14. fejezet – Behatolásjelző rendszerek I.: felépítés, központ, hurokfelügyelet

14.1 Mi a behatolásjelző és támadásjelző rendszer? Rendszerblokkvázlat

A szakma nemzetközi rövidítése I&HAS (Intrusion and Hold-up Alarm System), magyarul behatolásjelző és támadásjelző rendszer. A név két funkciót tartalmaz, és ezt a kettőt nagyon fontos szétválasztani, mert a rendszerben másképp viselkednek:

• Behatolásjelzés (intrusion): a rendszer automatikusan, emberi közreműködés nélkül észleli, hogy valaki illetéktelenül bejutott a védett területre, vagy éppen bejutni próbál.
• Támadásjelzés (hold-up): az ott lévő ember szándékosan, kézzel indít jelzést, mert baj van — rablás, fenyegetés. Ez sosem automatikus, és sosem függ attól, hogy a rendszer élesítve van-e.

Ezt a rendszerfajtát Európában az EN 50131 szabványsorozat írja le, Magyarországon MSZ EN jelzéssel honosítva (a szabványrendszerről a 9. fejezetben volt szó). A sorozat úgy épül fel, hogy szinte minden rendszerelemhez külön rész tartozik: a központhoz, a jelzésadókhoz, a tápellátáshoz, a rádiós összeköttetéshez és külön-külön az egyes érzékelőtípusokhoz is.

A rendszer hat eleme

Bármilyen gyártó, bármilyen méret: ugyanaz a hat funkcionális elem van benne.

A központ fizikailag jellemzően zárt, acéllemezből készült doboz, amelyben az elektronikus panel, a transzformátor, a tartalék akkumulátor és esetleg néhány kiegészítő áramkör helyezkedik el. A panelen sorkapcsok vannak: a zónabemenetekhez, a szirénakimenethez, a programozható kimenetekhez, a buszhoz és a tápellátáshoz.

Amit a blokkvázlatból meg kell jegyezned

A jelzés egy irányba folyik, a busz viszont kétirányú. Az érzékelő jelzést ad a központnak, a központ pedig vezérli a jelzésadót és az átjelzőt — ezek egyirányú kapcsolatok. A kezelővel és a bővítőkkel viszont a központ párbeszédet folytat: kérdez, azok válaszolnak.

Minden érzékelőhöz jellemzően három vezetékpár tartozik: a riasztási (zóna-) hurok, a szabotázsvezeték és a tápellátás. Hogy ebből a háromból hány marad — mert össze lehet őket vonni — pontosan a hurokfelügyelet kérdése, és ez a fejezet 14.6 pontjának a témája.

A tápellátás nem mellékes ág, hanem alaprendszer. A központ a hálózatról működik, és tartalék akkumulátorról él tovább áramszünetben. A méretezés a 22. fejezet anyaga.

14.2 A központ: vezetékes és rádiós rendszerek, zónabemenetek, kimenetek

Vezetékes vagy rádiós?

Vezetékes rendszer. Minden érzékelő fizikai kábellel csatlakozik. Előny: nincs rádiós zavarhatóság, nincs elemcsere, a hurok elektromosan felügyelhető. Hátrány: kábelezni kell, és ez kész épületben komoly munka.

Rádiós (vezeték nélküli) rendszer. Az érzékelők rádión kommunikálnak a központtal — pontosabban a központhoz csatlakozó rádiós vevőmodullal. Amit tudni kell róla:

• Európában a jellemző sáv a szakmai források szerint a 868 MHz (a 863–870 MHz sávon belül). Ez jobb épületszerkezet-áthatolást ad, mint a 2,4 GHz.
• Egyirányú vagy kétirányú kommunikáció. Az egyirányú eszköz csak ad, visszaigazolás nélkül — nem tudja, megérkezett-e az üzenete. A kétirányú mindkét irányban üzenetet vált, tehát a központ vissza tud szólni az eszköznek.
• Felügyeleti jel (életjel, supervision). A rendszer rendszeres időközönként ellenőrző jelet vár minden eszköztől, és ha az néhányszor elmarad, hibát jelez. Így derül ki, ha egy rádiós érzékelő eleme lemerült vagy az eszközt eltávolították. A konkrét időzítés és a kimaradt jelentkezések tűrt száma gyártófüggő; a kutatás erre csak egyetlen gyártói forrást talált, ezért ez a jegyzet nem közöl számot.
• Térerő. A telepítéskor mérni kell a rádiós vételi szintet minden eszköz helyén. A gyártók ehhez határértékeket adnak meg — ezek is típus- és protokollfüggők, egyetlen gyártó számai nem vihetők át másra. A falszerkezet erősen csillapít: a vasbeton és a kőfal a legrosszabb, a fém redőny pedig a helyzetétől (felhúzva/leengedve) függően változtatja a vételt.
• Kábelezés helyett elemcsere. A rádiós rendszernél nem a kábel a karbantartási pont, hanem az elem. Ezt a megrendelővel az átadáskor tisztázni kell.

A gyakorlatban a leggyakoribb a hibrid rendszer: vezetékes gerinc, és ahol nem lehet kábelt húzni (utólag beépített nyílászáró, melléképület, felújított lakás), oda rádiós bővítés.

Zónabemenetek

A központok méretét szinte mindig a zónaszámmal adják meg: „8 zónás központ", „32 zónás központ". Egy piaci tapasztalati felosztás nagyságrendileg így néz ki:

Ez a besorolás nem szabványi kategória, hanem piaci szokás, és egyetlen forrásból származik — tájékozódásra jó, hivatkozási alapnak nem. Az egyes központok tényleges képességeit mindig az adatlap adja meg.

A zónaszám ráadásul nem egyenlő a sorkapcsok számával: sok központnál a fizikai bemenetek megoszthatók (egy sorkapocspár két zónaként viselkedik), és bővítővel is növelhető a szám. Amit a tervezésnél (13.2) eldöntöttél zónakiosztásként, azt itt kell a fizikai bemenetekre leképezni.

Kimenetek: relé és nyitott kollektor

A központ nem csak befelé figyel, hanem kifelé is vezérel. Kétféle kimenettípussal fogsz találkozni.

a) Relés kimenet. Galvanikusan leválasztott, mechanikus (vagy szilárdtest-) érintkező. Két állapota van, és úgy viselkedik, mint egy távvezérelt kapcsoló. Terhelhetőségét a gyártó adja meg, és ez típusonként komolyan eltér — a gyártói adatlapokon néhány tíz milliamperes és több száz milliamperes értékek is előfordulnak, eltérő megengedett feszültséggel.

b) Nyitott kollektoros (open collector) kimenet, más néven PGM. Ez az, amelyik a kezdőket megzavarja. A kimenet nem ad ki feszültséget: aktív állapotban a negatív oldalra köt, vagyis a földre húzza a hozzá kötött pontot, és „szívja" az áramot. A terhelés másik lábát ezért a segédtáp pozitív pontjára kell kötni. Innen a másik neve: negatív trigger kimenet.

14.3 Buszrendszer, bővítők, particionálás

A busz

Ha minden kezelőhöz és bővítőhöz külön vezetékpárt kellene húzni a központtól, egy közepes rendszer kábelezése kezelhetetlen lenne. Ehelyett a központ buszt használ.

A behatolásjelző központok busza jellemzően RS-485 elvű, aminek a lényege a differenciális jelátvitel: a vevő nem a föld felé mért feszültséget nézi, hanem a két vezető közötti feszültségkülönbséget. Ezért zavartűrő — a mindkét vezetőt egyformán érő zavar kiesik a különbségből.

A busz működésének igazolt szabályai:

Mester        – a központ a busz egyetlen mestere; sorban lekérdezi (pollingolja) az eszközöket
Topológia     – LÁNCOLT (daisy chain) bekötés; a csillag- és T-leágazás jelvisszaverődést okoz
Leágazás      – ha mégis van (stub), maradjon 5 m alatt
Kábel         – árnyékolt, sodrott érpár; az árnyékolatlan Cat5e nem alkalmas rá
Lezárás       – 100 m fölötti buszszakasznál a busz KÉT FIZIKAI VÉGÉRE 120 ohm lezárás kell
Árnyékolás    – EGY ponton földelve, a központ védőföldjén (különben földhurok)
Terhelés      – kb. 32 adóvevő egy szakaszon; sebesség jellemzően 2400–19200 bit/s

A gyakorlatban a busz két adat- és két tápvezetőt jelent (adatpár + 12 V és GND), ezért szoktak rá 6 vagy 8 eres riasztókábelt húzni: a maradék erek tartalékként, illetve a szabotázsvezeték számára maradnak. A pontos érszám és a kapocsjelölés viszont gyártófüggő — van 3, 4 és 5 vezetős buszmegoldás is —, ezért a bekötést mindig a kézikönyv szerint végezd.

Bővítők

A buszra kötött modulok a központ képességeit növelik:

• zónabővítő — további zónabemenetek,
• kimenetbővítő — további PGM- vagy relékimenetek,
• rádiós vevőmodul — a rádiós eszközök fogadására,
• kommunikátor — az átjelzéshez (17. fejezet),
• tápegységmodul — távolabbi eszközcsoport helyi táplálására (22. fejezet).

Minden buszos eszköz saját címet kap. A címzés lehet DIP-kapcsolós, kódos vagy szoftveres — de mindig egyedi.

Particionálás

A partíciók tervezési oldalát (mikor van rá szükség, hogyan oszd fel az épületet) a 13.2 pontban vettük. Itt a működés a lényeg:

• minden zónát hozzá kell rendelni legalább egy partícióhoz;
• minden felhasználóhoz meg kell adni, mely partíciókat kezelheti — akinek csak a raktárhoz van joga, az ne tudja hatástalanítani az irodát;
• minden kezelőhöz meg kell adni, mely partíciókat jelenít meg és kezel;
• a közös zónák (közös előtér, közös bejárat) külön logikát kívánnak: jellemzően akkor élesednek, ha az összes hozzájuk rendelt partíció élesített. A közös zóna pontos kezelése gyártófüggő, és a kutatás erre nem talált igazolható általános leírást — a konkrét központ kézikönyvéből kell kiolvasni.

A 24 órás zónák (támadásjelzés, szabotázs) jellemzően partíciótól függetlenül működnek: mindig aktívak, akárhogy is áll a rendszer.

14.4 Zónatípusok és viselkedésük; be- és kilépési késleltetés

Itt jön a fejezet egyik legfontosabb tanulsága, ezért külön kimondjuk:

Be- és kilépési késleltetés

Ez a két időzítés a rendszer legkényesebb kompromisszuma. Túl rövid: az ügyfél állandóan téves riasztást okoz, és egy idő után nem használja a rendszert. Túl hosszú: a betörőnek is annyi ideje van a kezelő szétverésére vagy a keresésre, mint a felhasználónak a hatástalanításra.

Amit a forrásokból meg lehet állapítani:

• Gyakorlati tipikus érték a késleltetett zónán 10–30 másodperc nagyságrendben mozog — ez azonban tapasztalati adat egyetlen forrásból, nem szabványi korlát.
• Több, szabványhoz közeli forrás egybehangzóan olyan szerkezetről beszél, amelyben a belépési idő legfeljebb 30 s, az ehhez tartozó belépési figyelmeztetés 15 s, és a hatástalanítás teljes folyamatára összesen legfeljebb 45 s áll rendelkezésre. Ez a 30 + 15 = 45 szerkezet három forrásban visszatér, tehát megalapozottnak tekinthető — de mindhárom forrás másodkezű, a szabvány szövege nem volt hozzáférhető, és az sem igazolt, hogy minden fokozatra ugyanígy áll.

14.5 Hurokfelügyelet: NC/NO érintkezők

Most jön az a rész, amiért a 2. és a 3. fejezet elektrotechnikáját tanultad. Az érzékelő nagyon egyszerű módon adja át a jelzését a központnak: kinyit vagy bezár egy érintkezőt.

A behatolásjelzésben az NC az alapeset. Ez elsőre visszásnak tűnik, ezért érdemes lassan végiggondolni:

Nem az jelenti a riasztást, hogy valami bekapcsol, hanem az, hogy a meglévő áramkör megszakad.

Miért így csináljuk? Mert így a vezeték elvágása is jelzést ad. Ha a betörő a fal mellett elvágja az érzékelő kábelét, az pontosan ugyanaz az elektromos esemény, mint amikor az érzékelő riaszt: megszűnik az áram. A rendszer tehát nem hallgat el a támadástól, hanem éppen ettől szólal meg.

Az NO érintkezőt jellemzően kézi indítású eszközöknél és kulcsos élesítőnél használjuk, ahol az „aktiválás" természetes iránya a zárás. Vannak érzékelők, amelyek mindkét érintkezőt kivezetik — ilyenkor a bekötési rajz és a központ zónabeállítása dönti el, melyiket használod.

Miért nem elég a puszta NC hurok?

A csupasz NC hurokkal a központ pontosan két állapotot ismer: zárt (nyugalom) és nyitott (riasztás). Ez viszont kevés, mert:

• Ha a támadó a hurok két vezetőjét rövidre zárja — akár csak egy darab dróttal a fal mellett —, a központ „zárt hurkot", vagyis nyugalmat lát. Az érzékelő ettől kezdve gyakorlatilag ki van iktatva, és senki nem tud róla. Ezt hívja a szakma áthidalásnak (bypass).
• Az NO huroknál még rosszabb a helyzet: ott az elvágott kábel ad nyugalmi képet.

Ezért minősíti a szakmai irodalom a puszta NC/NO bekötést szabotázsvédelem nélküli, elavult megoldásnak. A megoldás a következő pontban van.

14.6 A lezáróellenállásos (EOL) hurok; egy- és kétellenállásos kialakítás

A lezáró ellenállással mint áramköri elemmel a 3.9 pontban már megismerkedtél: ott számoltad ki, mekkora áram folyik a hurokban, és láttad, hogy a kábel ellenállása a hurokban elhanyagolható. Most azt nézzük meg, mit kezd ezzel a központ, és milyen kialakítások vannak.

Az alapgondolat: a központ nem azt figyeli, hogy folyik-e áram, hanem azt, hogy mekkora. Ebből visszaszámolja a hurok ellenállását, és az ellenállás értékéből következtet az állapotra.

Az egyellenállásos (SEOL) hurok

Egyetlen ellenállás van a hurokban, a vonal legvégén, az utolsó érzékelő házában — nem a központ sorkapcsán.

NC érzékelővel az ellenállás sorosan kerül az érintkezővel. Ekkor a központ három elektromosan megkülönböztethető állapotot lát:

NO érzékelővel az ellenállás párhuzamosan kerül az érintkezővel, és a kép megfordul: nyugalomban az áram az ellenálláson folyik (R_EOL), riasztáskor az érintkező áthidalja az ellenállást (≈ 0 Ω), az elvágott kábel pedig végtelent ad.

Négy esemény, három mérhető állapot. Ez az egyellenállásos hurok korlátja: a nyitott érintkező (riasztás) és az elvágott kábel (szabotázs) ugyanazt a végtelen ellenállást adja. A központ tudja, hogy baj van, de nem tudja, melyik baj van. Élesített állapotban ez nem is nagy gond — riasztani kell mindkét esetben. Hatástalanított állapotban viszont annál inkább, mert a szabotázsnak akkor is jeleznie kell.

A kétellenállásos (2EOL / DEOL) hurok

A DEOL (double end of line, magyar kézikönyvekben gyakran 2EOL) két ellenállást használ: egyet sorosan, egyet párhuzamosan az érintkezőkkel. Ezzel a központ négy különböző ellenállásértéket, azaz négy állapotot tud elkülöníteni.

A gyakorlati haszon óriási: egyetlen vezetékpáron átvihető a riasztás és a szabotázs külön-külön. Ez kevesebb eret, kevesebb kábelt, kevesebb sorkapcsot jelent — és pontosan ezért terjedt el.

Az elvi kapcsolás:

• R1 párhuzamosan a riasztási (NC) érintkezővel;
• R2 sorosan a teljes hurokban;
• a szabotázs (tamper) NC érintkező sorosan, a hurok végén.

Ebből a négy állapot szimbolikusan:

Ha R1 = R2 = R (több gyártó így alakítja ki), akkor a négy szint egyszerűen 0 – R – 2R – ∞. Ez könnyen megjegyezhető, de nem törvény: az egyes szintekhez rendelt jelentés — például hogy a rövidzár „hiba" vagy „szabotázs" néven jelenik-e meg — gyártófüggő, ahogy az is, hogy R1 és R2 azonos értékű-e.

Egyes gyártóknál több ellenállásos (MEOL) hurok is előfordul, amellyel több érzékelő is azonosítható egy zónán. Ez nem elterjedt, szabványos megoldás, hanem egyedi gyártói funkció — a kutatás egyetlen forrást talált rá.

Az ellenállásérték: a fejezet legfontosabb üzenete

14.7 Mit ismer fel a rendszer: nyitás, szakadás, rövidzár, szabotázs

Foglaljuk össze, mit lát a központ, és mit tud belőle kiolvasni. Ez az a táblázat, amit a vizsgán is fejből kell tudni:

A szabotázsvédelem formái

A gyakorlatban öt formájával találkozol:

1. Házbontás-érzékelés. Az érzékelő, a kezelő, a központ és a jelzésadó házában mikrokapcsoló van, amely a fedél leemelésekor jelez. Ez maga is egy NC érintkező — csak vagy külön zónába, vagy DEOL-nál ugyanabba van kötve.
2. Leszerelés-érzékelés. Az eszköz tartóból való kifeszítése is jelzést ad. Rádiós eszközöknél ez alapfunkció.
3. Vezetékfelügyelet. Az EOL/DEOL hurok a kábel elvágását és rövidre zárását ismeri fel (14.6).
4. Letakarás-érzékelés (anti-masking). Magasabb fokozaton a mozgásérzékelő lencséjének letakarása is szabotázsjelzést kell adjon, és az érzékelő elfordítási kísérletét meg kell akadályozni vagy jelezni kell.
5. A ház mechanikai zártsága. A központ-szabványrész útmutatója szerint alacsonyabb fokozatoknál nem szabad 2,5 mm átmérőjű szerszámot bevezetni a szabotázsjelzés megszólalása nélkül, magasabb fokozatoknál ez a méret 1,0 mm.

Mennyi idő alatt kell felismerni?

A központ nem reagálhat minden villanásnyi tranziensre — de nem is késlekedhet. A központ-szabványrész útmutatója szerint a jelfelismerés és -feldolgozás behatolás-, támadás- és szabotázsjelzésre legfeljebb 10,4 s, hibajelzésre legfeljebb 20 s (egyetlen összefoglaló forrásból származó értékek; a hatályos szabványból ellenőrizendők). Ezen belül a gyártók jelhossz-küszöböt is használnak: a hurok sérülésének egy minimális ideig fenn kell állnia ahhoz, hogy a központ eseménynek tekintse. Ennek pontos értéke gyártó- és fokozatfüggő, és a kutatás erre csak egyetlen forrást talált, ezért ez a jegyzet nem közöl számot.

Ugyanez az útmutató — szintén egyetlen összefoglaló forrásként, tehát a hatályos szabványból ellenőrizendő módon — két további, a szerelő szempontjából fontos központkövetelményt is megad: legalább 24 óránként automatikus érzékelő-önteszt, valamint tápellátás-felügyelet (a hálózati táp hibáját, a segédtáp hibáját és az akkumulátor állapotváltozását jelezni kell).

14.8 A hurokellenállás és a vezetékellenállás hatása

A központ nem az EOL-ellenállást méri, hanem a teljes hurokellenállást. Ebben benne van:

• a lezáró ellenállás (R_EOL),
• a vezeték ellenállása — és figyelj: a nyomvonal hosszának kétszerese számít, mert oda-vissza megy az áram,
• az érintkezők és a kötések átmeneti ellenállása.

A 3.9 pont számpéldájában láttad, hogy egy 40 m-es, 0,22 mm²-es hurokkábel ellenállása a felvett 2,2 kΩ-os lezáró ellenállásnak alig 0,3 %-a. Ez a jó hír: rendes méretben a kábel nem zavarja a hurokfelügyeletet.

A rossz hír, hogy ez nem korlátlanul igaz. A források két összefüggést mondanak ki egyértelműen:

A hurok kábelellenállása a vezetékhossz mentén összegződik. A hosszú szakaszok növelik a teljes hurokellenállást, ami befolyásolhatja, hogy a központ megbízhatóan el tudja-e különíteni az egyes állapotokat.

A panelnek van maximálisan elfogadható hurokellenállás-küszöbe; ennek túllépése hamis (más néven téves) riasztást vagy az érzékelés kimaradását okozza. A tervezőnek a teljes ellenállást — ellenállás plusz kábel — a gyártói specifikáción belül kell tartania.

Ebből három gyakorlati szabály következik:

1. Nem lehet akármilyen hosszú egy zónahurok. A kábel ellenállása „elmászatja" a mért értéket, és a központ állapotsávjai összecsúsznak.
2. A megoldás nagyobb keresztmetszet vagy rövidebb nyomvonal — nem pedig az ellenállásérték „átszámolása". Ha kisebb EOL-t teszel be, hogy „kompenzáld" a kábelt, a központ állapotsávjait rontod el.
3. A rossz kötés ugyanúgy hurokellenállás, mint a kábel — csak sokkal rosszabb fajta: változó. Az oxidált, sodrott-csavart, sorkapocsba be nem szorított ér ellenállása hőmérséklettel és rezgéssel változik, és ez a rendszeresen visszatérő, „megmagyarázhatatlan" hamis riasztások egyik klasszikus oka. Erről szólt a 4. és az 5. fejezet.

14.9 Kezelőegységek és felhasználói felület

A kezelőegység az a pont, ahol a rendszer találkozik az emberrel. Ha ez rossz, az egész rendszer rossz lesz — nem műszakilag, hanem használatban, mert a felhasználó nem fogja élesíteni.

Kezelőtípusok

• LED-es kezelő. Zónánként egy visszajelző, egyszerű és olcsó. A zónák jelentését egy címke vagy a felhasználói kézikönyv mondja meg.
• LCD-kijelzős kezelő. Szöveges kijelzés: zónanevek, állapotok, hibaüzenetek, események. A hibakeresésben lényegesen többet ad.
• Érintőképernyős kezelő és mobilalkalmazás. Kényelmesebb, de a távoli hozzáférés önálló biztonsági kérdéseket vet fel (16. és 29. fejezet).

Egy központhoz jellemzően több kezelő is csatlakoztatható a buszon — az egyik gyártó lakossági központjánál például legfeljebb hat. A darabszám és a típusválaszték gyártófüggő.

Hozzáférési szintek

A központra vonatkozó szabványrész négy hozzáférési szintet határoz meg:

Amit a 2. szintű felhasználónak látnia kell a kezelőn:

Élesítési állapot   – éles / részlegesen éles / hatástalanított
Riasztások          – behatolás, támadás, szabotázs
Zónaazonosítás      – MELYIK zóna okozta az eseményt
Hibák               – általános hiba, tápellátási hiba
Élesíthetőség       – „pending" jelzés: miért nem lehet most élesíteni

Az utolsó sor gyakorlati jelentősége nagy: a rendszer nem élesíthető, ha nyitott zóna, szabotázs vagy hiba van. Egyes gyártóknál a 24 órás szabotázs zóna a telepítői kód beadásáig meg is akadályozza az élesítést. Ha a felhasználó nem érti, miért nem élesedik a rendszer, előbb-utóbb abbahagyja a próbálkozást — ezért kell a kezelőn látnia az okot, és ezért kell ezt az átadáskor megtanítani.

Kódok

A szabvány fokozatonként minimális kódvariáció-számot ír elő — vagyis azt, hányféle különböző kód létezhet. Ez a gyakorlatban kódhosszra fordítható le:

A Grade 2 és a Grade 3 sor több, egymástól független forrásból megerősített; a Grade 1 és a Grade 4 értéke egyetlen forrásból származik, ezért ezt a két számot fenntartással kezeld. A mechanikus (fizikai) kulcsokra külön sor vonatkozik, amelynek az értékei körül a szakirodalom megosztott — a kutatás egymásnak ellentmondó adatokat talált, ezért ezt a jegyzet nem közli. Ami biztos: a hatályos MSZ EN 50131-1 táblázata az irányadó, és a szabványok kiadásai változnak.

Amit ebből a szerelőnek meg kell tennie:

1. Minden felhasználónak saját kódja legyen. Csak így tud az eseménynapló személyhez kötni eseményt. A közös „családi kód" a napló értelmét veszi el.
2. A gyári alapkódot azonnal meg kell változtatni. A gyártói alapértékek nyilvánosak — egy magyar nyelvű kézikönyvben például szó szerint szerepel, hogy a szervizkód alapértelmezése „12345". Ezt bárki kikeresi az internetről öt másodperc alatt.
3. Hibás kódbeadás után zárolás. A kezelőnek több sikertelen próbálkozás után le kell tiltania magát egy időre. A magasabb fokozatra egy forrás legalább 90 másodperces automatikus zárolást ad meg; a fokozatonként megengedett hibás kísérletek pontos száma a kutatásban nem volt igazolható.

Élesítés és hatástalanítás

Teljes élesítés („away", távollét): minden zóna aktív. Akkor használjuk, ha senki nem marad a védett térben.

Részleges élesítés („stay", otthonélesítés): bizonyos zónák automatikusan kimaradnak az élesítésből, hogy a bent tartózkodó ember szabadon mozoghasson, miközben a héjvédelem — nyílászárók, üvegtörés — aktív marad.

Ahogy a 13.2 pontban láttad, ez az a funkció, amelyet a legtöbb felhasználó megtanulatlanul hagy — pedig ettől lesz a rendszer éjszaka is használható, nem csak akkor, amikor senki nincs otthon. A beállítás a 16. fejezet anyaga.

Összefoglalás

• A behatolásjelző és támadásjelző rendszer (I&HAS) hat funkcionális elemből áll: központ, kezelő, érzékelők, jelzésadók, tápellátás, átjelző. A behatolásjelzés automatikus, a támadásjelzés kézi indítású, és utóbbi az élesítési állapottól függetlenül működik.
• A központ fogadja a jelzéseket, dönt, naplóz és vezérel. Kimenetei relések vagy nyitott kollektorosak (PGM); a PGM a mínusz oldalt kapcsolja, kis áramot bír, nagy fogyasztóhoz relé kell. A terhelhetőség még egy panelen belül sem egyforma.
• A busz RS-485 elvű, differenciális jelátvitelű, láncolt topológiájú. A hosszú szakasz két végére lezárás kell, az árnyékolás egy ponton földelendő, és minden eszköznek egyedi címe van. A csillagbekötés, a közbenső lezárás és a duplázott cím a klasszikus hibák.
• A zónatípusok elnevezése gyártónként eltér — a viselkedést kell megtanulni. A be- és kilépési késleltetés a rendszer legkényesebb kompromisszuma: túl rövid → téves riasztás, túl hosszú → a betörőnek is ideje van.
• Az NC érintkező az alapeset, mert így a kábel elvágása is jelzést ad. A puszta NC hurok viszont csak két állapotot ismer, és a rövidzárral áthidalható — ezért elavult megoldás.
• Az egyellenállásos (EOL) hurok három, a kétellenállásos (DEOL) négy állapotot különít el. A DEOL fő haszna, hogy a riasztás és a szabotázs egyetlen vezetékpáron átvihető, külön-külön azonosíthatóan.
• Az EOL-ellenállás konkrét ohm-értéke gyártó- és típusfüggő; nincs „szabványos" érték. Négy gyártói kézikönyv négy különböző értéket ír elő. Az érték a telepítési kézikönyvből való — a rossz érték vagy állandó hibajelzést, vagy néma, működésképtelen szabotázsvédelmet okoz.
• A központ a teljes hurokellenállást méri: az EOL mellett a kábel és a kötések ellenállása is benne van. A megoldás nagyobb keresztmetszet vagy rövidebb nyomvonal, nem az ellenállásérték átszámolása. A rossz kötés változó ellenállása visszatérő hamis riasztások forrása.
• A kezelőegység a 2. hozzáférési szint felülete. A telepítői (3. szintű) hozzáférés a felhasználó engedélyéhez kötött, távolról is. A gyári kódot azonnal meg kell változtatni, minden felhasználónak saját kódja legyen, a kényszerítési kód pedig csak távfelügyelettel együtt értelmes.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a különbség a behatolásjelzés és a támadásjelzés között, és miből következik, hogy a támadásjelző zóna 24 órás?
2. Sorold fel a behatolásjelző rendszer hat funkcionális elemét, és mondd meg mindegyikről egy mondatban, mi a szerepe a jelzés útjában!
3. Miért az NC érintkező a behatolásjelzés alapesete? Mit ad ez a rendszernek, amit az NO nem?
4. Miért nem elegendő a puszta NC hurok, és mit tud ehhez képest az egyellenállásos EOL-hurok?
5. Hány állapotot különít el az egy-, és hányat a kétellenállásos hurok? Melyik két fizikai esemény az, amelyet az egyellenállásos hurok nem tud egymástól megkülönböztetni, és miért baj ez?
6. Miért nem lehet „a szabványos" EOL-ellenállásértéket megtanulni, és honnan kell a helyes értéket kiolvasni? Mi történik, ha rossz értékű ellenállást építesz be?
7. Miből tevődik össze a központ által mért teljes hurokellenállás, és milyen három gyakorlati szabály következik ebből a szerelésre?
8. Mit lát és mit tehet a 2., illetve a 3. hozzáférési szintű ember? Miért nem tekinthető a telepítői kód „főkulcsnak"?

Tudáspróba

1. Feleletválasztós. Egy NC hurokra kötött érzékelő kábelének két erét a behatoló összeérinti. Mit lát a központ, ha a hurokban nincs lezáró ellenállás?

• a) riasztást
• b) szabotázst
• c) nyugalmat
• d) hibát

2. Feleletválasztós. Egy kétellenállásos (DEOL) hurokban R1 a riasztási érintkezővel párhuzamos, R2 sorosan van a hurokban. Nyugalomban mekkora a mért teljes hurokellenállás (a kábelt elhanyagolva)?

• a) 0 Ω
• b) R2
• c) R1 + R2
• d) végtelen

3. Felelet-kiegészítős. Egészítsd ki a mondatokat!

• A lezáró ellenállást a hurok ……………………, az utolsó ……………………… házában kell elhelyezni, nem a központ sorkapcsán.
• A nyitott kollektoros (PGM) kimenet aktív állapotban a ……………………… oldalra köt, ezért ……………………… trigger kimenetnek is nevezik.
• A busz helyes topológiája a ………………………, a csillag- és T-leágazás ……………………………… okoz.
• A szabotázsvédelemnek …………………………… és …………………………… állapotban egyaránt működnie kell.

4. Párosítási feladat. Párosítsd a hurokállapotot a mért ellenállással és a központ értelmezésével egyellenállásos, NC érzékelős hurokban!

5. Csoportosítási feladat. Csoportosítsd az alábbi elemeket aszerint, hogy a központ zónabemenetére, a központ kimenetére vagy a buszra csatlakoznak: nyitásérzékelő, kezelőegység, kültéri hang-fényjelző, zónabővítő, támadásjelző gomb, rádiós vevőmodul, beltéri hangjelző, mozgásérzékelő.

6. Sorba rendezési feladat. Rendezd sorrendbe azt, ami akkor történik, amikor a felhasználó élesített rendszernél belép a bejárati ajtón, és időben hatástalanít!

• a) a felhasználó beüti a kódot a kezelőn
• b) a késleltetett zóna hurka megszakad
• c) a rendszer hatástalanított állapotba kerül, és az eseményt naplózza
• d) elindul a belépési késleltetés, a kezelő figyelmeztető hangot ad
• e) a felhasználó kinyitja a bejárati ajtót

7. Igaz-hamis. Döntsd el, és a hamisakat javítsd ki!

• a) Az EOL-ellenállás szabványos értéke 2,2 kΩ.
• b) A kétellenállásos hurokkal a riasztás és a szabotázs egyetlen vezetékpáron átvihető.
• c) A szabotázsjelzésnek csak élesített állapotban kell működnie.
• d) A központ a teljes hurokellenállást méri, amiben a kábel ellenállása is benne van.
• e) A telepítői kód birtokában a szerelő bármikor, a felhasználó tudta nélkül belenyúlhat a rendszerbe.
• f) A zónatípusok elnevezése minden gyártónál azonos, mert szabvány írja elő.

8. Feleletválasztós. Melyik állítás igaz a maximális zónahosszra?

• a) Szabvány szerint legfeljebb 100 m lehet.
• b) A központ maximálisan elfogadható hurokellenállása korlátozza, és ez gyártó- és típusfüggő adat.
• c) Nincs korlát, mert a kábel ellenállása elhanyagolható.
• d) A korlátot a lezáró ellenállás tűrése határozza meg.