartalmának pontos meghatározása pedig forrásonként eltérően jelenik meg. A jegyzet forrásanyaga ezeket nem igazolja, ezért vizsgán és ügyfél előtt is maradj a fenti háromnál, és a konkrét eszköznél az adatlapon nézd meg, melyik profilt támogatja.

Az ONVIF gyakorlati korlátai legalább annyira fontosak, mint az előnyei:

• az integrációs költség magasabb lehet, mint egy gyártó teljes termékkörének beszerzése;
• bizonyos funkciók (például a vonalátlépés-elemzés) nem integrálhatók;
• kevés terméktámogatással a megoldás instabil lehet.

Ebből következik a legfontosabb gyakorlati tanulság: a vegyes gyártójú rendszer ONVIF-fel az alapfunkciókban működik, a fejlett funkciókban jellemzően nem. Ha az ügyfél az analitikára fizet rá, ne ígérj gyártófüggetlen működést.

A kamerahálózat elkülönítése

Négy indok szól amellett, hogy a kamerák külön VLAN-ba (vagy külön fizikai hálózatba) kerüljenek:

1. Forgalomelválasztás. A kamerák nagy, folyamatos, egyirányú adatfolyamot termelnek. Külön szórásos tartományban nem terhelik és nem zavarják az irodai hálózatot.
2. A támadási felület csökkentése. A kamerák gyakran gyengén frissített, beágyazott eszközök. Külön VLAN-ban egy kompromittált kamera nem éri el közvetlenül a szerverek és a munkaállomások hálózatát; a köztük lévő forgalom csak tűzfalon vagy routeren át, szabályozottan folyhat. Ez egyben a hatósági elvárás („a külső hozzáférést le kell tiltani") műszaki megfelelője.
3. Prioritáskezelés. A 802.1Q-címke PCP mezője prioritásjelölést hordoz, amivel a videóforgalom kezelése rangsorolható.
4. Üzemeltethetőség. Külön címtartomány, külön DHCP-hatókör, átlátható hibakeresés.

Mennyi sávszélesség kell?

Ehhez már mindent tudsz: a kamerák bitrátája a hálózati terhelés is. A 20.2 pont példájában nyolc darab, 3 Mbit/s-os kamera folyamatosan kb. 24 Mbit/s terhelést jelent a switchen. Ez önmagában kevés — de a visszajátszás, az exportálás és a több párhuzamos kliens ehhez hozzáadódik, ezért az uplink (a switchet a rögzítő vagy a gerinc felé kötő szakasz) legyen bőven a folyamatos rögzítési terhelés fölött. Konkrét szorzót (például kétszeres-háromszoros tartalékot) a jegyzet forrásanyaga nem igazol, ezért itt csak az elvet mondjuk ki: a rögzítési terhelés az alsó határ, nem a méretezés célértéke.

20.9 PoE a gyakorlatban: teljesítménykeret, switch, injektor, extender

A szabványok és a két különböző szám

Ez a fejezet legtöbbet félreértett táblázata. A lényeg: a switch portján leadott teljesítmény és az eszközön garantáltan megjelenő teljesítmény nem ugyanaz — a különbség a kábelen vész el.

További, méretezéshez szükséges adatok:

• Feszültség: 802.3af esetén 44–57 V DC (a táplált eszköznél legalább 37 V); 802.3at és 802.3bt esetén 50–57 V DC (Type 4-nél a táplált eszköznél legalább 42,5 V).
• Kábelkategória: af/at → Cat5e (24 AWG); bt Type 3 → Cat5e vagy Cat6a; bt Type 4 → Cat6a javasolt.
• PD-osztályok (Class): a szabvány nyolc osztályt definiál. A Class 1–3 a 802.3af-hez tartozik (legfeljebb 3,84–12,95 W), a Class 4 a 802.3at-hez (legfeljebb 25,5 W), a Class 5–8 pedig a 802.3bt-hez (40–71,3 W).

Mennyi vész el a kábelen?

A veszteség egyszerűen a két oldal különbsége:

802.3af  (PoE)   :  15,4 W  -  12,95 W  =  2,45 W
802.3at  (PoE+)  :  30    W  -  25,5  W  =  4,5  W
802.3bt  Type 4  :  90    W  -  71,3  W  = 18,7  W   (100 m, legrosszabb eset)

Vagyis egy 90 W-os Type 4 porton a legrosszabb esetben kb. 18,7 W marad a kábelen 100 méteren. Ezt a veszteséget befolyásolja a vezeték hossza és keresztmetszete, valamint a kábelkategória (kisebb ellenállás = kisebb veszteség). Több kábel kötegelése esetén pedig a hőtermelés miatt de-rating (terhelhetőség-csökkentés) szükséges — erről a 21. fejezetben lesz szó bővebben.

A teljesítménykeret (PoE-budget)

Egy példa, ami rögtön megvilágítja, miért fontos: egy 24 portos PoE+ switch 185 W kerettel csak kb. hat porton képes egyszerre a teljes 30 W-ot nyújtani. Huszonnégy porton huszonnégy nagy fogyasztású kamerát tehát nem tud táplálni — hiába van huszonnégy PoE-portja.

Méretezési példa

Tegyük fel, hogy 8 darab, egyenként 8 W-ot fogyasztó IP-kamerád van, és további 4 darab, infravörös megvilágítással 12 W-ot fogyasztó kamerád:

8 kamera x  8 W  =  64 W
4 kamera x 12 W  =  48 W
-----------------------------
Eszkozoldali igeny = 112 W

Erre nem 112 W-os switchet választunk. A veszteségeket és a tartalékot figyelembe véve legalább 130–150 W teljesítménykeretű switch kell. A tartalékszorzót (nagyjából 1,2–1,3) a jegyzet forrásanyaga nem igazolja számszerűen, ezért ezt kezeld ökölszabályként, és mindig nézd meg, hogy a választott kamerák adatlapja mekkora csúcsfogyasztást ad meg — az infravörös megvilágítás bekapcsolása, a fűtés indulása és a motoros optika mozgása pillanatnyilag többet vesz fel, mint a nyugalmi érték.

Switch, injektor, extender

• A PoE-switch a szokásos megoldás: adatot és tápot ad, közös teljesítménykeretből.
• A PoE-injektor akkor jön szóba, ha a meglévő switch nem tud PoE-t: a tápot utólag „teszi rá" a kábelre, saját hálózati tápegységgel.
• A PoE-extender a 100 méteres kábelhosszkorlát meghosszabbítására szolgál: a kapott tápból működik, és továbbviszi a szakaszt.

20.10 Monitorok, VMS, felhasználói jogosultságok, naplózás

A monitor nem javít a felvételen

Erre a pontra nincs számszerű, vagyonvédelmi kontextusban igazolt szabály — a szakirodalomban fellelhető méret- és nézőtávolság-ajánlások szórakoztatóelektronikai célra készültek, és nem alkalmazhatók egy diszpécserközpontra. Amit viszont ki lehet mondani:

• A monitor a rögzített felbontást nem javítja, csak korlátozza a megjelenítést. Ha a képpontsűrűség a rögzítéskor nem éri el az azonosításhoz szükséges szintet, azt utólag semmilyen kijelző nem hozza vissza (a DORI-kategóriák a 19. fejezetben vannak).
• Egy megjelenített kép akkor hasznosítható, ha a kezelő szeme számára az érdekes részlet szögmérete elegendő. Ez a kép képpontsűrűségétől, a monitor fizikai képpontméretétől és a nézőtávolságtól együtt függ.
• Több kamera egyidejű megjelenítése értelemszerűen mindegyiknek kevesebb képpontot juttat.

A kezelői munkahely kialakítására vonatkozó pontos ajánláshoz az IEC/EN 62676-4 szabvány kezelői munkahelyre vonatkozó fejezetét kell megnézni. Amíg ez nincs a kezedben, ne mondj számot az ügyfélnek: a „képátló ennyiszerese legyen a nézőtávolság" típusú szabályok forrás nélkül nem védhetők vagyonvédelmi rendszerre.

VMS

A VMS (Video Management Software / System, videókezelő szoftver) a rögzítők beépített kezelőfelületénél összetettebb, szerveren futó szoftver a kamerák és a felvételek kezelésére.

A jegyzet forrásanyaga a VMS és a beágyazott rögzítőfelület közti pontos különbséget, valamint a licencelés elvét nem igazolja, ezért itt csak azt mondjuk ki, ami az ONVIF-ből következik: a vegyes gyártójú, VMS-be integrált rendszer az alapfunkciókban ONVIF-fel működik, a fejlett funkciókban (például analitika) jellemzően nem. Ez a VMS-választás legfontosabb gyakorlati tanulsága. A konkrét képességeket a szoftver dokumentációjából és — ha lehet — próbatelepítésből kell megismerni.

Felhasználók, jogosultságok, naplózás

Itt viszont nagyon szilárd talajon állunk, mert ezt jogszabály hajtja. A felvétel megismerésének okát és idejét, valamint a megismerő személyét jegyzőkönyvben kell rögzíteni, és az ezen adatokat igazolható módon tartalmazó elektronikus nyilvántartás is jegyzőkönyvnek minősül (SzVMt. 31. §). A jogi hátteret a 8. fejezet fejti ki; a jogszabályok pedig változhatnak, ezért a hatályos szöveget kell nézni. Ebből öt műszaki követelmény következik:

1. Névre szóló felhasználói fiókok. Közös „admin" fiókkal a jogszabály szerinti „megismerő személye" nem állapítható meg. A közös belépési adatok használatát a szakmai forrás is kifejezetten hibaként jelöli.
2. Szerepkörök és jogosultságok. Külön kell választani: ki láthat élő képet, ki játszhat vissza, ki exportálhat, ki törölhet, ki módosíthat konfigurációt.
3. Naplózás. A visszajátszást és az exportot naplózni kell, a naplót megőrizni és a módosítás ellen védeni — hiszen a nyilvántartásnak „igazolható módon" kell tartalmaznia az adatokat.
4. Felelős személy kijelölése. Ez szervezési intézkedés: legyen valaki, aki a felvételek szűréséért és biztonságáért felel.
5. A megismerés okának rögzítése. A rendszer kérje be vagy tegye lehetővé az ok megadását — ha nem tudja, akkor kiegészítő (papíralapú vagy elektronikus) betekintési nyilvántartás kell mellé.

20.11 Telepítés, képbeállítás, éjszakai ellenőrzés, átadási próba

A következő sorrend a jegyzet igazolt elemeiből összeállított, javasolt munkarend, nem szabványi előírás. A logikája az, hogy a jogi előkészítés megelőzi a szerelést, a szerelés a beállítást, a beállítás pedig a próbát.

 1. Jogi eloszures: erdekmerlegelesi teszt, szukseg eseten hatasvizsgalat,
    adatkezelesi tajekoztato es piktogramok, munkahelyi rendszernel
    elozetes irasbeli munkavallaloi tajekoztatas         (8. fejezet)
 2. Kameraallasok kijelolese DORI-alapon, magassag es szog        (19. fejezet)
 3. Objektiv es latoszog megvalasztasa                            (19. fejezet)
 4. Kabelezes es tapellatas kiepitese: PoE-keret, 100 m korlat,
    kulteren futott haz                                      (20.9, 21., 22.)
 5. Halozati beallitas: cimterv, a rogzitohoz adas, es a kozvetlen
    internetes kitettseg elkerulese                               (20.6, 20.7)
 6. Kepbeallitas es fokuszalas elo kepen; a nem szukseges terulet
    maszkolasa (privacy mask)                                      (8. fejezet)
 7. Ejszakai kep ellenorzese a valos helyszinen                        (20.11)
 8. fps es bitrata beallitasa a tarhely es a megorzesi ido osszhangjaban
                                                                 (20.2, 20.4)
 9. Megorzesi ido beallitasa a tajekoztatohoz igazitva, automatikus
    torlessel - NEM a lemezkapacitasra bizva                    (20.2, 8. fej.)
10. Felhasznalok, jogosultsagok, naplozas beallitasa                  (20.10)
11. Alapertelmezett jelszavak megvaltoztatasa, firmware frissitese    (20.7)
12. Idobeallitas es idoszinkron (NTP, idozona, DST)                   (20.5)
13. Mozgaserzekelesi zonak es erzekenyseg beallitasa                  (20.4)
14. Atadasi proba es dokumentalas                                     (20.11)

Képbeállítás

A képbeállítás alapelve egyszerű és sokan megsértik: ha az alapértelmezett beállítások kielégítőek, nincs szükség „kísérletezésre". A szükségtelen módosítás rontja a képminőséget. Amit viszont mindig beállítasz: a látószöget élő képen, a fókuszt, a maszkolást és a rögzítési paramétereket.

A maszkolás (privacy mask) nem képbeállítási finomság, hanem jogi eszköz: azt a területet takarja ki, amelyet a rendszernek nem szabad megfigyelnie (például az idegen ingatlant vagy a közterületet). Az erre vonatkozó szabályok a 8. fejezetben vannak. Műszakilag az a fontos, hogy a maszkolás hatásosságát a rögzített képen kell ellenőrizni, ne csak az élő nézetben — ha a maszk csak a megjelenítéskor kerül rá, akkor a felvételen ott a takarni kívánt terület.

Éjszakai ellenőrzés

Ez az a lépés, amit a legtöbben kihagynak, mert délután végeznek a szereléssel. Pedig a betörések nagy része nem nappal történik. A helyszínen, sötétben ellenőrizd:

• Az infravörös megvilágítás valós hatótávolságát. Az infravörös megvilágítás hatótávolsága korlátozott, és zöld növényzetnél gyengébb a teljesítménye, mert a zöld levélzet kevésbé veri vissza az infravörös fényt. Egy sövény mögötti terület éjjel sokkal sötétebb lesz, mint gondolnád.
• A mozgás-elmosódást. Kevés fényben az automatikus zár megnöveli az expozíciós időt, ezért a mozgó elemek elmosódnak a képen: „a kép szép, az arc használhatatlan". Ezt mozgó személlyel kell ellenőrizni, nem üres képen.
• Az ellenfényes pontokat. Éjjel ez jellemzően fényszóró, utcai lámpa vagy mozgásra kapcsoló reflektor. Az ellenfény- és dinamikakezelő funkciók (BLC, HLC, WDR) használatát a 19. fejezet tárgyalja.

Átadási próba

Az átadási próbán nem azt mutatod meg, hogy „megy", hanem azt bizonyítod, hogy a rendszer azt csinálja, amit a dokumentáció ír. Az igazolt elemekből ez a lista áll össze:

1. Latoszogek kepernyomentese minden kamerarol - ez lesz a bizonyitek
   arra, hogy atadaskor mit latott a rendszer
2. A maszkolas hatasossaganak ellenorzese ROGZITETT kepen
3. A megorzesi ido beallitasanak megmutatasa a rogzitoben, es
   osszevetese az adatkezelesi tajekoztatoban vallalt idovel
4. Az idoszinkron validalasa: az eszkozok rendszeridejenek vegignezese
5. A felhasznalok, szerepkorok es a naplozas bemutatasa; a betekintesi
   nyilvantartas megoldasanak atadasa
6. A piktogramok (figyelemfelhivo jelzesek) helyenek dokumentalasa
7. Az exportalas bemutatasa: hogyan ment ki egy felvetelt a megbizott,
   es mit kell kozben feljegyeznie
8. A gyari jelszavak megvaltoztatasanak es a firmware allapotanak
   igazolasa

NVR       : 192.168.20.10  /  255.255.255.0  /  atjaro 192.168.20.1
UJ KAMERA : 192.168.1.108  /  255.255.255.0  /  atjaro 192.168.1.1
Switch    : PoE-portok kozul 8 foglalt, a 9. porton a kamera vilagit

KAM-01 : 192.168.20.51   maszk 255.255.255.0   atjaro 192.168.20.1
KAM-02 : 192.168.21.52   maszk 255.255.255.0   atjaro 192.168.20.1
KAM-03 : 192.168.20.10   maszk 255.255.255.0   atjaro 192.168.20.1
KAM-04 : 192.168.20.255  maszk 255.255.255.0   atjaro 192.168.20.1
KAM-05 : DHCP-rol kap cimet

Összefoglalás

• A DVR bemenetére analóg jel érkezik, és a csatornaszámot a bemenetek száma adja; az NVR hálózaton kapja a már tömörített adatfolyamot, és nincs a bemenetszámhoz kötött fix limitje. A hibrid rögzítő mindkettőt kezeli — ez a tipikus felújítási megoldás. A régi DVR-ek D1-korlátjáról a szakirodalom megosztott: a korlát a klasszikus, CVBS-bemenetű készülékekre igaz, a HD-analóg rögzítők ennél többet tudnak.
• A méretezés alapadata nem a megapixel, hanem a bitráta. A tárhely: bitráta × 3600 × üzemóra × napok × kameraszám / 8 / 1000, fejben pedig 1 Mbit/s ≈ 10,8 GB/nap. A CBR a tervezhetőségért, a VBR a képminőségért van; korlátos rendszerben az MBR-korláttal beállított ABR a szokásos kompromisszum. A H.265 megtakarítása valós CCTV-képen jellemzően 20–40%, nem „a fele". A megőrzési időt a rögzítőben kell beállítani, nem a lemez betelésére bízni — különben a rendszer nem azt csinálja, amit a saját adatkezelési tájékoztatója ígér (8. fejezet).
• A megfigyelési merevlemez folyamatos írásra, magasabb éves terhelésre és rezgéses környezetre készül; a konkrét számok gyártó- és sorozatfüggők. A RAID a rögzítés folyamatosságát tartja fenn lemezhiba alatt — de a RAID nem mentés: törlés, tűz, lopás ellen nem véd.
• A rögzítési módokat érdemes rétegezni: folyamatos alapfelvétel alacsonyabb képsebességgel, mozgásra vagy eseményre kiemelt, magasabb képsebességű rögzítés. A mozgásérzékelés önmagában téves indítást és kihagyást is okoz.
• A felvétel akkor használható, ha nem módosítható észrevétlenül, és ha az időpontja igazolható. Az órák elsodródnak, ezért minden eszköz ugyanarról az NTP-forrásról (123-as UDP-port, 30–60 perces szinkronidőköz) álljon, egységes időzónával és nyári időszámítás-kezeléssel. Számszerű magyar időpontossági követelmény nincs.
• A hálózati alapok: az IP-cím az azonosító, az alhálózati maszk választja szét a hálózati és az eszközrészt (/24-nél 254 kiosztható cím), az átjáró viszi ki a forgalmat a hálózaton kívülre, a port pedig a szolgáltatást azonosítja. Két eszköz csak akkor beszél közvetlenül, ha ugyanabban a hálózatban van.
• A távoli elérés helyes sorrendje: VPN, majd gyártói felhős elérés erős jelszóval, és csak kényszerből portátirányítás — az utóbbi közvetlenül kiteszi a rögzítőt az internetnek. A három legdrágább hiba: gyári jelszó, közös fiók, elhanyagolt firmware.
• Az ONVIF gyártófüggetlen együttműködést tesz lehetővé az alapfunkciókban, a fejlett funkciókban jellemzően nem. A kamerahálózat VLAN-os elkülönítése jó gyakorlat (nem jogszabályi kötelezettség), amely csökkenti a támadási felületet és szétválasztja a forgalmat.
• A PoE-nél a PSE- és a PD-oldali teljesítmény nem ugyanaz (15,4/12,95 — 30/25,5 — 60/51 — 90/71,3 W), a kábelhossz 100 m, és a teljesítménykeret az összes portra együtt vonatkozik. A Type 4 szabványos PSE-maximuma 90 W, nem 100 W.
• A jogosultságkezelés és a naplózás nem kényelmi funkció: a felvétel megismerésének okát, idejét és a megismerő személyét jegyzőkönyvezni kell, ehhez pedig névre szóló fiókok, szerepkörök és védett napló kell (8. fejezet). Ha a készülék nem tudja rögzíteni a megismerés okát, kiegészítő nyilvántartás szükséges. Az üzembe helyezés a jogi előkészítéssel kezdődik és az átadási próbával zárul; az éjszakai ellenőrzés mozgó személlyel, valós fényviszonyok között kötelező lépés, és a maszkolást a rögzített képen kell ellenőrizni.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a különbség a DVR és az NVR bemenete között, és miből következik, hogy az NVR-nél nincs a bemenetek számához kötött csatornalimit? Mikor választanál hibrid rögzítőt, és milyen három korlátot keresel meg az adatlapon a csatornaszámon túl?
2. Vezesd le a 10,8 GB/nap szabályt az alapképletből, és magyarázd el, mit csinál a képletben a / 8 és a / 1000.
3. Miben más a CBR és a VBR a tárhelytervezés szempontjából? Melyiket mikor választanád, és mi az MBR-korlát szerepe?
4. Egy ügyfél azt hallotta, hogy H.265-tel „feleannyi hely elég". Fogalmazz meg 3–4 mondatos, szakmailag korrekt választ, amely elkülöníti, mit mértek laborban, és mit hoz egy valós CCTV-rendszer.
5. Mit véd a RAID, és mit nem? Mondj két olyan valós helyzetet, amelyben a RAID nem segít, és írd le, mi segítene helyette.
6. Sorold fel a négy rögzítési módot, és mindegyiknél mondd meg, mi a legnagyobb kockázata. Miért érdemes rétegezni őket?
7. Miért kritikus a pontos idő a felvétel bizonyítási értéke szempontjából? Mi a teendő zárt, internet nélküli hálózaton, és mi az NTP saját gyengesége?
8. Magyarázd el egy laikusnak, mit csinál az alhálózati maszk. Miért nem beszél egymással a 192.168.10.5 és a 192.168.11.7 című eszköz /24-es maszk mellett?
9. Miért kockázatos a portátirányítás, és mi a javasolt sorrend a távoli elérés megoldására? Melyik pont ebben szakmai következtetés, és nem szabványi előírás?
10. Mit jelent a PoE-teljesítménykeret, és miért nem elég a portszámot nézni? Vezesd le azt is, mennyi teljesítmény vész el 100 m-en egy 802.3bt Type 4-es kapcsolatnál, és mondd meg, honnan jön a két szám.
11. Milyen öt műszaki követelmény következik abból, hogy a felvétel megismerését jegyzőkönyvezni kell? Melyiket nem tudja minden rögzítő, és mi ilyenkor a teendő?
12. Miért nem hagyható ki az éjszakai ellenőrzés, és mit kell rajta konkrétan megnézni? Miért mozgó személlyel kell csinálni?

Tudáspróba

1. Melyik állítás igaz a PoE Type 4 (IEEE 802.3bt) teljesítményére? (Egy helyes válasz.) a) A switch portja 100 W-ot ad le folyamatosan, az eszköz 71,3 W-ot kap. b) A switch portja legfeljebb 90 W-ot ad le, az eszközön 71,3 W a garantált érték. c) A switch portja 90 W-ot ad le, és ugyanennyi jelenik meg az eszközön is. d) A Type 4 két érpáron dolgozik, legfeljebb 60 W-tal.

2. Egészítsd ki! A tárhelyszámítás alapképlete: tárhely [GB] = bitráta [Mbit/s] × ……………… × üzemóra/nap × napok × kameraszám ÷ ……………… ÷ ……………… . Ebből következik, hogy 1 Mbit/s folyamatos adatfolyam naponta kb. ……………… GB adatot termel. Egy /24-es alhálózatban ……………… cím osztható ki eszköznek, mert a ……………… és a ……………… cím nem használható fel. Az NTP jól ismert portja a ……………… -as UDP-port.

3. Párosítsd a fogalmat a szerepével!

4. Igaz vagy hamis? Mindegyiket indokold egy mondatban! a) A RAID 5 megvédi a felvételt attól, hogy valaki letörölje. b) Az NVR-nél a csatornaszámot a fizikai bemenetek száma határozza meg. c) A megőrzési időt elég a lemezkapacitással szabályozni, mert a rendszer úgyis felülír. d) A VBR-es kódolás tárhelyigénye előre pontosan kiszámítható. e) A kamerahálózat külön VLAN-ba helyezését magyar jogszabály írja elő. f) A monitor felbontása nem javítja a már rögzített kép képpontsűrűségét. g) A PoE-injektornak saját hálózati tápellátás kell.

5. Csoportosítsd az alábbi beállításokat aszerint, hogy hol állítod be őket: a rögzítőn, a hálózati eszközön (switch, router, tűzfal) vagy a kamerán! megőrzési idő · VLAN-hozzárendelés · RAID-szint kiválasztása · felhasználói szerepkörök · PoE-portok engedélyezése · rögzítési ütemterv · fix IP-cím beállítása az egyes kamerákon · VPN-hozzáférés · bitráta és képsebesség · a visszajátszás és az export naplózásának bekapcsolása · portátirányítás megszüntetése · fókusz és látószög

6. Sorba rendezés: állítsd helyes sorrendbe egy IP-kamerás rendszer üzembe helyezésének lépéseit! megőrzési idő beállítása · éjszakai kép ellenőrzése · adatkezelési tájékoztató és piktogramok meglétének ellenőrzése · gyári jelszavak megváltoztatása · kábelezés és PoE kiépítése · címterv szerinti hálózati beállítás · kameraállások kijelölése · átadási próba és dokumentálás · időszinkron beállítása · képbeállítás és maszkolás

7. Számítási feladat. Egy raktárba 6 kamera kerül, mind 1080p, H.265, folyamatos rögzítéssel, kameránként 2 Mbit/s becsült bitrátával. A megőrzési idő 15 nap. a) Mekkora egy kamera napi adatmennyisége? b) Mekkora a hat kamera nettó tárhelyigénye 15 napra, GB-ban és TB-ban? c) Mennyi lenne ugyanez 30 napos megőrzéssel? d) A kamerák egyenként 7 W-ot fogyasztanak, egy közülük kültéri, infravörössel 11 W. Mekkora az eszközoldali igény, és mekkora teljesítménykeretű switchet választasz? Írd le a számolást és az indokot. e) Mekkora a folyamatos rögzítés hálózati terhelése Mbit/s-ban?

8. Egy kolléga így számol be az átadás előtt: „Feltettem a nyolc kamerát, mind látszik a rögzítőn, a telefonos alkalmazás is működik, portátirányítást állítottam be a routeren. A jelszót nem bántottam, az ügyfél majd megváltoztatja." Írd le öt-hat mondatban, mi a probléma ezzel a beszámolóval, és sorolj fel legalább négy konkrét lépést, amit még el kell végezni az átadás előtt.